Bang Eun Hee.-

- És hova akarsz menni? *nézett a szemembe.* 

- Hm. . valahova! 

- Hát olyan helyet nem ismerek. *vakarta a fejét.* 

- Pedig az olyan szép hely. *feküdtem el az ölébe.* 

- Igen? 

- Aha, messze van, de olyan gyorsan odaérünk mégis! Már szinte érzem a tenyeremben. *nyújtottam ki a kezem.* 

- És tényleg, ez olyan különleges. *nyújtotta ki ő is a kezét és összekulcsoltuk az ujjainkat.* 

- Igen! És itt senki sem zavar meg. Érzed a magányt, de mégis jól esik, igaz? 

- Igen! De én érzek egy angyalt is mellettem. 

- Én pedig maga Lucifer illatát érzem a szélben! *mosolyogtam kicsit, de még mindig a kezeinket néztük.*

- Jaj kicsim, összetéveszted!

- Hm? 

- Az nem Lucifer, hanem a te másik feled! Mivel egy angyal vagy, ezért kell egy kis rossz amit az a jóképű fiatalember tesz hozzád akit te Lucifernek néztél. 

- Jóképű. . fiatalember. *kezdtem nevetni.* 

- Hééé! *borzolt a hajamba a másik kezével.* 

- Jóó. . *szorítottam meg a kezét.* - Na szóval. . hogy így állunk? Szóval ő a másik felem, mindent értek. *mosolyogtam.* 

- Igen, és mindig ott van veled! 

- Mindig?

- Mindig! 

- Még akkor is ha beteg vagyok? 

- Míg a halál el nem választ! *súgta a fülembe.*

- Jonghyun. *tettem le kezeinket és ránéztem.* 

- Túl nyálas? 

- Nem, bolond. *kuncogtam kicsit.* - De ez meglepett. 

- Jól van, ez még tudom ráér! Csak ez így ideillett! 

- De komolyan is gondoltad?

- Halálosan! 

- Hát. . majd egyszer ez a nap is eljön! *pusziltam meg.* 

- Ha rajtam múlik akkor biztosan! *mosolygott.* 

- Cuki vagy! *mosolyogtam én is.* 

- Na repüljünk vissza! *nyújtotta ki a kezét.*

- Szeretnél? 

- Igen!

- Szerintem meg inkább menjünk sétálni! 

- Menjünk! *mosolygott.* 

- Tényleg? 

- Hát te mondtad! Ha szeretnéd akkor igen!

- Juuuj, és veszel nekem nyalókát? *pattantam fel.*

- Khm . .igen szívem! *kuncogott.*

- Bolond. *ütöttem meg kicsit.* - A tiedet már unom. *indultam el felvenni a cipőmet.*

- Héé! Mit mondtál? *jött utánam.*

- Jól hallottad! *kacsintottam.* - Na jó, csak vicceltem! *öleltem át.*

- Vicces vagy! *grimaszolt és megharapta az arcom.*

- Te meg egy vadállat! *ütöttem meg a homlokát.* - Na menjüüünk! *sietettem.* 

- Oké-oké. *vette fel ő is a cipőjét majd elindultunk.* 

- Oda megyünk a kedvenc boltomba, igaz?

- Eunnie! Az majdnem a város másik felében van! 

- Gyere mááár! *fogtam meg a kezét és húzni kezdtem.* 

- Ezért már én is veszek egy nyalókát.

- Oh. . kinek szóljak? Taemin? Bár őket most ne zavarjuk! *kuncogtam.*

- Bolondom! *kuncogott.* 

- Tök hiányozni fognak, nem? 

- Aha. 

- De most komolyan. . *sétáltunk kézen fogva.* 

- Tényleg, komolyan gondoltam! Mi is és ti is össze voltunk nőve!

- Össze vagyunk nőve! *javítottam ki.*

- Ja, igen. *kuncogott kicsit.* - Ezért nehéz lesz. . 

- De remélem minden nap hívni fognak. *lóbáltam a kezeinket.* 

- Agyon ütsz valakit. *kuncogott ismét Dinó és szorosan fogta a kezem, hogy ne tudjak ilyet csinálni.* - De tuti minden nap hívni fognak, ebben biztos lehetsz! *álltunk meg a zebránál.*

- Max téged ütlek agyon! *ugrottam a hátára.* - Előre a végtelenbe! *mutattam mikor zöld lett a lámpa és Jonghyun átcipelt a hátán. Az ember arcán egy enyhe mosolyt láttam megcsillanni és jó volt látni azt a sok mosolyt egy helyen.* 

- Azt hiszed, hogy kifogsz rajtam? Nem vagy nehéz, cipellek ameddig csak akarod!

- Nee . ne cipelj! *szálltam le róla.* 

- Biztos? 

- Tuti! *fogtam meg ismét a kezét és sétáltunk tovább.* 

- Rendben. *mosolygott.*

Nagyon élveztem a sétát vele, minden olyan szép volt most. Tényleg hiányozni fog a két Minnie, de hát csak kibírjuk valahogy, aztán utána majd csinálunk valami programot együtt. Sokat gyalogoltunk Jonghyunnal és már nekem is fájtak a lábaim, de megérte. Mikor odaértünk a kedvenc boltbomba, rögtön betámadtam a nyalókás részleget és magamhoz vettem kapásból 3-at. 

- Nem lesz ez sok nyalóka szívem? *karolta át a derekam Jonghyun és kicsit perverzen mosolygott.*
- Ne vegyek többet? *néztem rá.* 
- Dee. . nyugodtan válogass! *mosolygott és megpuszilta a homlokom.*
- Rendben! *vigyorogtam majd tovább nézelődtem.* - Nézd! Ilyet még nem ettem! *mutattam egyre és levettem kettőt belőle.* 
- Ez után a sok nyalóka után meg megyünk a fogorvoshoz! 
- Neem! Nem szeretem a fogorvosokat! *estem kétségbe.*
- Ennyire félsz? *kuncogott kicsit rajtam Jonghyun és összeszorította a kezeimet, hogy szorosabban fogjam a nyalókákat, mert majdnem elejtettem őket.* 
- Nem szeretek oda menni. *ráztam a fejem.*
- Nem fogunk oda menni!
- Ígéred? 
- Ígérem! *puszilta meg a homlokom.*
- Akkor jó. *mosolyodtam el majd választottunk még pár nyalókát és fizetés után elindultunk haza.*
- Szívem, mi lenne ha most metróval mennénk? *tette fel a kérdést.* 
- Felőlem rendben! *rántottam meg a vállam.*
- Csak, mert gondolom a te lábaid is fájnak.
- Igen, egy kicsit! 
- Akkor gyerünk! *fogta meg a kezem és elindultunk a metróhoz.* 
Sikeresen haza is értünk és mind a ketten ráborultunk a kanapéra. 
- Olyan fárasztó ez a metrózás. *motyogtam.*
- A metrózás? Nem a sétálás? *kuncogott Jonghyun.*
- Neeem. *nevettem fel.* - Na együnk nyalókát! *tettem ki az asztalra a nyalókákat

.* 
- Te milyet eszel először? *nézte az asztalt.*
- Hm. . szerintem ezt az újat! *mutattam.* 

- Akkor én is azzal kezdek! *mosolygott és ugyanazt akartuk elvenni egyszerre.* - Oh. . legyen az a tied!
- Nem! A tied!
- Nem! 
- De!
- Nem! 
- De!
- Nem!
- De!
- Jó, akkor együtt esszük meg mind a kettőt. *húzott az ölébe és felbontotta a nyalókát.* 
- Jonghyun. . 
- Ne dumálj! *tömte a számba a nyalókát.* 
- Héé! *motyogtam teli szájjal és megízleltem.* - Ez kicsit szavanyú. *fojt össze a nyál a számba és pöszéskedtem kicsit.* 
- Igen? *kuncogott kicsit rajtam Jonghyun majd áttoltam az ő szájába.* - Egyenlőre csak a nyáladat érzem. *szopogatta a nyalókát.* - Aaah. . ez tényleg az. *rándult össze kicsit a szeme.*
- De azért finom. *mosolyogtam és így ettük tovább a nyalókát.*
Közben kicsit simogatta a derekamat és nagyon elvoltunk. Nagyon szeretem, még ha az elején olyan köcsögök is voltunk egymással. Megérdemelte, hogy visszakapja amit ő adott nekem. 
- Tudod mi jutott eszembe? *vettem ki a számból már egy másik nyalókát.*
- Na? 
- Emlékszel mikor két kis tömör gyönyör szórakoztatott titeket? 

- Hm? Mi? Jaaaa. . . *esett le neki.* - Neee. . Eunnie. . azt ne! Rémálmaim voltak utána! *fogta a fejét.* - Jujj de mérgesek voltunk akkor rátok. 
- Hát tudjuuuk, de ti meg köcsögök voltatok. 
- És utána megakartunk titeket mindenáron. . 
- Igen. . régi szép emlékek mi? *kuncogtam.*
- Jó lesz majd az unokáknak mesélni! *nevetett fel ő is.*
- Majd te elmeséled! De ne haladjunk ennyire előre! 
- Jóó, persze! *mosolygott.* 
Majd még kicsit beszélgettünk és a harmadik nyalóka után elmentünk fürdeni. Fürdés után szinte azonnal bealudtunk. Nagyon kifárasztott minket ez a kis út. Reggel egymásba gabalyodva keltünk. Csak öleltük egymást és egész éjjel el sem engedtük egymást. Egy ideig néztem, de nem kelt fel ezért én is visszazuhantam álomszigetre. Fogalmam sincs meddig aludhattunk, de most nem is nagyon érdekelt az óra. Szünet van! Ilyenkor semmi sem számít! 
- Jó reggelt. *motyogta.*
- Neked is! *mosolyogtam.*
- Hogy aludtál Eunnie? *tűrte ki a hajamat a szememből.*
- Jól, nagyon jól. *tűrtem vissza és hozzábújtam.* - És te? 
- Én is! *simogatta a hajam.*
- Akkor jó. *mosolyogtam.* 
Egy kis lustizás után csináltunk reggelit és enni kezdtünk. 
- Minnie-ék gépe már felszállt. *néztem az órára.* 
- Igen! *bólogatott Jonghyun.*
- Remélem sok képet csinálnak majd. 
- Taemin és Seo? Szerintem lesz vagy ezer kép, már az első nap. *kuncogott Jonghyun.*
- Mondjuk igaz, ha más nem egymást fényképezik titokba. *kuncogtam.*
- Na ja. *bólogatott.*
- Eltudom azokat a képeket képzelni. *kuncogtam még mindig.* 
- Hát én is, ne aggódj. *nevetett fel Jonghyun.* 
- És mit csinálunk ma? 
- Hm. . hát mit szeretnél?
- Ez a baj, hogy nem tudom. Lusta vagyok, de mégis mennék valamerre. 
- Hát kicsim, ahogy elnézem nem nagyon kell mennünk semerre se. *nézett ki az ablakon és elég sötét felhők gyülekeztek.* 
- Ne máár. . esni fog? 
- Hát örüljünk ha annyival megússzuk! Szerintem ebből egy szép kis vihar lesz. *ült le a kanapéra.* 

- Remek. . akkor nem tudom mit csináljunk. *ültem le mellé és nézegetni kezdtem egy újságot.* - Nézd! *mutattam neki egy ruhát benne.*
- Nem is rossz. *nézte.* - Eltudnám rajtad képzelni! *mosolygott.* 
- Igen? De nagyon sokba kerül! Szóval lapozok is. *lapoztam tovább.* 
- Eunnie. *kuncogott kicsit rajtam.* 
- Most mi az? Nem szórjuk a pénzt! 
- Igazad van! *puszilta meg a homlokom.* 
- Nincs semmi jó. . *tettem félre az újságot.* 
- Végig sem nézted. 
- De nem tetszenek. *bújtam hozzá.* 
- Hát oké. *simogatta a vállam.* 
Egy ideig még elidőztünk így, közben csináltam magunknak kávét és azt szürcsöltük. Ahogy teltek a percek az eső is ideért és csúnya viharba kezdett. A villany is elment. . szinte semmit sem lehetett csinálni. Csak punnyadtam Jonghyun ölébe, ő pedig simogatott és nyugtatgatott egy- egy nagyobb villámláskor. 

Park Jun Seo.~

Nem sokára hazaértünk és már azonnal húztam is be a szobába a bőröndjeimet.
- Amúgy Minnie nem akarok ilyen divatmajom lenni, de elég lesz neked az a ruha, ami itt van nálunk? *nézek fel rá* 
- Van elég ruhám, szóval emiatt nem kell aggódnod. *mosolygott rám* Majd max veszünk ott egy csomót, de akkor bőrönd is kell, mert nem fogunk elférni a ruháktól. *nevet fel* 
- Nem is te lennél Lee Taemin. *rázom vigyorogva a fejem rajta, majd kinyitottam a bőröndöket* 
- Segítek neked jó? *áll hozzám közelebb vigyorogva*
- Azt megköszönném. *vigyorgok rá*
- Na, először is pakoljunk bele ruhát... *húzott közel magához, majd levette a felsőmet és beledobta* 
- Te így akarsz pakolni? *nevetek fel és lenyúlok a felsőmért* 
- Ruhát pakolunk, én pedig bepakoltam egyet. *vigyorog* 
- Olyan kis perverz vagy, komolyan mondom. *lököm meg*
- Ne, hisztizz. *ölel magához és beleharap a nyakamba* 
- Taemin, ne már... tudod, hogy utálom. *húzom össze a nyakamat* Ez számomra erogén zóna. 
- Neked pedig tudnod kellene, hogy szeretem a nyakad. *szívja meg* 
- Ha csak arra ment ki az egész, hogy ágyba vigyél, már nagyon rossz ajtón kopogtatsz. *vigyorgok és megfogom kezeit* 
- Dehogy, úgy ismersz? *húz egy félmosolyt, majd tovább szívja nyakam, mire beleremegnek térdeim* 
- Igen, úgy. *sóhajtok fel* - De Taemin, ne most! *tolom el magamtól* Nem veszem vissza a felsőt, csak pakolj már. 
- Hát jó. *vigyorog, majd felkapja a felsőmet és az ágyra dobja* 
- De akkor haladjál és te is vegyed lefelé. *vigyorgok, majd közelebb megyek hozzá és lerántom róla a felsőt*
- Rossz ötlet volt. *néz rám csúnyán, majd felkapott és leterített az ágyra* 
- Mondtam, hogy ne most. *karolom át nyakát* 
- Egy picit, egy nagyot picit. *hajol le és hosszan megpuszilja számat* 
- Nem fogunk végezni. *puszilom vissza* 
- De fogunk, megígérem. *harapja meg alsóajkamat* 
- Utána, megígérem... azt csinálsz velem amit akarsz és még hagyni is fogom magamat. *fogom meg mindkét kezemmel arcát és puszilgatom száját* 
- Biztos? *vonja fel egyik szemöldökét* 
- Megesküszöm a szerelmünkre. *bólogatok* 
- Így mindjárt más. *vigyorogva puszil újra meg, majd felhúz az ágyról*  
- Viszont, vedd fel inkább a felsőd. *nézek rá* Ne szexizz itt nekem, mert belepirulok a bugyimba. *nevetek fel* 
- De nem akarom felvenni. *nyavalyog* Ha meg már belepirulsz, arra van egy jó gyógymódom. *vigyorog perverzen, mire belepirulok* 

- Taemin, naaaa! *hisztizek neki és megfogom a felsőjét, hogy feltudjam rá húzni* 
- Olyan gonosz vagy. *biggyeszti le ajkait* 
- Most miért? *kuncogok kicsit*
- Nem hagyod, hogy elcsábítsalak. *nevet fel* 
- Nem kell ahhoz levetkőznöd... Elég, ha pislogsz vagy megmozgatom az egyik hajszálad és már elolvadok. *vigyorgok rá* 
- Így? *kezdi el tépkedni haját*
- Hülye... *nevetek és megcsapom* 
- De te mondtad. *nevet ő is* 
- Szeretlek! *húzom közel magamhoz és szorosan megölelem, majd mellkasára dőlök* 
- Én is szeretlek. *mosolyogja el magát és megpuszilja fejem* - Nem akarom, hogy többet veszekedjünk, oké? *halkul el kissé hangja*
- Nem fogunk veszekedni, megígérem. *suttogom kicsit és jobban ölelem* 
- Meg ne hagyj el Thaiföldön. *kuncog kicsit*
- Nem lesz semmi bajom, naaa.
- De nem azért... én nem akarok eltévedni. *nevet fel*
- Jaaa, ne is a barátnődért aggódj. *nevetek én is*
- Minden pillanatban aggódok érted. *emeli fel államnál fogva fejem* 
- Azért, mert szeretsz, igaz? *nézek szemeibe*
- Mindennél jobban. *hajol le hozzám, hogy megtudjon csókolni*
- *viszonzom csókját, majd kissé megszívom ajkát* Pakoljunk. 
- Utána nem szabadulsz. *csap a fenekemre vigyorogva*
- Jó, tudom... tudom. Nem kell kétszer mondani. *indulok meg a szekrényemhez és kidobálok egy csomó ruhát*
- Ez a terv? *nevet és nagy nehezen odasétál, majdnem felbukva a ruhákba*
- Kidobálom őket, aztán pedig kiválasztom, hogy melyiket akarom felvenni. 
- Jó, de nem vehetsz fel szexit. *kezd el durcizni* - Megtetszel még ott valamelyik gyökér suhancnak. 
- Gyökér suhancnak? *nevetek fel* - Csak neked fogok megtetszeni, ebben biztos vagyok. *mosolygok kicsit* 
- Úgy legyen. *bólogat, majd elkezdtünk pakolászni, utána pedig az ő cuccait is, amivel elment az egész nap. Miután készen lettünk, összedobtunk együtt egy vacsit és elkezdtünk enni*
- Szerinted a thai pasik helyesek? *nézek rá és közben esek* 
- Na, Seo! *néz rám csúnyán* - Ez most, hogy jött ide? 
- Csak úgy kérdeztem, hogy féltékeny vagy-e rám. *vigyorgok és direkt húzom az agyát*

- Nem érdekel. *vonja meg a vállát, majd eszik tovább, mintha mi se történt volna* 
- Akkor, majd bulizok velük egy kicsit. *folytatom tovább*
- És szerinted majd elengedlek velük csak úgy bulizgatni? *néz rám komolyan*
- Oh, na végre már, hogy eljutott az agyadig, hogy nő vagyok. *nevetek fel* 
- Nem mehetsz senki közelébe és mindig velem leszel. Megértetted? *eszik tovább*
- Ez rád is vonatkozik. Ha csak egy csajt is meglátok a közeledbe, letöröm a kezét. *nézek rá csúnyán és közben tovább eszek*
- Oh, igen? Ha csak egy pasit is meglátok a közeledbe, addig verem, míg könyörögve levegőért kapkod.
- Naaa. *ijedek meg* - Azért ennyire gonosz ne legyél Minnie. Nem szeretem mikor ilyen vagy. *rázom a fejem* 
- Akkor ígérd meg, hogy végig velem leszel. *néz rám*
- Persze, hogy veled leszek, hiszen azért megyünk, hogy szórakozzunk kicsit. *bólogatok* 
- Akkor megnyugodtam. *könnyebbül meg* 
- Nincs miért aggódnod. *mosolygok és eszek tovább* 
- Tudom, csak szeretném, ha minden tökéletes lenne. *mosolyog ő is, majd egy kicsit ettünk még, utána pedig elmosogattam* - Amúgy a múltkor vettem egy rekesz soju-t. Nem iszunk? *áll meg a hűtő előtt* 
- Minek vettél annyit? *kerekednek ki a szemeim* - Amúgy is, 20%-os, te meg veszel egy rekesszel?
- Nyugi, nem akarom, hogy egyszerre igyuk meg. *nevet fel, majd kivett pár üveggel és a nappali felé mentünk. Leült a kanapéra és az ölébe húzott, utána pedig kinyitotta őket*
- Ha megint ugyanaz lesz, mint a múltkor, akkor én nem tudom mit csinálok veled. *vigyorgok, majd elvettem az egyiket*
- Neeem, most bírni fogunk magunkkal, tényleg. *vigyorgott ő is*
- Egészségedre! *koccintottam vele*
- Egészségedre! *mondta ő is*
- *ittam belőle én is, majd megtöröltem a szám* A soju a legjobb. 
- Igen, szerintem is. Egy csomót megtudnék belőle inni, de az a baj, hogy hamar kiüt.
- Az már biztos. *helyeseltem* 
- Szeretsz? *vigyorog rám*
- Persze, hogy szeretlek. *hajolok hozzá közel, hogy megtudjam puszilni. Tovább karolta derekam, majd megnyalta ajkam és megcsókolt. Bejáratért küzdöttem, mire csak elmosolyogta magát és tovább csókoltuk egymást. Így ment ez hosszú percekig. Egy csók, egy kis soju, még egy csók, még egy kis soju. Kiürítettük magunk mellette az italokat és kissé részegen rádőltem mellkasára. Bár ő sokkal rosszabbul nézett ki, még egy kis pír is volt az arcán* 
- Mondtam, hogy ma nem menekülsz. *motyogja és belehajolt a nyakamba, de már majdnem elaludt* 
- Még nem is szexeltünk. *nevetek*
- Tényleg? *kuncog kicsit* - Nekem már úgy tűnt. 
- Elég rossz lehet nálad akkor a szex. *harapok ajkába* 
- Bebizonyítsam, hogy nem? *vigyorog és a nyakamba harap*
- Hajrá. *karolom át nyakát*
- Oké. *vigyorog tovább, majd leborítja az üres üvegeket és a szoba felé megy* 
- Csak óvatosan. *nevetek rajta, mert majdnem neki megy az ajtónak*
- Nincs baj. *nevet, majd mikor beérünk leveszünk a ruháinkat, majd befektet az ágyba és mellém fekszik*
- Látom rajtad, hogy fáradt vagy és kiütött a pia. *fordulok felé és simogatom kicsit haját* 
- Nem igaz. *motyogja és becsukja szemeit* 
- De igen. *puszilom meg arcát és tovább simogatom*
- Jól vagyok, csináljuk. *fordul felém csukott szemmel*
- Mindjárt. *vigyorgok rajta és tovább simogatom haját*
- Jó. *motyog kicsit*
- Jó éjszakát szívem. *kuncogok és folytatom simogatását, mire elalszik. Szorosan magamhoz ölelem, és betakarom magunkat. Hamarosan én is elalszok* 
Másnap reggel kómásan és hihetetlen nagy másnapossággal ébredtem fel. Elvettem a telefonomat és azt hittem, hogy sírógörcsöt kapok, mikor megláttam rajta, hogy mennyi az idő. 
- Taemin, Taemin, Taemin ébredj! *rázogatom erősen* 
- Mi-mi az cica? *néz rám kómásan* 
- Kelj gyorsan, elfogunk késni. *rázogatom tovább* - 3 óra múlva indul a repülőnk.
- Hogy micsoda? *pattan ki szinte a szeme és felül* 
- Elaludtunk, túl sokat ittunk. *ülök fel én is*
- De totálisan lefogjuk késni. *fogja a fejét és hisztizni kezd* 
- Talán még odaérünk... *sóhajtok fel*
- Mi lesz, ha nem? *néz rám* 
- Nem tudom... 

Bang Eun Hee.-

Mikor végeztem a fürdéssel kicsoszogtam hozzá egy törölközőbe. 
- Na mi az picim? *fordult felém. Még mosogatott.* 
- Semmi. *motyogtam.* 
- Jól esett? 
- Igen. 
- Akkor jó. Mindjárt végzek én is. 
- Rendben. *ültem le.*
- Nem akarsz felöltözni? Megfázol. 
- Nincs kedvem. *nyüszögtem.* - Talán zavar? 
- Öhm.. nem csak féltelek. 
- Ne félts! Inkább mosogass. 
- Rendben. *fordult vissza. Tényleg nagyon lusta voltam.* - Végeztem. *fordult megint felém.* 
- Remek. *mosolyogtam.* 
- Elmegyek fürdeni. 
- Oké. *mondtam majd elment.* 
- Nem jössz be? *kiabált.* 
- Minek? *kiabáltam vissza.* 
- Unatkozok nélküled. *mondta majd bementem.* 
- Itt vagyok. *ültem le a kád szélére.* 
- Sokkal jobb. *ölelte át a derekam és a combomhoz bújt.* 
- Te kisgyerek. *mosolyogtam és a haját simogattam.* 
- Csak te hozod ki belőlem. 
- Igen? 
- Ahamm. *vigyorgott.* 
- Na de közbe fürödj is. *fröcsköltem le.* 
- Héé. *kuncogott.* 
- Na fürödj! 
- Csak kicsit. 
- Itt hagylak. 
- Neee. *kezdett mosakodni.*
- Na azért. *mosolyogtam.*
- Végeztem. *pattant ki.* 
- Oké. *mentem volna a szobába, de visszahúzott.* 
- Ne menj már. *húzott magához.* 
- Jonghyun tiszta víz vagy. 
- Rajtad meg törölköző van. *kacsintott.* 
- Jonghyun.. 
- Nyugi. Miért vagy ilyen feszült? 
- Csak lusta vagyok.
- De ne legyél lusta! *puszilt meg.* 
- Megpróbálok. *mosolyogtam.* 
- Majd én felpörgetlek. *puszilgatta a nyakam.* 
- Nee.. tudod, hogy ezt nem bírom. *kuncogtam és összerántottam a nyakam.* 
- Tudom. Épp ezért csinálom. *kuncogott és felkapott majd hirtelen elment az áram.* 

- Jézus. *ijedtem meg kicsit és hozzábújtam.* 
- Ne félj! Mindjárt visszajön. *mosolygott.* 
- Rendben. Addig gyújtsunk gyertyát. *mondtam majd leszálltam az öléből.* 
- Oké. *mosolygott.* 
Majd elindultunk a konyha felé. Ott megkerestük a gyertyákat és tettünk párat a lakásba. Mikor végeztünk behuppantunk az ágyba. 
- Te meztelenül alszol? *kérdeztem mikor túrkáltam a szekrénybe ruháért.* 
- Igen. Zavar? 
- Nem. Miért zavarna? *direkt húztam a fejét.* 
- Nem? Kicsit se érzel késztetést semmire ha meglátsz így? 
- Nem. *húztam tovább miközbe felöltöztem.* 
- Hm.. *nem szólt semmit csak elfordult tőlem.* 
Én sem szóltam csak befeküdtem mellé. Majd egy idő után felém fordult.
- Nem is hoz lázba? *kérdezte.* 
- Nem.. 
- Komoly? *csak néztem rá.* - Eun ne csináld ezt velem! Komolyan? *ült fel.* 
- Jaj szerinted komolyan mondok én ilyet? *ültem fel én is.* 
- Nem tudom .. 
- Akkor tudd! *csókoltam meg és az ölébe másztam.* 
- Lázba hoz? *kérdezett rá félő mosollyal az arcán.* 
- Még szép. *pirultam kicsit el amit remélem nem látott a gyertyafénynél.* 
- Ne csinálj ilyet többet! *simított végig az arcomon.* 
- Te se a délutánit. *fogtam meg a kezét.* 
- Rendben. Nem fogom. *mosolygott.* 
- Ha igen akkor én is folytatom. 
- De nem fogod! Mert nem csinálom. 
- Legyen úgy. *pusziltam meg.* - De most már aludni kéne. *dőltem a mellkasára.* 
- Álmos vagy? 

- Igen. *bújtam oda hozzá.* 
- Akkor aludjunk. *dőlt el velem.* 
- Rendben. De így? Agyon nyomlak.. *néztem rá.* 
- Dehogy. *mosolygott és betakart.* 
- Imádlak. 
- Én is. Aludj jól, de a jó éjt puszi a legfontosabb. *csücsörített nekem.* 
- Persze. *pusziltam meg a száját majd ott hagytam a szám a száján és pofátlanul megharapta az alsó ajkam.* 
- Hmm.. Eunnie. *vigyorgott.* 
- Jonghyun oppa. *vigyorogtam én is mire felcsillant a szeme.*
- De édes vagy. *vigyorgott.* 
- Te is. *mosolyogtam.* 
- Hallani akarom mégegyszer. *jött lázba.* 
- Mára ennyi elég volt. *dőltem rá és becsuktam a szemem.* 
- Eunnie ne aludj! 
- Hagyj már Jonghyun.. *nyüszögtem.* 
- Eunnie! Eunnie! Eunnie! *csikizett meg.* 
- Leütlek! *ültem fel rajta.* 
- Na gyere, te kis erőske. 
- Jonghyun aludjunk! 
- Eunnie! 
- Nem fogom mondani. 
- Eunnie! 
- Oppa.. 
- De imádlak. Még így is cukin mondtad. *vigyorgott.* 
- Aludhatunk végre? 
- Persze. *mosolygott és magára húzott. Nem kellett sok be is aludtam.* 
Nagyon jót aludtam és szerintem kipihentebb voltam reggel mint bármikor is. Mikor felkeltem Dinó még aludt. A keze a fenekemen volt és elégedett volt a feje. Beszarok ennek az embernek. 
- Oppa.. *suttogtam neki mire elvigyorodott álmába. De édes. Azért este nem úgy viselkedtem vele mint kellett volna. Majd megbeszélem vele.*
Majd addig néztem míg el nem aludtam megint. Egy kéz rázott fel álmomból. 
- Hm? *pattantam fel.* 
- Nyugi, én vagyok az. *mosolygott a hugom.* 
- Szia. *motyogtam és visszadőltem Jonghyunra.* 
- Szia. *mosolygott.* 
- Miért jöttél? *próbáltam ránézni de lecsukódott a szemem.* 
- Ne erőltesd magad. Nyugodtan maradjon csukva a szemed. *kuncogott.* 
- Köszi. *mosolyogtam.* 
- Amúgy azért jöttem, hogy lássalak. Rég találkoztunk. 
- Igen. 
- Eunnie! *nyögte ki álmába a nevem Dinó.* 
- Psszt. *fogtam be a száját.* 
- Istenem. *kuncogott a hugom.* 
- Bolond. *legyintettem.* 
- Sosem gondoltam volna, hogy titeket egyszer így látlak. 
- Én se. De ez lett belőle. 
- De ezek szerint szeret. *vigyorgott.* 
- Igen. 
- Ez a lényeg. 
- Te, hogy állsz a pasikkal? *másztam ki az ágyból.* 
- Eunnie! *kapálózott Jonghyun.* 
- Itt vagyok. *adtam neki oda a plüsst és megpusziltam.* 
- Hmm.. *szorította magához.*
- Édes. *mosolygott a hugom.* 
- Az. *vigyorogtam és kimentünk.* - Na de te, hogy állsz a fiúkkal? 
- Hát.. van barátom. *pirult el kicsit.* 
- Komolyan? Hol van most? 
- A folyosón. 
- Miért nem hívod be? 
- Szabad? 
- Persze. *bólintottam.* 
- Akkor behívom. 
- Addig csinálok nektek kávét. *mosolyogtam és mentem csinálni a kávét. Addig a hugom leültette a barátját a nappaliba.* - Na kész is. *vittem ki nekik.* 
- Szia. *állt fel a gyerek rögtön és  két puszit. Meglepődve álltam előtte.* 
- Hali. *mondtam.* 
- A nevem Ahn Jae Wook. *hajolt meg.* 
- Az én nevem Bang Eun Hee. *mosolyogtan és meghajoltam én is.* 
- Tudom. Sok jót hallottam már rólad. *vigyorgott. Az a tipikus ulzzang kisfiú. Pont a hugomhoz illik. Pörögnek mind a ketten.* 
- Tényleg? 
- Igen a hugod sokat mesélt. *mosolygott majd inni kezdték a kávét.* 
- Anyuék nem fogadták el. *szürcsölte a kávét a hugom.* 
- Komolyan? 
- Igen. Nem vihettem haza.. 
- Nyugi ide jöhettek. Jonghyunt se fogadták el. *rántottam meg a vállam.* 
- Hm? Mi van velem? *támolygott ki Jonghyun.* 
- Jó reggelt szìvem. *mentem oda hozzá és megpusziltam.* 
- Neked is. *fogta meg a fenekem.* 

- Na! Vendégeink vannak. *ütöttem meg.* 
- Bocsi. *vigyorgott hülyén és a fejét vakarta. Még jó, hogy felvett egy boxert.* 
- Semmi. *nevettek hugomék.* 
- Öltözz inkább fel és ne feszülj itt. *kuncogtam.* 
- Oké. De ez ki ez a srác? 
- Hugom barátja. 
- Aha. * bólogatott. Még nem fogta fel.* - Megyek. *ment vissza a szobába.* 
- Igen, ő az én értelmifogyatékos Dinóm. *kuncogtam.* 
- Pont olyan mint te. *kuncogott a hugom.*
- Igen. 
Majd visszajött Dinó és elbeszélgettünk hugomékkal. Sokat elmeséltek és mi is. Jae Wook úgy nézett Dinóra mintha a példaképe lenne. Cukik voltak, én tényleg nem vetem meg őket. 
- Cukik nem? *kérdeztem. Mikor elmentek.* 
- Aha, de mi cukibbak vagyunk. *csókolt meg.* 
- Hát ez egyértelmű. *vigyorogtam.*
- Szeretlek. 
- Én is. 
- Tudom picim. *mosolygott.* 
- Akkor jó. 
- Mit csinálunk ma? 
- Nem tudom. 
- Elkezdődött a szünet! 
- Tudoom. Csak legyünk együtt. *öleltem át.* 
- De édes vagy. *vigyorgott és megint kopogtak.* - Ki meri megzavarni az aktusunkat? *kiabált ki.* 
- Bolond. *kuncogtam és megütöttem majd kinyitottam az ajtót.* - Sziasztok. *vigyorogtam Seoékra.*
- Sziasztok. *mosolyogtak.* 
- Gyertek be. *vezettem be őket.* 
- Mondtam, hogy zavarni fogunk. *kuncogott Taemin.* 
- Dehogy zavartok. *mondtam.* - Csak Dinó megint hülye. *legyintettem.* 
- Persze. A Dinó mindig bolond. *jött mögém és megharapta a nyakam.* 
- Most is az vagy. *ütöttem meg.*
- Hagyd már. *kuncogott Taemin.* 
- Jóó. *hagyta abba Jonghyun.* 
- Na miért jöttetek? *ültünk le.*
- Elbúcsúzni.
- Mi? Hogy értve? *kerekedett ki a szemem.* 
- Elutazunk Taeminnel Thaiföldre. *mosolygott Seo.*
- Oh értem. Ez tök jó. *mosolyogtam.* 
- Igen. 
- Érezzétek jól magatokat.
- Biztosan jól fogjuk magunkat érezni. *vigyorgott Taemin.* 
- Akkor minden nap zárni fogjuk az ajtót és senki se jön ide. *jegyezte meg Jonghyun.* 
- És mit csináltok egész nap itt bent? *kérdezte Seo.* 
- Vannak ötleteim ahogy Jonghyun fejét elnézem. *nevetett Taemin és lepacsiztak egymással.* 
- Seo vigyél magaddal! *bújtam Seohoz.* 
- Rendben. Megyünk ketten. *kuncogott.* 
- Na neeem! *tiltakozott Taemin.* - Jonghyun állíts magadon! 
- Csak vicceltem. Nem mész sehova nèlkülem. *húzott az ölébe.* 
- Bolond. *ütöttem meg a fejét.*
- Csak szeretlek. 
- Pesze. 
- Mi ez a sok gyertya amúgy? *nézett körbe Seo.* 
- Öhm este elment az áram. *vakartam a fejem.*
- Áh értem. *mosolygott Seo.* 
- Szellemek jártak biztos. *kuncogott Taemin.* 
- Neee. *bújtam Jonghyunhoz.* 
- Bolond! Bang fél tőlük. *mondta Seo.* 
- Kajak? *kérdezte Taemin és rám nézett.* 
- Igen. Ne nézzetek hülyének. *bújtam még jobban Dinóhoz.*
- Nem nézünk annak. *mondta Seo.* 
- Miért félsz ennyire tőlük? *érdeklődött Taemin.*
- Volt velük egy elég rossz élményem. *motyogtam.*
- Mi? 
- Taemin! *szólt rá Seo.*
- Semmi baj. Csak kíváncsi. Kiskoromba egyedül mentem haza és sötét volt. Fújt a szél.. semmi baj se volt ezzel mert kellemesen fújt de ahogy az utcánkba értem valami megfogott és  erősödött a szél. A nevemet hallottam és megláttam egy árnyékot mögöttem. Nem képzeltem be.. tényleg ott volt. 
- Jézus. *tátott szájjal hallgatta végig Taemin.* 
- Igen.. sose tudtam kinevelni belőle.*mondta Seo.* 
- Áh értem. De szellemek nincsenek. *mondta Taemin.* 
- Akkor az mi volt? Tudom, hogy hülyének nézel, de ez tényleg így volt. *mondtam.* 
- De most itt vagyok veled és nem mernek a közeledbe jönni a szellemek. *nyugtatott meg Jonghyun.* 
- Pontosan. És mi is itt vagyunk veled. *jött oda Seo.* 
- Igen. *helyeselte Taemin.* 
- Köszi. *mosolyogtam kicsit.* - De inkább beszéljünk az utazásról. *tereltem a témát.*
- Hát Taeminnel kitaláltuk, hogy elkéne valahova menni. És Thaiföld mellett döntöttünk. *mondta Seo.* 
- Értem. Az jó hely. *mosolyogtam.* 
- Igen. Ezért is választottuk Thaiföldet. *mosolyogtak.* 
- És mikor jöttök vissza? 
- Nem tudjuk. De szünet végét veletek töltjük. *mondta Seo.* 
- Rendben. Ezt örömmel hallom. *mosolyogtam.* 
- Nem hagylak sokáig Dinóval egyedül. *húzta Dinó agyát aki igen csak elbambult miközben engem nézett.*
- Hééé. *eszmélt fel azonnal.* 
- Csak szivatlak! Tudom, hogy nem bírnátok ki egymás nélkül egy percet se. *kuncogott Seo.* 
- De, kibírnám. *mondtam.* 
- Aha, mikor 10 perce nem látod Dinót már rögtön: "Jaaj.. hiányzik. Olyan jó pasi, úgy szeretem.. stbstb." *utánzott Seo.* 
- Teee. *kezdtem kergetni.* 
- Lebuktál Bang. *kuncogott Taemin.* 
- Nem! *álltam meg.*
- Dee. *kuncogott tovább.*
Szemetek.
- Na gyere! *jött oda Seo.* - Nincs így. . csak néha. *mosolygott.*
- Előfordul. . na. *mondtam.*
- Édes vagy. *mosolygott Jonghyun.*
- Te is. *mosolyogtam.*
- Erről beszélek. *kuncogott Seo.*
- Blöö. *nyújtottam ki a nyelvem rá.*
- Na de nem is zavarunk.
- Jól mondod. . nem zavartok. *mosolyogtam.*
- De még be kell pakolnunk meg minden. Holnap már megyünk is. *mondta kicsit szomorodva.*
- Oh rendben. Vigyázzatok magatokra és aztán nem ám elkavarodtok valahol. *öleltem meg őket.*
- Rendben. *mosolyogtak.* - Ti is vigyázzatok magatokra meg egymásra!
- Ti is! *mosolyogtunk mi is.*
- Na de megyünk is. Sziasztok! Majd jelentkezünk ám. *mosolygott Seo.*
- Igen. . majd mikor a legmélyebben alszotok akkor fogunk felhívni titeket. *kuncogott Taemin.*
- Na azt merd meg. *mondtuk egyszerre Jonghyunnal.*
- De egyetértetek. *ámult el.*
- Mind a ketten szeretünk aludni.
- Na már azért is. *csapta össze a tenyerét.*
- Ne legyél már szenyó! *ütötte meg kicsit Seo Taemint.*
- Jól van na. *görnyedt kicsit össze.*
- Na menjünk. *fogta meg a kezét.*
- Sziasztok! *nyomtam puszit nekik.* - Neveld meg! *súgtam Seo fülébe.*
- Te is Dinót. *súgta ő is és kuncogtunk.*
- Rendben. *mosolyogtam majd elmentek.* - Ideje valamit csinálni nem gondolod? Még ma semmit sem csináltunk. *néztem hátra és Dinó már a kanapén aludt.* - Naa héé. . nincs szunya! *ugrottam rá.*
- Kicsim. *nyögött fel.*
- Nincs alvás! *ugráltam rajta.*
- Túl sok az energiád! *kuncogott.*
- Igen! Menjünk valahova!

Park Jun Seo.~

- Tessék? *érthetetlenül nézett rám, majd elengedett.* Miről beszélsz? 
- Tudod mikor jártunk akkor zaklatott valaki mindig telefonon. *kezdtem el, majd elmeséltem neki mindent.* 
- Ez most komoly? *akadtak el a szavai.* - Akkor se járnék a húgoddal, ha fizetnének érte. *ölelt meg újra, de ezúttal nem engedett el.* 
- Tudom, hogy most nem járunk, de nem szeretném, ha olyannal jönnél össze, aki... aki nem érdemel meg. 
- Szóval, ha szakítanánk...
- Szakítottunk. *szóltam közbe.*
- Ha szakítanánk, *folytatta, mintha meg se hallott volna* - akkor azt szeretnéd, hogy valaki olyan járjon velem, mint te?
- Igen, vagy jobb... 
- Olyan nem lesz. *emelte fel a fejem.* - Menjünk vissza a szüleimhez és elbeszélgetek egy kicsit velük... 
- Ne, ne menjünk... csak vigyél el Banghez. 
- De menjünk vissza!
- Taemin nem lehet! Csak még rosszabb lenne... elvennének tőlem. *szorítottam még jobban.*
- Ilyen nem fog előfordulni.
- Taemin!
- Seo!
- Taemin!
- Seo!
- Kérlek, csak vigyél el Banghez. 
- Most?
- Igen! 
- Oké. *engedett el, majd elmentünk hozzájuk.* 
- Sziasztok! *akadt meg Bang szava.* - Hát ti? *engedett be minket.*
- Sziasztok! *lihegtünk. Szinte futottunk mind a ketten.*
- Baj van? 
- A húgom a zaklató. . *böktem ki.*
- Mi? *akadt ki.* - Mi volt? *ültetett le minket és mesélni kezdtünk.* - Hogy az a kis. . .tudtam, hogy rossz vége lesz. . *kapta fel teljesen a vizet.*
- Nem tudom mit tegyek. .
- Én tudom. *pattant fel és felvette a kabátját.* - Taemin add ide a telód!
- Minek?
- Csak add már!
- Itt van. *adta oda.*
- Kösz. *pötyögte be gondolom a húgom számát.*
- Bang ne csinálj hülyeséget! *aggodalmaskodtam.*
- Ezt inkább a húgodnak mond majd! Jöttök vagy sem?
- Megyünk. . hova is? *néztünk rá.*
- Majd megtudjátok. . *adta vissza Taemin telóját majd indultunk.*
A park nem volt messze ezért kocsival mentünk. Távolabb álltunk meg, hogy ne vegyen minket észre.
- Mindjárt jövök! *szállt ki.*
- Kicsim. *nézett utána Jonghyun.*
- Szeretlek! És titeket is! Mindjárt jövök. *mosolygott. Bár nem tűnt épp elég nyugodtnak.*
- Nem lesz baj? *aggódott kicsit Taemin.*
- Ha bármi történik... *kezdte el Joghyun.*
- Ugyan mi történne? *húztam a szám.*
- A 16 éves húgom egyedül a cipőjét nem tudja bekötni, nemhogy még verekedjen is...
- Akkor is... és, ha magával hozott valakit? 
- Nem lesz semmi baj. *próbáltam nyugtatgatni. A távolban láttuk, ahogy verekednek. Verekednek? Bang verte ő pedig hagyta. Egy kisebb idő után kiszálltunk, hogy leállítsuk. Lassan már ott tartott, hogy összeveri.*
- Gyere kicsim. *húzta el Jonghyun.*
- Eressz már el. *lökte őt is el.*
- Kicsim! *nézett rá furán.* 
- Bang! *hallotta Seo hangját.* 
- Nem érdekel. . neki bűnhődnie kell! *mutatott a húgomra, aki véres szájjal feküdt még mindig a földön.* - Te szajha. *kapta fel egy kézzel a földről és felültette egy padra.* - Fogd vissza magad vagy többet kapsz! *nem mondott semmit csak sírni kezdett.* - Nem hatsz meg. . pusztulj el ott ahol vagy. . és ha megmered mondani ki volt ez, fogad se marad, de abba biztos lehetsz, hogy az egész életedet megkeserítem. . ott leszek mindenhol. . az álmodba és ha felébredsz ott fogok mint egy kísértet állni az ágyad mellett. . minden lépésedet figyelni fogom és mindenhol ott leszek mint egy árnyék. . ami ha van kedved elejtet. . beléd rúg és megkeseríti az életed. Szóval így árulj be az anyukádnak vagy az apukádnak. . senki se látta..  senki se hinne neked csak anyucid meg apucid. . de nekem itt van 3 ember rögtön akik megmondják, hogy velük voltam mikor ez történt. . szóval gondold át ezt az egészet. . *ütögette meg az arcát.* - Mehetünk. *ment előre miközben mi szóhoz se jutottunk, de utána mentünk és beszálltunk a kocsiba majd elmentünk.* 
- Én. . *szólaltam meg.* - Köszönettel tartozom. *böktem ki.* 
- Miért? *kérdezte.* 
- Én nem tudtam volna ezt megtenni. . vagyis lehet, de nem vagyok benne biztos. 
- Ugyan. . már igen csak a bögyömbe volt a kis csaj. . olyan jó volt a szemébe a félelmet látni. . 
- Azért jól lebasztad a földre. *mondta Taemin.* 
- Tudom. . megérdemelte. 
- De mi a garancia, hogy nem mondja el? 
- Láttad a szemét? *kérdeztem tőle.*
- Nem. . 
- Én láttam rajta, hogy kicsi kellett volna, hogy odapisiljen. 
- Komolyan? 
- Igen. . ismerem a hugom. . 
- Akkor megoldva. . 
- Jonghyun haver. . mi a baj? *kérdezte tőle Taemin.*
- Semmi. . *motyogta.* 
- Büszke lehetsz a barátnődre. . tudod Bang nekünk is volt kisebb korunkba hasonló esetünk. . amikor Jonghyun védett meg. . sosem felejtem el. Szinte őt láttam benned ma. 
- Tényleg? *kérdezte.* 
- Igen. *bólogatott.* 
- De tényleg..  mi a bajod? *fordult Jonghyun felé.* 
- Semmi. . mi lenne? 
- Most az a bajod, hogy ellöktelek? Jonghyun ideges voltam. . mi a faszomat kellett volna csinálnom? Nem szeretem mikor ilyenkor lefognak. . 
- Én megértem. . de még sem kéne ez miatt ellöknöd engem. . vagy igen? 
- Mit tettem volna? Úgy sem engedted volna, hogy tovább üssem. . 
- Nem mert akkor agyon ütöd és abból rendőrség lesz. . 
- Jaj ne félts engem! Aki embert öletett az inkább meg se szólaljon. .
- Az is csak miattad volt! *emelte fel a hangját.* 
- Ez meg Seo miatt volt. . kész ennyi. *emelete fel ő is.* 
- Oké. . ne foglalkozz velem. . nem kell. . 
- Aztarohadt mi a faszomnak csinálod ezt? 
- Mit? *állt le a kocsival az út szélén.* 
- Ezt! Azért mert ellöktelek? Mint egy kislány. . 
- Nem vagyok kislány. Szerintem érthető, hogy rosszul esik ha a szerelmem ellök. . 
- Gyerekek! *szólt közbe Taemin.* 
- Kuss! *szóltak rá mind a ketten. Na, na, na...* 
- Te pedig megérthetnéd, hogy ideges voltam. . tudnod kéne, hogy ilyenkor milyen vagyok.
- Neked akartam jót. . de te sose díjazod ha segíteni akarok. . persze biztos Binnek elnézted ezt is. *ahogy kimondta lepofozta.* 
- Bin egy semmirekellő volt. . miért mindig vele jössz? Miattad került be az életembe! Ha te nem versz meg akkor nem kell masszőrhöz járnom és akkor nem lesz Bin se! Ennyire egyszerű..
- Szóval azt is én basztam el. . nagyszerű. . 
- Skacok. . *szólt megint Taemin.*
- Fogd már be! *szólt rá.*
- Most is, hogy beszélsz. . *jegyezte meg Jonghyun.* 
- Az anyanyelvemen. . de tudod mit. . inkább megyek egyedül haza ne keljen ezt a mocskos beszédemet hallgatnod. . *szállt ki a kocsiból.* 
- Bang! *szóltam utána.* 
- Menjetek csak haza! *szólt vissza és elindult gyalog. Majd mi is elindultunk.*
- Mire volt ez jó neked Jonghyun? *mondta Taemin.*
- Mi?
- Ez az egész. .
- Én sem értem. . csak ellökött. . tudod milyen makacs. . tudod milyen ilyenkor mikor ideges. *mondtam.*
- Nyugi, tudok mindent. *nevetett*
- Mi ez az egész Jonghyun? *néztünk rá furán.*
- Ma van a négy hónapos évfordulónk és megakarom lepni de ha itt van nem megy. Ezért elkellett játszanom ezt. *magyarázta meg.*
- Ez rohadtul nem vicces. . menj vissza érte! *szóltam rá.*
- Kérlek! Tudom mit teszek! *nyugtatgatott minket.*
Majd beugrott a tortáért és otthon elrendezett mindent.
- A tieteket is megünnepeljük. .
- Hát mi még nem teljesen békültünk ki. .
- Nem baj. Ezt ne hagyjátok ki! Lehet most megtudtok majd mindent beszélni.
- Rendben. . maradunk de csak ha nem vagyunk útba.
- Ugyan. Ez a ti ünnepetek is! *mosolygott. Majd hamarosan megérkezett Bang is.*
 Sziaa! *fogadtuk vigyorogva. Még Jonghyunnak is fülig ért a szája.*
- Sziasztok! *motyogta és levette a kabátját.*
- Kicsim. *ment oda Jonghyun és átölelte.*
- Mi az? *nézett rá.*
- Te sírtál?
- Nem! Leborítottak vízzel útközbe. . szerinted? *akadt ki.*
- Nem lett volna rá okod.. 
- Áh.. tényleg. . de mi a fasz van veled megint? Mi ez a nagy változás?
- Nincs változás. . nem haragudtam rád..
- Akkor mi volt ez amit lerendeztél velem?
- Csak megjátszottam. . nagyon szeretlek. .
- És higgyem is el? Hagyjál ezzel Jonghyun. . most nekem ilyen féle játékokhoz nincs kedvem. . majd ha rendbe raktál a fejedbe mindent akkor mondj bármit is. . nem tudom mi van veled, de nem értelek. . *ment volna be a szobába mikor az orra alá nyomott egy tortát amire az volt írva, hogy boldog négy hónapos évfordulót! És fel volt sorolva a nevünk.* - Ez meg mi?
- Szeretlek! *nézett a szemébe.*
- Megjátszottad?
- Igen!
- Te szemét. . *fakadt sírva.*
- Shhh! Ne sírj! *ölelte át, ő pedig bújt hozzá. A tortát Taeminnek adta.*
- Utállak! *szorította meg a hátát.*
- Tudom. Bocsi a hülye megoldásért, de nem tudtam jobbat kitalálni. *szorította magához.*
- Elég hülye megoldás. . *jegyeztem meg.*
- Tudom.
- Miért nem lepődöm ezen meg? *kérdezte.*
- Mert ismersz. *mosolygott Jonghyun.*
- Utállak. *csókolta meg, de szegénynek még mindig folytak a könnyei.*
- Én viszont szeretlek! *törölte le a könnyeit.*
- Tudom. *motyogta.*
- Na kezdjük meg a tortát! *mondta.*
- Kezdjük! *egyeztünk bele mindannyian.Átkaroltam Banget és leültettem magam mellé.*
- Úgy utálom..  *motyogta, míg a fiúk a konyhába szerencsétlenkedtek a tortával.*
- Nem volt szép tőle, de be kell vallani, hogy azért aranyos volt.
- Persze, de. . azért rosszul esett.
- Elhiszem.
- És veletek mi van?
- Még nem békültünk ki teljesen. . de lehet adok neki még egy esélyt.
- Ez remek.
- Főleg ezek után. . lesokkoltam ezen az egészen és mikor kiderült, hogy a húgom akarja megszerezni akkor éreztem milyen fontos is számomra Minnie.
- Minnie?
- Igen! De előtte ne hangoztasd. *mosolyogtam kicsit.*
- Rendben. *mosolygott ő is.*
- Szóval igen. . majd meglátjuk. Lehet jót fog tenni ez a kis évforduló party. Kiderül idővel.
- Remélem, hogy jót fog tenni. *fogta meg a kezem.* - Itt vagyok veled!
- Köszönöm! Tudom. *mosolyogtam újra.*
- Ugyan. *mosolygott szintén.*
- Megjöttünk. *mondták a fiúk és hozták a torta szeletet.*
- Eddig tartott egy tortát elszeletelni? *kuncogtunk kicsit.*
- Nem olyan egyszerű.
- Persze.
- Héé! 
- Nyugi van! *mosolyogtunk majd enni kezdtünk.*
- Mi az a plüss ott? Nem ismerős. *nézegettem.*
- Az a leendő gyerekünk első plüss állata. *vigyorogva mondta Jonghyun.*
- Mi? Te terhes vagy? *akadt meg hirtelen a falat a torkomon és Bangre néztem.*
- Nem! Dehogy. *mosolygott.* - Csak ma voltunk vásárolni és bementünk a baba részlegre és Jonghyunnak megtetszett ez a kis plüss és már most megakarta venni.
- Értem . . *nyeltem nagyot.*
- Pedig már gratulálni akartam tesó. *mondta Taemin.*
- Az még arrébb lesz, de egyszer ide is elérünk. *mondta Jonghyun.*
- Ha ilyeneket csinálsz akkor nem nagyon lehetsz ebbe biztos. *jegyezte meg.*
- Ez volt az utolsó.
- Ígérd meg.
- Ígérem, hogy nem csinálok többé ilyeneket.
- Remélem is.
- Szereltek! *mosolygott.*
- Én is! *mosolygott ő is.*
- És mi lesz veletek? *nézett ránk Jonghyun.*
- Majd még meglátjuk. *válaszoltam.* - Ezt még alaposabban meg kell beszélnünk.
- Értem. Mindenesetre remélem jó vége lesz. *mosolygott. *
Aztán még beszélgettünk egy darabig, majd mi hazamentünk.
- Jól érezted magad? *lépkedett mellettem, de tiszteletben tartott, mert nem fogta meg a kezem.*
- Igen, fogjuk rá. *bólogattam.* - Te?
- Én is. *mosolygott.* - Hazajössz? 
- Mivel máshova nem tudok menni. *sóhajtottam.*
- De ma szép az éjszaka, nem? *nézett fel az égre.* 
- Igen, az. *néztem fel én is.* 
- Nem nagyon akarsz velem beszélgetni, igaz? 
- Nem igazán. *feleltem és bedurcizott.* - Ne nézz így rám. *löktem meg.*
- Szeretlek. *karolta át a derekamat és maga mellé húzott.* - Na mi az? Nem ellenkezel? 
- Túl fáradt vagyok hozzá. *sóhajtottam. De ő csak vigyorgott és nem szólt semmit. Hamarosan megérkeztünk. Ahhoz képest, hogy Taemin egyedül maradt, nagyon is szép rend volt. Gyors lezuhanyoztam, majd ő is. Beléptünk mind a ketten a szobába. Az ágy szélére húzódtam, ahol szoktam feküdni, ő pedig a saját részénél ült.*
- Seo... *kezdte el.* 
- Ne mondj semmit. *csókoltam meg, amin nagyon meglepődött, de még én is.*
- De-de... bocsánatot akarok kérni. Tudom, hogy az én hibám az egész és nem lett volna szabad azt mondanom ami, és végképp nem azt, hogy nem állok ki melletted... Teljesen megbántam az egészet és soha többet nem akarlak elveszíteni. 
- Én is sajnálom, hogy annyira felkaptam a vizet. Fordított esetben ugyanúgy viselkedtem volna, mint te.... Mikor pedig a húgom felhozta azt, hogy majd te leszel a vőlegénye meg ilyenek teljesen elkapott a féltékenység és rájöttem, hogy nem tudok nélküled élni. 
- Szeretlek. *csókolt meg immár ő és végig borított az ágyon.* - Tudod, hogy hiányoztál? Tudod mennyit sírtam? Teljes depresszióba estem... tényleg azt hittem, hogy örökre elveszítelek téged. 
- Én is szeretlek. Most már nem kell aggódnod. *húztam le magamhoz és elkezdtem simogatni a haját.* 
- De nem így akartalak kiengesztelni. *motyogta.*
- Nem kell ajándék, nem kell semmi... elég, ha itt vagy.
- Akkor is. *ült fel és pityeregni kezdett.* 
- Minnie. *szorítottam magamhoz és folyamatosan öleltem.* - Most már átvészelünk mindent, oké?
- De mi a garancia arra, hogy nem veszítelek el újra?
- Mindig csak ez a "de"... semmi "de"... ne aggódj, kérlek! Láttad ma is milyen boldog volt Jonghyun, hogy vele van Bang... neked is boldognak kellene lenned, hogy itt vagyok. 
- Én az is vagyok. *puszilta meg az arcomat.* - Mindennél boldogabb.
- De biztos? *vontam fel a szemöldököm.*
- Nincs "de". *kuncogott.*
- Rendben. *kuncogtam én is.* - Amúgy visszatérve Jonghyunra...
- Igen? *kulcsoltuk össze a kezünket.*
- Nem gondoltam volna, hogy ő akár a házasságig is elmenne...
- Nem bízol a szerelmükben?
- Nem az, hogy nem bízok. Csak furcsa volt. *mosolyogtam rá.* - A mi szerelmünket még kovácsolni kell, hogy olyan jó legyen, mint az övéké. 
- Nekem így is tökéletes. *nyomott a homlokomra is egy puszit.*
- Taemin...
- Hm?
- Elpuhultam? 
- Huh? Ezt, hogy érted?
- Hát... emlékszel mikor félévkor átiratkoztunk? 
- Hogyne emlékeznék... minden alkalommal mikor megláttalak késztetést éreztem arra, hogy ott helyben...
- Elég. Ne folytasd! *kuncogtam.* - Szóval emlékszel, hogy milyen kemény voltam akkoriban, igaz? Mindenkinek beszóltam és mindent verekedéssel oldottam volna meg. Bang pedig teljesen az ellentétem volt. Cuki volt, aranyos meg minden... De mióta járok veled ez teljesen megfordult... most olyan szerencsétlennek érzem magam. Mármint... miattad elpuhultam. 
- Nekem tök mindegy, hogy kemény vagy, vagy esetleg cuki... mindig tökéletes leszel. Az biztos, hogy a kemény Seo az szexi és begerjedek rá. *kuncogott.*
- Hülyeeee. *nevettem fel.* - Csak olyan kiszolgáltatottnak éreztem ma magam... Ahelyett, hogy én intéztem volna el a húgomat... más csinálta meg. Ez szánalmas... *húztam a szám.* 
- Tudod, hogy Eunnak elborult az agya és csak segíteni akart neked. *mosolygott.* - Emiatt ne aggódj.
- Mégis... mikor láttam, hogy a húgomat veri, egy pillanatra bűntudatom lett. 
- Miért? 
- Nem tudom... De nem is érdekel, megérdemelte... Bang helyesen cselekedett. *bólogattam elismerően magamnak.* - Viszont ezek után ne várd azt, hogy a családom elfogad minket.
- Megleszünk, ne aggódj. *bújt a nyakamhoz.*
- Taemin...
- Hm? 
- Tudod min gondolkoztam?
- Azon, hogy nem vagyok-e álmos?
- Neeeeeemm. *kezdtem el újra simogatni a haját.* - Ugye ti egy évvel hamarabb elmentek az egyetemtől, mint mi... Addig mit csinálunk nélkületek? Olyan rossz lesz. 
- Kicsim, azt az egy évet, csak kibírjuk valahogy. *kuncogott a hülyeségemen.*
- Aztán nehogy megláss valami csinos munkatársat. 
- Nem kell csinos munkatárs. *dünnyögte.* 
- Fáradt vagy?
- Igen.
- Miért?
- Egész éjszaka arra vártam hátha felhívsz még egyszer. 
- Komolyan? *lepődtem meg.*
- Igen. *bólogatott rajtam, ahogy csak tudott.* 
- Mindig okozol valami meglepetést. *kuncogtam.* - Akkor aludjunk. 
- Nem akarok. *ült fel ijedten.*
- Miért?
- Mert félek, hogyha felkelek nem leszel mellettem. Nem akarom. *rázta a fejem.*
- Ölelj át és akkor érezni fogod, hogy itt vagyok neked. Oké? *mosolyogtam rá.* 
- Re-rendben. *bólogatott. Majd aludni kezdtünk és ölelt. Szinte szorított.*
Nem vagyok benne, hogy okos dolog amit csináltam, mert az agyam ellenzi... De a szívem mást diktál. Itt pedig a "de" szócska nagyon is sokat számít. 
Reggel egyszerre keltünk, mert véletlen térden rúgtam és felkelt ő is. 
- Nem is te lennél. *kuncogott kínkeservesen.* 
- Bocsi, szívem. *pusziltam meg.* 
- Készen állsz?
- Mire? *néztem érthetetlenül.*
- Nem emlékszel?
- Tessék?
- Megyünk Japánba.
- Hogy mi? *hüledeztem és felültem, majd ő is.*
- Így beszéltük meg. Szünetben kettesben elmegyünk.
- Nem úgy volt, hogy inkább Európa?
- Te akartál odamenni. 
- Akkor menjünk olyan helyre, ami ilyenkor is pompázik és nyár van. 
- Oké. *kezdtünk el mind a ketten gondolkozni, majd egyszerre kimondtuk.* 
- Thaiföld! 
- Még a gondolataimat is tudod, te vagy az igazi. *csókolt meg és felborított. Teljesen rám mászott.* 
- Gondolatolvasó vagyok. *karoltam át a nyakát.* - De mi lesz a Raptorral és Miss Kim-mel? 
- Miss Kim? *nevetett.*
- Ugye milyen cukin hangzik? *kuncogtam.*
- Te mindig olyan cuki dolgokat mondasz róluk... ők biztos nem.
- Jaj, ne legyél már ilyen! *ütöttem meg a mellkasát.* - Még suli kezdete előtt hazajövünk és befejezzük azt a jakuzzizást. Oké?
- Nekem így is megfelel. *puszilta meg az ajkaim.* - De akkor menjünk pénzt váltani. *ugrott fel.* 
- Máris? *dünnyögtem.*
- Igen. *húzott fel, majd mind a ketten elkészülődtünk. Elég sokan voltak a turisztikai osztályon, így várakoznunk kellett. Viszont előtte megvettük a repülőjegyeinket. Holnap indulunk.* 
- Taemin, mi jövünk! *biccentettem.* 
- Oké. *állt fel.* 
- Mutasd meg az udvarias oldalad. *karoltam belé.*
- Ha nem váltja át a pénzt megfejelem, így megfelel? 
- Nagyon vicces. *mormogtam.*
- Jó napot! *köszöntünk egyszerre.*
- Jó napot! *köszönt a recepciós. Nagyon meglepődtünk, mivel afroamerikai volt. Taemin még egy lépést hátra is hökkent.* - Miben segíthetek? 
- Pénzt szeretnénk váltani.
- Mire?
- THB-re. *szóltam közbe.*
- Thai Bhat? *kérdezte vissza. Recepciós létére tudnia kéne.* 
- Igen. *bólogattam.*
- Mennyit?
- A számlámon lévő teljes összeget. *nyújtotta a kártyáját.* 
- Rendben. *vette el a nő és végezni kezdte munkáját.*
- Tessék? *pillantottam Taeminre.* - Az nagyon sok.
- Ne aggódj, nem fogjuk elkölteni az egészet. *mosolygott.*
- De akkor is! 
- Na, nyugi van! *karolt át. Ahogy készen lettünk indultunk is tovább.* 
- Vehetnénk pár dolgot is. 
- Oh, ez jó ötlet. *helyeselt.* 
- De melyik boltba menjünk?
- Ümm... *nézett körbe.* - Itt a sarkon volt valami. 
- Vagy tudod mit? Elsőnek köszönjünk el Bangéktől, a vásárlás utána is ráér. 
- Már megint leakarsz hozzájuk menni? Azt hiszik, hogy a nyakukra járunk.
- Jaj, Taemin! Biztos nem fogják... elakarsz menni köszönés nélkül?
- Jó,de ha majd Jonghyun keresztbe lenyel, nem segítek neked... 
- Olyan izé vagy. *löktem meg.*
- Izé-mizé. *kötözködött.* 
- Én tudom a legjobban, hogy Bang kedvel téged! *vigyorogtam.*
- Miért is? *vonta fel a szemöldökét.*
- Azért, mert itt vagy nekem. *fogtam meg mindkét kezét és himbálóztam.* 
- Mindig itt leszek. *puszilt meg.* - Akkor is, ha nem akarod. 
- Tudom. *karoltam belé, majd elindultunk. A folyosón beleütköztünk egy idősebb nőbe.* 
- Elnézést fiatalok! Tudnának nekem egy kicsit segíteni? 
- Sorry, I don't speak korean. We are Japanese. *próbálta lerázni Taemin, de megütöttem.* 
- Tessék? *kérdezte az idősebb nő.* - Ebből egy szót se értettem. 
- Do you speak english? *folytatta a hülyülést Taemin. Annyira gonosz.* 
- Hogy minek a farka? *kérdezett vissza. Már alig bírtam ki nevetés nélkül.* - Áh, mindegy... *legyintett és elbattyogott.* 
- Miért nem segítettünk? 
- Nem érünk rá. *kezdett húzni, majd kopogtatni kezdtünk az ajtajukon.*