- Ugyan! Lehet most ez kell nekünk egy kicsit! Nem tudom.
- Mesélj kérlek!
- Neeem! Nem akarlak elszomorítani!
- Hát jó. . *sóhajtott és ivott.* - Mennyi az idő? *nézte meg a telefonját és el is dobta.*
- Héé! Miért dobálod?
- Semmi. .csak a háttérkép. *motyogta.*
- Jaj te!
- És mi van ha nem kér bocsánatot? Én tényleg úgy érzem, hogy szeretem és ebből még lehet valami. . *hajtotta le a fejét és a teáját nézte.*
- Elhiszem, hogy így érzel! És ha nem kér bocsánatot akkor megverem!
- Nem! Nem akarom, hogy kényszerből legyen velem! Én csak. . csak csalódtam benne. Mert ha érek neki annyit akkor türelmesen vár vagy máshogy hív el. . de nagyon bunkó volt. Mintha nem is érdekelné, hogy ti hol vagytok, de engem nagyon érdekelt!
- Tényleg bunkó volt tőle ez. De ha szeret akkor bocsánatot fog kérni, de tudod milyen. . mint te! *löktem meg a vállát és kuncogtam kicsit.* - Nem törik meg és azért se fogja beadni a derekát!
- De ne utánozzon és ne legyen olyan mint én! *kuncogott kicsit ő is.*
- Pedig ez a helyzet!
- Utálom! *szürcsölt.*
- Az előbb még nem ezt mondtad! *kuncogtam.*
- Nyaah, de. . *kuncogott Bang.*
- Értem én! *mosolygtam.*
- Akkor jó! *mosolygott, megitta a teáját, majd beszélgettünk tovább.*
- Nem alszol nálunk? *kérdeztem.*
- Áh. .csak zavarnék!
- Dehogy zavarsz! *ilyenkor belépett Taemin.* - Igaz, hogy nem zavarna Eun ha ott aludna nálunk?!
- Persze, hogy nem! *mosolygott.* - És ez a barom meg is érdemli!
- Biztos?
- Tuti!
- De akkor neked Jonghyun szobájába kell aludnod! *jegyezte meg Taemin.* - Nem lesz ilyen családi este? Tudod. . Eun a kislányunk és ő alszik köztünk! *kuncogott Taemin.*
- Engem te ne ölelgess álmodba mert kitudja mit csinálsz! *kuncogott Bang.*
- Na jóó. . vállalom! Jonghyun szobájába alszok! De ne halljak rossz hangokat! *kuncogott.*
- Te hülye! *ütöttem meg, Bang pedig összepakolta pár cuccát.* - Tényleg nem baj, hogy jön? *pusziltam meg száját. Kint voltunk és várakoztunk Bangre.*
- Dehogy baj! Jonghyun most egy hülye... beszéltem vele és egyáltalán nem hallgat rám.
- Most nem értem, hogy miért kapta fel a vizet.... nem kellett volna elmennünk?
- Nem! Muszáj volt elmennünk és most tök jó minden. Én szeretlek téged és ez most nem Jonghyunon múlik... nem érdekel, ha húzza a száját!
- Édes vagy.
- Te édesebb, mert ilyenkor is a barátnőddel foglalkozol.
- Baj?
- Nem, dehogy!
- Nekünk még lesz időnk együtt lenni! És együtt is leszünk, majd csinálunk otthon valamit valamelyik nap... na? *karoltam át a nyakát, így lehajolt.*
- Úgy legyen. *csókolt meg.*
- Úgy lesz!
- Ha rajtam múlik, akkor biztos. *tolt neki az ajtónak és újra megcsókolt.*
- Taemin, most ne! *toltam el egy kicsit, de azért húztam magamhoz.*
- Most igen vagy nem? *vigyorgott és beleharapott a nyakamba.*
- Igen! *húztam vissza teljesen, beletúrtam a hajába és úgy csókoltam meg.*
- És pont ma este nem leszek veled.
- Nem történne ma este semmi ettől függetlenül. *kuncogtam.*
- Tudom. *kuncogott.*
- Majd egyszer... valamikooooorrr. *húztam az agyát.*
- Kínzol, igaz?
- Hát persze. *majd megfogta a fenekem és feltett az ajtóhoz.*
- Akkor most kínozlak én téged. *vigyorgott.*
- Neeeee, tegyél le! *borzoltam a haját.*
- Fejezd be a hajborzolást! Idegesít. *kuncogott.*
- Nem fejezem be! *ellenkeztem és még jobban neki tolt az ajtónak, ami dobbant. Csoda, hogy nem jöttek ki szólni.* - Taeeemiiinnn!
- Taeeemiiinnn! *utánzott.*
- Tegyél le!
- Nem!
- Utállak!
- Én is téged!
- Nem! Te szeretsz engem!
- Ümm... igaz. *gondolkozott el.* - Akkor mostantól utállak!
- Azt nem teheted!
- Mert?
- Mert nem! Amúgy is nehéz vagyok, szóval tegyél le.
- Baromi nehéz vagy. *nevetett ki.* - Azt se tudom, hogy fogjalak.
- Köcsög!
- Köcsög. *utánzott újra.*
- Utállak! Utállak, utállak, utállak. *hangoztattam.*
- Én meg szeretlek. *kapott magához és a lábaimmal átkaroltam a derekát, majd megcsókolt. Úgy álltunk a folyosó közepén.*
- Akkor hülye vagy! *ütöttem meg a vállát és letett.*
- Tudom. *kuncogott, majd megérkezett végül Bang is és mentünk is haza. Ő pedig addig elment fürdeni. Taemin pedig leült a kanapéra.*
- Hosszú napunk volt, nem? *álltam elé.* - Lehetett volna hosszabb is. *vágott fancsali képet.*
- Mert? Most meg mi bajod? *ültem az ölébe.*
- Csak, ha Jonghyun most nem hisztizne, akkor több időnk lenne egymásra.
- Most nehéz időn mennek keresztül... megérthetnéd.
- Mit kell ezen érteni? Annyira makacs, hogy az valami eszméletlen!
- Mintha te nem lennél az!
- Pont te beszélsz? *kérdezte vigyorogva.*
- De figyelj! Új nekik még ez az egész... nehéz átszokni arról, hogy ezelőtt szidták egymást.. most pedig ugorjanak egymás nyakába... ez nem így megy, akár hogy is nézzük.
- Akkor küldjük el őket is egy napra másik kerületbe. *kuncogott.*
- Mondjuk ez nem is rossz ötlet... de szétszednék egymást!
- Érdekes mi nem szedtük szét egymást. *húzta a száját.*
- Igen, mert mi féltünk... előttünk ott volt az, hogy ha ez a beszélgetés nem sikerül, akkor szakítunk... tudod jól! Nekik most ugyan mindegy, hogy hol beszélik meg...
- Úgy se fogják megbeszélni...
- Most biztos nem fogják, mert kell nekik egy kis idő. Olyanok, mintha gyerekek lennének, nem? *kuncogtam.*
- És mi vagyunk a szüleik? *kuncogott Taemin is, majd magához húzott.*
- Aha, teljesen olyan. *karoltam át a nyakát.* - Te vagy a meleg apa, én meg a kiéhezett anya.
- Hogy micsoda?! *hüledezett és megharapott.*
- Jól hallottad. *nyújtottam a nyelvem. Majd végig fektetett a kanapén.*
- Azért van ekkora szád, mert ma este nem velem alszol? *kérdezte fölöttem és a felsőmet kezdte piszkálni.*
- Dehogy! Ennek semmi köze hozzá!
- Na, perszeeeee.
- Viszont ahhoz van köze, hogy meleg vagy!
- Nem vagyok meleg. Ha meleg lennék akkor itt feküdnék feletted?
- Hát kitudja... lehet én csak ilyen tartalék vagyok. Ezzel falazod saját magad az emberek előtt, hogy ne tudják meg az igazságot.
- Istenem... Szívem, hogy tudsz ennyi baromságot kitalálni? *fogta a fejem.*
- Dől belőlem a hülyeség. *kuncogtam.*
- Azt vettem észre. *kuncogott ő is, majd megcsókolt. Utána pedig megágyaztunk Bangnek.*
- Köszönöm. *mondta.*
- Nincs mit. *mosolyogtunk, majd elmentem fürdeni. Ahogy végeztem már csak Taemin volt ott.*
- Bang? *kérdeztem tőle.*
- Bement. *válaszolta mosolyogva.*
- Jaaaa.
- Menj te is! *ölelt meg.*
- Oké. Jó éjszakát! *engedtem el.*
- Neked pedig szép álmokat! *puszilt meg, majd bementem Banghez.*
- Szia! *feküdtem be mellé.*
- Szia! *motyogta.*
- Na mi az?
- Álmos vagyok!
- Akkor aludjunk!
- Jó, nem kell kétszer mondani! *kuncogott.*
- Azt gondoltam. *kuncogtam én is.* - Álomszuszék!
- Szeretek aludni mert utána pörgök és az is jó.
- Hát persze! Na aludj! Jó éjt! *mosolyogtam.*
- Neked is! *mosolygott vissza, majd szép lassan elaludt.*
- Akkor nem alszik köztünk? *lépett be az ajtón Taemin.*
- Húzzál kifelé! *vágtam hozzá a kispárnám.*
- Kizavarsz a saját szobámból?
- Taemin! Menj már!
- Jól van, de ezt viszem magammal. *kapta fel a kispárnám.*
- Tőlem aztán meg is dughatod. *kuncogtam.*
- Meg is fogom. *nyújtotta a nyelvét, majd idefutott hozzám és megcsókolt.*
- Menj már! *löktem meg.* - Bang alszik!
- Jó, megyek már. *majd azzal a lendülettel ki is ment. Utána pedig én is aludtam. Reggel mikor felkeltem Bang nem volt mellettem. Mikor kiléptem a szobából, akkor láttam, hogy a kanapén alszik, de már fel volt öltözve. Elindultam a konyhába és készítettem magunknak kávét.*
- Bang! *ráztam meg.*
- Hm? *motyogta.*
- Fel kéne kelni! *mosolyogtam rá.*
- Jó.
- Még is mióta vagy itt kint és miért vagy felöltözve? *néztem végig rajta. Kissé furcsállottam.*
- Öhm. . azt én se tudom. Felöltöztem mert már nem volt mit csinálnom!
- Mikor keltél?
- 4-5 fele!
- Te jó ég.. minek?
- Felijedtem!
- Rosszat álmodtál?
- Nem tudom. . fura volt. *esett le a kanapéról.*
- Jaj te. *kuncogtam és felsegítettem.* - Na mesélj! *ültem le mellé.*
- Jonghyun volt benne. . puszit kért, és aztán meg elkezdtünk dumálni arról, hogy már megbeszéltük ezt az egészet meg stbstb és egyszer csak az a videó indult be. . tudod . . de valahogy más volt. . az érzelmek! Szóvak furcsa! *sóhajtott.*
- Értem! És ezért ijedtél fel?
- Igen! Nem tudom mire vélni ezt az álmot.
- Hát nem tudom. . majd tuti kiderül! Lehet így fog történni!
- Nem! Nem akarok vele lefeküdni!
- Jaj nem szó szerint. . *löktem meg a fejét.*
- Hát. . cuki lenne ha így lenne. *dőlt hátra.*
- Hehe. *mosolyogtam és ittam a kávémból.*
- De minek keltettél fel ha te is csak kávézol?
- Mert tudtam, hogy neked fél óra mire felkelsz. *kuncogtam.*
- Az igaz. *kuncogott ő is.*
- Jó reggelt! *jött ki Taemin a szobából.*
- Neked is! *köszöntünk neki.*
- Hogy aludtatok? *kérdezte.*
- Jól. *mosolyogtam, majd megcsókoltuk egymást.*
- És te? *mosolygott Bangre.*
- Hát..
- Szóval nem. *kuncogott.* - Nekem is fura volt Jonghyun ágyába. . büdös volt. *nevetett.*
- A tied se volt különb szerintem! *kuncogott Bang.*
- Akkor menj be és szagold meg az övét! *mutatott a szobája ajtajára.*
- Jó! *majd bement a szobájába.*
- Csináltam neked is kávét. *fordultam Taeminhez.*
- Drága vagy! *puszilt meg, majd elcsoszogott a konyhába és megitta.*
- Ez gyors volt. *pislogtam.* - Nem mérgeztem meg.
- Tudom, csak naaaa.... most jól esett gyorsan inni.
- Gondolom.
- Azt is gondolod, hogy... *ekkor a kezét a fenekemre tette és magához húzott.* - .... hiányoztál este? *csókolt meg.*
- Ja, persze... az hiányzott, hogy fogdoss! *vettem el a kezét.*
- Nem, ez nem igaz. *bújt hozzám.* - Csak maga a közelséged... hozzá vagyok szokva, hogy egymás mellett alszunk.
- Na, ezzel ne etess!
- De etetlek! *csókolt meg és belemarkolt a fenekembe.*
- Muszáj a fenekemet fogdosnod?
- Igen, mert fogadtunk. *kuncogott.*
- Istenem... *fogtam a fejem.* - Az még mindig tart?
- Igen. *vigyorgott.*
- Inkább menj és nézd meg, hogy mit csinál Bang, mert már régóta bent van.
- Jó, megyek. *indult Jonghyun szobájába. Majd hamarosan mind a ketten visszajöttek és együtt elindultunk a suliba.*
- De most mi lesz? Nem akarlak titeket szétválasztani! Tudjátok mit? Majd én egyedül leszek! *mosolygott.*
- Miért?
- Nem akarok nagyon a közelébe menni. . *motyogta.*
- Értelek!
- És tegnap velem foglalkoztatok, ma foglalkozzatok vele!
- De téged se hanyagolunk el! *mondtam.*
- Jó, persze! *mosolygott, majd hirtelen elindult a másik irányba.*
- Most meg hova ment? *néztem körbe.*
- Nézd csak! *mutatott a távolba Taemin. Jonghyun volt az.*
- Oh, már értem. *bólogattam.*
- Mi lenne, ha beszélnél vele?
- Jonghyunnal? Biztos nem!
- Most miért? Már nem vagytok rosszba és bíztok egymásban! Jonghyun is bízott bennünk, csak Eun aggódott.
- Jól van... majd meglátom. *sóhajtottam.* - Majd következő szünetbe, na?
- Úgy legyen!
- De ne szólj Bangnek, hogy beszélek vele, világos? Még csak szóba se jöjjön! Tereld el a figyelmét! Oké? Mondjuk... felőlem a tegnapi napról is beszélgethetsz vele, ami velünk történt vagy valami... bármi... csak ne tudja meg!
- Hát ez így nehéz lesz. *állt, majd úgy nézett rám mintha most látna elsőnek embert.*- Mert?
- Mert... Eun...
- Taemin! Megtudod csinálni! Csak tereld el a figyelmét... rólunk! Vagy kérdezgess egy kicsit a múltjáról vagy rólam... olyat, ami nem feltűnő, na?
- És mit mondjak neki, hogy hol vagy?
- Elmentem neked kaját venni, mert kajás vagy. *kuncogtam.*
- Oh, azt vehetnél. *nevetett.*
- Majd, veszek. *nevettem én is.* - De most megyek órára.
- Jól van... nekem oda figyeljél! *puszilt meg.*
- Oh, én miattad sokkal jobban aggódok. *löktem meg, majd mentem is be a terembe. Bang kicsit zaklatottnak tűnt, de nem is akartam kérdezni, hogy mi a baja. Talán még mindig Jonghyunon rágódik. Az óra nagyon unalmas volt. Mikor felálltunk szó nélkül kiment. Megijedtem, mert féltem, hogy nem fog találkozni Taeminnel. Kicsit mentem utána, de nem feltűnően, majd valaki behúzott az egyik falhoz.*
- Mi a... *fordultam meg.* - Minnie! A szívbajt hozod rám!
- Bocsi... *fordított vissza.* - Jonghyun mindjárt jön erre, ahol Eun megállt! Ha nem beszélnek egymással, akkor közbelépünk. Viszont, ha fognak akkor nem!
- Jó, rendben. *majd várakozni kezdtünk. Még csak egymásra se néztek. Jonghyun olyan szépen elment mellette, mint annak a rendje.* - Jonghyun!
- Várj! *állta a kezével az utamat Taemin.*- De az, az idióta csak simán elment mellette!
- Tudom, de ne most menj még, mert Eun észreveszi... várj egy kicsit!
- Milyen karod van basszus... *néztem végig rajta.*
- Oh, köszi cica. *csókolt meg.*
- Várj, ezt most ne! *toltam el.* - Bírjunk már magunkkal! Szedjük össze magunkat! *pofoztam meg egy kicsit magam, majd Taemint is.*
- Áú! Mit csinálsz? Ezt most miért kaptam? *kapott az arcához.*
- Mert megcsókoltál!
- A te családodban így fejezik ki a csókot? *hüledezett.*
- Neeeeemm! *nevettem ki.*
- Hát nem úgy néz ki.
- Jaj, hagyjál!
- Na, menj! *lökött meg és követtem Jonghyunt. Majd mikor leült egy padra lehuppantam mellé.*
- Szia!
- Szia. *motyogta.*
- Mi a helyzet? *vigyorogtam és felé fordultam.*
- Ezt most komolyan kérdezed?
- Igen, komolyan...
- Ha Eun miatt...
- Nem érdekel Bang! *vágtam rá.* - Mi a helyzet veled?
- Komolyan nem érdekel Eun? *hüledezett.*
- Komolyan nem. *bólogattam. Fordított pszichológia.*
- Miért nem?
- Mert nem érdekel... én most rólad és veled akarok beszélgetni.
- De Eunnal mi lesz? *hüledezett. Azt hiszem Jonghyunt túl könnyű rávezetni a dolgokra.*
- Hogy-hogy mi lesz? *vontam meg a vállam.* - Semmi.
- Eun... akkor is...
- Mit akkor is? Semmi! Muszáj mindig róla beszélgetni?
- Én Eunról akarok beszélgetni! *vágta rá kissé mérgesen.*
- Tényleg?
- Igen, csak róla akarok beszélgetni!
- Hát... akkor beszélgessünk róla. *vigyorogtam.*
- Jó, beszéljünk is! *mondta határozottan.*
- Nem akarsz vele beszélni?
- Nem hiszem, hogy lenne miről beszélgetnem vele.
- Mert?
- Mert összevesztünk és szerinte egy utolsó szarszemét szaralak vagyok... nekem ez nem hiányzik.
- De Jonghyun... annyit küzdöttél... most miért kellene elrontani ezzel az egészet?
- Seo, most ez nem megy olyan könnyen...
- Dehogynem! Nem akarom, hogy szenvedjetek! Ti vagytok az iskola legrosszabb párja... gondolom Bang most nagyon szenved miatta és csak gondolj bele, hogyan nézhetnek most rátok az emberek... egy kicsit se zavar téged? Egy pillanatra se? Még véletlenül se?
- Persze, hogy zavar! Nagyon is zavar! Én próbálok alkalmazkodni, de ez nem így megy a kettőre... nem is akarok most semmit, csak egy kis nyugalmat...
- Ha nyugalmat akarnál akkor nem kérdeztél volna egyből Bangre...
- Ugye jól van?
- Persze. *bólogattam.* - Nem volt vele semmi gond... most valahol Taeminnel van. Szóval, ő pedig vigyázz rá.
- Örülök, hogy Jól van és, hogy vele.
- Nem is bíznám másra, elhiheted. *kuncogtam.*
- Most nagyon makacs, igaz?
- De nagyon ám... ne számíts jóra!
- Ahh, gondoltam. *sóhajtott fel.* - Szeretem Eunt és nem is akarok vele veszekedni, csak tényleg olyan nehéz...
- Jonghyun a dolgokat nem szabad erőltetni, minden jön magától... Viszont, ha elszalasztod ezt az egészet akkor mindennek vége! Én nem fogok neked itt szónokolni... tedd azt, amit szeretnél csak örülnék, ha jól döntenél.
- Eun nem lesz itt nekem mindig, ugye?
- Ha így haladsz, akkor nem.
- Még meglátom, hogy mit teszek.
- Csak csinálj vele valamit, oké?
- Jóóó... *húzta egy kicsit a száját.*
- Nyugi van! *löktem meg.*
- Oké. *vigyorgott kicsit.*
- De most megyek, Taemin kajás és veszek neki valamit... *kuncogtam.*
- Komolyan az a gyerek... mindig olyan éhes.
- Az és nem hízik! Utálom érte. *pattantam fel.*
- Gondolom. *kuncogott.*
- Na, szia! Csak okosan. *integettem neki, majd visszamentem a büféhez. Ott pedig vettem szendvicset Taeminnek. Ahogy megvettem, láttam ahogyan sétál a folyosón. Egyből kiszúrtam és próbáltam odamenni hozzá.*- Minnie! *ugrottam elé, így hirtelen megállt.*
- Oh! *kapott a mellkasához.* - Megijedtem! Olyan kicsi vagy, hogy nem láttalak.
- Szépen vagyunk. *húztam a szám, majd megfogtam a kezét és leültünk egy padra.* - Vettem neked szendvicset!
- Köszönöm! *vette el és megpuszilt. Majd egyből bele is harapott.* - Helyzet?
- Semmi, próbáltam vele beszélni... de nem tudom, hogy mi lesz.
- Nálatok mi volt?
- Magunkról beszéltünk és szerencsére nevetett is így oldódott a hangulat. *vigyorgott.* - Egyél! *tömte bele a számba.*
- Ümm... köszi. *mondtam két rágás közepette.*
- Te vetted te suta, ne köszönd! *lökte meg a fejem.*
- Nem baj! Jó ez így... Amúgy nekünk most lyukas óránk van, mert nincs itt az egyik tanár.
- Komolyan? *nézett furcsán.*
- Aha.
- Akkor nem megyek be órára és veled tudok lenni.
- Hülye! *csaptam a mellkasára.*
- Ezt ütheted, nem fáj! *húzta ki magát.*
- Már megint keménykedsz?
- Neked tetszett annyira a karom. *vigyorgott.*
- Az egy dolog. *kezdtem el fogdosni a karját és közben evett.*
- Így nem tudok enni. *mormogta.*
- Zabagép!
- Nem is. *kuncogott.*
- De is! *haraptam bele a szendvicsébe.*
- Végre eszel magadtól. *nevetett rajtam.*
- Hagyjál! *rúgtam bele.*
- Mindig csak bántasz. *nyalta meg az arcom.*
- Fúj! *töröltem le.*
- Fúj! *utánzott.*
- Akkora köcsög vagy! *játszottam a sértődöttet.*
- Akkora köcsög vagy! *utánzott tovább.*
- Taemin egy meleg!
- Hééé! *harapta meg a nyakam.*
- Ne már! Szendvicses lesz a nyakam miattad!
- Nem érdekel. *engedett el.*
- Olyan bolond vagy. *karoltam belé és rádőltem.*
- Akárcsak te. *kuncogott.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése