- Na mi az picim? *fordult felém. Még mosogatott.*
- Semmi. *motyogtam.*
- Jól esett?
- Igen.
- Akkor jó. Mindjárt végzek én is.
- Rendben. *ültem le.*
- Nem akarsz felöltözni? Megfázol.
- Nincs kedvem. *nyüszögtem.* - Talán zavar?
- Öhm.. nem csak féltelek.
- Ne félts! Inkább mosogass.
- Rendben. *fordult vissza. Tényleg nagyon lusta voltam.* - Végeztem. *fordult megint felém.*
- Remek. *mosolyogtam.*
- Elmegyek fürdeni.
- Oké. *mondtam majd elment.*
- Nem jössz be? *kiabált.*
- Minek? *kiabáltam vissza.*
- Unatkozok nélküled. *mondta majd bementem.*
- Itt vagyok. *ültem le a kád szélére.*
- Sokkal jobb. *ölelte át a derekam és a combomhoz bújt.*
- Te kisgyerek. *mosolyogtam és a haját simogattam.*
- Csak te hozod ki belőlem.
- Igen?
- Ahamm. *vigyorgott.*
- Na de közbe fürödj is. *fröcsköltem le.*
- Héé. *kuncogott.*
- Na fürödj!
- Csak kicsit.
- Itt hagylak.
- Neee. *kezdett mosakodni.*
- Na azért. *mosolyogtam.*
- Végeztem. *pattant ki.*
- Oké. *mentem volna a szobába, de visszahúzott.*
- Ne menj már. *húzott magához.*
- Jonghyun tiszta víz vagy.
- Rajtad meg törölköző van. *kacsintott.*
- Jonghyun..
- Nyugi. Miért vagy ilyen feszült?
- Csak lusta vagyok.
- De ne legyél lusta! *puszilt meg.*
- Megpróbálok. *mosolyogtam.*
- Majd én felpörgetlek. *puszilgatta a nyakam.*
- Nee.. tudod, hogy ezt nem bírom. *kuncogtam és összerántottam a nyakam.*
- Tudom. Épp ezért csinálom. *kuncogott és felkapott majd hirtelen elment az áram.*
- Ne félj! Mindjárt visszajön. *mosolygott.*
- Rendben. Addig gyújtsunk gyertyát. *mondtam majd leszálltam az öléből.*
- Oké. *mosolygott.*
Majd elindultunk a konyha felé. Ott megkerestük a gyertyákat és tettünk párat a lakásba. Mikor végeztünk behuppantunk az ágyba.
- Te meztelenül alszol? *kérdeztem mikor túrkáltam a szekrénybe ruháért.*
- Igen. Zavar?
- Nem. Miért zavarna? *direkt húztam a fejét.*
- Nem? Kicsit se érzel késztetést semmire ha meglátsz így?
- Nem. *húztam tovább miközbe felöltöztem.*
- Hm.. *nem szólt semmit csak elfordult tőlem.*
Én sem szóltam csak befeküdtem mellé. Majd egy idő után felém fordult.
- Nem is hoz lázba? *kérdezte.*
- Nem..
- Komoly? *csak néztem rá.* - Eun ne csináld ezt velem! Komolyan? *ült fel.*
- Jaj szerinted komolyan mondok én ilyet? *ültem fel én is.*
- Nem tudom ..
- Akkor tudd! *csókoltam meg és az ölébe másztam.*
- Lázba hoz? *kérdezett rá félő mosollyal az arcán.*
- Még szép. *pirultam kicsit el amit remélem nem látott a gyertyafénynél.*
- Ne csinálj ilyet többet! *simított végig az arcomon.*
- Te se a délutánit. *fogtam meg a kezét.*
- Rendben. Nem fogom. *mosolygott.*
- Ha igen akkor én is folytatom.
- De nem fogod! Mert nem csinálom.
- Legyen úgy. *pusziltam meg.* - De most már aludni kéne. *dőltem a mellkasára.*
- Álmos vagy?
- Akkor aludjunk. *dőlt el velem.*
- Rendben. De így? Agyon nyomlak.. *néztem rá.*
- Dehogy. *mosolygott és betakart.*
- Imádlak.
- Én is. Aludj jól, de a jó éjt puszi a legfontosabb. *csücsörített nekem.*
- Persze. *pusziltam meg a száját majd ott hagytam a szám a száján és pofátlanul megharapta az alsó ajkam.*
- Hmm.. Eunnie. *vigyorgott.*
- Jonghyun oppa. *vigyorogtam én is mire felcsillant a szeme.*
- De édes vagy. *vigyorgott.*
- Te is. *mosolyogtam.*
- Hallani akarom mégegyszer. *jött lázba.*
- Mára ennyi elég volt. *dőltem rá és becsuktam a szemem.*
- Eunnie ne aludj!
- Hagyj már Jonghyun.. *nyüszögtem.*
- Eunnie! Eunnie! Eunnie! *csikizett meg.*
- Leütlek! *ültem fel rajta.*
- Na gyere, te kis erőske.
- Jonghyun aludjunk!
- Eunnie!
- Nem fogom mondani.
- Eunnie!
- Oppa..
- De imádlak. Még így is cukin mondtad. *vigyorgott.*
- Aludhatunk végre?
- Persze. *mosolygott és magára húzott. Nem kellett sok be is aludtam.*
Nagyon jót aludtam és szerintem kipihentebb voltam reggel mint bármikor is. Mikor felkeltem Dinó még aludt. A keze a fenekemen volt és elégedett volt a feje. Beszarok ennek az embernek.
- Oppa.. *suttogtam neki mire elvigyorodott álmába. De édes. Azért este nem úgy viselkedtem vele mint kellett volna. Majd megbeszélem vele.*
Majd addig néztem míg el nem aludtam megint. Egy kéz rázott fel álmomból.
- Hm? *pattantam fel.*
- Nyugi, én vagyok az. *mosolygott a hugom.*
- Szia. *motyogtam és visszadőltem Jonghyunra.*
- Szia. *mosolygott.*
- Miért jöttél? *próbáltam ránézni de lecsukódott a szemem.*
- Ne erőltesd magad. Nyugodtan maradjon csukva a szemed. *kuncogott.*
- Köszi. *mosolyogtam.*
- Amúgy azért jöttem, hogy lássalak. Rég találkoztunk.
- Igen.
- Eunnie! *nyögte ki álmába a nevem Dinó.*
- Psszt. *fogtam be a száját.*
- Istenem. *kuncogott a hugom.*
- Bolond. *legyintettem.*
- Sosem gondoltam volna, hogy titeket egyszer így látlak.
- Én se. De ez lett belőle.
- De ezek szerint szeret. *vigyorgott.*
- Igen.
- Ez a lényeg.
- Te, hogy állsz a pasikkal? *másztam ki az ágyból.*
- Eunnie! *kapálózott Jonghyun.*
- Itt vagyok. *adtam neki oda a plüsst és megpusziltam.*
- Hmm.. *szorította magához.*
- Édes. *mosolygott a hugom.*
- Az. *vigyorogtam és kimentünk.* - Na de te, hogy állsz a fiúkkal?
- Hát.. van barátom. *pirult el kicsit.*
- Komolyan? Hol van most?
- A folyosón.
- Miért nem hívod be?
- Szabad?
- Persze. *bólintottam.*
- Akkor behívom.
- Addig csinálok nektek kávét. *mosolyogtam és mentem csinálni a kávét. Addig a hugom leültette a barátját a nappaliba.* - Na kész is. *vittem ki nekik.*
- Szia. *állt fel a gyerek rögtön és két puszit. Meglepődve álltam előtte.*
- Hali. *mondtam.*
- A nevem Ahn Jae Wook. *hajolt meg.*
- Az én nevem Bang Eun Hee. *mosolyogtan és meghajoltam én is.*
- Tudom. Sok jót hallottam már rólad. *vigyorgott. Az a tipikus ulzzang kisfiú. Pont a hugomhoz illik. Pörögnek mind a ketten.*
- Tényleg?
- Igen a hugod sokat mesélt. *mosolygott majd inni kezdték a kávét.*
- Anyuék nem fogadták el. *szürcsölte a kávét a hugom.*
- Komolyan?
- Igen. Nem vihettem haza..
- Nyugi ide jöhettek. Jonghyunt se fogadták el. *rántottam meg a vállam.*
- Hm? Mi van velem? *támolygott ki Jonghyun.*
- Jó reggelt szìvem. *mentem oda hozzá és megpusziltam.*
- Neked is. *fogta meg a fenekem.*
- Bocsi. *vigyorgott hülyén és a fejét vakarta. Még jó, hogy felvett egy boxert.*
- Semmi. *nevettek hugomék.*
- Öltözz inkább fel és ne feszülj itt. *kuncogtam.*
- Oké. De ez ki ez a srác?
- Hugom barátja.
- Aha. * bólogatott. Még nem fogta fel.* - Megyek. *ment vissza a szobába.*
- Igen, ő az én értelmifogyatékos Dinóm. *kuncogtam.*
- Pont olyan mint te. *kuncogott a hugom.*
- Igen.
Majd visszajött Dinó és elbeszélgettünk hugomékkal. Sokat elmeséltek és mi is. Jae Wook úgy nézett Dinóra mintha a példaképe lenne. Cukik voltak, én tényleg nem vetem meg őket.
- Cukik nem? *kérdeztem. Mikor elmentek.*
- Aha, de mi cukibbak vagyunk. *csókolt meg.*
- Hát ez egyértelmű. *vigyorogtam.*
- Szeretlek.
- Én is.
- Tudom picim. *mosolygott.*
- Akkor jó.
- Mit csinálunk ma?
- Nem tudom.
- Elkezdődött a szünet!
- Tudoom. Csak legyünk együtt. *öleltem át.*
- De édes vagy. *vigyorgott és megint kopogtak.* - Ki meri megzavarni az aktusunkat? *kiabált ki.*
- Bolond. *kuncogtam és megütöttem majd kinyitottam az ajtót.* - Sziasztok. *vigyorogtam Seoékra.*
- Sziasztok. *mosolyogtak.*
- Gyertek be. *vezettem be őket.*
- Mondtam, hogy zavarni fogunk. *kuncogott Taemin.*
- Dehogy zavartok. *mondtam.* - Csak Dinó megint hülye. *legyintettem.*
- Persze. A Dinó mindig bolond. *jött mögém és megharapta a nyakam.*
- Most is az vagy. *ütöttem meg.*
- Hagyd már. *kuncogott Taemin.*
- Jóó. *hagyta abba Jonghyun.*
- Na miért jöttetek? *ültünk le.*
- Elbúcsúzni.
- Mi? Hogy értve? *kerekedett ki a szemem.*
- Elutazunk Taeminnel Thaiföldre. *mosolygott Seo.*
- Oh értem. Ez tök jó. *mosolyogtam.*
- Igen.
- Érezzétek jól magatokat.
- Biztosan jól fogjuk magunkat érezni. *vigyorgott Taemin.*
- Akkor minden nap zárni fogjuk az ajtót és senki se jön ide. *jegyezte meg Jonghyun.*
- És mit csináltok egész nap itt bent? *kérdezte Seo.*
- Vannak ötleteim ahogy Jonghyun fejét elnézem. *nevetett Taemin és lepacsiztak egymással.*
- Seo vigyél magaddal! *bújtam Seohoz.*
- Rendben. Megyünk ketten. *kuncogott.*
- Na neeem! *tiltakozott Taemin.* - Jonghyun állíts magadon!
- Csak vicceltem. Nem mész sehova nèlkülem. *húzott az ölébe.*
- Bolond. *ütöttem meg a fejét.*
- Csak szeretlek.
- Pesze.
- Mi ez a sok gyertya amúgy? *nézett körbe Seo.*
- Öhm este elment az áram. *vakartam a fejem.*
- Áh értem. *mosolygott Seo.*
- Szellemek jártak biztos. *kuncogott Taemin.*
- Neee. *bújtam Jonghyunhoz.*
- Bolond! Bang fél tőlük. *mondta Seo.*
- Kajak? *kérdezte Taemin és rám nézett.*
- Igen. Ne nézzetek hülyének. *bújtam még jobban Dinóhoz.*
- Nem nézünk annak. *mondta Seo.*
- Miért félsz ennyire tőlük? *érdeklődött Taemin.*
- Volt velük egy elég rossz élményem. *motyogtam.*
- Mi?
- Taemin! *szólt rá Seo.*
- Semmi baj. Csak kíváncsi. Kiskoromba egyedül mentem haza és sötét volt. Fújt a szél.. semmi baj se volt ezzel mert kellemesen fújt de ahogy az utcánkba értem valami megfogott és erősödött a szél. A nevemet hallottam és megláttam egy árnyékot mögöttem. Nem képzeltem be.. tényleg ott volt.
- Jézus. *tátott szájjal hallgatta végig Taemin.*
- Igen.. sose tudtam kinevelni belőle.*mondta Seo.*
- Áh értem. De szellemek nincsenek. *mondta Taemin.*
- Akkor az mi volt? Tudom, hogy hülyének nézel, de ez tényleg így volt. *mondtam.*
- De most itt vagyok veled és nem mernek a közeledbe jönni a szellemek. *nyugtatott meg Jonghyun.*
- Pontosan. És mi is itt vagyunk veled. *jött oda Seo.*
- Igen. *helyeselte Taemin.*
- Köszi. *mosolyogtam kicsit.* - De inkább beszéljünk az utazásról. *tereltem a témát.*
- Hát Taeminnel kitaláltuk, hogy elkéne valahova menni. És Thaiföld mellett döntöttünk. *mondta Seo.*
- Értem. Az jó hely. *mosolyogtam.*
- Igen. Ezért is választottuk Thaiföldet. *mosolyogtak.*
- És mikor jöttök vissza?
- Nem tudjuk. De szünet végét veletek töltjük. *mondta Seo.*
- Rendben. Ezt örömmel hallom. *mosolyogtam.*
- Nem hagylak sokáig Dinóval egyedül. *húzta Dinó agyát aki igen csak elbambult miközben engem nézett.*
- Hééé. *eszmélt fel azonnal.*
- Csak szivatlak! Tudom, hogy nem bírnátok ki egymás nélkül egy percet se. *kuncogott Seo.*
- De, kibírnám. *mondtam.*
- Aha, mikor 10 perce nem látod Dinót már rögtön: "Jaaj.. hiányzik. Olyan jó pasi, úgy szeretem.. stbstb." *utánzott Seo.*
- Teee. *kezdtem kergetni.*
- Lebuktál Bang. *kuncogott Taemin.*
- Nem! *álltam meg.*
- Dee. *kuncogott tovább.*
Szemetek.
- Na gyere! *jött oda Seo.* - Nincs így. . csak néha. *mosolygott.*
- Előfordul. . na. *mondtam.*
- Édes vagy. *mosolygott Jonghyun.*
- Te is. *mosolyogtam.*
- Erről beszélek. *kuncogott Seo.*
- Blöö. *nyújtottam ki a nyelvem rá.*
- Na de nem is zavarunk.
- Jól mondod. . nem zavartok. *mosolyogtam.*
- De még be kell pakolnunk meg minden. Holnap már megyünk is. *mondta kicsit szomorodva.*
- Oh rendben. Vigyázzatok magatokra és aztán nem ám elkavarodtok valahol. *öleltem meg őket.*
- Rendben. *mosolyogtak.* - Ti is vigyázzatok magatokra meg egymásra!
- Ti is! *mosolyogtunk mi is.*
- Na de megyünk is. Sziasztok! Majd jelentkezünk ám. *mosolygott Seo.*
- Igen. . majd mikor a legmélyebben alszotok akkor fogunk felhívni titeket. *kuncogott Taemin.*
- Na azt merd meg. *mondtuk egyszerre Jonghyunnal.*
- De egyetértetek. *ámult el.*
- Mind a ketten szeretünk aludni.
- Na már azért is. *csapta össze a tenyerét.*
- Ne legyél már szenyó! *ütötte meg kicsit Seo Taemint.*
- Jól van na. *görnyedt kicsit össze.*
- Na menjünk. *fogta meg a kezét.*
- Sziasztok! *nyomtam puszit nekik.* - Neveld meg! *súgtam Seo fülébe.*
- Te is Dinót. *súgta ő is és kuncogtunk.*
- Rendben. *mosolyogtam majd elmentek.* - Ideje valamit csinálni nem gondolod? Még ma semmit sem csináltunk. *néztem hátra és Dinó már a kanapén aludt.* - Naa héé. . nincs szunya! *ugrottam rá.*
- Kicsim. *nyögött fel.*
- Nincs alvás! *ugráltam rajta.*
- Túl sok az energiád! *kuncogott.*
- Igen! Menjünk valahova!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése