- Sziaa!
- Szia! *mosolyogtam, majd megöleltem őt.*
- Mizujs?
- Semmi, izgatott vagyok!
- Te is? Én is! Aludni is alig bírtam!
- Én se tudtam nagyon aludni. Első nap itt! Ha bunkók lesznek leütöm őket! *tutira szétcsapok mindenki között, nekem nem hiányzik az, mint az előző suliban. Rajtam ne múljon.*
- Naaa! *kuncogott.*
- Jóó!
- Na menjünk be! *nyitottuk ki az ajtót és bementünk.*
- Waoh! *néztünk körbe.*
- Jó reggelt kívánok! *jött oda egy hölgy. Eléggé puccos volt, talán valami fejes lehet vagy nem tudom.*
- Jó reggelt. *hajoltunk meg.*
- Maguk az új diákok?
- Igen! *bólintott Bang-Bang.*
- Erre tessék! *vezetett fel minket az emeletre, azon belül is egy terembe.* - Ez itt az önök osztálya! Érezzék jól magukat! Ha valami baj van csak keressenek engem! Min vagyok az igazgató!
- Rendben! Köszönjük! *hajoltunk meg majd eltűnt és bementünk a terembe.*
- Rendezettnek látszik. *suttogtam a fülébe.*
- Igen! *ültünk le.*
Majd bejött a tanár és elővezetett minket.
- Ők itt az új osztálytársaitok! *mondta a tanár.*
- Én Bang Eun Hee vagyok, de bárhogy hívhattok. Bang-Bang, Eun, Hee. Ahogy tetszik. *hajolt meg. Olyan könnyen szót ért mindenkivel. Ő tényleg nagyon jó!* - 20 éves vagyok és az előző iskolám leégett ezért jöttem ide! *hajolt meg még egyszer.*
- Én Park Jun Seo vagyok! *hajoltam meg. Bár egy kicsit félve. Olyan rideg mindenki, de lehet csak n érzem így, mert új vagyok. Azt se tudom, hogy mit kellene mondanom.* - Én is 20 éves vagyok és nekem is leégett az iskolám mivel egy helyre jártunk Bang-Bang-gal. *hajoltam meg.* - Ja és engem Seo-nak nevezhettek! *bólintottam.*
- Köszönjük! *hajolt meg a tanár majd a helyünkre ültünk.*
Az óra elkezdődött. Elég érdekes volt, bár előttem csak az otthoni videojátékaim lebegtek. Jó tudom, hogy ebből nem fogok megélni, de jaj... alig várom, hogy újra játsszak velük. Majd a szünet következtével Bang-Bang-gal lementünk az udvarra.
- Neked eddig, hogy tetszik? *kérdeztem. Kíváncsi voltam a véleményére.*
- Nekem tetszik! Kicsit nagyobb mint a mi sulink! *nézett körbe*
- Igen! A tanár is aranyos volt!
- Aham! *bólogatott.*
Aztán egyszer csak oda jött hozzánk az igazgatónő.
- Jó napot! *hajoltunk meg.*
- Jó napot! Jöjjenek velem! *na még itt a végén kiderül, hogy már az első nap bajban vagyunk. Nagyon jó lesz.*
- Igen is! *mentünk utána és bementünk az irodájába.*
- Nos arról lenne szó. hogy mivel ez az egyetem már évek óta jeles a sportban is. Ezért itt a diákok gyakorolhatják a különféle sportokat. Maguk sportoltak valamit?
- Én egy ideig fociztam, de megszűnt a csapat amibe játszottam. *mondta Bang-Bang.*
- Én inkább a kosárban jeleskedem. *motyogtam. Tanulni jöttem, nem játszadozni.*
- Értem. Ez nagyszerű hisz nekünk van focicsapatunk is és kosárcsapatunk is! *mosolygott az igazgatónő.*
- Valóban? *kérdeztük.*
- Igen! Szeretnének ezeken a foglalkozásokon részt venni?
- Én igen! *mondta Bang-Bang.*
- Én is szívesen! *bólintottam.*
- Nagyszerű! Akkor Bang kisasszony, maga keresse Kim Jong Hyunt. Maga Park kisasszony pedig Lee Taemint! Ők mindent elmesélnek!
- Köszönjük! Elmehetünk?
- Igen! De előbb ezt írják alá. *adott nekünk egy nyomtatványt.*
- Rendben! *aláírtuk. Az volt benne, hogy elfogadjuk a heti 3 edzést és önszántunkból veszünk részt ezeken az edzéseken.*
- Most már mehetnek! Keressék meg akiket mondtam! *mondta az igazgatónő majd elmentünk.*
- Hát akkor keresésre fel Sherlock! *kuncogtam.*
- De nagy ez az iskola!
- Jaj azt elfelejtettem mondani, hogy ezek a fiúk egyel maguk felett járnak. *szólt ki az igazgatónő az ajtón.*
- Köszönjük! *bólintott Bang-Bang, majd elindultunk keresgélni.*
- Talán kérdezzünk meg valakit! *javasoltam az ötletet.*
- Okés! *majd odament pár lányhoz, akik csak úgy csacsogtak. Gondolom, itt is megy a pletykálás ezerrel. Vajon rólunk van már valami hír?* - Sziasztok! Nem tudjátok, hogy hol van Kim Jong Hyun?
- Dinó? *csillant fel a szemük. Mi a franc? Most egy kihalt állatott fogunk keresni? Akkor ez Ban-Bang-nak pont bejön.* - A wc-be bujkálnak.
- Bujkálnak?
- Taemin is vele van! De nem hiszem, hogy nem ismeritek őket! Ők a suli legjobb pasijai! Jaj annyira jó lenne egyszer megérinteni Dinó hasát! *áradoztak. Bár nagyon nem értettem az egészet. Miért kell így isteniteni két srácot?*
- Aham, biztos! Köszönjük! *mentünk el.*
- Láttad, hogy ezek, hogy odavoltak értük?
- Ja. Nem tudom milyenek lehetnek a srácok. *és egyenesen felmentünk és a wc-khez vettük az irányt.*
Bekopogtunk a fiú wc-be ahol egy nagy sóhajt hallottunk majd egy hang szólalt meg.
- Nem megyünk innen ki! Hagyjatok békén! *mégis milyen gáz már, hogy bujkálnak? Komolyan, egy férfi legyen férfi! *
- Öhm bocsánat, de minket az igazgatónő küldött értetek. Újak vagyunk itt és szeretnénk a fociról és a kosárról kérdezni!
- Öhm. . *kinéztek, mintha valamitől tartaniuk kellene. Ahogy látták, hogy újak vagyunk közelebb léptek.*
- Én Lee Taemin vagyok! *hajolt meg a barna hajú. Elég közvetlen, ez gyors.*
- Én pedig Kim Jong Hyun. *hajolt meg a másik. Ez a Dinó? A másik meg egy... neki is van neve? Bár, ahogy elnézem ezzel a ruhával csak holmi szerencsétlennek lehetne nevezni vagy óvodásnak. Nagyon ronda.*
- Én Park Jun Seo vagyok. *hajoltam meg.*
- Én pedig Bang Eun Hee. *hajolt meg Bang-Bang is.*
- Miben segíthetünk? *kérdezte Taemin.*
- Én kosárra jelentkeztem és azt mondták, hogy keresselek téged! *mondtam.*
- Oh igen! Gondolom az edzésekre vagy ilyenek!
- Igen! *bólogattam, majd kiinvitált. Mi van? Máris? Nem akarok menni! Csak mondja el itt és kész! Közben pedig elindultunk. Persze, útközben egy tucat lány idiótán vihorászott mellettünk. Nagyon idegesítő volt, de az első nap csak nem szólhatok be nekik.* - Nem küldenéd el a rajongóidat?
- Sajnos nem megy. *mosolygott.* - Nagyon zavarnak?
- Visít az egyik a fülembe, mint valami őrült! Szerinted nem zavar? *vágtam hozzá. Hogy lehet ilyen suta? Komolyan!*
- Akkor menjünk ide! *mutatott egy üres terembe és oda bementünk. Ahhoz képest, hogy eggyel felettem van azt hiszi, hogy valami végzős, aki mindent megtehet. Ha anyu meglátná ezt a ruhát sírva fakadna. Leültem egy pad tetejére, ő pedig a tanári asztal előtt állt.*
- Foghatnánk rövidre? *kérdeztem unottan.*
- Persze! *bólintott mosolyogva. Mi a... ő mindig mosolyog? Vagy így maradt az arca?* - Ugye ez az edzés háromszor van egy héten. Ez a focival párhuzamban van. Egy edzés pedig 16:00-tól este 18:00-ig tartott.
- Tessék?! *akadtam ki.* - Nem, nem, nem, nem! Az nem lehet! Akkor tanulok, utána eszek és van még egy kis gametime-ra időm... de így nem lesz rá!
- Sajnálom, de ez a napirend. Válassz más sportot, ha ez nem megfelelő neked.
- Nem mondtam ilyet, hogy nem megfelelő. *húztam a szám, amin meglepődött.*
- A csapat pedig vegyes. Meccseken pedig mindig a legjobbak kerülnek be. Légyszíves, állj fel! *kérlelt mosolyogva.*
- Miért? *de felálltam és végig nézett rajtam.*
- Hány centi vagy?
- 155.
- Ez kicsi... Biztos, hogy játszani akarsz?
- Na, jó... nekem ebből elegem van. Szerinted mégis miért vagyok itt? És csak, hogy tud voltam kosáredzéseken!
- Jól van... ne haragudj! *sóhajtott.* - Akkor számíthatok rád?
- Igen. *bólintottam.* - Mehetek?
- Igen. *bólintott ő is és persze nem felejtett el mosolyogni.* - Te nem jössz?
- Megvárom, míg lecsillapodik a tömeg. *nézett zavartan. Csak megvontam a vállam és kimentem.*
Milyen idegesítő egy srác. Folyton mosolyog, mint valami pszichopata. Meg mi ez az egész "körbe ugráljuk dolog?" Nem akarok vele egy csapatban lenni, csak felbosszant. Visszamentem az osztályhoz és a teremnél már Bang-Bang várt rám.
- Na? *kérdezte, alig értem még oda.*
- Te láttad azt a ruhát? *kuncogtam.*
- Láttam, nem is volt rossz.
- Rémes volt! *grimaszoltam. Bang-Bang, hol hagytad a szemed,*
- És? Mi volt?
- Én ezzel nem akarok együtt játszani!
- Mert?
- Mert olyan kis. . nem tudom. . örömbomba!
- Ez a jó! Legalább feltud vidítani! *mosolygott.*
- Neem, ő már szinte idegesítően sokat mosolyog! *igazam van, tudom jól! Egy pszichopata!*
- Akkor én is idegesítelek?
- Neeem! Te nem! *öleltem meg. Ne is feltételezzen ilyet!* - De ő más!
- Értem.
- És a kis "Dinó"? *kuncogtam. Nem akartam kihalt állatot kérdezni.*
- Ő. . nem tudom. . fura. Mintha nem lett volna hozzám kedve.
- Lehet nem is volt. *vontam meg a vállam.*
- De miért? Ennyire idegesítő vagyok?
- Nem! A srác hülye! Nem tudom miért vannak ezekért oda a nők.
- Azért elég helyesek! *mosolygott.*
- Szép arcuk van! Tényleg, Jonghyun-t miért hívják Dinónak? *néztem rá, mint valami idióta. Tényleg nem értem.*
- Megkérdeztem és azt mondta, hogy az arca miatt. De ezt már levágtam mikor megláttam csak rákérdeztem.
- Értem. Milyen az arca?
- Olyan mint egy Raptoré!
- Aham! Te vagy ebben a szakértő! Majd mehetsz vizsgálgatni!
- Hülye! Mondtam, hogy ritka bunkó volt velem!
- Majd megpuhul! *kuncogtam.*
- Nem tudom... lehet.
- Ha meg nem, akkor teszek róla, hogy tényleg kihalt állat legyen!
- Seo! *nevetett rajtam, majd beléptünk az osztályterembe. Épp időben, mert érkezett a tanárunk. Filozófia következett, ez persze igaz egyetemi tantárgy. Elkezdtük lapozgatni a könyvet. Mi az előző sulinkban egy anyaggal előrébb voltunk, szóval ez már nem volt újdonság a számunkra. De azért csak hallgattam és próbáltam nem ásítani. Előre néztem és láttam, ahogyan két lány kuncog. A tanár annyira belemerült az olvasásba, hogy észre se vette. A két kuncogó pedig a telefonjait nézte, mivel a háttérképük az a két srác volt. A baloldalinak az idegesítő, a jobb oldalinak pedig az a dinó. Bár nem ítélkezek, lehet jóba vannak. De azért meglöktem Bang-Bang könyökét és feléjük biccentettem.*
- Beteges! *suttogtam, ő pedig vigyorgott.*
- Remélem nem tagok a csapatban. *suttogott ő is.*
- Amilyen szerencsénk van, a féliskola az. *fogtam a fejem. Majd jegyzetelni kezdtünk, mert a tanár olyat mondott, amit az előző sulinkba se tanultunk. Hamarosan ennek az órának is vége lett. Éppen, hogy csak kiértünk, de az igazgató máris ott termet. Mi van? Be vagyunk poloskázva vagy mi? Mindig tudja, hogy éppen hol vagyunk.*
- Sikerült megbeszélni az edzéseket? *kérdezte.*
- Természetesen! *válaszolta mosolyogva Bang-Bang.*
- Remélem aktív és hasznos tagjai lesznek a csapatoknak!
- Minden tőlünk telhetőt megteszünk. *mondtam. Azért 100%-on felül úgy se tudunk teljesíteni. A lehetetlent nem várhatja el.*
- Annyit szeretnék még mondani, hogy jövőhétre kérnék egy, egy oldalas fogalmazást az iskolai benyomásaikról.
- Egy hét után? *kérdeztem vissza.* - Egy hét alatt nem lehet eldönteni, hogy milyen egy iskola.
- Megcsináljuk! *mondta Bang-Bang, mire ránéztem. De ő csak vigyorgott.*
- Tudtam, hogy számíthatok önökre! *hajolt meg, majd mi is és továbbment.*
- Egy hét alatt változhat minden! Lehet egy hétig jó, aztán maga a pokol! *akadékoskodtam.*
- Nem hiszem. *rázta a fejét.* - Vagyis, bízok benne! Benned is bízok Seo!
- Persze. *bólogattam.* - Csak ne engedj senkit a közelembe!
- Úgy is kell barátkoznod. *kuncogott.*
- Muszáj? *nyaffogtam.*
- Igen, vagy rád adok egy olyan ruhát, ami Taeminen volt. *nevetett fel hangosan. Én se bírtam ki nevetés nélkül.*
- Jól van, jól van... meggyőztél. Igyekezni fogok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése