Park Jun Seo.~

- Igen! *kuncogtak Taeminnel.*
- És tényleg mindig itt leszek neked! *ölelt át Bang.* - Ez a barom sem állhat közénk! *mosolygott.*
- Na-na! Ez a barom aggódott érted! *kérte ki magának Jonghyun.*
- Igen és édes voltál! *mosolygott Bang.*
- Olyan szemetek vagytok! *szólaltam meg végre. Még mindig nem fogtam fel ezt az egészet.*
- De ne verj szét! Taemin terve! *védte magát Bang.*
- De azért belementél! *kuncogott Taemin.*
- Mert kényszerítettél! *kuncogott.*
- Nem is igaz!
- Héé! *kuncogott Jonghyun.*
- Jóó.
- Szóval. . tényleg nem leszek kisebb Jonghyun mellett? *néztem Bangre. Reménykedtem benne, hogy nemet fog mondani.*
- Nem! *rázta a fejét.* - Egy testvér mindig fontosabb mint egy kapcsolat! *puszilt meg.*
- Köszi! *mosolyogtam és átöleltem.*
- Jaj ugyan! *mosolygott.*
- Te vagy a legjobb tesó! *ölelték meg egymást Taeminék.*
- Annyira szeretlek! *mondta Jonghyun.*
- Én is nagyon szeretlek! *mondta Taemin.*
- Hülyéék! *kuncogott Bang.* - Olyan köcsögök vagytok! *dobott oda egy kavicsot hozzájuk.*
- Üzenetem jött. *vette fel Jonghyun.*
- Mit írt? *kíváncsiskodott Taemin.*
- Ezt! *adta neki.*
- Oh a kis huncut.*kuncogott.*
- Mi? *kuncogott Bang.* - Ezek hülyék! Gyere menjünk! *húzott el.*
- Hééé! Lesz egy buli is! *húzta vissza Taemin és elindult egy zene.*
- Ez honnan? *nézett körbe.*
- Van amiről még te sem tudsz! *kuncogott Taemin.*
- Haha. *grimaszolt.* - De a sulival mi lesz?
- Mióta érdekel a suli? *ölelte át Jonghyun.*
- Téged is érdekelt reggel. *kuncogott.*
- Az reggel volt. *kuncogott és elhúzta..*
- Inkább menjünk el valahova 4-en! *mondta.*
- Hova? *kérdezte Taemin.*
- Tengerpart? *kérdezte.*
- Jó!
- Fáj a fejem már annyi hangos zenét hallottam. *kuncogott Bang.*
- Te szegény! *fogta meg a fejét Bangnek Jonghyun.*
- És most reccs. . és kitöri a nyakam! *kuncogott.*
- Neeeem! Ne beszélj ilyeneket! *puszilta meg a fejemet.*
- Jóó! Menjünk már! *futott ki, majd én is utána.* - Szeretlek! *öleltem meg.*
- Tudom! Én is! *mosolyogtam és belé karoltam, majd előre mentünk.*
- Akkor jó. *mosolygott.*
- Jonghyun tényleg szeret téged. *mondtam.*
- Tudom, láttam. . Taemin meg téged. . csak szegény nem is tudom. . furcsa..  nem tudja kimutatni az érzéseit.. vagy nem tudom. *sóhajtott.*
- Hát azért én értem. *mosolyogtam.*
- Az a lényeg! *mosolygott ő is.*
- Igen! De akkor is féltelek!
- Nem kell! És nagyon édes volt amiket mondtál rólam!
- Ha tudom, hogy figyelsz nem mondom.
- Hééé! *kuncogott.* 
- Csak vicceltem. *kuncogtam én is.*
- Gonosz!
- Na te csak pssszt!
- Jóóó, most egy hétig kussba leszek! *nevetett.*
- Na annyira azért ne!
- Oké. *majd mikor leértünk a partra leültünk.* - Ezek meghaltak? *kuncogott és hátra nézett ahol is Jonghyun egy kutyussal játszott.*
- Jobb ha oda mész. *mondta Taemin.*
- Mert? 
- Csaj a gazdája. *mutatott egy csajra.* - Csak nézd, hogy nézi Jonghyunt.
- Kibököm a szemét. *állt fel és odament.* 
- Ezt most muszáj volt? *pillantottam rosszallóan Taeminre.* 
- Most miért? *védte magát.* - Valami rosszat mondtam?
- Sose mondj olyat egy csajnak, hogy nézik a pasiját, mert abból csak veszekedés lesz! Hallod? Most is kiabál! 
- Jó, ezt nem tudtam...
- Mindegy, csak akkor se kellett volna ezt mondanod! 
- Sajnálom...
- Nem, nem azért mondtam. *húztam oda magamhoz.* - Francba is már, hogy én mindenkit csak megbántani tudok. 
- Mi a baj?
- Semmi...
- Semmi? *simított végig a hajamon.*
- Csak most nézd meg... olyan voltam, mint egy taknyos kölyök, akit rá kell vezetni a dolgokra, hogy észre vegye magát... ez tökre szánalmas és gáz. 
- Ne mondj ilyeneket! Tudom jól, hogy mindig is ez lett volna, ha ez most nem derül ki. Jobb lesz most már, hogy megbeszéltétek a dolgokat Jonghyunnal. Eun pedig itt lesz neked. Ami pedig még fontosabb, hogy én örökre itt leszek neked! Rám bármikor számíthatsz Seo! *csókolt meg én pedig viszonoztam, majd az ölébe ültem és csak őt néztem.*
- Te tökéletes vagy... tudsz róla? *kuncogtam.* 
- Nem is vagyok tökéletes. *pirult el. Nagyon zavarba jött, így félrenézett.* 
- De az vagy! Jó lehet vannak hibáid, de számomra az vagy. Mindig nekem akarsz kedvezni és ezt nagyon szeretem benned. Azt hiszem egyre közelebb járok ahhoz, hogy beléd zúgjak. *öleltem meg, úgy, hogy majdnem felborultunk. Ő pedig szorosan húzott magához.* 
- Én már mióta beléd vagyok zúgva. *kuncogott.* - Ha ez nem lenne, akkor most nem csinálnék ennyi idiótaságot. 
- Milyen idiótaságot? 
- Képes voltam kiadni magam egy drog dílernek csak, hogy neked jobb legyen. Nem elég? *kérdezte kuncogva.*
- De nagyon is elég. *kuncogtam és játszottam a hajával.*
- Azért remélem egy nap te is kifogod mondani. *mosolygott.*
- Csak a megfelelő alkalmat várom. *mosolyogtam rá.* 
- És az mikor fog eljönni? *néztünk egymás szemébe.*
- Mi lenne, ha megteremtenéd a megfelelő alkalmat? *vigyorogtam.*
- Ah, ez olyan szép volt. *vigyorgott ő is.* - Akkor el kell érnem, igaz? 
- Igen. *bólogattam.* - Nem lesz nehéz. 
- Honnan veszed? Lehet soha nem tudnálak rávenni arra, hogy kimond.
- Taemin... te egy hős vagy a szemembe komolyan! Megvédtél, küzdöttél értem most meg ez az egész Jonghyun-os. Mindent elértél, amit akartál... akkor ez miért ne sikerülhetne? Csak higgy magadban, mert én hiszek benned. *csókoltam meg.* 
- Szeretlek! *vigyorgott.*
- Tudom! *kuncogtam.*
- Nem most volt, igaz? *nevetett.*
- De nem ám. *nevettem én is.*
- Törekszek! 
- Ajánlom is! *fektettem végig a homokos parton.* 
- És, ha meglátnak? *kuncogott.*
- Nem érdekel. *kuncogtam és a nyakát kezdtem el harapdálni.*
- Azt akarod, hogy felizguljak? *fogta a combomat.* 
- Dehogy! *nevettem.*
- Na, persze. *nevetett ő is.*
- Mondom. *cuppogtam, kiakartam szívni a nyakát, de nem engedte.*
- Seo! *ültetett fel.*
- Na, mi az? *vigyorogtam.* 
- Komolyan.. ne csináld! Kérlek. 
- Jó, abbahagyom. *kuncogtam, majd felálltunk. Közben pedig Bang és Jonghyun is megérkezett.* 
- Na? Hallottuk kicsit felemelted a hangod. *kuncogott Taemin és rá nézett.*
- Ez a hülye picsa azt hitte, hogy Jonghyun a bátyám. . és mikor már elmondtuk neki, hogy mi van akkor is hajtott volna Dinóra. .
- Pofátlan! *mondtam.*
- Vagy csak ki volt éhezve! *kuncogott Taemin.*
- Ne is mond jó? Mert utána megyek és megtépem még ha nem is csinált semmit!
- Hééé! Egyszer már megnyugodtál! *ölelte át Jonghyun.*
- Nyugodt vagyok!
- Látom! *kuncogott.*
- Te milyen lennél ha egy másik csávó stírölné Eunt? *kérdeztem.*
- Ne is mond! Már megkaptam!
- Na tessék! *mondta Bang.*
- Lépjünk túl ezen! *mondta Taemin.* - Ha Seot valaki így nézne az már nem élne. . *mondta halál nyugodtan. Na, igen... forrófejű, ha pasikról van szó.*
- Te hero! *kuncogtam és megcsókoltam.*
- A te herod! *mosolygott Taemin.*
- Igen! Te szemét hero!
- Ilyen is kell nem?
- De!
- Akkor megvagyok nyugodva!
- Mi is! Menjünk be a vízbe! *kuncogott Bang.*
- Ezt a pillanatot elrontani. *rázta a fejét Taemin.*
- Bocsánat! Már itt sem vagyok! *mondta és elmentem.*
- Komolyan kicsinállak! *vágtam fejbe Taemint.*
- Jól van... ne haragudj! *kért bocsánatot.*
- Olyan suta vagy, komolyan! Most már inkább meg se szólalj, ha ilyen van! 
- Oké, vettem a lapot. *sóhajtott.*
- Tudom, hogy csak jót akarsz, mert édes vagy és kedves. Csak ez most nem a megfelelő pillanat volt. 
- Hagyjuk ezt a megfelelő pillanatot. *kuncogott.*
- Jaj, tudod, hogy nem úgy értettem. *pusziltam meg.*
- Tudom! *ölelt meg.* 
- Epret akarok enni. *néztem körbe.*
- Itt nincs eper. *kuncogott.*
- Nem mondod?
- Héééé.. Mis. Lenéző! 
- Sajnálom. *kuncogtam és megcsókolt. Majd azt néztük, amit leművel Jonghyun és Bang. Viccesek voltak.* 
- Ti meg mit csináltok? *kuncogtunk.*
- Jonghyun bedobott a vízbe! *árulkodott nekünk Bang, mint egy rossz kislány.*
- De először ő lökött bele! *mondta Jonghyun.*
- Gyerekek! De gyertek mert megfáztok! *mondtam.*
- Jóó! *jöttek ki a vízből.* 
- Egy képet! *vette elő Bang a telefonját.*
- Jó. *mosolygott, majd lefényképezte.*
- Cuki! *mosolygott Bang.*
- Na gyertek már! *húztam el és hazamentünk. Az az most Jonghyunékhoz.* - Itt van törölköző! *adtam mind a kettejüknek.* - De rég is jártam itt. *sóhajtottam.*
- Aludjatok ma itt! *csillant fel Bang szeme.* - Elfértek Seo szobájába és egyikőnk se csinál semmi olyat ami "zavaró" lehetne. . *kuncogott.*
- Taemin? *néztem Taeminre. Nagyon szeretnék itt aludni.*
- Benne vagyok!
- Juj de jó. *mosolyogtam.* - Akkor megyünk és áthozzuk a házit meg pár cuccot!
- Okés! Addig mi megfürdünk jó meleg vízbe! *mondta Bang, majd elment a fürdőbe és engedett magának vizet.* 
- Együtt? *kérdezte Jonghyun.*
- Csak szeretnéd! *mondta, mi pedig hazamentünk. Elpakoltuk a szükséges cuccainkat, majd leültünk egy kicsit.*
- Oh, eszembe jutott valami! *pattant fel és ahhoz a szobához ment, ahol a hangszereik voltak.*
- Na, mi a baj? *mentem utána. Ott küszködött az egyik mikrofonnal. Teljesen belemerült, nem is figyelt rám.* - Taemin... Taemin... Taemin...
- Azt hiszem a másik jobb lenne... *beszélt magához.* 
- Taemin.. Taemin... *szólítgattam.*
- Vagy inkább ez? *vakarta a tarkóját.* 
- Taemin, szexeljünk! 
- Hogy mi van? *ejtette el a kezéből és rám nézett.*
- Na, végre, hogy figyelsz rám. *kuncogtam.*
- Ne haragudj, ha itt vagyok... teljesen elfeledkezek mindenről. 
- Azt vettem észre. *nevettem ki. Majd közelebb lépett és átkarolt.*
- Szexelni akarsz? 
- Neeeeem! *vágtam rá.*
- Jól van, csak vicceltem. *kuncogott.* - Amúgy Jonghyun gitárjáért jöttem. Megjavították és amúgy is jobban szereti, ha nála van. Na meg pár hangolás nem ártana rá.
- Akkor vigyük el neki. *javasoltam.*
- Király vagy. *csókolt meg, majd elindultunk. Már majdnem ott voltunk, de megálltam egy boltnál.*
- Várj! *toppantam meg.*
- Mi a baj? 
- Eper! *válaszoltam és bementem a boltba. Gyors vettem, majd vissza is mentem Taeminhez. Olyan édesen várt rám.* - Mehetünk?
- Hm? *fordult meg.* - Oh, ez gyors volt!
- Siettem, hogy ne kelljen sokat várnod! *mosolyogtam.*
- Ez édes tőled. *vigyorgott és megpuszilta a homlokomat.* - Add ide! Elteszem! 
- Okés. *adtam oda neki, ő pedig eltette.* 
- Na, menjünk! *fogta meg a kezem és mentünk is Bangékhez.* 
- Sziasztok! *köszöntük.*
- Sziasztok! *mosolyogtak, de meg se mozdultak.*
- Romantikus mese nézés? *kuncogott Taemin.*
- Igen! *bólogatott Bang.* - Ez a legjobb! Csináltam nektek is teát ám! Ott van a konyhába!
- Látod? Eun mindig gondol ránk! *mondtam.*
- Ahogy te is rám! *mosolygott Bang.*
- Itt a teád! Úgy se töltötted volna ki magadnak! *kuncogtam, majd a bögrét Taemin kezébe nyomtam és leültünk.*
- Köszönöm chibim! *mosolygott Taemin majd Jonghyun elkezdett játszani.*
Hallgattuk és élveztük ahogy játszik rajta majd mikor végzett megtapsoltuk és lassacskán elkezdtünk tanulni. Jó volt így együtt lenni négyesben. Nagyon sokat jelentett ez a számomra. Taemin tényleg mindent elért ezalatt az egy nap alatt. Azt hiszem remek barátaim vannak, akiket nem szeretnék elfelejteni. 
- Mi lenne, ha ma Jonghyun és én csinálnánk a vacsorát? *kérdezte a semmiből Taemin.*
- Azt akarod, hogy ételmérgezést kapjunk? *kuncogtam.*
- Vagy éppen, hogy kigyulladjon a konyha? *nevetett Bang.*
- Hééé, azért olyan rosszul nem főzünk! *védte meg magukat Jonghyun.* 
- Na, persze. *kuncogtam.*
- Szerintem kitörne a 3. világháború. *folytatta Bang.*
- Jaaaa. *adtunk egymásnak nevetve pacsit.* 
- Na, majd meglátjuk. *pattant fel Taemin és Jonghyun is majd a konyhához mentek.*
- Rendelek pizzát. *suttogtam kuncogva.*
- Okés. *kuncogott Bang. Majd rendeltem is. Kicsit beszélgettünk, majd mikor idő volt odamentünk hozzájuk a konyhába.* 
- Urai vagyunk a helyzetnek! *törölgette a kiborult leves maradékát Jonghyun.*
- Azt látjuk. *kuncogtunk.* 
- Csak egy apró dolog történt. *mutatta az ujjával Taemin.*
- Na, mi a baj? *kérdeztem.*
- Tönkrement az összes kaja. 
*Banggel nevetésben törtünk ki. Majd megérkezett a pizza és átvettem.*
- Gyere Bang, megjött a kajánk! *kiáltottam neki.* 
- Megyek! *kiáltotta vissza és a nappaliba lépett. Leültünk és enni kezdtünk.*
- Mi nem kapunk? *térdelt le elénk Jonghyun és lehuppant mellé Taemin is.* 
- Nektek ott a ti kajátok. *biccentettem a konyhához.*
- Éhes vagyok! *kapott a hasához Taemin.*
- Te mindig éhes vagy! *kuncogtam.* 
- Csak akkor kaptok, ha megérdemlitek. *vigyorgott Bang.*
- De hát vacsorát akartunk nektek csinálni. *folytatta Jonghyun.*
- Nem kellenek a kiskutya szemek! *tolta el az arcát.* - Felrobbantottátok a konyhát! 
- Éhes vagyok! *verte bele a fejét Taemin Jonghyun vállába.*
- Nem ettünk ma semmit! *zokogott színpadiasan Jonghyun. Komolyan, elmehetnének színészeknek.* 
- Megsajnáltad őket? *kérdeztem vigyorogva.* 
- Egy kicsit se. *vigyorgott Bang.*
- Szerintem, ha masszíroznátok minket, közben kapnátok kaját. *céloztam nekik, majd mind a ketten felugrottak és elkezdtek minket masszírozni.* 
- Kicsit jobbra. *szólt Bang.*
- Oké, oké. *masszírozta Jonghyun, majd tartotta a száját.*
- Tessék! *etette közben Bang.*
- Neked így jó? *kérdezte Taemin.*
- Pont jó! *feleltem, majd adtam neki enni. Így ők masszíroztak minket, kétszer olyan jól jártunk, mint ők. Ahogy végeztünk, egy kicsit hülyültünk még, majd elmentem fürdeni. Miután készen lettem, ők még mindig ott voltak és beszélgettek.*
- Mehetsz! *löktem meg Taemin fejét.*
- Megyek! *pattant fel és elment.*
- Mi van? *kérdeztem zavartan. Jonghyun és Bang nagyon vigyorogtak.* 
- Ja, semmi... *legyintettek.* 
- Nagyon egyszerre beszéltek szóval van valami. *pillantottam szúrósan.* 
- Ezt csak azt jelzi, hogy mennyire tökéletesek vagyunk együtt. *vigyorgott Jonghyun.* 
- Aha, én meg most jöttem le a falvédőről. *kuncogtam.* - Mindegy... én bemegyek a szobámba. Jó éjszakát! 
- Jó éjszakát! *mosolyogtak én pedig bementem. Hamarosan Taemin is bejött.* 
- Nézd mim van! *mutatott az eperre, amit vettem.*
- Helyesbítek.. az, az enyém! *pattantam fel az ágyról és elvettem tőle. Viszont elfektetett az ágyon.* 
- Csináljunk vele valamit?
- Ja, együk meg. *kuncogtam.*
- Komolyan.. a sírba viszel! 
- Tudom! *kuncogtam és felültem.* 
- Akkor most... együnk! *vette el és adott egyet a számba.*
- Hm... finom! *mosolyogtam, majd adtam neki én is.*
- Ümmm... ja. *ette meg és megpuszilt.* - De te finomabb vagy! 
- Jaj, nekem még be kell fejeznem valamit. *tettem le az éjjeli szekrényre az epreket. Beleültem az ölébe és elfektettem.*
- Hm? 
- Ezt. *kaptam a nyakához és szívni kezdtem.*
- Seo, nee.... 
- Nem baj. *nyüszögtem és csináltam tovább.*
- Most miért? *kérdezte, majd ahogy készen lettem felültem.*
- Örülök, hogy a szobámba vagyok.
- Felizgat a saját szobád? *kuncogott.*
- Valami olyasmi. *kuncogtam és felhúztam magamhoz, hogy megcsókoljam.* 
- Nem fogunk szexelni, igaz? *vigyorgott.*
- De nem ám. *túrtam bele a hajába és elfeküdtünk az ágyon. Úgy csókolt meg és közben simogatott.*
- Akkor mit csinálunk? *kuncogott.*
- Kényeztetjük a másikat. *kuncogtam és újra megcsókoltam.*

Bang Eun Hee.-

- Oh, mindennel? *kérdezte nevetve.*
- Nem dugtunk. *kuncogott Taemin.*
- Hülye! Én nem arra gondoltam. *lökte meg.*
- Találtunk neked becenevet. *kuncogtam.*
- Na és mi az? *fordult Seo, Taeminhez.* 
- Nem mondom meg. *pirult el.*
- Ne csináld már... elrángattad Banget és most nem akarod megmondani? *kuncogott.*
- Nem, mert itt van Jonghyun. *nevetett.* 
- Most elakarsz zavarni? *nevetett Jonghyun is.* - Úgy is sokat leszünk együtt...
- De elsőnek azt akarom, hogy Seo hallja! 
- Eun is hallotta. 
- Én nem hallottam semmit. *kacsintottam Taeminre.*
- Ez nem ér! Mindenki tudja csak én nem! *hisztizett hülyeségből Jonghyun.* 
- Jaj, de szeretem ezeket a hétfő reggeleket. *kuncogott Seo. Majd lassan mentünk órára. Seo bealudt az első 5 perc után és én is ásítoztam, de figyeltem. Majd mikor vége volt az órának rázni kezdtem Seot.*
- Szünet van! Kelj fel Seo. *kuncogtam.*
- Hm? Igen? *törölte a szemét. Tök kómás volt.* - Basszus... nyálas lett a füzetem. 
- Az igen. *nevettem.* - Mit álmodtál? 
- Taeminről álmodtam valamit, de nem emlékszek. *igazította meg a haját és kimentünk a teremből.* 
- Eltudom képzelni milyen jó álmod lehetett. *löktem meg.*
- Hé, nem kell semmi rosszra gondolni. *lökte meg a fejem. Közben pedig megérkezett Jonghyun és Taemin.*
- Na mi a helyzet? *kuncogott Taemin és átkarolta Seot hátulról.* 
- Seo bealudt órán... rólad álmodott, mert még a nyála is kicsordult. *nyújtottam a nyelvem.*
- Komolyan? 
- Nem, ez nem igaz. *rázta a fejét.* 
- Aha, persze... azért vagy ennyire zavarba. *tetőzte az egészet Jonghyun.*
- Na jól van már.... *húzta el Taemint és elmentek.*
- Nem kellett volna? *kérdezte Jonghyun.*
- Oh hagyjad! *legyintettem.* - Csak álmos. *mosolyogtam.*
- Akkor jó. *mosolygott.* - Ennyire unalmas volt az óra?
- Nagyon! Majdnem én is elaludtam!
- Nekünk se volt jobb mondjuk.
- De ti nem aludtatok! *kuncogtam.*
- Csak majdnem!
- Az már majdnem! De akkora majdnem, hogy az majdnem! *mutogattam.*
- Álmos vagy? *kuncogott.*
- Igeeeen! *hajtottam a fejem a mellkasára.*
- Látom! *kuncogott.*
- Hagyjál!
- Jóó. *ölelt át.*
- Hozz egy ágyat! *kuncogtam.*
- Inkább kávét!
- Jóóó! Vegyünk a büfébee! Kérlek! *csillant fel a szemem.*
- Veszünk! Gyere. *mentünk el a büfébe és vettünk kávét majd leültünk meginni.*
- Hm. . egész finom! *szürcsöltem.*
- Igen! *mosolygott.*
- Jó napot! *jött oda a japán tanár.* - Kim Jong Hyun. .
- Igen? *nézett fel rá.*
- Velem kell jönnie!
- Mi? Minek?
- Az igazgatónő hívatja.
- Mit csináltál? *néztem rá.*
- Nem tudom! *nézett értetlenül és elmentek. Nem sokkal később Taemin oda jött hozzám.*
- Szia! *vigyorgott.*
- Te minek vagy ilyen boldog? És hol van Seo?
- Az igazgatóiba!
- Jonghyun is ott van ..  mit csináltak? *kerekedett ki a szemem.*
- Nyugi! Ezt én terveltem ki. *ült le mellém.*
- Mi?
- Tudod, lehet te is észre vetted, hogy mostanában kis feszültség van köztük. .
- Igen, észre vettem.
- Na és én ezen szeretnék segíteni!
- Ezzel?
- Jaj várj már!
- De akkor mondjad! Még a kávém is kihűl mire te megszólalsz! *kuncogtam.*
- Mert annyit beszélsz, hogy nekem nem jut időm megszólalni!
- Mond mááár!
- Na szóval apu haverját beavattam, hogy mondja azt nekik, hogy te a feleségem vagy és én egy szökött katona vagyok.
- Mi? *köptem majdnem ki a kávém.*
- Nyugiii! Kifognak akadni. *kuncogott.* - Mindegy! És elviszi őket egy helyre ahova nem sokára nekünk is mennünk kell! És ott kiderül, hogy drog katonáról van szó. Ja és, hogy ebbe belemenjenek, kapnak egy kis fenyítést is!
- Te beteg vagy!
- Na de nincs vége! Betesszük őket egy üres szobába ahol lesz kamera!
- Azt hittem más ..
- Nem hiszem, hogy lenne más köztük!
- Jó naa! Mondjad! *legyintettem és ittam.*
- És azt mi kihallgatjuk amit ők mondanak és mikor már szent a béke előhívjuk őket és eláruljuk, hogy mi voltunk azok!
- Ez beteg! De benne vagyok! *csaptam a tenyerébe.* - És mi van ha még jobban összevesznek?
- Olyan nincs! Egy ilyen helyzetbe együtt kell működniük!
- Akkor menjünk már! *kaptam magam.*
- Jóó-jóóó! *kuncogott.* - Nem iszod meg? *mutatott a kávéra.*
- Az Jonghyuné volt!
- Áh. *húzta le.*
- Uhh. .
- Mi van?
- Tele volt a nyálával. *kuncogtam.*
- Igaz. . na mindegy. *nevetett és elindultunk. Egy kocsival mentünk és én már nagyon izgatott voltam.* - Itt vagyunk! *mondta.*
- Oké! *akartam kiszállni.*
- Meg vagy veszve?
- Héé! De hát! Itt vagyunk!
- De innen fogjuk nézni! *húzott egy laptopot az ölébe és egy felvétel indult el ahol ők voltak.* - Gyere! *húzott maga mellé és néztük.* 
- Miért utálsz ennyire? *kérdezte Jonghyun.*
- Nem utállak! 
- Akkor meg mi van? 
- Semmi... 
- Nem semmi Seo! Mond ki! 
- Nincs semmi...
- Seo!
- Jól van.... idegesít, hogy elveszed a barátnőmet! Tessék! Kimondtam... most boldog vagy?! 
- Ah, hála istennek. *könnyebbült meg.* - Én meg már azt hittem, hogy utálsz.
- Mondtam már ezerszer, hogy nem utállak! Csak olyan szinten féltem Banget, hogy lassan már féltékeny vagyok rád. Nem szeretném, ha csalódna... és tudom, hogy változni akarsz és változni is fogsz... de ettől még elveszed tőlem a testvéremet, aki mindig itt volt nekem! Jobban szeretem őt, mint az igaziakat! Próbálom magammal azt elhitetni, hogy te rossz vagy... és így nem képzelem azt, hogy elveszed tőlem mindörökre... Látom rajta, hogy nagyon tetszel neki.... én pedig ez ellen nem tudok mit tenni... Sajnálom. 
- Seo! *ölelte meg.* - Eun itt lesz neked mindig. A párkapcsolatát nem fogja többre tartani, mint a barátságát. *ekkor elengedte.*
- Biztos? *kérdezte aggódva.* 
- Teljes mértékben. 
- Azt hiszem talán így tényleg könnyebb lenne...
- Figyelj, én tényleg mindent megteszek azért, hogy nektek jobb legyen. 
- Nem, nem kell! Most csak törődj magatokkal! *mosolygott Seo.*
- Biztos? Nem fogod magad elhanyagolva érezni?
- Taemin mellett biztos nem. *kuncogott.*
- Hiszel nekem? Tudsz bennem bízni?
- Igen. *bólogatott vigyorogva.*
- Köszönöm! *hajolt meg.*
- Nem, erre nincs semmi szükség! *húzta fel.*
- Gyere! *húzott ki a kocsiból Taemin és bementünk.*
- De, mert Eun nagyon fontos a számodra! Ez a legkevesebb! 
*Majd kinyitották az ajtót nekik.*
- Itt a Főnök! *húzta ki őket az egyik ember. Háttal álltunk nekik, majd egyszer csak megfordult Taemin és mellőle én léptem ki mosolyogva.*
- Taemin?! *kérdezte kiakadva Seo.*
- Én vagyok a Főnök! *járt el nekik egy táncot.*
- Mi a franc ez az egész?! *esett neki és rángatta.* 
- Eun? *kérdezte zavartan Jonghyun.*
- Helló! *integettem neki vigyorogva.*
- Elmagyarázom! *kuncogott Taemin, így elengedte Seo.* - Mivel volt egy kis feszültség köztetek és tudtam jól, hogy a mai napig nem bízol meg Jonghyunba... hiába hazudtad azt nekem... rájöttem! Így kiterveltem azt, hogy csőbe húzlak titeket. Tegnap amúgy is randira akartalak vinni, hogy találkozzunk a tábornokkal, aki mellesleg az apám jó barátjára. Rávettem, hogy menjen bele ebbe az egészbe. Te pedig nem sejtettél semmit. Majd míg az igazgatóval voltatok.. Eunnak elmondtam mindent és neki is tetszett az ötlet! Így már csak szálak kellettek, hogy ketten maradjatok, hogy egymásra tudjatok támaszkodni... hogy megtudjatok egymásban bízni. Ezért kellett az egész, hogy jól kijöjjetek egymással. Az üres teremben pedig volt egy rejtett kamera is így végig tudtuk nézni Eunnal. Nagyon édesek voltatok mit ne mondjak. *vigyorgott.*
- Ez most komoly? *kérdezte Jonghyun. Seo pedig meg se tudtam szólalni.*
- Igen! *kuncogtunk Taeminnel.*
- És tényleg mindig itt leszek neked! *öleltem át Seot.* - Ez a barom sem állhat közénk! *mosolyogtam.*
- Na-na! Ez a barom aggódott érted! *kérte ki magának Jonghyun.*
- Igen és édes voltál! *mosolyogtam.*
- Olyan szemetek vagytok! *szólalt meg végre Seo.*
- De ne verj szét! Taemin terve! *védtem magam.*
- De azért belementél! *kuncogott Taemin.*
- Mert kényszerítettél! *kuncogtam.*
- Nem is igaz!
- Héé! *kuncogott Jonghyun.*
- Jóó.
- Szóval. . tényleg nem leszek kisebb Jonghyun mellett? *nézett rám Seo.*
- Nem! *ráztam a fejem.* - Egy testvér mindig fontosabb mint egy kapcsolat! *pusziltam meg.*
- Köszi! *mosolygott és átölelt.*
- Jaj ugyan! *mosolyogtam.*
- Te vagy a legjobb tesó! *ölelték meg egymást Taeminék.*
- Annyira szeretlek! *mondta Jonghyun.*
- Én is nagyon szeretlek! *mondta Taemin.*
- Hülyéék! *kuncogtam.* - Olyan köcsögök vagytok! *dobtam oda egy kavicsot hozzájuk.*
- Üzenetem jött. *vette fel Jonghyun.*
- Mit írt? *kíváncsiskodott Taemin.*
- Ezt! *adta neki.*
- Oh a kis huncut.*kuncogott.*
- Mi? *kuncogtam.* - Ezek hülyék! Gyere menjünk! *húztam el Seot.*
- Hééé! Lesz egy buli is! *húzott vissza Taemin és elindult egy zene.*
- Ez honnan? *néztem körbe.*
- Van amiről még te sem tudsz! *kuncogott Taemin.*
- Haha. *grimaszoltam.* - De a sulival mi lesz?
- Mióta érdekel a suli? *ölelt át Jonghyun.*
- Téged is érdekelt reggel. *kuncogtam.*
- Az reggel volt. *kuncogott és elhúzott.*
- Inkább menjünk el valahova 4-en! *mondtam.*
- Hova? *kérdezte Taemin.*
- Tengerpart? *kérdeztem.*
- Jó!
- Fáj a fejem már annyi hangos zenét hallottam. *kuncogtam.*
- Te szegény! *fogta meg a fejem Jonghyun.*
- És most reccs. . és kitöri a nyakam! *kuncogtam.*
- Neeeem! Ne beszélj ilyeneket! *puszilta meg a fejemet.*
- Jóó! Menjünk már! *futottam ki és Seo is utánam.* - Szeretlek! *ölelt meg.*
- Tudom! Én is! *mosolygott és belém karolt majd előre mentünk.*
- Akkor jó. *mosolyogtam.*
- Jonghyun tényleg szeret téged. *mondta.*
- Tudom, láttam. . Taemin meg téged. . csak szegény nem is tudom. . furcsa..  nem tudja kimutatni az érzéseit.. vagy nem tudom. *sóhajtottam.*
- Hát azért én értem. *mosolygott.*
- Az a lényeg! *mosolyogtam én is.*
- Igen! De akkor is féltelek!
- Nem kell! És nagyon édes volt amiket mondtál rólam!
- Ha tudom, hogy figyelsz nem mondom.
- Hééé! *kuncogtam.* 

- Csak vicceltem. *kuncogott ő is.*
- Gonosz!
- Na te csak pssszt!
- Jóóó, most egy hétig kussba leszek! *nevettem.*
- Na annyira azért ne!
- Oké. *majd mikor leértünk a partra leültünk.* - Ezek meghaltak? *kuncogtam és hátra néztem ahol is Jonghyun egy kutyussal játszott.*
- Jobb ha oda mész. *mondta Taemin.*
- Mert? 

- Csaj a gazdája. *mutatott egy csajra.* - Csak nézd, hogy nézi Jonghyunt.
- Kibököm a szemét. *álltam fel és odamentem.*
- Szia! *mosolygott Jonghyun.* - Hazavisszük? *simogatta a kutyust.*
- Nagyon aranyos, de nem hiszem, hogy ez helyes lenne! *guggoltam le hozzá.* - Gyere menjünk! *fogtam meg a kezét.*
- Miért? Nyugodtan játszhat még vele. *mondta a csaj.* - Nagyon édes a bátyád. *mosolygott és oda ment Jonghyun mögé.*
- Kim? *kérdeztem.*
- Mi van? *nézett fel Jonghyun.*
- Nem úgy értettem. *kuncogtam.* - Hogy kicsodám?
- A bátyád! *mutatott Jonghyunra.*
- Jó. . nekem húgom van és ő itt egyáltalán nem a bátyám!
- Hanem?
- Ő a feleségem! *vigyorgott Jonghyun, a csaj lefagyott.*
- Feleséged? *kérdezte.*
- Játék feleség, de amúgy is a barátnőm!
- Igen! Szóval. . khm. . kophatsz lefele! *jegyeztem meg halkan.*
- Akkor is játszhat vele. *vigyorgott a csaj.*
- Te nem értesz? Jonghyun az enyém szóval menj már haza! *oltottam le.* - Sosem lesz a tied! Olcsó ribanc! *rúgtam rá a homokot.*
- Hééé! *fogott le Jonghyun.*
- Nincs héé! *néztem rá a csaj meg elment.*
- Ez mire volt jó?
- Arra, hogy végre elment innen. .
- Ennyire féltékeny vagy?
- Igen! Miért? Talán baj?
- Nem! De ilyennek sem láttalak még. *kuncogott.*
- Nem vicces! Basszus te meg még itt leállsz a kutyájával. .
- Nyugi! Imádom a kutyákat és azt sem tudom, hogy milyen színű haja volt annak a csajnak mert rá se néztem!
- De akkor is! Úgy hajtott rád. . annyira észre lehetett venni!
- Nyugi! Leráztam volna!
- Ja. . bátyó. . *forgattam a szemem.*
- Kicsim! *puszilt meg.*
- Ahj. . akkor is! Nem tudsz ezzel meghatni! Ne legyél kutya mániás! Veszek neked egy kutyát!
- Van, csak nővéremnél. . eredetileg neki vettem na mindegy.
- Akkor miért nem azzal foglalkozol?
- Mert szeretem a kutyákat!
- Én is! Nem jön erre valami jó csávó kutyával? *néztem körbe.*
- Eun! Ne csináld ezt!
- Jó. .
- Nem lehetsz ennyire féltékeny!
- Nem is az, de azt hitte, hogy a húgod vagyok és még mikor megmondtuk, hogy mi van akkor is hajtott volna. . pofátlan!
- Ha a húgom lennél akkor nem tenném ezt! *csókolt meg és magához szorított.*
- Utállak! *öleltem át.*
- Tudom. *kuncogott.* - Senki se állhat közénk! Hallottad mit mondtam! *ringatózott velem.*
- Hallottam és tudom csak akkor is idegesítő.
- Tudom. Bocsi! Többet veszem a célzást és elvonulunk.
- Oké! *mosolyogtam.* 

- Kicsim! *csókolt meg.*
- Kim! Hogy felnéztél. *nevettem.*
- Ez a nevem! *kuncogott.*
- Tudod mi lesz a beceneved?
- Hm?
- Bátyó! *kuncogtam.*
- Neee! Nem felejthetnénk el ezt?
- Majd még meggondolom!
- De ha bátyónak hívsz akkor még többen fogják azt hinni. És az nem jó mert akkor rád is rád mozdulnak.
- Én meg VÉLETLEN elesek és VÉLETLEN, de tényleg tök VÉLETLEN az ölébe esek egy helyes pasinak és. .
- Ne mond tovább! *fogta be a szám.* - Én leszek az a helyes pasi! Más nem lehet!
- Inkább menjünk vissza Seoékhoz! *fogtam meg a kezét.*
- Jó! *mosolygott és visszamentünk.*
- Na? Hallottuk kicsit felemelted a hangod. *kuncogott Taemin és rám nézett.*
- Ez a hülye picsa azt hitte, hogy Jonghyun a bátyám. . és mikor már elmondtuk neki, hogy mi van akkor is hajtott volna Dinóra. .
- Pofátlan! *mondta Seo.*
- Vagy csak ki volt éhezve! *kuncogott Taemin.*
- Ne is mond jó? Mert utána megyek és megtépem még ha nem is csinált semmit!
- Hééé! Egyszer már megnyugodtál! *ölelt át Jonghyun.*
- Nyugodt vagyok!
- Látom! *kuncogott.*
- Te milyen lennél ha egy másik csávó stírölné Eunt? *kérdezte Seo.*
- Ne is mond! Már megkaptam!
- Na tessék! *mondtam.*
- Lépjünk túl ezen! *mondta Taemin.* - Ha Seot valaki így nézne az már nem élne. . *mondta halál nyugodtan.*
- Te hero! *kuncogott Seo és megcsókolta.*
- A te herod! *mosolygott Taemin.*
- Igen! Te szemét hero!
- Ilyen is kell nem?
- De!
- Akkor megvagyok nyugodva!
- Mi is! Menjünk be a vízbe! *kuncogtam.*
- Ezt a pillanatot elrontani. *rázta a fejét Taemin.*
- Bocsánat! Már itt sem vagyok! *mondtam és elmentem.*
- Amúgy ne menj be a vízbe! *jött oda Jonghyun hozzám.*
- Mert?
- Mert megfázol!
- Jóó! Akkor te mész be! *löktem be és elesett.*-
- Héé! Gyere ide! *elkezdett kergetni.*
- Segítség! *kuncogtam és a végén elkapott.* - Vizes vagy! *kapálóztam.*
- Miattad! *kapott fel és besétált velem a vízbe.*
- De ne! Kérlek!
- Előbb még te akartál bemenni!
- De neee!
- Nem foglak! *puszilt meg.* - Hitted! *engedett el.*
- Te köcsög. *jöttem fel a vízből.*
- Kiegyenlítettem! *kuncogott.*
- Ti meg mit csináltok? *kuncogtak Taeminék.*
- Jonghyun bedobott a vízbe! *árulkodtam nekik.*
- De először ő lökött bele! *mondta.*
- Gyerekek! De gyertek mert megfáztok! *mondta Seo.*
- Jóó! *mentünk ki a vízből.* 

- Egy képet! *vettem elő a telefonomat aminek szerencsére semmi baja nem lett.*
- Jó. *mosolygott vagy valami olyasmi és én meg lefényképeztem.*
- Cuki! *mosolyogtam.*
- Na gyertek már! *húzott Seo és hazamentünk. Az az hozzánk.* - Itt van törölköző! *adott kettőnknek.* - De rég is jártam itt. *sóhajtott.*
- Aludjatok ma itt! *csillant fel a szemem.* - Elfértek Seo szobájába és egyikőnk se csinál semmi olyat ami "zavaró" lehetne. . *kuncogtam.*
- Taemin? *nézett Seo, Taeminre.*
- Benne vagyok!
- Juj de jó. *mosolygott Seo.* - Akkor megyünk és áthozzuk a házit meg pár cuccot!
- Okés! Addig mi megfürdünk jó meleg vízbe! *már mentem is a fürdőbe és engedtem a vizet.*
- Együtt? *kérdezte Jonghyun.*
- Csak szeretnéd! *mondtam majd Seoék elmentek.*
- Naaa!
- Majd eljön annak is az ideje! De még nem! Menj ki én fürdök előbb! *toltam ki.*
- Várni fogok!
- Oké! *csuktam be az ajtót és fürdeni kezdtem. Majd mikor végeztem főztem teát is és Jonghyun megfürdött. Mikor végzett én

már ittam a teát a nappaliba és néztem a mesét mint egy kisgyerek egy plédbe takarva.*
- Mint egy cuki kislány olyan vagy! *nézett le rám Jonghyun mosolyogva.*
- Ez bók?
- Vehetjük annak!
- Akkor köszi!
- Nekem is csináltál teát?
- Seonak és Taeminnek is csináltam! *mosolyogtam.*
- Akkor jó. *mosolygott és kiment a konyhába majd vissza jött egy bögre teával és leült mellém.* - Nem akarsz ide jönni? *mutatta az ölét.*
- De! *tettem le a teám majd közelebb mentem hozzá és a hátamat a mellkasának döntöttem majd ő betakart és így néztük a mesét tovább.*
- Mi most tényleg mesét nézünk? *kuncogott és összekulcsolta a kezünket.*
- Aham! *kuncogtam.* - Baj?
- Nem! *puszilt meg majd hamarosan megjött Seo és Taemin.*
- Sziasztok! *köszöntek.*
- Sziasztok! *mosolyogtunk, de meg sem moccantunk.*
- Romantikus mese nézés? *kuncogott Taemin.*
- Igen! *bólogattam.* - Ez a legjobb! Csináltam nektek is teát ám! Ott van a konyhába!
- Látod? Eun mindig gondol ránk! *mondta Seo.*
- Ahogy te is rám! *mosolyogtam.*
- Elhoztuk a gitárodat Jonghyun. *mondta Taemin.*
- Megjavították? *csillant fel a szeme.*
- Igen!
- Mi volt a baja? *kérdeztem.*
- Az egyik húrral volt valami. *vette a kezébe és kimásztam az öléből.* - Itt maradhattál volna.
- Áh nem. *mosolyogtam.* 

- Itt a teád! Úgy se töltötted volna ki magadnak! *kuncogott Seo és egy bögrét nyomott Taemin kezébe majd leültek mind a ketten.*
- Köszönöm chibim! *mosolygott Taemin majd Jonghyun elkezdett játszani.*
Hallgattuk és élveztük ahogy játszik rajta majd mikor végzett megtapsoltuk és lassacskán elkezdtünk tanulni. Jó volt megint Seo közelébe lenni, ezért is találtam ki ezt. Még ha a fiúk itt is voltak, akkor is kicsit az az idő jutott eszembe mikor átjöttünk a suliba és utáltuk a srácokat. Jó idő volt az, de ezek is jók lesznek úgy érzem! Jó párt alkotnak Taeminnel és cukik együtt! És ma amit Jonghyun mondott Seonak nagyon jól esett és ezért is lettem olyan ideges a tengerparton. . nem szeretném ha ennyi veszedelem után elvennék tőlem! Én tényleg érzek valami iránta és ezt nem szeretném ha valaki gátolná. Seoval a kapcsolatom pedig nem fog romlani és próbálok vele is több időt eltölteni. . de ez a külön költözés miatt nem nagyon megy. . Alig várom, hogy legyen egy kis szünet a suliba és akkor az egész nap a mienk! 

Park Jun Seo.~

- Hagyjaad! *kuncogott Bang.* - Persze, hogy segítek! Majd visszajövünk az új beceneveddel! *fogta meg Taemin kezét és elmentek.*
- Ne mond azt, hogy te is becézed Banget, mert lehidalok. *kuncogtam.* 
- Ami azt illeti... *vakarta zavartan a tarkóját.*
- Igen? Na és, hogy? *nevettem.* 
- Hát mostanában nagyon rákaptam a kicsimre, de semmi extra.
- Ez édes. *mosolyogtam.* 
- Mert Eun édes... nem is lehetne máshogy jellemezni.
- Ohóóó Rómeó... azért ne rohanj annyira előre. *jeleztem a kezemmel egy stopot.* 
- Még mindig nem bírsz vagy, mi? *kuncogott.*
- Nem az, hogy nem bírnálak... csak felkészülők bármire. Még minden megtörténhet. Azt hiszem... féltem Banget tőled. 
- Ez csak természetes... nem voltam vele valami emberi... de, ahogy azt mondtam változni fogok és változok is! 
- Tudom, ezzel tisztában is vagyok. Csak tudod, ő nagyon érzékeny és mindenkivel közvetlen és aranyos. Így tud bízni az emberekben. Nem szeretném, ha kiderülne, hogy mégis becsaptad aztán pedig a vállamon sírná ki magát! 
- Ilyen nem fog előfordulni! Soha nem fogom megbántani! Nagyon eltökélt vagyok és az is leszek. Ha rajtam múlik, akkor ő lesz a legboldogabb az egész világon! Seo, ezzel pedig most nem viccelek. 
- Szeretnék hinni neked és megteszek mindent annak az érdekében, hogy Banget tudjam támogatni. Ha már én pofára esek, akkor nem szeretném, ha ez vele is megtörténne! 
- Nem fogsz pofára esni. *mosolygott.* - Taemin nem olyan... Eunnal se lesz semmi gond! Tényleg bizonyítunk! Én meg főleg! 
- Hát jó. *sóhajtottam.* - Kicsim... *nevettem fel.*
- Ne piszkálj már! *lökött meg.* 
- Én? Dehogy! Nem csináltam semmi rosszat.
- Na, persze... én meg valójában nő vagyok.
- Csöcsös nő. 
- Mit jön mindenki a mellizmaimmal? 
- Hát már ne haragudj.... de, ha fiú lennék még akkor is szemem tűnne.
- Azt mondod, hogy pár srác belém zúghatna? 
- De azt ám. *vigyorogtam.* 
- Neeee! Ezt inkább ne! *tiltakozott.* 
- Mert a te farkad csak Bangre áll? 
- Hogy te mekkora perverz vagy. *nevetett.* - Egymásra találtatok nagyon Taeminnel. 
- Igen. *bólogattam.* - Azt én is észrevettem, hogy nagy perverz a gyerek...
- A gyerek?
- Jó, naaa! A férjem!
- Inkább. *kuncogott.* 
- Még meg kell szoknom. *álltam zavartan.*
- Ahogy majd a szexualitást is megszokod. 
- Kuss! *szóltam rá.*
- Neked is hiányod van, mint Bangnek?
- Nekem? Dehogy! *legyintettem.*
- Ne hazudj! Látom, ahogyan Taeminre nézel! 
- Ja, hogy te már a pillantásomból letudod következtetni, hogy hiányom van és kívánom Taemint? 
- Pontosan! 
- Na, de jó nekem... viszont, ha Bangnek hiánya van, akkor béna vagy. *kuncogtam.* 
- Nem fogom letámadni már a második nap, hogy szexeljünk. *nevetett.* - Szenved egy kicsit.
- Mert mintha neked nem lenne. *céloztam neki.*
- Nem, dehogy! 
- Aha, persze... Arról meg nem is beszélve, hogy nem csak a szexszel lehet elnyomni ezt a kellemetlen érzést.
- Ja, majd egymás előtt masztizunk. *nevetett.*
- Gyerekes vagy! *löktem meg.* 
- Annak is kell lenni... azt hiszem. *vakarta a tarkóját.* 
- Igaz és te pont illesz erre a szerepre. 
- Most ezt vegyem célzásnak? 
- Na, jaaa... te és Taemin nem hiszem, hogy olyan sűrűn tudok komolyak lenni.
- Ez nem igaz! *védte magát.*
- De, nagyon is igaz! 
- Jonghyun... ne fárassz! *fogtam a fejem.* 
- Jó, befejeztem. *kuncogott.* 
- Na, igeeen... azt akartam még mondani, hogy ne lepődj meg, ha valamelyik nap átmegyek hozzátok. 
- Miért is?
- Természetesen elrabolom Banget! Szeretnék egy délutánt vele is tölteni... Mindig veletek vagyunk. Ne értsétek félre! Nincs ezzel semmi gond... csak néha kell egy kis "haveri-baráti" támasz is. Ami gondolom nektek se ártana már. Ne mond azt, hogy nem akartok minket kibeszélni egymásnak. Mert mikor még utáltunk titeket akkor is beszéltetek rólunk.... mondjuk ennek köszönhetjük, hogy lebuktattunk titeket! 
- Értelek. Igen, tényleg hiányzik már egy Taemines beszélgetés. Ránk férne. Na, igen... a kis hallgatózásotok. 
*Majd ahogy ott elbeszélgettünk, megérkezett Bang és Taemin.* 
- Na megvagyunk! *jöttek vissza.* 
- Oh, mindennel? *kérdeztem nevetve.*
- Nem dugtunk. *kuncogott Taemin.*
- Hülye! Én nem arra gondoltam. *löktem meg.*
- Találtunk neked becenevet. *kuncogott Bang.*
- Na és mi az? *fordultam Taeminhez.* 
- Nem mondom meg. *pirult el.*
- Ne csináld már... elrángattad Banget és most nem akarod megmondani? *kuncogtam.*
- Nem, mert itt van Jonghyun. *nevetett.* 
- Most elakarsz zavarni? *nevetett Jonghyun is.* - Úgy is sokat leszünk együtt...
- De elsőnek azt akarom, hogy Seo hallja! 
- Eun is hallotta. 
- Én nem hallottam semmit. *kacsintott Bang Taeminre.*
- Ez nem ér! Mindenki tudja csak én nem! *hisztizett hülyeségből Jonghyun.* 
- Jaj, de szeretem ezeket a hétfő reggeleket. *kuncogtam. Majd lassan mentünk órára. Figyelni figyeltem... kb az első öt percet, majd elaludtam. Álmomban teljesen máshol jártam. Egy olyan helyen, ahol csak én voltam és Taemin. Csak bújtam egyre közelebb és közelebb hozzá. Nem beszélgettünk, de nagyon jól esett a közelsége. Egyszer csak azt vettem észre, hogy ráznak.*
- Szünet van! Kelj fel Seo. *kuncogott.*
- Hm? Igen? *töröltem a szemem. Tök kómás voltam.* - Basszus... nyálas lett a füzetem. 
- Az igen. *nevetett.* - Mit álmodtál? 
- Taeminről álmodtam valamit, de nem emlékszek. *igazítottam meg a hajam és kimentünk a teremből.* 
- Eltudom képzelni milyen jó álmod lehetett. *lökött meg.*
- Hé, nem kell semmi rosszra gondolni. *löktem meg a fejét. Közben pedig megérkezett Jonghyun és Taemin.*
- Na mi a helyzet? *kuncogott Taemin és átkarolt hátulról.* 
- Seo bealudt órán... rólad álmodott, mert még a nyála is kicsordult. *nyújtotta a nyelvét.*
- Komolyan? *ölelt szorosabban.*
- Nem, ez nem igaz. *ráztam a fejem.* 
- Aha, persze... azért vagy ennyire zavarba. *tetőzte az egészet Jonghyun.*
- Na jól van már.... *húztam el Taemint és elmentünk.* 
- Mi a baj? *kuncogott.*
- Semmi, csak kicsit veled akartam lenni. 
- De hiszen bármikor tudunk együtt lenni... 
- Tudom, csak na...
- Rólam álmodtál, igaz? *mosolygott.*
- Igen... na, hagyjál! 
- Jól van, nyugi. *ölelt meg.*
- Csak olyan unalmas volt az óra... és hiányoztál. *kuncogtam.*
- A miénk is az volt. 
- Komolyan?
- Aha... kb. így néztem ki. 
- Jaj, ez nagyon szexuális. *nevettem ki.*
- Tudom! *kuncogott és megcsókolt.* - Jól otthagytuk Eunékat.
- Na és? Amikor Jonghyun ment el? Mi nem szóltunk egy szót se... 
- Csak nyűgös vagy, mert aludtál.
- Meg amúgy is kering bennem valami...
- Mi a baj?
- Beszélgettünk egy kicsit a dolgokról és azon gondolkoztam, hogy mi lett volna, ha akkor nem hallgatózunk és nem tudjuk meg a dolgokat.
- Akkor valószínűleg már átvertelek volna. *hajtotta le a fejét.*
- Igen, valószínűleg. *sóhajtottam.*
- De nem történt meg, mert elcsavartad a fejem.
- Hm... ügyes vagyok, nem? *vigyorogtam sejtelmesen.* 
- Az vagy.. nagyon is! *csókolt meg újra.*
- Amúgy meg... szétvertem volna utána a fejed! *lökte meg.* 
- Ohhh.. *nézett rám, mintha olyan kemény lennék és nevetett.* - Túl sok tejet ittál reggel.
- De izé vagy! *csaptam fejbe.* - Mint Jonghyunt!
- Na, az durva volt... akkor féltem tőled. *nevetett.*
- Még most is van miért félnivalód! 
- Park Jun Seo? *lépett mellém az igazgatónő.*
- Igen, én vagyok az. *bólogattam.*
- Jöjjön velem! *rángatott el Taemintől. Érthetetlenül néztem Minniere, majd mentem tovább vele. Mikor beléptünk az irodájába Jonghyun is ott volt.*
- Te? *kérdeztük egyszerre.*
- Mi ez az egész? *kérdeztem.* 
- Nem tudom. Engem a japán tanárotok rángatott ide. *vonta meg a vállát.*
- Ez furcsa. *néztem körbe, majd az igazgatónő kiment és ketten maradtunk.* 
- Mit csináltál?
- Mi? Én? Te mit csináltál? Te vagy ilyen bajkeverős... 
- Pont te beszélsz? *kuncogott. Majd ajtó nyitódott. Ugyanaz a férfi lépett be, akivel tegnap találkoztunk Minnievel. Aki katonának akarta vinni.* 
- Szép napot! *köszönt.* 
- Maga? *néztem meg.*
- Te ismered? *kérdezte Jonghyun.* 
- Nem igazán. Tegnap mikor mentünk Minnievel randizni, akkor ez a félőrült megállította, hogy megszökött a katonaságból és, hogy menjen vissza hozzá. Mi meg csak pislogtunk. 
- Rászólna a feleségére, hogy fogja be? *kérdezte a férfi.*
- Nem a férjem! *vágtam rá.* - Látod? Mondtam, hogy ketyós! *fordultam Jonghyunhoz.* 
- Gyere! *húzott és hátrálni kezdtünk.* 
- Nem mennek sehova! *csapott az asztalra. Kicsit megijedtem.* 
- Mit akar? *kérdezte Jonghyun.*
- Lee Taemint akarom! 
- Tessék? Hé, öreg... ha meleg akkor szólok, hogy Taemin az enyém! Szóval, kocc! *mutattam neki az ajtó felé.*
- Megvéded az urad, mi? *kuncogott Jonghyun.*
- Még szép! *mosolyogtam.* 
- Nem, mert Lee Taemin, most a feleségével van Bang Eun Heevel!
- Hééé, Eun az én feleségem! *támadt rá Jonghyun, de visszahúztam.*
- Uram, maga nagy tévedésben él! *néztem rá érthetetlenül.* 
- Mit akar egyáltalán Taemintől? *kérdezte Jonghyun.* 
- Katonának viszem! Azt hiszi, hogy megszökhet otthonról?! Aztán meg a katonaságból?! 
- Taemin nem szökött meg otthonról. *hüledezett Jonghyun.*
- Dehogynem! Eun Hee miatt!
- Na, jól van... én ezt nem hallgatom tovább. *indultam az ajtóhoz és húztam Jonghyunt is.* 
- Ha nem működnek együtt... bajuk esik! 
- Hogy mi van?! *lépett vissza hozzá Jonghyun.* 
- Ez most csak a kész átverés igaz? kérdeztem.*
- Nem éppen! Szóval... benne vannak vagy sem? 
- Benne. *sóhajtottunk.*
- Nagyon helyes! *majd intett nekünk, hogy kövessük. Beszálltunk egy fekete autóba.*
- Most meg hova megyünk? *motyogtam.*
- Nem tudom. *akart kinézni Jonghyun, de még az ablakok is sötétítettek voltak.* - De nagyon nem tetszik ez nekem. 
- Ez akkora hülyeség... ki ez a tata és mit akar? 
- Nem tudom Seo... nem tudom! *mondta kissé idegesen.*
- Ha ez a te műved, én esküszöm, hogy kicsinállak! *támadtam rá és ütöttem.*
- Nem az enyém! *fogott le.* - Nem tudok semmit! Miért nem tudsz bennem egy kicsit is bízni? 
- Mert Jonghyun vagy! Tőled minden kitelik! 
- Csak idegeskedek Eun miatt... mi van, ha bántják? Mi van, ha csinálnak vele valamit? 
- Abba belepusztulok, ha Eunnak valami baja esik! 
- Taemin meg... ki ez a fickó? 
- Valami bolond... látszik rajta. *majd utaztunk egy kicsit és megérkeztünk egy régi épülethez. Kiléptünk és körbenéztünk, de nem volt ott senki. A férfi csak ballagott előttünk, így szó nélkül követtük.* 
- Uram, hova megyünk? *kérdezte Jonghyun.*
- Ide! *húzta el a fémajtót. Beérve pedig nagy csomagok és pár ember fogadott minket.* 
- Drogdíler. *néztem körbe és nagyot nyeltem.*
- Hogy mi? *pillantott érthetetlenül rám Jonghyun.* 
- Ez itt mond koko! *mutattam.* 
- Vág az esze a feleségének! *nevetett a fickó.* 
- Nem vagyok a felesége! *vágtam rá ismét.*
- Na, jó... ez nem a mi reszortunk! *folytatta Jonghyun.* - Katonát akart, nem?
- Igen... drog katonát! Hogy kereskedjen nekem! 
- Na, húzzon a fenébe. *indultam az ajtóhoz. De odaállt két nagyobb darab fickó.* 
- Ne olyan hevesen! *folytatta.* - Segítenek vagy sem? 
- Biztos nem fogunk segíteni! *válaszolta Jonghyun. Erre bólintott két emberének és lefogtak minket.* 
- Akkor elsőnek Jun Seot kínozzuk meg! *húzott oda magához az emberével.* 
- Mi? *kérdeztem kissé kiakadva.*
- Engedje el! *szólt Jonghyun.* 
- Ajj, ne velem foglalkozz már! Inkább csinálj valamit, hogy kijuss... úgy is csak a bőrödet mentenéd... 
- Tudom, hogy eddig nem nagyon bíztál bennem és most se fogsz... de most hinned kell! Egy kicsit is... nem mennék el.
- Na, persze... ahogyan egy szemvillanás alatt eltudnád hagyni Banget is! 
- Csak bízz bennem Seo! 
- Nem tudok benned bízni... fogd már fel! 
- Ahh, rakjátok be mind a kettőt a terembe... mindjárt jön a Főnök. *mondta az, az elmeháborodott fickó. Majd bevágtak minket egy üres terembe.*
- Miért utálsz ennyire? 
- Nem utállak! 
- Akkor meg mi van? 
- Semmi... 
- Nem semmi Seo! Mond ki! 
- Nincs semmi...
- Seo!
- Jól van.... idegesít, hogy elveszed a barátnőmet! Tessék! Kimondtam... most boldog vagy?! 
- Ah, hála istennek. *könnyebbült meg.* - Én meg már azt hittem, hogy utálsz.
- Mondtam már ezerszer, hogy nem utállak! Csak olyan szinten féltem Banget, hogy lassan már féltékeny vagyok rád. Nem szeretném, ha csalódna... és tudom, hogy változni akarsz és változni is fogsz... de ettől még elveszed tőlem a testvéremet, aki mindig itt volt nekem! Jobban szeretem őt, mint az igaziakat! Próbálom magammal azt elhitetni, hogy te rossz vagy... és így nem képzelem azt, hogy elveszed tőlem mindörökre... Látom rajta, hogy nagyon tetszel neki.... én pedig ez ellen nem tudok mit tenni... Sajnálom. 
- Seo! *ölelt meg.* - Eun itt lesz neked mindig. A párkapcsolatát nem fogja többre tartani, mint a barátságát. *ekkor elengedtem.*
- Biztos? *kérdeztem aggódva.* 
- Teljes mértékben. 
- Azt hiszem talán így tényleg könnyebb lenne...
- Figyelj, én tényleg mindent megteszek azért, hogy nektek jobb legyen. 
- Nem, nem kell! Most csak törődj magatokkal! *mosolyogtam.*
- Biztos? Nem fogod magad elhanyagolva érezni?
- Taemin mellett biztos nem. *kuncogtam.*
- Hiszel nekem? Tudsz bennem bízni?
- Igen. *bólogattam vigyorogva.*
- Köszönöm! *hajolt meg.*
- Nem, erre nincs semmi szükség! *húztam fel.*
- De, mert Eun nagyon fontos a számodra! Ez a legkevesebb! 
*Majd ajtó nyílott.*
- Itt a Főnök! *húzott ki minket a ketyós. Majd odamentünk, ahova legelsőnek voltunk. Háttal állt nekünk, majd egyszer csak megfordult és mellőle Bang lépett ki mosolyogva. A Főnök meg nem más volt, mint Taemin.*
- Kész átverés, igaz? *suttogtam Jonghyunnak.*
- Ha az.... akkor valakit megölök. *súgta vissza.*
- Taemin?! *kérdeztem kiakadva.*
- Én vagyok a Főnök! *járt el nekünk egy táncot.*
- Mi a franc ez az egész?! *estem neki és rángattam.* 
- Eun? *kérdezte zavartan Jonghyun.*
- Helló! *integetett neki vigyorogva.*
- Elmagyarázom! *kuncogott Taemin, így elengedtem.* - Mivel volt egy kis feszültség köztetek és tudtam jól, hogy a mai napig nem bízol meg Jonghyunba... hiába hazudtad azt nekem... rájöttem! Így kiterveltem azt, hogy csőbe húzlak titeket. Tegnap amúgy is randira akartalak vinni, hogy találkozzunk a tábornokkal, aki mellesleg az apám jó barátjára. Rávettem, hogy menjen bele ebbe az egészbe. Te pedig nem sejtettél semmit. Majd míg az igazgatóval voltatok.. Eunnak elmondtam mindent és neki is tetszett az ötlet! Így már csak szálak kellettek, hogy ketten maradjatok, hogy egymásra tudjatok támaszkodni... hogy megtudjatok egymásban bízni. Ezért kellett az egész, hogy jól kijöjjetek egymással. Az üres teremben pedig volt egy rejtett kamera is így végig tudtuk nézni Eunnal. Nagyon édesek voltatok mit ne mondjak. *vigyorgott.*
- Ez most komoly? *kérdezte Jonghyun én pedig meg se tudtam szólalni.*

Bang Eun Hee.-

- Igazad van! *kuncogott.*
- Bezzeg mikor megakartál baszni akkor nem gondolkodtál.
- Azt hagyjuk jó?
- Jóóó.
- Menjünk haza, nem?
- De! Amúgy Jonghyun a jobb haverod vagy Taemin?
- Taemin. Ő kiskorom óta a barátom és mellettem van mindenbe.
- Értem.
Majd mikor hazaértünk leültem a kanapéra.
- Elfáradtál? *kuncogott.*
- Kicsit! *motyogtam.*
- Azt nem értem, hogy hogyan bírod akkor az edzéseket! *kuncogott még mindig.*
- Ez most célzás?
- Nem!
- Nem tudom, azokat bírom!
- Értem, vagyis nem igazán. *vakarta a fejét.*
- Nem kell mindent értened!
- Téged sosem értelek meg!
- És ez jó is így! *kuncogtam.*
- Igen? *kuncogott.*
- Igen! *bólogattam.*
- Hát jó.
- Én is ezt mondom. *nevettem.* 
- Huuu. *csikizett meg.*
- Nee! *nevettem és kapálóztam.*
- Áu! *borult le a kanapéról, azt hiszem megrúgtam.*
- Mi a baj? *guggoltam le a hozzá.*
- Meg rúgtál!
- Tényleg? Nem volt szándékos! Bocsi! *néztem aggódva.*
- Csak vicceltem! *csókolt meg.*
- Te szemét! *ütöttem meg.* - Ahj. . nem vagy méltó még arra se, hogy sajnáljalak! *álltam fel.*
- Héé!
- Nincs hé!
- Csak vicceltem!
- Látom! Inkább tanuljunk! *mentem be a szobámba.*
- Jóó. *jött utánam.*
- De ne zavarj! *feküdtem hasra az ágyon és elkezdtem tanulni.*
- Oké. *feküdt mellém.*
Tanultunk egy darabig, de ő elkezdett dúdolgatni.
- Jonghyun. . én nagyon szeretem a hangodat, de így nem tudok tanulni! *borultam a könyvekre.*
- Bocsi, de ez már megszokásom.
- Jó, nincs baj! *fogtam a könyveimet.*
- Hova mész?
- Seo szobájába! *álltam fel.*
- Nee!
- Dee! Addig ha kész vagy akkor menj el fürdeni! *mentem át Seo szobájába.*
- Oké! *kiabálta.* 

Majd tovább tanultam és már majdnem elaludtam mikor beakartam menni a fürdőbe.
- Öhm. . szia! *integetett Jonghyun a fürdőkádból.*
- Öhm.. bocsi! *hátráltam.*
- Semmi. *kuncogott.* - Hamarosan végzek és jöhetsz!
- Okés! *ásítottam és kimentem.*
Nagyon ciki volt. Kimentem a konyhába és csináltam pár szendvicset vacsira, máshoz nem volt erőm és mikor kijött akkor én is megfürödtem. Mikor végeztem kimentem a konyhába.
- Fincsi a szendvics. *mosolygott Jonghyun.*
- Oh, örülök, hogy ízlik! *mosolyogtam.*
- Összementek a szemeid. *kuncogott és átölelt.*
- Álmos vagyok! *ásítottam.*
- Vettem észre. *kuncogott és a szemembe nézett majd kicsit kinyitotta.* - Hogy csillog a szemed.
- Mivel álmos vagyok! *kuncogtam.*
- Fog egyszer így csillogni ha meglátsz?
- Biztosan! *hajtottam a fejem a mellkasára.*
- Szeretném ha lenne ilyen!
- Lesz!
- Akkor jó. *mosolygott.* - Egyél egy kis gyümölcsöt!
- Minek?
- Mert az egészséges! És jobban alszol tőle!
- Ezt meg honnan veszed?
- Innen. *mutatott a fejére.* 

- Akkor az tuti nem úgy van. *kuncogtam.* - De oké, eszek.
- Itt egy banán. *emelte fel és a szájához tette.*
- Miért is nem lepődök meg, hogy a banánt választottad? *kuncogtam és elvettem tőlem.* - Perverz idióta!
- Nem is!
- De is! *bontottam ki a banánt.* - Erre vagy kíváncsi? *kaptam be és ráharaptam.*
- Sexy. *kuncogott.*
- Tudtam. *húztam a szám.*
- Jól van na! Cuki vagy!
- Az. *ettem meg a banánt.*
- Az is!
- Aludhatok már?
- Persze!
- Köszönöm. *dobtam el a banán héját és bementem a szobába.*
- Nincs mit. *jött utánam.*
- Jó éjt! *pusziltam meg és betakaróztam.*
- Neked is! *mosolygott és átölelt.* 

Majd lassan elaludtunk. Reggel mikor felébredtem ő már kint volt a konyhába ezért kimentem én is.
- Szia! *integetett, de még nagyon kómás feje volt.*
- Jó reggelt! *integettem vissza és leültem.*
- Hogy aludtál? *jött oda hozzám.*
- Jól csak nem eleget. *kuncogtam.*
- Áh értem. *csókolt meg.*
- Te?
- Egész jól, csak fáradt vagyok még.
- Látom.* kuncogtam.*
- De te tegnap este akkor is hullább voltál. *kuncogott.* - Van ilyen szó?
- Nincs! Te szóalkotó tata! *kuncogtam.*
- Héé! Megint kezded?
- Igen! *futottam be a szobába.*
- Gyere ide! *pattant be mellém az ágyba.* - Akkor te egy tatával jársz? *kuncogott és magához húzott.*
- Ezek szerint. *kuncogtam.* - Lehet cserélek.
- 1 nap után?
- Hát. . épp elég volt ennyi is. *kuncogtam.*
- Na szép. *kuncogott.*
- Jaj csak viccelek! *bújtam hozzá.*
- Na azért. *ölelt szorosabban.*
- Nincs kedvem suliba menni. *motyogtam.*
- Nekem sincs. *puszilta meg a nyakam.*
- Akkor ne menjünk! *öleltem át a lábammal is az ő lábát.*
- Bárcsak, de muszáj menni. *sóhajtott.*
- Mióta vagy te ilyen? *kuncogtam.*
- Mióta velem vagy!
- Jaj de jó. Akkor változz vissza! Nem akarok suliba menni!
- De akkor megerőszakollak! *kuncogott.*
- Ne! Csak erről a részről változz vissza! *kuncogtam.* - De ha akarsz megerőszakolhatsz. Azzal elmegy az idő, nem kell suliba menni! *nevettem.*
- Még mindig hiányod van? *kuncogott.*
- Nem! Csak még is. *kuncogtam.*
- Na gyere! *húzott fel.*
- Neee!
- Deee!
- Nem akarok menni apa! *húztam magamra a takarót.*
- Apa? Akkor megrontom a saját lányomat?
- Igen!
- Hm  .. sebaj!
- Te beteg vagy! *kuncogtam.*
- Tudom! Na öltözz! Addig elmegyek fogat mosni!
- Mogat fosni! *kuncogtam.* 

- Azt! *kuncogott és elment én meg szépen lassan felöltöztem. Majd én is mentem fogat mosni.*
- Na? Kész vagy? *motyogott.*
- Igen!
- Nagyszerű! *mosolygott és kiment.*
Megmostam a fogam és kimentem az előszobába míg ő öltözött.
- Készen vagyok! *jött ki.*
- Jó. *mosolyogtam.* 

- Sapis! *lökte meg a sapkám bojtját.* - Cuki! *vigyorgott.*
- Köszi! *mosolyogtam.*
- Nincs mit! Gyere menjünk!
- Okés! *álltam fel és elindultunk.* - Még mindig nincs ám kedvem menni. *kuncogtam.*
- Elhiszem! Nekem sincs, de muszáj! *karolta át a derekam.*
- Semmivel nem tudlak meggyőzni ugye?
- Hát nem!
- Sok csókkal sem?
- Nem! Most kivételesen nem! Ha beteg leszek vagy te leszel az akkor otthon maradunk mind a ketten oké?
- Oké. *kezdtem köhögni.* - Nagyon fáj a torkom.
- Na nem versz át! Megyünk és kész! *kuncogott.*
- Nyahaa. .
- Nincs nyaha.
- De van!
- De nincs!
- Gonosz!
- Ez a becenevem! *kuncogott.* 

- Hülye! *ütöttem meg.* - Amúgy jó a nyakláncod. *mosolyogtam.*
- R, mint Bang! *vigyorgott.*
- R, mint Bang? *nevettem rajta.*
- Aham! *kuncogott.*
- Tudom, hogy ez egy másik lányra utal!
- Persze!
- Te is bevallod!
- Nem!
- Jóó akkor lesz R, mint Bang. *kuncogtam.*
- Igen! *kuncogott majd lassan beértünk a suliba és odamentünk Taeminékhez.* 
- Hellóka! *integetett Seo.*
- Sziasztok! *köszöntünk.*
- Huh? *mutattam Taeminre.*
- Ja, csak töpreng. *legyintett.* - Mizujs veletek? 
- Túl sok minden nincs, azon kívül, hogy nem akartunk suliba menni. *válaszoltam.*
- Na, igen... ez a hétvége túlságosan is hamar eltelt.
- De jól telt, nem? *kérdezte vigyorogva Jonghyun.*
- De, igen. *bólogatott Seo.* - Ahogyan nektek is, gondolom én. 
- Az nem kifejezés. *folytatta és rám vigyorgott.* 
- Nem kell ám semmi rosszra gondolni! *tettem hozzá kuncogva.* 
- Na, persze... nem gondolok én semmi rosszra. *nevetett.* 
- Veled mi van? *néztem meg Taemint.*
- Válságban van. *kuncogott.*
- Miért is? 
- Találni akar nekem egy becenevet, amivel tudna szólítani. Én mondtam neki a Seot, de ragaszkodik egy újhoz. 
- Csak te lehetsz ilyen Mushroom! *nevetett Jonghyun.* 
- Szerintem meg nagyon is aranyos tőle. *védtem meg.*
- Segítesz nekem? *pillantott Taemin rám.*

- Kezdődik. *kuncogott Seo és fogta a fejét.*
- Hagyjaad! *kuncogtam.* - Persze, hogy segítek! Majd visszajövünk az új beceneveddel! *fogtam meg Taemin kezét és elmentünk.*
- Köszönöm! *mosolygott.* - Azért szeretném ezt annyira, hogy Seo érezze a törődést. Meg az olyan. . nem is tudom, mintha barátok lennénk ha Seonak hívom.
- Értelek én! *mosolyogtam.* - És mik az elképzeléseid?
- Valami nagyon cukit akarok neki adni amiről ő jut eszembe! Ahogy nem hívja senki más csak én!
- Értem!
- Szerinted?
- Szerintem nem kell ezt túl spirázni! Seo érzi a törődést amúgy is, de ha nagyon ragaszkodsz hozzá akkor találunk neki becenevet!
- Oké!
- Hm. . gondolkozzunk csak! A cica az cuki, de majdnem mindenki úgy hívja a barátnőjét.
- Igen, erre már én is gondoltam.
- Bébibogyó? *kuncogtam.*
- Hát. . *kuncogott.*
- Jó ne mondj semmit! Chibiii! *csillant fel a szemem.*
- Chibi. .
- Mivel pici és ez egy japán szó.
- Tudom-tudom!
- Na? Vagy hívd Minnie-nek te is!
- De ő szokott úgy hívni!
- Tudom, de akkor ti ketten lennétek Minniek. *mosolyogtam.* - Vagy Seo lehetne chibi-Minnie. Na?
- Nem rossz. *gondolkozott el.* - De nem túl hosszú?
- Igaz. . *gondolkoztam el.*
- De a chibi az tetszik. *mosolygott.*
- Akkor hívd így és ha nem tetszik neki akkor majd még beszélünk! Addig még gondolkozom beceneveken! *mosolyogtam.*
- Köszönöm! *ölelt meg.* 

- Ni-nincs mit. *váratlanul ért.*
- Leváltom Jonghyunt és te leszel a legjobb barátom! *kuncogott.*
- Huh, na azt azért ne! *kuncogtam.*
- De hasonlítasz rá!
- Hogy érted?
- Személyiségben! Veled is jól megértem magam meg vele is!
- Értelek! Hát ha te mondod. *mosolyogtam.* - Gyere menjünk vissza!
- Okés! *mosolygott.*
- Na megvagyunk. *mentünk vissza.*