- Hm. . valahova!
- Hát olyan helyet nem ismerek. *vakarta a fejét.*
- Pedig az olyan szép hely. *feküdtem el az ölébe.*
- Igen?
- Aha, messze van, de olyan gyorsan odaérünk mégis! Már szinte érzem a tenyeremben. *nyújtottam ki a kezem.*
- És tényleg, ez olyan különleges. *nyújtotta ki ő is a kezét és összekulcsoltuk az ujjainkat.*
- Igen! És itt senki sem zavar meg. Érzed a magányt, de mégis jól esik, igaz?
- Igen! De én érzek egy angyalt is mellettem.
- Én pedig maga Lucifer illatát érzem a szélben! *mosolyogtam kicsit, de még mindig a kezeinket néztük.*
- Jaj kicsim, összetéveszted!
- Hm?
- Az nem Lucifer, hanem a te másik feled! Mivel egy angyal vagy, ezért kell egy kis rossz amit az a jóképű fiatalember tesz hozzád akit te Lucifernek néztél.
- Jóképű. . fiatalember. *kezdtem nevetni.*
- Hééé! *borzolt a hajamba a másik kezével.*
- Jóó. . *szorítottam meg a kezét.* - Na szóval. . hogy így állunk? Szóval ő a másik felem, mindent értek. *mosolyogtam.*
- Igen, és mindig ott van veled!
- Mindig?
- Mindig!
- Még akkor is ha beteg vagyok?
- Míg a halál el nem választ! *súgta a fülembe.*
- Jonghyun. *tettem le kezeinket és ránéztem.*
- Túl nyálas?
- Nem, bolond. *kuncogtam kicsit.* - De ez meglepett.
- Jól van, ez még tudom ráér! Csak ez így ideillett!
- De komolyan is gondoltad?
- Halálosan!
- Hát. . majd egyszer ez a nap is eljön! *pusziltam meg.*
- Ha rajtam múlik akkor biztosan! *mosolygott.*
- Cuki vagy! *mosolyogtam én is.*
- Na repüljünk vissza! *nyújtotta ki a kezét.*
- Szeretnél?
- Igen!
- Szerintem meg inkább menjünk sétálni!
- Menjünk! *mosolygott.*
- Tényleg?
- Hát te mondtad! Ha szeretnéd akkor igen!
- Juuuj, és veszel nekem nyalókát? *pattantam fel.*
- Khm . .igen szívem! *kuncogott.*
- Bolond. *ütöttem meg kicsit.* - A tiedet már unom. *indultam el felvenni a cipőmet.*
- Héé! Mit mondtál? *jött utánam.*
- Jól hallottad! *kacsintottam.* - Na jó, csak vicceltem! *öleltem át.*
- Vicces vagy! *grimaszolt és megharapta az arcom.*
- Te meg egy vadállat! *ütöttem meg a homlokát.* - Na menjüüünk! *sietettem.*
- Oké-oké. *vette fel ő is a cipőjét majd elindultunk.*
- Oda megyünk a kedvenc boltomba, igaz?
- Eunnie! Az majdnem a város másik felében van!
- Gyere mááár! *fogtam meg a kezét és húzni kezdtem.*
- Ezért már én is veszek egy nyalókát.
- Oh. . kinek szóljak? Taemin? Bár őket most ne zavarjuk! *kuncogtam.*
- Bolondom! *kuncogott.*
- Tök hiányozni fognak, nem?
- Aha.
- De most komolyan. . *sétáltunk kézen fogva.*
- Tényleg, komolyan gondoltam! Mi is és ti is össze voltunk nőve!
- Össze vagyunk nőve! *javítottam ki.*
- Ja, igen. *kuncogott kicsit.* - Ezért nehéz lesz. .
- De remélem minden nap hívni fognak. *lóbáltam a kezeinket.*
- Agyon ütsz valakit. *kuncogott ismét Dinó és szorosan fogta a kezem, hogy ne tudjak ilyet csinálni.* - De tuti minden nap hívni fognak, ebben biztos lehetsz! *álltunk meg a zebránál.*
- Max téged ütlek agyon! *ugrottam a hátára.* - Előre a végtelenbe! *mutattam mikor zöld lett a lámpa és Jonghyun átcipelt a hátán. Az ember arcán egy enyhe mosolyt láttam megcsillanni és jó volt látni azt a sok mosolyt egy helyen.*
- Azt hiszed, hogy kifogsz rajtam? Nem vagy nehéz, cipellek ameddig csak akarod!
- Nee . ne cipelj! *szálltam le róla.*
- Biztos?
- Tuti! *fogtam meg ismét a kezét és sétáltunk tovább.*
- Rendben. *mosolygott.*
Nagyon élveztem a sétát vele, minden olyan szép volt most. Tényleg hiányozni fog a két Minnie, de hát csak kibírjuk valahogy, aztán utána majd csinálunk valami programot együtt. Sokat gyalogoltunk Jonghyunnal és már nekem is fájtak a lábaim, de megérte. Mikor odaértünk a kedvenc boltbomba, rögtön betámadtam a nyalókás részleget és magamhoz vettem kapásból 3-at.
- Nem lesz ez sok nyalóka szívem? *karolta át a derekam Jonghyun és kicsit perverzen mosolygott.*
- Ne vegyek többet? *néztem rá.*
- Dee. . nyugodtan válogass! *mosolygott és megpuszilta a homlokom.*
- Rendben! *vigyorogtam majd tovább nézelődtem.* - Nézd! Ilyet még nem ettem! *mutattam egyre és levettem kettőt belőle.*
- Ez után a sok nyalóka után meg megyünk a fogorvoshoz!
- Neem! Nem szeretem a fogorvosokat! *estem kétségbe.*
- Ennyire félsz? *kuncogott kicsit rajtam Jonghyun és összeszorította a kezeimet, hogy szorosabban fogjam a nyalókákat, mert majdnem elejtettem őket.*
- Nem szeretek oda menni. *ráztam a fejem.*
- Nem fogunk oda menni!
- Ígéred?
- Ígérem! *puszilta meg a homlokom.*
- Akkor jó. *mosolyodtam el majd választottunk még pár nyalókát és fizetés után elindultunk haza.*
- Szívem, mi lenne ha most metróval mennénk? *tette fel a kérdést.*
- Felőlem rendben! *rántottam meg a vállam.*
- Csak, mert gondolom a te lábaid is fájnak.
- Igen, egy kicsit!
- Akkor gyerünk! *fogta meg a kezem és elindultunk a metróhoz.*
Sikeresen haza is értünk és mind a ketten ráborultunk a kanapéra.
- Olyan fárasztó ez a metrózás. *motyogtam.*
- A metrózás? Nem a sétálás? *kuncogott Jonghyun.*
- Neeem. *nevettem fel.* - Na együnk nyalókát! *tettem ki az asztalra a nyalókákat
.*
- Te milyet eszel először? *nézte az asztalt.*
- Hm. . szerintem ezt az újat! *mutattam.*
- Akkor én is azzal kezdek! *mosolygott és ugyanazt akartuk elvenni egyszerre.* - Oh. . legyen az a tied!
- Nem! A tied!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Jó, akkor együtt esszük meg mind a kettőt. *húzott az ölébe és felbontotta a nyalókát.*
- Jonghyun. .
- Ne dumálj! *tömte a számba a nyalókát.*
- Héé! *motyogtam teli szájjal és megízleltem.* - Ez kicsit szavanyú. *fojt össze a nyál a számba és pöszéskedtem kicsit.*
- Igen? *kuncogott kicsit rajtam Jonghyun majd áttoltam az ő szájába.* - Egyenlőre csak a nyáladat érzem. *szopogatta a nyalókát.* - Aaah. . ez tényleg az. *rándult össze kicsit a szeme.*
- De azért finom. *mosolyogtam és így ettük tovább a nyalókát.*
Közben kicsit simogatta a derekamat és nagyon elvoltunk. Nagyon szeretem, még ha az elején olyan köcsögök is voltunk egymással. Megérdemelte, hogy visszakapja amit ő adott nekem.
- Tudod mi jutott eszembe? *vettem ki a számból már egy másik nyalókát.*
- Na?
- Emlékszel mikor két kis tömör gyönyör szórakoztatott titeket?
- Hm? Mi? Jaaaa. . . *esett le neki.* - Neee. . Eunnie. . azt ne! Rémálmaim voltak utána! *fogta a fejét.* - Jujj de mérgesek voltunk akkor rátok.
- Hát tudjuuuk, de ti meg köcsögök voltatok.
- És utána megakartunk titeket mindenáron. .
- Igen. . régi szép emlékek mi? *kuncogtam.*
- Jó lesz majd az unokáknak mesélni! *nevetett fel ő is.*
- Majd te elmeséled! De ne haladjunk ennyire előre!
- Jóó, persze! *mosolygott.*
Majd még kicsit beszélgettünk és a harmadik nyalóka után elmentünk fürdeni. Fürdés után szinte azonnal bealudtunk. Nagyon kifárasztott minket ez a kis út. Reggel egymásba gabalyodva keltünk. Csak öleltük egymást és egész éjjel el sem engedtük egymást. Egy ideig néztem, de nem kelt fel ezért én is visszazuhantam álomszigetre. Fogalmam sincs meddig aludhattunk, de most nem is nagyon érdekelt az óra. Szünet van! Ilyenkor semmi sem számít!
- Jó reggelt. *motyogta.*
- Neked is! *mosolyogtam.*
- Hogy aludtál Eunnie? *tűrte ki a hajamat a szememből.*
- Jól, nagyon jól. *tűrtem vissza és hozzábújtam.* - És te?
- Én is! *simogatta a hajam.*
- Akkor jó. *mosolyogtam.*
Egy kis lustizás után csináltunk reggelit és enni kezdtünk.
- Minnie-ék gépe már felszállt. *néztem az órára.*
- Igen! *bólogatott Jonghyun.*
- Remélem sok képet csinálnak majd.
- Taemin és Seo? Szerintem lesz vagy ezer kép, már az első nap. *kuncogott Jonghyun.*
- Mondjuk igaz, ha más nem egymást fényképezik titokba. *kuncogtam.*
- Na ja. *bólogatott.*
- Eltudom azokat a képeket képzelni. *kuncogtam még mindig.*
- Hát én is, ne aggódj. *nevetett fel Jonghyun.*
- És mit csinálunk ma?
- Hm. . hát mit szeretnél?
- Ez a baj, hogy nem tudom. Lusta vagyok, de mégis mennék valamerre.
- Hát kicsim, ahogy elnézem nem nagyon kell mennünk semerre se. *nézett ki az ablakon és elég sötét felhők gyülekeztek.*
- Ne máár. . esni fog?
- Hát örüljünk ha annyival megússzuk! Szerintem ebből egy szép kis vihar lesz. *ült le a kanapéra.*
- Remek. . akkor nem tudom mit csináljunk. *ültem le mellé és nézegetni kezdtem egy újságot.* - Nézd! *mutattam neki egy ruhát benne.*
- Nem is rossz. *nézte.* - Eltudnám rajtad képzelni! *mosolygott.*
- Igen? De nagyon sokba kerül! Szóval lapozok is. *lapoztam tovább.*
- Eunnie. *kuncogott kicsit rajtam.*
- Most mi az? Nem szórjuk a pénzt!
- Igazad van! *puszilta meg a homlokom.*
- Nincs semmi jó. . *tettem félre az újságot.*
- Végig sem nézted.
- De nem tetszenek. *bújtam hozzá.*
- Hát oké. *simogatta a vállam.*
Egy ideig még elidőztünk így, közben csináltam magunknak kávét és azt szürcsöltük. Ahogy teltek a percek az eső is ideért és csúnya viharba kezdett. A villany is elment. . szinte semmit sem lehetett csinálni. Csak punnyadtam Jonghyun ölébe, ő pedig simogatott és nyugtatgatott egy- egy nagyobb villámláskor.
- Ne vegyek többet? *néztem rá.*
- Dee. . nyugodtan válogass! *mosolygott és megpuszilta a homlokom.*
- Rendben! *vigyorogtam majd tovább nézelődtem.* - Nézd! Ilyet még nem ettem! *mutattam egyre és levettem kettőt belőle.*
- Ez után a sok nyalóka után meg megyünk a fogorvoshoz!
- Neem! Nem szeretem a fogorvosokat! *estem kétségbe.*
- Ennyire félsz? *kuncogott kicsit rajtam Jonghyun és összeszorította a kezeimet, hogy szorosabban fogjam a nyalókákat, mert majdnem elejtettem őket.*
- Nem szeretek oda menni. *ráztam a fejem.*
- Nem fogunk oda menni!
- Ígéred?
- Ígérem! *puszilta meg a homlokom.*
- Akkor jó. *mosolyodtam el majd választottunk még pár nyalókát és fizetés után elindultunk haza.*
- Szívem, mi lenne ha most metróval mennénk? *tette fel a kérdést.*
- Felőlem rendben! *rántottam meg a vállam.*
- Csak, mert gondolom a te lábaid is fájnak.
- Igen, egy kicsit!
- Akkor gyerünk! *fogta meg a kezem és elindultunk a metróhoz.*
Sikeresen haza is értünk és mind a ketten ráborultunk a kanapéra.
- Olyan fárasztó ez a metrózás. *motyogtam.*
- A metrózás? Nem a sétálás? *kuncogott Jonghyun.*
- Neeem. *nevettem fel.* - Na együnk nyalókát! *tettem ki az asztalra a nyalókákat
- Te milyet eszel először? *nézte az asztalt.*
- Hm. . szerintem ezt az újat! *mutattam.*
- Nem! A tied!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Jó, akkor együtt esszük meg mind a kettőt. *húzott az ölébe és felbontotta a nyalókát.*
- Jonghyun. .
- Ne dumálj! *tömte a számba a nyalókát.*
- Héé! *motyogtam teli szájjal és megízleltem.* - Ez kicsit szavanyú. *fojt össze a nyál a számba és pöszéskedtem kicsit.*
- Igen? *kuncogott kicsit rajtam Jonghyun majd áttoltam az ő szájába.* - Egyenlőre csak a nyáladat érzem. *szopogatta a nyalókát.* - Aaah. . ez tényleg az. *rándult össze kicsit a szeme.*
- De azért finom. *mosolyogtam és így ettük tovább a nyalókát.*
Közben kicsit simogatta a derekamat és nagyon elvoltunk. Nagyon szeretem, még ha az elején olyan köcsögök is voltunk egymással. Megérdemelte, hogy visszakapja amit ő adott nekem.
- Tudod mi jutott eszembe? *vettem ki a számból már egy másik nyalókát.*
- Na?
- Emlékszel mikor két kis tömör gyönyör szórakoztatott titeket?
- Hát tudjuuuk, de ti meg köcsögök voltatok.
- És utána megakartunk titeket mindenáron. .
- Igen. . régi szép emlékek mi? *kuncogtam.*
- Jó lesz majd az unokáknak mesélni! *nevetett fel ő is.*
- Majd te elmeséled! De ne haladjunk ennyire előre!
- Jóó, persze! *mosolygott.*
Majd még kicsit beszélgettünk és a harmadik nyalóka után elmentünk fürdeni. Fürdés után szinte azonnal bealudtunk. Nagyon kifárasztott minket ez a kis út. Reggel egymásba gabalyodva keltünk. Csak öleltük egymást és egész éjjel el sem engedtük egymást. Egy ideig néztem, de nem kelt fel ezért én is visszazuhantam álomszigetre. Fogalmam sincs meddig aludhattunk, de most nem is nagyon érdekelt az óra. Szünet van! Ilyenkor semmi sem számít!
- Jó reggelt. *motyogta.*
- Neked is! *mosolyogtam.*
- Hogy aludtál Eunnie? *tűrte ki a hajamat a szememből.*
- Jól, nagyon jól. *tűrtem vissza és hozzábújtam.* - És te?
- Én is! *simogatta a hajam.*
- Akkor jó. *mosolyogtam.*
Egy kis lustizás után csináltunk reggelit és enni kezdtünk.
- Minnie-ék gépe már felszállt. *néztem az órára.*
- Igen! *bólogatott Jonghyun.*
- Remélem sok képet csinálnak majd.
- Taemin és Seo? Szerintem lesz vagy ezer kép, már az első nap. *kuncogott Jonghyun.*
- Mondjuk igaz, ha más nem egymást fényképezik titokba. *kuncogtam.*
- Na ja. *bólogatott.*
- Eltudom azokat a képeket képzelni. *kuncogtam még mindig.*
- Hát én is, ne aggódj. *nevetett fel Jonghyun.*
- És mit csinálunk ma?
- Hm. . hát mit szeretnél?
- Ez a baj, hogy nem tudom. Lusta vagyok, de mégis mennék valamerre.
- Hát kicsim, ahogy elnézem nem nagyon kell mennünk semerre se. *nézett ki az ablakon és elég sötét felhők gyülekeztek.*
- Ne máár. . esni fog?
- Hát örüljünk ha annyival megússzuk! Szerintem ebből egy szép kis vihar lesz. *ült le a kanapéra.*
- Nem is rossz. *nézte.* - Eltudnám rajtad képzelni! *mosolygott.*
- Igen? De nagyon sokba kerül! Szóval lapozok is. *lapoztam tovább.*
- Eunnie. *kuncogott kicsit rajtam.*
- Most mi az? Nem szórjuk a pénzt!
- Igazad van! *puszilta meg a homlokom.*
- Nincs semmi jó. . *tettem félre az újságot.*
- Végig sem nézted.
- De nem tetszenek. *bújtam hozzá.*
- Hát oké. *simogatta a vállam.*
Egy ideig még elidőztünk így, közben csináltam magunknak kávét és azt szürcsöltük. Ahogy teltek a percek az eső is ideért és csúnya viharba kezdett. A villany is elment. . szinte semmit sem lehetett csinálni. Csak punnyadtam Jonghyun ölébe, ő pedig simogatott és nyugtatgatott egy- egy nagyobb villámláskor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése