Aztán egyszer csak csörgött a telefonom. Ő volt az. Felvettem gyorsan.
- Szia! *dőltem hátra az ágyon.*
- Szia kicsim! *hallottam, hogy nem rég kelt fel.* - Bocsi.
- Miért is?
- Mert aludtam mikor itt voltál.
- Jaj ugyan! Édes voltál!
- De olyan rossz, ma nem tudtunk találkozni.
- Majd holnap pótolunk!
- Rendben! Hiszek neked!
- Higgy is! Mi a helyzet? Hogy vagy?
- Jobban! De ha láttalak volna még jobban lennék.
- Akkor jó.
- De tényleg már nem fáj annyira. És a doki szerint is gyógyulgat.
- Tényleg?
- Igen!
- Az jó. Ezt nagyon-nagyon jó hallani.
- Nekem meg a hangodat jó hallani!
- Nekem is a tiedet!
- Hiányzol!
- Nekem is te! Képzeld itt fekszek az ágyadba!
- Juuj, de jó ezt hallani. . mindig ezt akartam tőled hallani.
- Haha.
- És kényelmes?
- Igen!
- Akkor jó.
- Ühüm. *mosolyogtam.* - Tele van a te illatoddal.
- Hm. . élvezed mi?
- Igen!
- A doki meg észre vette a bugyidat. *kuncogott.*
- Tényleg? *kuncogtam kicsit én is.*
- Aham.
- És?
- Csak nézett én meg mondtam neki, hogy a barátnőmé és nagyon hiányzik.
- Bolond!
- Tudom, hogy az vagyok! Csak miattad!
- Haha.
- Olyan jó lenne most megcsókolni téged!
- Ne mondj ilyeneket!
- Mert?
- Mert. . várom, hogy felépülj és haza engedjenek!
- Azt én is várom.
- Elhiszem! De pihenj sokat és akkor még jobban leszel!
- Pihenek!
- Akkor jó! De én leteszem ha nem baj mert tanulnom kéne.
- Nem baj. *de hallottam, hogy igen. Viszont engem a sírás keringetett.*
- Nagyon szeretlek! *csuklott meg a hangom.*
- Sírsz?
- Nem! *törölgettem a szemem.*
- Eun!
- Na jó igen!
- De ne tedd!
- De hiányzol!
- Nekem is te! De erősnek kell lenned! Senki se lássa rajtad, hogy fáj!
- De nincs itt most senki se!
- Tudom! De majd itt sírsz, de ez olyan rossz, hogy nem tudlak megvigasztalni.
- Oké. *hüppögtem.*
- Szeretlek törpe!
- Tudom! De mi ez a törpe?
- Nem tudom! Most ez jutott eszembe!
- Értem. De én is nagyon szeretlek!
- Tudom! Na de menj csak tanulni! És ne sírj mert akkor büntit kapsz ha bejössz ide!
- Rendben! Nem fogok!
- Akkor jó!
- Szia! Vigyázz magadra!
- Te is kicsim! Csókollak. . minden porcikádat, hosszan. *küldött egy puszit és engem kirázott a hideg.*
- Mondtam, hogy nee! De ha már itt tartunk akkor én pedig puszilom a nyakad 1000x és simizd a hasad egész este!
- Juuj. . simizni fogom! De majd holnap te is fogod!
- Ezt így eldöntötted?
- Aham!
- Na akkor már be se megyek! *kuncogtam.*
- Nee!
- Tudod, hogy nem bírnám ki.
- Tudom!
- Na de tényleg megyek! Szia!
- Szia! Vigyázz te is magadra!
- Vigyázok! *mosolyogtam majd egyszerre tettük le a telefont.*
Majd nekiálltam filozófiát tanulni mert lehet írunk így inkább felkészülök. Egyszer csak bejött Seo.
- Szia. Zavarlak?
- Nem, dehogy. *tettem el a könyvet.*
- Nem láttad véletlen Taemint? Elaludtam és aztán eltűnt.
- Eltűnt? *kérdeztem furcsállva.* - Nem, nem láttam... egész végig itt ültem a szobában.
- Jonghyun levegő, mi? *vigyorgott.*
- Igen. *kuncogtam.*
- Ne is mond... mikor összevesztem anno Taeminnel, az ő takarójával kellett aludnom. *kuncogott.* - Persze akkor is én aludtam a kanapén... na, mindegy... Összevesztem... *eszmélt fel.* - Basszus!
- Na? Mi a baj? *még mindig érthetetlenül néztem.*
- Összevesztünk miattad! *fogta a fejét.* - Félreértés ne essen! Nem azért, mert itt laksz! Mind a ketten azt akarjuk, hogy itt legyél, mert biztonságban vagy!
- Akkor mégis miért?
- Hát... ezt majd Taemint kérdezd... *vonta meg a vállát, majd kiment. nem értettem semmit ezért utána mentem és épp nézett ki az ablakon. Én is kinéztem.*
- Akkor mikor? *kérdezte Seo, majd mellé álltam.*
- Oh, helló Eun! *integetett nekem Taemin a földről.*
- Szia! *integetettem vissza, majd elmentem. Nem akartam őket zavarni.*
Persze hallottam mindent. Cukik voltak, de a végén az az öregasszony. . hát csak enyhén nevettem. Aztán bementem a szobába. Majd egyszer csak kiabált nekem Seo.
- Bang, gyere!
- Megyeeeek! *kiáltottam vissza.* - Hm... finom illatok.
- Még délután együtt csináltuk Taeminnel. *mosolygott.*
- Akkor nem biztos, hogy eszek belőle, ha Taemin keze is benne van. *kuncogtam.*
- Héééé! *szólt rám Taemin.*
- Finom lett, nem kell aggódnod! *nevetett Seo.*
- Akkor jó! *mosolyogtam, majd enni kezdtünk.* - Hm... tényleg finom!
- Ugye? *mosolygott vissza rám.* - Mondtam!
- Oh, várj! *pattant fel Taemin és keresgélni kezdett.* - Ez Jonghyun egyik bögréje! Még a neve is rajta van... nyugodtan használhatod! *nyújtotta át nekem. Kedves volt tőle. Nagyon örültem neki.*
- Köszönöm. *fogadtam el.*
*Majd ettünk még egy kicsit és utána sorban elmentünk fürdeni. Mikor pedig idő volt, mentünk lefeküdni aludni is.*
Lassan tudtam elaludni, de azért sikerült. Nem álmodtam semmit ezért korán keltem. Kimentem és egyszer csak Taemin jött mellém.
- Jó reggelt!
- Azta. . *ijedtem meg.*
- Megijedtél? *kuncogott kicsit.*
- Igen! *csináltam tovább a kávémat.*
- Csinálsz nekem is?
- Aham! *csináltam neki is.*
- Köszi! *mosolygott és leültünk a nappaliba.*
- Öhm . .tegnap mondott valamit Seo, hogy miattam vesztetek össze, de azt nem mondta, hogy miért. . *néztem rá.*
- Öhm. . hát ez egy hosszú történet.
- Ráérek nem? Meséld el kérlek! Mert ha zavarok akkor már itt sem vagyok!
- Nem! Nem erről van szó!
- Akkor?
- Hát volt itt a bátyja és haza akarta rángatni a szüleihez, de hát gondolom te tudod a legjobban, hogy milyen viszonyba van Seo a szüleivel.
- Igen tudom, de minek jött ide a bátyja?
- Mondtam! Haza akarta vinni! Azzal a szöveggel, hogy a szülei látni akarják.
- Istenem. .
- Na mindegy és ez miatt kicsit zaklatott volt és elkezdtünk arról beszélni, hogy nekem bejössz te.
- Miii? *köptem ki a kávémat.*
- Várj! Szóval, hogy mondtam, hogy cuki lány vagy meg minden és ezt ő ugye nagy dobra verte mert amúgy is a bátyja felzaklatta. És ezért így kicsit összekaptunk. De én tényleg, tiszteletbe tartom, hogy te Jonghyun barátnője vagy és nekem tényleg nem kéne más Seon kívül! Nekem ő kell és senki más!
- Áhá. . értem. *kicsit lesokkolt ez az egész.* - Elhiszem és tényleg nem azért, de ha arról lenne szó nem hagynám ott Jonghyunt!
- Tudom és nem is kell! Megszenvedtünk értetek és én most tökéletesen boldog vagyok Seo mellett.
- Én is Dinó mellett.
- Tudom! Ő is melletted!
- Honnan veszed?
- Mert ismerem és látom rajta! Sosem nézett így lányra mint rád.
- Komolyan?
- Igen!
- Cuki. *pirultam el.*
- Nagyon. *kuncogott.*
- Nekem igen is cuki! *néztem rá komolyan.*
- Tudom. De nem lesz cuki ha az ágyba lesztek!
- Az engem nem érdekel! Ott ne is legyen cuki!
- Tényleg, hogy képzeled el?
- Most szerinted ezt veled fogom megbeszélni?
- Naa! Nem mondom el neki!
- Na jó. Hát már mint Jonghyunt közben vagy az egészet?
- Az egészet!
- Hát vadnak. És szenvedélyesnek. Olyannak mint amilyen eddig nem volt egyik barátommal se! Valahogy tőle többet várok!
- Magasra tartod a mércét?
- Igen! De tudom, hogy átugorja és nem ezen múlik a kapcsolatunk! Csak én elképzeltem valamit és kíváncsi vagyok, hogy valójában milyen.
- Értem én. És ha nem éri el azt a szintet?
- Akkor sincs semmi mondom! Én akkor is szeretni fogom és ugyanúgy nézek majd rá!
- Értem.
- Erre voltál kíváncsi?
- Kb igen.
- Akkor most már mindent tudsz! De szerinted nagyon gáz lenne ha ott lenne az első? Már mint a kórházba!
- Mi? *akadt meg kicsit a kávé a torkán.*
- Hát. .
- Le akarsz vele feküdni ott?
- Nem tudom. .
- Nem tudom. . én tényleg kipróbálnám, de nem jobb ha az első az érzéki és egy romantikus vacsi után történik meg?
- De lehet igazad van . . bocsi csak a hormonok. . *vakartam a fejem.*
- Semmi! *mosolygott.*
- Na de én elkezdek készülődni!
- Okés! Én is! *mondta majd mind a ketten felöltöztünk és ittunk még egy kávét. Aztán egyszer csak kijött Seo is.*
- Jó reggelt! *szólt kicsit félve.*
- Áh, jó reggelt! *vigyorgott Taemin.*
- Neked is! *mosolyogtam.* - Azt hittük már fel se kelsz...
- Kissé kimerültem tegnap... *vakarta zavartan a tarkóját, majd a konyha felé vette az irányt.*
- Indulhatunk? *kérdeztem és végig simítottam a hátán.*
- Mit mondott? *kérdezte, de nem nézett rám.*
- Ezt azt. *mosolyogtam.*
- A bátyámat?
- Is.
- És?
- Meg ezt a tetszik nem tetszik dolgot...
- Oh, mindegy... hagyjuk, csak nekem kínos! *pattant fel.* - Menjünk! *fogta meg a kezem, majd kivezetett a nappaliba.*
- Várjatok! *toppant meg Taemin. Majd egy alkoholos filccel a kezében a fürdőbe ment, majd ki is jött.*
- Mi a baj? *kérdezte Seo.*
- Jaaa, csak rá írtam, hogy Bom Soo és Bin tulajdona... valami jó látható helyre kiakasztom a suliban. *kuncogott.*
- Hülyeeee! *szóltunk rá.*
- Na, majd meglátjátok! *karolta át a derekát Seonak, majd elindultunk.*
- Olyan kis gyerekes vagy. *mondta Seo a suli aulájában.*
- Akárcsak Jonghyun. *kuncogtam.*
- Héééé, röhögni akarok! *nevetett Taemin.*
- Bezzeg, ha tudnák, hogy valójában azt te kaptad...
- Csss! *puszilta meg.* - Erről senkinek se kell tudnia.
- Jól van. *fogtam meg a kezét.* - Tényleg Bang... mit tanultál tegnap annyira?
- Ja, filozófiát... lehet doga lesz.
- Hogy mi? Hol voltam én ilyenkor? *akadt ki.*
- Lógtál. *kuncogtam. Majd kapott gondolom egy sms-t mert megszólalt a telefonja, megnézte és hirtelen elengedte Taemin kezét. Valami nagyon nem stimmel itt.*
- Na? Mi a baj? *kérdezte Taemin.*
- Jaaa, bocsi... hideg a kezed. *motyogta.*
- Ki volt az? *kérdeztem.*
- Csak a szolgáltató.
- Mit akart?
- Lejárt az internet kreditem. Bocsánat!
*Lépett el mellőlünk, majd egyenesen a wc-hez ment. Furcsán néztünk utána és aggódtunk mind a ketten érte. Majd visszajött és furcsán sápadt volt. Van egy olyan érzésem, hogy hányt.*
- Minden rendben van? *kérdeztem.* - Egy kicsit sápadt vagy.
- Persze, jól vagyok... nincs miért aggódni. *mosolygott.*
- Mindjárt jövök! *mentem be és elkezdtem szagolni. Egyből megütötte az a jellegzetes szag az orromat. Tényleg hányt. Kimentem és nem mondtam semmit. Azt akarom, hogy ő mondja el.*
- Mi van már nem egymással jártok wc-re hanem egymás után? *kuncogott Taemin.*
- Ahaaam! *kuncogtam kicsit és Seo is mosolygott.*
- Ez az új trend! *kuncogott Seo, de valami baj volt vele éreztem. Majdnem a tesóm szóval nekem nem tud hazudni. Kiskorunk óta együtt vagyunk, nem tud átverni!*
- Na jaa. . már a fiúk is csinálják! *kuncogtam.*
- Tényleg? Akkor én le vagyok maradva. *kuncogott.* - Na de egy pillanat hölgyeim nekem még van egy kis elintézni valóm! *kacsintott és elment.*
Seo kicsit még mindig sápadt volt.
- Nem akarsz nekem valamit elmondani? *kérdeztem.*
- Mit? *kapta fel a fejét.*
- Seo. . tudod, hogy nem tudsz átverni! *kulcsoltam össze a kezem a mellkasom előtt.*
- Mire érted ezt?
- Jaj Seo. . ne nézz hülyének!
- De nem értelek!
- Hánytál. .
- Dehogy! Neeem! Ezt honnan veszed?
- Mivel éreztem mikor bementem a wc-be.
- De nem én voltam!
- Persze. . nem baj. Ha nem akarod akkor nem mondod el, de aggódom miattad. . mi van veled? Terhes vagy?
- Neeem! Nem! Isten ments!
- Hát jó . . te tudod! *rántottam meg a vállam hát ha így elmond valamit, de nem tette. Feldühített kicsit.*
Majd becsengettek és mentünk órára. Nagyon unalmas volt és hiányzott Jonghyun, de közben dühített Seo viselkedése is. . nem volt kedvem semmihez se. Mikor vége lett végre az órának kimentünk és már mindenki az udvaron volt. Nem tudtuk mi az ezért kimentünk mi is. Mindenki nevetett és felnéztünk mi is majd megláttuk a bugyit amit Taemin kapott. Fel volt akasztva a zászlóhelyére. Azonnal nevetésbe törtünk ki. Nagyon vicces volt és megláttam a suli tetején Taemint és az elégedett mosolyát. Felvette kamerára a tömeget! Egyszer csak kilökték előre Soo-t és Bin-t kiknek égett a pofájuk és azt sem tudták mit csináljanak. A pofájukba röhögtem és hirtelen megláttam Jonghyunt Taemin mellett a tetőn. Nem hittem a szememnek így csak törölgettem a szemem, de még mindig ott volt. Azonnal elfutottam onnan és felmentem a tetőre én is.
- Kicsim! *mosolygott mikor meglátott.*
- Mit keresel itt?
- Jöttem a nagy keményeket megnézni! Meg téged!
- De te. .
- Shh! *csókolt meg.*
- Mi van a bordáddal?
- Csak most engedtek haza! Erre az egy napra! És ezt a napot veled fogom tölteni!
- Rendben! Minden percét! *fogtam meg a fejét mind a két kezemmel és a szemébe néztem.*
- Igen! Minden percét! *mosolygott és megcsókolt megint.*
- Szeretlek! Nagyon-nagyon! *öleltem meg óvatosan.*
- Én is! *megint megcsókolt és most már fulladásig csókolt egymást. Közben Seo is feljött és Taemin mellé állt.*
- De persze itt maradsz a suliba! És én is itt leszek! Bemegyek hozzád órára is jó?
- Oké! *bólogattam.* - Úristen. . el sem hiszem. *sírtam megint.*
- Naaa sshhhh! *mosolygott és a mellkasára tette a fejem. A szíve nagyon gyorsan vert és ezért is még jobban sírtam mert nem hittem benne, hogy szeret, de már tudom, hogy igen.* - Naaa! Mi a baj?
- Semmi! Csak szeretlek! Nagyon! *hüppögtem.*
- Én is! De még sem sírok!
- Tudom, csak örülök neked! *csak mosolygott és letörölte a könnyem majd hirtelen elsötétült minden és felébredtem.*
Csak elaludtam órán. . ezt nem hiszem el. . annyira valósághű volt. Mikor tényleg kimentünk szünetre a tömeg ott volt. Oda szaladtam és Jonghyunt kerestem. Valahogy minden ugyanúgy történt mint az álmomba, egy kivételével. Jonghyun nem jelent meg . . Seo ment fel Taeminhez és onnan nevetett a népen. Ott álltam mint egy hülye várva arra, hogy megjelenjen. De nem jött. Lassan elvonultam a tömegtől és az udvar másik felébe mentem. Nem is tudom, hogy képzeltem ezt. Neki pihennie kell és ez a legfontosabb. Pár óra elmaradt ezért az ügy miatt. Persze Taemin megúszta és nem kapott semmit, és kicsit örültem is neki, hogy nem kell bemenni órára. Ültem egyedül és bámultam magam elé. Egyszer csak oda jött hozzám Seo és Taemin.
- Mi a baj? *kérdezte Seo.*
- Semmi. *ráztam a fejem.*
- Naa! Látom rajtad!
- Nem fontos. . *ráztam még mindig a fejem.*
- Jonghyun? *néztek rám és én nem szóltam semmit, tartottam magam és csak bámultam ki a fejemből.* - Ő, igaz? *kérdezte Seo megint, de még mindig csak néztem* - Euuuun! *rázott meg, de még mindig semmit sem csináltam.* - Elhiszem, hogy hiányzik, de tudod még sok idő mire itt lesz veled és addig nem lehetsz ilyen! Nem láthatják, hogy össze vagy törve! Erősnek kell lenned!
- Jonghyun is ezt mondta. *motyogtam.*
- Na látod? Miatta! Hogy büszke tudjon lenni rád! Legyél erős!
- De azt hittem itt lesz. Azt hittem, hogy ott lesz Taemin mellett! Ezt álmodtam és minden úgy volt de ő nem jött. Ő miért nem jött ha minden így volt az álmomba is?
- Mert ő most kórházba van!
- Tudom, és tudom, hogy az ő gyógyulása a fontosabb.
- Igen!
- Gyenge lettem. .
- Nem! Csak szerelmes!
- Az a gyengeség. .
- Nem feltétlen!
- Lehet. .
- Figyelem! *hallottam az igazgató hangját.* - Bejelenti valónk van! Ma megint fognak menni a tanárok ellenőrizni a párokat! Tudom már régen voltak ezért is döntöttünk így. Köszönöm a figyelmeteket! Jaj és ezért az órák nem lesznek megtartva mert hamarosan érkeznek a tanárok az otthonotokba! Szóval sok szerencsét mindenkinek! *fejezte be majd oda jött hozzám.*
- Jó napot! *hajoltam kicsit meg.*
- Jó napot! Hallottam, hogy Jonghyun kórházba van.
- Igen!
- Nos magukat ott figyeljük meg szóval oda fog menni a tanár.
- Rendben! *bólogattam.*
- További szép napot! *hajolt meg majd én is és elment.*
- Akkor most haza mehetünk? *kérdezte Taemin. Suta.*
- Igen! *bólogattam.*
- Ez nagyszerű! *mosolygott.*
- Igen! Én gyorsan átöltözök és elmegyek Jonghyunhoz.
- De csak erősen! *ölelt át Seo.*
- Tudom! *bólogattam majd elindultunk.*
Mikor Taeminékhez értünk gyorsan átöltöztem és el is indultam Jonghyunhoz. Nem számított rám mert épp olvasott.
- Kicsim. *tette le azonnal a könyvet.* - Hát te?
- Elmaradtak az óráim mert jönnek ellenőrizni minket a tanárok!
- Oh értem! De ugye most már nem csak megjátsszuk magunkat?
- Nem! Dehogy! *ráztam a fejem.*
- Akkor gyere! *húzott magához és megcsókolt. Viszonoztam és viszonylag hosszú csók lett belőle.*
- Majd mesélek!
- Mit? Valaki bántott? Megverem!
- Neeem! Csak annyi, hogy Taemin tegnap kapott egy félreértés miatt egy mama bugyit, mindegy és arra ráírta, hogy Soo és Bin tulajdona és hát felakasztotta a zászló helyére.
- Komolyan? *kuncogott.*
- Igen és az egész iskola nevetett rajtuk meg minden és hát egyszer csak megjelentél, de rá kellett jönnöm, hogy csak álom volt. . aztán felkeltem és ugyanúgy volt minden csak te nem voltál ott.
- Jaaj édes! *ölelte át a derekamat.* - Mindig ott vagyok veled mondtam! *puszilta meg a szívem helyét.*
- Tudom, de akkor is! Jól esett volna a közelséged!
- De itt vagy nem? Nem foglak elengedni nyugi! *mosolygott.*
- Ne is! *bújtam hozzá.*
- Édes! *mosolygott majd megjött a tanár.*
- Jó napot! *köszönt majd mi is.*
- Jó napot! *húzta össze a száját Jonghyun és mosolygott.*
- Hogy érzi magát? *kérdezte a tanár.*
- Már sokkal jobban, hogy láthatom Eunt. *puszilt meg.*
- Tessék, üljön le! *adtam oda neki a széket.*
- Köszönöm. *ült le.* - Szeretnék pár kérdést feltenni.
- Csak tessék. *mondta Jonghyun.*
- Az első az lenne, hogy az első ellenőrzés óta hogyan változott a kapcsolatuk.?
- Hát mindenféleképpen jó irányba változott mivel azóta már tényleg egy pár lettünk. Ugyanis járunk. *mosolygott büszkén Jonghyun.*
- Oh hát akkor minden gratulációm az önöké, hogy ennyire megtudták szeretni egymást. *mosolygott a tanár is.*
- Köszönjük. *mosolyogtunk.*
- És ki a vezető? Ki az aki jobban dominál?
- Hát én. *kuncogtam.* - Nem, igazából nincs "vezető". Ez a kapcsolat nem olyan. Ketten döntünk a dolgok felől.
- Értem. Ez nagyon szép. Nos és mi az amin most változtatnának?
- Hát én azt, hogy Jonghyun ne legyen itt a kórházba.
- Én is ezt. Szeretnék a közelébe lenni és vigyázni rá! *puszilt meg ismét és mosolyogtunk egymásra.*
- Értem. Akkor ebben is egyet értenek.
- Még jó. *mosolyogtunk.*
- Milyen a szexuális életük?
- Hát még nem feküdtünk le egymással. *vakartam a tarkómat.*
- Valóban?
- Igen, nem akarjuk elsietni!
- Mások már rég túl vannak rajta. *jegyezte meg.*
- De mi nem túl lenni akarunk a dolgon hanem élvezni és mindig emlékezni rá, igaz? *néztem Jonghyunra.*
- Igaz. *csókolt meg.*
- Értem. És milyennek képzelik el?
- Olyannak mint egy álom. Amiből majd nem akarok felébredni. *mondta Jonghyun.* - És mindenképpen vigyázni fogok rá. Valamint olyannak, hogy neki se legyen kellemetlen élmény. *mosolygott kicsit.*
- Értem. És mit várnak a jövőtől?
- Azt, hogy még sokáig együtt maradunk és együtt élünk majd. *mondtam.*
- Örökre együtt leszünk, nem kell aggódnod! *simogatta az oldalam.*
- Szóval együtt élni örökre. És ha ennek vége? Már mint ennek a projektnek.
- Akkor is együtt maradunk és összetartunk. *mondta Jonghyun.*
- Értem. Talán más kérdésem nincsen önök felé ezért nem is zavarok tovább. Jobbulást! *állt fel.*
- Köszönöm! *mondta Jonghyun.*
- Viszlát! *hajoltam meg.*
- Viszlát! *hajolt meg ő is és kiment.*
- Végre elment. *rántott magához és elkezdte a nyakam harapdálni.*
- Héé! *kuncogtam.*
- Nem héé csak Jonghyun! *nyalt végig a nyakamon.*
- Tényleg ezt kéne csinálnod? *húztam össze a nyakam mert érzékeny.*
- Hanem mit? *kérdezte, de már fel is találta magát meg a fenekemre csúsztatta a kezét és belemarkolt.*
- Jonghyun!
- Eun! *hajolt a hasamba.*
- Na mi az? *simogattam a haját.*
- Szeretlek! *motyogta a hasamba.*
- Én is!
- De állíts le!
- Mert?
- Mert nem akarom, hogy te ne akard én meg igen és .. ahj.
- Akarnám, ha lehetne. De mivel kórházba vagy ezért semmiképp se meg tudod, hogy most piros betűs ünnep van.
- Tudom. . ezért mondom.
- De egy kicsit engedek neked ha akarod!
- Mennyit?
- Majd leállítalak ha elég.
- Oké! Imádlak! *csókolt meg, de nem gyengéden.*
- Én is! De azért ne egyél meg! *kuncogtam.*
- Bocsi. *és folytatta a csókot, de most már gyengédebben.*
Amíg csókolóztunk addig ő a fenekemet simogatta és néha belemarkolt. Ilyenkor kicsit előre toltam a csípőm felé és átkaroltam a nyakát. Majd felcsúsztatta a kezét a bordáimhoz és megszorította kicsit őket. Erre kicsit belenyögtem a csókba és megmarkoltam a haját. Kicsit abba hagytuk a csókot mert már nem volt levegőnk. Ő felnyúlt a pólómba és végig simított a hátamon miközben kicsatolta a melltartóm.
- Hé! *ijedtem meg kicsit.*
- Csak kicsit! *vette le rólam és felhúzta a pólómba majd egyből neki támadt a melleimre és nyalni, harapni kezdte őket. Apróbb puszikat is dobott rájuk.*
Mikor ezt megunta haladt lejjebb és a hasamat puszilgatta és simogatta. Nekem az is nagyon érzékeny ezért kicsit nyögtem meg sziszegtem közben. Megint rátért a fenekemre és megint megcsókolt. Belenyúlt a nadrágomba és úgy markolt rá a fenekemre. Felnyögtem kicsit és megtéptem a haját. Mire persze ő erősebben szorította a fenekemet. Van egy olyan érzésem, hogy ez megfog látszani. Mikor már nem bírt magával leállítottam.
- Ennyi? *nézett fel rám.*
- Igen! *öltöztem fel.*
- Nyaah. . *szomorodott el kicsit.*
- Mondtam! *igazítottam meg magam.*
- Csinos vagy, ne igazgasd magad! *puszilt a nyakamba.*
- Nem azért de nem nézhetek úgy ki mint akit most basztak szét.
- Nem nézel ki úgy!
- Akkor jó.
- Vége a látogatási időnek! *jött be a doki.*
- Rendben! *bólintottam.* - Legyél jó és vigyázz magadra! *csókoltam meg Jonghyunt.*
- Te is! *viszonozta.*
- Szia! *mosolyogtam.*
- Rád fogok gondolni! *tette az egyik ujját a fejére.*
- Én is! *pusziltam meg.*
- Szia! *mosolygott és elmentem.*
Haza felé csak rázott a hideg mert még mindig éreztem az érintéseit. Ha így folytatja tényleg ott lesz az első alkalmunk a kórházba.
- De eléggé eltelt az idő... *nézett fel az órára.*
- Kapásból elaludtunk és míg itt volt Hoon... na, mindegy. *sóhajtottam.*
- Mi lenne, ha nem mennénk ma suliba?
- Taemin! *engedtem el.* - Így is annyit lógunk.
- Seo, valamit már megbeszéltünk az egyetemmel kapcsolatban...
- Jól van tudom... akkor inkább vigyél el a Cat Coffee-ba... megígérted!
- De olyan lusta vagyok elmenni odáig... nem maradunk inkább itthon? *vágott kiskutya szemeket.*
- De Taemin... *hisztiztem.*
- De Seo... *hisztizett ő is.*
- Taemin!
- Seo!
- Jaaaj, oké... akkor nem megyünk sehova! *durciztam.*
- Ez az. *vigyorgott.* - Hé, jó lesz nekünk itthon is.
- Nem lesz jó!
- Seo, ne csináld...
- De!
- De ne!
- De csinálom azért is!
- Seo...
- Hagyjál... megígérted!
- Tudom, de...
- Akkor legközelebb ne ígérgess semmit! *hagytam ott, majd bementem a szobába, hogy felöltözzek.*
- Seo, ne csináld már! *jött utánam.*
- Persze... nem csinálok én semmit! *kapkodtam magamra a ruháimat.*
- Most meg hova mész?
- A Cat Coffee-ba... hova mennék?
- Egyedül?
- Nem! Elhívom magammal a szomszéd srácot...
- Seo!
- De Taemin megígérted! *léptem oda hozzá és simogattam a mellkasát.* - Csak reggelizzünk meg ott...
- Seo, fogd fel... nem mehetek!
- Mi az, hogy nem mehetsz? *hagytam abba, amit épp csináltam.*
- Mert felismertem az egyik pincér csajt...
- Mi van vele?
- Ellene is indítottak rendőrségi eljárást anno...
- Ja, hogy így megy... ahol megfordulnak a nőcskéid, oda soha többet nem megyünk?
- Seo, mondtam már! Erről nem én tehetek...
- Hát akkor én is elmondok neked valamit... Ide te se jöhetsz soha többet! *mutattam a nemi szervemhez és kimentem a szobából.*
- Várj már! *rángatott vissza és megölelt.* - Csak zaklatott vagy a bátyád miatt... nyugalom! Nem lesz semmibaj... *szeretem, amiért ennyire ismer.*
- De lesz baj!
- Nem, tényleg nem lesz semmi baj!
- Taemin, hogy ne lenne?! A bátyám utál téged és most ha hazamegy, le fog írni téged minden rossznak a szüleim előtt!
- Akkor tegye azt, nem érdekel! Majd bizonyítok és akkor változhat a véleménye!
- Nem kell bizonyítanod semmit, fogadjanak el ilyennek, aki vagy! *csókoltam meg.* - Bele se merek gondolni, mi lenne ha megtudnák, hogy mi volt a kapcsolatunk előtt...
- Azt nem mondjuk el senkinek... igaz?
- Dehogy! Az már a múlt... szeretlek!
- Én is szeretlek! Elvigyelek a Cat Coffee-ba?
- Ümm... nem kell. *mosolyogtam.* - Maradjunk itthon.
- Hé, csinálunk közösen kaját? *vigyorgott.*
- Aha. *bólogattam.* - Még úgy se csináltunk közösen.
- Tuti, hogy finom lesz.
- De előtte öltözz fel!
- Miért? Így nem vagyok jó?
- Nem, ne szaladgálj így.. és, ha jön valaki?
- Akkor lesz egy jó napja. *nevetett.*
- De nekem nem!
- Féltékeny vagy? *nevetett.*
- Mi? Dehogyis! *ráztam a fejem.*
- Na, perszeeeee. *csókolt meg újra és újra.* - Olyan édes vagy.
- Te nem! *nevettem.* - Na, öltözz fel! Mindig így fogsz járkálni?
- Nem, ha bejön a nagy meleg vagy a nyár akkor meztelenül...
- Hé!
- Most mi van? Neked az csak jó! *vigyorgott.*
- Persze, meg mikor majd meglátlak minden alkalommal elmegyek. *nevettem.*
- Legalább minden reggel úgy fog kezdődni, hogy letepersz... *nevetett ő is.*
- De ne beszéljünk erről!
- Na, mi az? Felizgultál? *harapott az ajkába.* - Vizuális vagy igaz?
- Taemin, hagyjál! *löktem rá a kanapéra, majd az ölébe ültem és úgy figyeltem őt.*
- Most hagyjalak vagy sem? *nevetett.*
- Csak maradj csendbe! *csókoltam meg és közben a hajába túrtam.*
- Várj! Ne!
- Mi van? *hagytam abba.*
- Szexelni fogunk? *vigyorgott.*
- Nem! *néztem rá hülyén.*
- Akkor ne csináld, mert felfog állni. *tolt le magáról.*
- Taemin! *húztam magamra és újra megcsókoltam. Majd kb két órán keresztül eljátszottuk, hogy húzom magamhoz, ő pedig eltol magától.*
- Feladom! *pihegte és rám feküdt.*
- Elfáradtál? *simogattam a haját és kuncogtam.*
- Ez fárasztóbb volt, mint egy szex. *kuncogott ő is.*
- Akkor mi lett volna, ha szexelünk? *nevettem fel.*
- Akkor nem fáradtam volna el ennyire.
- Mindegy... előkészítem a kaját, te addig öltözz fel. *toltam le magamról és felálltam.*
- De együtt csináljuk, igaz? *állt fel ő is.*
- Persze. *mosolyogtam, majd elindultam a konyhához, ő pedig ment felöltözni.*
- Készen vagyok! *lépett mellém és nyújtózkodott.*
- Na, mi az? Álmos vagy? *karoltam át a derekánál.*
- Egy kicsit. *ásított.* - De inkább éhes.
- Már délután 3 van... ne legyél álmos! Ehettünk volna hamarabb is, ha nem küszködünk két órát.
- Tudom, csak na! *majd készítettük tovább a kaját.* - Oh, csináljunk egy képet?
- Neeem, nem csinálunk!
- De tudod... a házassághoz kellenek képek... na, csak egyet!
- Jó legyen... de akkor csak egyet. *mosolyogtam rá. Majd csinált vagy 10 képet.* - Taemin, mondtam, hogy csak egyet!
- De kell nekem is. *csókolt meg.* - Majd erre fogom...
- Hülye! *ütöttem meg.* - Olyan perverz vagy!
- Annak is kell lenni! *vigyorgott. Nem sokkal később pedig készen lettünk vele, majd enni kezdtünk. Utána pedig lementünk a panel udvarához. Kellett egy kis friss levegő. Ő előre ment, mert én visszamentem a telefonomért. Majd mikor megpillantottam erősen gondolkozott valamin.*
- Min gondolkozol ennyire? *álltam elé, ő pedig rám nézett.*
- Min nem kellene gondolkoznom?
- Hm? Ezt most, hogy érted?
- Ja, semmi... csak kettőnkön gondolkoztam.
- És mire jutottál?
- Arra, hogy szeretlek.
- Ezt hallottam már tőled egy párszor... nem gondolod? *vigyorogtam rá.*
- Tudom, mert szeretném, ha tudnád. Szeretném, ha azt tudnád, hogy te nekem nem olyan vagy, mint a többi lány... sokkal több vagy annál.
- Micsoda? *még mindig vigyorogtam.*
- A szerelmem. *mosolygott.*
- És ez nálad mit jelent?
- Azt, hogy a lelki társam vagy...
- Oh, ilyet se lehet hallani egy sráctól.
- Mert én nem vagyok olyan, mint a többi...
- Igen, teljesen igazad van! Te nem vagy olyan, mint a többi... különleges vagy... persze a magad módján. *nevettem fel.*
- Ezt nem tudom, hogy bóknak kellene-e vennem. *nevetett ő is.*
- Vedd annak, aminek akarod! *mosolyogtam rá.* - Nekem akkor is fontos leszel, ha elhagysz...
- De nem foglak elhagyni!
- Megígéred?
- Igen! Na és te?
- Én se foglak elhagyni...
- Biztos?
- Biztos!
- Akkor adj egy puszit rá! *kérte.*
- Adok. *pusziltam meg, majd lerántott maga mellé.*
- Most már nem szabadulsz meg tőlem! *szorított.*
- Nem kapok levegőt. *toltam el.*
- Nem baj!
- Na, köszi! *nevettem.* - Majd, ha lesz egy gyereked és azt mondja, hogy: "Apa, anya fuldoklik és nem kap levegőt..." Azt mondod rá, hogy "Nem baj!" ?
- Hé, te most arra célzol, hogy lesz gyerekünk? *kuncogott.*
- Neeeeeem! *ráztam a fejem.* - Ez csak egy példa volt! Nekem nem kell gyerek...
- Na, persze... szóval, azt akarod, hogy legyen egy gyerekünk. *mondta, mintha nem is hallotta volna, amit az előbb mondtam.*
- Neeeeeem! Én ilyet nem mondtam! *ráztam még jobban a fejemet.*
- De igen, mondtál! Mit szeretnél elsőnek? *vigyorgott.*
- Mondtam... nem kell gyerek!
- Na, de ha egyszer mégis... *unszolt és már teljesen belemászott az arcomba.*
- Taemin.
- Kérlek, kérlek, kérlek... *puszilgatta a nyakam és közben simogatott.*
- Azt hiszed, hogy ezzel meghatsz? *néztem rá.*
- Miért? Nem? *hagyta abba.*
- De, szóval csináld! *nevettem, ő pedig folytatta tovább.*
- Mond! *mondta két levegővétel közben.*
- Kisfiút! *mosolyogtam.*
- Én kislányt akarok! *hadarta és abbahagyta.*
- Akkor, majd keresel egy olyan asszonyt, aki szül neked elsőnek lányt!
- Mi? Nekem nem kell más csak te! *harapta meg az ajkam és megcsókolt.*
- Anya, anya... mit csinál az a bácsi a nénivel? *kérdezte egy aprócska hang. Eltoltam Taemint és megnéztem, hogy mi a helyzet. Egy fiatal nő, a kislányával éppen a lakásukba tartott fel. Nem mondott neki semmit, csak mentek tovább.*
- Te mit mondtál volna neki? *vigyorgott rám.*
- Azt, hogy: "Egy idétlen srác próbál elcsábítani egy idétlen lányt."
- Idétlenek vagyunk? *nevetett.*
- Miért? Nem vagyunk azok? *nevettem én is.*
- Umm... lehetséges. Nem minden nap látsz olyanokat, akik utálták egymást és most szerelmesek...
- Miért? Szerelmesek vagyunk? *vigyorogtam.*
- Hát nem?
- Nem tudom eldönteni, hogy szerelmes lennék-e beléd. *kuncogtam.*
- Hé, ez csúnya volt! *durcizott.*
- Csak vicceltem. *pusziltam meg az arcát, majd egészen estig ott voltunk és beszélgettünk, mikor pedig idő volt lefürödtünk, majd mentünk aludni. Reggel hamarabb keltem, mint ő. Így figyeltem, ahogyan alszik. Olyan édes volt... viszont ez se tarthatott sokáig, mert mennünk kellett a suliba. Egy csókkal ébresztettem, meglepetésemre, pedig visszacsókolt.*
- Jó reggelt. *motyogta.*
- Szépségeset! *pusziltam meg.* - Meglepődtem, hogy visszacsókoltál, azt hittem, hogy alszol.
- Aludtam is, de gondoltam, hogy te vagy az. *mosolygott, majd törölte a szemét.*
- És, ha nem én lettem volna?
- Akkor kirugdostam volna az ágyból. *kuncogott.*
- Nagyon helyes! *ültem fel, majd felöltöztem. Csináltam magunknak reggelit. Visszamentem hozzá megnézni, hogy mit csinált, de újra bealudt.* - Taemin, kelj fel! Suli van!
- Nem! *mormogta.*
- Kész a kaja!
- Megyek. *pattant fel, mintha valami fontos ajándékot kapna. Rohant is a konyhához. Ettünk egy kicsit, majd amikor elkészült mentünk a suliba. Beérve pedig beszélgettünk egy kicsit, majd hamarosan Eun is megérkezett... viszont egyedül. Odajött hozzánk.*
- Sziasztok! *tette le a táskáját a padra.*
- Szia! *köszöntünk egyszerre.*
- Jonghyun? *kérdezte Taemin.*
- Kórházba. . *sóhajtott.*
- Hogy mi? *hüledeztem. Mi ez az egész?*
- Tegnap előtt elaludtam otthon és arra keltem, hogy valami nagyot durran. Kimentem, hogy megnézzem és Jonghyun feküdt a dohányzóasztalnál felrepedt szájjal és véresen. . *hajtotta le a fejét.* - Aztán megláttam két bőhöm nagy embert, kétszer akkorákat mint Jonghyun és úgy néztek rá mintha csak egy boxzsák lenne. Aztán tudjátok milyen vagyok, egyből nekik mentem és hát adtam is nekik, de erősebbek voltak kicsit és az egyik elkapott mire aztán Jonghyun felkelt és megvédett, de mindegy is! Elmentek, már azt sem tudom miért vagy hogyan és lekezeltem Jonghyun száját aztán elráncigáltam a dokihoz mert fájt a bordája és a doki azt mondta, hogy minimum 1 hónapig a kórházba kell lennie és feküdnie. Mivel eltört a bordája. Aztán elküldte a kórházba ahol ugyanezt mondták és most bent fekszik. *törölgette a szemét.*
- Te jó ég. *sokkolódtunk le.*
- De ki volt az a két ember? *kérdeztem.*
- Bin emberei . . *motyogta.*
- Hol az a patkány? *állt fel Taemin.*
- Ne! Hagyd! *rázta a fejét.* - Ettől nem lesz jobb senkinek se! Jonghyun se fog előbb helyre jönni!
- Oh drágám! *húztam magamhoz. Hihetetlenül megsajnáltam.* - Igaza van Eunnak! Ülj vissza és ne hősködj!
- Hiányzik! *fakadt ki.* - És ez az egész az én hibám. Miattam fekszik a kórházba! *hüppögte.*
- Shhh! Ne sírj! Nem a te hibád! Az a kis hülye nem bírt magával. . nem tudom még mit akar.
- Egy szép foltot tőlem is meg Jonghyuntól is. *mondta Taemin.*
- Nem kell! Ne foglalkozz vele! Jonghyun is ezt mondta!
- Igaza van! *mondtam.* - Ha piszkáljátok még jobban akkor csak elfajul a dolog.
- Igaz. . de olyan dühítő.
- Tudom, de pszt! *simogattam Taemin hátát, közben Banget öleltem. Szegény még mindig a könnyeivel küszködött.* - Te meg nyugodj meg! *pusziltam meg a homlokát.* - Jonghyun erős és pikk-pakk fel fog épülni! Már csak miattad is!
- Tudom, de akkor is rossz most így.
- Elhiszem! *ringattam kicsit.* - De várj! Akkor te most egyedül vagy otthon mi?
- Igen.
- Most már nem!
- Hm?
- Jössz hozzánk!
- Neeem! Nem akarok zavarni. *rázta a fejét.*
- Ne kezd! Te sosem zavarsz! Ott van Jonghyun ágya és cuccai, az ágyruhája még mindig az ő illatával van tele!
- Hm. . *rándult kicsit össze.*
- És tényleg nem zavarsz! És gondolom Jonghyun is örülne neki ha tudná, hogy valaki vigyáz rád!
- Az igaz. .
- Na látod? Az ő kedvéért! Meg az enyémért! Mert már olyan régen volt, hogy egy házba laktunk!
- Rendben! Tényleg régen volt.
- Hiányzik.
- Nekem is! *ölelt át.*
- Khm. . *köhögött Taemin.* - Én is itt vagyok.
- Jaj gyere ide! *húzta oda az ölelésünkbe.*
- Juj de jó nekem! Most már két csajom van. *kuncogott.*
- Felejtős! *mondta Bang.*
- Amiről Dinó nem tud az nem fáj neki. *kacsintott.*
- Hééé! *ütöttem meg.*
- Csak vicceltem tudod! *csókolt meg. Idióta.*
- De Dinó is így fogja fel a dolgokat? *gondolkozott picit el Bang.*
- Hogyan? *nézett rám Taemin.*
- Hát így. . hogy amiről nem tudok az nem fáj.
- Igen! *mondta szemrebbenés nélkül a szemébe.*
- Tényleg? *keseredett el, megint majdnem sírt.*
- Neem! Dehogy is! *mosolygott.*
- De így ugye? *törölgette a szemeit megint.*
- Nem! Csak vicceltem!
- Ez kurva rossz vicc volt most! *öleltem át Banget.*
- Tudom, bocsi!
- És ha tényleg így csak még te se tudsz róla? *nézett Taeminre.*
- Ölni tudna érted! Akkor szerinted?
- Nem tudom mit higgyek! Meg, hogy mit higgyek el neked!
- Az utóbbit! Tényleg ölni tudna érted!
- Taemin! *szóltam rá. Elég lesz most már.*
- Jó! *húzta meg magát.*
- Nyugi Bang! Jonghyun nagyon szeret!
- Biztos?
- Igen!
- Honnan veszed?
- Ahogy rád néz a suliba! A múltkor az órára bevitt téged csakhogy ne keltsen fel. És soroljam még? Törött bordával is megvédett téged! Szerintem ez egyértelmű.
- Hát ha te mondod. . reggel írt üzenetet!
- Elolvashatom?
- Aham! *adta oda.*
- Oh-oh. . hoppá! *mosolyodtam el.* - Miattad fog sokat mozogni az ágyba? *vigyorogtam rá sejtelmesen.*
- Igen! Megbeszéltük, hogy ha felépül akkor pótolunk és már legszívesebben ott megfektetett volna ahogy észre vettem rajta. Kitudja mit csinált mikor aludtam. Elaludtam mikor bent voltam nála és mikor felkeltem az ágyba voltam.
- Szerintem ezt inkább ne tudd meg! *kuncogtam.*
- Héé! *kuncogott ő is.* - Ellopta a bugyimat és azt szorongatja. . *akadt ki.* - Meg bevallotta, hogy mikor megakart erőszakolni akkor ellopta az egyik melltartómat. Tudod még mondtam is, hogy nem találom. .
- Komolyan? *kuncogtam.*
- A melltartó. *nevetett fel Taemin.*
- Na mi van? *nézett rá furán Bang.*
- Semmi!
- Naa! Mesélj már! *nyaggatta.*
- Semmi csak amit leművelt vele. . *rázta a fejét.*
- Miiit?
- Felvette és kitömte zoknival és azt fogdosta és ilyet szól: "Uh milyen jó lehet Eunnak. . én a helyébe egész nap a mellemet fognám." *nevette el magát megint.* - Meg azon aludt. Rátette a párnájára és elalvás előtt agyon nyalta meg. . na mindegy. *kuncogott.* - Hallottam rossz hangokat mondjuk azt. Ja igen és ha suliba volt vagy valahova ment akkor ott lógott az ajtaján és mikor haza jött egyből: "Uh . . Eun már vár bent!" Leemelte a melltartódat és néha volt mikor suliba jött haza és fura hangokat hallottam utána meg egész nap az volt, hogy Eun így, Eun úgy, de utálom ám, de hát ezt csinálta meg azt csinálta. Meg olyan jó a feneke meg a melle meg az arca is szép csak kár, hogy utálom. És ezt hallgattam egész nap.
- Tényleg? *pirult el egy kicsit.*
- Igen!
- Na és te azt mondod, hogy ez az ember nem szeret? *kérdeztem.*
- Jól van naa. *takarta az arcát.*
- Jaj te kis butus!
- Tudooom! Nyaah. . ne csengessenek be! *hisztizett a csengő hangjára.*
- De-de! Na gyere! *fogtam meg a kezét.*
- Én már nem is kapok semmit? *kérdezte Taemin.*
- De! *csókoltam meg.* - Na ennyi! *mosolygtam és elmentünk órára.*
Az óra unalmas volt, hihetetlenül... Bang folyamatosan Jonghyun üzenetét olvasta. Ám a tanár észrevette ezt.
- Bang kisasszony maga mit csinál? *kérdezte a tanár.*
- Semmit! *rázta a fejét.*
- Hát azt látom. . legalább is a tananyaggal nem foglalkozik.
- Szánalmas kurva. *mondta Bin. Hülye nyomorék.*
- Kérem számoljon be, hogy mit jegyzett meg ezen az órán! *ült le a tanár ő pedig felállt.*
- Hát öhm. . *kezdtem bele. Majd mondta és mondta.*
- Köszönöm! *állította meg a tanár.* - Ez igaz, hogy rizsa szöveg volt, de legalább talpra esett és néhány mondatot megjegyzett. *állt fel megint, ő pedig leültem.*
Mikor vége volt mentünk le, Bang elment a büfébe én pedig addig megkerestem Taemint.
- Szia édes! *pillantottam meg és odahúztam magamhoz.*
- Szia cica. *lépett közelebb és adott egy puszit.* - Mi a helyzet?
- Hiányzoooool.
- De, hiszen csak egy óra volt. *vigyorgott.*
- Tudom, de én azt szeretném, ha mindig velem lennél... mi lesz, ha egyszer meglátsz egy szebb nőt, mint én?
- Olyan nem fog előfordulni. *puszilt meg.*
- Ajánlom is, mert nagyon megverlek! *kuncogtam.*
- Büntess! *suttogta és beleharapott a nyakamba.*
- Ne a suliban! *toltam el.*
- Akkor majd otthon? *kuncogott.*
- Talán. *vigyorogtam rá sejtelmesen.*
- Előkészítjük a gyerekeket! *nevetett.*
- Hülye! *ütöttem meg. Majd hamarosan csatlakozott hozzánk Bang.*
- Sziasztok! *köszönt.*
- Szia! *köszöntünk.*
- Na mi van? Megy a boldogsághormon? *kérdezte Taemin.*
- Már kellett. *harapott a csokiba.*
- Elhiszem. De felépül hamar.
- Ne beszéljünk mindig róla jó? *mondta.*
- Persze, megértem! *mondta Taemin.*
- Ki ez a srác? *mutattam.*
- Jonghyun! *emelte fel a fejét Bang.*
- Nem! *néztem rá kicsit furán.*
- De! Jonghyun haverja, Jonghyun. Mindjárt jövök! *ment oda hozzá.*
- Te ismered? *kérdeztem Taemintől.*
- Nem. *nézett furcsán.*
- Lecserélt téged Jonghyun. *kuncogtam.* - Most már nem te vagy a legjobb barátja.
- Hééééé, ilyet ne is mondjál!
- Kis meleg... *kuncogtam.*
- Seo! *rántott magához és megharapott.*
- Most mi van? Úgy viselkedtél! *nevettem ki.*
- Ez nem igaz!
- De igen... szóval puszikállak és legyen közös gyereketek! *nevettem még mindig.*
- Itt hagylak! *durcizott be és elindult.*
- Gyere vissza te suta! *fogtam meg a kezét.* - Az én egyetlen hetero szerelmem vagy! *csókoltam meg, de olyan erősen csókolt vissza, hogy fájt.* - Áú!
- Megérdemelted! *kuncogott.*
- Tudom. *csaptam a fenekére.*
- Szeretlek. *csókolt meg.*
- Én is szeretlek. I luv u. *kuncogtam.*
- I luv u? *nevetett.*
- Igeen... nem tetszik? Újfajta megnyilvánulásom. *nevettem én is.*
- A szleng hatalma. *kuncogott* - Valamiért így jobban tetszik: I love you.
- De így olyan vicces kiejteni... I luv u.
- I luv u. *utánzott.*
- Édes vagy. *simítottam végig az arcán.*
- Te édesebb. *mosolygott, majd jött oda Bang.*
- Na? *kérdeztem. Nagyon kíváncsi vagyok.*
- Csak Jonghyun kérte, hogy jöjjön be megnézni hogyan vagyok.
- De édes. Kis megfigyelőt aggatott rád?
- Aham.
- Édes.
- Tudom.
De be is csengettek és mentünk órára. Ez az óra se volt jobb, de legalább viszonylag hamar eltelt.
- Na mizujs? *kérdezte Taemin.*
- Semmi, túléltük ezt az órát is. *ültem le mellé.*
- Én is. Baszott nagy mákom volt. *kezdett mesélni.*
- Na? *kérdezte Bang.*
- Majdnem én feleltem, de semmit nem tudtam. . és erre pont az előttem lévő gyereket választotta a névsorba, utána azt leültette és utána meg az utánam következőt választotta. Már nagyon izgultam, hogy én fogok felelni.
- Jaj összehoztál volna valamit mint én az előző órán! *legyintett.*
- Igaz, talpraesett vagyok.
- Az. . csak nehogy én dobjalak el mert akkor a fejedre esel! *kuncogott.*
- Hahahaa. . de erős lettél! *kuncogott Taemin is.*
- Mindig is az voltam!
- Igeen? Seo! Ki az erősebb? *fordult Taemin felém.*
- Bang! *mondtam egyértelműen.*
- Hééé!
- Bocsi, de nézz rá! *kuncogtam.*
- Hát. . olyan Dinós. . *nézett végig rajta Taemin.*
- Dinó se gyenge! *jegyeztem meg.*
- De nem ám. . *harapott Bang a szájába.*
- Ohohoh! Taemin láttad azt! *karolt Taeminbe és folyamatosan Bangre mutattam. Jujcsiiii.*
- A szájharapást? *kuncogott Taemin.*
- Igen! Láttad?
- Igen! Kanos a kis Bang. *nevetett fel Taemin.*
- Héé! *pirult el kicsit.* - Nem is!
- Deee! Azért pirulsz! *cukkoltam.*
- Juj mi lesz itt. . 1 hétig nem jönnek suliba és végig szeretkezik azt a hetet. *kuncogott Taemin.*
- És neked az bajod lesz? *kérdezte.*
- Oooooh! Na de Bang! *kuncogtam.* - Azért ügyesen!
- Ja utána meg azért nem jönnek mert egyik sem tud menni. *kuncogott még mindig Taemin.*
- Te sem fogsz tudni menni ha otthon elkaplak! *mondtam neki és komoly arccal néztem rá.*
- Büntess! *suttogta. Ez olyan hülye.*
- Juj de megütlek! *kuncogtam.*
- Azt hiszem tényleg zavarni fogok. *kuncogott.*
- Dehogy!
- Nem zavarsz ha nem érdekelnek a hangok! *kuncogott Taemin.*
- Nem zavar, de akkor bent alszok a kórházba Jonghyunnal.
- Ott nem szabad! Az egy kultúrállt hely! *mondta Taemin.*
- Nem is ott akartuk. . *nyújtotta a nyelvét.*
- Pedig milyen izgi mááár. Sosem tudod ki nyit be és ki nézi az ablakból, hogy ti mit csináltok. . *kuncogott Taemin. Beteg állat.* - Na csak kerüljek kórházba. .
- No-no! Nem fogok hozzád bemenni! *kuncogtam.*
- Héé!
- Csak vicceltem! *öleltem át.*
- Na azért! *puszilta meg a homlokom.*
Aztán becsengettek és mentünk órára. Ezentúl minden szünet ilyen jól telt és az órák is elfogadhatóak voltak.
- Na akkor most mi lesz? *kérdezte Taemin a nap végén.*
- Elmegyünk Banghez, összepakoljuk pár cuccát és elmegyünk haza. Ott szépen kipakolunk mi amíg ő elmegy Dinózni!
- Uhh . . Eunnie cuccot pakolunk? *kérdezte Taemin.*
- Így csak Dinó hívhat! *szólt rá.*
- Bocsi. *kuncogott.* - Még a végén megtaláljuk a dinós tangáját és az egyéb mocskos titkaidat! *bökte meg.*
- Neeem! Te nem pakolod a cuccom! Majd én kipakolom!
- Tuti? *kérdeztem.*
- Ahüm!
- Jó, de segítek majd, jó?
- Okés! *mosolygott és elindultunk hozzájuk.* - Ne nézzetek körül mert elég nagy a kupi. . *vakarta a fejét.*
- Biztos nem volt semmi még? *fogta meg Taemin, Dinó boxerét ami a kanapén hevert.*
- Az az enyém! *ragadta magához.* - Nem történt semmi csak épp szeretem ha a közelembe van!
- A farka?
- Taemin! *szóltam rá.*
- Igen! Mert neki van! Nem is kicsi! *köhögött.* - Na mindjárt jövök!
- Segítek! *mondtam.*
- Hát ha akarsz. *mosolygott, majd bementünk a szobájába és elkezdtünk pakolászni.*
Mikor végeztünk vele elindultunk hozzánk és ott gyorsan kipakolt Jonghyun szobájába. Majd elment Jonghyunhoz.
- Taemin! *kiáltottam be a szobába.*
- Hm? *kérdezte. Már megint csak egy boxer volt rajta.*
- Hé! Öltözz már fel! *szóltam rá.*
- Nincs kedvem. *makacskodott.*
- Tutira összenyomkodom a foltjaidat, ha nem bírsz magaddal.
- Ezekre a szépségekre gondolsz? *mutogatott a mellkasára.*
- Nagyon szépséges... mit ne mondjak....
- Gyere ide, cica! *húzott közel magához.* - Nekünk még valamit be kell pótolnunk.
- Taemin... mondtam már, nem csinálunk gyereket...
- Gyereket nem is kell. *vigyorgott, majd behúzott a fürdőszobához.* - Kád vagy tusoló?
- Hm? *néztem rá furcsán.* - Neeeeem, Taemin neeeeeemm! *eszméltem fel.*
- Naaaaa!
- Nem szexelünk a fürdőszobában! És elmondanám, hogy amíg itt van Bang addig pedig végképp nem!
- Tessék? Hogy mi? *akadt ki.*
- Neked, hogy esne, ha a másik szobában a legjobb barátod szexelne, te pedig nem?
- Pacsiznék vele.
- Istenem... férfiak... *forgattam a szemem és kimentem a konyhába. Szomjas voltam.*
- Felőlem akár hármasban is tolhatjuk. *erre a mondatára kiköptem az ásványvizet sugárba.*
- Takarodj! *mutattam neki a nappali felé.*
- Csak vicceltem...
- Húzzál innen! *löktem meg és bementem a szobánkba, majd lehuppantam az ágyukra.*
- Csak vicc volt Seo... *ült le mellém.*
- Tudom jól, hogy Bang cuki, de örülnék, ha nem hánynád a szememre...
- Én ilyet nem mondtam!
- Jaj, Taemin ne csináld már... a vak is látja, hogy ő is bejönne neked! *vágtam hozzá lenéző pofát.* - Ahogy beszélsz vele, ahogy nézel rá...
- A-a-az egy dolog... *nyelt nagyot.* - Nem tagadom.... Eun tényleg nagyon csinos lány és őt is eltudnám képzelni barátnőmnek... de...
- Hogy te mekkora pofátlan vagy! *kezdtem ütni.*
- Seo, csak őszinte voltam! *fogott le.*
- Hagyjál! Ne érj hozzám... *kapálództam.* - Undorító vagy!
- Seo! Csss! Nyugi! *próbált nyugtatni, majd megölelt és ott sírtam a mellkasán.*
- Hagyjál békén... te kis hímkurva! *ütöttem tovább, de ott zokogtam mégis rajta.*
- Már megint felzaklattad magad... újra előjött az akkori reggel?
- Ühüm. *motyogtam.* - Utállak... dugjál meg minden csajt! Húzzál a francba!
- Te jó ég... mi lesz veled, ha megjön, ha most ilyen vagy? *sóhajtott.* - Csinálok neked teát!
- Itt ne merj hagyni vagy elhagylak! *szorítottam magamhoz.* - Utállak!
- Az előbb elküldtél a fenébe... *kuncogott, majd addig sírtam míg el nem aludtam. Mikor felébredtem az ágyunkba voltam, már egészen este volt, de ő nem volt ott.*
- Taemin... Taemin... *szólítgattam, de nem volt sehol. Bementem Banghez, aki éppen tanult.* - Szia. Zavarlak?
- Nem, dehogy. *tette el az egyik könyvét.*
- Nem láttad véletlen Taemint? Elaludtam és aztán eltűnt.
- Eltűnt? *kérdezte furcsállva.* - Nem, nem láttam... egész végig itt ültem a szobában.
- Jonghyun levegő, mi? *vigyorogtam.*
- Igen. *kuncogott.*
- Ne is mond... mikor összevesztem anno Taeminnel, az ő takarójával kellett aludnom. *kuncogtam.* - Persze akkor is én aludtam a kanapén... na, mindegy... Összevesztem... *eszméltem fel.* - Basszus!
- Na? Mi a baj? *szegény még mindig érthetetlenül nézett.*
- Összevesztünk miattad! *fogtam a fejem.* - Félreértés ne essen! Nem azért, mert itt laksz! Mind a ketten azt akarjuk, hogy itt legyél, mert biztonságban vagy!
- Akkor mégis miért?
- Hát... ezt majd Taemint kérdezd... *vontam meg a vállam, majd kimentem és nyitva hagytam magam mögött az ajtót. A nappali ablakát dobálták, így kinyitottam. Taemin állt ott egyedül.*
- Seo! *mondta.* - Végre! Már kezdtem fázni!
- Hát akkor gyere be, te idióta. *kuncogtam rajta.*
- Nem, még nem!
- Akkor mikor? *kérdeztem, majd Bang is mellém állt.*
- Oh, helló Eun! *integetett neki.*
- Szia! *integetett vissza, majd elment valamerre a lakásba, de szerintem tisztán hallotta a beszélgetésünket. Sőt az egész panel.*
- Azt akarom, hogy tud... szeretlek! És nem mást... hanem téged! Te vagy számomra minden és az egyetlen személy, aki mellett örökre letudnám élni az életem! I luv u. *kiáltotta és mosolygott.*
- Az én idiótám maradsz örökre. I luv u. *mondtam neki vissza, örülök, hogy így megjegyezte. Egyszer csak elhallgatott, majd mutatott a kezeiből egy szívet. Így én is visszamutattam neki.*
- I luv u. *mondta újra.*
- I luv u too. *kuncogtam, majd ő is.* - Gyere fel szívem!
- Igazán nem kellett volna kisfiam! *kiáltott le a felettünk lakó öreg néni.* - Gyere vissza 10 év múlva, ha élek és lehet köztünk valami. *mondta, majd ledobta Taeminnek az egyik mamabugyiját és bement. Nagy nevetésben törtem ki, Taemin meg ott állt, mint egy félős kisfiú.*
- Gyere fel szívem! *kuncogtam.*
- Rohanok! *vigyorgott és felkapta a bugyit, majd feljött. Beérve a lakásba pedig bedobta a fürdőszobába.*
- Minek az neked? *nevettem.*
- Majd holnap meglátod! *nevetett ő is.* - Sajnálom! *ölelt meg és megcsókolt.*
- Én is. *csókoltam viszont.*
- Többet nem mondok ilyet... soha! Számomra tökéletes vagy!
- Remélem. *bólogattam. Majd a konyhába mentem és szedtem magunknak vacsorát.* - Bang, gyere! *kiáltottam neki.*
- Megyeeeek! *kiáltotta vissza.* - Hm... finom illatok.
- Még délután együtt csináltuk Taeminnel. *mosolyogtam.*
- Akkor nem biztos, hogy eszek belőle, ha Taemin keze is benne van. *kuncogott.*
- Héééé! *szólt rá Minnie.*
- Finom lett, nem kell aggódnod! *nevettem.*
- Akkor jó! *mosolygott, majd enni kezdtünk.* - Hm... tényleg finom!
- Ugye? *mosolyogtam vissza rá.* - Mondtam!
- Oh, várj! *pattant fel Taemin és keresgélni kezdett. Azért amióta itt lakok sokkal nagyobb rend van, mint előtte.* - Ez Jonghyun egyik bögréje! Még a neve is rajta van... nyugodtan használhatod! *nyújtotta át Bangnek. Kedves volt tőle.*
- Köszönöm. *fogadta el.*
*Majd ettünk még egy kicsit és utána sorban elmentünk fürdeni. Mikor pedig idő volt, mentünk lefeküdni aludni is.*
- Szerinted jó lesz itt Bangnek? *kérdeztem kicsit félve.*
- Reménykedjünk benne. *bólogatott Taemin.*
- Én mindent megteszek, hogy boldog legyen!
- Én pedig mindent megteszek azért, hogy te legyél boldog!
- Köszönöm. *pusziltam meg.*
- Szeretlek.
- Szeretlek.
- Mikor szexeltünk... akkor más voltál. *bámulta a plafont.*
- Ezt, hogy érted? *ültem fel és őt néztem, majd rám nézett.*
- Nem tudom megfogalmazni...
- Hát szívem... azzal a szexszel egy olyan vadmacskát hoztál ki belőlem, amit ezek után soha nem tudsz majd újra megszelídíteni. *csókoltam meg, majd ráfeküdtem a mellkasára.*
- Kihívás elfogadva! *simogatta a vállamat, ahogy érte. Közben pedig mind a ketten elaludtunk. Reggel mikor felkeltem, nem volt mellettem. Gyors összekészülődtem, majd felöltöztem. Mikor kiléptem a szobából, ők a nappaliban kávéztak. Már mind a ketten készen voltak.*
- Jó reggelt! *szóltam kicsit félve.*
- Áh, jó reggelt! *vigyorgott 10000 W-tal Taemin.*
- Neked is! *mosolygott Bang.* - Azt hittük már fel se kelsz...
- Kissé kimerültem tegnap... *vakartam zavartan a tarkóm, majd a konyha felé vettem az irányt. Hagytam őket tovább beszélgetni. Ettem egy kicsit, majd megittam a kávémat.*
- Indulhatunk? *kérdezte Bang és végig simított a hátamon.*
- Mit mondott? *kérdeztem, de nem néztem rá.*
- Ezt azt. *mosolygott.*
- A bátyámat?
- Is.
- És?
- Meg ezt a tetszik nem tetszik dolgot...
- Oh, mindegy... hagyjuk, csak nekem kínos! *pattantam fel.* - Menjünk! *fogtam meg a kezét, majd kivezettem a nappaliba.*
- Várjatok! *toppant meg Taemin. Majd egy alkoholos filccel a kezében a fürdőbe ment, majd ki is jött.*
- Mi a baj? *kérdeztem.*
- Jaaa, csak rá írtam, hogy Bom Soo és Bin tulajdona... valami jó látható helyre kiakasztom a suliban. *kuncogott.*
- Hülyeeee! *szóltunk rá.*
- Na, majd meglátjátok! *karolta át a derekamat, majd elindultunk.*
- Olyan kis gyerekes vagy. *mondtam a suli aulájában.*
- Akárcsak Jonghyun. *kuncogott Bang.*
- Héééé, röhögni akarok! *nevetett Taemin.*
- Bezzeg, ha tudnák, hogy valójában azt te kaptad...
- Csss! *puszilt meg.* - Erről senkinek se kell tudnia.
- Jól van. *fogtam meg a kezét.* - Tényleg Bang... mit tanultál tegnap annyira?
- Ja, filozófiát... lehet doga lesz.
- Hogy mi? Hol voltam én ilyenkor? akadtam ki.*
- Lógtál. *kuncogott. Majd kaptam egy sms-t és megnéztem, hogy mi az: "Engedd el!" Körbenéztem, de nem láttam senkit. Elraktam a telefonom és elengedtem Taemin kezét.*
- Na? Mi a baj? *kérdezte Taemin.*
- Jaaa, bocsi... hideg a kezed. *motyogtam. Komolyan kiakasztanak ezek az smsek, tiszta stressz az életem, nem csodálkozok azon, hogy ennyire labilis a természetem.*
- Ki volt az? *kérdezte Bang.*
- Csak a szolgáltató.
- Mit akart?
- Lejárt az internet kreditem. *hazudtam nekik.* - Bocsánat!
*Léptem el mellőlük, majd egyenesen a wc-hez mentem hányni. Borzasztó rosszul éreztem magam... minden ez a hülye zaklató hibája. Kimostam a szám, majd bevettem egy rágót és visszamentem hozzájuk.*
- Minden rendben van? *kérdezte Bang.* - Egy kicsit sápadt vagy.
- Persze, jól vagyok... nincs miért aggódni. *mosolyogtam.*
Mikor "meguntuk" az ölelést belenéztünk egymás szemeibe.
- Szép vagy! *motyogta.*
- Köszi. *pirultam kicsit el.*
- Ez az igazság! És csak az enyém vagy! *simogatta a derekam.*
- Igen! *mosolyogtam.*
- Bin meg bekaphatja a saját faszát.
- Ne beszéljünk róla jó?
- Jó. Bocsi.
- Semmi baj csak többet ne!
- Okés megértem.
- Akkor jó. *hajtottam a fejem a vállára és szerintem nem sokkal utána be is aludtam. Mivel az este nem sokat aludtam ezért elég kimerült voltam és olyan jó volt a közelsége. Nem tudom mennyit aludhattam, de mikor felébredtem ott feküdtem mellette.* - Hm? *ültem fel hirtelen.* - Mi történt? *néztem körbe.*
- Elaludtál!
- De mit keresek az ágyba?
- Behúztalak magam mellé, hogy kényelmesebb legyen!
- De így neked nincs helyed!
- Nekem van bőven helyem! *mosolygott és végig simított a kezemen.*
- Jaj. *sóhajtottam és vissza dőltem hozzá.*
- Aludtál te este?
- Hát. . nem sokat.
- Mert?
- Folyton hangokat hallottam és árnyékokat láttam. . de nem akartam mondani, hogy ne aggódj még jobban miattam.
- Jaj te butus! Elmondhattad volna. Igaz, hogy jobban aggódom érted, de legalább megtudtalak volna nyugtatni és aludhattál volna többet.
- Persze, azért jövök be hozzád, hogy aludjak és foglaljam a helyed?
- Ezt én egyáltalán nem így látnám!
- De akkor is. .
- Butus!
- Mindegy, kibírom!
- Nem mondom, hogy ott altatom Jonghyunt mert, ne értsd félre, bízok benned, de néha el tud borulni és félek, hogy nem megvéd hanem elcsábít tőlem vagy rosszabb. . bánt téged.
- Jaj nem olyannak tűnik!
- A látszat néha csal!
- Igaz, én sem gondoltam volna, hogy te ilyen is tudsz lenni.
- Na látod?
- Jól van, de el is utasítottam volna ezt, hogy aludjon ott.
- Akkor jó.
- Erős leszek és majd a te pizsidbe alszok! Ma is a te pólód volt rajtam! *mosolyogtam kicsit.*
- Nálam is itt volt! De nem csak a pólód! *kacsintott.*
- Hé! Mi? Mi? *hüledeztem.*
- Shh! *csókolt meg.*
- De mi?
- Na találd ki!
- A melltartóm? Csak mert az egyiket nem találom! Már rég óta. .
- Azt még akkor vittem el mikor megakartalak erőszakolni! *vakarta a fejét.*
- Te perverz! És. . és mit csináltál vele?
- Nem akarod azt te megtudni! A lényeg, hogy az már az enyém marad!
- Hát valahogy nem is akarom visszakapni! De akkor mimet?
- Gondolkozz!
- Hm. . *gondolkoztam el és egyszer csak azt vettem észre, hogy végig simít a lábamon és közben egy ruhadarabot húz a kezével majd a hasamon is végig simított és megmutatta a bugyim.* - Te perverz! *kaptam ki a kezéből.* - Te hülye!
- Add vissza!
- Nem!
- Akkor bünti lesz! *harapott a nyakamba.*
- Hallod neked pihenned kéne! *húztam össze a nyakam mert nagyon érzékeny.*
- Add vissza akkor pihenek! *zsarolt meg.*
- Huh, hogy te. . jaaaj csak épülj fel! Olyat kapsz! *adtam neki vissza.*
- Milyeeet?
- Olyat, hogy megint ide kerülsz! *kuncogtam.*
- Nem hiszem azt! Dee. . szexuális túltengésbe! *kacsintott.*
- Hülye! *nevettem el magam.*
- Vagy olyanom nem lesz? *fogta meg a combom belsejét.*
- Ha ezt csinálod akkor lesz! De csak otthon! És majd csak ha kiengednek! És rendesen felépülsz!
- Persze mert olyan vad lennél, hogy eltörnéd a bordámat megint mi? *nézett rám sejtelmesen.*
- Igen! Még az is meglehet. *pusziltam meg a száját majd megcsókoltuk egymást. Beleremegtem és közben a combomat markolászta.*
- Oh akkor pont jót fogtam ki. *motyogott közben.*
- Igen. Azt hiszem én is. *folytattuk a csókot.* - Álljunk le jó? *motyogtam de harapta az ajkamat.*
- Miért?
- Mert ez egy kórház! És te most beteg vagy és pihenned kell! *toltam el.*
- Gonosz vagy!
- Tudom, de a te érdeked akarom!
- Tudom! Csak tudod nagyon kívánlak. . *nyögte ki.*
- Én is! *láttam egy kicsit meglepődött.* - De majd ha felépülsz! Ígérem mindent bepótolunk! Jó? *fogtam meg az arcát és a szemébe néztem.*
- Szeretlek! *mosolygott és átölelt.*
- Én is! *bújtam hozzá.*
- Tudom! *mosolygott.*
- Akkor jó. *mosolyogtam én is.* - Olyan édes vagy ilyen kis sápadtan!
- Nee! Szerintem nem. *takarta el magát.*
- Mint egy kislány. *kuncogtam.*
- Nem tetszik?
- De!
- Akkor jó.
- De nagyon édes vagy!
- Köszi! Jobb, hogy itt vagy! Haza se engedlek!
- Nem is kell! Legszívesebben itt maradnék veled! Csak nem lehet! *sóhajtottam.*
- Hát ez az. . *sóhajtott ő is.*
- De majd gyorsan felépülsz ugye és pótolunk! *könnyezett be a szemem.*
- Ne sírj! Felépülök és megyek haza hozzád jó? *fogta meg az arcom.*
- Jó tudom, de akkor is rossz így. *szipogtam.*
- Tudom, nekem is! De sietek jó?
- Ne! Inkább épülj fel rendesen!
- Rendesen felépülök, de sietek is! Jó? *törölt le egy könnycseppet az arcomról.*
- Oké! *bólogattam.*
- Édes! *mosolygott és megcsókolt.*
- Olyan jó ezt megint hallani. *mosolyodtam el.*
- Igen?
- Ühüm.
- Akkor sokszor mondom! Édes! Édes! Édes! Édes! *hajolt a nyakamhoz és belesuttogott a fülembe.*
- Jó-jó elég! *mosolyogtam.*
- Végre mosolyogsz! *puszilt meg.*
- Mert te ezt hozod ki belőlem!
- Örülök neki!
- Hihi. *mosolyogtam.*
- Tényleg nagyon édes vagy! *mosolygott.*
- Köszi! *mosolyogtam és bejött a nővérke.*
- Lejárt a látogatási idő.
- Oh. . rendben! *mondtam majd ránéztem Dinóra.*
- Legyél jó! És vigyázz magadra!
- Rendben! Te is és pihenj!
- Pihenni fogok!
- Ajánlom is! Na szia! *csókoltuk meg egymást és lassan elszakadtunk egymástól majd haza mentem.*
Minden olyan üres volt és megint rémisztő. Ettem kicsit majd nekiálltam a házinak amit nagy nehezen megírtam. Mikor végeztem vettem egy forró fürdőt és bebújtam az ágyba. Néztem a plafont és nem tudtam aludni. Annyira rossz volt. De lassan elaludtam és nem álmodtam semmit. Szerencsére. Reggel nagyon fáradt voltam, de nagy nehezen felkeltem és csináltam magamnak egy kávét. Megittam szép lassan és elkezdtem készülődni. Megint kicsivel előbb lettem kész, de most elindultam a suliba. Nagyon lassan sétáltam mikor megcsörrent a telefonom. Azonnal a kezembe kaptam és láttam, hogy jött egy üzenetem. Jonghyun volt az. Olyan édes volt.
"Legyen szép napod és vigyázz magadra! Sok-sok jó jegyet szerezz és figyelj órán! Nagyon szeretlek és épülgetek! Csak miattad nem mozgok annyit az ágyba! De lesz olyan, hogy miattad fogok a legtöbbet mozogni az ágyba! ;) Szia Eunnie! Várlak! ♥"
Ezt írta nekem és én annyira feldobódtam tőle, de közben kicsit rossz is volt, hogy nem volt itt velem. Mikor beértem a suliba Taemin és Seo már ott voltak. Odamentem hozzájuk, jól esett, hogy most itt vannak. Azt hittem ma is egyedül kell lennem.
- Sziasztok! *tettem le a táskám a padra.*
- Szia! *köszöntek egyszerre. Édesek voltak.*
- Jonghyun? *kérdezte Taemin.*
- Kórházba. . *sóhajtottam.*
- Hogy mi? *hüledezett és Seo szemei is kikerekedtek.*
- Tegnap előtt elaludtam otthon és arra keltem, hogy valami nagyot durran. Kimentem, hogy megnézzem és Jonghyun feküdt a dohányzóasztalnál felrepedt szájjal és véresen. . *hajtottam le a fejem.* - Aztán megláttam két bőhöm nagy embert, kétszer akkorákat mint Jonghyun és úgy néztek rá mintha csak egy boxzsák lenne. Aztán tudjátok milyen vagyok, egyből nekik mentem és hát adtam is nekik, de erősebbek voltak kicsit és az egyik elkapott mire aztán Jonghyun felkelt és megvédett, de mindegy is! Elmentek, már azt sem tudom miért vagy hogyan és lekezeltem Jonghyun száját aztán elráncigáltam a dokihoz mert fájt a bordája és a doki azt mondta, hogy minimum 1 hónapig a kórházba kell lennie és feküdnie. Mivel eltört a bordája. Aztán elküldte a kórházba ahol ugyanezt mondták és most bent fekszik. *törölgettem a szemem.*
- Te jó ég. *sokkolódtak le.*
- De ki volt az a két ember? *kérdezte Seo.*
- Bin emberei . . *motyogtam.*
- Hol az a patkány? *állt fel Taemin.*
- Ne! Hagyd! *ráztam a fejem.* - Ettől nem lesz jobb senkinek se! Jonghyun se fog előbb helyre jönni!
- Oh drágám! *húzott magához Seo.* - Igaza van Eunnak! Ülj vissza és ne hősködj!
- Hiányzik! *fakadtam ki.* - És ez az egész az én hibám. Miattam fekszik a kórházba! *hüppögtem.*
- Shhh! Ne sírj! Nem a te hibád! Az a kis hülye nem bírt magával. . nem tudom még mit akar.
- Egy szép foltot tőlem is meg Jonghyuntól is. *mondta Taemin.*
- Nem kell! Ne foglalkozz vele! Jonghyun is ezt mondta!
- Igaza van! *mondta Seo.* - Ha piszkáljátok még jobban akkor csak elfajul a dolog.
- Igaz. . de olyan dühítő.
- Tudom, de pszt! *simogatta a hátát Seo miközben engem ölelt és én a könnyeimmel küszködtem.* - Te meg nyugodj meg! *puszilta meg a homlokom.* - Jonghyun erős és pikk-pakk fel fog épülni! Már csak miattad is!
- Tudom, de akkor is rossz most így.
- Elhiszem! *ringatott kicsit.* - De várj! Akkor te most egyedül vagy otthon mi?
- Igen.
- Most már nem!
- Hm?
- Jössz hozzánk!
- Neeem! Nem akarok zavarni. *ráztam a fejem.*
- Ne kezd! Te sosem zavarsz! Ott van Jonghyun ágya és cuccai, az ágyruhája még mindig az ő illatával van tele!
- Hm. . *rándultam kicsit össze.*
- És tényleg nem zavarsz! És gondolom Jonghyun is örülne neki ha tudná, hogy valaki vigyáz rád!
- Az igaz. .
- Na látod? Az ő kedvéért! Meg az enyémért! Mert már olyan régen volt, hogy egy házba laktunk!
- Rendben! Tényleg régen volt.
- Hiányzik.
- Nekem is! *öleltem át.*
- Khm. . *köhögött Taemin.* - Én is itt vagyok.
- Jaj gyere ide! *húztam oda az ölelésünkbe.*
- Juj de jó nekem! Most már két csajom van. *kuncogott.*
- Felejtős! *mondtam.*
- Amiről Dinó nem tud az nem fáj neki. *kacsintott.*
- Hééé! *ütötte meg Seo.*
- Csak vicceltem tudod! *csókolta meg Seot Taemin.*
- De Dinó is így fogja fel a dolgokat? *gondolkoztam picit el.*
- Hogyan? *nézett rám Taemin.*
- Hát így. . hogy amiről nem tudok az nem fáj.
- Igen! *mondta szemrebbenés nélkül a szemembe.*
- Tényleg? *keseredtem el és megint majdnem sírtam.*
- Neem! Dehogy is! *mosolygott.*
- De így ugye? *törölgettem a szemeim megint.*
- Nem! Csak vicceltem!
- Ez kurva rossz vicc volt most! *ölelt át Seo.*
- Tudom, bocsi!
- És ha tényleg így csak még te se tudsz róla? *néztem Taeminre.*
- Ölni tudna érted! Akkor szerinted?
- Nem tudom mit higgyek! Meg, hogy mit higgyek el neked!
- Az utóbbit! Tényleg ölni tudna érted!
- Taemin! *szólt rá Seo.*
- Jó! *húzta meg magát.*
- Nyugi Bang! Jonghyun nagyon szeret!
- Biztos?
- Igen!
- Honnan veszed?
- Ahogy rád néz a suliba! A múltkor az órára bevitt téged csakhogy ne keltsen fel. És soroljam még? Törött bordával is megvédett téged! Szerintem ez egyértelmű.
- Hát ha te mondod. . reggel írt üzenetet!
- Elolvashatom?
- Aham! *adtam neki oda.*
- Oh-oh. . hoppá! *mosolyodott el.* - Miattad fog sokat mozogni az ágyba? *vigyorgott rám sejtelmesen.*
- Igen! Megbeszéltük, hogy ha felépül akkor pótolunk és már legszívesebben ott megfektetett volna ahogy észre vettem rajta. Kitudja mit csinált mikor aludtam. Elaludtam mikor bent voltam nála és mikor felkeltem az ágyba voltam.
- Szerintem ezt inkább ne tudd meg! *kuncogott.*
- Héé! *kuncogtam.* - Ellopta a bugyimat és azt szorongatja. . *akadtam ki.* - Meg bevallotta, hogy mikor megakart erőszakolni akkor ellopta az egyik melltartómat. Tudod még mondtam is, hogy nem találom. .
- Komolyan? *kuncogott.*
- A melltartó. *nevetett fel Taemin.*
- Na mi van? *néztem rá furán.*
- Semmi!
- Naa! Mesélj már! *nyaggattam.*
- Semmi csak amit leművelt vele. . *rázta a fejét.*
- Miiit?
- Felvette és kitömte zoknival és azt fogdosta és ilyet szól: "Uh milyen jó lehet Eunnak. . én a helyébe egész nap a mellemet fognám." *nevette el magát megint.* - Meg azon aludt. Rátette a párnájára és elalvás előtt agyon nyalta meg. . na mindegy. *kuncogott.* - Hallottam rossz hangokat mondjuk azt. Ja igen és ha suliba volt vagy valahova ment akkor ott lógott az ajtaján és mikor haza jött egyből: "Uh . . Eun már vár bent!" Leemelte a melltartódat és néha volt mikor suliba jött haza és fura hangokat hallottam utána meg egész nap az volt, hogy Eun így, Eun úgy, de utálom ám, de hát ezt csinálta meg azt csinálta. Meg olyan jó a feneke meg a melle meg az arca is szép csak kár, hogy utálom. És ezt hallgattam egész nap.
- Tényleg? *pirultam el egy kicsit.*
- Igen!
- Na és te azt mondod, hogy ez az ember nem szeret? *kérdezte Seo.*
- Jól van naa. *takartam az arcom mint ő tegnap.*
- Jaj te kis butus!
- Tudooom! Nyaah. . ne csengessenek be! *hisztiztem a csengő hangjára.*
- De-de! Na gyere! *fogta meg a kezem.*
- Én már nem is kapok semmit? *kérdezte Taemin.*
- De! *csókolta meg Seo, Taemint.* - Na ennyi! *mosolygott és elmentünk órára.*
Az óra unalmas volt és csak Jonghyun üzenetét olvastam folyton, de túl feltűnően.
- Bang kisasszony maga mit csinál? *kérdezte a tanár.*
- Semmit! *ráztam a fejem.*
- Hát azt látom. . legalább is a tananyaggal nem foglalkozik.
- Szánalmas kurva. *hallottam meg Bin hangját.*
- Kérem számoljon be, hogy mit jegyzett meg ezen az órán! *ült le a tanár és én meg felálltam.*
- Hát öhm. . *kezdtem bele. Igazából egy-két mondat megragadt bennem ezért elkezdtem azokról beszélni és még én sem tudtam mit mondok csak mondtam, mondtam és mondtam.*
- Köszönöm! *állított meg a tanár.* - Ez igaz, hogy rizsa szöveg volt, de legalább talpra esett és néhány mondatot megjegyzett. *állt fel megint én pedig leültem.*
Az óra többi részein próbáltam figyelni és rendesen jegyzetelni, ami ment is. Mikor vége volt mentünk le, én bementem a büfébe addig Seo megkereste Taemint. Vettem magamnak egy kis üdítőt mert szinte a kávén kívül nem is ittam mást ebben a két napban. Valamint vettem magamnak egy kis csokit. Mikor végeztem megkerestem Taeminéket.
- Sziasztok! *köszöntem nekik.*
- Szia! *köszöntek.*
- Na mi van? Megy a boldogsághormon? *kérdezte Taemin.*
- Már kellett. *haraptam a csokimba.*
- Elhiszem. De felépül hamar.
- Ne beszéljünk mindig róla jó? *mondtam.*
- Persze, megértem! *mondta.*
- Ki ez a srác? *mutatott Seo.*
- Jonghyun! *emeltem fel a fejem.*
- Nem! *nézett rám kicsit furán.*
- De! Jonghyun haverja, Jonghyun. Mindjárt jövök! *mentem oda hozzá.* - Szia! *köszöntem.*
- Szia! *mosolygott.*
- Mit keresel itt?
- Téged!
- Minek?
- Jonghyun kért, hogy jöjjek be és nézzem meg mi van veled.
- Értem. Voltál nála?
- Igen, onnan jövök.
- És, hogy van?
- Nagyon örült neked, hogy tegnap bementél.
- De ugye nem erőlködik?
- Nem! Úgy feküdt mint egy múmia. Meg sem mozdult. És mikor megkérdeztem tőle akkor annyit mondott, hogy jónak kell lennie mert különben te megvered. *kuncogott kicsit.*
- Igen, szeretném ha minél előbb felépülne!
- El is hiszem!
- Akkor jó. És te hogy vagy?
- Megvagyok!
- Jaj amúgy oda költözöm kicsit Taeminékhez mert Seo ragaszkodik hozzá, mondom majd Jonghyunnak, csak, hogy te is tudj róla!
- Jó, rendben! Köszi, hogy szóltál! *mosolygott.*
- Nincs mit! Na de nekem mennem kell vissza, mindjárt csengetnek.
- Rendben! Akkor majd felhívom Jonghyunt, hogy jól vagy!
- Ne! Had pihenjen!
- Szerinted pihen? Azt várja, hogy mi van veled! Majd esetleg utána!
- Akkor hívd fel.
- Rendben!
- Na de megyek! Szia!
- Nem akarsz vele beszélni?
- Nem! Akkor csak rosszabb lenne neki és nekem is! Majd délután bemegyek hozzá!
- Rendben!
- Szia!
- Szia! *köszönt el és én visszamentem Taeminékhez.*
- Na? *kérdezte Seo.*
- Csak Jonghyun kérte, hogy jöjjön be megnézni hogyan vagyok.
- De édes. Kis megfigyelőt aggatott rád?
- Aham.
- Édes.
- Tudom.
De be is csengettek és mentünk órára. Ez az óra se volt jobb, de legalább viszonylag hamar eltelt. Mikor kimentünk szünetre kicsit jobb volt a kedvem.
- Na mizujs? *kérdezte Taemin.*
- Semmi, túléltük ezt az órát is. *ült mellé Seo.*
- Én is. Baszott nagy mákom volt. *kezdett mesélni.*
- Na? *kérdeztem.*
- Majdnem én feleltem, de semmit nem tudtam. . és erre pont az előttem lévő gyereket választotta a névsorba, utána azt leültette és utána meg az utánam következőt választotta. Már nagyon izgultam, hogy én fogok felelni.
- Jaj összehoztál volna valamit mint én az előző órán! *legyintettem.*
- Igaz, talpraesett vagyok.
- Az. . csak nehogy én dobjalak el mert akkor a fejedre esel! *kuncogtam.*
- Hahahaa. . de erős lettél! *kuncogott.*
- Mindig is az voltam!
- Igeen? Seo! Ki az erősebb? *fordult Taemin, Seo felé.*
- Bang! *mondta ki egyértelműen Seo.*
- Hééé!
- Bocsi, de nézz rá! *kuncogott Seo.*
- Hát. . olyan Dinós. . *nézett végig rajtam Taemin.*
- Dinó se gyenge! *jegyezte meg Seo.*
- De nem ám. . *haraptam a számba.*
- Ohohoh! Taemin láttad azt! *karolt Taeminbe Seo és rám mutogatott miközben az 1000 wattos mosolya megütötte a szemem.*
- A szájharapást? *kuncogott Taemin.*
- Igen! Láttad?
- Igen! Kanos a kis Bang. *nevetett fel Taemin.*
- Héé! *pirultam el kicsit.* - Nem is!
- Deee! Azért pirulsz! *cukkolt Seo.*
- Juj mi lesz itt. . 1 hétig nem jönnek suliba és végig szeretkezik azt a hetet. *kuncogott Taemin.*
- És neked az bajod lesz? *kérdeztem.*
- Oooooh! Na de Bang! *kuncogott Seo.* - Azért ügyesen!
- Ja utána meg azért nem jönnek mert egyik sem tud menni. *kuncogott még mindig Taemin.*
- Te sem fogsz tudni menni ha otthon elkaplak! *mondta neki Seo és Taemin komoly arccal ránézett.*
- Büntess! *suttogta, de jól érthető volt.*
- Juj de megütlek! *kuncogott Seo.*
- Azt hiszem tényleg zavarni fogok. *kuncogtam.*
- Dehogy!
- Nem zavarsz ha nem érdekelnek a hangok! *kuncogott Taemin.*
- Nem zavar, de akkor bent alszok a kórházba Jonghyunnal.
- Ott nem szabad! Az egy kultúrállt hely! *mondta Taemin.*
- Nem is ott akartuk. . *nyújtottam a nyelvem.*
- Pedig milyen izgi mááár. Sosem tudod ki nyit be és ki nézi az ablakból, hogy ti mit csináltok. . *kuncogott Taemin.* - Na csak kerüljek kórházba. .
- No-no! Nem fogok hozzád bemenni! *kuncogott Seo.*
- Héé!
- Csak vicceltem! *ölelte át.*
- Na azért! *puszilta meg Seo homlokát Taemin.*
Aztán becsengettek és mentünk órára. Ezentúl minden szünet ilyen jól telt és az órák is elfogadhatóak voltak.
- Na akkor most mi lesz? *kérdezte Taemin a nap végén.*
- Elmegyünk Banghez, összepakoljuk pár cuccát és elmegyünk haza. Ott szépen kipakolunk mi amíg ő elmegy Dinózni!
- Uhh . . Eunnie cuccot pakolunk? *kérdezte Taemin.*
- Így csak Dinó hívhat! *szóltam rá.*
- Bocsi. *kuncogott.* - Még a végén megtaláljuk a dinós tangáját és az egyéb mocskos titkaidat! *bökött meg.*
- Neeem! Te nem pakolod a cuccom! Majd én kipakolom!
- Tuti? *kérdezte Seo.*
- Ahüm!
- Jó, de segítek majd, jó?
- Okés! *mosolyogtam és elindultunk hozzánk.* - Ne nézzetek körül mert elég nagy a kupi. . *vakartam a fejem.*
- Biztos nem volt semmi még? *fogta meg Dinó boxerét ami a kanapén hevert.*
- Az az enyém! *ragadtam magamhoz.* - Nem történt semmi csak épp szeretem ha a közelembe van!
- A farka?
- Taemin! *szólt rá Seo.*
- Igen! Mert neki van! Nem is kicsi! *köhögtem.* - Na mindjárt jövök!
- Segítek! *mondta Seo.*
- Hát ha akarsz. *mosolyogtam majd bejött a szobámba és elkezdtünk pakolni.*
Mikor végeztünk vele elindultunk hozzájuk és ott gyorsan kipakoltam Dinó szobájába majd elindultam hozzá. Ahogy megérkeztem kicsit rendbe szedtem a ruhámat majd bementem hozzá. Épp aludt. Szépen leültem az ágya mellé és csak néztem. Annyira édes volt. Csináltam róla egy képet. Majd írtam egy cetlit neki amit otthagytam az asztalán és megpusziltam. Nem akartam felébreszteni és hagyni akartam pihenni ezért inkább eljöttem
onnan. Mikor vissza értem Taeminékhez elkezdtem pakolni. Ők a szobába voltak gondolom mert onnan hallottam a sutyorgásukat. Ahogy kipakoltam ledőltem az ágyra és magamba szívtam Jonghyun illatát. Olyan jó volt és csak néztem a képét.
