Utána kajánál nem szóltunk egymáshoz. Taemin evett mint aki nem kap kaját. Seo gondolkozóba volt én pedig csak vártam szimplán azt a napot mikor Jonghyun haza jön. Mikor végeztünk én elmentem fürdeni ők pedig aludni. Mikor végeztem a fürdéssel elmentem én is aludni. Nem is kellett sok és be is kómáltam, bár még mindig annyi energiám volt a hír miatt. Még is valahogy az álommanó erősebb volt és elaludtam. Jól is aludtam, nem volt semmi rossz álom és szerintem alig mozdultam meg egész éjjel. Ám egyszer csak minden világos lett.
- Jó reggelt! *mondta Seo, de csak nyögtem és megfordultam.* - Hééé! Ki az ágyból! *ugrott mellém.* - Jonghyun ma jön haza!
- Hogy mi? *ültem fel hirtelen és rá néztem.*
- Hazudtam. *nyújtotta a nyelvét.* - Szép jó reggelt! *mosolygott rám.*
- Már nem szép. *huppantam vissza és a fejemre húztam a takarót.*
- Hééé! Suli van. *kuncogott és lehúzta rólam.*
- De én még aludni akarok. *néztem rá nagyon szépen hátha megsajnál.*
- Nem fog beválni. *kuncogott.* - Különben is fogd fel úgy, hogy suli után mehetsz Jonghyunhoz.
- Oh, akkor induljunk is. *pattantam fel az ágyból.*
- Istenem... *fogta a fejét.* - Készülődj el, utána van a konyhában egy kis reggeli... Addig felkeltem Taemint, ahhoz igazi nehéztüzérség kell. *kuncogott.*
- Öntsd nyakon egy vödör vízzel. *kuncogtam.*
- Csak szimplán megvonom előle a po... *de nem fejezte be.*
- Hm?
- Ja, semmi... akkor megyek is. *mosolygott és egyenesen Taeminhez indult.*
Én addig szépen felöltöztem és megmostam az arcom, hogy tényleg felébredjek. Épp mentem volna a konyhába mikor megláttam valamit a földön a nappaliba. Leguggoltam és megláttam, hogy egy terhességi teszt az. Seo terhes? De negatív volt, szóval tuti nem, de hogyan jutott ilyen az eszükbe? Mindegy, felvettem és eldobtam. Majd megkérdezem Seotól, ha elakarja akkor elmondja, ha nem akkor nem. Azután mentem a konyhába és enni kezdtem. Nemsokára Seo is csatlakozott.
- Nagyon finom. *mosolyogtam.*
- Ennek örülök. *ült le.*
- Seo...
- Hm? *kérdezte, éppen akkor kapott be egy falatot.*
- Kérdezhetek valamit?
- Persze. *mosolygott.*
- Ömm... nem is tudom, hogy kérdezzem meg. *vakartam a fejem.*
- Egyszerűen és nyíltan... *vonta meg a vállát mosolyogva.* - Válaszolok neked mindenre.
- Oké... egyszerűen és nyíltan, ha te mondod. *vontam meg én is a vállam.* - Miért találtam egy terhességi tesztet a nappali közepén? *azt hittem ott fullad meg. Ő mondta, hogy egyszerűen, de segítettem neki mert tényleg nem szeretném ha megfulladna.*
- Kidobtad? *kérdezte.*
- Aha. *bólogattam.* - Szóval?
- Hát az úgy volt, hogy... a suliban ugye veszekedtünk meg minden... és ez itthon is folytatódott, meg feljött ez a zaklató téma is... és újra elkapott a hányinger és mentem is hányni. Erre Taemin: "Mi van veled? Terhes vagy?" Én meg visszakézből megpofoztam és annyit mondtam neki, hogy: "Ezt még egyszer ki ne merd ejteni a szádon! Csak stresszelek és emiatt hányok." Erre ő: "Undorító vagy..." Majd egy terhességi teszttel jött vissza.
- Te jó ég... *lepődtem meg.* - Utána mi volt?
- Utána beállított vele és mondta, hogy: "Használd!" Én meg: "Nem bízol bennem? Hiszen védekeztünk!" Ő persze: "Jobb félni, mint megijedni..." Majd kibékültünk és a teszt negatív lett.
- Istenem... *fogtam a fejem.* - Nem is ti lennétek komolyan.
- Tudom, de most már minden rendben van. *mosolygott. Kopogást hallottunk.*
- Zavarok? *kérdezte Taemin mosolyogva.*
- Te sose. *mosolygott rá Seo.*
- Mindjárt gondoltam. *puszilta meg a fejét. Persze rám úgy nézett, hogy felejtsük el a témát. Közben ő is leült enni, majd ahogy végeztünk indultunk is a suliba. Épp a sulinál voltunk, mikor megláttuk, hogy zárva van a kapu. A portás kijött és megnézte, hogy mit keressünk ott.*
- Segíthetek valamiben? *kérdezte.*
- Uram, ne nevettessen már. *nézett rá hülyén Seo.* - Iskolába jöttünk.
- De hát ma nincs iskola. *nevetett ki minket.*
- Tessék?! *kérdeztük egyszerre.*
- A tegnapi nap alkalmával a kiküldött tanároknak kellett értesíteniük a diákokat, hogy a mai nap értekezlet van az iskolában az eddigi házasságokkal kapcsolatban. Nem szóltak?
- Jaaaaa, deeeee... *vakarta zavartan a tarkóját és gyors elhúzott onnan minket.*
- Seo! *szóltunk rá.*
- Bocsi, bocsi... nem tudtam! *kért bocsánatot.*
- De tegnap mondta a tanár, nem? *kérdeztem.*
- Nem, mert elzavartam. *húzta össze a nyakát.*
- Hogy mit csináltál?! *estünk neki újra.*
- Jóóó tudom... bocsi. De akkor vesztünk össze Taeminnel és hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak. *próbálta védeni magát.*
- Akkor ez az én hibám is. *ölelte meg Taemin.* - Ne haragudj.
- De nekem és Jonghyunnak miért nem szólt? *kérdeztem furcsán.*
- Lehet az igazgatónő megtudta valahonnan, hogy nálunk laksz vagy nem tudom. *javasolta Taemin.* - Vagy csak szimplán hülye tanárt kaptatok.
- Mondjuk nem volt egy nagy értelmiség. *vakartam a tarkóm nevetve.* - Pedig milyen jó lett volna még aludni.
- Bocsánat. *kért bocsánatot.*
- Jaj, nem a te hibád. *mosolyogtam.* - A Taeminné!
- Hééé! *mondta Taemin.*
- De, ha már itt vagyunk... akkor mehetnénk most is Jonghyunhoz akár. *mosolygott Seo. Erre egyből vigyorogni kezdtem.*
- Menjünk, menjünk, menjünk! *jött elő a hiperaktivitásom.*
- Oké. *kuncogott Seo. Majd indultunk is egyenesen a kórházhoz. Szerencsére Jonghyunt pont lehetett látogatni, beléptünk és volt ám nagy meglepetés. Jonghyun szája szinte tátva maradt. Látszódott rajta, hogy nagyon boldog.*
- Szi-sziasztok! *köszönt szinte hihetetlen nagy vigyorral, de most legalább már elhitte, hogy ott vagyunk.* - Hát ti?
- Szia. *köszöntünk mindannyian.*
- Értekezlet van a suliban, így hamarabb jöttünk. *válaszolta hirtelen Seo, hogy ne kelljen magyarázkodni.*
- Szia. *köszöntem neki külön és csókot váltottunk.* - Jól vagy?
- Most már sokkal jobban. *válaszolta vigyorogva.*
- Ez mire való? *vett el egy távirányítót Taemin és nyomkodni kezdte.*
- Azzal az ágyamat állítgatod. *és ahogy kimondta Jonghyun, már Taemin nyomkodta is a gombokat.*
- Ohhh. *álmélkodott.*
- Hééé! Ne játssz vele! *vette el tőle Seo.* - Ovis.
- Köszi! *köszönte meg neki Jonghyun.*
- Jól van naaa... *pattant be Jonghyun mellé.* - Mizu, haver?
- Otthon érzed magad? *nevetett.*
- Taemin, szállj ki Jonghyun ágyából. *szólt rá Seo.*
- De nem akarok! *tette karba a kezét.*
- Még itt a végén kiderül, hogy Taeminnek jobban hiányoztam, mint bárki másnak. *kuncogott Jonghyun.*
- Biztos nem! *vágtam rá.*
- Csak vicceltem! *mosolygott rám.*
- Tényleg... Jonghyun, hoztam neked narancsot. *vette elő Seo.*
- Narancs. *pattant fel Taemin és már futott is Seohoz.*
- Tudtam, hogy ez lesz így neked vettem külön. *kuncogott, majd odaadta neki és Jonghyunnak is.*
- Köszönöm! *köszönte meg.*
- Szívesen. *mosolygott.*
- De Jonghyun sokkal többet kapott. *durcizott.*
- Mert Jonghyun beteg.
- Akkor én is az leszek!
- Taemin! *szólt rá nevetve.*
- Jól van... Köszönöm édes. *csókolta meg Seot.*
- Mondott valamit az orvos? *fordultam Jonghyunhoz.*
- Igen. Megvizsgált és azt mondta, hogy tuti haza mehetek. *mosolygott.*
- Komolyan?
- Igen! *bólintott.*
- Ez nagyszerű. *vigyorogtam.*
- Az ám. *mosolygott.*
- Addig ki kell takarítanom és valami jó kaját kitalálnom és. . *soroltam volna még a dolgokat, de Jonghyun befogta a szám.*
- Addig az lesz a dolgod, hogy pihensz! *puszilt meg.*
- De nyaaah. .
- Nem volt senki abba a házba mióta te onnan eljöttél. . nem lehet ott akkora kupi.
- Igazad van, de akkor is!
- Kötözzétek le! *kuncogott és Seoékra nézett.*
- Úgy lesz! Nem engedjük neki! *kuncogtak.*
- Na azért! *mosolygott.*
- Komolyan ekkora izé vagy? *néztem rá.*
- Izé? *nézett vissza rám furán.*
- Ne nézz így! Nem áll jól! *kuncogtam és eltakartam az arcát.*
- Akkor, hogy nézzek? *húzta el a kezem az arca elől és perverzen nézett rám.*
- Feladom. *dőltem a mellkasára.* - Nem fogok semmit se csinálni és nem vagy izé! *nyüszögtem.*
- Erről beszéltem. *kuncogott Seo.*
- Édes. *simogatott Jonghyun és belefeledkeztem mindenbe.*
- Nagyon szerelmes. *mosolygott Seo.*
- Ajánlom is neki! *kuncogott Jonghyun.*
- De Seo jobban ám! *mondta Taemin és átölelte Seot.*
- Persze, én jobban! És én nagyobb marhát fogtam ki. *kuncogott Seo.*
- Hééé! *nézett rá Taemin majd minden sötét lett és csak a hangokat hallottam.*
- Nincs héé! Tudod, hogy szeretlek!
- Tudom hát.
Majd egy kis idő eltelt és már a hangokat sem hallottam.
- Kicsim! *borzolt valaki a hajamba.*
- Heh? *néztem fel.*
- Elaludtál? *kuncogott Jonghyun.*
- Nem. . *dőltem vissza.*
- Dee! *húzott fel magához.*
- Seo hibája! *mutattam bár alig volt erőm.*
- Na perszeee! *mondta Seo.* - Iskolába kell menni!
- De ma nem is volt! *kuncogtam.*
- De ezt te se tudtad!
- Igaz!
- Na! És akkor még rám akarod fogni! *kuncogott és kicsit megcsikizett mire felrántottam a térdem.*
- Uh! *húzta a száját Jonghyun.* - Ennyi hiányzott. *mutatott.*
- Bocsii. *kuncogtam és megpusziltam.*
- Semmi baj max csak keresztapa lehettem volna akkor. *kuncogott.*
- Nem! Nektek 8 gyereketek lesz! *mondta határozottan Seo.*
- Miii? *néztem rá.*
- Mondom! Ezt jósolta nektek az ég! Ez ellen nem lehet tenni!
- Minek annyi? *kérdezte Jonghyun.*
- Hogy mindegyik kikészítsen benneteket. *kuncogott Seo.*
- Neeem! Ilyet nem játszunk! *mondtam.* - Én nem akarok annyi gyereket! Majd nektek!
- Neeem!
- 8? *kérdezett vissza Taemin mintha értelmi fogyatékos lenne.*
- Igen! Vagy még több! *kuncogtam.*
- Hát még a megcsinálásukkal nincs is bajom, de annyi gyereket felnevelni. . *vakarta a fejét.*
- És ha mind olyan lenne mint az apja.. *sóhajtott Seo.*
- Hééé! *csikizte meg Taemin Seot.* - Az anyjuk se jobb. *nézett a szemébe.*
- Ezért illetek össze. *kuncogtam.*
- Te most ehhez hasonlítottál? *kérdezte Seo és Taeminre mutatott.*
- Ehhez. . *kuncogott Jonghyun.* - Haver.. te csak egy ez vagy.
- Héé! Te meg az Isten mi? Hallanád miket mond rád Eun otthon. *cukkolta Jonghyunt.*
- Miket?
- Hát ez, az, az a barom és ehhez hasonló szépségeket.
- Ne higgy neki! *fordítottam Jonghyun fejét felém.*
- Nem hiszek neki. *nézett a szemembe.*
- Akkor jó. *csókoltam meg és ő pedig megfogta a fenekemet és feljebb húzott magán.* - Megetesselek?
- Igen! *mosolygott.*
- Oké. *magamhoz vettem a narancsot és meghámoztam.*
- Legközelebb banánt veszünk nektek. *kuncogott Taemin.*
- Hát már épp akartam mondani. *mondtam és elkezdtem etetni Jonghyunt.*
- Majd kapsz Jonghyuntól. *kuncogott és Seo megütötte kicsit.*
- Taemin. . *szólt rá.*
- Okééé. . befogtam. *hajolt a nyakába.*
- Ez most az enyém. *kaptam be egy falatot és grimaszoltam mert savanyú volt.*
- Édes. *kuncogott Jonghyun.*
- Szavanú vojt. *folyt össze a nyál a számba.*
- Mi? Nem is! *kuncogott rajtam.*
- Akkor edd! *tömtem be a száját egy falattal.*
- Az kedves. *kuncogott Taemin Seo nyakába.*
- Neked csend idő van! *néztem rájuk. Seo a haját simogatta.*
- Tudooom. *mondta Taemin.* - Úgy érzem magam mint a kisfiút akit beállítottak a sarokba mert rosszat tett.
- Mert olyan vagy mint egy rossz kisgyerek. *mondta Seo.*
- Megkomolyodom! *húzta ki magát.*
- Na ha 5 percig komoly tudsz lenni úgy, hogy beszélsz akkor fizetek neked! *mondta Jonghyun.*
- Nem! Akkor lenyomtok egy ingyen pornót nekünk! *kuncogott Taemin.*
- Na már meg is buktál! *kuncogott Jonghyun.*
- Neeem! Csak vicceltem! Majd mi fogunk nektek! *csókolta meg Seot.*
- Nem tudja magát tartani. *nézett rám Jonghyun.*
- Miért te tudod? *néztem le a férfiasságára.*
- Azt nem mondanám, de Taemin komolyságba nem tudja magát tartani. Tudod néha megnézném, hogy te mennyire tudod magad tartani. . de nektek egy kurva jel sincs amit így egyből kiszúrsz.
- Hehe! *nyújtottam a nyelvem.*
- De azért érzek valami melegséget!
- Csak hallucinálsz!
- Megnézzük?
- Ne! Amúgy se, de ne! Na! Érted! Egyél inkább! *tömtem meg.*
- Felezzünk. *motyogta és megcsókolt miközben áttolta a falat felét a számba.*
- Na ez kicsit guszti volt. *kuncogtam.*
- De finom nem? *kuncogott.* - Ahjj. . . *nézett végig rajtam.* - Ti meg még kaptok egyáltalán levegőt? *nézett gyorsan Taeminékre akik még mindig nyalták egymást.*
- Héé! *kuncogtam.* - Szerintem összeragadtak. *nevettem fel.*
- Lehet. *kuncogott Jonghyun, de Taemin és Seo olyanok voltak mintha meg sem hallották volna.*
- Hát hagyjuk őket!
- Lehet az lesz a jó.
- Hihi. *hajoltam a nyakába és megpusziltam mire csak mosolygott és az oldalamat simogatta. Direkt csinálja, tudja, hogy azt nem bírom. De nem baj elkezdtem a nyakát puszilgatni és a fülét simogatni.*
- Direkt csinálod mi? *súgta a fülembe.*
- Te is igaz? *súgtam vissza.*
- Még szép. *nyúlt fel a pólómba és simogatta a hátam.*
- Köcsög! *rázott ki a hideg bár már egy érintésére is kiráz a hideg.*
- Igen?
- Aham!
- Hát jó. *puszilta meg a nyakam és én összehúztam magam.*
- Nee! Nem vagy az! *adtam meg magam csak ezt ne csinálja.* - Miért vagy ilyen?
- Milyen?
- Had ne mondjam ki!
- Mond ki! *nézett a szemembe.*
- Sexy. *súgtam neki.*
- Baj? *vágott irtó édes képet.*
- Nem! Vagyis ez esetbe igen mert nem lehet. .
- Majd lesz egy másképp!
- Tudom!
- És már nem sok. *mosolygott.*
- Igen! Szerencsére! Én tényleg aggódtam érted, hogy mi les veled.
- De tudod, hogy erős vagyok! És te tartottad bennem az erőt!
- Tudom, de akkor is!
- És te gyógyítottál meg! Nem nézte el a doki! Csak miattad gyorsabban forrt össze!
- Neem! Nem vagyok én angyal!
- De! Az enyém! *csókolt meg.*
- Nyaah. *néztem rá.*
- Eunie! Puszi! *megint kezdte amit szokott.*
- Puszi, puszi, puszi. *kuncogtam és megcsókoltam. Addig csókoltuk egymást amíg csak volt levegőnk.*
Majd ránéztünk Taeminékre akik azóta nem tudom, hogy mozdultak-e vagy sem, de ugyanúgy voltak.
- Megnézem mi van velük. *kuncogtam és leszálltam Jonghyunról.*
- Ah. *nyögött fel kicsit.*
- Seooo! *mentem oda és akkor vettem észre, hogy elaludtak egymás vállán.* - Upsz. .
- Alszanak?
- Aham!
- Már nem. *kuncogott Seo.*
- Bocsi. *vakartam a fejem.*
Miután végeztem a fürdéssel gyors törölközőbe csavartam magam és már mentem is a szobába, hogy ruha után nézzek. Taemin az ágyon feküdt és bámulta a plafont. Láttam, hogy valami zavarja, így leültem mellé. De olyan volt, mint aki észre se vesz. Pedig szerintem, egy normális férfi, ha meglátná egy alul öltözött nőt, egyből betámadná. Viszont ő nem csinált semmit, csak nézett maga elé.
- Minnie, mi a baj? *kezdtem simogatni haját. De nem válaszolt.* - Édesem, ne kelljen már könyörögnöm... látom, hogy van valami bajod. Tudod jól, hogy nekem bármit elmondhatsz. Oké?
- Nincs semmi baj. *fordított nekem hátat.*
- Nem mondasz igazat. *borultam a hátára és úgy beszéltem neki.* - Valaki megbántott vagy mi a baj? Ha már megint miattam aggódsz akkor...
- Nincs semmi baj, oké?! *ült fel hirtelen, még a törölköző is majdnem leesett rólam, így gyors visszacsavartam.* - Ne... ne haragudj. *fogta a fejét.* - Nem akartalak megijeszteni.
- Előfordul az ilyesmi. *vontam meg a vállam és elkezdtem felöltözni. Majd kimentem Banghez, hátha ő tud valamit és, ha tud akkor valószínűleg elfogja mondani.* - Mi történt? *kérdeztem.*
- Semmi... miért?
- Csak, mert Taemin nem mondott semmit.
- Vagyis én vagyok a hibás... az volt, hogy mondtam neki, hogy remélem nem csak azért van veled... és erre felkapta a vizet, de mondtam neki, hogy bocsánat nem úgy gondoltam csak aggódok miattad... de még mindig durcizott... én nem tudok mit tenni neki ha ilyen... én csak tényleg érted aggódok, de látod? Erről beszéltem. Csak a terhetekre vagyok és csinálom itt a rossz kedvet. Nem akarok tovább itt maradni!
- De Eun! Taemin hülye...
- Nem! Én vagyok a hülye amiért ilyet feltételeztem! Megcsinálom a kaját és el is megyek. Nem zavarok tovább. *mosolygott.*
- De nem zavarsz!
- Akkor sem akarok tovább maradni! Ne értsd félre! Jó volt itt meg minden, de nem akarom, hogy elrontsam a kapcsolatotok.
- Eun...
- Menj inkább ápolgasd Taemin szívét! Neki most nagyobb szüksége van rád, mint nekem! *bólintott*
- De nem lehetsz egyedül!
- Miért ne? Nagy lány vagyok már! *csak sóhajtottam és visszamentem a szobába. Ott pedig elmeséltem Taeminnek mindent, ami volt. Remélem azért jobban belátja ezek után a dolgokat, de tévedtem.*
- Elakar menni? *pattant fel az ágyról.* - Akkor menjen! Nem fog senkinek se hiányozni... Ha ennyire felelőtlen, hogy észre sem veszi, hogy mit teszel érte, akkor menjen! Senki se mondta neki, hogy kötelező itt maradnia! Egy gonddal kevesebb lesz, ha visszamegy!
- Taemin! *szóltam rá, azért ez mégis csak csúnya volt tőle.* - Hallod te egyáltalán, hogy miről beszélsz?!
- Komolyan Seo! *fogta meg mindkét kezével az arcomat.* - Én szeretlek és tisztellek... de ne légy már ennyire naiv!
- Fejezd be! *löktem el a kezét.* - Szerinted Jonghyun jó szemmel nézné, ha csak úgy hagynánk elmenni Banget mikor az ilyen Bin fajták meg csak arra várnak, hogy mikor tudják jól megdugni?! Gondolj már bele egy kicsit... fordított helyzetben! Te mit éreznél, ha tehetetlenül a kórházban feküdnél és a barátnődet bármelyik pillanatban megerőszakolhatják vagy valami?! A legjobb barátod, aki felajánlotta, hogy vigyázz rá, hogy befogadja... meg elküldi egy idétlen kis veszekedés miatt?! *tört ki belőlem minden. Kötelesnek éreztem azt, hogy meg kell Taemin elől védenem Banget, még ha ez rosszul is esik neki.*
- Én... én...
- Kicsim, Bang csak azért mondta ezt neked, mert félt engem... és jogosan félt, tudod jól! Nem emlékszel, hogy régebben hányszor nem tudtál uralkodni magadon? Nem emlékszel, hogy azon az ágyon... *mutattam az ágyára.* - szinte nekem estél és arra is eltökélt lettél volna, hogy ott helyben megerőszakolj? Talán elfelejtetted ezeket? És hidd el, hogy az akkori te és Jonghyun... százszor rosszabb volt, mint a mostani Bin és Soo.
- Seo... ne mondj ilyeneket. *dadogta szinte a szavakat.*
- Hidd el, Bang kedvel téged... és tudom, hogy te is kedveled őt. Nézd el neki, nehéz most az élete Jonghyun nélkül. *álltam fel immár én is.*
- Hogy van ilyen jó beszélőkéd? *mosolygott rám.*
- Mindkettőtöket szeretlek, így nem szeretném, ha pont miattam lennétek rosszba.
- De Seo... Eun nem érzi itt jól magát, ez téged nem zavar? Mármint tudom jól, hogy te pontosan mindent megtennél, hogy neki jobb legyen... de, ha nem akar hajlani arra, akkor miért törekszel?
- Mert a barátnőm... *válaszoltam egyszerűen és mosolyogtam rá. Ő is visszamosolygott, majd a kifelé vette az irányt. Remélem ez a kis fejmosás most változtat a dolgokon és belátja, hogy mind a ketten tévedtek. Egy ideje már mind a ketten elvoltak, így kimentem hozzájuk.*
- Segítek! *mentek vissza a konyhába. Gondolom, vagyis reménykedek benne, hogy kibékültek.*
- Én is segítek! *mosolyogtam.*
- Oké. *mosolygott Bang, majd hirtelen megszólalt a telefonja.* - Jonghyun. *csillant fel a szeme és felvette.* - Igen? ... Baj van? .... Édes vagy. *mosolygott* - Várj! Kihangosítalak, mert épp vacsit csinálunk közösen a többiekkel!
*majd úgy is tett, kihangosította. Persze, Taemin egy jó haverhoz méltóan egyből le is támadta.*
- Szevasz haver! *kiabált bele a telefonba.*
- Szia! *kuncogott Jonghyun.*
- Szia! *köszöntem neki én is.*
- Szia Seo! *köszönt vissza, mintha éreztük volna, ahogyan Jonghyun mosolyog. Édes volt.*
- Mizu haver? Milyen a kórház? *kérdezgette Taemin, közben nekiálltunk folytatni a kaját.*
- Szar...
- Nincsenek jó nővérkék?
- Taemiin! *szóltam rá. Hülye bunkó, de azért még szeretem.*
- Nincsenek... vagyis nem az eseteim. És, ha az eseteim lennének akkor se néznék egyikre se. Tudod az én nővérkém most valószínűleg ott van melletted vagy Seo mellett.
- Ooooh... nagy a szerelem! Majd megvizsgálgat, igaz Eun?
- Aham! *mosolygott.*
- Már alig várom!
- De, ha meg az egyik nővérke rád mászna... már rég nem élne! *mondta.*
- Nem kell ilyentől félni! Nem engedném neki!
- Ajánlom is!
- A te képed mellett főzünk ám. *kuncogott Taemin.*
- Hm?
- Itt kint van a laptopom és te vagy ugye a háttér. *magyarázta Bang.*
- Értem. Hát legalább jobb lesz az étvágyatok!
- Hát már akinek. *kuncogott Taemin.*
- Te nem vagy lényeg! Tényleg Seo nagyon csendbe vagy!
- Nem vagyok csendbe csak figyelem az eseményeket! *mosolyogtam.*
- Mesélj nekem valamit!
- Eun fülig szerelmes beléd! *vigyorogtam rá és persze az említett elpirult.*
- Igeen? Ezt örömmel hallom. Kis édes, fogadok most piros, mint egy paradicsom.
- Igen! *kuncogtam.*
- Tudtam én! *kuncogott Jonghyun is.*
- Ja és... hééé... mit csináltatok ti a kórházba? *mentem oda a telefonhoz és leültem.*
- Mit árult el Eun?
- Semmit! De mond már meeeg!
- Amit csak tudtunk! *kuncogott.* - Fogtam ahol értem. Tudod, hogy van ez.
- Ooh... igen és?
- Mit és? Nehéz volt abbahagyni, de elkezdeni is nehéz volt... féltem, hogy ő nem akarja és én meg úgy nem akarom.
- Ez édes. *mosolyogtam.*
- Ha te mondod.
- Ezt miért nem tudtad elmondani? *néztem Bangre.*
- Meeert... most naa... *takarta megint az arcát.*
- Megint zavarban van. *közvetítettem Jonghyunnak.*
- Hallom a hangján. *kuncogott Jonghyun.* - Most megölelném és megvédeném, de hát messze van!
- Ne mondj ilyet! Nem vagyok messze tőled! *mondta Bang.*
- Jó persze, de egy ölelésre messze vagy!
- Tudom... ez a baj!
- Juj, de nem sokáig! Ezt majdnem el is felejtettem!
- Naaa?
- A doki megvizsgált és csak megvolt repedve a bordám és nem tört el, végig rossz kórlapot nézett... szerencsétlen... na mindegy, a lényeg, hogy 3 nap múlva ha megint megvizsgál és azt tapasztalja, hogy begyógyult akkor mehetek haza!
- És te ezt felejtetted el? Kim Jong Hyun ezért még kapsz! Ezzel kellett volna kezdened!
- Tudom, de olyan édes voltál, hogy elfelejtettem mindent.
- Na, de mennyi az esélye, hogy begyógyul?
- 99%, mert a doki szerint már most is ép csak még várni kell vele 3 napot, hogy erősödjön is! Szóval készülhettek, mert visszatérek!
- Juj, de jóóó! *vigyorgott Bang, mint egy tejbe tök.*
- Én is örülök neki!
- De, ha mégsem jöhetsz haza?
- Akkor sem kell sokat várni! Nem kell bent maradnom 1 hónapig!
- Jó. De azért még bemegyek minden nap hozzád!
- Sőt holnap mi is megyünk! *mondta Taemin.*
- Oké! De tudjátok, hogy ez egy kórház... itt Taemin viselkedni kell. *kuncogott Jonghyun.*
- Mondja az, aki majdnem megbaszta a barátnőjét ott. *kuncogott Taemin.*
- Én itt egy beteg vagyok... én bármit megtehetek. *kuncogott Jonghyun.*
- Perszee! Akkor én is befekszek!
- Egészségedre! Én annyira nem élvezem!
- Tudoom.
- Na, de leteszem, mert már fáradt vagyok.
- Eun lefárasztott?
- Igen! *kuncogott.*
- Héé! Most már fejezzétek ezt be! Muszáj ezen lovagolni? *kérdezte Bang.*
- Nem... majd te lovagolsz Jonghyunon! *lökte meg Taemin.*
- Az meg a mi dolgunk! *lökte vissza Bang.*
- Majd még beszélünk kicsim! *mondta Jonghyun.*
- Rendben! Holnap akkor majd megyünk!
- Rendben! Várni foglak titeket!
- Megyünk! *mosolygott Bang.*
- Aludjatok jól, főleg te kicsim!
- Te is! *mondtuk.*
- Sziasztok!
- Szia! *mondtuk megint egyszerre.*
- Szeretlek Eun!
- Én is téged! *küldött neki egy puszit, majd mind a ketten letették.*
- Na kész a kaja is kis szerelemes! *mosolyogtam.*
- Héé! *pirult el.*
- Örülsz neki, hogy nem sokára jön haza, mi?
- Igen, nagyon! *bólogatott, majd a telefonját nézegette közben.*
- Na gyere máár! *rángattam a konyhába.*
- Jóó. *tette el a telefonját és elkezdtünk enni. Utána már nem nagyon szóltunk egymáshoz. Szerintem Bang csak szimplán nem tudott megszólalni a boldogságtól, annyira örül annak, hogy Jonghyun lehet, sőt biztos, hogy hazajöhet. Taemin meg, mint aki nem evett egy éve olyan volt. Én.. hát én... csak gondolkozok azon, hogy mi járhat a többiek fejében. Engem csak egy dolog foglalkoztat, de az nagyon... Ahogy végeztünk elbúcsúztunk egymástól. Bang ment szerintem fürdeni vagy nem tudom, mi Taeminnel pedig lefeküdtünk.*
- Taemin...
- Hm?
- Kérdezhetek valamit? *néztem rá komolyan, majd ő is engem nézett.*
- Persze.
- Mi az, hogy jó nővérkéket keresel? *vágtam fejbe és felültem.*
- Áú. *kapott a fejéhez.* - Te meg miért kérdezősködsz, hogy mit csináltak a kórházban? *ült fel ő is.*
- Ne válaszolj kérdésre kérdéssel! *tettem karba a kezem.*
- Mert mi lesz? *vigyorgott.*
- Elhagylak egy kérdéssel. *tettem a fejem.*
- Oh, tényleg? *vonta fel a szemöldökét és nevetett rajtam.* - És mi lesz az a kérdés?
- Az, hogy: "Szeretsz?"
- És én erre, mit fogok felelni?
- Azt, hogy igen.
- És miből gondolod?
- Mert én azt mondtam! *kuncogtam.*
- Jaaa, hogy ez így megy? *kérdezte kuncogva.*
- Igen, szóval vázolom a helyzetet. *térdeltem fel az ágyon és mutogatni kezdtem. Szokásom, hogy ha magyarázok, akkor mindig mutogatok. Nem tudok róla leszokni.*
- Hallgatlak. *nevetett ki.*
- Ne nevess ki! *löktem meg.*
- Oké. *mondta, de alig bírta ki, így ráharapott a szájára.*
- Szóval, megkérdezem, hogy: "Szeretsz?" Te azt fogod felelni, hogy: "Igen." És én azzal a lendülettel kisétálok az ajtón.
- Nem engedem! *ölelt meg és leborított az ágyra. Nem engedett a szorításából.*
- De engedni fogod. *vigyorogtam.* - Majd a nővérkéid megvigasztalnak, elintézem, hogy kórházba kerülj!
- Viszlek magammal. *vigyorgott.*
- Engedj el!
- Neeeeeem! Na, mondjad csak... miért érdekelt annyira Jonghyun és Eun? Kíváncsi vagy a játékára? Én már nem vagyok elég jó? *harapta meg a nyakam. Ekkor sikítottam egyet.* - A füleeeeemmm.
- Hagyjááááál, te szadistaaaa!
- Neeeem! *harapott meg újra. Ekkor még egyszer sikítottam.*
- Csitu van! *fogta be a szám kuncogva. De megnyaltam a kezét és elengedett.* - Fúj... Seo DNS.
- Perszeee már... mikor meg szexeltünk, akkor tetszett a Seo DNS. *löktem meg.* - Amúgy meg azért kérdeztem meg, mert ingyen pornóra voltam kíváncsi. *kuncogtam.*
- Hülyeee. *nevetett.*
- Taemin, te szoktál pornót nézni?
- Hogy mi? *nevetett fel.* - Ez most, hogy jött ide?
- Hééé... ez nem nevetség tárgya! Komolyan kérdeztem ám. *kuncogtam.*
- Nem szoktam. *vágta rá.*
- Ne hazudj! *ültem fel, de visszaborított.*
- Ki mondta, hogy elmehetsz?
- Mond már ki! *nevettem.* - Akkor itt maradok.
- Szoktam... most boldog vagy? *nevetett.*
- Naaaa, ennyire nehéz volt? Csak azért, hogy szóljak... én nem tudok olyan akrobatikus mutatványokat.
- Pedig muszáj leszel a két lábadat a nyakadba rakni. *kuncogott.*
- Barom! *ütöttem meg.*
- Szeretem, mikor becézel. *nevetett még mindig.*
- Ne szokj hozzá! *csókoltam meg.*
- Seo! *ültetett fel és fogta a vállaimat.* - Ugye tudod, hogy én nem csak azért vagyok veled?
- Ilyen meg se fordult a fejemben. *ráztam a fejem.*
- Biztos?
- Persze. *bólogattam.*
- Tudod miért vagyok veled? *nézett rám.*
- Na, miért?
- Mert nincs jobb dolgom. *kuncogott.*
- Szemét! *löktem meg.*
- Csak vicceltem. *ölelt át.*
- Ajánlom is! Aludjunk, mert fáradt vagyok. *ásítottam.*
- Én nem vagyok fáradt. *ásított ő is.*
- Nem, perszeee. *kuncogtam rajta, majd lefeküdtem és szorosan magamhoz öleltem.*
- Kicsim, nem kapok levegőt. *nyújtózkodott Taemin.*
- Nem érdekel. *bújtam csupasz mellkasához még közelebb.*
- Szép halál. *kuncogott, már amennyire tudott.*
- Akkor öleld meg saját magad. *fordultam meg és elengedtem.*
- Szeretlek. *ölelt meg hátulról én pedig a kezemet az övébe kulcsoltam.*
- Én is. *suttogtam, majd mind a ketten elaludtunk. Reggel mikor felkeltem, én voltam az első. Még senki se volt fent. Így gyorsan összekészülődtem. Vettem reggelinek valót. Jonghyunnak pedig sok narancsot, nem akartam üres kézzel menni. Persze direkt úgy vettem, hogy többet, mert tudom, hogy Taemin belefog enni. Ő nem ismeri azt, hogy: "Nem az övé." Kis telhetetlen. Mikor visszaértem, még mindig aludtak. Gyors elkészítettem a reggelit, majd úgy gondoltam, hogy felébresztem őket. Elsőnek Banghez mentem be.* - Jó reggelt! *húztam szét a függönyt, hogy a nap rávilágítson Bang arcára. De csak nyögött egyet és megfordult.* - Hééé! Ki az ágyból! *ugrottam mellé.* - Jonghyun ma jön haza!
- Hogy mi? *ült fel hirtelen és rám nézett.*
- Hazudtam. *nyújtottam a nyelvem.* - Szép jó reggelt! *mosolyogtam rá.*
- Már nem szép. *huppant vissza és a fejére húzta a takarót.*
- Hééé! Suli van. *kuncogtam és lehúztam róla.*
- De én még aludni akarok. *nézett rám szinte boci szemekkel.*
- Nem fog beválni. *kuncogtam.* - Különben is fogd fel úgy, hogy suli után mehetsz Jonghyunhoz.
- Oh, akkor induljunk is. *pattant fel az ágyból. Tényleg nagyon szerelmes.*
- Istenem... *fogtam a fejem.* - Készülődj el, utána van a konyhában egy kis reggeli... Addig felkeltem Taemint, ahhoz igazi nehéztüzérség kell. *kuncogtam.*
- Öntsd nyakon egy vödör vízzel. *kuncogott.*
- Csak szimplán megvonom előle a po... *de gyors befogtam a szám. Taemin biztos nem venné jó néven, ha csak így csacsognék róla.*
- Hm?
- Ja, semmi... akkor megyek is. *mosolyogtam és egyenesen Taeminhez indultam. Ott is széthúztam a függönyt, de még csak meg se mozdult. Így lerántottam róla a takarót.*
- Fázok! *kapkodott volna érte, de ledobtam a földre.*
- Gyere sulibaaaa! *ugrottam rá.*
- Áú! *kapott hirtelen férfiasságához.* - Cica, legközelebb ugorj a fejemre... oké? Még az is jobb... *nyögte.*
- Gyere sulibaaa! *pusziltam meg.*
- Miért vagy ennyire hiperaktív? *karolta át a derekam.*
- Mert jövőhéten tavaszi szünet. *vigyorogtam.*
- Hogy mi?
- Nem esett le? Banggel nem két napja jöttünk ebbe a suliba... telik azért az idő.
- De az nekünk csak jó. *vigyorgott.* - Elviszlek mindenhova! Vidámparkba, wellnessbe, cat coffeeba, bulizni, vagy tízezerszer randizni akkor...
- Ohóóó... várj! Hogy akarsz te elvinni tízezerszer randizni? *kuncogtam.*
- Én mindent megoldok! Szóval, hol tartottam? *számolta az ujján.*
- Minnie, most csak öltözz fel, ezt még lesz időnk megbeszélni. *mosolyogtam. Majd kimentem a konyhába Banghez.*
- Nagyon finom. *mosolygott.*
- Ennek örülök. *ültem le egy kicsit enni én is.*
- Seo...
- Hm? *kérdeztem, éppen akkor kaptam be egy falatot.*
- Kérdezhetek valamit?
- Persze. *mosolyogtam.*
- Ömm... nem is tudom, hogy kérdezzem meg. *vakarta a fejét.*
- Egyszerűen és nyíltan... *vontam meg a vállam mosolyogva.* - Válaszolok neked mindenre.
- Oké... egyszerűen és nyíltan, ha te mondod. *vonta meg ő is a vállát.* - Miért találtam egy terhességi tesztet a nappali közepén?
*Túl egyszerű, túl nyílt, de én mondtam... szinte azonnal félrenyeltem azt a legördülő falatot és megtudtam volna fulladni. Gyors a vizem után kaptam. Bang pedig próbált segíteni. Csak most jutott eszembe, hogy Taemin abban a pillanatban csak elhajította, és azonnal megölelt. Utána nem dobtuk ki.*
- Kidobtad? *kérdeztem és csak őt néztem, mint valami megváltóra.*
- Aha. *bólogatott.* - Szóval?
- Hát az úgy volt, hogy... a suliban ugye veszekedtünk meg minden... és ez itthon is folytatódott, meg feljött ez a zaklató téma is... és újra elkapott a hányinger és mentem is hányni. Erre Taemin: "Mi van veled? Terhes vagy?" Én meg visszakézből megpofoztam és annyit mondtam neki, hogy: "Ezt még egyszer ki ne merd ejteni a szádon! Csak stresszelek és emiatt hányok." Erre ő: "Undorító vagy..." Majd egy terhességi teszttel jött vissza.
- Te jó ég... *lepődött meg.* - Utána mi volt?
- Utána beállított vele és mondta, hogy: "Használd!" Én meg: "Nem bízol bennem? Hiszen védekeztünk!" Ő persze: "Jobb félni, mint megijedni..." Majd kibékültünk és a teszt negatív lett.
- Istenem... *fogta a fejét.* - Nem is ti lennétek komolyan.
- Tudom, de most már minden rendben van. *mosolyogtam. Kopogást hallottunk.*
- Zavarok? *kérdezte Taemin mosolyogva.*
- Te sose. *mosolyogtam rá.*
- Mindjárt gondoltam. *puszilta meg a fejem. Persze Bangre úgy néztem, hogy felejtsük el a témát, de azért remélem nem fog miatta aggódni. Akkor tuti, hogy Taemin a halál fia lesz, az ő keze által. Közben ő is leült enni, majd ahogy végeztünk indultunk is a suliba. Még előtte elraktam a Jonghyunnak szánt narancsot, hogy ne keljen visszajönni érte. Épp a sulinál voltunk, mikor megláttuk, hogy zárva van a kapu. A portás kijött és megnézte, hogy mit keressünk ott.*
- Segíthetek valamiben? *kérdezte.*
- Uram, ne nevettessen már. *néztem rá hülyén.* - Iskolába jöttünk.
- De hát ma nincs iskola. *nevetett ki minket.*
- Tessék?! *kérdeztük egyszerre.*
- A tegnapi nap alkalmával a kiküldött tanároknak kellett értesíteniük a diákokat, hogy a mai nap értekezlet van az iskolában az eddigi házasságokkal kapcsolatban. Nem szóltak?
- Jaaaaa, deeeee... *vakartam zavartan a tarkómat és gyors elhúztam onnan őket.*
- Seo! *szóltak rám.*
- Bocsi, bocsi... nem tudtam! *kértem bocsánatot.*
- De tegnap mondta a tanár, nem? *kérdezte Bang.*
- Nem, mert elzavartam. *húztam össze a nyakamat.*
- Hogy mit csináltál?! *estek nekem újra.*
- Jóóó tudom... bocsi. De akkor vesztünk össze Taeminnel és hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak. *próbáltam védeni magamat.*
- Akkor ez az én hibám is. *ölelt meg Taemin.* - Ne haragudj.
- De nekem és Jonghyunnak miért nem szólt? *kérdezte furcsán Bang.*
- Lehet az igazgatónő megtudta valahonnan, hogy nálunk laksz vagy nem tudom. *javasolta Taemin.* - Vagy csak szimplán hülye tanárt kaptatok.
- Mondjuk nem volt egy nagy értelmiség. *vakarta a tarkóját Bang nevetve.* - Pedig milyen jó lett volna még aludni.
- Bocsánat. *kértem bocsánatot.*
- Jaj, nem a te hibád. *mosolygott.* - A Taeminné!
- Hééé! *mondta Taemin.*
- De, ha már itt vagyunk... akkor mehetnénk most is Jonghyunhoz akár. *mosolyogtam. Erre Bang egyből vigyorogni kezdett.*
- Menjünk, menjünk, menjünk! *jött elő a hiperaktivitása.*
- Oké. *kuncogtam. Édes volt. Majd indultunk is egyenesen a kórházhoz. Szerencsére Jonghyunt pont lehetett látogatni, mert nem olyan betegsége van, ami fertőző lenne vagy valami. De ezt még betegségnek se lehet nevezni vagy nem tudom... az ilyen töréseket és repedéseket nem tudom, hogy nevezik. Na, mindegy... beléptünk és volt ám nagy meglepetés. Jonghyun szája szinte tátva maradt. Látszódott rajta, hogy nagyon boldog.*
- Szi-sziasztok! *köszönt szinte hihetetlen nagy vigyorral, de most legalább már elhitte, hogy ott vagyunk.* - Hát ti?
- Szia. *köszöntünk mindannyian.*
- Értekezlet van a suliban, így hamarabb jöttünk. *válaszoltam hirtelen, hogy ne kelljen magyarázkodni.*
- Szia. *köszönt neki külön Bang és csókot váltottak.* - Jól vagy?
- Most már sokkal jobban. *válaszolta vigyorogva.*
- Ez mire való? *vett el egy távirányítót Taemin és nyomkodni kezdte. Olyan kíváncsi.*
- Azzal az ágyamat állítgatod. *és ahogy kimondta Jonghyun, már Taemin nyomkodta is a gombokat.*
- Ohhh. *álmélkodott.*
- Hééé! Ne játssz vele! *vettem el tőle.* - Ovis.
- Köszi! *köszönte meg nekem Jonghyun. El nem tudom képzelni mi lenne, ha Taemint itt hagynánk vele.*
- Jól van naaa... *pattant be Jonghyun mellé.* - Mizu, haver?
- Otthon érzed magad? *nevetett.*
- Taemin, szállj ki Jonghyun ágyából. *szóltam rá. Olyan volt, mint egy gyerek.*
- De nem akarok! *tette karba a kezét.*
- Még itt a végén kiderül, hogy Taeminnek jobban hiányoztam, mint bárki másnak. *kuncogott Jonghyun.*
- Biztos nem! *vágta rá Bang.*
- Csak vicceltem! *mosolygott rá.*
- Tényleg... Jonghyun, hoztam neked narancsot. *vettem elő.*
- Narancs. *pattant fel Taemin és már futott is hozzám.*
- Tudtam, hogy ez lesz így neked vettem külön. *kuncogtam, majd odaadtam neki és Jonghyunnak is.*
- Köszönöm! *köszönte meg.*
- Szívesen. *mosolyogtam.*
- De Jonghyun sokkal többet kapott. *durcizott.*
- Mert Jonghyun beteg.
- Akkor én is az leszek!
- Taemin! *szólt rá nevetve.*
- Jól van... Köszönöm édes. *csókolt meg. Végre újra férfias és nem kisfiú.*
- Mondott valamit az orvos? *fordult Bang Jonghyunhoz.*
- Szia! *köszönt Seo mikor hazaértem.*
- Szia! *köszöntem vissza.*
- Na mi a helyzet? Azon gondolkoztam, hogy holnap meglátogatnánk Jonghyunt, ha nem lenne nagy gond. *mosolygott rám.*
- Olyan rossz volt otthagyni. *szomorodtam el kicsit.* - Úgy hiányzik. Annyira szeretem őt és nincs annál rosszabb, hogy nem mondhatom magam mellett. Hagytam, hogy egy kicsit kiélje a vágyait, de Seo... én már nem bírom türtőztetni magam! *sóhajtottam.* - És egyáltalán nem gond, ha meglátogatjátok. *mosolyogtam.*
- De most ez normális... ilyen napokon a nők teljesen fel vannak izgulva minden kis apróbb momentumra, nem kell emiatt aggódnod.
- De akkor is! Néha már ott tartok, hogy ott azonnal helyben... Jonghyun pedig beteg! Még csak az kéne, hogy beletörik a szexbe vagy nem tudom...
- Tudom, hogy ez most nehéz, de erősnek kell lenned! Tedd meg miatta vagy nem tudom... ha, nagyon szeretnétek akkor rajta még segíthetsz... azt hiszem.
- Még én magam se tudom, hogy mi lesz... *sóhajtottam.* - Na, de mindegy is... még elgondolkozok ezen.
- És azt is szeretném még mondani, hogy...
- Hogy?
- Sajnálom. *hajtotta le a fejét.* - Nem mondtam igazat, tényleg hánytam... a stressz és az idegesség miatt. Megint zaklatnak és egyre durvább smseket küldenek!
- Még mindig? *kezdtem kicsit aggódni.*
- Igen, de nem kell aggódnod.. majd megoldom valahogyan. *mosolygott rám.*
- Biztos? *kissé bizalmatlanul tekintettem rá.*
- Persze! *bólogatott.* - Tényleg nagyon sajnálom!
- Semmi baj! *öleltem meg.* - De legközelebb szólj, ha baj van!
- Rendben. *viszonozta ölelésem.* - Neked fogok elsőnek!
- Legalább. *nevettem.* - Vagy Taeminnek.
- Persze. *kuncogott* - Na, de visszatérve... mit csináltál te Jonghyunnal? *lökott meg.*
- Jaj, semmit! *takartam az arcom, mert zavarba jöttem.*
- Na, mond már! *bökdösött.* - Mooooond!
- De naaa... mit mondjak? *vigyorogtam.*
- Mindent! *vigyorgott. De abban a pillanatban Taemin jött ki egy szál törölközőbe.* - Menj be!
- Tetszik a látvány? *vigyorgott és megcsókolta Seot.* - Apuci mutat neked este valamit! *kuncogott és egyenesen a szemébe nézett.*
- Hülyeeeee! *kuncogott Seo is és megütötte.* - Húzzál befelé öltözni! Senki se kíváncsi rád! Bang meg főleg nem!
- Pff... nincs ízlésetek. *lépkedett a szoba felé, majd végig nézett rajta Seo.*
- Héééé! *ütöttem meg.* - Megszekszuáltad a szemeddel! *nevettem.*
- Dehogyis! *vágta rá.*
- Aha, persze. *kuncogtam.*
- Na, inkább mesélj! *tért rá a lényegre.*
- Neeeem hallak! *fogtam be a fülem.*
- Te zavarba jöttél! *kuncogott.*
- Nem! *vágtam rá.* - Csak... mégis csak kórházban volt...
- Te fülig szerelmes vagy Bang! *támadt rám és csikizni kezdett, majd sikeresen leestünk a kanapéról és nevetni kezdtünk.*
- Nem igaz! Füli biztos nem. *kuncogtam.*
- Akkor a fejed tetejéig! *állt fel nagy nehezen.*
- Baj van? *nevettem.*
- Igen, baj... az, hogy nem rád estem. *kuncogott.* - Fel kellett volna fognod az esést.
- Perszeeeee... mi vagyok én párna? *nevettem.*
- Na, gyere! *húzott fel. Közben Taemin is kijött.*
- Na, mi van? *karolta át hátulról és közben minket figyelt.*
- Seo megakart erőszakolni. *nevettem.*
- Pont én?! *nevetett Seo.* - Te voltál!
- Nem is! *védtem magam.*
- Seo, mindenkit megakar erőszakolni. *kuncogott Taemin.*
- Pacsi! *pacsiztam vele.*
- Hééé! Kis izék vagytok! *durcáskodott Seo.* - Megyek inkább fürdeni.
- Nem mész sehova. *kuncogott Taemin és megharapta Seot.*
- Csinálok valami kaját. *javasoltam az ötletet.*
- Segítek! *szólt közbe Seo.*
- Menj csak fürdeni. *mosolyogtam.*
- Oké. *mosolygott vissza rám.*
- Majd én segítek! *vállalkozott Taemin.*
- Van biztosításotok a konyhára? *kuncogtam.*
- Héééé! *most pedig Taemin durcizott.*
- Na, előre megyek. *mondtam és már mentem is a konyhába.*
- Megyek én is! *szólt utánam Taemin.*
Elővettem a laptopom és bekapcsoltam. Egyből elmosolyodtam a hátteremen. Olyan édes. De nem sokáig tudtam benne elmerülni.
- Mi az? Jonghyun pornó képei? Ejnye, ejnye Eun. . *kuncogott és nézte a monitort.*
- Hülye! *ütöttem meg.* - Receptet akartam keresni. . nem azért mert nem tudok főzni nehogy félreértsd, de most valami újat akarok enni.
- Értem én. Akkor keressünk! *akart hozzányúlni a laptopomhoz.*
- Nem! *ütöttem meg a kezét.*
- Mi van?
- Ez az enyém és csak én érhetek hozzá meg Dinó!
- Meert? Szóval tényleg vannak olyan képek. . na majd ha elalszol! *kuncogott.*
- Sok sikert! Le van kódolva! *nyújtottam a nyelvem és elkezdtem keresgélni.*
- Tudom a kódod. .
- Hm?
- Sex with Dinó.
- Menj a . . . szexmániás! *löktem meg.* - Itt egy jó kaja.! *kiáltottam fel.*
- Hm. . nem rossz. *nézte meg a képét Taemin.* - De Seo mellett mindenki az lenne. . amit tud. .
- Na jó, nem vagyok kíváncsi rá! Ahogy te se lennél arra, hogy Jonghyun miket tud. . de ha csak azért vagy vele. . .. .
- Hogy mondhatsz ilyet? *akadt ki.*
- Nem tudom. . . bocsi. . zavarodott vagyok na. . és aggódom Seo miatt. . . mindegy is. . *ráztam a fejem.*
- Neked mindegy. .
- Akkor ne segíts! Menj innen na!
- Megyek is. . *ment el.*
Nem tud nagyon érdekelni, hogy mit csinál. . ha nem tudja megérteni akkor így járt. Persze én is hisztisebb vagyok de azért meglehet érteni. Elkezdtem csinálni a kaját amit kinéztem és miközben csináltam hallgattam kicsit zenét, hogy elterelje a figyelmemet. Egyszer csak Seo tűnt fel mellettem.
- Mi történt? *kérdezte.*
- Semmi. . miért?
- Csak mert Taemin nem mondott semmit.
- Vagyis én vagyok a hibás. .. az volt, hogy mondtam neki, hogy remélem nem csak azért van veled. . és erre felkapta a vizet, de mondtam neki, hogy bocsánat nem úgy gondoltam csak aggódok miattad. . de még mindig durcizott.. . én nem tudok neki mit tenni ha ilyen. . én csak tényleg érted aggódok, de látod? Erről beszéltem. Csak a terhetekre vagyok és csinálom itt a rossz kedvet. Nem akarok tovább itt maradni!
- De Eun! Taemin hülye. .
- Nem! Én vagyok a hülye amiért ilyet feltételeztem! Megcsinálom a kaját és el is megyek. Nem zavarok tovább. *mosolyogtam.*
- De nem zavarsz!
- Akkor sem akarok tovább itt maradni! Ne értsd félre! Jó volt itt meg minden, de nem akarom, hogy elrontsam a kapcsolatotok.
- Eun. .
- Menj inkább ápolgasd Taemin szívét! Neki most nagyobb szűksége van rád mint nekem! *bólintottam.*
- De nem lehetsz egyedül!
- Miért ne? Nagy lány vagyok már! *csak sóhajtott és elment.*
Én csináltam tovább a kaját és gondolkoztam. De nem kellett volna mert közben elvágtam az ujjamat.
- A faszom. . *káromkodtam mert fájt.*
- Mi a baj? *jött oda Taemin.*
- Semmi. .
- Eun!
- Elvágtam az ujjam, nem látod?
- Mennyire?
- Nem tudom, nem látok bele!
- Várj! *fogta meg az ujjam és letörölte róla a vért.* - Jó csak kicsit vágtál bele. Mindjárt bekötöm!
- Nincs szűkségem rá! Csak add ide a kötszeres dobozt!
- Nem! Ne legyél már ilyen makacs! *rángatott a fürdőbe és bekötötte az ujjamat.* - Bocsi. . *motyogta közben.*
- Mit?
- Hogy felkaptam a vizet. . csak tudod én tényleg nagyon szeretem Seot és ez nagyon fájt nekem. .
- Elhiszem, de neked meg kellett volna értened, hogy csak féltem. Ahogy ő is engem. . szerinted miért nincsenek a legjobb viszonyba Jonghyunnal?
- Nem tudom. . nem bírja?
- A fenéket! Félt, hogy megint azt teszi velem Jonghyun. .hogy megaláz és kihasznál. .
- De nem fogja ezt csinálni!
- Tudom, de Seo akkor is félt ahogy én is őt! Tudom tudat alatt, hogy nagyon szereted, de bennem van a félsz, hogy mi van ha még sem. .
- Értem, mondom, én voltam a hülye. .
- Mindegy.
- De ne menj el!
- Mert? Nem akarok zavarni!
- Nem zavarsz!
- Akkor sem!
- Eun! Szeretném ha maradnál! Nem venném a szívemre ha félnél otthon egyedül, a másik meg, hogy Jonghyun kinyírna ha elengednélek!
- Nem tudom. .
- Maradsz és kész! *ölelt meg.*
- Jó, de ha még egyszer ez lesz nem maradok!
- Majd meglátjuk!
- Na de vissza megyek csinálni a kaját.
- Segítek! *mosolygott és visszamentünk a konyhába.*
- Én is segítek! *mosolygott Seo.*
- Oké! *mosolyogtam és megszólalt a telefonom.* - Jonghyun. *csillant fel a szemem és felvettem.* - Igen?
- Szia! *köszönt.*
- Baj van?
- Nem csak hallani akartam a hangod!
- Édes vagy. *mosolyogtam.* - Várj! Kihangosítalak mert épp vacsit csinálunk közösen a többiekkel!
- Rendben! *hangosítottam ki.*
- Szevasz haver! *kiabált Taemin bele a telefonba.*
- Szia! *kuncogott Jonghyun.*
- Szia! *köszönt neki Seo.*
- Szia Seo! *mondta mosolygós hangon Jonghyun.*
- Mizu haver? Milyen a kórház? *kérdezgette Taemin közben nekiálltunk folytatni a kaját.*
- Szar. . .
- Nincsenek jó nővérkék?
- Taemiin! *szólt rá Seo.*
- Nincsenek. . vagyis nem az eseteim. És ha az eseteim lennénk akkor se néznék egyikre se. Tudod az én nővérkém most valószínűleg ott van melletted vagy Seo mellett.
- Ooooh . . nagy a szerelem! Majd megvizsgálgat, igaz Eun?
- Aham! *mosolyogtam.*
- Már alig várom!
- De ha meg az egyik nővérke rád mászna. .. már rég nem élne! *mondtam.*
- Nem kell ilyentől félni! Nem engedném neki!
- Ajánlom is!
- A te képed mellett főzünk ám. *kuncogott Taemin.*
- Hm?
- Itt kint van a laptopom és te vagy ugye a háttér. *magyaráztam neki.*
- Értem. Hát legalább jobb lesz az étvágyatok!
- Hát már akinek. *kuncogott Taemin.*
- Te nem vagy lényeg! Tényleg, Seo nagyon csendbe vagy!
- Nem vagyok csendbe csak figyelem az eseményeket! *mosolygott Seo.*
- Mesélj nekem valamit!
- Eun fülig szerelmes beléd! *vigyorgott rám és megint elpirultam.*
- Igeen? Ezt örömmel hallom. Kis édes, fogadok most piros mint egy paradicsom.
- Igen! *kuncogott Seo.*
- Tudtam én! *kuncogott Jonghyun is.*
- Ja és. . hééé . . mit csináltatok ti a kórházba? *ment oda a telefonhoz Seo és leült. Mint egy ovis aki épp várja az esti mesét. Édes volt, de nem tudom miért érdekli ennyire.*
- Mit árult el Eun?
- Semmit! De mond már meeeg!
- Amit csak tudtunk! *kuncogott.* - Fogtam ahol értem. Tudod, hogy van ez.
- Ooh. . igen és?
- Mit és? Nehéz volt abbahagyni, de elkezdeni is nehéz volt. . féltem, hogy ő nem akarja és én meg úgy nem akarom.
- Ez édes. *mosolygott Seo.*
- Ha te mondod.
- Ezt miért nem tudtad elmondani? *nézett rám Seo.*
- Meeert. . most naa. . *takartam megint az arcom.*
- Megint zavarba van. *közvetített Seo Jonghyunnak.*
- Hallom a hangján. *kuncogott Jonghyun.* - Most megölelném és megvédeném, de hát messze van!
- Ne mondj ilyet! Nem vagyok messze tőled! *mondtam.*
- Jó persze, de egy ölelésre messze vagy!
- Tudom. . ez a baj!
- Juj de nem sokáig! Ezt majdnem el is felejtettem!
- Naaa?
- A doki megvizsgált és csak meg volt repedve a bordám és nem tört el, végig rossz kórlapot nézett. . szerencsétlen. . na mindegy, a lényeg, hogy 3 nap múlva ha megint megvizsgál és azt tapasztalja, hogy begyógyult akkor mehetek haza!
- És te ezt felejtetted el? Kim Jong Hyun ezért még kapsz! Ezzel kellett volna kezdened!
- Tudom, de olyan édes voltál, hogy elfelejtettem mindent.
- Na, de mennyi az esélye, hogy begyógyul?
- 99%, mert a doki szerint már most is ép csak még várni kell vele 3 napot, hogy erősödjön is! Szóval készülhettek mert visszatérek!
- Juj de jóóó! *vigyorogtam mint egy tejbe tök.*
- Én is örülök neki!
- De ha még sem jöhetsz haza?
- Akkor sem kell sokat várni! Nem kell bent maradnom 1 hónapig!
- Jó. De azért még bemegyek minden nap hozzád!
- Sőt holnap mi is megyünk! *mondta Taemin.*
- Oké! De tudjátok ez egy kórház. . itt Taemin viselkedni kell. *kuncogott Jonghyun.*
- Mondja az aki majdnem megbaszta a barátnőjét ott. *kuncogott Taemin.*
- Én itt egy beteg vagyok. . én bármit megtehetek! *kuncogott Jonghyun.*
- Perszee! Akkor én is befekszek!
- Egészségedre! Én annyira nem élvezem!
- Tudoom.
- Na de leteszem mert már fáradt vagyok.
- Eun lefárasztott?
- Igen! *kuncogott.*
- Héé! Most már fejezzétek ezt be! Muszáj ezen lovagolni? *kérdeztem.*
- Neem . . majd te lovagolsz Jonghyunon! *lökött meg Taemin.*
- Az meg a mi dolgunk! *löktem vissza.*
- Majd még megbeszéljük kicsim! *mondta Jonghyun.*
- Rendben! Holnap akkor majd megyünk!
- Rendben! Várni foglak titeket!
- Megyünk! *mosolyogtam.*
- Aludjatok jól, főleg te kicsim!
- Te is! *mondtuk.*
- Sziasztok!
- Szia! *mondtuk megint egyszerre.*
- Szeretlek Eun!
- Én is téged! *küldtem neki egy puszit majd letettük. Utána pár percre jött egy üzenetem. Képet küldött magáról. Olyan bolond.*
- Na kész a kaja is kis szerelmes! *mosolygott Seo.*
- Héé! *pirultam el.*
- Örülsz neki, hogy nem sokára jön haza mi?
- Igen! Nagyon. *bólogattam miközben még mindig a képet néztem amit küldött.*
- Na gyere máár! *rángatott a konyhába.*
- Jóó. *tettem el a telefonom és elkezdtünk enni.*
- Mindjárt jövök! *mondta és elment.*
- Na mi az szívem? *vigyorgott Taemin, megakart csókolni, de eltoltam.*
- Most ne! *szóltam rá.*
- Valami baj van? *nézett kicsit komolyan.*
- Nem, csak most nincs hozzá hangulatom. *húztam egy kicsit a szám.*
- Akkor majd később mikor lesz. *mosolygott és megölelt.*
- Nyah olyan elnéző vagy. *öleltem vissza.* - Kis cuki.
- Hé, én nem vagyok cuki! *engedett el.* - Férfias vagyok.
- Igen, az... *kuncogtam.*
- Miért? Nem? *vonta fel a szemöldökét.*
- Lent biztos, hogy az vagy. *kuncogtam.*
- És még én vagyok perverz? *kérdezte nevetve.*
- Igen, te! *kuncogtam, majd abban a pillanatban megérkezett Bang is.*
- Mi van már nem egymással jártok wc-re hanem egymás után? *kuncogott Taemin.*
- Ahaaam! *kuncogott egy kicsit Bang, én pedig mosolyogtam.*
- Ez az új trend! *kuncogtam.*
- Na jaa. . már a fiúk is csinálják! *kuncogott Bang.*
- Tényleg? Akkor én le vagyok maradva. *kuncogott.* - Na de egy pillanat hölgyeim nekem még van egy kis elintézni valóm! *kacsintott és elment.*
- Nem akarsz nekem valamit elmondani? *kérdezte Bang.*
- Mit? *kaptam fel a fejem. Vajon megtudta?*
- Seo. . tudod, hogy nem tudsz átverni! *kulcsoltam össze a kezét a mellkasa előtt. Mérges...*
- Mire érted ezt?
- Jaj Seo. . ne nézz hülyének!
- De nem értelek!
- Hánytál. .
- Dehogy! Neeem! Ezt honnan veszed?
- Mivel éreztem mikor bementem a wc-be.
- De nem én voltam!
- Persze. . nem baj. Ha nem akarod akkor nem mondod el, de aggódom miattad. . mi van veled? Terhes vagy?
- Neeem! Nem! Isten ments!
- Hát jó . . te tudod!
Majd mentünk órára hihetetlenül unalmas volt, még Bang is elaludt rajta. Azonban nekem még erre se volt időm. Egy-feszt csak arra gondoltam, hogy ki lehet a drága zaklatóm. Miért csinálja ezt? Miért kell neki ennyire Taemin? Miért nem tud minket békén hagyni? Legjobb lenne az, ha szakítanék Taeminnel és akkor nem lenne ez... de nem, ezt nem fogom csinálni! Nem fogok tőle elfordulni, mint az édesanyja mikor kórházba került! Nem fogom hagyni ezt az egészet... nem adom meg ezt az örömöt ennek az őrültnek. Csak nyugodtan nézze végig, ahogyan együtt vagyok vele... majd beleőrül vagy nem tudom... de ez mégis csak rossz. Már a hányinger is elkap, ha csak rágondolok. De nem rohanhatok ki minden egyes pillanatban, az túl feltűnő lenne. Majd ahogy vége lett az órának kimentünk az udvarra. Nagy tömeg állt ott és már csak annyit vettem észre, hogy középre lökdösik ki Bint és Soot. Körbenéztem, mikor a zászlóhelyén megpillantottam azt a tipikus mamabugyit... figyelve néztem hol van Taemin, mikor megláttam az épület tetején. Azonnal felmentem hozzá.
- Nem vagy normális! *mentem oda nevetve hozzá.*
- Látod mennyire szeretlek? *tárta szét karjait.*
- Látom és imádlak érte. *borultam a mellkasára és megcsókoltam.* - Te vagy a legjobb férfi az egész világon!
- Hagy halljam még egyszer. *kuncogott és ölelt.*
- Telhetetlen vagy! *haraptam az ajkaira.*
- Kívánlak. *suttogta a fülembe és a nyakamat kezdte puszilgatni.*
- Na? Mi az? Felizgatott a mamabugyi? *nevettem.*
- Igen, kérlek... vedd fel! *kuncogott. De elhúztam és a tömeget kezdtük nézni. Az egyre jobban vörösödő Binen és Soon pedig tök jókat nevettem és kezdtem elfelejteni mindent.*
- Lee Taemin, az irodámba! *lépett fel az igazgatónő, majd Taemin rám vigyorgott és ment is vele. Nem kellett sokat várnom és már azonnal jött is vissza.*
- Na? *támadtam le egyből. Féltem.*
- Nincs semmi gáz... megúsztam.
- Hogy mi? *döbbentem le.* - Hogy csináltad?
- Titok. *puszilt meg.* - Na meg a mosolygásom ellenállhatatlan.
- Az már biztos... nehéz neki ellenállni. vigyorogtam rá.*
- Benedvesedsz tőle, mi? *kuncogott.*
- Tudod te, hogy mennyire romantikus vagy?! *ütöttem meg.*
- Jól van, bocsi... csak vicceltem. *ölelt meg, de nem viszonoztam.* - Most mi van?
- Semmi... *húztam a szám.*
- Annyira kényes vagy... *engedett el és ő is húzta a száját.*
- Remek... örülök, hogy ezt gondolod rólam. *álltam el mellőle.*
- Tudod, hogy nem úgy gondoltam...
- Legközelebb válogasd meg a szavaidat...
- Ne kezd már a hisztidet!
- Fordulj fel! *löktem meg, majd lementünk. Bang ott ült egyedül és elég szomorúnak tűnt.*
- Mi a baj? *kérdeztem.*
- Semmi. *rázta a fejét.*
- Naa! Látom rajtad!
- Nem fontos. . *rázta még mindig a fejét.*
- Jonghyun? *néztünk rá, de nem szólt semmit.* - Ő, igaz? *kérdeztem.* - Euuuun! *ráztam meg, de még mindig nem csinált semmit.* - Elhiszem, hogy hiányzik, de tudod még sok idő mire itt lesz veled és addig nem lehetsz ilyen! Nem láthatják, hogy össze vagy törve! Erősnek kell lenned!
- Jonghyun is ezt mondta. *motyogta.*
- Na látod? Miatta! Hogy büszke tudjon lenni rád! Legyél erős!
- De azt hittem itt lesz. Azt hittem, hogy ott lesz Taemin mellett! Ezt álmodtam és minden úgy volt de ő nem jött. Ő miért nem jött ha minden így volt az álmomba is?
- Mert ő most kórházba van!
- Tudom, és tudom, hogy az ő gyógyulása a fontosabb.
- Igen!
- Gyenge lettem. .
- Nem! Csak szerelmes!
- Az a gyengeség. .
- Nem feltétlen!
- Lehet. .
- Figyelem! *kezdte el az igazgató.* - Bejelenti valónk van! Ma megint fognak menni a tanárok ellenőrizni a párokat! Tudom már régen voltak ezért is döntöttünk így. Köszönöm a figyelmeteket! Jaj és ezért az órák nem lesznek megtartva mert hamarosan érkeznek a tanárok az otthonotokba! Szóval sok szerencsét mindenkinek! *fejezte be majd oda jött Banghez.*
- Jó napot! *hajolt kicsit meg.*
- Jó napot! Hallottam, hogy Jonghyun kórházba van.
- Igen!
- Nos magukat ott figyeljük meg szóval oda fog menni a tanár.
- Rendben! *bólogatott.*
- További szép napot! *hajolt meg majd Bang is és elment.*
- Akkor most haza mehetünk? *kérdezte Taemin. Suta.*
- Igen! *bólogatott Bang.*
- Ez nagyszerű! *mosolygott.*
- Igen! Én gyorsan átöltözök és elmegyek Jonghyunhoz.
- De csak erősen! *öleltem át.*
- Tudom! *bólogattam majd elindultunk. Mikor hazaértünk gyors átöltözött, majd rohant is Jonghyunhoz. Édes, amiért ennyit foglalkozik vele. Miközben időztem egyedül egyszer csak bejött Taemin, de ki is mentem.*
- Várj már! *jött utánam, majd megálltam a fürdő előtt.* - Jött egy sms-ed.
- Mutasd! *kapkodtam a telefonomért.*
- Seo, te nem mondasz nekem igazat sose! Miért hazudgálsz? Folytonosan ezt csinálod!
- Taemin... te már megint megnézted a telefonomat?!
- Most nem ez a lényeg... én csak féltem a testi épségedet! Miért nem mondod el, ha valami baj van?
- Taemin...
- Miért nem osztod meg velem? Miért kell ennyire felszínesnek és arrogánsnak lenned?
- Azért, mert nekem senki se tanította meg, hogy tudjak bízni másokban! Egyedül Bang... nekem a szüleim sose mondták, hogy: "Mi a baj kicsim? Tudunk segíteni?" *küszködtem a könnyeimmel.* - Nekem senki se segített csak Bang.
- De most én vagyok a családod és hozzám bármikor fordulhatsz! *szomorodott el.*
- Még mindig nem fogod fel, ugye?! Most nem ezen múlik...
- Tudom, hogy Eunnak se mondasz semmit, akkor most ne erre fogd az egészet!
- Te gúnyt űzöl abból, hogy milyen rossz gyerekkorom volt? *hüledeztem, majd kitéptem a kezéből a telefonomat.* - "Remélem élvezed ahogyan dug, mert legközelebb.... "
- Ne olvasd el! *törölte ki.* - Undorító mocsok állat írta...
Nem bírtam tovább ott lenni... újra elkapott a hányinger és már rohantam is a wc-hez. Természetesen kiadtam magamból mindent. Ott sírtam, mint egy hülye majd visszamentem hozzá.
- Mi van veled? Terhes vagy? *kérdezte furcsállva. Majd visszakézből megpofoztam. Fogta a helyét.*
- Ezt még egyszer ki ne merd ejteni a szádon! Csak stresszelek és emiatt hányok...
- Undorító vagy.... *fintorgott és elment. Csak álltam magam előtt... elűztem mindenkit... elűztem Banget és most azt is, akibe szerelmes vagyok. Most tényleg én vagyok a hibás és nem ő... egy rohadt szörnyeteg vagyok vagy nem is tudom mi... Egyszer csak csengettek, ajtót nyitottam... a tanár volt az.*
- Menjen a francba! *kiáltottam rá és rázártam az ajtót, majd elment. Semmi kedvem nincs most itt lenni, ahhoz meg végképp nem, hogy elkezdje kérdezgetni, hogy hol van Taemin... Kihoztam a takarót magamra tekertem majd csak bámultam magam elé. Egy órán keresztül biztos csak ott voltam, amikor egyszer csak nyílott az ajtó. Azt hittem, hogy Bang az, de nem... Taemin volt. Leült mellém, majd egy kisebb szatyrot adott oda.*
- Használd! *nyögte ki. Megnéztem, hogy mi az... terhességi teszt volt.*
- Nem bízol bennem? *néztem rá.* - De hiszen védekeztünk!
- Jobb félni, mint megijedni... *mondta, de rám se nézett. Nem szóltam semmit, csak felálltam. Megcsináltam a tesztet, majd vártam egy kicsit és visszamentem hozzá. Azonnal fel is pattant.*
- Negatív. *nyújtottam oda.*
- Oh, hála... *dobta el és megölelt.*
- Sajnálom. *szipogtam.*
- Nem, nekem kellene megértőbbnek lennem.
- Nem, Taemin! Ez most az én hibám... nem szerettem volna, hogy idegeskedj azért nem mondtam el semmit. Nem hiányzik neked most az, hogy miattam keljen aggódnod!
- De Seo az életem része vagy, tudnom kell mindent!
- Tudom, de akkor is... Az is olyan rossz volt, ahogyan Bang nézett rám mikor nem mondtam neki igazat.
- Mert mindenki jobban örülne, ha igazat mondanál, mert akkor talán tudnánk segíteni.
- Segíteni akarsz?
- Igen, segíteni... mindennél jobban! *engedett el.*
- Akkor derítsük ki, hogy ki a zaklató.
- Jó... de hogyan?
- Ő téged akar... szóval akkor meg is kap.
- Hm?
- Szakítsunk!
- Mi? Tessék? Seo, én...
- Mármint nem igazából. *mosolyogtam rá.*
- Ilyennel ne is ijesztgess! *kapott a szívéhez.*
- Ne haragudj... szóval, eljátsszuk, hogy szakítunk. Írsz az sms-esnek, hogy találkozni akarsz vele, mert ha szeretné akkor azt csináltok amit akartok. Majd ott találkozunk és kicsit elbeszélgetünk vele.
- Ez szörnyű...
- Tudom, de muszáj...
- Jó, rendben... és mikor?
- Minél hamarabb, nem?
- Holnap?
- Áh, nem... elég a héten valamikor.
- Remélem beválik. *mosolygott.*
- Én pedig azt, hogy felfedi az arcát és nem kell szakítanunk.
- Minden rendben lesz. *csókolt meg tele szenvedéllyel.*
- Egy békülős szex? *kérdeztem zavartan.*
- Az a legjobb. *puszilta meg a szám, majd azonnal levette rólam a felsőt.*
- Várj! *szóltam rá.*
- Hm? Azt hittem durván szeretnéd. *hagyta abba.*
- Igen, csak a szobánkban. *mosolyogtam.*
- Akkor megyünk oda. *kapta fel a felsőm és már vitt is az ágyhoz. Bezárta az ajtót, majd lefektetett és teljesen rám feküdt. A nyakamat kezdte puszilgatni, majd a melleim és a hasfalamnál időzött. Nem vártam tovább szinte letéptem róla a felsőjét, mert mind ketten éreztük ahogyan reccsen. Csak kuncogott, majd felültem. Beleharaptam a nyakába, majd feljebb haraptam a fülcimpájába mire beleremegett. Csókot váltottunk, majd rámarkolt a fenekemre és úgy tolt fel magára. A hátába kapaszkodtam, majd lassan mozogni kezdtem rajta mintha szexelnénk. Nekitolt a falnak, a hátam akkorát ütődött, hogy még az ükunokám is megérzi. Abban a pillanatban nem érdekelt, csak markoltam a haját és játszani kezdtem teste minden porcikájával. Mikor elég volt mind a ketten megszabadultunk a nadrágjainktól. Boxeren keresztül rámarkoltam férfiasságára, mire belenyögött csókunkba. Óvatosan beraktam a kezem, majd simogatni kezdtem, ami már így is egyre jobban dudorodott, de ez csak fokozta a hangulatot. Kissé szúrósan rám pillantott, hogy most már ne játsszak vele, mert nem bírja tovább. Kuncogtam, majd lehúztam a boxerét, mielőtt ajkaim közé fogadtam volna elővett egy óvszert.
- Hm?
- Epres. *vigyorgott.*
- Te készültél! *ütöttem meg.*
- Lehet. *kuncogott és megcsókolt, majd felhúztam neki az óvszert. Azzal a lendülettel, elfektettem majd hajoltam is le hozzá. Ajkaim közé fogadtam. Majd lassan kezdtem, közben pedig egyre gyorsabban és ezt még felváltva. A hajamat simogatta, majd egy-egy gyenge pillanatánál belemarkolt és nagyokat nyögött. Használni kezdtem a kezemet, de még mindig éreztem a számban az eper ízét. Miután meguntam, újra a számba vettem, majd egyre gyorsabb tempóval haladva, míg el nem élvezett. Pihegve nézett rám, majd leszedte az óvszert és ledobta a földre. Rátámaszkodott a hátamra és nagyokat sóhajtott, amint kipihente magát megfordított és levette rólam a melltartómat, majd a bugyimat is. Kihúzta az övét a nadrágjából, majd végig vezette a hasamon.*
- Mit csinálsz? *vigyorogtam.*
- Mivel nem tudom hol a bilincs, jó lesz ez is. *vigyorgott, majd megfogta a két kezem és felkötötte az ágyra.*
- Szadista állat. *kuncogtam, majd megcsókolt. Egyre lejjebb és lejjebb haladt, majd a melleimet kezdte puszilgatni és szívni. Kicsit masszírozott rajtuk, majd hasamon végig nyalt és még lejjebb haladt. Elérve a nemi szervemig belecsókolt, majd két ujjával tágítani kezdett rajta. Meglepődtem rajta, hogy egyből kettőt használ, de hát ő akart durvulni. Közben végig csókolgatott, míg ujjait mozgatta bennem. Tövig benyomta, mire egy hatalmasat sikítottam. Eléggé tetszett neki, mert újra bejátszotta, de most csak nyögésekkel kíséreltem azt. Nyelvét kezdte használni, amit már megint olyan jól használt. Szó szerint kínzott, mert nem tudtam mire belemarkolni , hogy ne élvezzek el. Így a kezeimet karmoltam szinte vörösre. Tovább folytatta, de mire szólhattam volna, hogy abbahagyja az utolsó nyögésem hagyta el a számat. Végig nyalt ujjain, majd belemarkolt a hajamba és úgy csókolt. Újra elkezdett izgatni, aminek nem kellett sok, mert éreztem ahogyan felizgulok rá. Ajkamat kezdtem harapdálni, így végre elengedett. Letettem karjaimat, majd azonnal ráugrottam és eldöntöttem az ágyon. Szívni kezdtem a nyakát és a bal kezemmel rá kaptam a férfiasságára, míg a jobbal testét simogattam. Fel-le vezettem a kezemet, míg újra el nem értem azt, ahogyan elélvez. Letörölte a hasáról a spermát, majd egy óvatlan pillanatban mikor nem figyeltem újra nekem támadt. Egyik kezével a nyakamat fogta és csókolt, míg a másikkal újra izgatni kezdett. Elérte a kívánt hatást, mert újra elélveztem... immár másodjára. Elfeküdtünk egymás mellett, majd az éjjeliszekrényben kezdett kutakodni.*
- Kicsim, bírod még? *pihegte.*
- Persze. *pihegtem én is, majd folytattuk ott ahol abbahagytuk. Miután benedvesedtem és neki is felállt felhúzta az óvszert, majd egy másodpercnyi különbséggel belém is hatolt. Olyan szinten felsikoltottam, hogy a fölöttünk lévő szomszéd is meghallhatta. Amilyen gyorsan kezdte a tempót, olyan lassan haladt utána. Kapaszkodtam hátába, mert egyre erőteljesebben nyomott és szinte már csillagokat láttam a vágytól és a kéjtől. Újra gyorsítani kezdett, majd megcsókolt. Tartottuk a tempót, majd mikor éreztük, hogy egyikőnknek sem kell több gyorsítani kezdtünk. A végén pedig egyszerre elélveztünk. Leszállt rólam és levette az óvszert is. Mellém feküdt.
- Szét... szét...
- Mi szét? *kérdezte* - Szétszakadt az óvszer?
- Nem... én.... én szakadtam szét. *öleltem meg.* - Imádlak.
- Nagyon szeretlek! *csókolt meg.* - Komolyan... szerelmes vagyok beléd.
- Én is beléd... *csókoltam fulladásig és felültem rajta.* - Ilyet csinálhatnánk máskor is.
- De akkor nem az ágyban. *kuncogott.*
- Valami extrémebb helyen. *simogattam a mellkasát.*
- Benne vagyok. *vigyorgott.* - A békülős szex a legjobb.
- Mindig az a legjobb. *csókoltam meg.*
- Veszekedjünk. *nevetett.*
- Hülye! *ütöttem meg. Majd felálltam és felvettem egy bugyit, egy rövidnadrágot, a melltartómat és tőle elcsórtam egy felsőt.*
- Elmegyek fürdeni. *sétált ki meztelenül. Majd magára zárta az ajtót. Kimentem a nappaliba, de alig bírtam menni. Kínomban leültem a kanapéra és TV-zni kezdtem. Lassan megérkezett Bang is.*
- Szia! *köszöntem.*
- Szia! *köszönt vissza.*
- Na mi a helyzet? Azon gondolkoztam, hogy holnap meglátogatnánk Jonghyunt, ha nem lenne nagy gond. *mosolyogtam rá.*
- Olyan rossz volt otthagyni. *szomorodott el kicsit.* - Úgy hiányzik. Annyira szeretem őt és nincs annál rosszabb, hogy nem mondhatom magam mellett. Hagytam, hogy egy kicsit kiélje a vágyait, de Seo... én már nem bírom türtőztetni magam! *sóhajtott.* - És egyáltalán nem gond, ha meglátogatjátok. *mosolygott.*
- De most ez normális... ilyen napokon a nők teljesen fel vannak izgulva minden kis apróbb momentumra, nem kell emiatt aggódnod.
- De akkor is! Néha már ott tartok, hogy ott azonnal helyben... Jonghyun pedig beteg! Még csak az kéne, hogy beletörik a szexbe vagy nem tudom...
- Tudom, hogy ez most nehéz, de erősnek kell lenned! Tedd meg miatta vagy nem tudom... ha, nagyon szeretnétek akkor rajta még segíthetsz... azt hiszem.
- Még én magam se tudom, hogy mi lesz... *sóhajtott.* - Na, de mindegy is... még elgondolkozok ezen.
- És azt is szeretném még mondani, hogy...
- Hogy?
- Sajnálom. *hajtottam le a fejem.* - Nem mondtam igazat, tényleg hánytam... a stressz és az idegesség miatt. Megint zaklatnak és egyre durvább smseket küldenek!
- Még mindig? *kezdett kicsit aggódni.*
- Igen, de nem kell aggódnod.. majd megoldom valahogyan. *mosolyogtam rá.*
- Biztos? *kissé bizalmatlanul tekintett rám.*
- Persze! *bólogattam.* - Tényleg nagyon sajnálom!
- Semmi baj! *ölelt meg.* - De legközelebb szólj, ha baj van!
- Rendben. *viszonoztam ölelését.* - Neked fogok elsőnek!
- Legalább. *nevetett.* - Vagy Taeminnek.
- Persze. *kuncogtam.* - Na, de visszatérve... mit csináltál te Jonghyunnal? *löktem meg. Kíváncsi voltam.*
- Jaj, semmit! *takarta az arcát, mert zavarba jött.*
- Na, mond már! *bökdöstem.* - Mooooond!
- De naaa... mit mondjak? *vigyorgott.*
- Mindent! *vigyorogtam. De abban a pillanatban Taemin jött ki egy szál törölközőbe.* - Menj be!
- Tetszik a látvány? *vigyorgott és megcsókolt.* - Apuci mutat neked este valamit! *kuncogott és egyenesen a szemembe nézett.*
- Hülyeeeee! *kuncogtam én is és megütöttem.* - Húzzál befelé öltözni! Senki se kíváncsi rád! Bang meg főleg nem!
- Pff... nincs ízlésetek. *lépkedett a szoba felé, majd végig néztem rajta.*
- Héééé! *ütött meg Bang.* - Megszekszuáltad a szemeddel! *nevetett*
- Dehogyis! *vágtam rá.*
- Aha, persze. *kuncogott.*
- Na, inkább mesélj! *tértem rá a lényegre.*
- Neeeem hallak! *fogta be a fülét.*
- Te zavarba jöttél! *kuncogtam.*
- Nem! *vágta rá.* - Csak... mégis csak kórházban volt...
- Te fülig szerelmes vagy Bang! *támadtam rá és csikizni kezdtem, majd sikeresen leestünk a kanapéról és nevetni kezdtünk.*
- Nem igaz! Füli biztos nem. *kuncogott.*
- Akkor a fejed tetejéig! *álltam fel nagy nehezen. Annyira fájt mindenem, hogy törne le a farkad Lee Taemin. Alig bírok állni.*
- Baj van? *nevetett Bang.*
- Igen, baj... az, hogy nem rád estem. *kuncogtam.* - Fel kellett volna fognod az esést.
- Perszeeeee... mi vagyok én párna? *nevetett.*
- Na, gyere! *húztam fel. Közben Taemin is kijött.*
- Na, mi van? *karolt át hátulról és közben minket figyelt.*
- Seo megakart erőszakolni. *nevetett Bang.*
- Pont én?! *nevettem.* - Te voltál!
- Nem is! *védte magát.*
- Seo, mindenkit megakar erőszakolni. *kuncogott Taemin.*
- Pacsi! *pacsizott vele Bang.*
- Hééé! Kis izék vagytok! *durcáskodtam.* - Megyek inkább fürdeni.
- Nem mész sehova. *kuncogott Taemin és megharapott.*
- Csinálok valami kaját. *javasolta az ötletet Bang.*
- Segítek! *szóltam közbe.*
- Menj csak fürdeni. *mosolygott.*
- Oké. *mosolyogtam vissza rá.*
- Majd én segítek! *vállalkozott Taemin.*
- Van biztosításotok a konyhára? *kuncogott Bang.*
- Héééé! *most pedig Taemin durcizott.*
- Na, előre megyek. *mondta és már ment is a konyhába.*
- Megyek én is! *szólt utána Taemin, de előtte még alám nyúlt.*
- Hülyeee! *rántottam vissza.*
- Szeretlek! *csókolt meg.*
- Én nem...
- Miért?
- Mert én imádlak! *pusziltam meg. Majd elmentem fürdeni, ő pedig Banghez.*
