Bang Eun Hee.-

- És hova akarsz menni? *nézett a szemembe.* 

- Hm. . valahova! 

- Hát olyan helyet nem ismerek. *vakarta a fejét.* 

- Pedig az olyan szép hely. *feküdtem el az ölébe.* 

- Igen? 

- Aha, messze van, de olyan gyorsan odaérünk mégis! Már szinte érzem a tenyeremben. *nyújtottam ki a kezem.* 

- És tényleg, ez olyan különleges. *nyújtotta ki ő is a kezét és összekulcsoltuk az ujjainkat.* 

- Igen! És itt senki sem zavar meg. Érzed a magányt, de mégis jól esik, igaz? 

- Igen! De én érzek egy angyalt is mellettem. 

- Én pedig maga Lucifer illatát érzem a szélben! *mosolyogtam kicsit, de még mindig a kezeinket néztük.*

- Jaj kicsim, összetéveszted!

- Hm? 

- Az nem Lucifer, hanem a te másik feled! Mivel egy angyal vagy, ezért kell egy kis rossz amit az a jóképű fiatalember tesz hozzád akit te Lucifernek néztél. 

- Jóképű. . fiatalember. *kezdtem nevetni.* 

- Hééé! *borzolt a hajamba a másik kezével.* 

- Jóó. . *szorítottam meg a kezét.* - Na szóval. . hogy így állunk? Szóval ő a másik felem, mindent értek. *mosolyogtam.* 

- Igen, és mindig ott van veled! 

- Mindig?

- Mindig! 

- Még akkor is ha beteg vagyok? 

- Míg a halál el nem választ! *súgta a fülembe.*

- Jonghyun. *tettem le kezeinket és ránéztem.* 

- Túl nyálas? 

- Nem, bolond. *kuncogtam kicsit.* - De ez meglepett. 

- Jól van, ez még tudom ráér! Csak ez így ideillett! 

- De komolyan is gondoltad?

- Halálosan! 

- Hát. . majd egyszer ez a nap is eljön! *pusziltam meg.* 

- Ha rajtam múlik akkor biztosan! *mosolygott.* 

- Cuki vagy! *mosolyogtam én is.* 

- Na repüljünk vissza! *nyújtotta ki a kezét.*

- Szeretnél? 

- Igen!

- Szerintem meg inkább menjünk sétálni! 

- Menjünk! *mosolygott.* 

- Tényleg? 

- Hát te mondtad! Ha szeretnéd akkor igen!

- Juuuj, és veszel nekem nyalókát? *pattantam fel.*

- Khm . .igen szívem! *kuncogott.*

- Bolond. *ütöttem meg kicsit.* - A tiedet már unom. *indultam el felvenni a cipőmet.*

- Héé! Mit mondtál? *jött utánam.*

- Jól hallottad! *kacsintottam.* - Na jó, csak vicceltem! *öleltem át.*

- Vicces vagy! *grimaszolt és megharapta az arcom.*

- Te meg egy vadállat! *ütöttem meg a homlokát.* - Na menjüüünk! *sietettem.* 

- Oké-oké. *vette fel ő is a cipőjét majd elindultunk.* 

- Oda megyünk a kedvenc boltomba, igaz?

- Eunnie! Az majdnem a város másik felében van! 

- Gyere mááár! *fogtam meg a kezét és húzni kezdtem.* 

- Ezért már én is veszek egy nyalókát.

- Oh. . kinek szóljak? Taemin? Bár őket most ne zavarjuk! *kuncogtam.*

- Bolondom! *kuncogott.* 

- Tök hiányozni fognak, nem? 

- Aha. 

- De most komolyan. . *sétáltunk kézen fogva.* 

- Tényleg, komolyan gondoltam! Mi is és ti is össze voltunk nőve!

- Össze vagyunk nőve! *javítottam ki.*

- Ja, igen. *kuncogott kicsit.* - Ezért nehéz lesz. . 

- De remélem minden nap hívni fognak. *lóbáltam a kezeinket.* 

- Agyon ütsz valakit. *kuncogott ismét Dinó és szorosan fogta a kezem, hogy ne tudjak ilyet csinálni.* - De tuti minden nap hívni fognak, ebben biztos lehetsz! *álltunk meg a zebránál.*

- Max téged ütlek agyon! *ugrottam a hátára.* - Előre a végtelenbe! *mutattam mikor zöld lett a lámpa és Jonghyun átcipelt a hátán. Az ember arcán egy enyhe mosolyt láttam megcsillanni és jó volt látni azt a sok mosolyt egy helyen.* 

- Azt hiszed, hogy kifogsz rajtam? Nem vagy nehéz, cipellek ameddig csak akarod!

- Nee . ne cipelj! *szálltam le róla.* 

- Biztos? 

- Tuti! *fogtam meg ismét a kezét és sétáltunk tovább.* 

- Rendben. *mosolygott.*

Nagyon élveztem a sétát vele, minden olyan szép volt most. Tényleg hiányozni fog a két Minnie, de hát csak kibírjuk valahogy, aztán utána majd csinálunk valami programot együtt. Sokat gyalogoltunk Jonghyunnal és már nekem is fájtak a lábaim, de megérte. Mikor odaértünk a kedvenc boltbomba, rögtön betámadtam a nyalókás részleget és magamhoz vettem kapásból 3-at. 

- Nem lesz ez sok nyalóka szívem? *karolta át a derekam Jonghyun és kicsit perverzen mosolygott.*
- Ne vegyek többet? *néztem rá.* 
- Dee. . nyugodtan válogass! *mosolygott és megpuszilta a homlokom.*
- Rendben! *vigyorogtam majd tovább nézelődtem.* - Nézd! Ilyet még nem ettem! *mutattam egyre és levettem kettőt belőle.* 
- Ez után a sok nyalóka után meg megyünk a fogorvoshoz! 
- Neem! Nem szeretem a fogorvosokat! *estem kétségbe.*
- Ennyire félsz? *kuncogott kicsit rajtam Jonghyun és összeszorította a kezeimet, hogy szorosabban fogjam a nyalókákat, mert majdnem elejtettem őket.* 
- Nem szeretek oda menni. *ráztam a fejem.*
- Nem fogunk oda menni!
- Ígéred? 
- Ígérem! *puszilta meg a homlokom.*
- Akkor jó. *mosolyodtam el majd választottunk még pár nyalókát és fizetés után elindultunk haza.*
- Szívem, mi lenne ha most metróval mennénk? *tette fel a kérdést.* 
- Felőlem rendben! *rántottam meg a vállam.*
- Csak, mert gondolom a te lábaid is fájnak.
- Igen, egy kicsit! 
- Akkor gyerünk! *fogta meg a kezem és elindultunk a metróhoz.* 
Sikeresen haza is értünk és mind a ketten ráborultunk a kanapéra. 
- Olyan fárasztó ez a metrózás. *motyogtam.*
- A metrózás? Nem a sétálás? *kuncogott Jonghyun.*
- Neeem. *nevettem fel.* - Na együnk nyalókát! *tettem ki az asztalra a nyalókákat

.* 
- Te milyet eszel először? *nézte az asztalt.*
- Hm. . szerintem ezt az újat! *mutattam.* 

- Akkor én is azzal kezdek! *mosolygott és ugyanazt akartuk elvenni egyszerre.* - Oh. . legyen az a tied!
- Nem! A tied!
- Nem! 
- De!
- Nem! 
- De!
- Nem!
- De!
- Jó, akkor együtt esszük meg mind a kettőt. *húzott az ölébe és felbontotta a nyalókát.* 
- Jonghyun. . 
- Ne dumálj! *tömte a számba a nyalókát.* 
- Héé! *motyogtam teli szájjal és megízleltem.* - Ez kicsit szavanyú. *fojt össze a nyál a számba és pöszéskedtem kicsit.* 
- Igen? *kuncogott kicsit rajtam Jonghyun majd áttoltam az ő szájába.* - Egyenlőre csak a nyáladat érzem. *szopogatta a nyalókát.* - Aaah. . ez tényleg az. *rándult össze kicsit a szeme.*
- De azért finom. *mosolyogtam és így ettük tovább a nyalókát.*
Közben kicsit simogatta a derekamat és nagyon elvoltunk. Nagyon szeretem, még ha az elején olyan köcsögök is voltunk egymással. Megérdemelte, hogy visszakapja amit ő adott nekem. 
- Tudod mi jutott eszembe? *vettem ki a számból már egy másik nyalókát.*
- Na? 
- Emlékszel mikor két kis tömör gyönyör szórakoztatott titeket? 

- Hm? Mi? Jaaaa. . . *esett le neki.* - Neee. . Eunnie. . azt ne! Rémálmaim voltak utána! *fogta a fejét.* - Jujj de mérgesek voltunk akkor rátok. 
- Hát tudjuuuk, de ti meg köcsögök voltatok. 
- És utána megakartunk titeket mindenáron. . 
- Igen. . régi szép emlékek mi? *kuncogtam.*
- Jó lesz majd az unokáknak mesélni! *nevetett fel ő is.*
- Majd te elmeséled! De ne haladjunk ennyire előre! 
- Jóó, persze! *mosolygott.* 
Majd még kicsit beszélgettünk és a harmadik nyalóka után elmentünk fürdeni. Fürdés után szinte azonnal bealudtunk. Nagyon kifárasztott minket ez a kis út. Reggel egymásba gabalyodva keltünk. Csak öleltük egymást és egész éjjel el sem engedtük egymást. Egy ideig néztem, de nem kelt fel ezért én is visszazuhantam álomszigetre. Fogalmam sincs meddig aludhattunk, de most nem is nagyon érdekelt az óra. Szünet van! Ilyenkor semmi sem számít! 
- Jó reggelt. *motyogta.*
- Neked is! *mosolyogtam.*
- Hogy aludtál Eunnie? *tűrte ki a hajamat a szememből.*
- Jól, nagyon jól. *tűrtem vissza és hozzábújtam.* - És te? 
- Én is! *simogatta a hajam.*
- Akkor jó. *mosolyogtam.* 
Egy kis lustizás után csináltunk reggelit és enni kezdtünk. 
- Minnie-ék gépe már felszállt. *néztem az órára.* 
- Igen! *bólogatott Jonghyun.*
- Remélem sok képet csinálnak majd. 
- Taemin és Seo? Szerintem lesz vagy ezer kép, már az első nap. *kuncogott Jonghyun.*
- Mondjuk igaz, ha más nem egymást fényképezik titokba. *kuncogtam.*
- Na ja. *bólogatott.*
- Eltudom azokat a képeket képzelni. *kuncogtam még mindig.* 
- Hát én is, ne aggódj. *nevetett fel Jonghyun.* 
- És mit csinálunk ma? 
- Hm. . hát mit szeretnél?
- Ez a baj, hogy nem tudom. Lusta vagyok, de mégis mennék valamerre. 
- Hát kicsim, ahogy elnézem nem nagyon kell mennünk semerre se. *nézett ki az ablakon és elég sötét felhők gyülekeztek.* 
- Ne máár. . esni fog? 
- Hát örüljünk ha annyival megússzuk! Szerintem ebből egy szép kis vihar lesz. *ült le a kanapéra.* 

- Remek. . akkor nem tudom mit csináljunk. *ültem le mellé és nézegetni kezdtem egy újságot.* - Nézd! *mutattam neki egy ruhát benne.*
- Nem is rossz. *nézte.* - Eltudnám rajtad képzelni! *mosolygott.* 
- Igen? De nagyon sokba kerül! Szóval lapozok is. *lapoztam tovább.* 
- Eunnie. *kuncogott kicsit rajtam.* 
- Most mi az? Nem szórjuk a pénzt! 
- Igazad van! *puszilta meg a homlokom.* 
- Nincs semmi jó. . *tettem félre az újságot.* 
- Végig sem nézted. 
- De nem tetszenek. *bújtam hozzá.* 
- Hát oké. *simogatta a vállam.* 
Egy ideig még elidőztünk így, közben csináltam magunknak kávét és azt szürcsöltük. Ahogy teltek a percek az eső is ideért és csúnya viharba kezdett. A villany is elment. . szinte semmit sem lehetett csinálni. Csak punnyadtam Jonghyun ölébe, ő pedig simogatott és nyugtatgatott egy- egy nagyobb villámláskor. 

Park Jun Seo.~

Nem sokára hazaértünk és már azonnal húztam is be a szobába a bőröndjeimet.
- Amúgy Minnie nem akarok ilyen divatmajom lenni, de elég lesz neked az a ruha, ami itt van nálunk? *nézek fel rá* 
- Van elég ruhám, szóval emiatt nem kell aggódnod. *mosolygott rám* Majd max veszünk ott egy csomót, de akkor bőrönd is kell, mert nem fogunk elférni a ruháktól. *nevet fel* 
- Nem is te lennél Lee Taemin. *rázom vigyorogva a fejem rajta, majd kinyitottam a bőröndöket* 
- Segítek neked jó? *áll hozzám közelebb vigyorogva*
- Azt megköszönném. *vigyorgok rá*
- Na, először is pakoljunk bele ruhát... *húzott közel magához, majd levette a felsőmet és beledobta* 
- Te így akarsz pakolni? *nevetek fel és lenyúlok a felsőmért* 
- Ruhát pakolunk, én pedig bepakoltam egyet. *vigyorog* 
- Olyan kis perverz vagy, komolyan mondom. *lököm meg*
- Ne, hisztizz. *ölel magához és beleharap a nyakamba* 
- Taemin, ne már... tudod, hogy utálom. *húzom össze a nyakamat* Ez számomra erogén zóna. 
- Neked pedig tudnod kellene, hogy szeretem a nyakad. *szívja meg* 
- Ha csak arra ment ki az egész, hogy ágyba vigyél, már nagyon rossz ajtón kopogtatsz. *vigyorgok és megfogom kezeit* 
- Dehogy, úgy ismersz? *húz egy félmosolyt, majd tovább szívja nyakam, mire beleremegnek térdeim* 
- Igen, úgy. *sóhajtok fel* - De Taemin, ne most! *tolom el magamtól* Nem veszem vissza a felsőt, csak pakolj már. 
- Hát jó. *vigyorog, majd felkapja a felsőmet és az ágyra dobja* 
- De akkor haladjál és te is vegyed lefelé. *vigyorgok, majd közelebb megyek hozzá és lerántom róla a felsőt*
- Rossz ötlet volt. *néz rám csúnyán, majd felkapott és leterített az ágyra* 
- Mondtam, hogy ne most. *karolom át nyakát* 
- Egy picit, egy nagyot picit. *hajol le és hosszan megpuszilja számat* 
- Nem fogunk végezni. *puszilom vissza* 
- De fogunk, megígérem. *harapja meg alsóajkamat* 
- Utána, megígérem... azt csinálsz velem amit akarsz és még hagyni is fogom magamat. *fogom meg mindkét kezemmel arcát és puszilgatom száját* 
- Biztos? *vonja fel egyik szemöldökét* 
- Megesküszöm a szerelmünkre. *bólogatok* 
- Így mindjárt más. *vigyorogva puszil újra meg, majd felhúz az ágyról*  
- Viszont, vedd fel inkább a felsőd. *nézek rá* Ne szexizz itt nekem, mert belepirulok a bugyimba. *nevetek fel* 
- De nem akarom felvenni. *nyavalyog* Ha meg már belepirulsz, arra van egy jó gyógymódom. *vigyorog perverzen, mire belepirulok* 

- Taemin, naaaa! *hisztizek neki és megfogom a felsőjét, hogy feltudjam rá húzni* 
- Olyan gonosz vagy. *biggyeszti le ajkait* 
- Most miért? *kuncogok kicsit*
- Nem hagyod, hogy elcsábítsalak. *nevet fel* 
- Nem kell ahhoz levetkőznöd... Elég, ha pislogsz vagy megmozgatom az egyik hajszálad és már elolvadok. *vigyorgok rá* 
- Így? *kezdi el tépkedni haját*
- Hülye... *nevetek és megcsapom* 
- De te mondtad. *nevet ő is* 
- Szeretlek! *húzom közel magamhoz és szorosan megölelem, majd mellkasára dőlök* 
- Én is szeretlek. *mosolyogja el magát és megpuszilja fejem* - Nem akarom, hogy többet veszekedjünk, oké? *halkul el kissé hangja*
- Nem fogunk veszekedni, megígérem. *suttogom kicsit és jobban ölelem* 
- Meg ne hagyj el Thaiföldön. *kuncog kicsit*
- Nem lesz semmi bajom, naaa.
- De nem azért... én nem akarok eltévedni. *nevet fel*
- Jaaa, ne is a barátnődért aggódj. *nevetek én is*
- Minden pillanatban aggódok érted. *emeli fel államnál fogva fejem* 
- Azért, mert szeretsz, igaz? *nézek szemeibe*
- Mindennél jobban. *hajol le hozzám, hogy megtudjon csókolni*
- *viszonzom csókját, majd kissé megszívom ajkát* Pakoljunk. 
- Utána nem szabadulsz. *csap a fenekemre vigyorogva*
- Jó, tudom... tudom. Nem kell kétszer mondani. *indulok meg a szekrényemhez és kidobálok egy csomó ruhát*
- Ez a terv? *nevet és nagy nehezen odasétál, majdnem felbukva a ruhákba*
- Kidobálom őket, aztán pedig kiválasztom, hogy melyiket akarom felvenni. 
- Jó, de nem vehetsz fel szexit. *kezd el durcizni* - Megtetszel még ott valamelyik gyökér suhancnak. 
- Gyökér suhancnak? *nevetek fel* - Csak neked fogok megtetszeni, ebben biztos vagyok. *mosolygok kicsit* 
- Úgy legyen. *bólogat, majd elkezdtünk pakolászni, utána pedig az ő cuccait is, amivel elment az egész nap. Miután készen lettünk, összedobtunk együtt egy vacsit és elkezdtünk enni*
- Szerinted a thai pasik helyesek? *nézek rá és közben esek* 
- Na, Seo! *néz rám csúnyán* - Ez most, hogy jött ide? 
- Csak úgy kérdeztem, hogy féltékeny vagy-e rám. *vigyorgok és direkt húzom az agyát*

- Nem érdekel. *vonja meg a vállát, majd eszik tovább, mintha mi se történt volna* 
- Akkor, majd bulizok velük egy kicsit. *folytatom tovább*
- És szerinted majd elengedlek velük csak úgy bulizgatni? *néz rám komolyan*
- Oh, na végre már, hogy eljutott az agyadig, hogy nő vagyok. *nevetek fel* 
- Nem mehetsz senki közelébe és mindig velem leszel. Megértetted? *eszik tovább*
- Ez rád is vonatkozik. Ha csak egy csajt is meglátok a közeledbe, letöröm a kezét. *nézek rá csúnyán és közben tovább eszek*
- Oh, igen? Ha csak egy pasit is meglátok a közeledbe, addig verem, míg könyörögve levegőért kapkod.
- Naaa. *ijedek meg* - Azért ennyire gonosz ne legyél Minnie. Nem szeretem mikor ilyen vagy. *rázom a fejem* 
- Akkor ígérd meg, hogy végig velem leszel. *néz rám*
- Persze, hogy veled leszek, hiszen azért megyünk, hogy szórakozzunk kicsit. *bólogatok* 
- Akkor megnyugodtam. *könnyebbül meg* 
- Nincs miért aggódnod. *mosolygok és eszek tovább* 
- Tudom, csak szeretném, ha minden tökéletes lenne. *mosolyog ő is, majd egy kicsit ettünk még, utána pedig elmosogattam* - Amúgy a múltkor vettem egy rekesz soju-t. Nem iszunk? *áll meg a hűtő előtt* 
- Minek vettél annyit? *kerekednek ki a szemeim* - Amúgy is, 20%-os, te meg veszel egy rekesszel?
- Nyugi, nem akarom, hogy egyszerre igyuk meg. *nevet fel, majd kivett pár üveggel és a nappali felé mentünk. Leült a kanapéra és az ölébe húzott, utána pedig kinyitotta őket*
- Ha megint ugyanaz lesz, mint a múltkor, akkor én nem tudom mit csinálok veled. *vigyorgok, majd elvettem az egyiket*
- Neeem, most bírni fogunk magunkkal, tényleg. *vigyorgott ő is*
- Egészségedre! *koccintottam vele*
- Egészségedre! *mondta ő is*
- *ittam belőle én is, majd megtöröltem a szám* A soju a legjobb. 
- Igen, szerintem is. Egy csomót megtudnék belőle inni, de az a baj, hogy hamar kiüt.
- Az már biztos. *helyeseltem* 
- Szeretsz? *vigyorog rám*
- Persze, hogy szeretlek. *hajolok hozzá közel, hogy megtudjam puszilni. Tovább karolta derekam, majd megnyalta ajkam és megcsókolt. Bejáratért küzdöttem, mire csak elmosolyogta magát és tovább csókoltuk egymást. Így ment ez hosszú percekig. Egy csók, egy kis soju, még egy csók, még egy kis soju. Kiürítettük magunk mellette az italokat és kissé részegen rádőltem mellkasára. Bár ő sokkal rosszabbul nézett ki, még egy kis pír is volt az arcán* 
- Mondtam, hogy ma nem menekülsz. *motyogja és belehajolt a nyakamba, de már majdnem elaludt* 
- Még nem is szexeltünk. *nevetek*
- Tényleg? *kuncog kicsit* - Nekem már úgy tűnt. 
- Elég rossz lehet nálad akkor a szex. *harapok ajkába* 
- Bebizonyítsam, hogy nem? *vigyorog és a nyakamba harap*
- Hajrá. *karolom át nyakát*
- Oké. *vigyorog tovább, majd leborítja az üres üvegeket és a szoba felé megy* 
- Csak óvatosan. *nevetek rajta, mert majdnem neki megy az ajtónak*
- Nincs baj. *nevet, majd mikor beérünk leveszünk a ruháinkat, majd befektet az ágyba és mellém fekszik*
- Látom rajtad, hogy fáradt vagy és kiütött a pia. *fordulok felé és simogatom kicsit haját* 
- Nem igaz. *motyogja és becsukja szemeit* 
- De igen. *puszilom meg arcát és tovább simogatom*
- Jól vagyok, csináljuk. *fordul felém csukott szemmel*
- Mindjárt. *vigyorgok rajta és tovább simogatom haját*
- Jó. *motyog kicsit*
- Jó éjszakát szívem. *kuncogok és folytatom simogatását, mire elalszik. Szorosan magamhoz ölelem, és betakarom magunkat. Hamarosan én is elalszok* 
Másnap reggel kómásan és hihetetlen nagy másnapossággal ébredtem fel. Elvettem a telefonomat és azt hittem, hogy sírógörcsöt kapok, mikor megláttam rajta, hogy mennyi az idő. 
- Taemin, Taemin, Taemin ébredj! *rázogatom erősen* 
- Mi-mi az cica? *néz rám kómásan* 
- Kelj gyorsan, elfogunk késni. *rázogatom tovább* - 3 óra múlva indul a repülőnk.
- Hogy micsoda? *pattan ki szinte a szeme és felül* 
- Elaludtunk, túl sokat ittunk. *ülök fel én is*
- De totálisan lefogjuk késni. *fogja a fejét és hisztizni kezd* 
- Talán még odaérünk... *sóhajtok fel*
- Mi lesz, ha nem? *néz rám* 
- Nem tudom...