Bang Eun Hee.-

- Igazad van! *kuncogott.*
- Bezzeg mikor megakartál baszni akkor nem gondolkodtál.
- Azt hagyjuk jó?
- Jóóó.
- Menjünk haza, nem?
- De! Amúgy Jonghyun a jobb haverod vagy Taemin?
- Taemin. Ő kiskorom óta a barátom és mellettem van mindenbe.
- Értem.
Majd mikor hazaértünk leültem a kanapéra.
- Elfáradtál? *kuncogott.*
- Kicsit! *motyogtam.*
- Azt nem értem, hogy hogyan bírod akkor az edzéseket! *kuncogott még mindig.*
- Ez most célzás?
- Nem!
- Nem tudom, azokat bírom!
- Értem, vagyis nem igazán. *vakarta a fejét.*
- Nem kell mindent értened!
- Téged sosem értelek meg!
- És ez jó is így! *kuncogtam.*
- Igen? *kuncogott.*
- Igen! *bólogattam.*
- Hát jó.
- Én is ezt mondom. *nevettem.* 
- Huuu. *csikizett meg.*
- Nee! *nevettem és kapálóztam.*
- Áu! *borult le a kanapéról, azt hiszem megrúgtam.*
- Mi a baj? *guggoltam le a hozzá.*
- Meg rúgtál!
- Tényleg? Nem volt szándékos! Bocsi! *néztem aggódva.*
- Csak vicceltem! *csókolt meg.*
- Te szemét! *ütöttem meg.* - Ahj. . nem vagy méltó még arra se, hogy sajnáljalak! *álltam fel.*
- Héé!
- Nincs hé!
- Csak vicceltem!
- Látom! Inkább tanuljunk! *mentem be a szobámba.*
- Jóó. *jött utánam.*
- De ne zavarj! *feküdtem hasra az ágyon és elkezdtem tanulni.*
- Oké. *feküdt mellém.*
Tanultunk egy darabig, de ő elkezdett dúdolgatni.
- Jonghyun. . én nagyon szeretem a hangodat, de így nem tudok tanulni! *borultam a könyvekre.*
- Bocsi, de ez már megszokásom.
- Jó, nincs baj! *fogtam a könyveimet.*
- Hova mész?
- Seo szobájába! *álltam fel.*
- Nee!
- Dee! Addig ha kész vagy akkor menj el fürdeni! *mentem át Seo szobájába.*
- Oké! *kiabálta.* 

Majd tovább tanultam és már majdnem elaludtam mikor beakartam menni a fürdőbe.
- Öhm. . szia! *integetett Jonghyun a fürdőkádból.*
- Öhm.. bocsi! *hátráltam.*
- Semmi. *kuncogott.* - Hamarosan végzek és jöhetsz!
- Okés! *ásítottam és kimentem.*
Nagyon ciki volt. Kimentem a konyhába és csináltam pár szendvicset vacsira, máshoz nem volt erőm és mikor kijött akkor én is megfürödtem. Mikor végeztem kimentem a konyhába.
- Fincsi a szendvics. *mosolygott Jonghyun.*
- Oh, örülök, hogy ízlik! *mosolyogtam.*
- Összementek a szemeid. *kuncogott és átölelt.*
- Álmos vagyok! *ásítottam.*
- Vettem észre. *kuncogott és a szemembe nézett majd kicsit kinyitotta.* - Hogy csillog a szemed.
- Mivel álmos vagyok! *kuncogtam.*
- Fog egyszer így csillogni ha meglátsz?
- Biztosan! *hajtottam a fejem a mellkasára.*
- Szeretném ha lenne ilyen!
- Lesz!
- Akkor jó. *mosolygott.* - Egyél egy kis gyümölcsöt!
- Minek?
- Mert az egészséges! És jobban alszol tőle!
- Ezt meg honnan veszed?
- Innen. *mutatott a fejére.* 

- Akkor az tuti nem úgy van. *kuncogtam.* - De oké, eszek.
- Itt egy banán. *emelte fel és a szájához tette.*
- Miért is nem lepődök meg, hogy a banánt választottad? *kuncogtam és elvettem tőlem.* - Perverz idióta!
- Nem is!
- De is! *bontottam ki a banánt.* - Erre vagy kíváncsi? *kaptam be és ráharaptam.*
- Sexy. *kuncogott.*
- Tudtam. *húztam a szám.*
- Jól van na! Cuki vagy!
- Az. *ettem meg a banánt.*
- Az is!
- Aludhatok már?
- Persze!
- Köszönöm. *dobtam el a banán héját és bementem a szobába.*
- Nincs mit. *jött utánam.*
- Jó éjt! *pusziltam meg és betakaróztam.*
- Neked is! *mosolygott és átölelt.* 

Majd lassan elaludtunk. Reggel mikor felébredtem ő már kint volt a konyhába ezért kimentem én is.
- Szia! *integetett, de még nagyon kómás feje volt.*
- Jó reggelt! *integettem vissza és leültem.*
- Hogy aludtál? *jött oda hozzám.*
- Jól csak nem eleget. *kuncogtam.*
- Áh értem. *csókolt meg.*
- Te?
- Egész jól, csak fáradt vagyok még.
- Látom.* kuncogtam.*
- De te tegnap este akkor is hullább voltál. *kuncogott.* - Van ilyen szó?
- Nincs! Te szóalkotó tata! *kuncogtam.*
- Héé! Megint kezded?
- Igen! *futottam be a szobába.*
- Gyere ide! *pattant be mellém az ágyba.* - Akkor te egy tatával jársz? *kuncogott és magához húzott.*
- Ezek szerint. *kuncogtam.* - Lehet cserélek.
- 1 nap után?
- Hát. . épp elég volt ennyi is. *kuncogtam.*
- Na szép. *kuncogott.*
- Jaj csak viccelek! *bújtam hozzá.*
- Na azért. *ölelt szorosabban.*
- Nincs kedvem suliba menni. *motyogtam.*
- Nekem sincs. *puszilta meg a nyakam.*
- Akkor ne menjünk! *öleltem át a lábammal is az ő lábát.*
- Bárcsak, de muszáj menni. *sóhajtott.*
- Mióta vagy te ilyen? *kuncogtam.*
- Mióta velem vagy!
- Jaj de jó. Akkor változz vissza! Nem akarok suliba menni!
- De akkor megerőszakollak! *kuncogott.*
- Ne! Csak erről a részről változz vissza! *kuncogtam.* - De ha akarsz megerőszakolhatsz. Azzal elmegy az idő, nem kell suliba menni! *nevettem.*
- Még mindig hiányod van? *kuncogott.*
- Nem! Csak még is. *kuncogtam.*
- Na gyere! *húzott fel.*
- Neee!
- Deee!
- Nem akarok menni apa! *húztam magamra a takarót.*
- Apa? Akkor megrontom a saját lányomat?
- Igen!
- Hm  .. sebaj!
- Te beteg vagy! *kuncogtam.*
- Tudom! Na öltözz! Addig elmegyek fogat mosni!
- Mogat fosni! *kuncogtam.* 

- Azt! *kuncogott és elment én meg szépen lassan felöltöztem. Majd én is mentem fogat mosni.*
- Na? Kész vagy? *motyogott.*
- Igen!
- Nagyszerű! *mosolygott és kiment.*
Megmostam a fogam és kimentem az előszobába míg ő öltözött.
- Készen vagyok! *jött ki.*
- Jó. *mosolyogtam.* 

- Sapis! *lökte meg a sapkám bojtját.* - Cuki! *vigyorgott.*
- Köszi! *mosolyogtam.*
- Nincs mit! Gyere menjünk!
- Okés! *álltam fel és elindultunk.* - Még mindig nincs ám kedvem menni. *kuncogtam.*
- Elhiszem! Nekem sincs, de muszáj! *karolta át a derekam.*
- Semmivel nem tudlak meggyőzni ugye?
- Hát nem!
- Sok csókkal sem?
- Nem! Most kivételesen nem! Ha beteg leszek vagy te leszel az akkor otthon maradunk mind a ketten oké?
- Oké. *kezdtem köhögni.* - Nagyon fáj a torkom.
- Na nem versz át! Megyünk és kész! *kuncogott.*
- Nyahaa. .
- Nincs nyaha.
- De van!
- De nincs!
- Gonosz!
- Ez a becenevem! *kuncogott.* 

- Hülye! *ütöttem meg.* - Amúgy jó a nyakláncod. *mosolyogtam.*
- R, mint Bang! *vigyorgott.*
- R, mint Bang? *nevettem rajta.*
- Aham! *kuncogott.*
- Tudom, hogy ez egy másik lányra utal!
- Persze!
- Te is bevallod!
- Nem!
- Jóó akkor lesz R, mint Bang. *kuncogtam.*
- Igen! *kuncogott majd lassan beértünk a suliba és odamentünk Taeminékhez.* 
- Hellóka! *integetett Seo.*
- Sziasztok! *köszöntünk.*
- Huh? *mutattam Taeminre.*
- Ja, csak töpreng. *legyintett.* - Mizujs veletek? 
- Túl sok minden nincs, azon kívül, hogy nem akartunk suliba menni. *válaszoltam.*
- Na, igen... ez a hétvége túlságosan is hamar eltelt.
- De jól telt, nem? *kérdezte vigyorogva Jonghyun.*
- De, igen. *bólogatott Seo.* - Ahogyan nektek is, gondolom én. 
- Az nem kifejezés. *folytatta és rám vigyorgott.* 
- Nem kell ám semmi rosszra gondolni! *tettem hozzá kuncogva.* 
- Na, persze... nem gondolok én semmi rosszra. *nevetett.* 
- Veled mi van? *néztem meg Taemint.*
- Válságban van. *kuncogott.*
- Miért is? 
- Találni akar nekem egy becenevet, amivel tudna szólítani. Én mondtam neki a Seot, de ragaszkodik egy újhoz. 
- Csak te lehetsz ilyen Mushroom! *nevetett Jonghyun.* 
- Szerintem meg nagyon is aranyos tőle. *védtem meg.*
- Segítesz nekem? *pillantott Taemin rám.*

- Kezdődik. *kuncogott Seo és fogta a fejét.*
- Hagyjaad! *kuncogtam.* - Persze, hogy segítek! Majd visszajövünk az új beceneveddel! *fogtam meg Taemin kezét és elmentünk.*
- Köszönöm! *mosolygott.* - Azért szeretném ezt annyira, hogy Seo érezze a törődést. Meg az olyan. . nem is tudom, mintha barátok lennénk ha Seonak hívom.
- Értelek én! *mosolyogtam.* - És mik az elképzeléseid?
- Valami nagyon cukit akarok neki adni amiről ő jut eszembe! Ahogy nem hívja senki más csak én!
- Értem!
- Szerinted?
- Szerintem nem kell ezt túl spirázni! Seo érzi a törődést amúgy is, de ha nagyon ragaszkodsz hozzá akkor találunk neki becenevet!
- Oké!
- Hm. . gondolkozzunk csak! A cica az cuki, de majdnem mindenki úgy hívja a barátnőjét.
- Igen, erre már én is gondoltam.
- Bébibogyó? *kuncogtam.*
- Hát. . *kuncogott.*
- Jó ne mondj semmit! Chibiii! *csillant fel a szemem.*
- Chibi. .
- Mivel pici és ez egy japán szó.
- Tudom-tudom!
- Na? Vagy hívd Minnie-nek te is!
- De ő szokott úgy hívni!
- Tudom, de akkor ti ketten lennétek Minniek. *mosolyogtam.* - Vagy Seo lehetne chibi-Minnie. Na?
- Nem rossz. *gondolkozott el.* - De nem túl hosszú?
- Igaz. . *gondolkoztam el.*
- De a chibi az tetszik. *mosolygott.*
- Akkor hívd így és ha nem tetszik neki akkor majd még beszélünk! Addig még gondolkozom beceneveken! *mosolyogtam.*
- Köszönöm! *ölelt meg.* 

- Ni-nincs mit. *váratlanul ért.*
- Leváltom Jonghyunt és te leszel a legjobb barátom! *kuncogott.*
- Huh, na azt azért ne! *kuncogtam.*
- De hasonlítasz rá!
- Hogy érted?
- Személyiségben! Veled is jól megértem magam meg vele is!
- Értelek! Hát ha te mondod. *mosolyogtam.* - Gyere menjünk vissza!
- Okés! *mosolygott.*
- Na megvagyunk. *mentünk vissza.*