- Te mióta adsz más véleményére? Ha nem adnál akkor most nem törődnél azzal a szaros díjjal! Elegem van Eun.... miért kell mindig azt csinálni, ami neked jó?! Miért nem lehet egy pillanatra velem is törődni?!
- Álljatok már le! *emelte fel a hangját Taemin.* - Ez az egész most a mi hibánk... ha nem megyünk el, akkor most nem lenne ez!
- Na, ez az! *förmedt fel Jonghyun.* - Mi a faszért kellett elmennetek?!
- Pont ezért! *vágta vissza Seo.* - Tudod Minnievel mindig is rosszul éreztük magunkat, mert azt hittem, hogy a ti kapcsolatotok tökéletes... és szerettünk volna kovácsolni rajta... De ez most ne érdekeljen titeket! Majd, ha lenyugszotok, akkor elmondjuk.
- Leszarok mindent. *ment be a szobába Jonghyun, Taemin pedig utána ment. Mi pedig bementünk Seo szobájába. Lefeküdtem az ágyára és ott sírtam, ő pedig simogatta a hátam.*
- Szívem...
- Akkora hülye vagyok Seo! *markoltam a párnát.*
- Nem vagy hülye... Jonghyun a hülye!
- Nem, mert én vagyok az.
- Te nem tehetsz semmiről! Jonghyun volt ilyen idióta, hogy így bánjon veled... meg sem érdemli, hogy foglalkozz vele!
- De akkora egy szemét! Most tényleg úgy érzem, hogy legszívesebben felrúgnám. Hiába adja itt nekem a szép szavakat, hogy megváltozik... A francokat változik meg.. Soo képesebb volt emberibb lenni velem, mint ő! És egy ilyennel akarom megosztani az életemet?!
- Jonghyunnak nem így kellene felfognia a dolgokat... tudnia kellene, hogy mit hogyan kell csinálnia veled szemben. Nem elég az, hogy a pasidnak kell lennie... a lelki társadnak, a legjobb barátodnak! Ahogy ezt a napot most Taeminnel töltöttem nagyon sok mindenre ráébresztett és megtanított.
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, hogyha most nem beszélem meg Taeminnel a dolgokat, akkor szakítunk.
- Hogy micsoda? *ültem fel és letörölte a könnyeimet.*
- Most nem ez a lényeg Bang. Majd, ha jól alakul a kapcsolatod Jonghyunnal, akkor elmesélem!
- Akkor soha nem fogod elmesélni. *húztam a szám.*
- Egy valamit ígérj meg!
- Hm?
- Ha ez a köcsög képes volt megbántani... ne, hogy te kérj tőle bocsánatot! Érte vagyok?
- Persze! *bólogattam.* - Nem fogok!
- Jól van. *ölelt meg.*
- Szükséged van valamire?
- Üm... nem tudom.
- Csinálok neked egy teát, rendben?
- Igen. *bólogattam* - De ugye utána itt maradsz velem?
- Persze. *mosolyogott, majd kiment. Majd kis idő múlva visszajött.* - Itt is vagyok! *adta nekem oda.* - Vigyázz meleg!
- Oh! *vettem el.* - Köszönöm!
- Ugyan, ez nem tesz semmit. *mosolygott rám.*
- Bocsi, hogy most miattunk nem lehettek együtt Taeminnel. *szürcsöltem.*
- Ugyan! Lehet most ez kell nekünk egy kicsit! Nem tudom.
- Mesélj kérlek!
- Neeem! Nem akarlak elszomorítani!
- Hát jó. . *sóhajtottam és ittam.* - Mennyi az idő? *néztem meg a telefonom, de el is dobtam.*
- Héé! Miért dobálod?
- Semmi. .csak a háttérkép. *motyogtam.*
- Jaj te!
- És mi van ha nem kér bocsánatot? Én tényleg úgy érzem, hogy szeretem és ebből még lehet valami. . *hajtottam le a fejem és néztem a teám.*
- Elhiszem, hogy így érzel! És ha nem kér bocsánatot akkor megverem!
- Nem! Nem akarom, hogy kényszerből legyen velem! Én csak. . csak csalódtam benne. Mert ha érek neki annyit akkor türelmesen vár vagy máshogy hív el. . de nagyon bunkó volt. Mintha nem is érdekelné, hogy ti hol vagytok, de engem nagyon érdekelt!
- Tényleg bunkó volt tőle ez. De ha szeret akkor bocsánatot fog kérni, de tudod milyen. . mint te! *lökte meg a vállam és kicsit kuncogott.* - Nem törik meg és azért se fogja beadni a derekát!
- De ne utánozzon és ne legyen olyan mint én! *kuncogtam kicsit én is.*
- Pedig ez a helyzet!
- Utálom! *szürcsöltem.*
- Az előbb még nem ezt mondtad! *kuncogott Seo.*
- Nyaah, de. . *kuncogtam.*
- Értem én! *mosolygott.*
- Akkor jó! *mosolyogtam majd megittam a teám és még beszéltünk.*
- Nem alszol nálunk? *tette fel a kérdést.*
- Áh. .csak zavarnék!
- Dehogy zavarsz! *ilyenkor belépett Taemin.* - Igaz, hogy nem zavarna Eun ha ott aludna nálunk?!
- Persze, hogy nem! *mosolygott.* - És ez a barom meg is érdemli!
- Biztos?
- Tuti!
- De akkor neked Jonghyun szobájába kell aludnod! *jegyezte meg Taemin.*
- Nem lesz ilyen családi este? Tudod. . Eun a kislányunk és ő alszik köztünk! *kuncogott Taemin.*
- Engem te ne ölelgess álmodba mert kitudja mit csinálsz! *kuncogtam.*
- Na jóó. . vállalom! Jonghyun szobájába alszok! De ne halljak rossz hangokat! *kuncogott.*
- Te hülye! *ütötte meg Seo majd összepakoltam pár cuccot.*
- Most hova is mész? *kérdezte Jonghyun.*
- Seoékhoz! Ma ott alszok. . *motyogtam.*
- Értem. *mondta majd kimentem Seoékhoz és elindultunk.*
Mikor megérkeztünk hozzájuk elmentem fürdeni és utána már meg volt nekem ágyazva.
- Köszönöm. *mondtam.*
- Nincs mit. *mosolyogtak majd Seo elment fürdeni.*
- Be ne kapj. *kuncogott Taemin mikor ásítottam.*
- Bocsi. . lehet kifárasztott ez a sok sírás.
- Nem éri meg! Ez egy hülye! Még maga se tudja, hogy fiú-e vagy lány! *kuncogott.*
- Taemin! Ne mondj ilyet róla!
- Tényleg szereted igaz?
- Azt hiszem. *pirultam el egy kicsit.*
- Hm. . hát ha elszalaszt akkor hülye lesz!
- Mindegy! *vontam meg a vállam.* - Nem ez az első ilyen esetem. . De szerinted bocsánatot fog kérni?
- Nem tudom pontosan én se!
- Értem. *sóhajtottam.* - Na mindegy! Bemegyek! Szia! Jó éjt!
- Neked is! *mosolygott majd bementem.*
Elfeküdtem és nem sokkal később Seo is megjelent.
- Szia! *feküdt be mellém.*
- Szia! *motyogtam.*
- Na mi az?
- Álmos vagyok!
- Akkor aludjunk!
- Jó, nem kell kétszer mondani! *kuncogtam.*
- Azt gondoltam. *kuncogott ő is.* - Álomszuszék!
- Szeretek aludni mert utána pörgök és az is jó.
- Hát persze! Na aludj! Jó éjt! *mosolygott.*
- Neked is! *mosolyogtam vissza és szépen lassan elaludtam.*
Álmodtam is. .
- Álom -
- Eunnie! Puszi! *csücsörített Jonghyun.*
- Te gyerek! *kuncogtam és megcsókoltam.*
- Nem tehetek róla! *mosolygott.*
- Hát persze! *mosolyogtam én is.*
- Szeretlek! *ölelt át.*
- Én is! *bújtam hozzá.*
- Tudom! Bocsánat a múltkoriért! Tényleg hülye voltam! *ringatóztunk.*
- Semmi baj! Ezt már megbeszéltük! *pusziltam meg.*
- Igen tudom! De akkor is!
- Jóó!
Majd beugrott az a videó amikor nyal. Megint éreztem, de ez más volt! Az a videó volt, de még se! Az érzelmek mások voltak. Majd mikor vége lett felijedtem.
- Vége -
Körbe néztem és Seo aludt de már hajnal volt. Csak ültem az ágyon és az álmomon gondolkoztam. Vajon mi volt ez az egész? Mi volt ez a végén? Haragudtam rá, de még is mellette akartam lenni és hiányzott. Kimentem inkább a konyhába és csináltam magamnak kávét. Bár fura volt és szokatlan ez a konyha. Minden tele volt Taemin és Jonghyun baromságaival. Mikor megcsináltam leültem és inni kezdtem. Nem akartam senkit se felkelteni ezért nagyon csendbe csináltam mindent. Mikor megittam a kávémat felöltöztem mert már nem tudtam mit csináljak és aztán lefeküdtem a kanapéra ahol sikeresen elaludtam.
- Bang! *rázott valaki.*
- Hm? *motyogtam.*
- Fel kéne kelni! *mosolygott Seo mikor kinyitottam a szemem.*
- Jó.
- Még is mióta vagy itt kint és miért vagy felöltözve? *nézett rajtam végig furán.*
- Öhm. . azt én se tudom. Felöltöztem mert már nem volt mit csinálnom!
- Mikor keltél?
- 4-5 fele!
- Te jó ég.. minek?
- Felijedtem!
- Rosszat álmodtál?
- Nem tudom. . fura volt. *estem le a kanapéról.*
- Jaj te. *kuncogott és felsegített.* - Na mesélj! *ült le mellém.*
- Jonghyun volt benne. . puszit kért, és aztán meg elkezdtünk dumálni arról, hogy már megbeszéltük ezt az egészet meg stbstb és egyszer csak az a videó indult be. . tudod . . de valahogy más volt. . az érzelmek! Szóvak furcsa! *sóhajtottam.*
- Értem! És ezért ijedtél fel?
- Igen! Nem tudom mire vélni ezt az álmot.
- Hát nem tudom. . majd tuti kiderül! Lehet így fog történni!
- Nem! Nem akarok vele lefeküdni!
- Jaj nem szó szerint. . *lökte meg a fejem.*
- Hát. . cuki lenne ha így lenne. *dőltem hátra.*
- Hehe. *mosolygott és ivott a kávéjából.*
- De minek keltettél fel ha te is csak kávézol?
- Mert tudtam, hogy neked fél óra mire felkelsz. *kuncogott.*
- Az igaz. *kuncogtam én is.*
- Jó reggelt! *jött ki Taemin a szobából.*
- Neked is! *köszöntünk neki.*
- Hogy aludtatok? *kérdezte.*
- Jól. *mosolygott Seo és megcsókolták egymást.*
- És te? *mosolygott rám.*
- Hát..
- Szóval nem. *kuncogott.* - Nekem is fura volt Jonghyun ágyába. . büdös volt. *nevetett.*
- A tied se volt különb szerintem! *kuncogtam.*
- Akkor menj be és szagold meg az övét! *mutatott a szobája ajtajára.*
- Jó! *fogtam magam és bementem majd ráhuppantam az ágyra ami egész kényelmes volt és elkezdtem szagolgatni. Nem is volt büdös, de sikeresen annyira szagolgattam, hogy vissza aludtam. Nyugtató hatása volt az illata rám. De ezt neki nem kell tudnia.*
- Baaaang! *rázott megint valaki.*
- Nee! *húztam magamhoz Jonghyun kispárnáját.*
- Dee! Megint visszaaludtál! *kuncogott Taemin.*
- Nem is büdös az ágyneműje! *motyogtam.*
- Hát persze! Na gyere!
- Jóó! Csak még egy perc. *töröltem le a nyálamat a párnájával.*
- Na ezt értékelni fogja.* kuncogott.*
- Most tuti nem. *húztam a szám és nagy nehezen felálltam.*
- Nem lehet tudni! *mosolygott.*
- Mennünk is kell?
- Igen!
- Jó. *motyogtam és fogtam magam majd elindultunk.* - De most mi lesz? Nem akarlak titeket szétválasztani! Tudjátok mit? Majd én egyedül leszek! *mosolyogtam.*
- Miért?
- Nem akarok nagyon a közelébe menni. . *motyogtam.*
- Értelek!
- És tegnap velem foglalkoztatok, ma foglalkozzatok vele!
- De téged se hanyagolunk el! *mondta Seo.*
- Jó, persze! *mosolyogtam.*
Majd beértünk és megláttam Jonghyunt. . jól nézett ki, de én inkább elmentem másik irányba. Csak sétáltam majd felmentem a termünkbe ahol nem minden napi fogadtatás várt.
- Megjött a legrosszabb feleség! *kuncogott mindenki.*
- A férjed? *kérdezte egy csaj.* - Mondtam, hogy nem sokáig lesztek együtt. . nem vagytok egymáshoz valóak! Ő menő és helyes. . te meg. . csak rád kell nézni! Hozzá egy menő lány kell a ki sexy .. és nem te! *nézett végig rajtam.*
Nem mondtam semmit csak leültem. Nagyon bántott ez az egész amit mondtak és legszívesebben bőgtem volna, de már könnyem se volt és tartottam magam.
- Most erős vagy mi? *jött oda Bin.* - Tegnap meg meg kellett védeni téged. . mondom! Szex és már nincs is semmi baj! Minden probléma elszáll! *kuncogott.* - Gondolom élveznéd ha megdugna hisz arra vársz és azért engedted neki akkor, hogy kinyaljon. . és azért nyögtél úgy fölötte ahogy. . Megint átélnéd azt a gyönyört vele. .
- Hagyd békén jó? *lökte el Soo.*
- Jaj, hogy már te vagy a lovagja?
- Nem! Én a barátja vagyok és nem tűröm, hogy így beszélsz vele! Jól vagy?
- Igen! *motyogtam majd becsengettek és Seo is megjelent. Nem akartam neki erről beszélni ezért úgy tettem mintha mi sem történt volna.*
Az óra unalmas volt és nem is tudtam oda figyelni. . azért jó lenne megtudni, hogy most Jonghyun mit érez. .
Szerencsére elég sűrűn mentek járatok Dongbong-gu-ba, így nem kellett sokat várnunk. Nagyon álmos voltam, így elaludtam Taemin vállán, mikor pedig odaértünk, felébresztett. Gyors lehúzott a metróról, hogy ne utazzunk tovább.
- Ennyire álmos vagy? *kuncogott.*
- Igen, eléggé. *töröltem a szemem.*
- Pedig már ittunk kávét is.
- Tudom, csak.... úgy látszik nem használ.
- Akkor igyunk meg még egyet, gyere! *fogta meg a kezem, majd húzni kezdett egy kávézóhoz. Leültünk és rendeltünk.*
- Miért pont erre a helyre jöttünk?
- Mert itt általában mindig tiszta fejjel tudok gondolkozni... és nem kell amiatt aggódnunk, hogy megzavarna minket bárki is.
- Oh, értem... ebben teljesen igazad van.
- Tudom. *majd hirtelen megcsókolt.*
- Öh...
- Bocsi. *ült vissza a helyére, majd megkaptunk a kávéinkat, plusz Taemin az italát is.*
- Semmi baj, csak meglepődtem. *ittam bele a kávémba.*
- Szokás hatalma. *kuncogott.*
- Igen, az. *kuncogtam én is.*
- Akkor mi lenne, ha beszélgetnénk? Mármint ezen kívül... franc, zavarban vagyok. Mintha most lennék elsőnek lánnyal vagy randin.
- Csak nyugodj meg! *fogtam meg a kezét és nem engedtem el.* - Együtt vagyunk, nem kell semmi miatt aggódnod!
- Biztos? Na és, ha elszúrom? Akkor itt hagysz a fenébe...
- Nem foglak itt hagyni!
- De ezt sose tudhatod előre!
- Ezt tudom előre! *szorítottam meg a kezét.*
- Akkor kezdjük a legelején... mit gondoltál rólam valójában?
- Mikor legelsőnek megláttalak?
- Igen, pontosan!
- Egy arrogáns, öntelt tuskó, vadbarom egy... egy... idióta, aki csak játszik a lányok érzéseivel. Egy, egy... mihaszna, semmirekellő...
- Jó, jó... elég lesz. *vigyorgott és ivott.*
- Ne haragudj... elragadtattam magam.
- Semmi baj. *mosolygott.*
- Na, látod? Ezt is utáltam benned! Egy vigyorbomba vagy! Mindenre és mindenkire csak vigyorogtál! Rohadt idegesítő volt és azt hitted, hogy ezzel csak úgy betudsz vágódni másoknál... Na, meg mikor fejbe dobtalak, akkor is nem az, hogy nekem estél volna... inkább még jobban vigyorogtál, mint egy nem is tudom micsoda.
- Tudtam jól, hogy utálod... rád pedig kétszer annyit mosolyogtam emiatt, mint másokra.
- És jöttél azzal, hogy ti mindenkit megkaphatok, mintha tárgyak lennénk vagy nem is tudom mik... Arról meg nem is beszélve, hogy akkora egód volt, ami lassan már az eget verte... Nagyon sokat képzeltél magadról és én tényleg tiszta szívemből utáltalak... még, ha néha úgy is éreztem, hogy helyes vagy.
- Helyesnek tartottál? *vigyorgott, gondolom tetszett neki.*
- Persze... de ne ragadtasd el magad.. én sose tudnék olyan lenni, mint az a többi csaj. Nem jártam volna a nyomodba, mint egy kiskutya. Meg amúgy is... az a bemutatkozás, amit leműveltetek Jonghyunnal... bunkók!
- Még idegesít, ha mosolygok?
- Nem már nem, mert tudom, hogy ez nem mű mosoly.
- Édes vagy.
- Tudom.
- És még én vagyok az egoista?
- Hát...
- Szépen vagyunk. *kuncogott.*
- Na és te mit gondoltál rólam?
- Ümm... most is így visszagondolva nekem vegyes érzéseim voltak feléd. Mikor legelsőnek megláttalak, tényleg azt hittem, hogy olyan vagy, mint a több lány, akik rajonganak értem. Aztán kiderült, hogy nem... de semmilyen jelét nem mutattad annak, hogy érdeklődnél felőlem. Rohadt idegesítő volt. Legszívesebben oda mentem volna és az arcodba üvöltöttem volna, hogy: "Tetszek neked vagy sem?!" És olyan rideg voltál meg beképzeltnek tűntél..
- Beképzeltnek? Pont ki beszél?
- Nyugi! *kuncogott.* - Aztán jött ez az egész... valamiért kezdtem hozzád szexuálisan vonzódni, de csak azért, mert olyan elérhetetlennek tűntél. Viszont utána már tudod, hogy mi volt.. megakartunk titeket fektetni. Ahogy pedig ezzel küszködtünk Jonghyunnal... azt vettem észre, hogy apránként beléd zúgtam... utána meg már tényleg tudod.
- Huh, azért ez furcsa... mennyire nem bírtuk egymást és most mégis itt vagyunk.
- Talán mind a ketten mazochisták vagyunk.
- Lehet.
- Nem, te inkább szadista vagy... na meg perverz! *kuncogott.*
- Hogy mi? Én perverz? Biztos nem!
- De az vagy... nagyon is!
- Neeem, sose voltam ilyen és most se vagyok az.
- Akkor csak az én közelembe? *nevetett.*
- Taemin!
- Már Jonghyun és Eun is tudja...
- Várj... akkor tegnap? Tegnap azért vigyorogtak ennyire. *csaptam az asztalra.*
- Hm?
- Semmi. Nem megyünk máshová?
- Lemehetnénk a parthoz a folyónál. Kiskoromban sokat jártam oda...
- Akkor menjünk oda. *mosolyogtam.*
- Oké. *fizettünk, majd megfogta a kezem és elvezetett oda. Leültünk és ott beszélgettünk tovább.*
- Ha egyszer oda kerülne a sor... *bámultam magam elé.*
- Hm?
- Nem akarlak bemutatni a szüleimnek. *böktem ki.*
- Tessék?! *akadt ki.* - Mi? Mi a baj velem? Szégyellsz?
- Nem, dehogy! *fogtam mind két kezemmel a felsőkarját.*
- Izmos. *kuncogott.*
- Az. *kuncogtam.*
- De visszatérve, miért nem?
- Ne értsd félre ez nem miattad van! Nincs veled semmi gond... Csak éppen a családommal...
- Ezt, hogy érted?
- Mivel középső gyerek vagyok, sose kaptam meg azt a kellő figyelmet amit kellett volna. Folyamatosan csak a bátyámmal és a húgommal törődnek. A testvéreimmel egyáltalán nem tartom a kapcsolatot. A bátyám felhívott a múltkor, de akkor is csak azért, hogy magával rángasson. Az apám szinte felém se néz, állandóan csak a munkájával van elfoglalva. Az anyám pedig csak a ruháit és azoknak a terveit imádja... bele van bolondulva.
- Ilyen rossz a családoddal együtt lenni?
- Igen... jó, mert sose voltak anyagi gondjaink... de egyszerűen már nem bírok velük élni! Mindig itt volt nekem Bang és rátudtam támaszkodni. De most már itt vagy nekem te is!
- Én mindig itt leszek neked.
- Komolyan? *csillant fel a szemem.*
- Komolyan. Még akkor is, ha már nem leszünk együtt. Akárhányszor csalnál meg, én mindig megbocsájtanám! *bámult maga elé.*
- Ne légy suta! Ilyet te sem csinálhatsz!
- Dehogynem! Engem nem érdekelne... csak te érdekelsz!
- Taemin...
- Hm?
- Szerintem a kapcsolatunkkal nincs is baj, hiszen senki se tökéletes.
- Ezt, hogy érted?
- Talán csak megijedtünk és nem tudtunk mibe belekapaszkodni...
- És mi lenne, ha egymásba kapaszkodnánk és támogatnánk a másikat? *pillantott rám.*
- Az nagyon jó lenne. *mosolyogtam.*
- Akkor csináljunk úgy, mintha sose veszekedtünk volna. *ölelt meg.*
- Tegyük azt! Én ezt a Taemint akarom szeretni!
- Én pedig továbbra is ezt a Seot, aki most már a chibim! *csókolt meg.*
- Te vagy a legjobb! *kuncogtam.*
- Nem is, mert te! *puszilta meg a homlokom.*
- Mindenféle szempontból.
- Perverz! Mondtam, hogy az vagy!
- Lehet. *csókoltam meg, majd felállt.*
- Hova menjünk?
- Menjünk haza. *öleltem meg.*
- Biztos, hogy haza akarsz menni?
- Igen, de elsőnek menjünk be Bangékhez. Biztos nagyon aggódik már!
- Mert szeret téged!
- Tudom. *engedtem el.* - És én is szeretem őt.
- Bezzeg őt szereted. *kuncogott.*
- Minnie!
- Jó, tudom.. legjobb barátnőd, tesók...
- Na, azért!
- Jól van.
- Téged pedig kedvellek.
- Komolyan? *mosolygott.*
- Úgy-úgy kedvellek!
- Mi? Ne már! *most már nem mosolygott, hanem vigyorgott.* - Akkor ez azt jelenti, hogy közelebb kerültem a szeretlekhez?
- Pontosan. *pipiskedtem és megcsókoltam.*
- Törpe. *kapott fel és megpörgetett. Megfogtam az arcát a két kezemmel és úgy csókoltam meg.*
- Ezt a napot nem ronthatja el semmi! *vigyorogtam.*
- De nem ám! *vigyorgott ő is.*
- Tegyél le Minnie!
- Oké. *majd letett.* - Menjünk haza!
- Menjünk. *karoltam belé és úgy mentünk vissza a metróhoz. Utoljára pedig még visszanézett.*
- Hm...
- Na mi az?
- Hiányozni fog még ez a hely.
- Gondolom.
- De új élet... és ezt az új életet veled akarom kezdeni és folytatni...
- Leélni. *fejeztem be.*
- Már a gondolataimat is olvasod. *csókolt meg.*
- Ez egy jó jel. *mosolyogtam.*
- És még mi hittük azt, hogy borzalmas a kapcsolatunk.
- Mert hülyék vagyunk, ahogyan Bang szavaival élne. *nevettem és ő is nevetett.*
- Igen, Eunnak igaza van. *nevetett még mindig, majd hazamentünk. Bang fogadott minket.*
- Ti? Hol voltatok? Miért nem hívtatok? *ugrott a nyakunkba. Mintha egy éve nem lettünk volna itthon.*
- Naa! Mi a baj? Nem haltunk meg. *kuncogtam.*
- Tudom. *mosolygott.*
- Te sírtál?
- Nem! *törölte a szemét.* - Biztos csak belement valami!
- Na persze!
- Tényleg! *betoppant Jonghyun.*
- Sziasztok! *köszönt nekünk és sejtelmesen nézett Bangre.
- Szia! *köszöntünk neki vissza.*
- Mondtam, hogy nincs bajuk. *tette le a táskáját.*
- Jó te mindent megmondtál. . olyan jó, hogy te mindent ilyen kurva jól tudsz és te mindent percízen megoldasz. . *akadt ki Bang.*
- Nem csak bízom a barátomba!
- Megint ezzel jössz? Tudd meg, hogy Seoba jobban megbízok mint bárkiben!
- Hurrá!
- Mi a bajod? *ordított vele. Mi ez az egész?*
- Neked mi a bajod? Meg van vagy mi az isten, hogy ilyen hisztis vagy?
- Nincs meg! Csak egyszerűen nem értelek! Miattad fog röhögni az egész iskola rajtunk!
- Ez is az én hibám?
- Miért kié szerinted? *szipogta.* - Te nem foglalkozol a barátaiddal!
- Bocsánat ha nekem te többet jelentesz mint a barátok!
- Jaj ne gyere ezzel mert úgy sem veszem be!
- Megint nem hiszel nekem!
- Ezek után hogyan?
- Igazad van. . miért is kéne. . csak épp a belemet is kiteszem neked meg hajtok meg ilyen meglepetés, olyan meglepetés! Faszom tudja és mit kapok? Ezt, hogy veszekszel velem!
- Ha nehezedre esik akkor kívül tágasabb!
- Nem esik nehezemre! Csak lennél egy ennyivel. *mutatta a kisujja hegyét.* - Egy ennyivel kedvesebb hozzám!
- Én nem vagyok kedves? Tegnap a mellemet fogdostad és ki is szívtad pedig csak arról volt szó, hogy megfogod! De azt is engedtem vagy nem? Akkor ezt te minek neveznéd? Minden reggel az az első nekem, hogy megcsókollak. . mi kell még? Nem fogok veled lefeküdni! Azt ne is várd! Még egy jó darabig. . és ezzel az incidenssel még meghosszabbítottad ennek az idejét!
- Oh igen azt is térden állva kellett ki könyörögnöm tőled!
- Mert nem vagyok kurva és ha szeretnéd tudni azért nem akartam mert lehet kísértésbe estem volna. . de ezek után tuti nem fogok!
- Nekem nem arra kellesz!
- Ja. . akkor, hogy legyek kedvesebb? Hogy? Nem fogok mindent lenyelni neked! Nem fogok mindent elnézni!
- Na jó én ezt nem hallgatom tovább. *szóltam közbe* - Mi ez az egész? *majd közéjük álltam.*
- Majd a barátnőd elmeséli! Úgy is az ő sztorija a jó. . *ment be a szobába Jonghyun.*
- Eun. . *fordultam felé.*
- Az volt, hogy aggódtam értetek és Jonghyun meg játszani akart mert ilyen hülye nap volt a suliba, hogy összekovácsolják jobban a párokat és én nem voltam hajlandó vele menni és ezért elkezdtünk veszekedni. . és azt vágta a a fejemhez, hogy nem bízok benned. *hüppögött.* - De tudod, hogy ez nem így van csak aggódtam! Taeminbe is bízok, hogy vigyáz rád! Mindegy és aztán bementem a wc-be ő meg játszott és Soo jött be hozzám. . Bae Soo.
- Ja, hogy az a köcsög is ott volt? *tört ki a szobából Jonghyun.* - Megvigasztalt mi?
- Igen mert ő képes ilyenre is képzeld!
- Nagyszerű! Remélem jól esett és felállt a farka rád!
- Miért vagy ilyen? Tudod jól, hogy hogyan érzek!
- Hallgatlak! *ült le.*
- Nem tudod? Akkor, hogy vagyok a barátnőd?
- Na! *öleltem át.* - Mesélj tovább!
- Igen! Mesélj csak. *mondta Jonghyun.*
- Haver fogd be! *szólt rá Taemin.*
- Mi van? Te is ellenem vagy?
- Na az volt, hogy akkor néztem ahogy Soo és a felesége tollasoznak meg játszanak aztán megjelent Bin és elkezdett oltogatni, hogy elhagyott a lovagom meg minden.
- És tőle is ki védett meg? Na ki? Persze, hogy én! *jegyezte meg Jonghyun.*
- Megoldottam volna. .
- Persze!
- Na és utána de utána elmentél egy kurva szó nélkül! *förmedt rá.*
- Mert haragudtál!
- És? Akkor ez a megoldás?
- Hát. .
- Ja.. na és aztán jött az eredményhirdetés. . mert díjaztak is, hogy ki a legjobb meg ki a legrosszabb! A 3 legjobb az a két Soo lett és Bin lett az első. . mi pedig. . *nyomta a kezébe a "díjat".*
- És ez is az én hibám igaz? *kérdezte Jonghyun.*
- Igen! Ha te nem vagy hülye akkor most mi lennénk a legjobbak!
- És mi van ha tényleg szarok vagyunk?
- Mióta adsz más véleményére?
- Te mióta adsz más véleményére? Ha nem adnál akkor most nem törődnél azzal a szaros díjjal! Elegem van Eun.... miért kell mindig azt csinálni, ami neked jó?! Miért nem lehet egy pillanatra velem is törődni?!
- Álljatok már le! *emelte fel a hangját Taemin.* - Ez az egész most a mi hibánk... ha nem megyünk el, akkor most nem lenne ez!
- Na, ez az! *förmedt fel Jonghyun.* - Mi a faszért kellett elmennetek?!
- Pont ezért! *vágtam vissza.* - Tudod Minnievel mindig is rosszul éreztük magunkat, mert azt hittem, hogy a ti kapcsolatotok tökéletes... és szerettünk volna kovácsolni rajta... De ez most ne érdekeljen titeket! Majd, ha lenyugszotok, akkor elmondjuk.
- Leszarok mindent. *ment be a szobába Jonghyun, Taemin pedig utána ment. Én pedig bementem a saját szobámba Banggel. Lefeküdt az ágyamra és ott sírt, én pedig simogattam a hátát.*
- Szívem...
- Akkora hülye vagyok Seo! *markolta a párnát.*
- Nem vagy hülye... Jonghyun a hülye!
- Nem, mert én vagyok az.
- Te nem tehetsz semmiről! Jonghyun volt ilyen idióta, hogy így bánjon veled... meg sem érdemli, hogy foglalkozz vele!
- De akkora egy szemét! Most tényleg úgy érzem, hogy legszívesebben felrúgnám. Hiába adja itt nekem a szép szavakat, hogy megváltozik... A francokat változik meg.. Soo képesebb volt emberibb lenni velem, mint ő! És egy ilyennel akarom megosztani az életemet?!
- Jonghyunnak nem így kellene felfognia a dolgokat... tudnia kellene, hogy mit hogyan kell csinálnia veled szemben. Nem elég az, hogy a pasidnak kell lennie... a lelki társadnak, a legjobb barátodnak! Ahogy ezt a napot most Taeminnel töltöttem nagyon sok mindenre ráébresztett és megtanított.
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, hogyha most nem beszélem meg Taeminnel a dolgokat, akkor szakítunk.
- Hogy micsoda? *ült fel és letöröltem a könnyeit.*
- Most nem ez a lényeg Bang. Majd, ha jól alakul a kapcsolatod Jonghyunnal, akkor elmesélem!
- Akkor soha nem fogod elmesélni. *húzta a száját.*
- Egy valamit ígérj meg!
- Hm?
- Ha ez a köcsög képes volt megbántani... ne, hogy te kérj tőle bocsánatot! Érte vagyok?
- Persze! *bólogatott.* - Nem fogok!
- Jól van. *öleltem meg.*
- Szükséged van valamire?
- Üm... nem tudom.
- Csinálok neked egy teát, rendben?
- Igen. *bólogatott.* - De ugye utána itt maradsz velem?
- Persze. *mosolyogtam, majd kimentem a konyhába és csináltam teát. A srácok még mindig a szobába voltak meg se mozdultak. Ahogy készen lettem, visszamentem Banghez.* - Itt is vagyok! *adtam neki oda.* - Vigyázz meleg!
- Oh! *vette el.* - Köszönöm!
- Ugyan, ez nem tesz semmit. *mosolyogtam rá.*
- Na gyere!
- Nem! *nyüszögtem.*
- Akkor mást kell bevetnem! *állt fel és már csak azt vettem észre, hogy lerántja rólam a takarót és lehúz az ágyról.*
- Hééé!
- Öltözz!
- Kegyetlen vagy! *löktem meg.*
- Tudom. *kuncogott.*
- Ahj. . *csoszogtam oda a szekrényhez és választottam ruhát.* - De akkor menj ki! *szóltam rá.*
- De ne aludj vissza!
- Nem fogok! *löktem ki a szobából és felöltöztem.* - Kész vagyok! *csoszogtam ki.*
- Rendben! Gyere menjünk! Ahogy észrevettem Taeminék már elmentek!
- Oké! *vettem a cipőmet.*
- Hé! *lépett mellém.* - Ne legyél szomorú! *emelte fel a fejem és megcsókolt.*
- Jóó. *húztam fel a cipőmet.* - Csak álmos vagyok!
- Én is!
- Nem látszik rajtad!
- Mert feltöltesz!
- Jó-jó! Menjünk! *vettem a táskám.*
- Oké! *indultunk el. Mikor odaértünk és bementünk a suliba mindent elborított a lufik hada.*
- Ez meg mi? *néztem körbe.*
- Nem tudom! *vonta meg a vállát Jonghyun.*
- Mindegy!
- Jó napot! Jöjjenek! *jött oda egy srác hozzánk és kivezetett az udvarra ahol már mindenki ott volt.*
Aztán megjelent az igazgató is és elkezdett mondani egy beszéd szerűséget.
- Jó reggelt minden kedves tanulónknak! Ma egy rendkívüli napot tartunk. . felmérjük a párok fizikai és szellemi tudását, hogy mennyire tartanak össze és mennyire nem. *mosolygott. Nagyszerű, de hol van Seo és Taemin? Néztem a sorokat de nem láttam őket.* - Szóval tartsatok össze és a legjobb pár egy díjat is kap! Avagy a legrosszabb is! Jó szórakozást mindenkinek! *ment el.*
- Hol van Seo és Taemin? *kérdeztem Jonghyunt.*
- Nem tudom! *nézett körbe.*
- De hisz már elmentek otthonról nem?
- Nem tudom! Igen!
- Jóó, nem kell bekapni!
- Nem kaplak be! Gyere! Ahogy látom lesz foci is! Ha mi ketten egy csapatba leszünk akkor megverünk mindenkit!
- Inkább üljünk le egy kicsit és nézzük, hátha felbukkan Taemin és Seo!
- Jó! *sóhajtott és leültünk a padra. Csak nézelődtem és a telefonomat fogtam hátha hív Seo, de semmi. Nem tudom mennyit ültünk a padon, de nekem nem tűnt soknak.* - Menjünk már! *állt fel.*
- De Seo és Taemin!
- Hívd fel Seot. . tuti jól vannak valahol és menjünk már!
- Nem értelek. . *ráztam a fejem és tárcsáztam Seo számát, de nem vette fel.* - Nem veszi fel. . próbáld meg Taemint kérlek!
- Jóó. . *tárcsázni kezdett és alig kicsörgött kinyomta.* - Nem veszi fel. .
- Nem is csörgetted végig!
- Akkor tessék! Csörgesd! *nyomta a telefonját a kezembe.*
- Most mi a bajod? Ennyire nem érdekel az ami a barátaiddal van?
- Tudom, hogy jól vannak. . lehet épp. . .
- Ne mondj ilyet! Seo nem hülye!
- Jól van már! Seo tökéletes tudom. . *gúnyolódott.*
- Most mi a fasz bajod van?
- Semmi! Csak itt ez a szép nap és nem is kell tanulni erre te csak Seora és Taeminre tudsz gondolni.
- Mert Seo a testvérem Taemin meg jó barátom! És aggódok értük!
- De ennyire?
- Mit ennyire? Igen! Mert a barátaim! De úgy látom téged csak az érdekel, hogy nem kell tanulni! Akkor menj és érezd jól magad! Tessék! Indulj! *mutattam neki, de inkább elmentem én onnan.*
- Eun! *kiabálta, de mint aki meg se hallotta mentem tovább és leültem egy másik padra majd vártam még és gondolkoztam. Ekkora egy bunkót. . nem értem mi ütött belé . .talán túl sokat engedtem neki. . de az tuti, hogy most egy ideig nem alszok vele. . sőt . . ha megtehetném nem is laknék vele.* - Eun! *ült le mellém.*
- Hagyjál már! *fordultam el tőle.*
- Nem hagylak!
- De! Ha neked ennyit jelent a barátaid akkor hagyjál! És tudod mit? Nem is a barátaid. . hanem én! Ennyit érek neked? Ennyit érnek az érzéseim?
- Nem!
- Pedig de! Nem is érdekel! Menj focizni vagy bánom is én, de engem hagyj ki ebből! *álltam fel.*
- Hát jó. . de nem tudom mit vagy úgy oda. . én csak bízom a barátomba, hogy nem viszi veszélyes helyre a barátnőjét és vigyáz rá! *állt fel ő is.*
- Én nem tudok benne ennyire bízni és sosem lehet tudni! Taemin se hero. . *vontam meg a vállam.*
- Ja. . ez azt jelenti, hogy Seoba se bízol? *ilyenkor lepofoztam.*
- Húzz innen! De most! *ordítottam rá.*
- Most mi van?
- Semmi! Húzz innen! Tudod mit? Inkább én megyek! *hagytam ott és bementem a suliba azon belül a wc-be ahol mindig szoktunk lenni.*
Magamra zártam az ajtaját és leültem a földre. Folyton Jonghyun kérdése járt a fejembe. . hogy lehet ekkora köcsög? Mi az, hogy nem bízok Seoba? Jobban bízok Seoba mint benne! Sőt Seoba bízok a világon a legjobban! Még a szüleimnek se bízok ennyire mint benne! Ahogy ezen gondolkoztam sírva fakadtam és csak néztem a telefonom, de Seonak híre se volt. Már egy egész tavat kikönnyeztem mikor végre abbatudtam hagyni. .
- Bang-Bang! *szólt egy ismerős hang.*
- Ki az? *szipogtam.*
- Bae Soo vagyok! Engedj be! *ezen meglepődtem.*
- Minek?
- Kérlek! *mondta. Nagyon kedves volt és beengedtem.* - Köszönöm! *zárta vissza az ajtót.*
- Minek jöttél ide? *takartam az arcom mer tiszta könny volt.*
- Mert láttam, hogy Jonghyun hogyan viselkedik.
- Hogyan?
- Csapkod mindent és úgy megrúgott a fociba, hogy még mindig sajog. És mivel itt van a törzshelyetek így gondoltam, hogy itt vagy! Mi a baj? Mond el nekem! *ölelt át.*
- Csak az, hogy .. *szipogtam.* - Jonghyunt nem érdekli, hogy mi van Taeminnel és Seoval. . őt csak az érdekli, hogy nem kell tanulni. *hüppögtem a mellkasába.* - De engem érdekel! Nagyon is és aggaszt, hogy nem tudom elérni őket! Persze bízok benne, hogy nincs semmi bajuk, de akkor is!
- Megértelek! De miért kavar téged fel ez az egész? Tudtad, hogy Jonghyun egy bunkó!
- Mert. .
- Hm?
- Mert összejöttem vele. . tudod! A buli után. .
- Áh. . szépeket mondott neked! És el is hittem. .
- Én is, de nem tudom. . most valahogy megint a régi Jonghyun lett vagy nem tudom.
- Ezen csak te tudsz segíteni!
- Tudom, de nem akarok segíteni! Megérdemli, hogy kicsit szenvedjen!
- Igazad van! Na gyere menjünk!
- Nem akarok. *ellenkeztem.*
- De gyere! Jó lesz! *tolt ki.*
- De tényleg nem akarok! *nyüszögtem.*
- Nem! Mi nem is vagyunk együtt. . hol van a feleséged?
- Most épp tollasozik!
- Neked is ott kéne lenned!
- Megnézel?
- Talán!
- Naa! Ha szépen kérem?
- Jóó! *bólogattam és megigazítottam magam majd lementünk és leültem majd néztem ahogy játszanak.*
Cukik voltak és egy kicsit jobb kedvem lett tőlük.
- Kisasszony maga miért nem játszik semmit? *jött oda egy tanár.*
- Mert a párom épp most focizik!
- És? Összevesztek?
- Nem szeretnék erről beszélni!
- Értem! *hagyott ott. Fasza . . tuti mi kapjuk a legrosszabb pár címet. . mindenki együtt játszott a párjával csak mi nem.*
- Na mi van? *jött oda Bin és a nője egy idő után.*
- Mit mi van?
- Elhagyott a kis lovagod? *kuncogott gúnyosan.*
- Hagyjál! Inkább törődj a saját dolgoddal!
- Azzal törődöm! *mosolygott és megcsókolt a kurváját.*
- Gyerekes. . *ráztam a fejem.*
- Az. . amit te csinálsz! Nyilvánvaló, hogy nem szereted!
- De igen is szeretem! *förmedtem rá.* - Jobban mint téged! De minden pár vitatkozik egyszer vagy kétszer!
- Egy jó pár nem vitatkozik. És ti azt állítjátok, hogy tökéletesek vagytok!
- Azok nem normálisak akik nem veszekednek!
- Akkor mi azok vagyunk? *nézett a kurvájára.*
- Ezek szerint. *kuncogott.*
- Mennétek a dolgotokra?
- Nem! Most egy dolgunk van és az az, hogy téged kikészítsünk!
- Csak a testemen keresztül! *jelent meg Jonghyun a semmiből.*
- Juj, jön a lovag! *kuncogott Bin.* - Most egy békülős szex és minden mehet tovább nem?
- Húzz innen amíg tudsz beszélni!
- Juj de félek! Még látsz engem! *mutatott rám és elmentek. Egy hang nélkül álltunk egymás mellett. Rá se néztem.*
- Még mindig haragszol? *kérdezte.*
- Igen! *motyogtam és elment. Ezzel mit old meg?*
A nap többi részébe csak sétáltam egyedül és néztem ki a fejemből. Mikor az eredményhirdetésre esett a sor mindenki a pályára ment és vártuk az igazgatót.
- Jó napot! *jelent meg.* - Nagyon szép napunk volt nem? Szerintem igen és meg is vannak az eredmények! De ne szaladjunk előre! Remélem mindenki nagyon jól érezte magát és reméljük, hogy ezzel a nappal kicsit közelebb hoztuk a párokat egymáshoz! De sajnálatosan volt olyan aki ennek ellenkezőjét cselekedte és nem lett jobba a kapcsolatuk, hanem rosszabb. . Nem is húzom tovább az időt! Mint említettem megvannak az eredmények amiket most
felolvasok! 3 helyezett lett! A 3 legjobb és amit nem nevezhetünk helyezésnek az a legrosszabb pár! *vett elő egy lapot és kezdte olvasni.*
A legjobb három az a két Soo volt és az első helyezett Bin lett. . hogy örült a szájának. . kis buzi. Aztán mikor a legrosszabbhoz ért. .kimondta a nevünket. . gondoltam, hogy mi leszünk azok! Kisétáltunk és átvettük a "díjat" ami egy kis üveg tábla volt amire az volt írva, hogy a legrosszabb pár. . Alig bírtam a könnyeimmel. . mi tényleg járunk és az lett a legjobb pár akik nem is járnak. . ez szégyen, de Jonghyun egy köcsög volt ma. Mindenki rajtunk nevetett és nem is vártam tovább, amint visszaléphettünk a sorba én már futva mentem haza. Út közben elkapott a sírás és hüppögve mentem tovább mikor pedig hazaértem ledobtam a táskámat és a "díjat" is a földre és a kanapéra bukva sírtam tovább. És megint én érzem rosszul magam mikor Jonghyunnak kellene. Nem felejtem el amit mondott és amit kérdezett. . ehhez tartom magam és nem ahhoz, hogy megvédett Bintől. . és most miatta röhög az egész iskola rajtunk. Főleg Bin . . nem fogok suliba menni az tuti. Majd egyszer hallottam ahogy az ajtó nyílik és ezért letöröltem a könnyeimet. Taemin és Seo volt az.
- Ti? Hol voltatok? Miért nem hívtatok? *ugrottam a nyakukba.*
- Naa! Mi a baj? Nem haltunk meg. *kuncogott Seo.*
- Tudom. *mosolyogtam.*
- Te sírtál?
- Nem! *töröltem a szemem.* - Biztos csak belement valami!
- Na persze!
- Tényleg! *ilyenkor betoppant Jonghyun.*
- Sziasztok! *köszönt nekik és sejtelmesen nézett rám.*
- Szia! *köszöntek neki vissza.*
- Mondtam, hogy nincs bajuk. *tette le a táskáját.*
- Jó te mindent megmondtál. . olyan jó, hogy te mindent ilyen kurva jól tudsz és te mindent percízen megoldasz. . *akadtam ki.*
- Nem csak bízom a barátomba!
- Megint ezzel jössz? Tudd meg, hogy Seoba jobban megbízok mint bárkiben!
- Hurrá!
- Mi a bajod? *ordítottam vele.*
- Neked mi a bajod? Meg van vagy mi az isten, hogy ilyen hisztis vagy?
- Nincs meg! Csak egyszerűen nem értelek! Miattad fog röhögni az egész iskola rajtunk!
- Ez is az én hibám?
- Miért kié szerinted? *szipogtam.* - Te nem foglalkozol a barátaiddal!
- Bocsánat ha nekem te többet jelentesz mint a barátok!
- Jaj ne gyere ezzel mert úgy sem veszem be!
- Megint nem hiszel nekem!
- Ezek után hogyan?
- Igazad van. . miért is kéne. . csak épp a belemet is kiteszem neked meg hajtok meg ilyen meglepetés, olyan meglepetés! Faszom tudja és mit kapok? Ezt, hogy veszekszel velem!
- Ha nehezedre esik akkor kívül tágasabb!
- Nem esik nehezemre! Csak lennél egy ennyivel. *mutatta a kisujja hegyét.* - Egy ennyivel kedvesebb hozzám!
- Én nem vagyok kedves? Tegnap a mellemet fogdostad és ki is szívtad pedig csak arról volt szó, hogy megfogod! De azt is engedtem vagy nem? Akkor ezt te minek neveznéd? Minden reggel az az első nekem, hogy megcsókollak. . mi kell még? Nem fogok
veled lefeküdni! Azt ne is várd! Még egy jó darabig. . és ezzel az incidenssel még meghosszabbítottad ennek az idejét!
- Oh igen azt is térden állva kellett ki könyörögnöm tőled!
- Mert nem vagyok kurva és ha szeretnéd tudni azért nem akartam mert lehet kísértésbe estem volna. . de ezek után tuti nem fogok!
- Nekem nem arra kellesz!
- Ja. . akkor, hogy legyek kedvesebb? Hogy? Nem fogok mindent lenyelni neked! Nem fogok mindent elnézni!
- Na jó én ezt nem hallgatom tovább. *szólt közbe Seo.* - Mi ez az egész? *állt közénk.*
- Majd a barátnőd elmeséli! Úgy is az ő sztorija a jó. . *ment be a szobába Jonghyun.*
- Eun. . *fordult felém.*
- Az volt, hogy aggódtam értetek és Jonghyun meg játszani akart mert ilyen hülye nap volt a suliba, hogy összekovácsolják jobban a párokat és én nem voltam hajlandó vele menni és ezért elkezdtünk veszekedni. . és azt vágta a a fejemhez, hogy nem bízok benned. *hüppögtem már megint.* - De tudod, hogy ez nem így van csak aggódtam! Taeminbe is bízok, hogy vigyáz rád! Mindegy és aztán bementem a wc-be ő meg játszott és Soo jött be hozzám. . Bae Soo.
- Ja, hogy az a köcsög is ott volt? *tört ki a szobából Jonghyun.* - Megvigasztalt mi?
- Igen mert ő képes ilyenre is képzeld!
- Nagyszerű! Remélem jól esett és felállt a farka rád!
- Miért vagy ilyen? Tudod jól, hogy hogyan érzek!
- Hallgatlak! *ült le.*
- Nem tudod? Akkor, hogy vagyok a barátnőd?
- Na! *ölelt át Seo.* - Mesélj tovább!
- Igen! Mesélj csak. *mondta Jonghyun.*
- Haver fogd be! *szólt rá Taemin.*
- Mi van? Te is ellenem vagy?
- Na az volt, hogy akkor néztem ahogy Soo és a felesége tollasoznak meg játszanak aztán megjelent Bin és elkezdett oltogatni, hogy elhagyott a lovagom meg minden.
- És tőle is ki védett meg? Na ki? Persze, hogy én! *jegyezte meg Jonghyun.*
- Megoldottam volna. .
- Persze!
- Na és utána de utána elmentél egy kurva szó nélkül! *förmedtem rá.*
- Mert haragudtál!
- És? Akkor ez a megoldás?
- Hát. .
- Ja.. na és aztán jött az eredményhirdetés. . mert díjaztak is, hogy ki a legjobb meg ki a legrosszabb! A 3 legjobb az a két Soo lett és Bin lett az első. . mi pedig. . *nyomtam a kezébe a "díjat".*
- És ez is az én hibám igaz? *kérdezte Jonghyun.*
- Igen! Ha te nem vagy hülye akkor most mi lennénk a legjobbak!
- És mi van ha tényleg szarok vagyunk?
- Mióta adsz más véleményére?
- Benne vagyok. *kuncogott.*
- Nincs szex! *ültem fel rajta.*
- Majd visszatartom magam! *fogta a csípőm.*
- Ajánlom is, nekem nem kell a régi Taemin!
- Egy kicsi se tetszett a régi Taeminből?
- Hm.. talán egy valami.
- Na és mi?
- Nagyon szexinek tartottam mikor beszólt másoknak. *kuncogtam.*
- És mikor neked szóltam be?
- Akkor feltudtalak volna rúgni! Utáltalak!
- Jó volt látni milyen dühösen néztél rám ilyenkor. *nevetett rajtam.*
- Na, meg mikor mindig odazavartál ahhoz a szerencsétlen szemüveges csajhoz! Tök béna volt...
- Féltékeny voltam Soora. Igen... és féltem, hogy elvesz téged tőlem... ami sikerült is!
- Mert egy hülye voltál.
- Igen, egy hatalmas hülye. *mosolygott.* - Na, gyere! *húzott le magához és megcsókolt.*
- Vedd le ezt a felsőt!
- Csak Eun miatt vettem fel.
- Nem fog még ennyitől zavarba jönni... *kuncogtam.*
- Hát kitudja? Sose lehet tudni!
- Naaa, vedd le!
- Segíts!
- Oké. *majd segítettem neki levenni.*
- Kekszuális. *néztem végig rajta.*
- Most vedd le te! *nyújtotta a nyelvét. *
- Nem veszem le.
- Kérlek, csak egy kicsit vedd le...
- És nekem abból mi hasznom származna?
- Mintha azt nem tudnád.
- Nem, elment a kedvem tőle. *szálltam le róla.*
- Mi ez a nagy hirtelen kedélyváltozás? *pillantott rám zavartan és a kezét a combomra rakta.*
- Nem tudom... *sóhajtottam.*
- Szégyenlős vagy?
- Nem, csak...
- Csak? Csak mi?
- Nagyon kívánlak Taemin... de nem hiszem, hogy ez a pillanat pont most jött el.
- Tényleg kívánsz? *vigyorgott.* - Persze, én se akarom azt, hogy szexeljük át az éjszakát csak na...
- Megígérted, hogy nem fogod felhozni!
- Tudom, már megint egy görény vagyok...
- Nem vagy az!
- De igen az vagyok...
- Nem, csak én reagáltam már megint túl a dolgokat. Komolyan, ha most ilyenek vagyunk nem tudom, hogy fog nekünk menni ez a kapcsolat.
- Ugye nem akarsz szakítani? *ijedt meg.*
- Nem, dehogy! Csak tudod néha úgy érzem, hogy veled akarok örökre lenni és szeretni akarlak úgy, ahogyan csak tudlak... Néha meg úgy, hogy undorodok tőled... talán nem is ez a legmegfelelőbb szó... csak félek, hogy olyan leszel, mint régen...
- Nem kellett volna összejönnünk, igaz? *kérdezte sóhajtva.*
- Talán még várnunk kellett volna. *sóhajtottam.*
- Lehet...
- Hiszen nem is ismerjük egymást... Taemin, jó formán semmit se tudok rólad!
- Azt hiszem mind a ketten bénák vagyunk a kapcsolatokban. *bámult maga elé.*
- Jaaa...
- Hagyjuk?
- Ne!
- Szerintem se...
- Mégis most olyanok vagyunk, akik nem is akarják ezt az egészet...
- Talán csak tényleg meg kellene jobban ismernünk a másikat!
- Igen, igazad van! Az egy dolog, hogy szexuálisan és testileg vonzódunk egymáshoz, de lelkileg nem... most csak nézz meg engem, még annyit se tudok neked mondani, hogy szeretlek.
- Azért, mert ez egy súlyos szó és nem dobálózol vele, mint elfuserált fruska. Csak a kislányok ilyenek, meglátnak egy helyes srácot és: "Jaj, szerelmes vagyok!" Aztán egy hét után mondja neki, hogy szeretlek és már dugnak is...
- Én nem vagyok ilyen...
- Tudom jól. Nem is akarom, hogy ilyen legyél... én ki szeretném érdemelni azt, hogy valóban szeretsz engem.
- Én meg azt szeretném, hogy minél hamarabb tudjalak szeretni...
- Eljön az a pillanat is. *puszilta meg a fejem.*
- This love, this love, this love...
- Hm?
- Elgondolkoztam azon, hogy idétlen és hiú álmokban reménykedek, amik soha nem fognak teljesülni... de azt szeretném, ha legalább ez sikerülne...
- Hé, Seo! Néz rám... *fordította a tekintetem maga felé.* - Hidd el, hogy ez sikerülni fog! Szükségem van rád... ha nem lennél mellettem, teljesen üresnek érezném magamat.
- Nekem miért nem lehet olyan tökéletes kapcsolatom, mint egy hercegnőnek?! *fakadtam ki és rádőltem.*
- A hercegnők élete sem volt leányálom, míg meg nem találták az igazit...
- Taemin, mi van akkor, ha nekem te vagy az igazi? Ha te leszel az igazi?
- Akkor én leszek a világ legszerencsésebb és legboldogabb embere. *ölelt át és úgy ültünk egymás karjaiban.*
- Így gondolod?
- Nem gondolom... tudom!
- Szeretném, ha szeretnél.
- Én szeretlek, chibi. *csókolt meg.*
- Chibi lettem, mi? *kuncogtam.*
- Igen, mert törpe vagy. *kuncogott.*
- Kikérem magamnak!
- De attól még a gyönyörű barátnőm!
- Na, azért. *öleltem meg szorosan.* - Aludjunk.
- Jó. *bólogatott.*
- Alszunk úgy, hogy ölellek? Most szükségem van a közelségedre...
- Persze. *vigyorgott, majd elfeküdtünk és betakart, közben pedig magát is.*
- Jó éjszakát Minnie! *öleltem még mindig.*
- Jó éjszakát neked is! Lehetőleg velem álmodj, mint ma. *kuncogott.*
- Veled fogok. *öleltem szorosabban.*
- Megfojtasz. *dünnyögte.*
- Most már tudod milyen mikor te ölelgetsz engem agyon.
- De ez jó érzés. *puszilt meg, majd elaludtunk. Reggel mikor felkeltem, ő már javában fent volt és engem nézett.*
- 'Reggelt. *kuncogtam.*
- Szép jó reggelt. *vigyorgott.*
- Már megint arra kell kelnem, hogy bámulsz? Nem unod még? *nevettem.*
- Kicsit se. *rázta a fejét.* - Szeretlek téged nézni, mikor alszol, mert megnyugtat.
- Olyankor legalább kussban vagyok, igaz?
- Neeeem, nem ezért. Csak tudom, hogy ilyenkor biztonságban vagy, mellettem.
- Melletted mindig biztonságban vagyok. *csókoltam meg.*
- Mi lenne, ha ma nem mennénk suliba?
- Már megint?
- Seo, ez egyetem... itt nem érdeklik, hogy bent vagy-e. Csak ne bukj meg és írd meg jól a ZH-kat. Felőlük aztán végig hiányozhatod az egész évet.
- Na és miért nem akarsz suliba menni?
- Mert megakarlak ismerni! Téged akarlak! *húzott magához.* - Szükségem van rád!
- De akkor csináljuk úgy, mintha suliba mennénk... nem szeretném, ha bárki tudna is arról, hogy megingott a kapcsolatunk... főleg, hogy most még házastársak is vagyunk és ezen múlik a suli is.
- Rendben, akkor mintha csak suliba mennénk. Meg van beszélve.
- Remek! *pattantam fel.* - Gyere, igyunk egy kávét!
- Jó, menjünk. *fogta meg a kezem és kisétáltunk a konyhához.*
- Áh, jó reggelt! *köszönt Jonghyun és sürgött-forgott a konyhában.*
- Jó reggelt! *köszöntünk egyszerre.*
- Na, mi az? Összeragadt a kezetek este?
- Neked a faszod ragadt össze? *kérdezte Taemin, de meglöktem, hogy fejezze be.*
- Most meg mi van? *kérdezte zavartan nevetve.* - Ha a tegnapi kiabálásom miatt, akkor...
- Nem hallottunk semmit. *vágtam közbe.*
- Oh, akkor jó. Csináltam nektek is kávét! *mutatta.*
- Köszönjük szépen. *bólogattam, majd bevitt egy bögrényit Bangnek. Mi pedig leültünk a kanapéra és ott ittuk tovább.*
- Nem kellett volna így beszélned vele!
- Jól van... csak idegesített, hogy olyan jó kedve van... neki minden olyan simán megy.
- Nem vele van a probléma, hanem velem! Szóval, a feszültséget ne rajta vezesd le!
- Jó, nem rajta fogom...
- Akkor inkább rajtam csattanjon.
- Ezt fejezd be!
- Jól van...
*Majd lassan kijött Bang is és utána Jonghyun.*
- Jó reggelt! *köszönt nekünk.*
- Neked is! *köszöntünk egyszerre.*
- Szép nap. . nincs értelme suliba menni. *jegyezte meg.*
- Ne kezd! *mondta Jonghyun.*
- Nyaaah. . a tegnapiért igazán lehetne egy szünet. .
- Mi volt tegnap? *kuncogott Taemin.*
- Semmi! Ne gondolj rosszra! *legyintett.*
- Megyünk suliba és kész! *puszilta meg Jonghyun.*
- Utállak!
- Ezt tegnap is megkaptam. *kuncogott.*
- Tudom! De én bestartolok! *motyogta és bement a szobába.*
- Na, mi van veletek? *kérdezte Jonghyun.* - Szótlanok vagytok.
- Fáradtak vagyunk. *dőltem Taeminre.*
- Hosszú volt az éjszaka?
- Az nem kifejezés. *kuncogott Taemin.*
- Ahogy nekünk is. *vakarta a tarkóját.*
- Akkor menj be az asszonyhoz és foglalkozz vele egy kicsit. *kuncogtam.*
- Oké. *majd elindult hozzá.*
- Itt az idő... *pattantam fel.*
- Gyorsan készülődj! *állt fel ő is.*
- Oké. *mentünk be a szobámba, most nem érdekelt, hogy ott van ő is. Majd nagyon halkan elmentünk, hogy a többiek ne vegyék észre.*
- Hova megyünk? *kérdeztem, ekkor megfordult.*
- Dongbong-gu.
- Dongbong-gu? De hát az Seoul északi része!
- Igen, tudom... a Han folyó mellett.
- Miért megyünk oda?
- Ott születtem.
- Tessék? *hüledeztem.*
- Oda megyünk és megbeszélünk mindent. *fogta meg a kezem és húzni kezdett a legközelebbi metróállomásig.*
- Mi lenne, ha ma Jonghyun és én csinálnánk a vacsorát? *kérdezte a semmiből Taemin.*
- Azt akarod, hogy ételmérgezést kapjunk? *kuncogott Seo.*
- Vagy éppen, hogy kigyulladjon a konyha? *nevettem.*
- Hééé, azért olyan rosszul nem főzünk! *védte meg magukat Jonghyun.*
- Na, persze. *kuncogott Seo.*
- Szerintem kitörne a 3. világháború. *folytattam.*
- Jaaaa. *adtunk egymásnak nevetve pacsit.*
- Na, majd meglátjuk. *pattant fel Taemin és Jonghyun is majd a konyhához mentek.*
- Rendelek pizzát. *suttogta kuncogva.*
- Okés. *kuncogtam. Majd rendelt is. Kicsit beszélgettünk, majd mikor idő volt odamentünk hozzájuk a konyhába.*
- Urai vagyunk a helyzetnek! *törölgette a kiborult leves maradékát Jonghyun.*
- Azt látjuk. *kuncogtunk.*
- Csak egy apró dolog történt. *mutatta az ujjával Taemin.*
- Na, mi a baj? *kérdezte Seo.*
- Tönkrement az összes kaja.
*Seoval nevetésben törtünk ki. Majd megérkezett a pizza és átvette Seo.*
- Gyere Bang, megjött a kajánk! *kiáltott nekem.*
- Megyek! *kiáltottam vissza és a nappaliba léptem. Leültünk és enni kezdtünk.*
- Mi nem kapunk? *térdelt le elénk Jonghyun és lehuppant mellé Taemin is.*
- Nektek ott a ti kajátok. *biccentett a konyhához Seo.*
- Éhes vagyok! *kapott a hasához Taemin.*
- Te mindig éhes vagy! *kuncogott.*
- Csak akkor kaptok, ha megérdemlitek. *vigyorogtam.*
- De hát vacsorát akartunk nektek csinálni. *folytatta Jonghyun.*
- Nem kellenek a kiskutya szemek! *toltam el az arcát.* - Felrobbantottátok a konyhát!
- Éhes vagyok! *verte bele a fejét Taemin Jonghyun vállába.*
- Nem ettünk ma semmit! *zokogott színpadiasan Jonghyun. Komolyan, elmehetnének színészeknek.*
- Megsajnáltad őket? *kérdezte Seo vigyorogva.*
- Egy kicsit se. *vigyorogtam.*
- Szerintem, ha masszíroznátok minket, közben kapnátok kaját. *célzott nekik Seo, majd mind a ketten felugrottak és elkezdtek minket masszírozni.*
- Kicsit jobbra. *szóltam.*
- Oké, oké. *masszírozott Jonghyun, majd tartotta a száját.*
- Tessék! *etettem közben.*
- Neked így jó? *kérdezte Taemin.*
- Pont jó! *felelte Seo, majd adott neki enni. Így ők masszíroztak minket, kétszer olyan jól jártunk, mint ők. Ahogy végeztünk, egy kicsit hülyültünk még, majd elment Seo fürdeni.*
- Beszéljük ki. *kuncogtam.* - Csak vicceltem! Sosem tennék ilyet! *mosolyogtam.*
- Ti mióta vagytok amúgy barátok? *kérdezte Taemin.*
- Kiskorunk óta!
- Mint mi! *mosolygott Jonghyun.*
- Igen! De egy kérdés izgat. .
- És mi az? *hajolt közelebb Jonghyun.*
- Neked minden mocskos titkodat tudom! *löktem el.* - Seo. . *néztem Taeminre.*
- Hm? Mi van vele?
- A közeledbe mennyire perverz?
- Nagyon! Tényleg nagyon perverz lány! De ez is tetszik benne! *mosolygott. Olyan édes ahogy róla beszél.*
- Igen?
- Igen! *mosolygott majd Seo kijött a fürdőből.*
- Mehetsz! *lökte meg Taemin fejét.*
- Megyek! *pattant fel és elment.*
- Mi van? *kérdezte zavartan. Mi csak vigyorogtunk. Kis perverz.*
- Ja, semmi... *legyintettünk.*
- Nagyon egyszerre beszéltek szóval van valami. *pillantott szúrósan.*
- Ezt csak azt jelzi, hogy mennyire tökéletesek vagyunk együtt. *vigyorgott Jonghyun.*
- Aha, én meg most jöttem le a falvédőről. *kuncogott Seo.* - Mindegy... én bemegyek a szobámba. Jó éjszakát!
- Jó éjszakát! *mosolyogtunk ő pedig bementem. Mikor Taemin végzett Jonghyun ment el fürdeni, mikor végzett csak bement a szobába és én is megfürödtem.*
Mikor végeztem ittam még egy kortyot majd bementem a szobába. Jonghyun ott feküdt és nézett rám.
- Mi az? *huppantam le mellé.*
- Semmi!
- Pocak! *ütöttem meg a hasát ami kilátszott.*
- Héé! *kuncogott.* - A betont locsolni kell és nem ütni!
- Oh. . *vettem el a kezem a hasáról.* - Egoista!
- Ezt muszáj volt!
- Minek meztelenkedsz?
- Azért mert kint van a hasam?
- Igen!
- Akkor majd ilyen rugdalózóba alszom mint a kisbabák.
- Nyuh az olyan édes. . egy kisbabának!
- Haha, inkább feküdj el! *fogta meg a derekam és magára fektetett.*
- És ma rajtad alszom?
- Igen!
- Csak szólok, hogy csontos vagyok. *könyököltem bele a hasába.*
- Áhh. . *fogta a hasát.*
- Minek az izom ha nem véd? Csöcsös! *húztam fel a pólóját.*
- Most én is? *akarta felhúzni a pólóm.*
- Ne! *állítottam le.*
- Nem ér!
- Ezt ki kell érdemelni! *feküdtem mellé.*
- Mivel?
- Idővel és kitartással! *pusziltam meg.*
- És az én mellizmom az ingyen van?
- Én kiérdemeltem azzal, hogy szeretlek és megtudtam neked bocsájtani!
- Igaz! *húzott magához.*
- Na ennyi. *bújtam hozzá.*
- Eunnie. . puszi. *ordította el magát és csücsörített.*
- Minek kiabálsz? *fogtam a fülem.*
- Hogy mindenki hallja!
- Jó szerintem mindenki hallotta! *kuncogtam.*
- De puszi! *csücsörített még mindig.*
- Tessék! *csókoltam meg.*
- Hm. . finci! *vigyorgott.*
- Ne legyél gyerek! *kuncogtam.*
- Hm. . deee! És éhes vagyok!
- Ott a konyha!
- De én még igazán pici vagyok és még fogam sincsen!
- Akkor iszol vizet és abból táplálkozol!
- Vagy tejet!
- Az is van itthon!
- Igen. . fincsi tejci. *puszilta meg a nyakamat.*
- Nem anya tej! Az nincs!
- Miért nincs?
- Mert nem szültem gyereket!
- De! Én a fiad vagyok!
- Akkor minek puszilgatod a nyakam? Nem vagyok pedo és nem is rontom meg a saját fiamat. . *kuncogtam.*
- Akkor nem vagyok a fiad! A gyerekeid apja vagyok aki a kemény munkáért érdemel valamit!
- Egy pohár vizet! *kuncogtam.*
- Neeem! Kérlek! Eun!
- Mi van?
- Csak had fogjam meg őket!
- Jonghyun!
- Kérlek! A barátod vagyok! Ennyi jár nem?
- Utállak! *sóhajtottam.*
- Akkor igen?
- De csak egy feltétellel!
- Mi az?
- Utána nem akarsz többet!
- Nem fogok erőszakoskodni!
- Helyes!
- Na akkor mehet?
- Igen! *feküdtem el.*
- Ez olyan mintha szűz lennék. *nevetett és lassan megfogta a melleimet.*
- Szűz kislány! *kuncogtam.*
- De nem vagyok az! *simogatta a melleimet.*
- Tudom! *mosolyogtam majd felhúzta a pólómat. Végig nézett rajtuk csillogó szemekkel és úgy simogatta a melleimet. Mint aki még nem is fogott női mellett. Hagytam neki majd mikor feleszméltem már puszilgatta őket.* - Hé!
- Kérlek! *puszilgatta.*
- Nincs kérlek! Jonghyun!
- Csak egy picit!
- Mint egy kiéhezett állat! *löktem meg a fejét.*
- Tudom! Bocsi. *kezdte el szívni a mellem.*
- Héé! Héé! *próbáltam lelökni de akkor ráharapott a mellemre ami nagyon fájt. Mikor végzett felnézett rám.* - Normális vagy? *estem neki.*
- Bocsi! *ölelt át.*
- Arról volt szó, hogy megfogod! És nem kiszívod! *löktem el.*
- Tudom. . bocsi csak elragadott valami!
- Ja. . a régi éned!
- Nem! Esküszöm, hogy nem!
- Jonghyun!
- Kérlek! Én tényleg szeretlek és nem azért mert jók a cicijeid! *ölelt megint át.* - Köszönöm, hogy megengedted!
- Soha többet nem lesz ilyen!
- Megértem! Majd ha úgy érzed akkor megengeded!
- Minek kell még mindig ilyennek lenned? *akadtam ki.*
- Milyennek?
- Ilyen cukinak! *ütöttem meg.*
- Nem vagyok cuki mert egy köcsög vagyok!
- Hagyjál a mártírral!
- Jóó.
- Megbocsájtok! De csak mert jól esett! *motyogtam.*
- Tetszett? *emelte fel a fejem.*
- Mond meg te! *csókoltam meg.*
- Akkor igen! *mosolygott és viszonozta.* - Már tudom mit kell alkalmazni ha oda érünk! *vigyorgott a csók után.*
- Miért is vártam mást tőled? *kuncogtam.* - Nekem is vannak fegyvereim! Elvileg egyszer már felállt a kis farkad rám!
- Nem kicsi jó?
- Hát persze! *kuncogtam.*
- Miért? Kicsi?
- Tudod nekem nem a farkad a lényeg! De nem kicsi!
- Nekem se a melled a lényeg! *ölelt szorosabban.*
- Hanem ami a lábam közt van. *kuncogtam.*
- Nem! Az sem! Eddig az volt a tervem, hogy ott jussak be. . de már más! Most itt akarok bejutni. *bökött a szívemre.*
- Aranyos vagy! *pusziltam meg.*
- Te is! *mosolygott.*
- Köszi. *mosolyogtam.*
- Ugyan! Ez az igazság!
- Tudod min gondolkozom?
- Na min?
- Hogy milyen jól állna neked a maszk. . *kuncogtam.*
- Ez bók? *nevetett.*
- Igen! Tudod az a szépítős izé!
- Ja, tudom! Van?
- Van!
- Akkor most meglátod! *kapta magát és kiment a fürdőbe.*
- Várj! *mentem utána.*
- Hol van?
- Had tegyem fel én!
- Jó! *mosolygott és én megkerestem.*
- De ne mocorogj!
- Jó-jó! *mosolygott.*
- És ne mosolyogj!
- Jó! *lett komolyabb az arckifejezése.*
- Tökéletes! *tettem rá a maszkot.*
- Kész? *motyogta.*
- Igen! *mosolyogtam.*
- Had nézzem! *fordult a tükör felé.* - Te jó ég!
- De ne nagyon beszélj! *löktem meg a fejét.*
- Jó. *bólogatott és visszamentünk a szobába.*
- Szebb leszel mint én. *ültem le az ágyra.*
- Nem hiszem azt. *motyogott és leült mellém.*
- Fénykép! *vettem elő a mobilom és lefényképeztem.* - Cuki! *mosolyogtam. Maga felé fordította a telefonomat és csak nézett.* - Nem törlöm ki! *szorítottam magamhoz a telefonom.*
- Nem is kell. *motyogott.*
Majd megvártuk amíg megteszi a hatását a maszk és lemostuk róla.
- Végre megint beszélhetek. *kuncogott.*
- Jaj. . felteszek még egyet neked! *kuncogtam.*
- Héé!
- Nincs héé! Tudod mi volt a legrosszabb ebbe a maszkba?
- Na?
- Hogy nem csókolhattalak meg! *pirultam kicsit el.*
- Oh, ez esetben. . *csókolt meg és magához szorított. Addig csókoltuk egymást amíg csak volt levegőnk.*
- Pótlás?
- Igen! *mosolygott.*
- De ne bízd el magad! *pöcköltem meg az orrát.*
- Jó. De hé!
- Nincs hé! Mindig ezt mondod!
- Mert héé! *kuncogott.*
- Te héé! *nevettem.*
- Mrs. Héé! *nevetett.*
- Te?
- Nem! Te!
- Előbb a gyerekeid anyja vagyok aztán már a feleséged is?
- Miért? Nem mondhatom el az álmaimat?
- Álmaid?
- Igen!
- Tényleg?
- Tényleg!
- Édes. *mosolyogtam.* - De gyerekeket még nem akarok!
- Én se! Majd ha készen leszünk! És kihasználtuk, hogy együtt lehetünk! *fogta meg a fenekemet.*
- Ez azt jelenti, hogy egy szexmániás pár leszünk? *néztem a szemébe.*
- Ha akarod! És te is azt mondtad, hogy ilyen házasságra vágysz! *nézett ő is a szemembe és közel hajolt.*
- Nem szexmániásat. . szenvedélyeset!
- Az majdnem ugyanaz!
- Nem egészen!
- Jó, de olyanok leszünk amilyennek akarod, hogy legyünk!
- Akkor egy olyan pár aki házasság előtt nem létesít nemi életet!
- Mikor is házasodunk? *kuncogott.*
- Hülye! *kuncogtam.*
- Komolyan gondolod? Megteszem érted!
- Nem! Csak vicceltem! De köszönöm! *pusziltam meg a száját.*
- Ugyan! *mosolygott.*
- Gyere! Menjünk aludni mert reggel annyi energiánk sem lesz mint egy sünnek! *fogtam meg a kezét.*
- Egy sünnek? *kuncogott.*
- Ne köss belém csak gyere! *húztam a szoba fele.*
- Jó-jó! *mentünk be a szobába.*
- Jó éjt! *csókoltam meg.*
- Már jó. *mosolygott.*
- Miért eddig nem volt az?
- De! Tökéletes volt! *feküdtünk be az ágyba és magához húzott.*
- Akkor jó! Had forduljak meg. *fordítottam neki hátat, de engedtem, hogy öleljen és megfogtam a kezét is.*
- Jó éjt! *puszilt a nyakamba majd lassan elaludtunk.*
Reggel már nem volt mellettem mikor felkeltem. Kicsit bántam, de erőt vettem magamon és kimentem a konyhába.
- Szia kicsim! *integetett az arcom előtt. Annyi energiája volt.*
- Jó reggelt! *törölgettem a szemem.* - Mitől van neked ennyi energiád?
- Tőled! *puszilt meg majd átölelt.*
- De jó neked! Adhatnék magamnak is energiát. *kuncogtam.*
- Édes. *kuncogott.*
- De mit csinálsz itt kint?
- Kávét! Gondoltam megleplek titeket!
- A tegnapi után nagyon nem kéne neked ide bejönnöd. *kuncogtam.*
- De kávét tudok csinálni!
- Azt tudsz! Akkor hozd be nekem! Kérlek!
- Rendben!
- Köszönöm! *pusziltam meg a száját és vissza csoszogtam a szobába. Nem sokkal később Jonghyun megjelent a bögrémmel.* - Nyahaa! *nyújtóztam érte.*
- Nyugi. *kuncogott és odaadta a kezembe.*
- Köszi.
- Nincs mit. *ült le az ágyra és inni kezdtünk.*
- A többiek már felkeltek?
- Igen! Nem rég. . most ők is kávéznak! *mosolygott.*
- Akkor jó. *szürcsöltem.*
Mikor megittuk erőre kaptam és kivittem a bögrémet.
- Jó reggelt! *köszöntem Taeminéknek.*
- Neked is! *köszöntek egyszerre.*
- Szép nap. . nincs értelme suliba menni. *jegyeztem meg.*
- Ne kezd! *mondta Jonghyun.*
- Nyaaah. . a tegnapiért igazán lehetne egy szünet. .
- Mi volt tegnap? *kuncogott Taemin.*
- Semmi! Ne gondolj rosszra! *legyintettem.*
- Megyünk suliba és kész! *puszilt meg Jonghyun.*
- Utállak!
- Ezt tegnap is megkaptam. *kuncogott.*
- Tudom! De én bestartolok! *motyogtam és bementem a szobába.*
- Eunnie! *jött utánam egy idő után Jonghyun.*
- Mi az? *motyogtam a párnába.*
- Kéne öltözni! *feküdt mellém és a hátam simogatta mert hason feküdtem.*
- Majd mindjárt!
- Elkésünk! *puszilta meg a fejem.* - Gyere kérlek!
- Szeretsz kínozni mi?
- Téged imádlak kínozni! *kuncogott.*
- Gondoltam. *kuncogtam.*
