Park Jun Seo.~

- Ne mondj ilyet! Nincs meghalva! Épp erről beszéltünk reggel Jonghyunnal. .
- Miről?
- Hát rólatok! Hogy mi viszonylag jól összeszoktunk, de ti meg még bizonytalanok vagytok! És ez természetes hisz amit tett az nem egyszerű elfelejteni meg minden, azt se tudom, hogy én hogyan felejtettem el amit Jonghyun tett velem. .egyszerűen csak nem gondolok rá! Úgy nézem mintha az meg sem történt volna. Ezt javasold Taeminnek is. . lehet nála ez a baj, tudom, hogy nálad más, de lehet nála ez. És ez nem szégyen. . egy kapcsolat nem egy percről megy a másikra. . mindenki másképp éli meg azt amin átment a párjával. Lehet Taemin fél, hogy megint elborul az agya és bántani fog és ezért ilyen, hogy egyszer jól megérted vele magad, máskor meg ki sem igazodsz rajta!
- Lehet igazad van! Csak tudod olyan jó nézni titeket mert ti olyan jól megértitek egymást!
- Jonghyun azt mondta, hogy mert mi kezdettől fogva egymással törődtünk. . már mint én és Jonghyun. . azért szivattuk egymást és ilyenek. És ebbe igaza van. . lehet most mi lennénk ilyen helyzetbe, ha úgy hozza a sors! És ti meg tök happyk lennétek! Semmi sem egyszerű! Ettől ne riadj vissza! Taemin a legjobb akit melléd eltudok képzelni!
- Nem tudom mit tegyek!
- Beszéld meg vele ezt az egészet!
- És mi van ha elege van belőlem és a hülye viselkedésemből?
- Seo! Taemin szeret! Ezért nincs elege! És látom rajta, hogy ő is fél valamitől! Ezt derítsd ki, hogy mitől és tuti, hogy jobb lesz minden! *puszilt meg.*
- Remélem is! *bújtam hozzám.*
- Ne legyen rossz kedved! *simogatta a hajam, majd bejött a tanár.*
- Jó napot! *köszönt.*
- Jó napot! *köszöntünk vissza.*
- Ma úgy érzem felelünk mert már elvannak maradva az érdemjegy szerzésbe! *ült le és lapozgatta a naplót.* - Hm. . Bang Eun Hee kisasszony! Fáradjon ki és számoljon be nekünk a tudásáról!
- Rendben! *bólintott Bang és kiment.*
Elkezdett beszélni és a tanár csak nézte őt. Csak mondta és mondta majd a tanár leállította és elküldte a helyére.
- Ez most jó vagy rossz? *kérdezte tőlem.*
- Jó felelet volt! *szólt közbe a tanár.* - Megérdemli a dicséretet és a jó jegyet!
- Köszönöm! *hajolt meg.*
Majd az óra további részébe még kérdezgette az osztályt, hogy mindenki aktív legyen. Mikor vége volt az órának kimentünk szünetre.
- Sziaa! *puszilta meg Jonghyunt.*
- Szia! *mosolygott.* - Szia Seo! *mosolygott rám. Mi ez a hirtelen jóindulat?*
- Szia! *mosolyodtam el.*
- Taemin? *kérdezte Bang.*
- Elment haza mert rosszul érezte magát.
- Uh, mi volt a baja?
- Hányingere volt meg fájt a feje. 
- Értem! Az nem jó. *húzta a száját. Hazament? De reggel még semmi... mindegy... Talán a pia miatt.*
- Hát nem! *rázta a fejét.* - De ti jól vagytok ugye?
- Persze! *bólogatott.*
- Igen, jól vagyunk! *mondtam.*
- Akkor jó!
- Képzeld feleltem!
- Igen? Na és?
- A tanárnak úgy kellett leütnie Eunt. *kuncogtam.*
- Tényleg?
- Aham! *bólogatott és vigyorgott.*
- Kicsim. . mit szívtál? *kuncogott Jonghyun.*
- Semmit! A parfümödnek az illatát!
- Akkor nem használom ezt a parfümöm mert megbolondulsz tőle! *kuncogott.*
- Nyaah . .pedig tetszik! *ugráltam.*
- Bolond! *kuncogtam.*
- Tudooom! *vigyorgott Bang.*
- Na állj le! *fogta le Jonghyun.*
- Jóó! Gonoszak vagytok! *durcis fejet vágott hozzá.*
- Durci manci. *csíptem meg az arcát.*
- Héé! *kuncogott.*
Majd még hülyültünk és elmentünk órára. Elkezdődött és nagyon unalmas volt, ahogy innentől az összes óra. Hamar összepakoltam a cuccaim és előrementem. Aggódtam Taemin miatt, akármennyire is haragszunk most egymásra. Ahogy haladtam hazafelé láttam ahogyan a lakás felé tart. Eléggé magába volt zuhanva és féltem, hogy valami komolyabb baja van. Legszívesebben ott helyben megöleltem volna, de vártam amíg felmegy. Nincs pofám most beszélni vele... viszont nem értem, hogy miért csak én aggódok, mikor ez részben az ő hibája is. Sose gondoltam azt, hogy a kettőnk kapcsolata ilyen nehéz lesz. Ahelyett, hogy egymásra támaszkodnánk, elmarjuk magunkat egymástól! Én pedig ezt nem akarom! Nagyon nem akarom! Egy tökéletes kapcsolatra vágyok, amit sajnos nem fogok megkapni. Nem azért, mert a Taemin nem méltó rá, hanem azért, mert nem létezik tökéletes kapcsolat. De vajon hol lehetett? Mert biztos nem most ért haza a suliból. Amint ezeken gondolkoztam észre sem vettem, hogy a lábaim felvittek a lakásig. Belépve ledobtam a nappaliba a táskámat. Ő nem volt sehol, így bementem a kis zeneszobájukba, ott ült. 
- Szia... *köszöntem és leültem tőle a legtávolabbi ponthoz.* 
- Szia... *sóhajtott.* 
- Mondta  Jonghyun, hogy hányingered volt és, hogy fájt a fejed...
- Csak a pia miatt...
- Miért nem kértél gyógyszert?
- Minek? *forgatta a szemét.*
- Taemin! *álltam fel és odamentem hozzá.*
- Igen? *nézett fel rám és várta a mondanivalómat.*
- Figyelj én tudom, hogy a kettőnk kapcsolata siralmas... 
- Nem siralmas! *vágta vissza mérgesen.* 
- Akkor milyen? 
- Hát... nem tudom. 
- Figyelj, én csak bocsá...
- Ne most! *vágott közbe és felállt.* - Ne most kérjünk egymástól bocsánatot! 
- Hát akkor mikor?
- Mikor eljön az ideje... ami nem most van... 
- Jól van. *sóhajtottam. Miért nem engedi, hogy végre túl legyünk rajta?!* 
- Elszeretnélek vinni pár helyre.
- Ha ilyen durcásan fogsz rám nézni nem megyek sehova! Nekem nem kell az, hogy végig húzd a szád... miközben nem csak én vagyok a hibás, hanem te is! 
- Seo! *lépett közelebb és végig simított az arcomon.* - Én ilyet nem mondtam. *majd gyengéden megcsókolt, szinte alig ért hozzám.* 
- Felöltözök! *engedtem el.*
- Jó, én is. 
- Adnál ruhát? 
- Ja, igen... már készítettem neked ki egyet. *és oda is adta az egyik egyberuhámat. Elmentem felöltözni  és rendbe szedtem magam. Így tett ő is, majd amikor idő volt, elindultunk. Megfogta a kezemet, ami nagyon jól esett. Olyan voltam, mint egy kislány, aki először randizik. Szorosan mentem mellette, ahogyan csak tudtam.* - Mi a baj? *kérdezte vigyorogva.*
- Csak jó veled lenni. *mosolyogtam.*
- És még milyen jó lesz! *puszilta meg az arcom, majd még sétáltunk és egy Cat Cafe-nál álltunk meg.* 
- Nyaahh! *néztem a kirakatott.* - Ez egy igazi Cat Cafe? 
- Igen, az... japán mintára épült. *mosolygott.*
- És ide be fogunk menni? *kérdeztem izgatottan.*
- Persze! *bólogatott és behúzott. Belépve üdvözöltek minket, majd leadtuk a rendelésünket a kávét. Lóbáltam a lábaimat, annyira jó volt ez a hely.* 
- Ennyire izgatott vagy? *kérdezte nevetve.*
- Igen, hiszen cicák! *álmélkodtam.* 
- Miért nem tartottatok a lakásotokba egy cicát? 
- Azért, mert Bang nem kedveli őket. *durciztam.* 
- Akkor ide többször is eljöhetnénk, hogy tudj velük foglalkozni.
- Az nagyon jó lenne. *vigyorogtam, ő pedig megfogta a kezem, majd megkaptuk a rendeléseinket.* - Érdekes, a legutóbbi randinkon az asztalnál én fogtam a te kezedet. 
- Akkor ez most ilyen fordított eset. 
- Igen, az! *bólogattam.* - De akkor más volt, nem? 
- Ezt, hogy érted? 
- Hát... akkor azon aggódtunk, hogy szakítani fogunk, most meg...
- Most meg?
- Most meg... nem tudom, mivel fogalmam sincs, hogy miért hoztál ide.
- Az a lényeg, hogy most ne foglalkozz semmivel... idővel mindent megtudsz. Csak élvezzük ki ezt az együtt töltött időt. 
- Ezt fogom tenni. *mosolyogtam rá, majd ő is rám. Megittuk a kávéinkat és egyenesen a cicákhoz mentünk.* - Oh, te olyan édes vagy! *kaptam fel egy fekete-fehér foltost.* 
- Tetszik? *állt mellém Taemin.*
- Igen, nagyon. *öleltem magamhoz, közben pedig a többi cicust is simogattam, ahogyan Minnie is.* 
- Seo...
- Hm? *fordultam felé, kivette a kezemből a cicát és megcsókolt. A derekamra tette a kezét és úgy húzott közel magához. Átkaroltam a nyakát, ahogy lehajolt hozzám. Kicsit még foglalkoztunk a cicákkal, majd elmentünk. Ő kicsit lemaradt, mintha keresne valamit, így hátranéztem hozzá. Még mindig annyira eszméletlen jól néz ki. Tényleg nem hiszem el, hogy képes velem együtt lenni...* 
- Mit keresel annyira? *kérdeztem tőle.*
- Egy pillanat. *állt meg és szétnézett.* 
- Na, mi az? *léptem oda hozzá.*
- Kíváncsi vagy? *vigyorgott.*
- Nagyon kíváncsi vagyok! *ugráltam.*
- Nyugi van! *puszilta meg a homlokomat. Ez a lépése többet jelentett, mintha csak simán megcsókolna, ezért megöleltem.* - Naaaa, mi a baj? *nevetett ki.*
- Csak szeretlek. 
- Tudom. Engem csak szeretni lehet. *mosolygott. Tessék? Miért nem mondta, hogy ő is szeret engem? Ezt most nem értem... mi ez az egész? Hirtelen elengedett.* - Nézd csak! *mutatott egy gyönyörű fehér szekérre, amit két ló vezetett, persze a vezető segítségével.* 
- Lovaskocsi? Ez most komoly? Hogyan? Szöul közepén? Hogy csináltad? *ámuldoztam, nem hittem a szememnek. Ez meg... hogyan? Mi ez?* 
- Hamupipőke is azzal ment, nem? *vigyorodott el.* - Amúgy meg, a múltkor szereztem egy katonai tábornokot, vannak kapcsolataim... szóval, ne csodálkozz semmin! 
- De igen! *vigyorogtam és felsegített. Utána pedig felült ő is. Ahogy elindultunk, adott nekem egy szál vörös rózsát. Annyira romantikus, tényleg.* - Taemin ez... én mindjárt elsírom magam...
- Még nincs vége. *csókolt meg.* 
- Csak áruld el, hogy...
- Még nem! *simogatta a hajam és mellém bújt.* 
- Oké, akkor addig nem kérdezősködök.  
- Ne is, mert zavarba jövök. *nevetett fel.*
- Miért is?
- Mert zavarba ejtő lesz! *karolt át.* 
- Oh... amúgy gyönyörű ez a rózsa, köszönöm. 
- Pont olyan gyönyörű, mint te. *mosolygott.*
- És még te jössz zavarba? Ha ilyeneket mondasz, a szívem a torkomban dobog. *hajtottam le a fejem.*
- Mond ki! *súgta a fülembe.* 
- Szeretlek. *néztem mélyen a szemébe.* 
- Olyan édes vagy. *vigyorgott, majd szólt a kocsisnak, hogy balra forduljon. Oké, most gúnyt űz belőlem? Legalább annyit mondhatott volna, hogy én is. Nem sokkal később meg is érkeztünk, egyenesen a Han folyóhoz. A kocsis leparkolt. Ő pedig leterített egy plédet, majd rakott ki kettőnknek kaját. Leültünk.*
- Taemin, te... 
- Nem, még nem beszélhetsz! 
- De ez most pont olyan, mint az én saját...
- Seo!
- Jó, nem beszélek! 
- Na, azért! A felesleges dolgokat, most hanyagoljuk...
- Jó, rendben. *mosolyogtam.* 
- Tudod, azt szeretném, ha ez a kis együtt töltött idő, tökéletes lenne. Már csak egyetlenegy dolgot kell megtennünk ezen kívül és mindent megtudunk beszélni. Na, de együnk! Éhes vagyok! *és enni kezdtünk.*
- Túl gyorsan eszel! *állítottam le.* - Fájni fog a hasad! 
- Oké, lassabban eszek anya! *nevetett fel.*
- Hé! Mi az, hogy anya? *ütöttem meg.*
- Mommy! 
- Te kis... *estem neki és felborultunk. Felültem rajta és lefogtam a két kezét.* 
- Na és most mit fogsz csinálni? *nevetett fel.*
- Szólok a kocsisnak, hogy erőszakoljon meg! *haraptam meg a nyakát. Ő pedig belemarkolt a fenekembe.* 
- Tudod ilyenkor mi jön? És a kocsist inkább kihagyom, köszi!
- Csók? Pedig szerintem pont az esete lennél! *néztem a távolban a férfit.* 
- De csók ám! *ahogy kimondtam lehajoltam hozzá, hogy megcsókoljon.* - Ha ennyire az esete vagyok, csatlakozzon harmadiknak! 
- Még mit nem! Te csak az enyém vagy! *szálltam le róla, ő pedig felült.* 
- Az enyém? Birtokolsz? *lökte meg a fejem.* 
- Mert te nem ezt szoktad mondani mindig? 
- Dehogynem! Mert az úgy is van, de a te szádból furcsa hallani. 
- Akkor, majd mondom többször, hogy megszokd! 
- Az I love you, mit is jelent? *nézett rám komolyan.*
- Taemin, mintha nem tudnád! *ettem egy falatot.* 
- De most komolyan! *mondta és ő is evett.* 
- Szeretlek. 
- Komolyan?
- Igen. 
- Ezt jó tudni. *nevetett. Oké, most már tutira szórakozik velem! Holnap majd jót röhög Jonghyunnal mennyire rátudott szedni a dolgokra. Teljesen elment a kedvem mindentől, de nem szeretném neki ezt mutatni. Miért nem képes kimondani?* 
- Hova megyünk ezután? *tereltem a témát.*
- Ez jó kérdés. *gondolkozott el.* - Mi is volt? Ja, igen... most hazamegyünk. 
- Megnézni egy filmet...
- Pontosan! *mosolygott.*
- Honnan tudtad? *hüledeztem.* - Ez az én...
- Tökéletes randim. *fejezte be a mondatomat és vigyorgott.* - Az egyik füzetedben találtam még tegnap este egy cetlin. Fel volt írva. 
1. Meglátogatni a barátommal, egy Cat Cafe-t. Mivel mind a kettőjüket imádom és szeretném, ha ő is kedvelné a cicákat. 
2. Lovaskocsival végig menni Szöulon egészen a Han folyóig. Akárcsak Hamupipőke a báli útján.
3. A Han folyó partján piknikezni a szerelmemmel.
4. Hazamegyünk és ketten megnézünk egy romantikus filmet. 
5. Bizonyítsa a szerelmét. 
Sorolta fel teljesen kívülről. Nagyon meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy képes ezt véghez vinni. Pedig azt a tökéletes randit még kicsiként írtam, csak sajnáltam kidobni... vártam arra a srácra, aki képes ezt véghez vinni. Ő tényleg eszméletlen! Talán ő az igazi... 
- Szeretlek! *borultam a nyakába. El se engedtem őt, szorítottam ahogyan csak tudtam. Eleredtek a könnyeim, ő pedig a hátamat simogatta. Nem akartam véget venni a pillanatnak, csak a közelségét akartam, magam mellett tudni és érezni. Most az se érdekel, ha nem mondja viszont.* 
- Seo...
- Igen? *hüppögtem a nyakába.* 
- Megnézzük azt a filmet? Szeretném bizonyítani a szerelmemet! *kuncogott.* 
- Menjünk, de nem foglak elengedni! 
- Oké. *simogatott még mindig.* - De akkor, hogy pakolunk össze? 
- Sehogy! *szorítottam még mindig. Intett a kocsisnak, hogy nem szedné-e össze a cuccokat. Szerencsére ő segített, így Taemin a karjaiba vitt egészen a kocsiig. Nagy nehezen pedig felszálltunk.*
- Megfogok fulladni! *nevetett.*
- Nem baj. *kuncogtam.*
- Ja, hogy utána tudj pasizni, igaz? *kuncogtam.*
- Hülye, nem! Ráizgultál már a kocsis bácsikára? 
- Mindennél jobban! *nevetett.* - De néz már fel drágaság, nem látlak! 
- Drágasssszzzág. *nevettem és felnéztem rá.*
- Adj egy puszit! 
- Nem! 
- Mert? 
- Mert... mond azt, hogy szeretsz! 
- De nem szeretlek...
- Komolyan? *engedtem el.* 
- Igen, komolyan. *vágott hozzá fapofát.* - Érdekes, nem? Mikor én szerettelek, te nem szerettél... mikor te szeretsz, én nem szeretlek... megtudod érteni, igaz?
- Igen, meg. *bólogattam.* 
- Sajnálom, de már nem tudlak úgy szeretni... nekem idő kell. 
- Persze, megértelek. *bámultam magam elé. Ez rohadt szar... én nem is tudtam, hogy Taeminnek ez ennyire fájt és ilyen rossz volt. Nem szeret viszont, az akit szeretsz... ennél rosszabb nincsen a világon. Útközben már egyáltalán nem szóltunk egymáshoz. Még beszélt egy kicsit a kocsissal mikor megérkeztünk, majd felmentünk a nappaliba. Elindított egy filmet, viszont egyáltalán nem tudtam odafigyelni. Hogyan akarja bizonyítani a szerelmét, mikor már nem szeret engem? Ezt most nem értem... Néha-néha rápillantottam, de próbáltam figyelni a filmet. Akaratlanul is elkezdtem mellette sírni. Nem azért, mert annyira szomorú volt, hanem, mert belegondoltam, abba, hogy nem szeret viszont. Én ebbe belefogok pusztulni...*
- Kicsim, mi a baj? *karolt át és próbált nyugtatni.*
- Csak... csak. *hüppögtem.* - Nagyon megsajnáltam a csajt. 
- Kikapcsoljam? 
- Ne, ne kapcsold ki! Végig akarom nézni! *bújtam oda hozzá.* 
- De, ha ennyire megvisel akkor...
- Nem! *vágtam közbe.* 
- Jó, akkor nézzük! 
- Tökéletes randi... *motyogtam. Néztük tovább a filmet és ahogy vége lett kikapcsolta. Rendbe hoztuk magunkat egy kicsit, utána pedig engem nézett.* - Kezdhetem?
- Nem, én kezdem! *mosolygott, majd beszélni kezdett.* - Egy okból csináltam ezt, hogy lásd mennyire szeretlek! 
- De hiszen... azt mondtad, hogy nem szeretsz engem! 
- Emlékszel mikor azt mondtad nekem, hogy megbántad, amiért rám fecsérelted azt a szót, hogy szeretlek?
- Igen, de azt nem gondoltam komolyan! Csak dühös voltam... iszonyú nagy bűntudatom volt miatta! 
- Abban a kerek egész pillanatban darabokra törted a szívem... millió darabra, amit egy egyszerű bocsánatkérés nem tudott volna összeragasztani. Így úgy gondoltam tudd meg te is, hogy milyen az, ha valaki nem szeret téged viszont, te pedig szereted. Azért húztam ki belőled annyiszor... Nem akartalak ezzel kioktatni téged, mint egy rossz kölyköt... csak szeretném, ha tudnád, hogy ez a kapcsolat kettőnkről szól és nem csak rólad. Voltaképp nekem te mindennél többet jelentesz és ez a tökéletes randi pedig arra kellett, hogy érezd, szeretlek! Még, ha nem is mutattam ki igazán azokban a pillanatokban... Tudom, hogy hibás vagyok, mert hibás vagyok! Nem szabadott volna a fejedhez vágnom azokat a dolgokat, amit azóta is bánok és bocsánatot kérek érte! Azt is tudom, hogy a kapcsolatunk nem a legjobb... de nem siralmas! Mindent megfogunk tenni azért, hogy ez jobb legyen! 
- Rosszul esett, hogy nem tudsz rám várni, mert láttad, hogy a haverod jobban halad, mint te! Azt gondoltam, hogy versenyzel vagy valami... fogalmam sincs, hogy mi játszódott le bennem. Úgy éreztem, hogy csak egy szimpla tárgyként tekintesz rám! És annyira megijedtem, mikor nem viszonoztad az érzéseimet... egy pillanat alatt megállt számomra a világ. Rettegtem attól, hogy elveszítelek téged, akárcsak egy pillanatra is! Életemben nem gondoltam volna, hogy egy srác képes lett volna értem megcsinálni a tökéletes randit! Taemin, most hiába haragszol meg rám vagy sem, de számomra tényleg tökéletes vagy! Szeretlek! És tudom, hogy a kapcsoltunkon lehetne mit alakítani... de az emberek csak azt a Minniet és Seot látják, akik a suliban vannak. Azt nem látja senki, hogy mennyit küszködünk a problémáinkkal és teszünk azért, hogy mind a kettőnknek jó legyen. 
- Seo, én várni fogok rád! Megígérem! 
- Nem! Nem várakoztatlak tovább...
- Tessék? Ugye nem akarsz szakítani?
- Nem, dehogyis! Az a baj, hogy testileg még nem kerültünk egymáshoz... szóval, ha megtörténne köztünk a szex, az a kapcsolatunkon is javítana. 
- Így gondolod? *nyelt nagyot.* - És mikor szeretnéd? 
- Szerintem ne tervezzük meg, majd jön magától. 
- Igen, így a legjobb. *vigyorgott.* - Na, gyere ide!
- Végre! *ugrottam a nyakába, hogy megöleljem.* - Akkor megbocsájtunk egymásnak? 
- De meg ám! *ölelt szorosan.* - Szeretlek! *csókolt meg.*
- Szeretlek Minnie! *csókoltam viszont.* - Mennyi az idő?
- 20:00
- Nem akarom eme csodás pillanatot megzavarni, de a három ZH-d... 
- Nem érdekelnek!
- Taemin! Valakinek a ZH egy érettségi írásbelijének felel meg. Valakinek egy féléves anyag... vagy a kettő együtt! Csináljuk meg!
- De én itt akarok lenni veled...
- Taemin! Ha megcsinálod és jól sikerül... akkor...
- Akkor mi?
- Előre hozhatnánk azt az időpontot, amit nem akartunk megtervezni...
- Most azt mondod, hogy...? *vigyorodott el, mint egy idióta.* 
- De azt ám! *vigyorogtam én is.*
- Csinálom! *pattant fel.* 
- Addig én lefürdök. *pusziltam meg.* 
- Oké. *mosolygott rám. Én pedig elmentem. Elég sokáig fürödtem, teljesen elfelejtkeztem magamról. Ahogy készen lettem, ismét eszembe jutott, hogy nincs nálam ruha. Jobban mondva még mindig Taeminnél vannak. Magam köré csavartam a törölközőt és a szobába mentem. Mikor kinyitottam az ajtót meglepetésemre apró gyertyák voltak a földön, amiből az "I love you" jött ki.* 
- Hát ez? *vigyorodtam el.*
- Úgy gondoltam, hogy amíg világítanak a gyertyák, addig csináljuk a ZH-t. *mosolygott.*
- Remek ötlet! *léptem közelebb hozzá és megcsókoltam.* - És én is szeretlek, de adj ruhát! *kuncogtam.*
- Tessék!
- A te felsőd és az egyik bugyim... hol marad a boxered? *cukkoltam.* 
- Most azt szeretném, hogy így legyél! 
- Oké. *vigyorogtam, majd átöltöztem. Ahogy csinálta a ZH-t beleültem az ölébe és segítettem neki. Elég sokáig csináltuk. Hajnali 5-ig.* - Nyah, nagyon fáradt vagyok! *töröltem a szemeim.*
- Kettőkor mondtam, hogy feküdj le!
- De nem hagylak itt! *karoltam át.* 
- Kész! *vigyorgott.* 
- Remek! Ügyes vagy! 
- Ügyesek vagyunk! *puszilt meg.* - Elmegyek, fürdök. 
- Oké. *feleltem, felállt. Én pedig elaludtam az asztalnál. Szinte azonnal keltett, mert idő volt. Készülődnünk kellett a suliba. Nagy nehezen összepakolásztunk és felöltöztünk.* - Undorítóan nézek ki! Csupa karikás a szemem! 
- Szép vagy! *karolt át, majd elindultunk a suliba. Nem találkoztunk most senkivel. Egyből a teremhez mentünk, ahol Taeminnek le kellett adnia a ZH-it. Belépett és leadta.*
- Most mi lesz? *kérdeztem.*
- Várunk! *ült le és töprengett.* 
- Úgy is jól fog sikerülni! Hidd el! 
- Elnézést! *lépett ki a tegnapi nő.* - Most épp dolgom akadt, a következő szünetben megtudja az eredményeket. Nyugodtan mehet órára! *mondta és el is viharzott.* 
- Ez most komoly? *néztem utána.*
- Legalább lesz időm megásni a síromat. *kuncogott.* 
- Hülye! Nagyon sokáig csináltuk, jók lesznek! Na, gyere... menjünk és keressük meg Banget, mert hiányzik!
- Jonghyun, nem?
- Jonghyun meg neked hiányzik! *kuncogtam.*
- Ja, oké. *nevetett.* - Amúgy nem sokára tavaszi szünet, nem?
- De! Tényleg, el is felejtettem!
- Na, majd meglátjuk, hogy mi lesz. *mosolygott és elindultunk megkeresni őket.* 

Bang Eun Hee.-

- Szerintem emiatt nem kellene aggódnod. *mosolygott.* - Ez most olyan, hogy mikor még józan voltam.. Taemin is betámadott. De ugye ő meg meglátta az oldalam és egyből jött azzal, hogy képtelen megtenni, mert eszébe jutott, hogy megvert... Viszont ez már régen volt! Ahogyan a ti kapcsolatotok is régen volt!  Ugyanúgy Jonghyunnak is lehetne félnivalója veled szemben... ő is hihetné azt, hogy rosszul nyalt ki téged... most vagy nem hiszi ezt vagy éppen nem meri megmondani. Most már szeret téged és nem azzal fog törődni, hogy hogyan nyögsz alatta... persze ezt is nézni fogja, csak nem gúnyolódásból... hanem csak szimplán tudni fogja, hogy élvezed a társaságát. Arról meg nem is beszélve, hogy ha ennyire kívánod őt akkor feküdj le vele!
- Feküdjek le vele? *kérdeztem vissza. Kicsit meglepett.*
- Igen! Ettől még nem foglak kurvának nézni! Taemin se fog kurvának nézni! A többivel pedig ne foglalkozz... egyszerűen csak szereted őt és kívánod... nincs ezzel semmi gond szerintem. Azzal lesz gond, ha túl sokáig húzzátok és eltávolodtok egymástól vagy nem tudom...
- Nem tudom, hogy mit kellene tennem. *sóhajtottam fel.* - Te még nem akarsz Taeminnel lefeküdni?
- Őszintén?
- Aha.
- Nem. *kuncogott.*
- Mert? *kuncogtam én is.*
- Zavarba jövök tőle... nekem ez így nem megy! Elsőnek ezen kell túl lennem... utána jöhet bármi. Csak meg kell szoknom a közelségét.
- Ez cuki. *vigyorogtam.*
- Nem, nem az! Idegesítő... *nevetett saját magán.* - Na, de visszatérve... szerintem beszéld meg Jonghyunnal a félelmeidet vele szemben és együtt letudnátok küzdeni.
- Igen, igazad van. *bólogattam.* - Talán neked is ezt kellene csinálnod!
- Hát... nem tudom... lehetséges. Másoknak mindig olyan könnyű tanácsot adni, de saját magamnak... na, az már kész nehézség.
- Mert rád mindig lehet támaszkodni. *mosolyogtam.*
- Ahogyan rád is. *mosolygott vissza rám.*
- Nem szeretném, ha Jonghyun elszállna magától vagy valami...
- Ezt, hogy érted?
- Nem akarom, hogy könnyűvérűnek tartson vagy valami...
- Csak merjen annak tartani, tuti megfejelem! De nem fog... hiszen itt van veled és szeret téged! Ő mindig is azt szeretné, ami neked jó. Ne becsüld le őt!
- Reménykedek benne, hogy ez tényleg így van. *sóhajtottam.*
- Aztán pedig elmesélheted nekem, hogy milyen az ágyba. *kuncogott.*
- Érdekel? *kuncogtam én is.*
- Még szép! Nevetni akarok rajta.
- Gonosz vagy!
- Tudom. *vigyorgott.*
- Na, gyere menjünk! *karoltam belé.*
- Mást nem is akarsz beszélni?
- Mit?
- Hát mondjuk... én tanácsot adtam neked, de nem nagyon kérdeztél rá, hogy velem mi volt vagy mi van... *nézett rám.*
- Oh, ne haragudj! *engedtem el és vakartam a tarkóm. Olyan rossz érzés volt.*
- Jonghyun elveszi az eszed. *vonta fel a szemöldökét.*
- Mi volt veled? *kérdeztem.*
- Nem tudom... *rázta a fejét.* - Nem emlékszek rá.
- Akkor ezért kérdezzem meg? *kuncogtam.*
- Hát nem... csak egy kölcsönös oda-vissza beszélgetés nem lett volna rossz... de inkább menjünk!  *sóhajtott és kihúzott a wc-ből. Meglepetésünkre már ott álltak.*
- Meglepetés! *vigyorgott Taemin.*
- Jézusom. *kapott a mellkasához Seo.*
- Rossz a lelkiismereted. *kuncogott Jonghyun.*
- Aaazzz... *állt Taemin mellé Seo.*
- Eun... jobb vagy balkezes vagy? *kérdezte Taemin.*
- Tessék? *kérdeztem érthetetlenül.*
- Jobb vagy balkezes vagy? *vigyorgott tovább, mint egy hülye.*
- Jobb.
- LOL... pedig asszem ma reggel mindkettőt tudtad használni. *nyújtotta a nyelvét.*
- Hülye! *ütöttem meg a mellkasát.*
- Annyira rosszindulatú vagy! *pöckölte meg Taemin fejét Seo.*
- Hé... Hé... Eun, szerinted a JOBB vagy a BAL kormányos kocsik a jobbak?
- Ember! *kuncogott Jonghyun.*
- Ümm... a bal! *feleltem.*
- Oh, tényleg mind a kettő felé hajlik! *nevetett fel Taemin.* - Bal és jobb felváltva... *nevetett még mindig.*
- Akkora perverz vagy! *lökte meg Seo.*
- Volt kitől tanulnom. *vigyorgott.*
- Csak egyszer csinálj valamit, amivel téged is lehet piszkálni Lee Taemin... kicsinállak! *kuncogtam.*
- Oh, hidd el! Első kézben fogom elmesélni neked. *kuncogott Seo.*
- Első kézben... *nevetett fel Taemin.*
- Annyira hülye vagy! Mit szívtál?
- Szerintem betett neki a sok ZH, *nevetett Jonghyun.*
- Nyugi van! Holnap a ZH-kat kézből-kézbe fogom átadni a tanárnőnek! *vigyorgott rám.*
- Na, jól van... *löktem meg.* - Belehet ám fejezni!
- Jó, csak még egy utolsó kérdés! *kuncogott.*
- Hallgatlak!
- Ha a jobb lenne a felül és a bal az alul... melyiket választanád?
- Hm... akkor a jobb!
- Respect! *pacsizott le a vigyorgó Jonghyunnal.* - Jó csajt választottál!
- Na, jóóó... *karolt Seo, Taeminbe és húzni kezdte.* - Elviszem innen ezt az idiótát, mielőtt még elfajulnak a dolgok.
- Szebb és JOBB napot! *integetett Taemin megfordulva.*
- Istenem... gyere már! *kezdte húzni. Majd elmentek.*
- Bocsi. *mondta Jonghyun.*
- Miért?
- Hát Taemin miatt. .
- Jaj semmi, tudom, hogy csak hülyül. *mosolyogtam.*
- Akkor jó! De szokása túlzásba vinni.
- Akkor úgy is leütöm! *kuncogtam.*
- Oh a kis erőgép! *kuncogott és megbökte a kezem.*
- Igenis erős vagyok!
- Az vagy!
- Felemeljelek?
- Ne mert bajod esik!
- Jaj, aggódsz értem?
- Igen! Nagyon is!
- Akkor tényleg szeretsz? *néztem fel rá.* 

- Igen! De miért bizonytalanodtál el?
- Nem tudom. . de ha szeretsz akkor. .
- Akkor? *ült le a földre és felnézett rám.*
- Mindegy! *ráztam a fejem.*
- Eunnie! *rángatta a pólóm mint egy kisbaba.*
- Naa. . megnyújtod a pólómat!
- Le is tépem ha nem mondod el! *kuncogott.*
- Haha. *grimaszoltam.*
- Na mond már!
- Csak amit reggel beszéltünk. . .
- Amiért nem?
- Igen!
- Jaj Eunnie! Mondtam, hogy az régen volt!
- És ha most szeretsz akkor nem azt fogod nézni?
- Nem! *húzott le magához és leguggoltam mellé.*
- Biztos?
- Olyan vagy mint egy kislány! *puszilt meg.* - Nem mondom, hogy nem fogom nézni, de nem az fog eszembe jutni ami régen!
- Hanem?
- Még nem tudom, de biztos valami szép. . pl az, hogy a barátnőm vagy és ezt csak én hallhatom ezentúl!
- Honnan tudod?
- Megakarsz csalni?
- És ha összeveszünk?
- Olyan nem lesz! *mosolygott.*
- Honnan tudod? Taemin és Seo is szokott veszekedni!
- Mert Taemin egy hülye!
- Nálunk meg én vagyok a hülye!
- Nem! Te nem vagy hülye!
- Biztos?
- Igen! Jaj de mi van veled?
- Nem tudom! Beszéltem Seoval és elgondolkodtam!
- Gondolhattam volna! Mit mondott?
- Azt, hogy szeretsz és tuti nem fogod nézni majd a nyögésem.
- Igaza van!
- Biztos?
- Igen! Bízz bennem!
- Bízok!
- Akkor jó! *mosolygott és megcsókolt.*
- Nézzétek már! *kuncogott egy ismerős hang a közelünkbe.* - A legrosszabb pár milyen szépen mutat együtt.
- Már megint. *sóhajtottam.*
- Ne foglalkozz velük! *ölelt át Jonghyun.*
- Miért nem tudják befejezni? *motyogtam a nyakába.*
- Mert fogyatékosok! Na várj meg itt! *puszilt meg és felállt. Akkor láttam meg, hogy Bin volt az aki kiabált.* - Na mi a bajod? *hallottam amint Jonghyun beszél miközben szembeállt Binnel.*
- Semmi! Csak cukik vagytok!
- Köszönjük, ti meg undorítóak. . szóval jó lenne ha többet tényleg nem hallanánk rólatok mert már kicsit unjuk, hogy a pofátokat kell nézni!
- Majd megsajnállak titeket! Ha lesz időm!
- Mi van? Csak nem egész nap az asszonyt kell kielégíteni? El is hiszem, hogy egy menet neki nem elég veled. . hisz olyan szar vagy, hogy te elélvezel, de neki még a 4.-ik menet se elég. . *kuncogott Jonghyun.*
- Te beszélsz? Attól még, hogy erős vagyok meg ki vagy gyúrva mintha muszáj lenne attól még Eun nem fog kielégülni tőled!
- Honnan tudod?
- Jaj nézz már magadra!
- És honnan tudod, hogy nem volt még semmi köztünk?
- Mert Eun egy beszari és nem mer lefeküdni veled! Fél, hogy utána nem tudna majd járni!
- Na akkor most, hogy is van? Most szar vagyok, de azért Eun attól fél, hogy nem tud majd járni utána? Ez a kettő sehogy se jön össze! *imádom, hogy nem az erejével akar győzni.*
- Most azt hiszed okos vagy?
- Lényegesen okosabb vagyok mint te!
- Te egy hülye kihalt álltra hasonlítasz! Agyad sincs!
- Tudod a Raptorok voltak az egyik legokosabb lények mert összetudtak tartani és nem erővel győztek hanem ésszel! És most én is sarokba szorítottalak mert belesétáltál a saját csapdádba. . a saját hazugságodba! *félelmetes ez az ember, nem csak az arca Raptor hanem a gondolkodása is.*
- Pff. . *nevetett Bin.*
- Ennyi amit tudsz mondani? Szánalmas vagy!
- Szánalmas vagy te! *akarta megütni Dinót de megfogta a kezét.*
- Na? Tényleg? *csavarta ki a kezét.* - Nem akartam erőszakos lenni, de ha muszáj. .
- Engedj már el! *nyüszögött Bin és vörösödött a feje.*
- Kisfiú! *kuncogott Dinó.* - Hagyd békén Eunt és engem is mert legközelebb eltöröm a kezed! *szorította még jobban.*
- Jó! Jó! Engedj már el! *nyüszögött.*
- Szánalom! *engedte el.* - Remélem tartod magad ehhez mert tényleg megteszem! Nem érdekel, hogy kicsapnak! És ha utána azt hiszed, hogy nem védem meg Eunt akkor tévedsz! Mindig Eun mellett leszek! Még ha nem is látsz!
- Jól van már! Hagyom a kis kurvádat! *fogta a kezét.*
- Rendben! *indult vissza hozzám.* - Ja és nem kurva! *fordult vissza majd odajött hozzám.* - Jól vagy?
- Igen! *bólogattam.*
- Akkor jó! *ölelt át.*
- Félek tőled! *kuncogtam.*
- Mert?
- Túl okos vagy!
- Dehogy is! Csak Bin hülye!
- De akkor is!
- Te is okos vagy!
- De nem ennyire!
- Hanem jobban!
- De. .
- Nincs de! *fogta be a szám.* - Az van amit én mondok!
- Valóban?
- Igen! Most az egyszer!
- Gonosz!
- Csak az igazat mondom!
- Blöö! *nyújtottam ki a nyelvem.*
- Leharapom! *harapott rá a nyelvemre.*
- Héé! *ütöttem meg.*
- Én mondtam! *kuncogott.*
- Te bolond!
- Tudom! *mosolygott.* - Na gyere! *húzott be a fiú wc-be.*
- Minek? Minek húztál ide be?
- Mert dolgom van és nem akarom, hogy közben téged bántsanak!
- Ezért nekem végig kell néznem ahogy pisilsz?
- Nem kell nézned! *kuncogott.*
- Beteg. *fordultam el és megvártam míg pisil.* - Sssssssssss. . . *kuncogtam.*
- Hééé! *kuncogott.*
- Jaj mi van? Hány litert pisilsz te? A Niagara se csobog ennyire. . *nevettem.*
- Sokat ittam! *nevetett.*
- Jaj de jó. .
- Kész vagyok! *mosott kezet.*
- Azt hittem még kezet se mosol!
- Én rendes vagyok!
- Ja. .
- Héé! *kuncogott és elkapott.* - Tudod, hogy itt én vagyok az úr?
- Mert?
- Mert ez egy fiú wc.
- Jaj. . félek! *kuncogtam.*
- Félj is! *puszilgatta a nyakam.*
- Jonghyun!
- Jól van már! Finom a parfümöd!
- Örülök neki, de ezt ne itt! *majd bejött egy srác.*
- Öhm. . .zavarok? *állt meg.*
- Nem! *vágtam rá.*
- Neeem. . dehogy! *rázta a fejét Jonghyun.*
- Csak nyugodtan mi úgy is menni akartunk! *fogtam meg Jonghyun kezét és kihúztam.*
- Na ez sem jöhetett volna jobbkor!
- Jaj olyan izé vagy! Azt hitted, hogy én engedem magam egy ilyen helyen?
- Nem is azért csak na..
- Nyugi! Majd otthon puszilgathatsz!
- Tényleg?
- Igen!
- Te vagy a legjobb! *ölelt át.*
- Tudom! *kuncogtam.*
- És tényleg szeretsz vezetni? *vigyorgott.*
- Igen! De akkor számíts, hogy a mellkasod tiszta karmolás lesz!
- Oh. . izginek hangzik! Előtte levágjuk a körmöd! *kuncogott.*
- Neeem! Sőt majd ha még jobban megnő akkor!
- Ennél nagyobbra? Azzal már embert lehet majd ölni!
- Meg Dinót. *kuncogtam.*
- Azt! *kuncogott.* - De nem kéne órára menned?
- Neeem! És neked?
- Neem!
- Akkor ne menjünk!
- Szívesen, de muszáj! *sóhajtott.*
- Nyaah. .
- Majd egyszer lógunk! De ezek most fontos órák és nem szeretnék róla lemaradni, arról meg nem is beszélve, hogy nem szeretném ha rossz jegyeket kapnál!
- Jaj. . olyan édes vagy! *öleltem át.*
- Te is! Na menj!
- De még van időnk!
- Ja, de mire te elballagsz a teremig. *kuncogott.*
- Héé!
- Gyere elkísérlek!
- Jó! Apuka. . *durciztam kicsit.*
- Durci. *puszilt meg és elindultunk.*
- Te meg Raptor!
- Te is az vagy mostantól!
- Nem! Én nem nézek ki úgy és nem is akarok az lenni!
- Miért?
- Mert az te vagy!
- Akkor maradsz Eunnie!
- Na az már jobb!
- Akkor jó! *mosolygott és megálltunk az osztályterem előtt.* - Figyelj oda órán jó? *túrt a hajamba és megigazította.*
- Jó, de te is! *mosolyogtam.*
- Nem hiszem, hogy tudni fogok figyelni, de majd megpróbálok!
- Jonghyun!
- Jóó, figyelek! *mosolygott.*
- Na azért! *mosolyogtam majd megcsókolt és magához húzott közbe.*
- Na legyél jó! *mosolygott utána.*
- Te is! *mosolyogtam és bementem majd ő elment én pedig megláttam Seot aki már ott bent volt. Kicsit meglepett.*
- Na mi az? *kérdeztem a tanár még nem érkezett meg.* - Nem jöttetek vissza.
- Ja, semmi... volt egy kis vitánk Taeminnel, majd olyat mondtam, amit megbántam és nem kellett volna. *verte a fejét a padba.*
- Na, nyugi van! *emeltem fel a fejét.* - Mesélj!
- Képes a kis kurváihoz hasonlítani az van... *húzta a száját.*
- Tessék? Nem értem... *néztem érthetetlenül.*
- Akkor kezdem az elején. *sóhajtott.*
- Oké. *bólogattam.*
- Tegnap kaptam három sms-t, amiben Taemin miatt fenyegetnek.
- Hogy mi van?!
- Nyugi! *csitított le.* - És persze ezt nem árultam el Taeminnek. Erre felkapta a vizet... majd mondta, hogy az édesanyja ebbe őrült bele, mert folyamatosan zaklatták őket és rendőrhöz kellett fordulniuk. Olyan szinten rosszul lett az édesanyja, hogy kórházba került.
- Szegény.
- Igen. *sóhajtott.* - Na, emiatt még egy kicsit vitatkoztunk... közben sírt is... de megbeszéltük, hogy nem lesz semmi baj és, hogy minden jól fog alakulni... persze a továbbiakban erről még lesz szó, csak pihentetjük egy kicsit a témát...
- És azóta kaptál valamit? *kérdeztem, de nem figyelt.* - Seo! Seo! Seo! *rázogattam.*
- Ja, igen... tessék?
- Azóta kaptál üzenetet?
- Ja, nem... nem kaptam semmit. Na, szóval... miután elmentünk tőletek ott beszélgettünk egy kicsit, nem is volt semmi baj. Majd felhozta, hogy neki vannak szexuális igényei, amiket ki kellene elégíteni... én persze mondtam neki, hogy még nem megy, mert zavarba jövök tőle és, hogy számomra ő túl tökéletes. És aztán elkezdte mondani, hogy csak a mi szemünkbe vagyis én és a kurvái szemébe tűnik ő tökéletesnek, mert ő nem vallja annak magát! Ja meg, hogy én hisztizek és nem fog az örökkévalóságig várni rám... felhozta, hogy mi már nem barátok vagyunk, hanem egy pár és, hogy szerelmesek és... megint ez a kielégíteni szó... persze, kielégíteni, hogy szexmániás... erre a fejéhez vágtam, hogy: " Már bánom, hogy rád fecséreltem azt a szót, hogy szeretlek!" *hajtotta a fejét a padra.*
- Oh, szívem... kimondtad neki, hogy szeretlek? *simogattam a hátát.*
- Igen...
- De nem értem, hogy most miért viselkedik így, mikor tényleg azt mondta, hogy várni fog rád...
- Tudom!
- És te erről tényleg nem te tehetsz! Amúgy most, hogy vitáztatok így is megfogja csinálni a ZH-it?
- Igen. *ült fel.* - Azt nem akarja, hogy kirúgják... gondolom, nem akar csalódást okozni a szüleinek.
- És neked se. *mosolyogtam rá.*
- Mert?
- Mert képes volt az összes ZH-t kihagyni miattad... nem fogja magát kirúgatni, hogy utána tudja jól, hogy az ilyen Soo félék itt lennének veled.
- Mondjuk, annyira most nem érdekel... csak tudod állandóan veszekedünk! Egy nap jóba vagyunk, másnap veszekedünk... nincs meg az összhang kettőnk között! Ez a kapcsolat már rég meg van halva....
- Ne mondj ilyet! Nincs meghalva! Épp erről beszéltünk reggel Jonghyunnal. .
- Miről?
- Hát rólatok! Hogy mi viszonylag jól összeszoktunk, de ti meg még bizonytalanok vagytok! És ez természetes hisz amit tett az nem egyszerű elfelejteni meg minden, azt se tudom, hogy én hogyan felejtettem el amit Jonghyun tett velem. .egyszerűen csak nem gondolok rá! Úgy nézem mintha az meg sem történt volna. Ezt javasold Taeminnek is. . lehet nála ez a baj, tudom, hogy nálad más, de lehet nála ez. És ez nem szégyen. . egy kapcsolat nem egy percről megy a másikra. . mindenki másképp éli meg azt amin átment a párjával. Lehet Taemin fél, hogy megint elborul az agya és bántani fog és ezért ilyen, hogy egyszer jól megérted vele magad, máskor meg ki sem igazodsz rajta!
- Lehet igazad van! Csak tudod olyan jó nézni titeket mert ti olyan jól megértitek egymást!
- Jonghyun azt mondta, hogy mert mi kezdettől fogva egymással törődtünk. . már mint én és Jonghyun. . azért szivattuk egymást és ilyenek. És ebbe igaza van. . lehet most mi lennénk ilyen helyzetbe, ha úgy hozza a sors! És ti meg tök happyk lennétek! Semmi sem egyszerű! Ettől ne riadj vissza! Taemin a legjobb akit melléd eltudok képzelni!
- Nem tudom mit tegyek!
- Beszéld meg vele ezt az egészet!
- És mi van ha elege van belőlem és a hülye viselkedésemből?
- Seo! Taemin szeret! Ezért nincs elege! És látom rajta, hogy ő is fél valamitől! Ezt derítsd ki, hogy mitől és tuti, hogy jobb lesz minden! *pusziltam meg.*
- Remélem is! *bújt hozzám.*
- Ne legyen rossz kedved! *simogattam a haját majd bejött a tanár.*
- Jó napot! *köszönt.*
- Jó napot! *köszöntünk vissza.*
- Ma úgy érzem felelünk mert már elvannak maradva az érdemjegy szerzésbe! *ült le és lapozgatta a naplót.* - Hm. . Bang Eun Hee kisasszony! Fáradjon ki és számoljon be nekünk a tudásáról!
- Rendben! *bólintottam és kimentem.*
Elkezdtem beszélni és a tanár csak nézett. Csak mondtam és mondtam majd a tanár leállított és elküldött a helyemre.
- Ez most jó vagy rossz? *kérdeztem Seot.*
- Jó felelet volt! *szólt közbe a tanár.* - Megérdemli a dícséretet és a jó jegyet!
- Köszönöm! *hajoltam meg.*
Majd az óra további részébe még kérdezgette az osztályt, hogy mindenki aktív legyen. Mikor vége volt az órának kimentünk szünetre Seoval.
- Sziaa! *pusziltam meg Jonghyunt.*
- Szia! *mosolygott.* - Szia Seo! *mosolygott Seora.*
- Szia! *mosolyodott el Seo. Mondjuk Dinó mosolyától ki ne mosolyodna el?*
- Taemin? *kérdeztem.*
- Elment haza mert rosszul érezte magát.
- Uh, mi volt a baja?
- Hányingere volt meg fájt a feje. 
- Értem! Az nem jó. *húztam a szám.*
- Hát nem! *rázta a fejét.* - De ti jól vagytok ugye?
- Persze! *bólogattam.*
- Igen, jól vagyunk! *mondta Seo.*
- Akkor jó!
- Képzeld feleltem!
- Igen? Na és?
- A tanárnak úgy kellett leütnie Eunt. *kuncogott Seo.*
- Tényleg?
- Aham! *bólogattam és vigyorogtam.*
- Kicsim. . mit szívtál? *kuncogott Jonghyun.*
- Semmit! A parfümödnek az illatát!
- Akkor nem használom ezt a parfümöm mert megbolondulsz tőle! *kuncogott.*
- Nyaah . .pedig tetszik! *ugráltam.*
- Bolond! *kuncogott Seo.*
- Tudooom! *vigyorogtam.*
- Na állj le! *fogott le Jonghyun.*
- Jóó! Gonoszak vagytok! *durcis fejet vágtam.*
- Durci manci. *csípte meg az arcomat Seo.*
- Héé! *kuncogtam.*
Majd még hülyültünk és elmentünk órára. Még óra előtt kaptam egy üzenetet Jonghyuntól.
"Taemin azért ment haza mert Seonak akar meglepetést csinálni, és megbeszélni vele a dolgokat. De ezt Seo előtt nem akartam

mondani."  
Oh de édes ez Taemintől. Nem fogok Seonak szólni. Majd elkezdődött az óra és nagyon unalmas volt, ahogy innentől az összes óra. Aztán Seo előre ment én még pakoltam a cuccomat az osztályterembe és mikor kimentem Jonghyun várt.
- Szia! *mosolyogtam, de ő elvolt bambulva.* - Hahóó! *lengettem a kezemet az arca előtt.*
- Oh, szia! *tért magához.*
- Na végre. *kuncogtam.*
- Bocsi csak gondolkoztam! Mehetünk?
- Min? Igen!
- Rajtad! *puszilt meg és belém karolt.*
- És mit?
- Azt, hogy milyen szép vagy! *indultunk el.*
- Nyaah, ez nem igaz!
- Na jó, tényleg nem ezen gondolkoztam!
- Hanem?
- Hogy vajon milyen lesz.. már mint érted. 
- Értem én! De ezen minek agyalsz?
- Nem tudom. . érdekel!
- Jaj szívem. .
- És milyen volt mikor nem voltam magamnál?
- Jó. Nagyon jó, szerinted ha 5 vagy 10 perc alatt elmentem akkor milyen lehetett? 

- Csak nem voltam biztos magamba!
- Akkor legyél biztos magadba! *pusziltam meg.*
- Jóó! *tette fel mind két kezét.*
- Kint van a bugyid! *kuncogtam.*
- Hééé! Ez nem bugyi! Az neked van!
- Az.
- Amit én szépen majd megvizsgálok!
- Aham! Meg ahogy elképzelted! *kuncogtam.*
- Miért?
- Mert az az enyém!
- De ha leveszem rólad akkor már az enyém lesz!
- Nem! Nincs ilyen alku!
- Jaaaj!
- Nincs jaaj! *löktem meg majd mikor hazaértünk leültünk a kanapéra.* - Elfáradtam. *sóhajtottam.*
- Én agyilag!
- Pedig most csináljuk meg a házit!
- Most? Minek most? Még csak most értünk haza!
- Ne hisztizz! Én most csinálom mert még fog az agyam! Fél óra és agyhalott leszek! *kuncogtam majd főztem teát és elkezdtem tanulni. Utána ő is vette a fáradságot és tanulni kezdett.*
Mikor végeztem már tényleg agyhalott lettem és elpakoltam.
- Elmegyek fürdeni jó? Kicsit fel frissülök! *mondtam neki.* 

- Okés! *mosolygott és megpuszilt majd elmentem.*
Sokáig fürödtem és elfelejtettem ruhát vinni ezért törölközőbe mentem be a szobába ahol Jonghyun feküdt az ágyba valami kajával.
- Oh. . tudtad, hogy várlak? *mosolyodott el.*
- Nem! *vakartam a fejem.* - Mit eszel?
- Megmutatom! *fogta meg a kezem és az ágyba rántott majd megetetett.*
- Hm. . egész finom!
- Igen! *mosolygott.*
- Felöltözhetek?
- Nem!
- Mert?
- Mert tetszik a látvány! *puszilgatta a vállam.*
- Hát jó.
- Eunnie! *etetett meg megint.*
- Tiszta morzsa az ágy! *motyogtam.*
- Most már nem. *söpörte le.*
- Olyan felelőtlen vagy! *kuncogtam.*
-Tudom! És olyan ügyetlen is. . *akarta levenni rólam a törölközőt.*
- Héé!
- Bocsi, véletlen volt! *vigyorgott.*
- Persze! Segíthetek az ügyetlenségeden!
- Juj, mivel? *csillant fel a szeme és megcsókoltam.* - Hm ez tetszik. *motyogott közben és megfogta a fenekemet majd tovább csókolt.*
- Na most már nem vagy ügyetlen! *gomboltam ki az ingének a többi gombját is.*
- De jó nekem! *mosolygott.*
- Az. *mosolyogtam én is és megetettem.*
- Finom! De ez még finomabb! *harapott a nyakamba.*
Közben gondolkoztam, hogy fojtassuk-e ezt az egészet vagy hagyjuk, de nem jutottam semmire. . annyira kívánom már ha meglátom akkor lázba jövök, de bizonytalan vagyok.
- Jonghyun! *néztem a szemébe.*
- Mi az?
- Nem tudom. . *sóhajtottam.*
- Nem akarod?
- Nem tudom. . 

- Abba benne van a nem. . szóval, mindegy! *állt fel és ment az ablakhoz.*
- De Jonghyun!
- Nem! Nem erőltetem! *dőlt neki az ablaknak egy kicsit.*
- Ahj. . *hajtottam le a fejem. Majd kicsit néztem ahogy bámul kifele az ablakon és odamentem hozzá.* - Itt akarod csinálni? *öleltem át hátulról.*
- Hm?
- Nem lenne kényelmesebb az ágyba? *kulcsoltam össze a kezeinket.*
- De az előbb még. .
- Mondták már neked, hogy ne nézd a múltat?
- Mondták!
- Akkor fogadd is meg! *mosolyogtam és megfordult majd megcsókoltam.* 

Park Jun Seo.~

- Sziasztok! Zavarunk? *kérdezte Taemin. Eléggé elvoltak.*
- Sziasztok! Nem! *rázta a fejét Bang és felült.*
- Most majdnem megfejeltél. *kuncogott Jonghyun.*
- Bocsi! *puszilta meg.*
- Semmi baj! *mosolygott.*
- Mizujs? *nézett ránk.*
- Semmi különös! Ez a hülye nem adta be a ZH-it és lebaszták. . *mérgelődtem.*
- Te hülye vagy haver. *fogta a fejét Jonghyun.*
- Seo fontosabb! *jegyezte meg Taemin.*
- Ha fontos neked akkor add le! Mikorra kell? *kérdezte Bang.*
- Holnapra.
- De már megbeszéltük, hogy ma megcsináljuk! *mondtam.*
- Oh értem. Akkor jó! És ügyesen!
- Azok leszünk. *mosolyogtam.*
- Tudom! *mosolygott.*
- És veletek mizujs? *kérdeztem.*
- Semmmmi. *rázta a fejét és egymásra néztek Jonghyunnal.*
- Aham. . *néztem furán. Tuti történt valami.*
- Nem történt semmi! *bújt Jonghyun háta mögé.*
- Ja. . semmi! *kuncogott és megfogta a kezem.*
- Izé vagy! *ütötte meg és átkarolta a nyakát hátulról.*
- Megakarsz fojtani? *kuncogott.*
- Igen! Ez a nagy álmom! *kuncogott Bang.*
- Vannak itt szemtanúk is ám! Szóval majd máskor végezd el amit akarsz!
- Ja. . amit akarok. .
- És akkor még én vagyok a perverz! *nevetett.*
- Te is!
- Na szép. . szexmániás!
- Hééé! *fogta be a száját.*
- Ezt jól hallottam? *kerekedett ki Taemin szeme.*
- Igen! *sóhajtott.*
- Lefeküdtetek?
- Neeem! Jaj majd úgy is elmeséli! *lökte meg Jonghyun fejét.*
- Hát kíváncsian várom!
- Majd következő szünetbe! Akkor mesélek én is neked! *nézett rám Bang.*
- Okés! Engem is érdekel, hogy mi ez az egész!
- Jaj de ne gondoljatok rosszra!
- Hanem a legrosszabbra! *kuncogott Jonghyun.*
- Megbasztad a mosógép tetején? *kérdezte Taemin. Hülye perverz.*
- Te hülye! *kuncogott Bang.*
- Nem! De az kicsi. . ott, hogy? *kérdezte értetlenül Jonghyun.*
- Az ügyesek megtudják! Az az én igen. . de te nem! *nevetett Taemin.*
- Istenem! Szökik az ego! *kuncogtam.* - Csak ezt épp nem velem fogod!
- Miért?
- Mert!
- Majd rábeszéllek! *kuncogott Taemin.*
- Mi lenne ha nem a fülembe kuncognál? Így is fáj a fejem! *ültem le.*
- Mi a baj? *fordulta felém Bang.*
- Tegnap kicsit ittunk.
- Jaj igen. . fel is hívtál. *kuncogott.*
- Tényleg?
- Aham! Valami olyat dumáltál, hogy Taemin a bugyidba turkált meg ilyen hülyeségeket! Még én sem értettem felét. *kuncogott.*
- Te jó ég. . *fogtam a fejem.*
- Nyugi, a pia hatása! Tessék itt egy gyógyszer ezt vedd be és ettől jobb lesz! *adta nekem.*
- Okés! *kaptam be, majd lenyeltem.*
- Dr. Bang Eun Hee. *kuncogott Taemin.* 
- Rendel: Minden nap csak Kim Jong Hyun számára! *húzta magához Jonghyun.*
- Meg ahogy azt te megálmodtad! *kuncogott Bang.*
- Néni! Beteg vagyok! *vágott hozzá elég cuki pofit.*
- Mi a baj?
- Szerelmes lettem!
- Kibe?
- Magába!
- Ez nem jöhet össze! Pici vagy! *puszilta meg a homlokát.*
- De a nénit szeretem! *szorította meg.*
- De a néni nem pedofil!
- Akkor legyen az!
- Csak a te kedvedért! *kuncogott és megpuszilta.*
- Tök eltudlak képzelni amúgy! *kuncogott.*
- Ja, ilyen pornós dokinak mi?
- Annak is! *kuncogott.*
- Ne beszéljünk róla! Nem szeretem a múltam. .
- Mi van?
- Csak vicceltem! *nevetett Bang*
- Na azért!
- Mindent komolyan veszel! *pöckölte meg az orrát.*
- Bocsánat! *vett a kezébe egy könyvet és eltakarta az arcukat majd megcsókolta.*
- Ez mire volt jó? *kuncogott.*
- Csak, hogy Taemin ne nyavajogjon!
- Nem szoktam nyavajogni! *akadt ki Taemin.*
- Nyugii! Csak hülye! Ne foglalkozz vele! *kuncogott Bang.*
- Az hát!
- Héé! Te kinek a pártját fogod? *nézett rá Jonghyun.*
- A tiedet! Te vagy az én hülye Dinóm! *puszilta meg.*
- Na így mindjárt jobb!
- Na de becsengettek! *fogta meg a kezem.* - Gyere, menjünk!
- Puszi? *kérdezte Jonghyun.*
- Már kaptál!
- Na jó! Figyeljetek órán! *mosolygott.*
- Te meg különösen! És ha nem is jegyzetelsz akkor is figyelj! *puszilt meg Taemin.*
- Igen, majd rólam lemásolod a jegyzetet! *mosolyogott Bang.*
- Rendben! De nem vagyok hülye meg béna csak épp kicsit fáj a fejem, de Bang gyógyszerétől már jobb! *mosolyogtam.*
- Na mindegy! Gyere! *húzott az osztályterembe.*
Elkezdődött az óra és ahogy tudtam úgy jegyzeteltem. Szerencsére hatott Bang gyógyszere. Mikor vége volt az órának behúzott a wc-be.
- Na mi történt? *támadtam be.*
- Öhm.. *vakarta a fejét.* - Reggel kicsit beindultunk és már ott tartottunk, hogy a konyhapulton voltam és egymást csókoltuk mikor észbe kaptam és leállítottam és akkor megbeszéltem vele a dolgokat. . meg is értette. Tudod engem zavar az amit mondott anno, hogy hogyan fogok alatta nyögni és mikor belegondolok mindig ez jut eszembe. De megértette csak ugye felizgult és először úgy volt, hogy kiveri magának és megkért, hogy puszilgassam egy kicsit és előakarta venni, de nem engedtem neki csak aztán még is. . mindegy. . lényeg, hogy aztán átvettem a helyét és én elégítettem ki a kezemmel. . *jött kicsit zavarba.*
- Szerintem emiatt nem kellene aggódnod. *mosolyogtam.* - Ez most olyan, hogy mikor még józan voltam.. Taemin is betámadott. De ugye ő meg meglátta az oldalam és egyből jött azzal, hogy képtelen megtenni, mert eszébe jutott, hogy megvert... Viszont ez már régen volt! Ahogyan a ti kapcsolatotok is régen volt!  Ugyanúgy Jonghyunnak is lehetne félnivalója veled szemben... ő is hihetné azt, hogy rosszul nyalt ki téged... most vagy nem hiszi ezt vagy éppen nem meri megmondani. Most már szeret téged és nem azzal fog törődni, hogy hogyan nyögsz alatta... persze ezt is nézni fogja, csak nem gúnyolódásból... hanem csak szimplán tudni fogja, hogy élvezed a társaságát. Arról meg nem is beszélve, hogy ha ennyire kívánod őt akkor feküdj le vele!
- Feküdjek le vele? *kérdezte vissza.*
- Igen! Ettől még nem foglak kurvának nézni! Taemin se fog kurvának nézni! A többivel pedig ne foglalkozz... egyszerűen csak szereted őt és kívánod... nincs ezzel semmi gond szerintem. Azzal lesz gond, ha túl sokáig húzzátok és eltávolodtok egymástól vagy nem tudom... 
- Nem tudom, hogy mit kellene tennem. *sóhajtott fel.* - Te még nem akarsz Taeminnel lefeküdni? 
- Őszintén? 
- Aha.
- Nem. *kuncogtam.*
- Mert? *kuncogott Bang is.*
- Zavarba jövök tőle... nekem ez így nem megy! Elsőnek ezen kell túl lennem... utána jöhet bármi. Csak meg kell szoknom a közelségét. 
- Ez cuki. *vigyorgott.*
- Nem, nem az! Idegesítő... *nevettem saját magamon.* - Na, de visszatérve... szerintem beszéld meg Jonghyunnal a félelmeidet vele szemben és együtt letudnátok küzdeni.
- Igen, igazad van. *bólogatott.* - Talán neked is ezt kellene csinálnod! 
- Hát... nem tudom... lehetséges. Másoknak mindig olyan könnyű tanácsot adni, de saját magamnak... na, az már kész nehézség. 
- Mert rád mindig lehet támaszkodni. *mosolygott.*
- Ahogyan rád is. *mosolyogtam vissza rá.*
- Nem szeretném, ha Jonghyun elszállna magától vagy valami...
- Ezt, hogy érted?
- Nem akarom, hogy könnyűvérűnek tartson vagy valami...
- Csak merjen annak tartani, tuti megfejelem! De nem fog... hiszen itt van veled és szeret téged! Ő mindig is azt szeretné, ami neked jó. Ne becsüld le őt! 
- Reménykedek benne, hogy ez tényleg így van. *sóhajtott.*
- Aztán pedig elmesélheted nekem, hogy milyen az ágyba. *kuncogtam.* 
- Érdekel? *kuncogott ő is.*
- Még szép! Nevetni akarok rajta. 
- Gonosz vagy! 
- Tudom. *vigyorogtam.* 
- Na, gyere menjünk! *karolt belém.*
- Mást nem is akarsz beszélni?
- Mit?
- Hát mondjuk... én tanácsot adtam neked, de nem nagyon kérdeztél rá, hogy velem mi volt vagy mi van... *néztem rá.*
- Oh, ne haragudj! *engedett el és vakarta a tarkóját.*
- Jonghyun elveszi az eszed. *vontam fel a szemöldököm.*
- Mi volt veled? *kérdezte.*
- Nem tudom... *ráztam a fejem.* - Nem emlékszek rá.
- Akkor ezért kérdezzem meg? *kuncogott.*
- Hát nem... csak egy kölcsönös oda-vissza beszélgetés nem lett volna rossz... de inkább menjünk!  *sóhajtottam és kihúztam a w-cből. Meglepetésünkre már ott álltak.*
- Meglepetés! *vigyorgott Taemin.*
- Jézusom. *kaptam a mellkasomhoz.* 
- Rossz a lelkiismereted. *kuncogott Jonghyun.*
- Aaazzz... *álltam Taemin mellé.*
- Eun... jobb vagy balkezes vagy? *kérdezte Taemin.*
- Tessék? *kérdezte érthetetlenül Bang.* 
- Jobb vagy balkezes vagy? *vigyorgott tovább, mint egy hülye.* 
- Jobb. 
- LOL... pedig asszem ma reggel mindkettőt tudtad használni. *nyújtotta a nyelvét.* 
- Hülye! *ütötte meg a mellkasát Bang.*
- Annyira rosszindulatú vagy! *pöcköltem meg Taemin fejét.*
- Hé... Hé... Eun, szerinted a JOBB vagy a BAL kormányos kocsik a jobbak? 
- Ember! *kuncogott Jonghyun.*
- Ümm... a bal! *felelte Bang.*
- Oh, tényleg mind a kettő felé hajlik! *nevetett fel Taemin.* - Bal és jobb felváltva... *nevetett még mindig.* 
- Akkora perverz vagy! *löktem meg.* 
- Volt kitől tanulnom. *vigyorgott.* 
- Csak egyszer csinálj valamit, amivel téged is lehet piszkálni Lee Taemin... kicsinállak! *kuncogott Bang. Gondolom tudta ő is jól, hogy nem gondolja komolyan.* 
- Oh, hidd el! Első kézben fogom elmesélni neked. *kuncogtam.* 
- Első kézben... *nevetett fel Taemin.*
- Annyira hülye vagy! Mit szívtál? 
- Szerintem betett neki a sok ZH, *nevetett Jonghyun.* 
- Nyugi van! Holnap a ZH-kat kézből-kézbe fogom átadni a tanárnőnek! *vigyorgott Bangre.* 
- Na, jól van... *lökte meg Bang.* - Belehet ám fejezni! 
- Jó, csak még egy utolsó kérdés! *kuncogott.*
- Hallgatlak! 
- Ha a jobb lenne a felül és a bal az alul... melyiket választanád? 
- Hm... akkor a jobb! 
- Respect! *pacsizott le a vigyorgó Jonghyunnal.* - Jó csajt választottál! 
- Na, jóóó... *karoltam belé Taeminbe és húzni kezdtem.* - Elviszem innen ezt az idiótát, mielőtt még elfajulnak a dolgok. 
- Szebb és JOBB napot! *integetett Taemin megfordulva.*
- Istenem... gyere már! *kezdtem húzni. Majd eltávolodtunk tőlük, kimentünk az udvarra.* 
- Jonghyun elmondott mindent. *nevetett.*
- Na, mi az... féltékeny vagy? *vigyorogtam.*
- Egy kicsit. *kuncogott és az ölébe húzott.*
- Nincs mire! *csókoltam meg.* 
- Csak tudod nekem is vannak...
- Igényeid... *sóhajtottam fel.*
- Igen. *hajtotta le a fejét.* 
- De ez normális... 
- Jó, csak... most nem erőltethetem rád a dolgokat! 
- Ne is, mert akkor tuti elhagylak! 
- Viszont megengedhetnél pár dolgot. 
- Ezt, hogy érted? 
- Hát tudod... ami még nem szex. *jött egy kicsit zavarba és megharapta a nyakam.* 
- Taemin...
- Hm? *harapta még mindig a nyakam.*
- Én zavarba jövök tőled! *löktem el és kifakadtam.*
- Tessék? *nézett érthetetlenül.* 
- Én magam se tudom, hogy miért! Egy pasimnál se volt így! De, ha ott lenne az, hogy kettőnk között legyen valami... szégyellném magam.
- De miért?
- Mert te túl tökéletes vagy! Én pedig nem...
- Seo, erről ne beszéljünk... tudod min mentem keresztül emiatt! 
- Látod?! Még te magad is bevallod, hogy az vagy! 
- Nem, ez nem igaz! Csak a ti szemetekbe tűnök annak... a sajátomba nem! 
- A "ti" szemetekbe?! Most komolyan, azokhoz a lányokhoz hasonlítottál, akik zaklattak?! Akik folyamatosan a nyomodba vannak.... ?
- Ők voltak ilyenek! 
- Taemin én csak arra céloztam, hogy mi miatt aggódok és félek, ha mi szexuális kapcsolatba kerülünk... te pedig már egyből magadra gondolsz! 
- De most nem tudom, hogy miért kell ennyit hisztizned rajta!
- Te mondtad, hogy várni fogsz rám!
- Igen, én ezt mondtam.... de nem az örökkévalóságig! Fogd már fel végre, hogy mi már nem csak barátok vagyunk, hanem szerelmesek és együtt járunk! És a szerelmeseknek vannak igényeik, amiket ki kell elégíteni! 
- Elégíteni, mi? *húztam a szám.* - Már bánom, hogy rád fecséreltem azt a szót, hogy szeretlek! *álltam fel az öléből és faképnél hagytam. Visszamentem az osztályteremhez és leültem a helyemre. Majd hamarosan Bang is megérkezett.*
- Na mi az? *kérdezte a tanár még nem érkezett meg.* - Nem jöttetek vissza. 
- Ja, semmi... volt egy kis vitánk Taeminnel, majd olyat mondtam, amit megbántam és nem kellett volna. *vertem a fejem a padba.*
- Na, nyugi van! *emelte fel a fejem Bang.* - Mesélj! 
- Képes a kis kurváihoz hasonlítani az van... *húztam a szám.*
- Tessék? Nem értem... *nézett érthetetlenül.*
- Akkor kezdem az elején. *sóhajtottam.*
- Oké. *bólogatott.*
- Tegnap kaptam három sms-t, amiben Taemin miatt fenyegetnek. 
- Hogy mi van?! 
- Nyugi! *csitítottam le.* - És persze ezt nem árultam el Taeminnek. Erre felkapta a vizet... majd mondta, hogy az édesanyja ebbe őrült bele, mert folyamatosan zaklatták őket és rendőrhöz kellett fordulniuk. Olyan szinten rosszul lett az édesanyja, hogy kórházba került. 
- Szegény. *mutatta az átérzést Bang.*
- Igen. *sóhajtottam.* - Na, emiatt még egy kicsit vitatkoztunk... közben sírt is... de megbeszéltük, hogy nem lesz semmi baj és, hogy minden jól fog alakulni... persze a továbbiakban erről még lesz szó, csak pihentetjük egy kicsit a témát...
- És azóta kaptál valamit? *kérdezte, de nem figyeltem.* - Seo! Seo! Seo! *rázogatott.*
- Ja, igen... tessék?
- Azóta kaptál üzenetet?
- Ja, nem... nem kaptam semmit. Na, szóval... miután elmentünk tőletek ott beszélgettünk egy kicsit, nem is volt semmi baj. Majd felhozta, hogy neki vannak szexuális igényei, amiket ki kellene elégíteni... én persze mondtam neki, hogy még nem megy, mert zavarba jövök tőle és, hogy számomra ő túl tökéletes. És aztán elkezdte mondani, hogy csak a mi szemünkbe vagyis én és a kurvái szemébe tűnik ő tökéletesnek, mert ő nem vallja annak magát! Ja meg, hogy én hisztizek és nem fog az örökkévalóságig várni rám... felhozta, hogy mi már nem barátok vagyunk, hanem egy pár és, hogy szerelmesek és... megint ez a kielégíteni szó... persze, kielégíteni, hogy szexmániás... erre a fejéhez vágtam, hogy: " Már bánom, hogy rád fecséreltem azt a szót, hogy szeretlek!" *hajtotta a fejem a padra.*
- Oh, szívem... kimondtad neki, hogy szeretlek? *simogatta a hátam.* 
- Igen...
- De nem értem, hogy most miért viselkedik így, mikor tényleg azt mondta, hogy várni fog rád...
- Tudom! 
- És te erről tényleg nem te tehetsz! Amúgy most, hogy vitáztatok így is megfogja csinálni a ZH-it? 
- Igen. *ültem fel.* - Azt nem akarja, hogy kirúgják... gondolom, nem akar csalódást okozni a szüleinek.
- És neked se. *mosolygott rám.*
- Mert?
- Mert képes volt az összes ZH-t kihagyni miattad... nem fogja magát kirúgatni, hogy utána tudja jól, hogy az ilyen Soo félék itt lennének veled. 
- Mondjuk, annyira most nem érdekel... csak tudod állandóan veszekedünk! Egy nap jóba vagyunk, másnap veszekedünk... nincs meg az összhang kettőnk között! Ez a kapcsolat már rég meg van halva.... 

Bang Eun Hee.-

Este még egy kicsit fent voltunk. És egyszer csak egy telefon hívásom volt.

- Igen? *vettem fel.*

- Bang! *kiáltott bele Seo.*

- Mi a baj? Történt valami? *kicsit megijedtem, aggódtam miatta.* 

- Taemin, megakar csalni a CSÁRMÉLEONOS asszonnyal! 

- Hogy mi van? *hüledeztem.* 

- Ez nem igaz! *kiáltott bele Taemin.* - Jonghyun... hé, haver! Nekem van a legjobb barátnőm a világon! 

- Taemin, egy alkoholista... ne is figyelj rá. 

- Ittatok? *kuncogtam.* 

- Belenyúlt a bugyimba! *kiabálta, mint egy hülye.* 

- Nem igaz! *folytatta Taemin.* - Éppen csak hozzáértem! 

- Nem is! *vágta vissza Seo és hirtelen megszakadt a vonal. Gondolom kinyomta.*
- Ki volt az? *kérdezte Jonghyun.*
- Seo! Szerintem nagyon bebasztak. *kuncogtam.*
- Igen? *kuncogott.*
- Aham! Na mindegy!
- Ne zavarjuk őket! *húzott magához.* Aztán lassan elaludtunk és reggel korábban felkeltünk mint kellett volna, de nem tudom miért.
- Minek keltünk fel? *motyogtam.*
- Nem tudom! *törölgette a szemeit.*
- Nagyszerű! Akkor aludjunk még! *fordultam meg és lehunytam a szemem, de sehogy se jött álom a szememre.*
- Csinálok inkább kávét!
- Oké! *pusziltam meg.*
- Neked nem! *kuncogott.*
- Hééé!
- Csak vicceltem!
- Na azért!
Majd kiment és én kiterültem. Még most sem tudtam elaludni. Aztán lassan bejött Jonghyun és odaadta a kávémat. Nyugisan megittuk és az felébresztett!
- Kiviszem! *mondtam majd megfogtam a bögréjét és kivittem.*
- Na gyere ide! *húzott magához Jonghyun mikor vissza mentem.*
- Itt vagyok. *motyogtam.*
- Látom! *simogatott.*
- Álmos vagy még? *kuncogtam.*
- Kicsit!
- Gyöszös!
- Nem vagyok az! *kuncogott.*
- Biztos?
- Tuti! *csókolt meg és addig csókoltuk egymást amíg csak bírtuk.* - Na?
- Gyöszi! *kuncogtam.*
- Na meg állj! *kezdett el kergetni és a nappaliba hozzá szorított az egyik szekrénynek.*
- Jonghyun! . . *néztem fel rá.*
- Psszt! *csókolt meg és átkaroltam a nyakát úgy viszonoztam. Mikor elfogyott a levegőnk csak egy percre hajoltunk el egymástól és megint új csókba kezdtünk. Közben a hajamba túrt ahogy én is. Majd megfogott és felkapott, aztán odavitt a konyhapultra és ott

letett.*
Én ugyanúgy öleltem a lábaimmal a derekát és karoltam a nyakát ahogy eddig míg még mindig csókolóztunk. Közben ő levette a pólómat és az övé is lekerült. Teljesen lázba jöttem tőle, azt se tudtam mi történik körülöttem. Mikor azonban feleszméltem leállítottam.
- Ne! *toltam el kicsit magamtól.*
- Miért? Mi a baj?
- Csak ne! *hajtottam le a fejem.*
- Valami baj van? *emelte fel a fejem és végig simított az arcomon.*
- Nincs baj, csak ne!
- Eunnie!
- Jonghyun!
- Kérlek! Mond el ha van valami baj mert akkor csak úgy tudok rajta segíteni! Ha nem mondod el, nem tudok rajta segíteni!
- Az a baj amit mondtál! *sóhajtottam.*
- Mit? Mit mondtam?
- Amikor megakartál fektetni!
- De az régen volt! *ölelt át.* - Mit mondtam akkor?
- Mindig utánoztál, hogy hogyan fogok alattad nyögni. . *motyogtam.*
- Jaj édes! *ringatózott velem.* - Mert akkor egy bunkó köcsög voltam!
- De emlékszel rá és kitudsz röhögni miatta. .
- Sosem tenném ezt! Soha az életbe!
- Akkor sem akarom ezt! Nem akarok alattad nyögni! *ráztam a fejem.*
- Eunnie! *puszilt meg.* - De nem foglak kinevetni, sőt élvezni fogom! Hisz ez az alapja, hogy nyögsz. . és akkor röhögnék ha egy olcsó kurva lennél aki már attól is elmegy, hogy hozzáérek! De te nem vagy olyan!
- Jonghyun . .
- Nyugi! Nem fogok semmit se erőltetni! Ha még nem vagy kész akkor nem! Majd úgy is szólsz! De tudnod kell, hogy nem foglak kinevetni.
- De ne mond el senkinek se majd!
- De én mindenkinek el akarom mondani, hogy az én barátnőm a legjobb! Minden téren!
- Jonghyun!
- Jóó! *puszilt meg.* - Csak Taeminnek! Jó? És te meg elmondod Seonak. . tudom, hogy alig várod, hogy elújságold neki! *kuncogott.*
- Én nem te vagyok! *ütöttem meg.*
- Akkor el sem akarod neki mondani?
- De elmondom, csak nem fogom úgy kezdeni, hogy: "Szia! Képzeld lefeküdtem Jonghyunnal és kurvára élveztem. . " És elkezdem sorolni, hogy mi volt, őt meg megszólalni nem hagyom. *kuncogtam.*
- Én ilyen leszek! *nevetett.*
- Jaj de jó. Taemin szeretni fog!
- Engem mindenki szeret!
- Egos! *ütöttem meg.* - De én a legjobb! *néztem fel rá.*
- Igen! Reméltem is, hogy ezt mondod! *csókolt meg.*
- Az igazat mondom! *bújtam hozzá.*
- Kis angyal!
- Aham! *kuncogtam.*
- Akkor most nem akarsz semmit mi?
- Nem! Nem szeretném . . még nem vagyok készen!
- Rendben! Akkor várok! De viszont nekem van egy kis problémám!
- Akkor intézd el! Ne várd tőlem, hogy megcsinálom helyetted!
- Pedig reménykedtem benne!
- Jonghyun! Majd máskor! *pusziltam meg.*
- Sokszor puszilj meg!
- Mert?
- Mert jól esik!
- Ideélvezel a gatyádba! *kuncogtam.*
- Zavar az téged?
- Csak annyiba, hogy gondoltam nekem kell kimosnom. .
- Majd segítek!
- Nagyszerű! *puszilgattam a mellkasát.* - Hééé! *állítottam le a kezét mikor előakarta venni a farkát.*
- Kérlek!
- De ne itt! Menj már be a fürdőbe vagy valahova!
- De akkor te is jössz!
- Nem!
- Akkor had csináljam itt! 

- Istenem! De ebből nem lesz rendszer! *puszilgattam tovább miközben ő elkezdte magát kielégíteni.*
Közben ő simogatott is és többször végig nézett rajtam, s közbe a száját nyalogatta. Majd ő puszilgatott és járt a keze.
- Jaj gyere! *vettem el a kezét onnan és én tettem oda.*
- Hm? Hideg a kezed!
- Majd bemelegszik! *pusziltam meg és mozgatni kezdtem a kezem közben ő belehajolt a nyakamba és azt puszilgatta.*
Ahogy egyre gyorsabban mozgattam a kezem elkezdett nyögni és a fenekemet fogdosta, már amennyire tudta a konyhapult miatt. Már fáradt a kezem ezért másik kézzel kezdtem el ugyanazt.
- És még bal kézzel is tökéletes vagy! *motyogta a nyakamba.*
- Pssszt! *csókoltam meg.*
Majd addig mozgattam a kezem míg el nem ment és kicsit felnyögött.
- Eunnie! *sóhajtozott.*
- Szeretlek! *csókoltam meg.*
- Én is! *viszonozta.* - De ezt miért?
- Mert te is kielégítettél egyszer, igaz nem emlékszel rá és gondoltam így egálból kezdjük ezt az egész szex dolgot.
- Értem! Mindenesetre köszi! Nagyon jó vagy! Gondolom gyakoroltad!
- Na menj a picsába! *ütöttem meg.* - Inkább mosd ezt le! És fürödj le! Addig én csinálok reggelit, de előbb kezet mosok! *kuncogtam.*
- Oké! De várj még! *húzott magához.*
- Jonghyun! Ha megint felizgulsz akkor most már azt csinálsz amit akarsz!
- Igen?
- Nem szó szerint! Úgy értettem, hogy én nem segítek, nem fekszem le veled és semmi! Puszilgatni se foglak!
- Jóó!
- De jó sokáig bírod!
- Mert mindig csak jobban felizgattál ahogy belegondoltam.
- Na inkább fürödj le! *toltam el a fürdőig.*
- Először lemosom! *kuncogott.*
- Igen az egy jó ötlet! *kuncogtam és elkezdtem főzni majd ő takarítani, később pedig fürdeni.*
Mivel van még időnk ezért nem egyszerű rántottát csinálok reggelire hanem valami kiadósabbat és laktatóbbat. Miközben főztem elgondolkoztam azon, hogy miért is csináltam ezt, de tényleg így egálba vagyunk. De nagyon sokáig bírja. . én meg fogok szakadni alatta vagy felette. Már fájt mind a két kezem mikor elment. Mindegy, ezt majd megbeszélem Seoval és tanácsot kérek tőle. Mikor végzett a fürdéssel egy szál törölközőbe kijött a konyhába.
- Kész vagyok! *mosolygott.*
- És nem kéne felöltöznöd?
- Nem! Szeretek így lenni!
- Istenem!
- De te nem vagy felizgulva? *jött közelebb.*
- Nem! És ha még fel is lennék, akkor sem engedném!
- Makacs vagy! *ölelt át.*
- Tudom, de ez van!
- De nem akarom, hogy neked rossz legyen!
- Jaj Jonghyun! Én tudom kezelni ezt! Eddig is kezeltem vagy nem?
- Igaz! Mert te erős vagy!
- Te meg gyöszi!
- Hééé!
- Jó nem kezdem! De az én gyöszim vagy! *pusziltam meg.*

- Na így mindjárt más! *mosolygott.*
- Na engedj el mert leég a kaja!
- Mi lesz a reggeli? Királyi koszt?
- Az. *kuncogtam.* - Most kicsit laktatóbb lesz a kaja mert van időm.
- Nagyszerű! Alig várom! *ült le.*
- Mindjárt kész! *mosolyogtam.*
- Jó! Amúgy nem fogok kínosan érezni magad?
- Jonghyun. . nem ovis vagyok! És nem te vagy az első nekem! Igaz, hogy régen volt már mikor ezt csináltam és általában nem is nagyon kértek tőlem ilyet.
- Mert velük szexeltél. .
- Igen! Veled pedig szeretkezni akarok! Az két külön dolog. Szeretkezni csak azzal lehet akit szeretünk.
- Tényleg?
- Igen! *bólogattam.*
- Milyen édes vagy! *húzott az ölébe.*
- Csak várj kicsit kérlek!
- Várok!
- Köszönöm! *mosolyogtam.*
- Rád mindig!
- Dinóm! *pusziltam meg.*
- Eunnie! *mosolygott.*
- Na csinálom a kaját!
- Oké! Amúgy elgondolkoztál azon, hogy Taemin és Seo miért ilyen feszült egymás mellett?
- Hogy értve?
- Hát a múltkor is veszekedtek.
- Mert szokatlan nekik ahogy nekünk is! Ebbe nincs semmi furcsa. Meg lehet érteni őket!
- De mi tök jól elvagyunk. . jó most az, hogy 2 nappal ezelőtt még veszekedtünk, de na.
- Értem mire célzol! Mindenki más! Taemin és Seo nem lehet olyan mint mi! Az fura is lenne. Nekik lassabban megy! Talán azért mert mi a kezdetektől kezdve vonzódunk a másikhoz valahogy és ők nem! Seonak nagyon nehéz beismernie, hogy mi van és kimondani azt, hogy szereti Taemint. Pedig belül ezt érzi csak nem tudom. . Taeminnek nincs könnyű dolga az tuti, de hát ilyen is kell!
- Na ja. . ha mindent megkapna akkor már rég elszállt volna magától. De amúgy rendes srác és tudom, hogy megtesz mindent Seoért.
- Tudom! Neked egyszerűbb dolgod volt, de ez nem azt jelenti, hogy végig ilyen egyszerű lesz!
- Tudom, és igyekszem! Még mindig! És folyton fogok igyekezni! Hogy mindent megkapj és majd a gyerekeink is!
- Megint a gyerekek. *kuncogtam.*
- Zavar?
- Nem, csak olyan mintha már ezer éve együtt lennénk és már a gyereket terveznénk.
- Majd lesz ilyen is!
- Majd később!
- Igen, tudom ki használjuk az életet és így ez után az eset után én is így látom!
- Perverz!
- Te csak ne beszélj!
- Jóóó! Na kész a reggeli, inkább egyél! *toltam elé és magamnak is szedtem majd enni kezdtünk.* 

- Hmm. . ez nagyon finom! *kezdte el enni gyorsabban.*
- Megfájdul a hasad! *fogtam meg a kezét.* 

- Dehogy is!
- Jonghyun!
- Igen is anya. *evett lassabban.*
- Na azért!
- Sexy anyukám van! *kuncogott.*
- Hülye! *löktem meg a fejét.*
Mikor végeztünk a reggelivel elkészültünk és elindultunk a suliba. Az úton megittunk egy kávét és nagyrészt csendbe voltunk egymás mellett. Aztán mikor beértünk leültünk egy padra és néztük ahogy a párok hol összevesznek, hol pedig csókolóznak.
- Ha kínos neked a reggeli akkor tehetjük semmissé! *törte meg a csendet.*
- Jonghyun! Mondtam már! Nem ciki! Nem kínos! Miért lenne kínos? A barátom vagy! És más nem fogja tudni, hogy mi mit csináltunk!
- Igazad van!
- Max Seo és Taemin.
- Igen! *ölelt át.*
- Elmondod Taeminnek? *feküdtem az ölébe.*
- Szerintem igen! Vagy ne?
- Elmondhatod neki!
- Akkor elmondom! *puszilt meg.*
- Okés!
- Egész nap rólad fogok beszélni neki!
- Na azt ne! Az agyára fogsz menni! *kuncogtam.*
- És?
- Nem foglalkoznál velem inkább a szünetekbe?
- De!
- Akkor ne idegesítsd Taemint! *pusziltam meg.*
- Oké! *puszilta meg a szám és pont akkor jöttek oda Seoék.*
- Sziasztok! Zavarunk? *kérdezte Taemin.*
- Sziasztok! Nem! *ráztam a fejem és felültem.*
- Most majdnem megfejeltél. *kuncogott Jonghyun.*
- Bocsi! *pusziltam meg.*
- Semmi baj! *mosolygott.*
- Mizujs? *néztem Taeminéket.*
- Semmi különös! Ez a hülye nem adta be a ZH-it és lebaszták. . *mérgelődött Seo.*
- Te hülye vagy haver. *fogta a fejét Jonghyun.*
- Seo fontosabb! *jegyezte meg Taemin.*
- Ha fontos neked akkor add le! Mikorra kell? *kérdeztem.*
- Holnapra.
- De már megbeszéltük, hogy ma megcsináljuk! *mondta Seo.*
- Oh értem. Akkor jó! És ügyesen!
- Azok leszünk. *mosolygott Seo.*
- Tudom! *mosolyogtam.*
- És veletek mizujs? *kérdezte.*
- Semmmmi. *ráztam a fejem és egymásra néztünk Jonghyunnal.*
- Aham. . *nézett furán Seo.*
- Nem történt semmi! *bújtam Jonghyun háta mögé.*
- Ja. . semmi! *kuncogott és megfogta a kezem.*
- Izé vagy! *ütöttem meg és átkaroltam a nyakát hátulról.*
- Megakarsz fojtani? *kuncogott.*
- Igen! Ez a nagy álmom! *kuncogtam.*
- Vannak itt szemtanúk is ám! Szóval majd máskor végezd el amit akarsz!
- Ja. . amit akarok. .
- És akkor még én vagyok a perverz! *nevetett.*
- Te is!
- Na szép. . szexmániás!
- Hééé! *fogtam be a száját.*
- Ezt jól hallottam? *kerekedett ki Taemin szeme.*
- Igen! *sóhajtottam.*
- Lefeküdtetek?
- Neeem! Jaj majd úgy is elmeséli! *löktem meg Jonghyun fejét.*
- Hát kíváncsian várom!
- Majd következő szünetbe! Akkor mesélek én is neked! *néztem Seora.*
- Okés! Engem is érdekel, hogy mi ez az egész!
- Jaj de ne gondoljatok rosszra!
- Hanem a legrosszabbra! *kuncogott Jonghyun.*
- Megbasztad a mosógép tetején? *kérdezte Taemin.*
- Te hülye! *kuncogtam.*
- Nem! De az kicsi. . ott, hogy? *kérdezte értetlenül Jonghyun.*
- Az ügyesek megtudják! Az az én igen. . de te nem! *nevetett Taemin.*
- Istenem! Szökik az ego! *kuncogott Seo.* - Csak ezt épp nem velem fogod!
- Miért?
- Mert!
- Majd rábeszéllek! *kuncogott Taemin.*
- Mi lenne ha nem a fülembe kuncognál? Így is fáj a fejem! *ült le Seo.*
- Mi a baj? *fordultam felé.*
- Tegnap kicsit ittunk.
- Jaj igen. . fel is hívtál. *kuncogtam.*
- Tényleg?
- Aham! Valami olyat dumáltál, hogy Taemin a bugyidba turkált meg ilyen hülyeségeket! Még én sem értettem felét. *kuncogtam.*
- Te jó ég. . *fogta a fejét.*
- Nyugi, a pia hatása! Tessék itt egy gyógyszer ezt vedd be és ettől jobb lesz! *adtam neki.*
- Okés! *kapta be és lenyelte.*
- Dr. Bang Eun Hee. *kuncogott Taemin.* 

- Rendel: Minden nap csak Kim Jong Hyun számára! *húzott magához Jonghyun.*
- Meg ahogy azt te megálmodtad! *kuncogtam.*
- Néni! Beteg vagyok! *vágott nagyon cuki pofit hozzá.*
- Mi a baj?
- Szerelmes lettem!
- Kibe?
- Magába!
- Ez nem jöhet össze! Pici vagy! *pusziltam meg a homlokát.*
- De a nénit szeretem! *szorított meg.*
- De a néni nem pedofil!
- Akkor legyen az!
- Csak a te kedvedért! *kuncogtam és megpusziltam.*
- Tök eltudlak képzelni amúgy! *kuncogott.*
- Ja, ilyen pornós dokinak mi?
- Annak is! *kuncogott.*
- Ne beszéljünk róla! Nem szeretem a múltam. .
- Mi van?
- Csak vicceltem! *nevettem.*
- Na azért!
- Mindent komolyan veszel! *pöcköltem meg az orrát.*
- Bocsánat! *vett a kezébe egy könyvet és eltakarta az arcunkat majd megcsókolt. Viszonoztam és sokáig csókoltuk egymást.*
- Ez mire volt jó? *kuncogtam.*
- Csak, hogy Taemin ne nyavajogjon!
- Nem szoktam nyavajogni! *akadt ki Taemin.*
- Nyugii! Csak hülye! Ne foglalkozz vele! *kuncogtam.*
- Az hát!
- Héé! Te kinek a pártját fogod? *nézett rám Jonghyun.*
- A tiedet! Te vagy az én hülye Dinóm! *pusziltam meg.*
- Na így mindjárt jobb!
- Na de becsengettek! *fogtam meg Seo kezét.* - Gyere, menjünk!
- Puszi? *kérdezte Jonghyun.*
- Már kaptál!
- Na jó! Figyeljetek órán! *mosolygott.*
- Te meg különösen! És ha nem is jegyzetelsz akkor is figyelj! *puszilta meg Taemin Seot.*
- Igen, majd rólam lemásolod a jegyzetet! *mosolyogtam.*
- Rendben! De nem vagyok hülye meg béna csak épp kicsit fáj a fejem, de Bang gyógyszerétől már jobb! *mosolygott Seo.*
- Na mindegy! Gyere! *húztam az osztályterembe.*
Elkezdődött az óra és végig figyeltem amennyire csak tudtam. Seo is jegyzetelt és egyre frissebb lett. Amit jó volt látni. Mikor vége volt az órának behúztam a wc-be.
- Na mi történt? *támadt be.*
- Öhm.. *vakartam a fejem.* - Reggel kicsit beindultunk és már ott tartottunk, hogy a konyhapulton voltam és egymást csókoltuk mikor észbe kaptam és leállítottam és akkor megbeszéltem vele a dolgokat. . meg is értette. Tudod engem zavar az amit mondott anno, hogy hogyan fogok alatta nyögni és mikor belegondolok mindig ez jut eszembe. De megértette csak ugye felizgult és először úgy volt, hogy kiveri magának és megkért, hogy puszilgassam egy kicsit és előakarta venni, de nem engedtem neki csak aztán még is. . mindegy. . lényeg, hogy aztán átvettem a helyét és én elégítettem ki a kezemmel. . *jöttem kicsit zavarba.*