Park Jun Seo.~

A bemelegítés végeztével pedig meccs következett. Rohantam is a pálya közepére otthagyva azt a szerencsétlen szemüveges csajt. 
- Az a nyomorék pont a legbénább csajhoz osztott be téged. *biccentett a lány felé Soo.*
- Ennyire nem szeretné, hogy játsszak? 
- Fogalmam sincs. *vonta meg a vállát* - De most játszhatsz! Meccs van!
- Nagyon szeretnék játszani a meccsen, szerintem jó lennék!
- Én is bízok benne... igaz pici vagy, de...
- Hé! 
- Ne haragudj! *kuncogott.* - Nem úgy értettem! A magasság nem számít.
- Na, azért. *kuncogtam én is.* 
- Az én csapatomban leszel! *mosolygott.*
- Király. *vigyorogtam. Taemin pedig magához hívta Soo-t. Meg volt a csapat, de én nem voltam köztük. Odalépett hozzám.*
- Sajnálom, de te ma még nem játszhatsz!
- Miért nem?
- Mert még nem tudom, hogy milyenek a képességeid. 
- De akkor most megmutathatnám! 
- Nem, most nem... Láttam, hogy játszottál azzal a szemüvegessel. *gondolom a nevét se tudja.* 
- Mert tök béna volt, hiszen játszani se tud! Ezt gondolom edzőként te is nagyon jól tudod! 
- Persze, fogd rá... te vagy az új! Neked kell illeszkedned a többihez! Nem Lee Bom Soo háta mögé kell elbújnod! 
- Nem bújok a háta mögé! Jó, felfogtam... nem játszhatok! *löktem meg és leültem a kis padra. Soo odaakart jönni, de intettem neki, hogy nem kell.*
- Miért nem játszhat? *akadt ki Soo.*
- Mert én azt mondtam. *vigyorgott az a bájgúnár.* 
- Neki is meg kellene adnod, ugyanúgy az esélyt!
- De nem adom meg...
- Mert?
- Mert így döntöttem... én vagyok az edző. És, ha az edző ezt akarja, akkor az úgy is van. Igazam van? *fordult a lányokhoz.*
- Igeeeeeennn!! *visítozták.*
- Ha meg nem tetszik valami, akkor nyugodtan leülhetsz mellé. *mutatott felém. Soo, csak húzta a száját.*
Lejátszották a meccset. Sooék nyertek, amiben benne volt Taemin. Átöltöztünk és egyenesen hazafelé vittük az irányt. A kapuban elváltunk, mert Soo-nak akadt egy kis gondja. Így egyedül mentem haza. Nem voltam fáradt, mert igazából hála annak a köcsög gombának nem csináltam semmit. Gyors nekiálltam tanulni. Kigondolta volna, hogy már az első nap ilyen sokat adnak. Pár perc múlva nyílott az ajtó. Bang-Bang volt az.*
- Szia! 
- Szia! *köszöntem neki vissza.* - Na?
- Képzeld! Fogadtam azzal a köcsöggel! *kuncogott.*
- Mi? Mi? Mit? *érdeklődtem.* 
- Azt, hogy aki veszít a meccsen az holnap bohócruhába megy a suliba egy koton lufit tartva a kezébe! *kuncogott tovább.*
- És ő vesztett?
- Persze! *kuncogott, mire nevetésben törtem ki. Ezt nem hiszem el, végre az a kihalt állat megkapja a magáét.*
- Ah ezt le kell fényképezni majd! De hogyan?
- Hát bemutatott és azt mondta, hogy legyenek velem elnézőek a többiek. Megkérdeztem tőle, hogy miért és azt mondta, hogy ha nem tudok focizni akkor nézzék el a bénaságomat. És mondtam neki, hogy jobb focista vagyok mint ő és erre ezt mondta: "Na azt megnézem!" *utánozta.* - És erre fogadtunk és a bemelegítés után meccseztünk. Én és ő voltunk a csapatkapitányok. De nagyon jól összejátszottunk Soo-val. Cuki srác és kedves is.
- Ez hatalmas! *kuncogtam még mindig. Nem hiszem el, bár Bang-Bang-től ez volt a minimum.* - Sooék tényleg cukik és kedvesek!
- Amúgy mikor értél haza, hogy már tanulsz?
- Csak pár perce. . még zuhanyozni se zuhanyoztam.
- Értem, na de nálad mi volt?
- Hát Taemin egy idegesítő alak! Képzeld, Soo beállt mint párom. *ültünk le közben a kanapéra.* - És azt mondta Taemin, hogy álljak oda egy csajhoz mert Soo túl magas hozzám és nem lehet a párom!
- Féltékeny! *kuncogott.*
- Mire?
- Arra, hogy te nem őt isteníted!
- Az meglehet! Na és átállított egy kiscsajhoz aki szemüveges is volt és megkérdeztem, hogy tud-e kosarazni.
- Nem tudott mi?
- Nem hát! Csak Taemin miatt volt ott! És félt tőlem a csaj! *kuncogtam, mire ő is.*
- Komolyan?
- Igen! Mondta Taeminnek mikor odajött.
- Az szép.
- Na és felbaszott Taemin agyilag ezzel, hogy nem lehetett Soo a párom és mikor elment tőlünk hozzávágtam a fejéhez a labdát.
- És ő? *ámult el.*
- Ő visszanézett és mosolyogva annyit mondott, hogy legközelebb legyek óvatosabb! Huu te. . olyan idegesítő! Még ilyenkor is mosolyog! De megígértem magamnak, hogy letöröm a mosolyát!
- Te kis gonosz! *lökte meg egy picit a vállam és kuncogott.*
- De mi ez? Terminátor? Nem fájt neki vagy mi? *akadtam ki ismét.*
- Csak azért mosolygott mert bosszantani akart!
- Lehet, de engem ne bosszantson fel mert rosszul jár!
- Majd most megtanulják! Taemin-nek lesz egy cuki púpja. Jonghyun meg Dinó helyett egy bohóc lesz. *kuncogott.*
- Igen! *kuncogtam én is.* - Nem rossz ez a fogadásos dolog! De én már nem hiszem, hogy tudom alkalmazni Taeminen.
- Mert?
- Mert megijed és tanul Jonghyun példájából! *kellett neki egy perc mire felfogta, hogy mit mondtam és kuncogni kezdett.*
- Hagyjál már! Sosem fogják megtanulni!
- Igaz. . nem tudom.
- Na mindegy! Én lezuhanyzok és aztán tanulok!
- Jó. *mosolyogtam és elment zuhanyozni. Közben megcsináltam az összes házit és tanultam is egy kicsit. Majd kockulni kezdtem. Teljesen belemerültem a játékba.* 

- Seo! Seo! *rázott meg Bang-Bang.*
- Hm? Tessék? *fordultam meg és meghaltam a játékba.*
- Nem mész fürödni? *kuncogott.*
- De megyek! *pattantam fel és elindultam. Közben ő kikapcsolta és ő is nekiállt tanulni. Majd, ahogy végeztem, befejezte ő is.* 
- Éhes vagyok! *szólalt meg.*
- Én is. *kaptam a hasamhoz. Majd a megmaradt kimchit megmelegítettük és azt kezdtük enni.* - Jaj, tudod mit nem meséltem még?
- Hm? Mit? *kérdezte két falat közbe.* 
- Az a nyomorék, már jobbat nem tudok rámondani. Tudod, hogy szemrebbenés nélkül tudom szidni az embereket, még a meccsre sem engedett! 
- Hogy mi van? *kerekedtek ki a szemei.* 
- Lebénázott, mert látott játszani azzal a szemüvegessel! Szerinte tök béna vagyok .. Soo meg mondta, hogy valójában ő a legbénább a csapatban.. tutira direkt küldött oda! Csak azt nem tudom, hogy miért nem engedett játszani?
- Soo miatt?
- Fogalmam sincs... nem hiszem, mert Soo-val egy csapatba volt. 
- Akkor egy hülye. Az a baj, hogy nem ismerjük őket és jobban is tesszük, hogy nem ismerkedünk meg velük! 
- Igen, igazad van! Hallod szerintem az előző suli bunkóit ők ketten kiteszik együttvéve! 
- Az már biztos! *nevetett fel és ettünk tovább.* - Alig várom, hogy holnap lássam bohócként. 
- Ha egyáltalán beöltözik. Azt is kinézem belőle, hogy nem csinálja meg, mert egy bunkó.
- Akkor tutira megverem!
- Én meg kettéfejelem! *kuncogtam.* - De ugye nevethetek fennhangon rajta? 
*Jöttem lázba, mint valami kisgyerek.* 
- Természetesen! *mosolygott.* - Ez a cél! 
- Remek! *vigyorogtam, majd amikor végeztünk, elmosogattunk és eltettük magunkat holnapra.*