Park Jun Seo.~

- Rajtam nem fog folytatódni, mert én nem fogom ezt az egészet annyiban hagyni! Emiatt nem kell aggódnod! 
- De ez nem csak így megy.... hidd el! *engedett el.*
- Ne sírj, kérlek! *töröltem meg a szemét.* 
- Most biztos tök szerencsétlennek tűnök. *kuncogott zavarában.*
- Egyáltalán nem vagy az! Ez nagyon édes tőled... szeretlek! *pusziltam meg a száját.* - Vannak érzéseid és ezt nagyon tisztelem benned! Nem egy kőszívű idióta vagy, akinek annyi érzelme sincs, mint egy marék molylepkének. 
- Veled sose tudnék ilyen lenni... az egy dolog, hogy mással igen... de veled nem! 
- Mi lenne, ha most ezt elfelejtenénk? Ezt az egész sms-t. Na? 
- Ezt, hogy tudod elfelejteni?
- Úgy, hogy ma bevallottam az érzéseimet és azt terveztük, hogy megünnepeljük... szóval, nem szeretném, ha ezzel rontanánk el! 
- Akkor legyen inkább az?
- Te nem örülnél neki? 
- De, nagyon is...
- Akkor ezt majd később megbeszéljük, na? 
- Biztos, hogy megfogjuk?
- Persze, neked ez nagyon fontos... szóval, igen! 
- Oké... akkor most elmegyek fürdeni.
- Jól van... nincs itthon valami gyümölcs?  
- Szerintem van itthon valami eper vagy banán... miért?
- Mert akkor beleáztatom a vodkába. 
- Oh, ez jó ötlet!
- Na, de menj... ameddig fürdesz, addig pedig ázik. *mondtam, ő elment fürdeni. Elkészítettem a gyümölcsöket és várakoztam. Úgy döntöttem, hogy pár gumicukrot is belemártok. Nem sokára ő is kilépett egy szál boxerben szokás szerint.* 
- Te még mindig törölközőben vagy? *vigyorgott.*
- Mivel nem adtad vissza a ruháimat. *néztem rá szúrósan.* 
- Nem is kapod vissza. *húzott magához és megcsókolt.* 
- Taemin, megfogok fázni. 
- Akkor felveszed az én ruháimat. *húzott a szobába, majd odaadott nekem egy felsőt és egy boxerét.* 
- Bugyi? Bugyid nincs véletlenül? Esetleg? *ütöttem meg.* 
- Most alszol bugyi nélkül. *puszilta meg a nyakam.*
- Hamar felépültél. *kuncogtam.* 
- Te mondtad, hogy felejtsünk el mindent. *kuncogott.* 
- Igen, ez igaz... szóval, most fordulj el, hogy feltudjak öltözni! 
- Komolyan, nem öltöznél a saját férjed és a pasid előtt?
- Még nem jutottunk el arra a szintre! 
- Mikor fogunk? *kérdezte vigyorogva.*
- Két év?
- Mennyi? *hüledezett.* 
- Csak vicceltem... *kuncogtam.* - Majd, amikor mind a ketten késznek érezzük. 
- Én mindig annak fogom! 
- Tudom, mert te pasi vagy... 
- Jó, elfordulok! *fordult meg.*
- De, ha lesni mersz a kanapén fogsz aludni! 
- Nem fogok. *mondta, majd nyugodtan feltudtam öltözködni. Átöleltem hátulról jelezve, hogy készen vagyok.* 
- Végre! *fordított meg és megcsókolt, majd az ágyra borultunk.* - Jól áll! 
- Tudom! *kuncogtam és rajta feküdtem.* - Nekem minden jól áll! 
- Hol tanultál te meg így viselkedni? *kuncogott.*
- Nem tudom... egy tök egoista srác tanította, nem ismered véletlen? 
- Jaj, nem az a nagyon helyes és menő srác a sulidból? 
- Jonghyun? *húztam az agyát.*
- Nem, dehogy! Ő kész divatkatasztrófa! 
- Ha te mondod. *nyújtottam a nyelvem.* 
- Lefogom harapni, de komolyan. 
- Dehogy fogod! Kevés vagy te ahhoz...
- Aha, persze... képes voltam egy igazi jégkirálynő szívét elnyerni és pont ez nem sikerülne? 
- Milyen jégkirálynő? Te bunkó! *ütöttem meg a mellkasát.* 
- Hát nem az voltál velem? *kuncogott.*
- Az régen volt. *ültem fel rajta.*
- Igen, már régen. *simogatta a combjaimat.* - Tudtad, hogy a szex közelebb hozza egymáshoz az embereket? 
- Taemin, nem fogunk szexelni! 
- Előjáték?
- Azt se.... utána nem tudok leállni. *kuncogtam.* 
- Na, csak egy kicsit. *puszilta meg a nyakam.* - Kivagyok éhezve! 
- Nem érdekel. *húztam fel magamhoz és megcsókoltam.*
- Nem hiszem el, hogy te nem kívánsz engem! 
- Pedig nem! 
- Na és az a nyögés? Az mi volt? *vigyorgott.*
- Akkor egy híres színész volt előttem és nem te! 
- Arra kíváncsi vagyok? Ki az a híres színész? *nevetett rajtam.* 
- Kim Hyun Joong! 
- Kim Hyun Joong? *kerekedett el a szeme.* 
- Kim Hyun Joong! 
- Ez most komoly?
- De az ám! *vigyorogtam.* - Szerintem ő egész Dél-Koreában a legjobb színész! És még nagyszerű énekes is! 
- Nem mondod komolyan, hogy szoktál ilyen doramákat nézni? 
- De szoktam és nagyon is jók! Szerelmes vagyok HyunJoong Oppa-ba! 
- Mikor is született?
- 1986. 
- Akkor ne legyél szerelmes belé, mert idősebb, mint én... és én sokkal helyesebb vagyok! 
- Abban nem vagyok biztos. 
- Nyald ki meleg HyunJoong Oppa-t! *harapta meg az alsó ajkam.*
- Féltékeny vagy? *vigyorogtam.*
- Hát, hogy a viharba ne lennék az? 
- De ugye most nem fogunk összeveszni, mint a múltkor? Akkor is féltékeny lettél egy színészre! Taemin, egy SZÍNÉSZRE! 
- Nem fogunk veszekedni, mert most mást terveztem és Kim Hyun Joong nem lesz benne! 
- Csak a képzeleteimben! 
- Ott se! Na, gyere! *kapott fel és ki vitt a nappalihoz.*  
- Féljek?
- Jobban jársz. *tett le a kanapéra. Majd odahozta a beáztatott gyümölcsöket és gumicukrot.* - Gumicukor is? 
- Igen. *kuncogtam.*
- De... így nagyon ütni fog ám. 
- Nem baj az. Na, gyere! *húztam le magamhoz és lefektettem.* 
- Mi lesz?
- Leeszem rólad! *majd tettem párat rá és óvatosan leettem.* 
- Ha ilyet csinálsz, akkor felfogok izgulni. 
- Akkor legalább kínozlak egy kicsit... de, basszus... ez nagyon keserű. Ennél rosszabb vodkát még életemben nem ettem... mert nem iszom.
- Kellett neked bemártani, így teljesen befogunk állni, a cukor feljebb viszi...
- Nem baj, löktem meg! Kóstold meg inkább! *adtam egyet a szájába.* 
- Ez borzalmas. 
- Ugye?
- De azért együk meg! 
- Beles. *kuncogtam, majd csörgött Taemin telefonja.*
- Jonghyun az.
- Vedd fel! 
- Oké. *majd fel is vette. Felállt és a szobához ment. Ahogy ott végzett odaadta nekem a telefont.*
- Szia Seo! *köszönt bele.* 
- Szia Jonghyun. Valami baj van?
- Ha szépen megkérlek... már pedig szépen megkérlek, letudnád diktálni Eunnak a házit, amiről lemaradt?
- Pe-persze. *feleltem, majd gyors lediktáltam neki.* 
- Köszönöm! *köszönte meg.*
- Nincs mit! Holnap találkozunk! 
- Igen, szia. 
- Szia. *köszöntem el tőle, majd visszaugrottam Taeminhez.* 
- Na, megvagy? *kérdezte.* 
- Aha, szóval együk! 
- Oké. *majd enni kezdtük.* 
- Ez tényleg borzalmas. 
- Lophattál volna jobb vodkát is! *nevetett ki.* 
- Hé, én nem loptam! Kikérem magamnak! *vettem egy gumicukrot a számhoz és úgy nyújtottam neki. Leharapta a felét, majd megcsókolt.* 
- Így sokkal finomabb! *vigyorgott.* 
- Ugye? Akkor azért edd így! *tömtem még egyet a szájába.* 
- Blőőő... fúj. 
- Alkoholisták vagyunk. *kuncogtam.*
- Miért is?
- Mert úgy is képesek vagyunk inni a piát és enni, hogy nem ízlik. 
- Látod milyen vagy? Ezt hozod ki belőlem! Na, feküdj le! *fektetett végig és felhúzta egy kicsit a felsőmet.* - Nekem ez nem megy! *sóhajtott fel.* 
- Mi a baj?
- Az, hogy előttem van a helye, ahol megvertelek! 
- De Minnie... már nem is látszódik, nyugi! Csak csináld. *simogattam a haját.* 
- Jól van. *sóhajtott, majd kényeztetni kezdett, ahogyan én őt. Felhúztam magamhoz, majd megcsókoltam. Szép apránként elfogyott minden és megittuk a maradék vodkát is. Teljesen készek voltunk, a cukor nagyon megdobott minket.* 
- Menjünk ki! *húztam magamhoz és sikeresen leestünk a kanapéról.* 
- Hova akarsz? *mászott rám, ő se volt százas.*
- Ki a folyosóra... kell egy kis friss levegő. *kapaszkodtam a nyakába.*
- Felveszek egy felsőt. *motyogta és elindult a szobának, de sikeresen nekiesett az ajtónak.* 
- Szerencsétlen! *nevettem ki. Próbáltam felállni, de folyton visszaestem.* 
- Pont te beszélsz. *vette fel nagy nehezen és visszaesett hozzám.* 
- Gyere! *rántottam fel és kimentünk az épület folyosójára. Becsengettünk egy idős asszonyhoz.*
- Igen? *nyitott nekünk ajtót.* 
- Hány óra van? *esett neki az ajtónak ismét Taemin.* 
- Fél 1. *hüledezett az asszony.*
- Asszonyom... azt hallottam, hogy maga árul feketén pokémonokat... nem kaphatnék egyet? Egy CSÁRMÉLEONT!!!!  *kiáltottam el magam.* 
- Csár-mi? *kérdezte.*
- Látja, hogy ez a szépséges nő, az enyém?! *nyúlt bele a boxerba, amit viseltem.* 
- Taemin! *löktem el a kezét.* 
- Ne már! *nyavalygott.* - Látja? Még annyit se engedd, hogy kielégítsem! 
*A nő egy szót se tudott szólni.* 
- Na, gyere! *húztam be a vadidegen nő lakásába és elfeküdtünk a kanapéján.* 
- Na, de kérem! *szólt ránk. Taemin nem foglalkozott vele, folyamatosan fogdosott.* 
- Nyugi van! Ön is mindjárt sorra kerül! *biccentett neki.*
- Köcsög! *ütöttem meg. Felálltam és visszamentem a lakásunkba, Banget kezdtem el tárcsázni.* 
- Igen? *vette fel. Még fent volt.*
- Bang! *kiáltottam bele.*
- Mi a baj? Történt valami? *kicsit megijedt, talán aggódott.* 
- Taemin, megakar csalni a CSÁRMÉLEONOS asszonnyal! 
- Hogy mi van? *hüledezett.* 
- Ez nem igaz! *kiáltott bele Taemin.* - Jonghyun... hé, haver! Nekem van a legjobb barátnőm a világon! 
- Taemin, egy alkoholista... ne is figyelj rá. *legyintettem, mintha Bang ott ülne mellettem.* 
- Ittatok? *kuncogott.* 
- Belenyúlt a bugyimba! *kiabáltam, mint egy hülye.* 
- Nem igaz! *folytatta Taemin.* - Éppen csak hozzáértem! 
- Nem is! *vágtam vissza és hirtelen kinyomtam a telefont.* - Belenyúltál a bugyimba... 
- Belenyúlhatok még egyszer? *kérdezte, mint egy óvodás.* - Különben is nem is bugyi van rajtad, hanem boxer!
- Ja, tényleg. *néztem végig magamon. Tényleg nem voltam képben.* 
- Gyere be a szobába! *húzott be magához és lefektetett.* 
- Mit akarsz? *kuncogtam.* 
- Édességet. *hajolt le hozzám, hogy lehúzza a boxert, de abban a pillanatban bealudt rajtam.* 
- Taemin! *rázogattam.* - Taemin! Remek... 
*Magam mellé fektettem, majd mind a ketten aludni kezdtünk. Reggel pedig a telefonom ébresztőjére keltem.* 
- Jó reggelt! *fogta a fejét Taemin és megpuszilt.*
- Reggelt. *néztem körbe. Iszonyatosan fájt a fejem és alig emlékeztem valamire az estéből.* - Te szemét! *ütöttem meg.* - Elhagynál egy öregasszonyért? 
- Komolyan bementünk oda? *nézte a plafont, majd felült.*  - Nem vagyunk normálisak. Csoda, hogy nem hívta a rendőröket. 
- Nem tudom. *ültem fel én is.* - Te mikor vettél fel felsőt? *néztem végig rajta.*
- Szeretnéd, hogy levegyem? *húzta le és vigyorgott.*
- Kihagyom! *ütöttem meg a párnámmal.* - Add oda a ruháimat! 
- Már tegnap készítettem ki neked ruhát és ebbe mész! 
*Vágott hozzám egy bő pulcsit és egy farmert.*
- Ezt te sem gondoltad komolyan igaz? Majd te leszel a menő gyerek én meg a csöves vagy mi? 
- Nem, csak nem akarom, hogy a Soo félék rád nézzenek! Te az enyém vagy! 
- Taemin, ne csináld! Adj normális ruhát! 
- Nem adok! 
- De adj!
- Nem!
- De! 
- Nem! 
- Adj! *birkóztam le.* 
- Hogy van ennyi energiád? Nekem majd szétrobban a fejem. *kuncogott.*
- Ruháért ölök, szóval adj! *haraptam meg, míg ki ne szívtam a nyakát.* 
- Adok, adok! Feladom! *állt fel, majd adott normálisat. Reggeliztünk egy kicsit, utána pedig elindultunk a suliba. Természetesen takartuk magunkat, hogy még véletlenül se látszódjon, hogy másnaposok vagyunk. Tényleg nem emlékeztem semmire se az estéből.* 

- Taemin... te emlékszel valamire a tegnapról? *fordultam felé.* 
- Ömm... talán. *ballagott tovább lehajtott fejjel, majd levettem a tőle kapott napszemüveget.* 
- Néz a szemembe! *majd róla is levettem.* 
- Nem dereng minden. *mondta.*
- Jól van... hiszek neked. *vettük vissza. Szétrobban a fejem, nagyon rosszul vagyok. De reménykedek benne, hogy ez a nap simán fog menni. Mikor a suliba mentünk, egy tanár egyből elkapta Minniet.* 
- Jó reggelt! *köszönt Taemin, már amennyire tudott. Én pedig a háttérből figyeltem.* 
- Maga csak ne jó reggeltezzen nekem! *mondta és Taemin húzni kezdte a száját.* - Miért nincsenek leadva a ZH-i? 
Hogy mi van? Nem adta le a ZH-it... ez hülye! Ha így folytatja akkor kicsapják... ezek nem holmi dolgozatok... ezen múlnak a vizsgái. Azt nem hallottam, hogy Taemin mit felel, de elég sokáig veszekedtek. Majd visszajött hozzám.
- Te nem adtad le a ZH-id? *hüledeztem.*
- Igen, mert te fontosabb voltál és így veled foglalkoztam!
- Taemin, te nem vagy normális! Azt akarod, hogy meghúzzanak a vizsgáidon?! 
- Nem, de...
- Mikorra kell beadnod? 
- Holnapra... *sóhajtott.*
- Holnapra? 
- Igen.
- Akkor, ma megcsináljuk... addig nem mész sehova még kész nincs! 
- Seo...
- Nincs Seo! Ígérd meg! 
- Jól van... megígérem. 
- Mit?
- Megígérem, hogy ma megcsinálom az összes elmaradott ZH-mat! 
- Azért, mert ha nem akkor engem nem látsz egy hétig...
- Tessék?! 
- Taemin, ez nem játék... ajj, szétrobban a fejem...
- Nem akarok másnaposan ZH-kat írni...
- Örülj neki, hogy otthon kell és nem itt a suliban... 
- Jó.
- Menjünk, keressük meg Bangéket! *karoltam belé, majd elindultunk.* 

Bang Eun Hee.-

Nem tudom mennyit aludtunk, de egyszer csak arra keltem, hogy fázok.
- Hm. . *néztem körbe és Jonghyun ott feküdt mellettem.*
Megtöröltem a szemem és kimentem. Lefeküdtem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Kicsit néztem majd ki is kapcsoltam. Átöleltem a plédet és visszaaludtam.
- Jobb ölelgetni mint engem? *simogatta valaki a hátam. Nagyon hideg volt a keze.*
- Ühüm. *motyogtam.*
- Tényleg?
- Igen! *fordultam felé. Jonghyun volt az.*
- Megjegyeztem!
- Oké! Csak hagyj aludni!
- Most aludtál!
- Hallod. . ebből sosem elég ahogy a szexből se.
- Kezdem azt hinni, hogy még sem ismerlek. *vakarta a fejét.*
- Hát nem is. *kuncogtam.* - 6 évesen már meg volt az első.
- Komolyan?
- Minek nézel?
- Jaaaj. . mikor volt az első?
- Hm.. 18 vagy 19 évesen.
- Értem. . ki volt az?
- Mit érdekel az téged?
- Csak kíváncsi vagyok, hogy hogyan hívták.
- Hogy elmenj hozzá milyen volt elvenni neki a szüzességemet? *kuncogtam.*
- Aham!
- Beteg! Ő is Kim volt amúgy. *kuncogtam megint.*
- Oh, akkor Kimmel kezdesz és Kimmel végzel!
- Hogy érted?
- Mert rajtam kívül már senki se érhet hozzád!
- Ja. . oké főnök!
- Ez a jó hozzáállás!
- Hagyjál! *löktem meg.* - Csöcsös!
- Valld be, hogy tetszik!
- Nem! Nagyobb mint az enyém. . *húztam a szám.*
- Dehogy!
- De,de! Szóval utállak!
- Gyere, mérjük össze! *húzott a tükörhöz.* - Na nézd! *állt mellém.*
- Nagyobb! Az enyém kicsi. *fogtam meg a melleimet.*
- Kicsi a. . .
- A farkad. .
- Esetleg Biné! *ölelt át hátulról.*
- Nem láttam a faszát. .
- Fel sem állt neki rád?
- Nem figyeltem!
- Buzi! *kuncogott.*
- Hülye! Nem lehet mindenki ilyen kanos mint te!
- Csak ha a közeledbe vagyok!
- Az az, mindig!
- Öhm. . ja.
- Kanos!
- Szukás!
- Hééé! Nem is!
- Aham!
- Húzz innen! Különben is fázok! *rázott ki a hideg.*
- Majd felmelegítelek! *kezdte el simogatni az oldalam.*
- Így sem jobb! Így még szarabb!
- Neked semmi sem jó?
- Nem! Te sem vagy jó csak ilyen ideiglenes izénak jó leszel!
- Ideiglenes izénak? Na szép!
- Az is! Addig te leszel míg meg nem találom az igazit!
- Akkor ne keress tovább! Én vagyok az!
- Mondj három okot, hogy miért is van ez így!
- 1. szexmániás vagy és én mindig kitudlak elégíteni! 2. nagyon szeretlek! 3. minden megcsinálok neked!
- Ez nem az igazi! Ez a papucs. *kuncogtam.* - 1. az egy dolog, hogy az vagyok, de én nem szexelni akarok hanem szeretkezni. 2. ezt elhiszem. 3. nem kell papucs!
- Héé! Nem vagyok papucs!
- Ne is legyél az! Szeretném ha érvényesülnél ebbe a kapcsolatba és tudnám milyen vagy igazából! *fordultam felé és átkaroltam a derekát.*
- Nem leszek papucs! *puszilta meg a homlokom.* - De nem akarok veled kemény lenni!
- Hm. . kemény? Pedig azt szeretem! *nyaltam meg a nyakát.*
- Igen? *nézett le rá.*
- Igen! *csókoltam meg.*
- Perverz! *motyogott.*
- Nem is!
- De is! És ez tetszik!
- Valóban?
- Igen!
- Akkor perverz vagyok. *kuncogtam.* - Nem megyünk el sétálni?
- Ilyen pillanatba sétálni mikor az ölembe folysz?
- Nem folyok az öledbe!
- Tényleg?
- Tényleg!
- Valóban?
- Valóban!
- Biztos?
- Biztos!
- Tuti?
- Tuti! De mi lenne ha befejeznéd? *kuncogtam.*
- Te utánozol!
- Perszeee! Menj a . . *ütöttem meg.*
- Cicaa. . *kuncogott.*

- Hagyjál! *fordultam el tőle.*
- Naaa! *tette a kezeit a tarkójára majd le is vette.*
- Hagyjál!
- Nem-nem! *ölelt át.*
- Akkor menjünk el sétálni!
- Akkor nem fogod ezt csinálni?
- Nem!
- Akkor menjünk! *puszilt meg.*
- Jóó! *csillant fel a szemem és befutottam a szobába majd felöltöztem és ő is.*
- Mehetünk? *kérdezte.*
- Igen!
- Akkor gyere! *mosolygott és elmentünk.*
Sokáig sétáltunk, és nagyon jó volt. Kicsit lenyugodtam . .túlságosan is összemelegedtünk.
- Tudod mi jutott eszembe?
- Hm? *néztem fel rá.*
- Az, hogy ha már itt vagyunk elmehetnénk próbálni!
- Juj, jóóó!
- Mehetünk?
- Igen! *mosolyogtam és el is mentünk.*
Ott volt vagy 5-6 lány is és csak ültek. De mikor Dinó előlépett a színpadra elkezdtek visítozni. . annyira rühellem ezeket a lányokat. Majd Jonghyun valami csókról szóló dalt énekelt el, végig nyálazták az egészet ezek a kurvák. De én csak nyugisan hallgattam! Majd mikor végzett Jonghyun lejött a színpadról. 

- Jonghyun csókolj meg! *kiabált egy csaj és Jonghyun oda ment hozzá.*
- Biztos?
- Igen! *bólogatott a csaj és Jonghyun lehajolt hozzá, de a csaj elhajolt.*
- Na mi az? Nem gondoltad volna mi? *kuncogott gúnyosan Jonghyun.* - Kevesek vagytok! És még azt várjátok, hogy veletek foglalkozzak mikor még meg sem mertek csókolni.
- De én megmerlek! *mondta egy másik csaj.*
- Igen? És még azt mondod nem vagy kurva? Ott áll a barátnőm! *mutatott rám.* - És te itt kelletteted magad nekem! Láttam, hogy direkt húztad le a pólódat kicsit, de nem érdekel a melled. Mert nekem már van két saját cicim amit igaz, hogy más hord, de nagyon szeretem! *ez hülye.* - És nem csak a melleit hanem mindenét! Szeretem! Ezt nem tudjátok felfogni?
- Hagyjad már őket! *fogtam meg a kezét.*
- Nem hagyom!
- Jonghyun! *szóltam rá.*
- Jóó! *sóhajtott és megcsókolt.*
- Gyere inkább! *húztam el.* - Mi volt ez az egész? *sétáltunk tovább.*
- Jaj csak ki akartam használni az alkalmat, hogy megmondjam ezeknek a kurváknak a véleményem. És ez még semmi se volt!
- Jaj inkább hagyjuk!
- Jó! De igazat mondtam! Szeretlek! 

- Tudom! *pusziltam meg.* - Nézd! Cápa! *mutattam egy nagy gumi cápára.*
- Tényleg! *kuncogott és odament hozzá.* - Nem igazi. *fogta meg a fogát és hajtogatni kezdte.*
- Te hülye vagy! *kuncogtam és lefényképeztem.*
- Milyen lett?
- Cuki!
- Igen? Akkor majd este csinálunk képeket!
- Hm?
- Majd meglátod! *kuncogott.*
- Néha nem értelek! Azért mert cuki lett a képed ezért majd este csinálunk még. . heh? Ezt valaki érti?
- Én! *nevetett.*
- Rajtad kívül!
- Majd meglátod!
- Jóó! Na menjünk már tovább!
- Oké! *sétáltunk tovább.*
- Oh, sziaaa! *állított minket meg egy lány. Ismerős volt.*
- Hello! *néztem kerek szemekkel.*
- Hello! *motyogta Jonghyun és lenézett. Ott volt az a kutya akivel a tenger parton játszott.*
- Mizujs? Hol voltatok? *kérdezte vigyorogva.*
- Ott! *mutatott egy irányba Jonghyun.* - Szia haver. *simogatta meg gyorsan a kutyust.* - De nekünk mennünk kell! Fontos elintézni valónk van!
- Mi? *néztem rá.*
- Tudod amit megbeszéltünk! *lépett közelebb és puszilgatta a nyakam.*
- Jaa! Az igen! Elég fontos és sürgős! *csókoltam meg.*
- Szóval mi megyünk is! Szia! *húzott el Jonghyun a csajtól.*
- Szóval ez mi is volt? *kuncogtam.*
- Szóval ez az volt, hogy lerázzam ezt a csajt!
- Múltkor még olyan jól elvoltatok.
- Erről beszélek! Most békültünk ki és nem akarom, hogy megint összevesszünk egy ilyen csaj miatt. Láttad, hogy volt felöltözve?
- Nem vagyok vak! És jobb az ízlése mint nekem!
- Aham! Nekem a legjobb és én tudom, hogy te jobb vagy!
- Hát jó. Te tudod! Csak nehogy megbánd!
- Nem bánom meg! Sosem! *mosolygott.*
- Tuti?
- Biztos vagyok ebbe! *puszilt meg.*
- Jóó! Hazamegyünk? Kezd sötét is lenni meg hideg is!
- Persze!
- Okés! *mosolyogtam és haza mentünk.* - Amúgy nem kéne elkérned a házit vagy valami?
- Öhm. . nem tudom. És neked?
- Nekem nem!
- Mert?
- Mert én megtehetem! *kuncogtam és lefeküdtem a kanapéra.*
- Jaa! Te így nyomod? *kuncogott.*
- Nem, mindig más pózba! *nevettem.*
- Te tényleg nagyon perverz vagy! Nem csodálom, hogy barátnők vagytok Seoval. *kuncogott.*
- Olyan izé vagy! *kuncogtam én is.* - Nem tetszik?
- De! És ha eljutunk oda akkor megismerlek milyen mocskos ötleteid vannak az újítás hallatán!
- Neked retkes ötleteid vannak nem mocskosak! *nevettem.*
- Jaaj. *kuncogott.* - Fáradt vagy! 

- Azt had döntsem el én! . . . Fáradt vagyok! *nevettem.*
- Édes! *komolyodott el egy percre majd vigyorgott.*
- Nem is!
- Ne vitatkozz! Felhívom Taemint a lecke miatt!
- Kérd el Seotól az enyémet is! *motyogtam.*
- Majd te!
- Ne legyél szenyó!
- Jó, de cserébe kitalálhatok valamit estére!
- Ne olyat!
- Jóóó! Akkor elkérem!
- Köszi! *húztam magamra a plédet ő pedig bement telefonálni a szobába és addig én elmentem fürdeni.*
Jó sokáig fürödtem és nem is zavartattam magam. Mikor végre végeztem kicsoszogtam és Jonghyun már szorgalmasan tanult.
- Itt a házid sellő! *kuncogott.*
- Nem vagyok sellő! *nevettem.* - Csak szeretek sokáig fürdeni!
- Hát azt elhiszem. . ilyen testet én is sokáig áztatnék és nézegetném!
- Fejezd be ezt itt!
- Jóó! Pedig soroltam volna még mit tennék vele! *húzott az ölébe.*
- De nem kell és nem tehetsz vele semmit se!
- De megígérted!
- Psszt! Most tanulj! *pusziltam meg.*
- De te is! *ültetett le és elém tolt egy bögre teát majd a könyveimet.*
- Muszáj?
- Igen!
- Nyaah. . *sóhajtottam majd nekiálltam tanulni.*
Mikor végeztem, ami nem 2 perc volt sajnos bementem a szobámba és levetettem magam. Nagyon kifárasztott ez az egész!
- Na mi az muci? *feküdt mellém Jonghyun.*
- Semmi! Elfáradtam. *sóhajtottam.*
- Pedig még ugye kérnem kell valamit. 

- Jaj. . kérj! *ültem fel.*
- Oké! *gondolkozott és egyszer csak magára rántott.* - Eunnie, puszit! *csücsörített pont mint az álmomba.*
- Öhm. . *elgondolkoztam, hogy mit is kéne tennem.* - Aludjunk! *másztam le róla.*
- Naa! Eunnie!
- Csak te hívtál eddig így! *mosolyodtam el, hogy tereljem a témát.*
- Igen?
- Igen!
- Ez lesz a beceneved tőlem! Nem nagyon találó, de a lényeg, hogy én adtam és még senkinek se voltál Eunnie! *vigyorgott.*
- Rendben! *mosolyogtam.*
- Meg hát a kicsim se esik meg a cicám és az egyéb ami eszembe jut. *kuncogott.*
- Jó, de jó éjt!
- Kapok puszit? Csak egy hülye puszit! 
- Jóóó! *pusziltam meg a száját.*
- Köszönöm! Neked is jó éjt! *puszilt vissza.*
- Cuki! *vigyorogtam és átöleltem.*

Park Jun Seo.~

- Menj órára! *engedtem el.*
- Mondtam, hogy nem megyek és itt maradok veled... ezen nem fogok változtatni! 
- De mész!
- Nem megyek.

- De igen!
- Mert? Talán valami pasival találkozol? *kérdezte.*
- Már megint kezded?
- Nem, csak na... annyira elakarsz üldözni! 
- Nem akarlak üldözni! Csak nem akarom, hogy miattam romoljon a tanulmányi átlagod... a szüleid nem örülnének, ha kirúgatnád magadat az egyetemről... 
- Ilyen miatt miért aggódsz? 
- Azért, mert fontos vagy számomra Taemin és ez nem így megy, egyről a kettőre! Most gondolj bele ezzel elvágod magad mindentől és mindenkitől...
- De engem ez nem érdekel! Engem csak annyi érdekel, hogy veled lehessek. 
- Elhiszem és tiszteletben is tartom, mert ha tehetném, akkor én is... de hidd el, hogy ez most fontosabb! 
- Nem, nekem te vagy a fontosabb! 
- Taemin, ne csináld már... kérlek! 
- De Seo... most te nem fogod fel! Ez az egy óra hiányzás semmi... képesek voltunk egy teljes napot is hiányozni... kétszer is! Arra bezzeg nem szóltál semmit! 
 - Jól van... nem érdekel, csinálj amit akarsz...
- Most így nagyon jó lesz itt lenni, ha meg közben húzod mindenre a szád, mint egy óvodás... 
- Nem húzom a szám!
- De igenis azt csinálod! 
- Akkora hülye vagy, komolyan...
- Miért van az, hogy elkezdődik egy napunk tök jól, mint egy minta pár... aztán mindig felkapjuk a vizet? 
- Talán, ha mennél órára akkor most nem lenne ez.... 

- Persze... már megint én vagyok a hibás. *sértődött meg.* 
- Én ilyet nem mondtam! 
- Akkor meg?
- Semmi... 
- Ránk jött Jonghyun hülyesége... *kuncogott.*
- Na, ja... *kuncogtam én is.*
- Ember... *forgatta a szemét.*
- Sajnálom... ne veszekedjünk! *kértem tőle bocsánatot.* 
- Én is nagyon sajnálom! *ölelt meg.* - Utálom, ha veszekedünk...
- Me too. 
- Jaj, ez az angol... *kuncogott és megpuszilt.* 
- Menj órára!
- Jól van... feladom. *állt fel.* - Megyek órára! 
- Na, azért. *néztem fel rá.* 
- Már látom, hogy ki a dominánsabb a kapcsolatunkban. *hajolt le és megcsókolt.*
- Ideje volt észrevenned! *kuncogtam.* 
- Következő szünetbe találkozunk, igaz?
- Persze. *bólogattam.* 
- Oké. *vigyorgott, majd elment órára én pedig ott maradtam. Különösképpen nem csináltam semmit, csak lóbáltam a lábamat. Már megbántam, hogy elküldtem Taemint, de tényleg szeretném, ha tanulna vagy, ha nem is tanul... akkor ragadjon rá valami... Majd hirtelen megszólalt a telefonom, smsem érkezett.*
- "Dögölj meg! Taemin a miénk!" *olvastam fel hangosan. LOL... ez meg ki lehet? Nem is foglalkoztam vele, különösképpen nem érdekelt. Bementem a folyosóra, de nem kellett volna, mert találkoztam Sooval.* 
- Helló! *köszönt.*
- Helló... *motyogtam.* 
- Mi a helyzet? *állt mellém.*
- Nincs miről beszélgetnem veled...
- Ugyan, Seo... *fogta meg az állam.* - Nem kellene így viselkedned!
- Még mindig nem fogtad fel, hogy köztünk nincs semmi, igaz?
- Már miért ne lenne? Csak te fogod fel így, lényegében nem is szakítottunk! Hiányzol... 
- Soo, én... én már teljesen elfelejtettelek téged! És igenis szakítottunk! Fogd fel végre! Taemin megvert kétszer is... azt akarod, hogy harmadjára is verjen meg vagy mi? 
- Nem érdekel... nem hiszem el, hogy tökéletes a kapcsolatotok! 
- Nem tökéletes a kapcsolatunk, tudom... de...
- A miénk az volt!
- Tudom, hogy a miénk az volt... az én szemembe! Mert nem tudtam, hogy átversz... Csak azért volt tökéletes, mert én azt hittem... 
- De most újrakezdhetnénk!
- Nincs mit újrakezdenünk! 
- Kérlek, Seo! 
- Soo, hagyj békén! 
- Figyelj, én tényleg mindent megtennék! 
- Hagyj már! *löktem meg.* 
- Nem!
- Add fel végre! Binnel együtt...
- Mi van Binnel?
- Semmi... csak állandóan piszkálja Banget. 
- De én nem vagyok olyan! Én nem piszkállak...
- Soo, engem ez most hidegen hagy! 
- Akkor is... még találkozunk! *intett, majd tovább ment. Lassan pedig kicsengettek. Elindultam Taemin elé. Láttam, hogy ő már a folyosón sétál és most engem keress. Gondolom, nem akar meglepődni, mint az előtte való szünetben.* 
- Szia! *léptem mellé.*
- Szia. *köszönt vissza.*
- Na milyen volt az óra? 
- Szörnyű... dolgozatot írtunk.
- Sajnálom. *kuncogtam.* - De legalább nem maradtál le róla! 
- Nem... pedig azt kellett volna! *kuncogott.* - De képzeld! Jonghyun nem volt bent...
- Ez most komoly?
- Aha.
- Lehet Banggel volt vagy van... már régóta nem láttam.
- Az is lehet, hogy nincsenek a suliba.
- Hogy mi?
- Lehet elmentek valahova...
- Nem! Az egy dolog, hogy azt mondtam Jonghyunnak, hogy beszéljen vele, de azt nem mondtam, hogy rabolja is el! 
- Nyugi van! *kuncogott.* - Hátha megbeszélik a dolgokat.
- Remélem! *öleltem meg.* 
- Na és te? Nem unatkoztál egyedül?
- Őszintén? *néztem fel rá.*
- Ühüm. *bólogatott.* 
- Találkoztam Sooval... *sóhajtottam fel.*
- Hogy mi van?! *akadt egyből ki. Gondoltam, hogy ez lesz.* 
- Jaj, tudod... csak a szokásos... azt akarja, hogy fogadjam vissza meg ilyenek...
- Most megyek és...
- Taemin, ne! *állítottam le.*
- Mert?
- Mert féltelek.
- Attól a nyomoréktól? Kösz, hogy bízol bennem... *húzta a száját.* 
- Ezt nem azért mondtam...
- Hanem?! 
- Csak azért, mert... mert... mert...
- Mert mi? 
- Én... én...
- Seo, mi van már? 
- Ez nehéz...
- Mit nehéz? Nem értelek! Mond már, kérlek! Az a köcsög bármelyik pillanatban...
- Taemin! 
- Jól van... *sóhajtott fel.* 
- Azért, mert... sze-kedvellek! *böktem ki végre.*
- Hogy micsoda? *vigyorgott és megrázta a fejét.* - Mond ezt még egyszer! 
- Ne kelljen már... *sóhajtottam.*
- Naaaa, nem értettem jól! Csak még egyszer! 
- Csak áltatom magam... *fogtam a fejem, majd lehúztam magamhoz az arcát.* - Azért, mert féltelek...
- Miért féltesz? *kérdezte egyenesen a szemembe.* - Valld be, kérlek! 
- Azért, mert... szeretlek. *ahogy kimondtam, vigyorogni kezdett. Megfogta mindkét kezével az arcom és megcsókolt.* 
- Még egyszer! *vigyorgott, de még mindig fogta az arcom.*
- Nem! *vágtam rá és újra megcsókolt.* 
- A barátnőm szeret.... *hüledezett. Teljesen elfelejtette Soot.* - Szeret a barátnőm! 
- Ne hozz már zavarba! *löktem meg.* 
- Ma megisszuk a vodkát, amit csórtál! *kuncogott.*
- Hé! Nem csórtam, csak...
- Csak kölcsön vettem a jó cél és ügy érdekében. *fejezte be a mondatomat.* 
- Pontosan! *kuncogtam.* 
- Szeretlek! *ölelt meg.*
- Én nem.
- Ne hazudj! *nevetett, majd én is. Hamarosan vége lett a sulinak és Bang tényleg nem volt ott, ahogyan Jonghyun se. Kaptam még egy sms-t, amiben ez állt: "Szakadj meg te büdös ribanc!" De Taeminnek, erről se szóltam egy szót se.*
- Ma megyünk valahova? *kérdeztem tőle. Épp a konyhában volt, hogy elvegye az üveg vodkát.*
- Nem terveztem semmit. *felelte.*
- Jól van... akkor elmegyek fürdeni. 
- Máris?
- Aha. *bólogattam, majd mentem is. Ahogy lefürödtem magam köré csavartam a törölközőt és akkor vettem észre, hogy nem vittem be magammal váltás ruhát. Így visszamentem a szobába egy szál törölközőben. Taemin gépezett, így nem is figyelt rám. Kinyitottam a szekrényt, de nem volt ott egy ruhám se.* 
- Taemin... *vigyorogtam rá, de ő csak húzta a száját. Nem is zavartatta, hogy csak egy törölköző van rajtam.*
- Mi az? *dünnyögte.* 
- Hol vannak a ruháim?
- Elvettem az összeset. *felelte nyíltan, így egy kicsit meglepődtem.* 
- Mert?
- Ezért. *dobta a kezembe a telefonomat, majd felállt és felsóhajtott.* - Mikor óhajtottad volna elmondani, ezeket? 
- Mit? 
- Az smseket! 
- Taemin... te belenéztél szó nélkül a telefonomba?! 
- Az előbb megcsörrent és azt hittem, hogy Soo zaklat, így megnéztem. *védte magát.* - Ki ez? Mi ez a harmadik sms?
- "Lépj ki az életünkből!" *olvastam fel.*
- Hm?! 
- Nem tudom... ma kezdtem őket kapni... biztos valami beteges rajongód! Honnan tudjam?! Engem zaklatnak és nem téged, akkor pedig miért hisztizel? 
- Szólhattál volna! Vagy nem bízol bennem kellőképpen?! 
- Én ilyet sose mondtam! 
- Seo... *lépett közelebb.* - Ki zaklat téged? 
- Nem tudom... tényleg! 
- Seo...
- Taemin, ha tudnám akkor már tennék ellene! 
- Nem akarom, hogy bármi bajod essen! 
- De nem lesz semmi bajom...
- Ez is miattam van. *sóhajtott fel.*
- Miért születtem ilyen arccal? *kezdte el nyúzni a saját arcát.*
- Taemin... 
- Én... én... abba belebolondulok, ha valami bajod esik. *kezdett el szó szerint sírni.* 
- Szívem... *öleltem meg.* - Ezek csak smsek! Ne aggódj! 
- Seo... ezt akkor se értheted! Az anyám is emiatt akadt ki... ne tud meg, hogy hányszor láttam zokogni... olyan szinten rosszul volt a zaklatások miatt, hogy az idegességtől rohamosan fogyott és kórházba került. Nem akarom, hogy veled is ez legyen!
- Minnie... *könnyeztem én is be.* 
- Nála is minden így kezdődött.... és most rajtad folytatódik. 

Bang Eun Hee.-

Aztán szünetben csak álltam a folyosón és mikor megláttam Jonghyunt hirtelen elnéztem más fele, de ő sem nézett rám. Majd kis idő múlva oda jött hozzám Taemin. Meglepődtem.
- Szia! *mosolygott.*
- Szia! *motyogtam.*
- Mizujs? *ült le a folyosón a lábamhoz.*
- Semmi. . *vontam meg a vállam.*
- Az nem sok.
- Hát nem. Veled?
- Semmi különös. . éhes vagyok.
- Megint? *kuncogtam kicsit.*
- Én mindig. *kuncogott.*
- Én pl most szarul vagyok. *csúsztam le én is a földre.*
- Miért?
- Mindegy. .
- Áh. . értem.
- Igen. Mindegy is!
- Ja. Az egy hülye!
- A hörcsögöm?
- Mi?
- Meghalt szegény. .
- Volt hörcsögöd? *kerekedtek ki a szemei.*
- Aham.
- Tényleg?
- Nem hiszel nekem?
- Öhm. .
- Jól teszed! *nevettem el magam.* - Ne is higgy mert sosem volt hörcsögöm!
- Ahjj. . szenyó vagy! *lökött meg.*
- Tudom. *kuncogtam.*
- Amúgy te mikor vagy éhes?
- Mikor megéhezem, ez egyértelmű. *néztem rá.*
- Jaaaj. . de az mikor van?
- Nem vezetek táblázatot. *kuncogtam.*
- Pedig kéne. .
- Aham. . ehhez lusta vagyok. *kuncogtam.*
- Valahogy gondoltam. *kuncogott.*
- Jól van na! *löktem meg.*
- Na én megyek le a büfébe! Nem jössz?
- Nem! *ráztam a fejem.*
- Oké! *állt fel és én is.* - Legyél jó!
- Ja, te is! *mosolyogtam majd elment és én sétálni kezdtem a folyosón. Egyszer csak valaki megfogta a vállam.*
- Hé! *álltam meg hirtelen és megfordultam.*
- Csak én vagyok. *mosolygott Soo.*
- Ahj. . frászt hoztad rám!
- Bocsi. *kuncogott.*
- Semmi baj! *mosolyogtam és sétálni kezdtünk majd beszélgetni.*
Szembe jött Jonghyun az egyik folyosón.
- Bocs. . *csinált úgy mintha véletlen öntötte volna le Soot a forró kávéval.*
- Ember! Eszednél vagy? *ordított Soo.*
- Mondtam, hogy bocs. . *vágott pofát hozzá Jonghyun.*
- Sokra megyek vele!
- Menj haza! Úgy is lyukas óránk lesz! *fogtam meg Soo vállát.*
- Igaz! Mindjárt itt vagyok! *puszilt meg és elment.*
- Oké! *motyogtam és tovább akartam menni.*
- Hé! *állított meg Jonghyun.*
- Mi az?
- Mi ez az egész?
- Mi lenne? A barátom!
- Úgy?
- Igen! Persze! Baszótársam. . *forgattam a szemem.*
- Nem úúúúgy!!
- Persze! Elmehetek végre? Vagy pisiljek be?
- Nyugodtan! *állt elém.*
- Hallod engedj már el! *néztem fel rá.*
- Hallod nem engedlek!
- De! Kérlek! *ütöttem a mellkasát.* - Pisilnem kell!
- Ha velem maradsz ezen az órán!
- De neked órád lesz?
- Elvileg. . gyakorlatilag most mást terveztem.
- Jóó.. de akkor engedj már!
- Jó. *engedett el és én elmentem wc-re de követett és a wc ajtóba várt.*
- Mit terveztél? *kérdeztem mikor kimentem.*
- Beszélni? Vagy leszarod?
- Csak ahogy te!
- Akkor nagyon is érdekel a dolog!
- Miért téged igen?
- Igen! Csak nehéz!
- Mi? Egyszerűbb lenne ha egyből az ágyadba lennék. . mert az megold mindent igaz?
- Neeem! De ne itt vitatkozzunk! *fogta meg a kezem és elhúzott. Egészen egy kis parkig húzott és leültetett egy padra.*
- Itt mehet?
- Igen!
- Szóval, mit is akarsz? Akkor minek kezdtük el? Ja és még egy.. . minek vagyunk mi jóba?
- Hogy mit akarok? Téged! És azt, hogy ne veszekedjünk! Minek kezdtük el? Azért mert szeretlek és nem azért mert jó csaj vagy! Mert az vagy! De belülről még jobb!
- Na nem kell a nyali!
- De neked sosem kell!
- Mert tudom, hogy nem mondasz igazat!
- Honnan tudod?
- Csak érzem!
- Rosszul!
- Persze! *bólogattam.*
- Akkor nézz a szemebe!
- Minek? 

- Csak nézz bele!
- Jaj. *belenéztem a szemébe.*
- Szeretlek! És ezt még senkinek sem mondtam ilyen komolyan mint neked! *fogta meg a kezem.*
- Oké! Én is!
- Akkor beszéljük meg kérlek!
- Jó!
- Na szóval. . nekem ez nagyon nehéz. . az, hogy most együtt vagyunk meg minden. Tetszik a helyzet és imádok a közeledbe lenni és akkor megcsókolni mikor csak én akarom, de furcsa. Eddig fikáztuk egymást és nekem az is tetszett mert akkor láttam valamit a szemedbe. . amit most már nem! Én azt akarom látni!
- Nem gondoltad, hogy nekem se egyszerű és majd látod egyszer? Majd ha elérünk oda?
- Igazad van, de nem tudom. . zavarodott vagyok!
- Mindig az voltál. *kuncogtam.*
- Héé! *kuncogott.*
- Jól van na! Mi legyen?
- Még beszélek!
- Bocsi. . *tettem fel a kezem.*
- Nem is. . inkább beszélj te!
- Jó! tudod mit érzek?
- Hm?
- Azt, hogy most leteperlek és megerőszakollak! Mindig ezt érzem! De nem akarom, hogy az legyen, hogy lefekszünk és akkor pápá lesz. . Nehéz tartanom magam!
- Tényleg? *csillant fel a szeme.*
- Igen! De te olyan hülye vagy! Folyton rájátszol és már utállak!
- Utálsz?
- Igen! *néztem a szemébe.*
- Megint! Megint így nézel! *csillant fel a szeme és megcsókolt.*
- Héé! *löktem el.*
- Bocsi. .mond tovább!

- Semmi. Na. . és emellett még nagyon tetszel és tényleg szeretlek! Ezzel a résszel nincs is baj! De azzal, hogy visszatartsam magam azzal van problem. .
- És mi lenne ha?
- Nem! Soha!
- Soha? Akkor, hogyan is akarsz gyerekeket?
- Árvaház?
- Neeeem! Én az én kislányomat akarom ringatni!
- És ha fiad lesz?
- Akkor meg megtanítom, hogy csajozzon!
- Biztos nem! Elzárom tőled!
- Hogy?
- Egyszerűen! Majd megoldom! De ne a gyerekről beszéljünk mert még nem vagyunk kibékülve!
- Jóóó!
- Na! Mind a kettőnknek nehéz. . oké! De mi legyen?
- Én nem akarok semmi vitát meg semmit!
- Semmit sem akarsz?
- Dee!
- Azt hittem!
- Tudod mikor voltam ennyire szerelmes?
- Hm?
- Soha! Már rég mással csókolóznék a folyosón!
- Na szép. .
- De veled nem teszem ezt! Te lennél akivel smárolnék!
- Ez bók?
- Valami olyasmi!
- Akkor jó.
- Na de tényleg! *jött közelebb.*
- Hm?
- Mi lenne ha megint megpróbálnánk?
- Hogy értve?
- Hát ezt az egészet! Folytassuk! Legyünk megint olyan jók együtt mint elsőnek!
- De mi vagyunk a legrosszabb pár a suliba!
- Mutassuk meg nekik, hogy nem!
- De akkor egy feltétellel!
- Hm?
- Foglalkozol a barátaiddal!
- Oké! Nekem is van feltételem!
- Hm?
- Ne aggódj ennyire!
- Jóó, megpróbálok!
- Rendben! Akkor?
- Akkor! *mosolyogtam és megcsókolt.*
- De ha tényleg. . szóval nem bírod! Nem foglak elhagyni! Max legközelebb kényszerítelek rá. *kuncogott.*
- Jóó. . ezzel még várok! Van kezem is!
- De neee! Megujjaznád magad mikor van egy pasid?
- Halkabban te nagyon hülye! *löktem meg.*
- Jóó!
- Amúgy miért ne?
- Mert az fura!
- Akkor fura leszek és senki se fogja megtudni!
- De. . azzal megyek be a suliba, hogy mindenkinek elmondom! *kuncogott.*
- Szemét! *kuncogtam.* - Amúgy te se fogsz róla tudni!
- Heh?
- Ahogy én se tudom mikor vered ki!
- Mióta veled vagyok egyszer sem! Neked tartogatom!
- Oh de kedves! *nevettem.*
- Tudom!
- Szarul vagyok!
- Akkor gyere menjünk haza! *húzott fel.*
- De vissza kell menni a suliba!
- De szarul vagy! Nem! *húzott el egész hazáig.*
- Olyan izé vagy!
- Tudom! Na be az ágyba! *kapott fel és bevitt a szobába.*
- Ahj. . *sóhajtottam.*
- Hogy kényelmes legyen! *vette le rólam a nadrágot és a felsőt.*
- Héé!
- Naaaa! *vette le a melltartóm is.*
- Direkt kínzol igaz?
- Nem! *puszilt meg és kiment.*
Nem takaróztam be mert melegem volt ezért csak kiterültem az ágyon.
- Oh.. milyen jó a kilátás! *jött vissza.*
- Ja!
- Na gyere! Hoztam neked gyógyszert! *ült le mellém.*
- Nee!
- Megtömlek!
- Mivel?
- Hm. . gyógyszerrel .. khm. .
- Aham! *ültem fel.*
- Na kapd be! *nyújtotta a gyógyszert.*
- Direkt? Mond, hogy direkt van! *ütöttem meg.*

- Neeem! *kuncogott.*
- Jóó. *vettem be a gyógyszerem.*
- Ügyes! *feküdt ki és levette a pólóját majd a nadrágját.* - Szabadság! *sóhajtott fel.*
- Te hülye vagy! *feküdtem el.*
- Az! *mosolygott és hasra feküdt.*
- Nyaha. *feküdtem a hátára én is hassal.*
- Kényelmes?
- Aham! De még sem! *szálltam le róla és hasra feküdtem mellette.*
- Gyere! *ölelt át, de még ő is hason feküdt.* - A kedvenc időtöltésedet csináljuk!
- Nem szexelek!
- Öhm. . nem is arra gondoltam! Alvásra! 

- Ja, akkor elszóltam magam. *kuncogtam.*
- Szexmániás a barátnőm! Hm. . Lesz mit csinálni ha unatkozunk! *lepődött meg majd kuncogott.*
- Az. . végig szexeljük az egész napot!
- Tényleg?
- Majd meglátom, hogy teljesítesz!
- Mert ha szarul akkor el is hagysz?
- Meglehet.
- Héé!
- Csak vicceltem!
- Jól kell teljesíteni haver! *simogatta a farkát.*
- Külön életet él, hogy havernak hívod?
- Már majdnem! *kuncogott.*
- Áh értelek!
- De kordában tudom tartani!
- Ja. . vettem észre.
- Jól van na! *kuncogott.*
- Persze! Amúgy észre vetted, hogy már olyan mintha nem is lett volna semmi?
- Igen! Tudod mi lesz még? *fogta magát és felpattant majd felhúzott engem is és megfogta a díjunkat majd az ablakhoz sétáltunk.*
- Mire készülsz? Hallod meztelen vagyok! *kuncogtam és takartam a melleimet.*
- Takard megad csak egyik kezed kell! *adta oda az én díjamat és kinyújtott a karját majd én is.* - 3-ra! Engedd el! *nézett le és senki se volt az utcán.* 

- Oké! *bólogattam.*
- 1, 2, 3! *engedtük el egyszerre és hallottuk ahogy összetört az üveg része.* - Jó érzés ugye? *csókolt meg.* - Mit nézel? *kiabált le egy gyereknek! Nézzél pornót, de ne az én barátnőmet stíröld! *takart el.*
- Héé!
- De igazam van! *ölelt át.*
- Te vetkőztettél le!
- Hogy én lássalak és ne más!
- Jaj jól van! *feküdtem vissza.*
- Na aludj egyet jó?
- Jóó! De te is aludj! Nem tudom mire vagy képes!
- Jaj jóó! *kuncogott.*
- Jó éjt! *pusziltam meg.*
- Ja, fényes nappal! De azért neked is! *puszilt vissza majd megint átölelt úgy ahogy az előbb és szépen lassan elaludtunk.* 

Park Jun Seo.~

- Bocsi, hogy most miattunk nem lehettek együtt Taeminnel. *szürcsölt.*
- Ugyan! Lehet most ez kell nekünk egy kicsit! Nem tudom.
- Mesélj kérlek!
- Neeem! Nem akarlak elszomorítani!
- Hát jó. . *sóhajtott és ivott.* - Mennyi az idő? *nézte meg a telefonját és el is dobta.*
- Héé! Miért dobálod?
- Semmi.  .csak a háttérkép. *motyogta.*
- Jaj te!
- És mi van ha nem kér bocsánatot? Én tényleg úgy érzem, hogy szeretem és ebből még lehet valami. . *hajtotta le a fejét és a teáját nézte.*
- Elhiszem, hogy így érzel! És ha nem kér bocsánatot akkor megverem!
- Nem! Nem akarom, hogy kényszerből legyen velem! Én csak. . csak csalódtam benne. Mert ha érek neki annyit akkor türelmesen vár vagy máshogy hív el. . de nagyon bunkó volt. Mintha nem is érdekelné, hogy ti hol vagytok, de engem nagyon érdekelt!
- Tényleg bunkó volt tőle ez. De ha szeret akkor bocsánatot fog kérni, de tudod milyen. . mint te! *löktem meg a vállát és kuncogtam kicsit.* - Nem törik meg és azért se fogja beadni a derekát!
- De ne utánozzon és ne legyen olyan mint én! *kuncogott kicsit ő is.*
- Pedig ez a helyzet!
- Utálom! *szürcsölt.*
- Az előbb még nem ezt mondtad! *kuncogtam.*
- Nyaah, de. . *kuncogott Bang.*
- Értem én! *mosolygtam.*
- Akkor jó! *mosolygott, megitta a teáját, majd beszélgettünk tovább.*
- Nem alszol nálunk? *kérdeztem.*
- Áh. .csak zavarnék!
- Dehogy zavarsz! *ilyenkor belépett Taemin.* - Igaz, hogy nem zavarna Eun ha ott aludna nálunk?!
- Persze, hogy nem! *mosolygott.* - És ez a barom meg is érdemli!
- Biztos?
- Tuti!
- De akkor neked Jonghyun szobájába kell aludnod! *jegyezte meg Taemin.* - Nem lesz ilyen családi este? Tudod. . Eun a kislányunk és ő alszik köztünk! *kuncogott Taemin.*
- Engem te ne ölelgess álmodba mert kitudja mit csinálsz! *kuncogott Bang.*
- Na jóó. . vállalom! Jonghyun szobájába alszok! De ne halljak rossz hangokat! *kuncogott.*
- Te hülye! *ütöttem meg, Bang pedig összepakolta pár cuccát.* - Tényleg nem baj, hogy jön? *pusziltam meg száját. Kint voltunk és várakoztunk Bangre.*
- Dehogy baj! Jonghyun most egy hülye... beszéltem vele és egyáltalán nem hallgat rám.
- Most nem értem, hogy miért kapta fel a vizet.... nem kellett volna elmennünk?
- Nem! Muszáj volt elmennünk és most tök jó minden. Én szeretlek téged és ez most nem Jonghyunon múlik... nem érdekel, ha húzza a száját!
- Édes vagy.
- Te édesebb, mert ilyenkor is a barátnőddel foglalkozol.
- Baj?
- Nem, dehogy!
- Nekünk még lesz időnk együtt lenni! És együtt is leszünk, majd csinálunk otthon valamit valamelyik nap... na? *karoltam át a nyakát, így lehajolt.*
- Úgy legyen. *csókolt meg.*
- Úgy lesz!
- Ha rajtam múlik, akkor biztos. *tolt neki az ajtónak és újra megcsókolt.*
- Taemin, most ne! *toltam el egy kicsit, de azért húztam magamhoz.*
- Most igen vagy nem? *vigyorgott és beleharapott a nyakamba.*
- Igen! *húztam vissza teljesen, beletúrtam a hajába és úgy csókoltam meg.*
- És pont ma este nem leszek veled.
- Nem történne ma este semmi ettől függetlenül. *kuncogtam.*
- Tudom. *kuncogott.*
- Majd egyszer... valamikooooorrr. *húztam az agyát.*
- Kínzol, igaz?
- Hát persze. *majd megfogta a fenekem és feltett az ajtóhoz.*
- Akkor most kínozlak én téged. *vigyorgott.*
- Neeeee, tegyél le! *borzoltam a haját.*
- Fejezd be a hajborzolást! Idegesít. *kuncogott.* 
- Nem fejezem be! *ellenkeztem és még jobban neki tolt az ajtónak, ami dobbant. Csoda, hogy nem jöttek ki szólni.* - Taeeemiiinnn! 
- Taeeemiiinnn! *utánzott.*
- Tegyél le! 
- Nem! 
- Utállak!
- Én is téged!
- Nem! Te szeretsz engem! 
- Ümm... igaz. *gondolkozott el.* - Akkor mostantól utállak! 
- Azt nem teheted! 
- Mert?
- Mert nem! Amúgy is nehéz vagyok, szóval tegyél le. 
- Baromi nehéz vagy. *nevetett ki.* - Azt se tudom, hogy fogjalak.
- Köcsög! 
- Köcsög. *utánzott újra.* 
- Utállak! Utállak, utállak, utállak. *hangoztattam.*
- Én meg szeretlek. *kapott magához és a lábaimmal átkaroltam a derekát, majd megcsókolt. Úgy álltunk a folyosó közepén.*
- Akkor hülye vagy! *ütöttem meg a vállát és letett.*
- Tudom. *kuncogott, majd megérkezett végül Bang is és mentünk is haza. Ő pedig addig elment fürdeni. Taemin pedig leült a kanapéra.*
- Hosszú napunk volt, nem? *álltam elé.* 
- Lehetett volna hosszabb is. *vágott fancsali képet.* 
- Mert? Most meg mi bajod? *ültem az ölébe.* 
- Csak, ha Jonghyun most nem hisztizne, akkor több időnk lenne egymásra.
- Most nehéz időn mennek keresztül... megérthetnéd. 
- Mit kell ezen érteni? Annyira makacs, hogy az valami eszméletlen! 
- Mintha te nem lennél az!
- Pont te beszélsz? *kérdezte vigyorogva.*
- De figyelj! Új nekik még ez az egész... nehéz átszokni arról, hogy ezelőtt szidták egymást.. most pedig ugorjanak egymás nyakába... ez nem így megy, akár hogy is nézzük. 
- Akkor küldjük el őket is egy napra másik kerületbe. *kuncogott.*
- Mondjuk ez nem is rossz ötlet... de szétszednék egymást!
- Érdekes mi nem szedtük szét egymást. *húzta a száját.* 
- Igen, mert mi féltünk... előttünk ott volt az, hogy ha ez a beszélgetés nem sikerül, akkor szakítunk... tudod jól! Nekik most ugyan mindegy, hogy hol beszélik meg... 
- Úgy se fogják megbeszélni...
- Most biztos nem fogják, mert kell nekik egy kis idő. Olyanok, mintha gyerekek lennének, nem? *kuncogtam.*
- És mi vagyunk a szüleik? *kuncogott Taemin is, majd magához húzott.*
- Aha, teljesen olyan. *karoltam át a nyakát.* - Te vagy a meleg apa, én meg a kiéhezett anya.
- Hogy micsoda?! *hüledezett és megharapott.*
- Jól hallottad. *nyújtottam a nyelvem. Majd végig fektetett a kanapén.*
 - Azért van ekkora szád, mert ma este nem velem alszol? *kérdezte fölöttem és a felsőmet kezdte piszkálni.* 
- Dehogy! Ennek semmi köze hozzá!
- Na, perszeeeee. 
- Viszont ahhoz van köze, hogy meleg vagy! 
- Nem vagyok meleg. Ha meleg lennék akkor itt feküdnék feletted?
- Hát kitudja... lehet én csak ilyen tartalék vagyok. Ezzel falazod saját magad az emberek előtt, hogy ne tudják meg az igazságot.
- Istenem... Szívem, hogy tudsz ennyi baromságot kitalálni? *fogta a fejem.*
- Dől belőlem a hülyeség. *kuncogtam.* 
- Azt vettem észre. *kuncogott ő is, majd megcsókolt. Utána pedig megágyaztunk Bangnek.*
- Köszönöm. *mondta.*
- Nincs mit. *mosolyogtunk, majd elmentem fürdeni. Ahogy végeztem már csak Taemin volt ott.*
- Bang? *kérdeztem tőle.*
- Bement. *válaszolta mosolyogva.*
- Jaaaa.
- Menj te is! *ölelt meg.* 
- Oké. Jó éjszakát! *engedtem el.*
- Neked pedig szép álmokat! *puszilt meg, majd bementem Banghez.*
- Szia! *feküdtem be mellé.*
- Szia! *motyogta.*
- Na mi az?
- Álmos vagyok!
- Akkor aludjunk!
- Jó, nem kell kétszer mondani! *kuncogott.*
- Azt gondoltam. *kuncogtam én is.* - Álomszuszék!
- Szeretek aludni mert utána pörgök és az is jó.
- Hát persze! Na aludj! Jó éjt! *mosolyogtam.*
- Neked is! *mosolygott vissza, majd szép lassan elaludt.*
- Akkor nem alszik köztünk? *lépett be az ajtón Taemin.*
- Húzzál kifelé! *vágtam hozzá a kispárnám.*
- Kizavarsz a saját szobámból? 
- Taemin! Menj már! 
- Jól van, de ezt viszem magammal. *kapta fel a kispárnám.* 
- Tőlem aztán meg is dughatod. *kuncogtam.*
- Meg is fogom. *nyújtotta a nyelvét, majd idefutott hozzám és megcsókolt.*
- Menj már! *löktem meg.* - Bang alszik! 
- Jó, megyek már. *majd azzal a lendülettel ki is ment. Utána pedig én is aludtam. Reggel mikor felkeltem Bang nem volt mellettem. Mikor kiléptem a szobából, akkor láttam, hogy a kanapén alszik, de már fel volt öltözve. Elindultam a konyhába és készítettem magunknak kávét.* 
- Bang! *ráztam meg.*
- Hm? *motyogta.*
- Fel kéne kelni! *mosolyogtam rá.*
- Jó.
- Még is mióta vagy itt kint és miért vagy felöltözve? *néztem végig rajta. Kissé furcsállottam.*
- Öhm. . azt én se tudom. Felöltöztem mert már nem volt mit csinálnom!
- Mikor keltél?
- 4-5 fele!
- Te jó ég.. minek?
- Felijedtem!
- Rosszat álmodtál?
- Nem tudom. . fura volt. *esett le a kanapéról.*
- Jaj te. *kuncogtam és felsegítettem.* - Na mesélj! *ültem le mellé.*
- Jonghyun volt benne. . puszit kért, és aztán meg elkezdtünk dumálni arról, hogy már megbeszéltük ezt az egészet meg stbstb és egyszer csak az a videó indult be. . tudod . . de valahogy más volt. . az érzelmek! Szóvak furcsa! *sóhajtott.*
- Értem! És ezért ijedtél fel?
- Igen! Nem tudom mire vélni ezt az álmot.
- Hát nem tudom. . majd tuti kiderül! Lehet így fog történni!
- Nem! Nem akarok vele lefeküdni!
- Jaj nem szó szerint. . *löktem meg a fejét.*
- Hát. . cuki lenne ha így lenne. *dőlt hátra.*
- Hehe. *mosolyogtam és ittam a kávémból.*
- De minek keltettél fel ha te is csak kávézol?
- Mert tudtam, hogy neked fél óra mire felkelsz. *kuncogtam.*
- Az igaz. *kuncogott ő is.*
- Jó reggelt! *jött ki Taemin a szobából.*
- Neked is! *köszöntünk neki.*
- Hogy aludtatok? *kérdezte.*
- Jól. *mosolyogtam, majd megcsókoltuk egymást.*
- És te? *mosolygott Bangre.*
- Hát..
- Szóval nem. *kuncogott.* - Nekem is fura volt Jonghyun ágyába. . büdös volt. *nevetett.*
- A tied se volt különb szerintem! *kuncogott Bang.*
- Akkor menj be és szagold meg az övét! *mutatott a szobája ajtajára.*
- Jó! *majd bement a szobájába.*
- Csináltam neked is kávét. *fordultam Taeminhez.* 
- Drága vagy! *puszilt meg, majd elcsoszogott a konyhába és megitta.*
- Ez gyors volt. *pislogtam.* - Nem mérgeztem meg.
- Tudom, csak naaaa.... most jól esett gyorsan inni. 
- Gondolom.
- Azt is gondolod, hogy... *ekkor a kezét a fenekemre tette és magához húzott.* - .... hiányoztál este? *csókolt meg.*
- Ja, persze... az hiányzott, hogy fogdoss! *vettem el a kezét.* 
- Nem, ez nem igaz. *bújt hozzám.* - Csak maga a közelséged... hozzá vagyok szokva, hogy egymás mellett alszunk.
- Na, ezzel ne etess! 
- De etetlek! *csókolt meg és belemarkolt a fenekembe.*
- Muszáj a fenekemet fogdosnod? 
- Igen, mert fogadtunk. *kuncogott.*
- Istenem... *fogtam a fejem.* - Az még mindig tart?
- Igen. *vigyorgott.*
- Inkább menj és nézd meg, hogy mit csinál Bang, mert már régóta bent van.
- Jó, megyek. *indult Jonghyun szobájába. Majd hamarosan mind a ketten visszajöttek és együtt elindultunk a suliba.*
- De most mi lesz? Nem akarlak titeket szétválasztani! Tudjátok mit? Majd én egyedül leszek! *mosolygott.*
- Miért?
- Nem akarok nagyon a közelébe menni. . *motyogta.*
- Értelek! 
- És tegnap velem foglalkoztatok, ma foglalkozzatok vele!
- De téged se hanyagolunk el! *mondtam.*
- Jó, persze! *mosolygott, majd hirtelen elindult a másik irányba.*
- Most meg hova ment? *néztem körbe.*
- Nézd csak! *mutatott a távolba Taemin. Jonghyun volt az.*
- Oh, már értem. *bólogattam.*
- Mi lenne, ha beszélnél vele?
- Jonghyunnal? Biztos nem!
- Most miért? Már nem vagytok rosszba és bíztok egymásban! Jonghyun is bízott bennünk, csak Eun aggódott.
- Jól van... majd meglátom. *sóhajtottam.* - Majd következő szünetbe, na? 
- Úgy legyen!
- De ne szólj Bangnek, hogy beszélek vele, világos? Még csak szóba se jöjjön! Tereld el a figyelmét! Oké? Mondjuk... felőlem a tegnapi napról is beszélgethetsz vele, ami velünk történt vagy valami... bármi... csak ne tudja meg! 
- Hát ez így nehéz lesz. *állt, majd úgy nézett rám mintha most látna elsőnek embert.*
- Mert?
- Mert... Eun...
- Taemin! Megtudod csinálni! Csak tereld el a figyelmét... rólunk! Vagy kérdezgess egy kicsit a múltjáról vagy rólam... olyat, ami nem feltűnő, na?
- És mit mondjak neki, hogy hol vagy? 
- Elmentem neked kaját venni, mert kajás vagy. *kuncogtam.*
- Oh, azt vehetnél. *nevetett.*
- Majd, veszek. *nevettem én is.* - De most megyek órára.
- Jól van... nekem oda figyeljél! *puszilt meg.*
- Oh, én miattad sokkal jobban aggódok. *löktem meg, majd mentem is be a terembe. Bang kicsit zaklatottnak tűnt, de nem is akartam kérdezni, hogy mi a baja. Talán még mindig Jonghyunon rágódik. Az óra nagyon unalmas volt. Mikor felálltunk szó nélkül kiment. Megijedtem, mert féltem, hogy nem fog találkozni Taeminnel. Kicsit mentem utána, de nem feltűnően, majd valaki behúzott az egyik falhoz.*
- Mi a... *fordultam meg.* - Minnie! A szívbajt hozod rám! 
- Bocsi... *fordított vissza.* - Jonghyun mindjárt jön erre, ahol Eun megállt! Ha nem beszélnek egymással, akkor közbelépünk. Viszont, ha fognak akkor nem!
- Jó, rendben. *majd várakozni kezdtünk. Még csak egymásra se néztek. Jonghyun olyan szépen elment mellette, mint annak a rendje.* - Jonghyun! 
- Várj! *állta a kezével az utamat Taemin.*
- De az, az idióta csak simán elment mellette! 
- Tudom, de ne most menj még, mert Eun észreveszi... várj egy kicsit!
- Milyen karod van basszus... *néztem végig rajta.*
- Oh, köszi cica. *csókolt meg.*
- Várj, ezt most ne! *toltam el.* - Bírjunk már magunkkal! Szedjük össze magunkat! *pofoztam meg egy kicsit magam, majd Taemint is.*
- Áú! Mit csinálsz? Ezt most miért kaptam? *kapott az arcához.*
- Mert megcsókoltál! 
- A te családodban így fejezik ki a csókot? *hüledezett.* 
- Neeeeemm! *nevettem ki.* 
- Hát nem úgy néz ki. 
- Jaj, hagyjál! 
- Na, menj! *lökött meg és követtem Jonghyunt. Majd mikor leült egy padra lehuppantam mellé.*
- Szia! 
- Szia. *motyogta.*
- Mi a helyzet? *vigyorogtam és felé fordultam.*
- Ezt most komolyan kérdezed?
- Igen, komolyan...
- Ha Eun miatt...
- Nem érdekel Bang! *vágtam rá.* - Mi a helyzet veled? 
- Komolyan nem érdekel Eun? *hüledezett.*
- Komolyan nem. *bólogattam. Fordított pszichológia.* 
- Miért nem?
- Mert nem érdekel... én most rólad és veled akarok beszélgetni. 
- De Eunnal mi lesz? *hüledezett. Azt hiszem Jonghyunt túl könnyű rávezetni a dolgokra.*
- Hogy-hogy mi lesz? *vontam meg a vállam.* - Semmi. 
- Eun... akkor is... 
- Mit akkor is? Semmi! Muszáj mindig róla beszélgetni?
- Én Eunról akarok beszélgetni! *vágta rá kissé mérgesen.*
- Tényleg?
- Igen, csak róla akarok beszélgetni! 
- Hát... akkor beszélgessünk róla. *vigyorogtam.* 
- Jó, beszéljünk is! *mondta határozottan.* 
- Nem akarsz vele beszélni? 
- Nem hiszem, hogy lenne miről beszélgetnem vele. 
- Mert? 
- Mert összevesztünk és szerinte egy utolsó szarszemét szaralak vagyok... nekem ez nem hiányzik. 
- De Jonghyun... annyit küzdöttél... most miért kellene elrontani ezzel az egészet? 
- Seo, most ez nem megy olyan könnyen...
- Dehogynem! Nem akarom, hogy szenvedjetek! Ti vagytok az iskola legrosszabb párja... gondolom Bang most nagyon szenved miatta és csak gondolj bele, hogyan nézhetnek most rátok az emberek... egy kicsit se zavar téged? Egy pillanatra se? Még véletlenül se? 
- Persze, hogy zavar! Nagyon is zavar! Én próbálok alkalmazkodni, de ez nem így megy a kettőre... nem is akarok most semmit, csak egy kis nyugalmat...
- Ha nyugalmat akarnál akkor nem kérdeztél volna egyből Bangre...
- Ugye jól van? 
- Persze. *bólogattam.* - Nem volt vele semmi gond... most valahol Taeminnel van. Szóval, ő pedig vigyázz rá.
- Örülök, hogy Jól van és, hogy vele. 
- Nem is bíznám másra, elhiheted. *kuncogtam.*
- Most nagyon makacs, igaz?
- De nagyon ám... ne számíts jóra! 
- Ahh, gondoltam. *sóhajtott fel.* - Szeretem Eunt és nem is akarok vele veszekedni, csak tényleg olyan nehéz...
- Jonghyun a dolgokat nem szabad erőltetni, minden jön magától... Viszont, ha elszalasztod ezt az egészet akkor mindennek vége! Én nem fogok neked itt szónokolni... tedd azt, amit szeretnél csak örülnék, ha jól döntenél. 
- Eun nem lesz itt nekem mindig, ugye? 
- Ha így haladsz, akkor nem. 
- Még meglátom, hogy mit teszek. 
- Csak csinálj vele valamit, oké? 
- Jóóó... *húzta egy kicsit a száját.* 
- Nyugi van! *löktem meg.*
- Oké. *vigyorgott kicsit.*
- De most megyek, Taemin kajás és veszek neki valamit... *kuncogtam.*
- Komolyan az a gyerek... mindig olyan éhes.
- Az és nem hízik! Utálom érte. *pattantam fel.*
- Gondolom. *kuncogott.*
- Na, szia! Csak okosan. *integettem neki, majd visszamentem a büféhez. Ott pedig vettem szendvicset Taeminnek. Ahogy megvettem, láttam ahogyan sétál a folyosón. Egyből kiszúrtam és próbáltam odamenni hozzá.*
- Minnie! *ugrottam elé, így hirtelen megállt.*
- Oh! *kapott a mellkasához.* - Megijedtem! Olyan kicsi vagy, hogy nem láttalak.
- Szépen vagyunk. *húztam a szám, majd megfogtam a kezét és leültünk egy padra.* - Vettem neked szendvicset! 
- Köszönöm! *vette el és megpuszilt. Majd egyből bele is harapott.* - Helyzet?
- Semmi, próbáltam vele beszélni... de nem tudom, hogy mi lesz. 
- Nálatok mi volt?
- Magunkról beszéltünk és szerencsére nevetett is így oldódott a hangulat. *vigyorgott.* - Egyél! *tömte bele a számba.*
- Ümm... köszi. *mondtam két rágás közepette.* 
- Te vetted te suta, ne köszönd! *lökte meg a fejem.* 
- Nem baj! Jó ez így... Amúgy nekünk most lyukas óránk van, mert nincs itt az egyik tanár.
- Komolyan? *nézett furcsán.*
- Aha.
- Akkor nem megyek be órára és veled tudok lenni.
- Hülye! *csaptam a mellkasára.*
- Ezt ütheted, nem fáj! *húzta ki magát.*
- Már megint keménykedsz?
- Neked tetszett annyira a karom. *vigyorgott.*
- Az egy dolog. *kezdtem el fogdosni a karját és közben evett.*
- Így nem tudok enni. *mormogta.*
- Zabagép!
- Nem is. *kuncogott.*
- De is! *haraptam bele a szendvicsébe.*
- Végre eszel magadtól. *nevetett rajtam.*
- Hagyjál! *rúgtam bele.*
- Mindig csak bántasz. *nyalta meg az arcom.*
- Fúj! *töröltem le.* 
- Fúj! *utánzott.*
- Akkora köcsög vagy! *játszottam a sértődöttet.* 
- Akkora köcsög vagy! *utánzott tovább.* 
- Taemin egy meleg!
- Hééé! *harapta meg a nyakam.*
- Ne már! Szendvicses lesz a nyakam miattad!
- Nem érdekel. *engedett el.*
- Olyan bolond vagy. *karoltam belé és rádőltem.*
- Akárcsak te. *kuncogott.*