- És mit beszéltetek? *érdeklődött Bom Soo.*
- Semmit, megbeszéltük, hogy barátok maradunk. *mosolygott Bae Soo.*
- Komolyan? Csak barátok? *kerekedtek el a szemeim. De most Bang-Bang megtett mindent és ennyi?*
- Igen! *bólintott.*
- De azt mondtad megcsókoltad!
- Igen, de olyan barátok leszünk akik néha csókolóznak.
- Nem igazán értem. *vakartam a fejem.*
- Mindegy! Majd elmesélem!
- Jó!
Ez a szünet nagyon hamar eltelt és az órák is. Egész nap Sooékkal voltunk. Kedvesek. Mikor hazaértünk máris letámadtam Bang-Banget a kérdéseimmel.
- Mi volt az a csókolózós barátok?
- Nem tudom. . azt mondta, hogy tetszem neki de nem akar mást csak legyünk barátok akik néha csókolóznak. *vonta meg a vállát.*
- De ez beteg! Ez hogyan?
- Nem tudom! Fura de azért cuki nem?
- Hát kicsit. Cukibb mint az a két ficsúr!
- Na ja. . azok bunkók! *kortyolt bele az innivalójába.*
- Taemin egy. . egy. . fhuu. . tönkre teszem! *mérgelődtem.*
- Nyugii! Ne foglalkozz vele!
- De nem tudok nem foglalkozni vele! Irritál a jelenléte. . irritál a mosolya, irritál a hangja és mindene! Egy idegesítő személy!
- Dinó sem jobb . .
- A csók király! *kuncogtam.*
- Az. . *törölte meg a száját.* - Egy csöves!
- Fúúúj! Te egy csövessel csókolóztál?
- Neee már! Elképzeltem! *köpött a mosdókagylóba.*
- A csövessel vagy Dinóval? *kuncogtam rajta*
- A csövessel.
- Fúj! *kuncogtam még mindig.*
- Ugye? Na mindegy! *kuncogott.*
- Szerintem is.
- De Dinó. Ő egy Isten! Egy baszni való kis Raptor! *csináltam úgy mintha egy kiskutyát dögönyözne. Mi a franc? Miért változott meg ilyen gyorsan a véleménye?*
- Hm? *pillantottam rá ijedten.*
- Tudod milyen jól csókol? Nedves lett a bugyim, már akkor nedves lesz ha rám néz! Érted? Ahh. . annyira jól néz ki!
- MI VAN? *akadtam ki. Ez már sokk! Mi a franc van? De elnevette magát.*
- Csak viccelek! De az arcodat látni kellett volna! *nevetett még mindig. Hülye, fúúú.. megverem!*
- Te hülye! *ütöttem meg egy kicsit a fejét.* - Azt hittem, hogy komolyan gondolod! Nem lehetsz szerelmes abba a köcsögbe!
- Nem is leszek soha sem! Majd ha meghal! Akkor örömömbe szerelmes leszek belé! *kuncogott.*
- Akkora barom vagy tudsz róla? Hallod. . áhh. . én feladom! A frászt hoztad rám!
- Nyugii! Bocsi! *ölelt át.*
- Bolond! *ütöttem meg megint. Annyira hülye, de nagyon szeretem.*
- Tudom! De ez kellett!
- Ezt még visszakapod!
- Csak rajta!
- Megyek tanulni inkább! *sóhajtottam.* - De nincs kedvem! Holnap tiszta szar óráink lesznek.
- Igen, de hát ki kell bírni! Majd átvészeljük! És holnap edzés is lesz!
- Jaj még az is tényleg. . basszus. . megint annak a köcsögnek az utasításait hallgathatom! *belegondolva, tényleg.*
- Na Jonghyun sem jobb! *sóhajtott.*
- Kibírjuk! Talán!
- Na ja! *ment be a szobájába.* - Van még sör? *ment ki a konyhába.*
- Iszákos! *kuncogtam.*
- Csak ehhez kell na! *kuncogott és kivett a hűtőből egyet.*
- Aham! *kuncogtam, majd visszament a szobájába.*
Elővettem a tanulnivalókat, legutoljára a matekot hagytam. Utálom! Nem is tudom, hogy mit utálok jobban Taemint vagy a matekot! Az, az idióta úgy felidegesített... rohadjon meg ott ahol van! Egy újabb képletet kezdtem megoldani. Egyre jobban nehezedett a fejem. Már csak arra eszméltem fel, hogy elsötétült előttem minden, de annyira jó volt. Majd reggel felébredtem és egy takaró volt rajtam. Körbenéztem és kómásan kérdezni kezdtem.
- Én elaludtam?
- Igen! Cuki voltál. *mosolygott Bang-Bang.*
- A hülye matek! *kuncogtam.*
- Menj fürödj le! Addig csinálok reggelit!
- Rendben! *csoszogtam el fürdeni.*
Hamar meg is fürödtem és reggelizni kezdtünk.
- Miattam keltél fel előbb? *kérdeztem.*
- Igen! Ha te korán kelsz akkor én is!
- Bang-Bang! Nem kellett volna! *annyira kedves volt tőle. Tényleg nagyszerű barátnő.*
- Jaj amúgy is rémes álmom volt!
- Mit?
- Hát csak képek vannak meg. .
- És azok mik?
- Hát persze . a csók meg ahogy Taemin nyomul rád de eldurvult minden. .
- Hogyan?
- Megerőszakolt téged Taemin.
- Mi? *majdnem kiköptem a kaját ott ültő helyemben. *
- Nem én tehetek róla!
- Tudom. De ez akkor is durva! *pillantottam az ételre.* - Ma meg majd hallgathatom edzésen, hogy: "Megbaszlak! Megbaszlak! Megbaszlak!" Szerinted miért akar ennyire ágyba vinni?
- Gondolom nem tetszik neki, hogy nem kaphat meg téged. *gondolkodott el.* - Vagy nem tudom. Taemin furcsa!
- Furcsán idióta! *tömtem magamba a kaját, hogy ne kelljen róla beszélni. Ahogy végeztünk, már indultunk is a suliba. A folyóson találkoztunk Sooékkal.*
- Soo! *ugrottam a nyakába Bom Soo-nak, ő pedig vigyorgott. Bae Soo és Bang-Bang pedig félre álltak, valamiről beszélgettek.*
- Na, mi a helyzet? *kérdezte vigyorogva.*
- Semmi új, csak örülök, hogy látlak. *vigyorogtam én is.*
- Úgy szintén! Ma jössz edzésre?
- Persze megyek! De most tuti te leszel a párom!
- Nem engedjük, hogy szétszakítsanak minket, igaz? *nevetett.*
- Természetesen és most szeretnék a meccsen is részt venni!
- Megoldjuk. De aztán nehogy valamelyik csaj fellökjön vagy valami.
- Majd én fogom őket! - Biztos vagy te ebben?
- Aha. *mosolyogtam. Mikor Bang-Bangékre néztem, csókolóztak. Taeminék persze akkor jöttek el mellettünk. Túl jól időzítenek. Jonghyun gúnyosan mosolygott, majd szó nélkül továbbmentek.* - Mi van ezekkel? *kuncogtam.*
- Kikkel?
- Bae Sooékkal.
- Jaaa, hát túl a barátságon. *nevetett.* - Tudod megbeszélték!
- Igaz, hirtelen elfelejtettem.
Hirtelen megszólalt az iskola csengő, azon belül is az igazgató.
- Kérem, minden diák haladéktalanul menjen a kinti pályára! Sürgős! Most, azonnal!
Mind a négyen odamentünk és várakozni kezdtünk. Egyszer csak középre mikrofonnal a kezében az igazgató állt.
- Szeretnék kihívni két személyt. Az egyik, Bang Eun Hee, a másik pedig Kim Jong Hyun. Kérem, fáradjanak ide!
Ránéztem Ban-Bang-re, hogy mi ez az egész. Ő csak zavartan rázta a fejét, majd az igazgatónő mellé állt. Jonghyun pedig a másik oldalra. Az igazgatónő átadta neki a mikrofont, majd a tömegbe sétált. Tényleg ott volt az egész suli, nagyon fura volt ez az egész. Hirtelen azt vettem észre, hogy Taemin áll mellettem. Bom Soo húzta rá a száját, mert mellettem állt.
- Mi ez az egész? *kérdeztem tőle, Jonghyun nem kezdte még el, csak körbenézett.*
- Majd, mindjárt meglátod! *vigyorgott. Szerintem ezek valamiben sántikálnak.*
- Igen, ő itt Bang Eun Hee! Ismertebb nevén Eun, vagy Bang-Bang! Azért hívtam ide. *ölelte át.* - Hogy bejelentsem, ő volt ebben az évben az egyetlen személy, aki legyőzött fociban! Így érdemel egy kis ajándékot, emiatt.
*Taemin kuncogott.*
- Mi van? Most meg hirtelen miért?
- Eun most megtudja milyen, ha szórakozik Jonghyunnal. *vigyorgott Taemin.*
- Ba... *próbáltam odafutni, de visszahúzott lefogott és befogta a számat.*
- Ajánlom, hogy ne csinálj semmi hülyeséget, mert tutira megkeserülöd, értetted?! *suttogta a fülembe. Eközben megérkezett a meglepetés is. Egy fotós volt, aki megállt előttük.*
- Először is fotózzuk le a nyertest! *hangoztatta Jonghyun. A fényképész beállt a zavart Bang-Bang elé. Nem tudtam semmit se csinálni. Ez a szemét, túlságosan is szorosan fogott. Sooék meg, meg se mozdultak. Jonghyun egy kicsit odébb állt, majd amikor pont villant a kamera, letépte Bang-Bang ingét a melltartóval együtt. Rá azonnal Bang-Bang gyors összehúzta a szakadt inget. Nem tudni, hogy most lekapta-e a kamera vagy sem. *
- Sikerült. A kép már a miénk, hamarosan a honlapon és a suli újságban is fent lesz.*nevetett hangosan Taemin, Jonghyun és az összes csaj az iskolából, rajtam kívül. Bang-Bang még mindig ott állt egyedül. Ez volt az eddigi legszörnyűbb dolog, amit átélt. Az a szemét megalázta. Tökön vágtam Taemint, majd egyenesen odarohantam. Hozzávágtam a kamerát Jonghyunhoz, aki fájdalmában felnyögött. Odaléptem Bang-Banghez.*
- Bang-Bang! *szomorodtam el. Bekönnyezett a szeme, de nem sírt. Gondolom nem akart ennyi ember előtt. Jonghyun nagyon erős lehet, ha így mindent letudott róla szakítani. Még mindig nevettek. Gondolom az igazgató már nincs itt, mert akkor szólt volna. Megigazítottam a ruháját, majd újra a mosdóhoz rohantunk. Ott gyors megigazította magát és sírni kezdett.*
- Nyomorék... *szipogta.* - Pedig azt hittem, hogy már békén hagy.
- Odaakartam menni, de az a buzi Taemin lefogott! Ez nem mehet így tovább!
- De mit tettem, hogy ennyire meg kellett alázni?! *kérdezte kiakadva.*
- Taemin azt, mondta, hogy: " Eun most megtudja milyen, ha szórakozik Jonghyunnal." Gondolom a két nap leforgása alatti időkre érti... most már három...
- Tehetek én róla, hogy nem bír?! Senki se mondta neki, hogy avatkozzon bele az életembe!
- Rohadtul nem tudom, hogy mit képzel ez magáról .. Szólok az igazgatónak!
- Nem, nem kell!
- De igen kell! Ez nem mehet így tovább!
- Úgy is az ő pártját fogná! Akkor meg mindegy...
- Bosszuld meg az edzésen! *javasoltam az ötletet.*
- Nem akarok edzésre menni. *töröltem le a könnyeit.*
- Ott lesz Bae Soo is!
- Ja... és azzal mit érek?
- Ő kifog melletted állni! Hidd el!
- Most se volt ott!
- Nem tudta, hogy Jonghyun mire készül!
- Csak én sejtettem, de nem tudtam segíteni.. végig kellett néznem!
- Azért, mert az a görény lefogott téged!
- Megfogja bánni, amiért ezt csinálta!
- Most mi lesz? Holnapra az egész suli látni fogja a képet! Így is elsüllyedek szégyenemben és csak még nagyobb ribanc lettem!
- Most lógni fogunk az órákról!
- Tessék? *kérdezte vissza érthetetlenül.*
- Lógunk, megkeressük az iskola újságszerkesztőjének az irodáját és ellopjuk a képet!
- De, hogyan?
- Azt nem tudom. *vontam meg a vállam.*
- De az a két gyökér, tuti, hogy ott fog őrködni egész nap!
- Azért megyünk óra közben. Gondolom órára befognak menni... nekünk meg ott lesz a lehetőség! Az újság szerkesztő is diák, szóval az is órán van... Így van csak esélyünk!
- Ez igaz! *helyeselt Bang-Bang és bólogatott.* - Szerinted sikerülni fog?
- Addig nem megyek haza, amíg nem kaparintjuk meg azt a képet! Ha kell kirúgatom magamat a suliból is!
- Seo... *suttogta.* - Sajnálom, hogy belekevertelek ebbe!
- Nem kevertél bele! Nyakig benne vagyok. *kuncogtam és megöleltem.* - Akkor megvárjuk, míg becsengetnek és megszerezzük a képet! Okés?
- Oké! *mosolygott.*
- De előtt csináljunk valamit a ruháddal. *néztem a szakadt ruháját, majd bólintott.* - Tutira kifogja fizetni ez a szemét!
- Az utolsó wonig!
*Majd elkészülődtünk és amikor becsengettek, szép óvatosan keresgélni kezdtünk az iroda után.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése