- Nem dugtunk. *kuncogott Taemin.*
- Hülye! Én nem arra gondoltam. *lökte meg.*
- Találtunk neked becenevet. *kuncogtam.*
- Na és mi az? *fordult Seo, Taeminhez.*
- Nem mondom meg. *pirult el.*
- Ne csináld már... elrángattad Banget és most nem akarod megmondani? *kuncogott.*
- Nem, mert itt van Jonghyun. *nevetett.*
- Most elakarsz zavarni? *nevetett Jonghyun is.* - Úgy is sokat leszünk együtt...
- De elsőnek azt akarom, hogy Seo hallja!
- Eun is hallotta.
- Én nem hallottam semmit. *kacsintottam Taeminre.*
- Ez nem ér! Mindenki tudja csak én nem! *hisztizett hülyeségből Jonghyun.*
- Jaj, de szeretem ezeket a hétfő reggeleket. *kuncogott Seo. Majd lassan mentünk órára. Seo bealudt az első 5 perc után és én is ásítoztam, de figyeltem. Majd mikor vége volt az órának rázni kezdtem Seot.*
- Szünet van! Kelj fel Seo. *kuncogtam.*
- Hm? Igen? *törölte a szemét. Tök kómás volt.* - Basszus... nyálas lett a füzetem.
- Az igen. *nevettem.* - Mit álmodtál?
- Taeminről álmodtam valamit, de nem emlékszek. *igazította meg a haját és kimentünk a teremből.*
- Eltudom képzelni milyen jó álmod lehetett. *löktem meg.*
- Hé, nem kell semmi rosszra gondolni. *lökte meg a fejem. Közben pedig megérkezett Jonghyun és Taemin.*
- Na mi a helyzet? *kuncogott Taemin és átkarolta Seot hátulról.*
- Seo bealudt órán... rólad álmodott, mert még a nyála is kicsordult. *nyújtottam a nyelvem.*
- Komolyan?
- Nem, ez nem igaz. *rázta a fejét.*
- Aha, persze... azért vagy ennyire zavarba. *tetőzte az egészet Jonghyun.*
- Na jól van már.... *húzta el Taemint és elmentek.*
- Nem kellett volna? *kérdezte Jonghyun.*
- Oh hagyjad! *legyintettem.* - Csak álmos. *mosolyogtam.*
- Akkor jó. *mosolygott.* - Ennyire unalmas volt az óra?
- Nagyon! Majdnem én is elaludtam!
- Nekünk se volt jobb mondjuk.
- De ti nem aludtatok! *kuncogtam.*
- Csak majdnem!
- Az már majdnem! De akkora majdnem, hogy az majdnem! *mutogattam.*
- Álmos vagy? *kuncogott.*
- Igeeeen! *hajtottam a fejem a mellkasára.*
- Látom! *kuncogott.*
- Hagyjál!
- Jóó. *ölelt át.*
- Hozz egy ágyat! *kuncogtam.*
- Inkább kávét!
- Jóóó! Vegyünk a büfébee! Kérlek! *csillant fel a szemem.*
- Veszünk! Gyere. *mentünk el a büfébe és vettünk kávét majd leültünk meginni.*
- Hm. . egész finom! *szürcsöltem.*
- Igen! *mosolygott.*
- Jó napot! *jött oda a japán tanár.* - Kim Jong Hyun. .
- Igen? *nézett fel rá.*
- Velem kell jönnie!
- Mi? Minek?
- Az igazgatónő hívatja.
- Mit csináltál? *néztem rá.*
- Nem tudom! *nézett értetlenül és elmentek. Nem sokkal később Taemin oda jött hozzám.*
- Szia! *vigyorgott.*
- Te minek vagy ilyen boldog? És hol van Seo?
- Az igazgatóiba!
- Jonghyun is ott van .. mit csináltak? *kerekedett ki a szemem.*
- Nyugi! Ezt én terveltem ki. *ült le mellém.*
- Mi?
- Tudod, lehet te is észre vetted, hogy mostanában kis feszültség van köztük. .
- Igen, észre vettem.
- Na és én ezen szeretnék segíteni!
- Ezzel?
- Jaj várj már!
- De akkor mondjad! Még a kávém is kihűl mire te megszólalsz! *kuncogtam.*
- Mert annyit beszélsz, hogy nekem nem jut időm megszólalni!
- Mond mááár!
- Na szóval apu haverját beavattam, hogy mondja azt nekik, hogy te a feleségem vagy és én egy szökött katona vagyok.
- Mi? *köptem majdnem ki a kávém.*
- Nyugiii! Kifognak akadni. *kuncogott.* - Mindegy! És elviszi őket egy helyre ahova nem sokára nekünk is mennünk kell! És ott kiderül, hogy drog katonáról van szó. Ja és, hogy ebbe belemenjenek, kapnak egy kis fenyítést is!
- Te beteg vagy!
- Na de nincs vége! Betesszük őket egy üres szobába ahol lesz kamera!
- Azt hittem más ..
- Nem hiszem, hogy lenne más köztük!
- Jó naa! Mondjad! *legyintettem és ittam.*
- És azt mi kihallgatjuk amit ők mondanak és mikor már szent a béke előhívjuk őket és eláruljuk, hogy mi voltunk azok!
- Ez beteg! De benne vagyok! *csaptam a tenyerébe.* - És mi van ha még jobban összevesznek?
- Olyan nincs! Egy ilyen helyzetbe együtt kell működniük!
- Akkor menjünk már! *kaptam magam.*
- Jóó-jóóó! *kuncogott.* - Nem iszod meg? *mutatott a kávéra.*
- Az Jonghyuné volt!
- Áh. *húzta le.*
- Uhh. .
- Mi van?
- Tele volt a nyálával. *kuncogtam.*
- Igaz. . na mindegy. *nevetett és elindultunk. Egy kocsival mentünk és én már nagyon izgatott voltam.* - Itt vagyunk! *mondta.*
- Oké! *akartam kiszállni.*
- Meg vagy veszve?
- Héé! De hát! Itt vagyunk!
- De innen fogjuk nézni! *húzott egy laptopot az ölébe és egy felvétel indult el ahol ők voltak.* - Gyere! *húzott maga mellé és néztük.*
- Miért utálsz ennyire? *kérdezte Jonghyun.*
- Nem utállak!
- Akkor meg mi van?
- Semmi...
- Nem semmi Seo! Mond ki!
- Nincs semmi...
- Seo!
- Jól van.... idegesít, hogy elveszed a barátnőmet! Tessék! Kimondtam... most boldog vagy?!
- Ah, hála istennek. *könnyebbült meg.* - Én meg már azt hittem, hogy utálsz.
- Mondtam már ezerszer, hogy nem utállak! Csak olyan szinten féltem Banget, hogy lassan már féltékeny vagyok rád. Nem szeretném, ha csalódna... és tudom, hogy változni akarsz és változni is fogsz... de ettől még elveszed tőlem a testvéremet, aki mindig itt volt nekem! Jobban szeretem őt, mint az igaziakat! Próbálom magammal azt elhitetni, hogy te rossz vagy... és így nem képzelem azt, hogy elveszed tőlem mindörökre... Látom rajta, hogy nagyon tetszel neki.... én pedig ez ellen nem tudok mit tenni... Sajnálom.
- Seo! *ölelte meg.* - Eun itt lesz neked mindig. A párkapcsolatát nem fogja többre tartani, mint a barátságát. *ekkor elengedte.*
- Biztos? *kérdezte aggódva.*
- Teljes mértékben.
- Azt hiszem talán így tényleg könnyebb lenne...
- Figyelj, én tényleg mindent megteszek azért, hogy nektek jobb legyen.
- Nem, nem kell! Most csak törődj magatokkal! *mosolygott Seo.*
- Biztos? Nem fogod magad elhanyagolva érezni?
- Taemin mellett biztos nem. *kuncogott.*
- Hiszel nekem? Tudsz bennem bízni?
- Igen. *bólogatott vigyorogva.*
- Köszönöm! *hajolt meg.*
- Nem, erre nincs semmi szükség! *húzta fel.*
- Gyere! *húzott ki a kocsiból Taemin és bementünk.*
- De, mert Eun nagyon fontos a számodra! Ez a legkevesebb!
*Majd kinyitották az ajtót nekik.*
- Itt a Főnök! *húzta ki őket az egyik ember. Háttal álltunk nekik, majd egyszer csak megfordult Taemin és mellőle én léptem ki mosolyogva.*
- Taemin?! *kérdezte kiakadva Seo.*
- Én vagyok a Főnök! *járt el nekik egy táncot.*
- Mi a franc ez az egész?! *esett neki és rángatta.*
- Eun? *kérdezte zavartan Jonghyun.*
- Helló! *integettem neki vigyorogva.*
- Elmagyarázom! *kuncogott Taemin, így elengedte Seo.* - Mivel volt egy kis feszültség köztetek és tudtam jól, hogy a mai napig nem bízol meg Jonghyunba... hiába hazudtad azt nekem... rájöttem! Így kiterveltem azt, hogy csőbe húzlak titeket. Tegnap amúgy is randira akartalak vinni, hogy találkozzunk a tábornokkal, aki mellesleg az apám jó barátjára. Rávettem, hogy menjen bele ebbe az egészbe. Te pedig nem sejtettél semmit. Majd míg az igazgatóval voltatok.. Eunnak elmondtam mindent és neki is tetszett az ötlet! Így már csak szálak kellettek, hogy ketten maradjatok, hogy egymásra tudjatok támaszkodni... hogy megtudjatok egymásban bízni. Ezért kellett az egész, hogy jól kijöjjetek egymással. Az üres teremben pedig volt egy rejtett kamera is így végig tudtuk nézni Eunnal. Nagyon édesek voltatok mit ne mondjak. *vigyorgott.*
- Ez most komoly? *kérdezte Jonghyun. Seo pedig meg se tudtam szólalni.*
- Igen! *kuncogtunk Taeminnel.*
- És tényleg mindig itt leszek neked! *öleltem át Seot.* - Ez a barom sem állhat közénk! *mosolyogtam.*
- Na-na! Ez a barom aggódott érted! *kérte ki magának Jonghyun.*
- Igen és édes voltál! *mosolyogtam.*
- Olyan szemetek vagytok! *szólalt meg végre Seo.*
- De ne verj szét! Taemin terve! *védtem magam.*
- De azért belementél! *kuncogott Taemin.*
- Mert kényszerítettél! *kuncogtam.*
- Nem is igaz!
- Héé! *kuncogott Jonghyun.*
- Jóó.
- Szóval. . tényleg nem leszek kisebb Jonghyun mellett? *nézett rám Seo.*
- Nem! *ráztam a fejem.* - Egy testvér mindig fontosabb mint egy kapcsolat! *pusziltam meg.*
- Köszi! *mosolygott és átölelt.*
- Jaj ugyan! *mosolyogtam.*
- Te vagy a legjobb tesó! *ölelték meg egymást Taeminék.*
- Annyira szeretlek! *mondta Jonghyun.*
- Én is nagyon szeretlek! *mondta Taemin.*
- Hülyéék! *kuncogtam.* - Olyan köcsögök vagytok! *dobtam oda egy kavicsot hozzájuk.*
- Üzenetem jött. *vette fel Jonghyun.*
- Mit írt? *kíváncsiskodott Taemin.*
- Ezt! *adta neki.*
- Oh a kis huncut.*kuncogott.*
- Mi? *kuncogtam.* - Ezek hülyék! Gyere menjünk! *húztam el Seot.*
- Hééé! Lesz egy buli is! *húzott vissza Taemin és elindult egy zene.*
- Ez honnan? *néztem körbe.*
- Van amiről még te sem tudsz! *kuncogott Taemin.*
- Haha. *grimaszoltam.* - De a sulival mi lesz?
- Mióta érdekel a suli? *ölelt át Jonghyun.*
- Téged is érdekelt reggel. *kuncogtam.*
- Az reggel volt. *kuncogott és elhúzott.*
- Inkább menjünk el valahova 4-en! *mondtam.*
- Hova? *kérdezte Taemin.*
- Tengerpart? *kérdeztem.*
- Jó!
- Fáj a fejem már annyi hangos zenét hallottam. *kuncogtam.*
- Te szegény! *fogta meg a fejem Jonghyun.*
- És most reccs. . és kitöri a nyakam! *kuncogtam.*
- Neeeem! Ne beszélj ilyeneket! *puszilta meg a fejemet.*
- Jóó! Menjünk már! *futottam ki és Seo is utánam.* - Szeretlek! *ölelt meg.*
- Tudom! Én is! *mosolygott és belém karolt majd előre mentünk.*
- Akkor jó. *mosolyogtam.*
- Jonghyun tényleg szeret téged. *mondta.*
- Tudom, láttam. . Taemin meg téged. . csak szegény nem is tudom. . furcsa.. nem tudja kimutatni az érzéseit.. vagy nem tudom. *sóhajtottam.*
- Hát azért én értem. *mosolygott.*
- Az a lényeg! *mosolyogtam én is.*
- Igen! De akkor is féltelek!
- Nem kell! És nagyon édes volt amiket mondtál rólam!
- Ha tudom, hogy figyelsz nem mondom.
- Hééé! *kuncogtam.*
- Gonosz!
- Na te csak pssszt!
- Jóóó, most egy hétig kussba leszek! *nevettem.*
- Na annyira azért ne!
- Oké. *majd mikor leértünk a partra leültünk.* - Ezek meghaltak? *kuncogtam és hátra néztem ahol is Jonghyun egy kutyussal játszott.*
- Jobb ha oda mész. *mondta Taemin.*
- Mert?
- Kibököm a szemét. *álltam fel és odamentem.*
- Szia! *mosolygott Jonghyun.* - Hazavisszük? *simogatta a kutyust.*
- Nagyon aranyos, de nem hiszem, hogy ez helyes lenne! *guggoltam le hozzá.* - Gyere menjünk! *fogtam meg a kezét.*
- Miért? Nyugodtan játszhat még vele. *mondta a csaj.* - Nagyon édes a bátyád. *mosolygott és oda ment Jonghyun mögé.*
- Kim? *kérdeztem.*
- Mi van? *nézett fel Jonghyun.*
- Nem úgy értettem. *kuncogtam.* - Hogy kicsodám?
- A bátyád! *mutatott Jonghyunra.*
- Jó. . nekem húgom van és ő itt egyáltalán nem a bátyám!
- Hanem?
- Ő a feleségem! *vigyorgott Jonghyun, a csaj lefagyott.*
- Feleséged? *kérdezte.*
- Játék feleség, de amúgy is a barátnőm!
- Igen! Szóval. . khm. . kophatsz lefele! *jegyeztem meg halkan.*
- Akkor is játszhat vele. *vigyorgott a csaj.*
- Te nem értesz? Jonghyun az enyém szóval menj már haza! *oltottam le.* - Sosem lesz a tied! Olcsó ribanc! *rúgtam rá a homokot.*
- Hééé! *fogott le Jonghyun.*
- Nincs héé! *néztem rá a csaj meg elment.*
- Ez mire volt jó?
- Arra, hogy végre elment innen. .
- Ennyire féltékeny vagy?
- Igen! Miért? Talán baj?
- Nem! De ilyennek sem láttalak még. *kuncogott.*
- Nem vicces! Basszus te meg még itt leállsz a kutyájával. .
- Nyugi! Imádom a kutyákat és azt sem tudom, hogy milyen színű haja volt annak a csajnak mert rá se néztem!
- De akkor is! Úgy hajtott rád. . annyira észre lehetett venni!
- Nyugi! Leráztam volna!
- Ja. . bátyó. . *forgattam a szemem.*
- Kicsim! *puszilt meg.*
- Ahj. . akkor is! Nem tudsz ezzel meghatni! Ne legyél kutya mániás! Veszek neked egy kutyát!
- Van, csak nővéremnél. . eredetileg neki vettem na mindegy.
- Akkor miért nem azzal foglalkozol?
- Mert szeretem a kutyákat!
- Én is! Nem jön erre valami jó csávó kutyával? *néztem körbe.*
- Eun! Ne csináld ezt!
- Jó. .
- Nem lehetsz ennyire féltékeny!
- Nem is az, de azt hitte, hogy a húgod vagyok és még mikor megmondtuk, hogy mi van akkor is hajtott volna. . pofátlan!
- Ha a húgom lennél akkor nem tenném ezt! *csókolt meg és magához szorított.*
- Utállak! *öleltem át.*
- Tudom. *kuncogott.* - Senki se állhat közénk! Hallottad mit mondtam! *ringatózott velem.*
- Hallottam és tudom csak akkor is idegesítő.
- Tudom. Bocsi! Többet veszem a célzást és elvonulunk.
- Oké! *mosolyogtam.*
- Kim! Hogy felnéztél. *nevettem.*
- Ez a nevem! *kuncogott.*
- Tudod mi lesz a beceneved?
- Hm?
- Bátyó! *kuncogtam.*
- Neee! Nem felejthetnénk el ezt?
- Majd még meggondolom!
- De ha bátyónak hívsz akkor még többen fogják azt hinni. És az nem jó mert akkor rád is rád mozdulnak.
- Én meg VÉLETLEN elesek és VÉLETLEN, de tényleg tök VÉLETLEN az ölébe esek egy helyes pasinak és. .
- Ne mond tovább! *fogta be a szám.* - Én leszek az a helyes pasi! Más nem lehet!
- Inkább menjünk vissza Seoékhoz! *fogtam meg a kezét.*
- Jó! *mosolygott és visszamentünk.*
- Na? Hallottuk kicsit felemelted a hangod. *kuncogott Taemin és rám nézett.*
- Ez a hülye picsa azt hitte, hogy Jonghyun a bátyám. . és mikor már elmondtuk neki, hogy mi van akkor is hajtott volna Dinóra. .
- Pofátlan! *mondta Seo.*
- Vagy csak ki volt éhezve! *kuncogott Taemin.*
- Ne is mond jó? Mert utána megyek és megtépem még ha nem is csinált semmit!
- Hééé! Egyszer már megnyugodtál! *ölelt át Jonghyun.*
- Nyugodt vagyok!
- Látom! *kuncogott.*
- Te milyen lennél ha egy másik csávó stírölné Eunt? *kérdezte Seo.*
- Ne is mond! Már megkaptam!
- Na tessék! *mondtam.*
- Lépjünk túl ezen! *mondta Taemin.* - Ha Seot valaki így nézne az már nem élne. . *mondta halál nyugodtan.*
- Te hero! *kuncogott Seo és megcsókolta.*
- A te herod! *mosolygott Taemin.*
- Igen! Te szemét hero!
- Ilyen is kell nem?
- De!
- Akkor megvagyok nyugodva!
- Mi is! Menjünk be a vízbe! *kuncogtam.*
- Ezt a pillanatot elrontani. *rázta a fejét Taemin.*
- Bocsánat! Már itt sem vagyok! *mondtam és elmentem.*
- Amúgy ne menj be a vízbe! *jött oda Jonghyun hozzám.*
- Mert?
- Mert megfázol!
- Jóó! Akkor te mész be! *löktem be és elesett.*-
- Héé! Gyere ide! *elkezdett kergetni.*
- Segítség! *kuncogtam és a végén elkapott.* - Vizes vagy! *kapálóztam.*
- Miattad! *kapott fel és besétált velem a vízbe.*
- De ne! Kérlek!
- Előbb még te akartál bemenni!
- De neee!
- Nem foglak! *puszilt meg.* - Hitted! *engedett el.*
- Te köcsög. *jöttem fel a vízből.*
- Kiegyenlítettem! *kuncogott.*
- Ti meg mit csináltok? *kuncogtak Taeminék.*
- Jonghyun bedobott a vízbe! *árulkodtam nekik.*
- De először ő lökött bele! *mondta.*
- Gyerekek! De gyertek mert megfáztok! *mondta Seo.*
- Jóó! *mentünk ki a vízből.*
- Jó. *mosolygott vagy valami olyasmi és én meg lefényképeztem.*
- Cuki! *mosolyogtam.*
- Na gyertek már! *húzott Seo és hazamentünk. Az az hozzánk.* - Itt van törölköző! *adott kettőnknek.* - De rég is jártam itt. *sóhajtott.*
- Aludjatok ma itt! *csillant fel a szemem.* - Elfértek Seo szobájába és egyikőnk se csinál semmi olyat ami "zavaró" lehetne. . *kuncogtam.*
- Taemin? *nézett Seo, Taeminre.*
- Benne vagyok!
- Juj de jó. *mosolygott Seo.* - Akkor megyünk és áthozzuk a házit meg pár cuccot!
- Okés! Addig mi megfürdünk jó meleg vízbe! *már mentem is a fürdőbe és engedtem a vizet.*
- Együtt? *kérdezte Jonghyun.*
- Csak szeretnéd! *mondtam majd Seoék elmentek.*
- Naaa!
- Majd eljön annak is az ideje! De még nem! Menj ki én fürdök előbb! *toltam ki.*
- Várni fogok!
- Oké! *csuktam be az ajtót és fürdeni kezdtem. Majd mikor végeztem főztem teát is és Jonghyun megfürdött. Mikor végzett én
- Mint egy cuki kislány olyan vagy! *nézett le rám Jonghyun mosolyogva.*
- Ez bók?
- Vehetjük annak!
- Akkor köszi!
- Nekem is csináltál teát?
- Seonak és Taeminnek is csináltam! *mosolyogtam.*
- Akkor jó. *mosolygott és kiment a konyhába majd vissza jött egy bögre teával és leült mellém.* - Nem akarsz ide jönni? *mutatta az ölét.*
- De! *tettem le a teám majd közelebb mentem hozzá és a hátamat a mellkasának döntöttem majd ő betakart és így néztük a mesét tovább.*
- Mi most tényleg mesét nézünk? *kuncogott és összekulcsolta a kezünket.*
- Aham! *kuncogtam.* - Baj?
- Nem! *puszilt meg majd hamarosan megjött Seo és Taemin.*
- Sziasztok! *köszöntek.*
- Sziasztok! *mosolyogtunk, de meg sem moccantunk.*
- Romantikus mese nézés? *kuncogott Taemin.*
- Igen! *bólogattam.* - Ez a legjobb! Csináltam nektek is teát ám! Ott van a konyhába!
- Látod? Eun mindig gondol ránk! *mondta Seo.*
- Ahogy te is rám! *mosolyogtam.*
- Elhoztuk a gitárodat Jonghyun. *mondta Taemin.*
- Megjavították? *csillant fel a szeme.*
- Igen!
- Mi volt a baja? *kérdeztem.*
- Az egyik húrral volt valami. *vette a kezébe és kimásztam az öléből.* - Itt maradhattál volna.
- Áh nem. *mosolyogtam.*
- Köszönöm chibim! *mosolygott Taemin majd Jonghyun elkezdett játszani.*
Hallgattuk és élveztük ahogy játszik rajta majd mikor végzett megtapsoltuk és lassacskán elkezdtünk tanulni. Jó volt megint Seo közelébe lenni, ezért is találtam ki ezt. Még ha a fiúk itt is voltak, akkor is kicsit az az idő jutott eszembe mikor átjöttünk a suliba és utáltuk a srácokat. Jó idő volt az, de ezek is jók lesznek úgy érzem! Jó párt alkotnak Taeminnel és cukik együtt! És ma amit Jonghyun mondott Seonak nagyon jól esett és ezért is lettem olyan ideges a tengerparton. . nem szeretném ha ennyi veszedelem után elvennék tőlem! Én tényleg érzek valami iránta és ezt nem szeretném ha valaki gátolná. Seoval a kapcsolatom pedig nem fog romlani és próbálok vele is több időt eltölteni. . de ez a külön költözés miatt nem nagyon megy. . Alig várom, hogy legyen egy kis szünet a suliba és akkor az egész nap a mienk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése