- Kapásból elaludtunk és míg itt volt Hoon... na, mindegy. *sóhajtottam.*
- Mi lenne, ha nem mennénk ma suliba?
- Taemin! *engedtem el.* - Így is annyit lógunk.
- Seo, valamit már megbeszéltünk az egyetemmel kapcsolatban...
- Jól van tudom... akkor inkább vigyél el a Cat Coffee-ba... megígérted!
- De olyan lusta vagyok elmenni odáig... nem maradunk inkább itthon? *vágott kiskutya szemeket.*
- De Taemin... *hisztiztem.*
- De Seo... *hisztizett ő is.*
- Taemin!
- Seo!
- Jaaaj, oké... akkor nem megyünk sehova! *durciztam.*
- Ez az. *vigyorgott.* - Hé, jó lesz nekünk itthon is.
- Nem lesz jó!
- Seo, ne csináld...
- De!
- De ne!
- De csinálom azért is!
- Seo...
- Hagyjál... megígérted!
- Tudom, de...
- Akkor legközelebb ne ígérgess semmit! *hagytam ott, majd bementem a szobába, hogy felöltözzek.*
- Seo, ne csináld már! *jött utánam.*
- Persze... nem csinálok én semmit! *kapkodtam magamra a ruháimat.*
- Most meg hova mész?
- A Cat Coffee-ba... hova mennék?
- Egyedül?
- Nem! Elhívom magammal a szomszéd srácot...
- Seo!
- De Taemin megígérted! *léptem oda hozzá és simogattam a mellkasát.* - Csak reggelizzünk meg ott...
- Seo, fogd fel... nem mehetek!
- Mi az, hogy nem mehetsz? *hagytam abba, amit épp csináltam.*
- Mert felismertem az egyik pincér csajt...
- Mi van vele?
- Ellene is indítottak rendőrségi eljárást anno...
- Ja, hogy így megy... ahol megfordulnak a nőcskéid, oda soha többet nem megyünk?
- Seo, mondtam már! Erről nem én tehetek...
- Hát akkor én is elmondok neked valamit... Ide te se jöhetsz soha többet! *mutattam a nemi szervemhez és kimentem a szobából.*
- Várj már! *rángatott vissza és megölelt.* - Csak zaklatott vagy a bátyád miatt... nyugalom! Nem lesz semmibaj... *szeretem, amiért ennyire ismer.*
- De lesz baj!
- Nem, tényleg nem lesz semmi baj!
- Taemin, hogy ne lenne?! A bátyám utál téged és most ha hazamegy, le fog írni téged minden rossznak a szüleim előtt!
- Akkor tegye azt, nem érdekel! Majd bizonyítok és akkor változhat a véleménye!
- Nem kell bizonyítanod semmit, fogadjanak el ilyennek, aki vagy! *csókoltam meg.* - Bele se merek gondolni, mi lenne ha megtudnák, hogy mi volt a kapcsolatunk előtt...
- Azt nem mondjuk el senkinek... igaz?
- Dehogy! Az már a múlt... szeretlek!
- Én is szeretlek! Elvigyelek a Cat Coffee-ba?
- Ümm... nem kell. *mosolyogtam.* - Maradjunk itthon.
- Hé, csinálunk közösen kaját? *vigyorgott.*
- Aha. *bólogattam.* - Még úgy se csináltunk közösen.
- Tuti, hogy finom lesz.
- De előtte öltözz fel!
- Miért? Így nem vagyok jó?
- Nem, ne szaladgálj így.. és, ha jön valaki?
- Akkor lesz egy jó napja. *nevetett.*
- De nekem nem!
- Féltékeny vagy? *nevetett.*
- Mi? Dehogyis! *ráztam a fejem.*
- Na, perszeeeee. *csókolt meg újra és újra.* - Olyan édes vagy.
- Te nem! *nevettem.* - Na, öltözz fel! Mindig így fogsz járkálni?
- Nem, ha bejön a nagy meleg vagy a nyár akkor meztelenül...
- Hé!
- Most mi van? Neked az csak jó! *vigyorgott.*
- Persze, meg mikor majd meglátlak minden alkalommal elmegyek. *nevettem.*
- Legalább minden reggel úgy fog kezdődni, hogy letepersz... *nevetett ő is.*
- De ne beszéljünk erről!
- Na, mi az? Felizgultál? *harapott az ajkába.* - Vizuális vagy igaz?
- Taemin, hagyjál! *löktem rá a kanapéra, majd az ölébe ültem és úgy figyeltem őt.*
- Most hagyjalak vagy sem? *nevetett.*
- Csak maradj csendbe! *csókoltam meg és közben a hajába túrtam.*
- Várj! Ne!
- Mi van? *hagytam abba.*
- Szexelni fogunk? *vigyorgott.*
- Nem! *néztem rá hülyén.*
- Akkor ne csináld, mert felfog állni. *tolt le magáról.*
- Taemin! *húztam magamra és újra megcsókoltam. Majd kb két órán keresztül eljátszottuk, hogy húzom magamhoz, ő pedig eltol magától.*
- Feladom! *pihegte és rám feküdt.*
- Elfáradtál? *simogattam a haját és kuncogtam.*
- Ez fárasztóbb volt, mint egy szex. *kuncogott ő is.*
- Akkor mi lett volna, ha szexelünk? *nevettem fel.*
- Akkor nem fáradtam volna el ennyire.
- Mindegy... előkészítem a kaját, te addig öltözz fel. *toltam le magamról és felálltam.*
- De együtt csináljuk, igaz? *állt fel ő is.*
- Persze. *mosolyogtam, majd elindultam a konyhához, ő pedig ment felöltözni.*
- Készen vagyok! *lépett mellém és nyújtózkodott.*
- Na, mi az? Álmos vagy? *karoltam át a derekánál.*
- Egy kicsit. *ásított.* - De inkább éhes.
- Már délután 3 van... ne legyél álmos! Ehettünk volna hamarabb is, ha nem küszködünk két órát.
- Tudom, csak na! *majd készítettük tovább a kaját.* - Oh, csináljunk egy képet?
- Neeem, nem csinálunk!
- De tudod... a házassághoz kellenek képek... na, csak egyet!
- Jó legyen... de akkor csak egyet. *mosolyogtam rá. Majd csinált vagy 10 képet.* - Taemin, mondtam, hogy csak egyet!
- De kell nekem is. *csókolt meg.* - Majd erre fogom...
- Hülye! *ütöttem meg.* - Olyan perverz vagy!
- Annak is kell lenni! *vigyorgott. Nem sokkal később pedig készen lettünk vele, majd enni kezdtünk. Utána pedig lementünk a panel udvarához. Kellett egy kis friss levegő. Ő előre ment, mert én visszamentem a telefonomért. Majd mikor megpillantottam erősen gondolkozott valamin.* - Min gondolkozol ennyire? *álltam elé, ő pedig rám nézett.*
- Min nem kellene gondolkoznom?
- Hm? Ezt most, hogy érted?
- Ja, semmi... csak kettőnkön gondolkoztam.
- És mire jutottál?
- Arra, hogy szeretlek.
- Ezt hallottam már tőled egy párszor... nem gondolod? *vigyorogtam rá.*
- Tudom, mert szeretném, ha tudnád. Szeretném, ha azt tudnád, hogy te nekem nem olyan vagy, mint a többi lány... sokkal több vagy annál.
- Micsoda? *még mindig vigyorogtam.*
- A szerelmem. *mosolygott.*
- És ez nálad mit jelent?
- Azt, hogy a lelki társam vagy...
- Oh, ilyet se lehet hallani egy sráctól.
- Mert én nem vagyok olyan, mint a többi...
- Igen, teljesen igazad van! Te nem vagy olyan, mint a többi... különleges vagy... persze a magad módján. *nevettem fel.*
- Ezt nem tudom, hogy bóknak kellene-e vennem. *nevetett ő is.*
- Vedd annak, aminek akarod! *mosolyogtam rá.* - Nekem akkor is fontos leszel, ha elhagysz...
- De nem foglak elhagyni!
- Megígéred?
- Igen! Na és te?
- Én se foglak elhagyni...
- Biztos?
- Biztos!
- Akkor adj egy puszit rá! *kérte.*- Adok. *pusziltam meg, majd lerántott maga mellé.*
- Most már nem szabadulsz meg tőlem! *szorított.*
- Nem kapok levegőt. *toltam el.*
- Nem baj!
- Na, köszi! *nevettem.* - Majd, ha lesz egy gyereked és azt mondja, hogy: "Apa, anya fuldoklik és nem kap levegőt..." Azt mondod rá, hogy "Nem baj!" ?
- Hé, te most arra célzol, hogy lesz gyerekünk? *kuncogott.*
- Neeeeeem! *ráztam a fejem.* - Ez csak egy példa volt! Nekem nem kell gyerek...
- Na, persze... szóval, azt akarod, hogy legyen egy gyerekünk. *mondta, mintha nem is hallotta volna, amit az előbb mondtam.*
- Neeeeeem! Én ilyet nem mondtam! *ráztam még jobban a fejemet.*
- De igen, mondtál! Mit szeretnél elsőnek? *vigyorgott.*
- Mondtam... nem kell gyerek!
- Na, de ha egyszer mégis... *unszolt és már teljesen belemászott az arcomba.*
- Taemin.
- Kérlek, kérlek, kérlek... *puszilgatta a nyakam és közben simogatott.*
- Azt hiszed, hogy ezzel meghatsz? *néztem rá.*
- Miért? Nem? *hagyta abba.*
- De, szóval csináld! *nevettem, ő pedig folytatta tovább.*
- Mond! *mondta két levegővétel közben.*
- Kisfiút! *mosolyogtam.*
- Én kislányt akarok! *hadarta és abbahagyta.*
- Akkor, majd keresel egy olyan asszonyt, aki szül neked elsőnek lányt!
- Mi? Nekem nem kell más csak te! *harapta meg az ajkam és megcsókolt.*
- Anya, anya... mit csinál az a bácsi a nénivel? *kérdezte egy aprócska hang. Eltoltam Taemint és megnéztem, hogy mi a helyzet. Egy fiatal nő, a kislányával éppen a lakásukba tartott fel. Nem mondott neki semmit, csak mentek tovább.*
- Te mit mondtál volna neki? *vigyorgott rám.*
- Azt, hogy: "Egy idétlen srác próbál elcsábítani egy idétlen lányt."
- Idétlenek vagyunk? *nevetett.*
- Miért? Nem vagyunk azok? *nevettem én is.*
- Umm... lehetséges. Nem minden nap látsz olyanokat, akik utálták egymást és most szerelmesek...
- Miért? Szerelmesek vagyunk? *vigyorogtam.*
- Hát nem?
- Nem tudom eldönteni, hogy szerelmes lennék-e beléd. *kuncogtam.*
- Hé, ez csúnya volt! *durcizott.*
- Jó reggelt. *motyogta.*
- Szépségeset! *pusziltam meg.* - Meglepődtem, hogy visszacsókoltál, azt hittem, hogy alszol.
- Aludtam is, de gondoltam, hogy te vagy az. *mosolygott, majd törölte a szemét.*
- És, ha nem én lettem volna?
- Akkor kirugdostam volna az ágyból. *kuncogott.*
- Nagyon helyes! *ültem fel, majd felöltöztem. Csináltam magunknak reggelit. Visszamentem hozzá megnézni, hogy mit csinált, de újra bealudt.* - Taemin, kelj fel! Suli van!
- Nem! *mormogta.*
- Kész a kaja!
- Megyek. *pattant fel, mintha valami fontos ajándékot kapna. Rohant is a konyhához. Ettünk egy kicsit, majd amikor elkészült mentünk a suliba. Beérve pedig beszélgettünk egy kicsit, majd hamarosan Eun is megérkezett... viszont egyedül. Odajött hozzánk.*
- Sziasztok! *tette le a táskáját a padra.*
- Szia! *köszöntünk egyszerre.*
- Jonghyun? *kérdezte Taemin.*
- Kórházba. . *sóhajtott.*
- Hogy mi? *hüledeztem. Mi ez az egész?*
- Tegnap előtt elaludtam otthon és arra keltem, hogy valami nagyot durran. Kimentem, hogy megnézzem és Jonghyun feküdt a dohányzóasztalnál felrepedt szájjal és véresen. . *hajtotta le a fejét.* - Aztán megláttam két bőhöm nagy embert, kétszer akkorákat mint Jonghyun és úgy néztek rá mintha csak egy boxzsák lenne. Aztán tudjátok milyen vagyok, egyből nekik mentem és hát adtam is nekik, de erősebbek voltak kicsit és az egyik elkapott mire aztán Jonghyun felkelt és megvédett, de mindegy is! Elmentek, már azt sem tudom miért vagy hogyan és lekezeltem Jonghyun száját aztán elráncigáltam a dokihoz mert fájt a bordája és a doki azt mondta, hogy minimum 1 hónapig a kórházba kell lennie és feküdnie. Mivel eltört a bordája. Aztán elküldte a kórházba ahol ugyanezt mondták és most bent fekszik. *törölgette a szemét.*
- Te jó ég. *sokkolódtunk le.*
- De ki volt az a két ember? *kérdeztem.*
- Bin emberei . . *motyogta.*
- Hol az a patkány? *állt fel Taemin.*
- Ne! Hagyd! *rázta a fejét.* - Ettől nem lesz jobb senkinek se! Jonghyun se fog előbb helyre jönni!
- Oh drágám! *húztam magamhoz. Hihetetlenül megsajnáltam.* - Igaza van Eunnak! Ülj vissza és ne hősködj!
- Hiányzik! *fakadt ki.* - És ez az egész az én hibám. Miattam fekszik a kórházba! *hüppögte.*
- Shhh! Ne sírj! Nem a te hibád! Az a kis hülye nem bírt magával. . nem tudom még mit akar.
- Egy szép foltot tőlem is meg Jonghyuntól is. *mondta Taemin.*
- Nem kell! Ne foglalkozz vele! Jonghyun is ezt mondta!
- Igaza van! *mondtam.* - Ha piszkáljátok még jobban akkor csak elfajul a dolog.
- Igaz. . de olyan dühítő.
- Tudom, de pszt! *simogattam Taemin hátát, közben Banget öleltem. Szegény még mindig a könnyeivel küszködött.* - Te meg nyugodj meg! *pusziltam meg a homlokát.* - Jonghyun erős és pikk-pakk fel fog épülni! Már csak miattad is!
- Tudom, de akkor is rossz most így.
- Elhiszem! *ringattam kicsit.* - De várj! Akkor te most egyedül vagy otthon mi?
- Igen.
- Most már nem!
- Hm?
- Jössz hozzánk!
- Neeem! Nem akarok zavarni. *rázta a fejét.*
- Ne kezd! Te sosem zavarsz! Ott van Jonghyun ágya és cuccai, az ágyruhája még mindig az ő illatával van tele!
- Hm. . *rándult kicsit össze.*
- És tényleg nem zavarsz! És gondolom Jonghyun is örülne neki ha tudná, hogy valaki vigyáz rád!
- Az igaz. .
- Na látod? Az ő kedvéért! Meg az enyémért! Mert már olyan régen volt, hogy egy házba laktunk!
- Rendben! Tényleg régen volt.
- Hiányzik.
- Nekem is! *ölelt át.*
- Khm. . *köhögött Taemin.* - Én is itt vagyok.
- Jaj gyere ide! *húzta oda az ölelésünkbe.*
- Juj de jó nekem! Most már két csajom van. *kuncogott.*
- Felejtős! *mondta Bang.*
- Amiről Dinó nem tud az nem fáj neki. *kacsintott.*
- Hééé! *ütöttem meg.*
- Csak vicceltem tudod! *csókolt meg. Idióta.*
- De Dinó is így fogja fel a dolgokat? *gondolkozott picit el Bang.*
- Hogyan? *nézett rám Taemin.*
- Hát így. . hogy amiről nem tudok az nem fáj.
- Igen! *mondta szemrebbenés nélkül a szemébe.*
- Tényleg? *keseredett el, megint majdnem sírt.*
- Neem! Dehogy is! *mosolygott.*
- De így ugye? *törölgette a szemeit megint.*
- Nem! Csak vicceltem!
- Ez kurva rossz vicc volt most! *öleltem át Banget.*
- Tudom, bocsi!
- És ha tényleg így csak még te se tudsz róla? *nézett Taeminre.*
- Ölni tudna érted! Akkor szerinted?
- Nem tudom mit higgyek! Meg, hogy mit higgyek el neked!
- Az utóbbit! Tényleg ölni tudna érted!
- Taemin! *szóltam rá. Elég lesz most már.*
- Jó! *húzta meg magát.*
- Nyugi Bang! Jonghyun nagyon szeret!
- Biztos?
- Igen!
- Honnan veszed?
- Ahogy rád néz a suliba! A múltkor az órára bevitt téged csakhogy ne keltsen fel. És soroljam még? Törött bordával is megvédett téged! Szerintem ez egyértelmű.
- Hát ha te mondod. . reggel írt üzenetet!
- Elolvashatom?
- Aham! *adta oda.*
- Oh-oh. . hoppá! *mosolyodtam el.* - Miattad fog sokat mozogni az ágyba? *vigyorogtam rá sejtelmesen.*
- Igen! Megbeszéltük, hogy ha felépül akkor pótolunk és már legszívesebben ott megfektetett volna ahogy észre vettem rajta. Kitudja mit csinált mikor aludtam. Elaludtam mikor bent voltam nála és mikor felkeltem az ágyba voltam.
- Szerintem ezt inkább ne tudd meg! *kuncogtam.*
- Héé! *kuncogott ő is.* - Ellopta a bugyimat és azt szorongatja. . *akadt ki.* - Meg bevallotta, hogy mikor megakart erőszakolni akkor ellopta az egyik melltartómat. Tudod még mondtam is, hogy nem találom. .
- Komolyan? *kuncogtam.*
- A melltartó. *nevetett fel Taemin.*
- Na mi van? *nézett rá furán Bang.*
- Semmi!
- Naa! Mesélj már! *nyaggatta.*
- Semmi csak amit leművelt vele. . *rázta a fejét.*
- Miiit?
- Felvette és kitömte zoknival és azt fogdosta és ilyet szól: "Uh milyen jó lehet Eunnak. . én a helyébe egész nap a mellemet fognám." *nevette el magát megint.* - Meg azon aludt. Rátette a párnájára és elalvás előtt agyon nyalta meg. . na mindegy. *kuncogott.* - Hallottam rossz hangokat mondjuk azt. Ja igen és ha suliba volt vagy valahova ment akkor ott lógott az ajtaján és mikor haza jött egyből: "Uh . . Eun már vár bent!" Leemelte a melltartódat és néha volt mikor suliba jött haza és fura hangokat hallottam utána meg egész nap az volt, hogy Eun így, Eun úgy, de utálom ám, de hát ezt csinálta meg azt csinálta. Meg olyan jó a feneke meg a melle meg az arca is szép csak kár, hogy utálom. És ezt hallgattam egész nap.
- Tényleg? *pirult el egy kicsit.*
- Igen!
- Na és te azt mondod, hogy ez az ember nem szeret? *kérdeztem.*
- Jól van naa. *takarta az arcát.*
- Jaj te kis butus!
- Tudooom! Nyaah. . ne csengessenek be! *hisztizett a csengő hangjára.*
- De-de! Na gyere! *fogtam meg a kezét.*
- Én már nem is kapok semmit? *kérdezte Taemin.*
- De! *csókoltam meg.* - Na ennyi! *mosolygtam és elmentünk órára.*
Az óra unalmas volt, hihetetlenül... Bang folyamatosan Jonghyun üzenetét olvasta. Ám a tanár észrevette ezt.
- Bang kisasszony maga mit csinál? *kérdezte a tanár.*
- Semmit! *rázta a fejét.*
- Hát azt látom. . legalább is a tananyaggal nem foglalkozik.
- Szánalmas kurva. *mondta Bin. Hülye nyomorék.*
- Kérem számoljon be, hogy mit jegyzett meg ezen az órán! *ült le a tanár ő pedig felállt.*
- Hát öhm. . *kezdtem bele. Majd mondta és mondta.*
- Köszönöm! *állította meg a tanár.* - Ez igaz, hogy rizsa szöveg volt, de legalább talpra esett és néhány mondatot megjegyzett. *állt fel megint, ő pedig leültem.*
Mikor vége volt mentünk le, Bang elment a büfébe én pedig addig megkerestem Taemint.
- Szia édes! *pillantottam meg és odahúztam magamhoz.*
- Szia cica. *lépett közelebb és adott egy puszit.* - Mi a helyzet?
- Hiányzoooool.
- De, hiszen csak egy óra volt. *vigyorgott.*
- Tudom, de én azt szeretném, ha mindig velem lennél... mi lesz, ha egyszer meglátsz egy szebb nőt, mint én?
- Olyan nem fog előfordulni. *puszilt meg.*
- Ajánlom is, mert nagyon megverlek! *kuncogtam.*
- Büntess! *suttogta és beleharapott a nyakamba.*
- Ne a suliban! *toltam el.*
- Akkor majd otthon? *kuncogott.*
- Talán. *vigyorogtam rá sejtelmesen.*
- Előkészítjük a gyerekeket! *nevetett.*
- Hülye! *ütöttem meg. Majd hamarosan csatlakozott hozzánk Bang.*
- Sziasztok! *köszönt.*
- Szia! *köszöntünk.*
- Na mi van? Megy a boldogsághormon? *kérdezte Taemin.*
- Már kellett. *harapott a csokiba.*
- Elhiszem. De felépül hamar.
- Ne beszéljünk mindig róla jó? *mondta.*
- Persze, megértem! *mondta Taemin.*
- Ki ez a srác? *mutattam.*
- Jonghyun! *emelte fel a fejét Bang.*
- Nem! *néztem rá kicsit furán.*
- De! Jonghyun haverja, Jonghyun. Mindjárt jövök! *ment oda hozzá.*
- Te ismered? *kérdeztem Taemintől.*
- Nem. *nézett furcsán.*
- Lecserélt téged Jonghyun. *kuncogtam.* - Most már nem te vagy a legjobb barátja.
- Hééééé, ilyet ne is mondjál!
- Kis meleg... *kuncogtam.*
- Seo! *rántott magához és megharapott.*
- Most mi van? Úgy viselkedtél! *nevettem ki.*
- Ez nem igaz!
- De igen... szóval puszikállak és legyen közös gyereketek! *nevettem még mindig.*
- Itt hagylak! *durcizott be és elindult.*
- Gyere vissza te suta! *fogtam meg a kezét.* - Az én egyetlen hetero szerelmem vagy! *csókoltam meg, de olyan erősen csókolt vissza, hogy fájt.* - Áú!
- Megérdemelted! *kuncogott.*
- Tudom. *csaptam a fenekére.*
- Szeretlek. *csókolt meg.*
- Én is szeretlek. I luv u. *kuncogtam.*
- I luv u? *nevetett.*
- Igeen... nem tetszik? Újfajta megnyilvánulásom. *nevettem én is.*
- A szleng hatalma. *kuncogott* - Valamiért így jobban tetszik: I love you.
- De így olyan vicces kiejteni... I luv u.
- I luv u. *utánzott.*
- Édes vagy. *simítottam végig az arcán.*
- Te édesebb. *mosolygott, majd jött oda Bang.*
- Na? *kérdeztem. Nagyon kíváncsi vagyok.*
- Csak Jonghyun kérte, hogy jöjjön be megnézni hogyan vagyok.
- De édes. Kis megfigyelőt aggatott rád?
- Aham.
- Édes.
- Tudom.
De be is csengettek és mentünk órára. Ez az óra se volt jobb, de legalább viszonylag hamar eltelt.
- Na mizujs? *kérdezte Taemin.*
- Semmi, túléltük ezt az órát is. *ültem le mellé.*
- Én is. Baszott nagy mákom volt. *kezdett mesélni.*
- Na? *kérdezte Bang.*
- Majdnem én feleltem, de semmit nem tudtam. . és erre pont az előttem lévő gyereket választotta a névsorba, utána azt leültette és utána meg az utánam következőt választotta. Már nagyon izgultam, hogy én fogok felelni.
- Jaj összehoztál volna valamit mint én az előző órán! *legyintett.*
- Igaz, talpraesett vagyok.
- Az. . csak nehogy én dobjalak el mert akkor a fejedre esel! *kuncogott.*
- Hahahaa. . de erős lettél! *kuncogott Taemin is.*
- Mindig is az voltam!
- Igeen? Seo! Ki az erősebb? *fordult Taemin felém.*
- Bang! *mondtam egyértelműen.*
- Hééé!
- Bocsi, de nézz rá! *kuncogtam.*
- Hát. . olyan Dinós. . *nézett végig rajta Taemin.*
- Dinó se gyenge! *jegyeztem meg.*
- De nem ám. . *harapott Bang a szájába.*
- Ohohoh! Taemin láttad azt! *karolt Taeminbe és folyamatosan Bangre mutattam. Jujcsiiii.*
- A szájharapást? *kuncogott Taemin.*
- Igen! Láttad?
- Igen! Kanos a kis Bang. *nevetett fel Taemin.*
- Héé! *pirult el kicsit.* - Nem is!
- Deee! Azért pirulsz! *cukkoltam.*
- Juj mi lesz itt. . 1 hétig nem jönnek suliba és végig szeretkezik azt a hetet. *kuncogott Taemin.*
- És neked az bajod lesz? *kérdezte.*
- Oooooh! Na de Bang! *kuncogtam.* - Azért ügyesen!
- Ja utána meg azért nem jönnek mert egyik sem tud menni. *kuncogott még mindig Taemin.*
- Te sem fogsz tudni menni ha otthon elkaplak! *mondtam neki és komoly arccal néztem rá.*
- Büntess! *suttogta. Ez olyan hülye.*
- Juj de megütlek! *kuncogtam.*
- Azt hiszem tényleg zavarni fogok. *kuncogott.*
- Dehogy!
- Nem zavarsz ha nem érdekelnek a hangok! *kuncogott Taemin.*
- Nem zavar, de akkor bent alszok a kórházba Jonghyunnal.
- Ott nem szabad! Az egy kultúrállt hely! *mondta Taemin.*
- Nem is ott akartuk. . *nyújtotta a nyelvét.*
- Pedig milyen izgi mááár. Sosem tudod ki nyit be és ki nézi az ablakból, hogy ti mit csináltok. . *kuncogott Taemin. Beteg állat.* - Na csak kerüljek kórházba. .
- No-no! Nem fogok hozzád bemenni! *kuncogtam.*
- Héé!
- Csak vicceltem! *öleltem át.*
- Na azért! *puszilta meg a homlokom.*
Aztán becsengettek és mentünk órára. Ezentúl minden szünet ilyen jól telt és az órák is elfogadhatóak voltak.
- Na akkor most mi lesz? *kérdezte Taemin a nap végén.*
- Elmegyünk Banghez, összepakoljuk pár cuccát és elmegyünk haza. Ott szépen kipakolunk mi amíg ő elmegy Dinózni!
- Uhh . . Eunnie cuccot pakolunk? *kérdezte Taemin.*
- Így csak Dinó hívhat! *szólt rá.*
- Bocsi. *kuncogott.* - Még a végén megtaláljuk a dinós tangáját és az egyéb mocskos titkaidat! *bökte meg.*
- Neeem! Te nem pakolod a cuccom! Majd én kipakolom!
- Tuti? *kérdeztem.*
- Ahüm!
- Jó, de segítek majd, jó?
- Okés! *mosolygott és elindultunk hozzájuk.* - Ne nézzetek körül mert elég nagy a kupi. . *vakarta a fejét.*
- Biztos nem volt semmi még? *fogta meg Taemin, Dinó boxerét ami a kanapén hevert.*
- Az az enyém! *ragadta magához.* - Nem történt semmi csak épp szeretem ha a közelembe van!
- A farka?
- Taemin! *szóltam rá.*
- Igen! Mert neki van! Nem is kicsi! *köhögött.* - Na mindjárt jövök!
- Segítek! *mondtam.*
- Hát ha akarsz. *mosolygott, majd bementünk a szobájába és elkezdtünk pakolászni.*
Mikor végeztünk vele elindultunk hozzánk és ott gyorsan kipakolt Jonghyun szobájába. Majd elment Jonghyunhoz.
- Taemin! *kiáltottam be a szobába.*
- Hm? *kérdezte. Már megint csak egy boxer volt rajta.*
- Hé! Öltözz már fel! *szóltam rá.*
- Nincs kedvem. *makacskodott.*
- Tutira összenyomkodom a foltjaidat, ha nem bírsz magaddal.
- Ezekre a szépségekre gondolsz? *mutogatott a mellkasára.*
- Nagyon szépséges... mit ne mondjak....
- Gyere ide, cica! *húzott közel magához.* - Nekünk még valamit be kell pótolnunk.
- Taemin... mondtam már, nem csinálunk gyereket...
- Gyereket nem is kell. *vigyorgott, majd behúzott a fürdőszobához.* - Kád vagy tusoló?
- Hm? *néztem rá furcsán.* - Neeeeem, Taemin neeeeeemm! *eszméltem fel.*
- Naaaaa!
- Nem szexelünk a fürdőszobában! És elmondanám, hogy amíg itt van Bang addig pedig végképp nem!
- Tessék? Hogy mi? *akadt ki.*
- Neked, hogy esne, ha a másik szobában a legjobb barátod szexelne, te pedig nem?
- Pacsiznék vele.
- Istenem... férfiak... *forgattam a szemem és kimentem a konyhába. Szomjas voltam.*
- Felőlem akár hármasban is tolhatjuk. *erre a mondatára kiköptem az ásványvizet sugárba.*
- Takarodj! *mutattam neki a nappali felé.*
- Csak vicceltem...
- Húzzál innen! *löktem meg és bementem a szobánkba, majd lehuppantam az ágyukra.*
- Csak vicc volt Seo... *ült le mellém.*
- Tudom jól, hogy Bang cuki, de örülnék, ha nem hánynád a szememre...
- Én ilyet nem mondtam!
- Jaj, Taemin ne csináld már... a vak is látja, hogy ő is bejönne neked! *vágtam hozzá lenéző pofát.* - Ahogy beszélsz vele, ahogy nézel rá...
- A-a-az egy dolog... *nyelt nagyot.* - Nem tagadom.... Eun tényleg nagyon csinos lány és őt is eltudnám képzelni barátnőmnek... de...
- Hogy te mekkora pofátlan vagy! *kezdtem ütni.*
- Seo, csak őszinte voltam! *fogott le.*
- Hagyjál! Ne érj hozzám... *kapálództam.* - Undorító vagy!
- Seo! Csss! Nyugi! *próbált nyugtatni, majd megölelt és ott sírtam a mellkasán.*
- Hagyjál békén... te kis hímkurva! *ütöttem tovább, de ott zokogtam mégis rajta.*
- Már megint felzaklattad magad... újra előjött az akkori reggel?
- Ühüm. *motyogtam.* - Utállak... dugjál meg minden csajt! Húzzál a francba!
- Te jó ég... mi lesz veled, ha megjön, ha most ilyen vagy? *sóhajtott.* - Csinálok neked teát!
- Itt ne merj hagyni vagy elhagylak! *szorítottam magamhoz.* - Utállak!
- Az előbb elküldtél a fenébe... *kuncogott, majd addig sírtam míg el nem aludtam. Mikor felébredtem az ágyunkba voltam, már egészen este volt, de ő nem volt ott.*
- Taemin... Taemin... *szólítgattam, de nem volt sehol. Bementem Banghez, aki éppen tanult.* - Szia. Zavarlak?
- Nem, dehogy. *tette el az egyik könyvét.*
- Nem láttad véletlen Taemint? Elaludtam és aztán eltűnt.
- Eltűnt? *kérdezte furcsállva.* - Nem, nem láttam... egész végig itt ültem a szobában.
- Jonghyun levegő, mi? *vigyorogtam.*
- Igen. *kuncogott.*
- Ne is mond... mikor összevesztem anno Taeminnel, az ő takarójával kellett aludnom. *kuncogtam.* - Persze akkor is én aludtam a kanapén... na, mindegy... Összevesztem... *eszméltem fel.* - Basszus!
- Na? Mi a baj? *szegény még mindig érthetetlenül nézett.*
- Összevesztünk miattad! *fogtam a fejem.* - Félreértés ne essen! Nem azért, mert itt laksz! Mind a ketten azt akarjuk, hogy itt legyél, mert biztonságban vagy!
- Akkor mégis miért?
- Hát... ezt majd Taemint kérdezd... *vontam meg a vállam, majd kimentem és nyitva hagytam magam mögött az ajtót. A nappali ablakát dobálták, így kinyitottam. Taemin állt ott egyedül.*
- Seo! *mondta.* - Végre! Már kezdtem fázni!
- Hát akkor gyere be, te idióta. *kuncogtam rajta.*
- Nem, még nem!
- Akkor mikor? *kérdeztem, majd Bang is mellém állt.*
- Oh, helló Eun! *integetett neki.*
- Szia! *integetett vissza, majd elment valamerre a lakásba, de szerintem tisztán hallotta a beszélgetésünket. Sőt az egész panel.*
- Azt akarom, hogy tud... szeretlek! És nem mást... hanem téged! Te vagy számomra minden és az egyetlen személy, aki mellett örökre letudnám élni az életem! I luv u. *kiáltotta és mosolygott.*
- Az én idiótám maradsz örökre. I luv u. *mondtam neki vissza, örülök, hogy így megjegyezte. Egyszer csak elhallgatott, majd mutatott a kezeiből egy szívet. Így én is visszamutattam neki.*- I luv u. *mondta újra.*
- I luv u too. *kuncogtam, majd ő is.* - Gyere fel szívem!
- Igazán nem kellett volna kisfiam! *kiáltott le a felettünk lakó öreg néni.* - Gyere vissza 10 év múlva, ha élek és lehet köztünk valami. *mondta, majd ledobta Taeminnek az egyik mamabugyiját és bement. Nagy nevetésben törtem ki, Taemin meg ott állt, mint egy félős kisfiú.*
- Gyere fel szívem! *kuncogtam.*
- Rohanok! *vigyorgott és felkapta a bugyit, majd feljött. Beérve a lakásba pedig bedobta a fürdőszobába.*
- Minek az neked? *nevettem.*
- Majd holnap meglátod! *nevetett ő is.* - Sajnálom! *ölelt meg és megcsókolt.*
- Én is. *csókoltam viszont.*
- Többet nem mondok ilyet... soha! Számomra tökéletes vagy!
- Remélem. *bólogattam. Majd a konyhába mentem és szedtem magunknak vacsorát.* - Bang, gyere! *kiáltottam neki.*
- Megyeeeek! *kiáltotta vissza.* - Hm... finom illatok.
- Még délután együtt csináltuk Taeminnel. *mosolyogtam.*
- Akkor nem biztos, hogy eszek belőle, ha Taemin keze is benne van. *kuncogott.*
- Héééé! *szólt rá Minnie.*
- Finom lett, nem kell aggódnod! *nevettem.*
- Akkor jó! *mosolygott, majd enni kezdtünk.* - Hm... tényleg finom!
- Ugye? *mosolyogtam vissza rá.* - Mondtam!
- Oh, várj! *pattant fel Taemin és keresgélni kezdett. Azért amióta itt lakok sokkal nagyobb rend van, mint előtte.* - Ez Jonghyun egyik bögréje! Még a neve is rajta van... nyugodtan használhatod! *nyújtotta át Bangnek. Kedves volt tőle.*
- Köszönöm. *fogadta el.*
*Majd ettünk még egy kicsit és utána sorban elmentünk fürdeni. Mikor pedig idő volt, mentünk lefeküdni aludni is.*
- Szerinted jó lesz itt Bangnek? *kérdeztem kicsit félve.*
- Reménykedjünk benne. *bólogatott Taemin.*
- Én mindent megteszek, hogy boldog legyen!
- Én pedig mindent megteszek azért, hogy te legyél boldog!
- Köszönöm. *pusziltam meg.*
- Szeretlek.
- Szeretlek.
- Mikor szexeltünk... akkor más voltál. *bámulta a plafont.*
- Ezt, hogy érted? *ültem fel és őt néztem, majd rám nézett.*
- Nem tudom megfogalmazni...
- Hát szívem... azzal a szexszel egy olyan vadmacskát hoztál ki belőlem, amit ezek után soha nem tudsz majd újra megszelídíteni. *csókoltam meg, majd ráfeküdtem a mellkasára.*
- Kihívás elfogadva! *simogatta a vállamat, ahogy érte. Közben pedig mind a ketten elaludtunk. Reggel mikor felkeltem, nem volt mellettem. Gyors összekészülődtem, majd felöltöztem. Mikor kiléptem a szobából, ők a nappaliban kávéztak. Már mind a ketten készen voltak.*
- Jó reggelt! *szóltam kicsit félve.*
- Áh, jó reggelt! *vigyorgott 10000 W-tal Taemin.*
- Neked is! *mosolygott Bang.* - Azt hittük már fel se kelsz...
- Kissé kimerültem tegnap... *vakartam zavartan a tarkóm, majd a konyha felé vettem az irányt. Hagytam őket tovább beszélgetni. Ettem egy kicsit, majd megittam a kávémat.*
- Indulhatunk? *kérdezte Bang és végig simított a hátamon.*
- Mit mondott? *kérdeztem, de nem néztem rá.*
- Ezt azt. *mosolygott.*
- A bátyámat?
- Is.
- És?
- Meg ezt a tetszik nem tetszik dolgot...
- Oh, mindegy... hagyjuk, csak nekem kínos! *pattantam fel.* - Menjünk! *fogtam meg a kezét, majd kivezettem a nappaliba.*
- Várjatok! *toppant meg Taemin. Majd egy alkoholos filccel a kezében a fürdőbe ment, majd ki is jött.*
- Mi a baj? *kérdeztem.*
- Jaaa, csak rá írtam, hogy Bom Soo és Bin tulajdona... valami jó látható helyre kiakasztom a suliban. *kuncogott.*
- Hülyeeee! *szóltunk rá.*
- Na, majd meglátjátok! *karolta át a derekamat, majd elindultunk.*
- Olyan kis gyerekes vagy. *mondtam a suli aulájában.*
- Akárcsak Jonghyun. *kuncogott Bang.*
- Héééé, röhögni akarok! *nevetett Taemin.*
- Bezzeg, ha tudnák, hogy valójában azt te kaptad...
- Csss! *puszilt meg.* - Erről senkinek se kell tudnia.
- Jól van. *fogtam meg a kezét.* - Tényleg Bang... mit tanultál tegnap annyira?
- Ja, filozófiát... lehet doga lesz.
- Hogy mi? Hol voltam én ilyenkor? akadtam ki.*
- Lógtál. *kuncogott. Majd kaptam egy sms-t és megnéztem, hogy mi az: "Engedd el!" Körbenéztem, de nem láttam senkit. Elraktam a telefonom és elengedtem Taemin kezét.*
- Na? Mi a baj? *kérdezte Taemin.*
- Jaaa, bocsi... hideg a kezed. *motyogtam. Komolyan kiakasztanak ezek az smsek, tiszta stressz az életem, nem csodálkozok azon, hogy ennyire labilis a természetem.*
- Ki volt az? *kérdezte Bang.*
- Csak a szolgáltató.
- Mit akart?
- Lejárt az internet kreditem. *hazudtam nekik.* - Bocsánat!
*Léptem el mellőlük, majd egyenesen a wc-hez mentem hányni. Borzasztó rosszul éreztem magam... minden ez a hülye zaklató hibája. Kimostam a szám, majd bevettem egy rágót és visszamentem hozzájuk.*
- Minden rendben van? *kérdezte Bang.* - Egy kicsit sápadt vagy.
- Persze, jól vagyok... nincs miért aggódni. *mosolyogtam.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése