- Szia! *dőltem hátra az ágyon.*
- Szia kicsim! *hallottam, hogy nem rég kelt fel.* - Bocsi.
- Miért is?
- Mert aludtam mikor itt voltál.
- Jaj ugyan! Édes voltál!
- De olyan rossz, ma nem tudtunk találkozni.
- Majd holnap pótolunk!
- Rendben! Hiszek neked!
- Higgy is! Mi a helyzet? Hogy vagy?
- Jobban! De ha láttalak volna még jobban lennék.
- Akkor jó.
- De tényleg már nem fáj annyira. És a doki szerint is gyógyulgat.
- Tényleg?
- Igen!
- Az jó. Ezt nagyon-nagyon jó hallani.
- Nekem meg a hangodat jó hallani!
- Nekem is a tiedet!
- Hiányzol!
- Nekem is te! Képzeld itt fekszek az ágyadba!
- Juuj, de jó ezt hallani. . mindig ezt akartam tőled hallani.
- Haha.
- És kényelmes?
- Igen!
- Akkor jó.
- Ühüm. *mosolyogtam.* - Tele van a te illatoddal.
- Hm. . élvezed mi?
- Igen!
- A doki meg észre vette a bugyidat. *kuncogott.*
- Tényleg? *kuncogtam kicsit én is.*
- Aham.
- És?
- Csak nézett én meg mondtam neki, hogy a barátnőmé és nagyon hiányzik.
- Bolond!
- Tudom, hogy az vagyok! Csak miattad!
- Haha.
- Olyan jó lenne most megcsókolni téged!
- Ne mondj ilyeneket!
- Mert?
- Mert. . várom, hogy felépülj és haza engedjenek!
- Azt én is várom.
- Elhiszem! De pihenj sokat és akkor még jobban leszel!
- Pihenek!
- Akkor jó! De én leteszem ha nem baj mert tanulnom kéne.
- Nem baj. *de hallottam, hogy igen. Viszont engem a sírás keringetett.*
- Nagyon szeretlek! *csuklott meg a hangom.*
- Sírsz?
- Nem! *törölgettem a szemem.*
- Eun!
- Na jó igen!
- De ne tedd!
- De hiányzol!
- Nekem is te! De erősnek kell lenned! Senki se lássa rajtad, hogy fáj!
- De nincs itt most senki se!
- Tudom! De majd itt sírsz, de ez olyan rossz, hogy nem tudlak megvigasztalni.
- Oké. *hüppögtem.*
- Szeretlek törpe!
- Tudom! De mi ez a törpe?
- Nem tudom! Most ez jutott eszembe!
- Értem. De én is nagyon szeretlek!
- Tudom! Na de menj csak tanulni! És ne sírj mert akkor büntit kapsz ha bejössz ide!
- Rendben! Nem fogok!
- Akkor jó!
- Szia! Vigyázz magadra!
- Te is kicsim! Csókollak. . minden porcikádat, hosszan. *küldött egy puszit és engem kirázott a hideg.*
- Mondtam, hogy nee! De ha már itt tartunk akkor én pedig puszilom a nyakad 1000x és simizd a hasad egész este!
- Juuj. . simizni fogom! De majd holnap te is fogod!
- Ezt így eldöntötted?
- Aham!
- Na akkor már be se megyek! *kuncogtam.*
- Nee!
- Tudod, hogy nem bírnám ki.
- Tudom!
- Na de tényleg megyek! Szia!
- Szia! Vigyázz te is magadra!
- Vigyázok! *mosolyogtam majd egyszerre tettük le a telefont.*
Majd nekiálltam filozófiát tanulni mert lehet írunk így inkább felkészülök. Egyszer csak bejött Seo.
- Szia. Zavarlak?
- Nem, dehogy. *tettem el a könyvet.*
- Nem láttad véletlen Taemint? Elaludtam és aztán eltűnt.
- Eltűnt? *kérdeztem furcsállva.* - Nem, nem láttam... egész végig itt ültem a szobában.
- Jonghyun levegő, mi? *vigyorgott.*
- Igen. *kuncogtam.*
- Ne is mond... mikor összevesztem anno Taeminnel, az ő takarójával kellett aludnom. *kuncogott.* - Persze akkor is én aludtam a kanapén... na, mindegy... Összevesztem... *eszmélt fel.* - Basszus!
- Na? Mi a baj? *még mindig érthetetlenül néztem.*
- Összevesztünk miattad! *fogta a fejét.* - Félreértés ne essen! Nem azért, mert itt laksz! Mind a ketten azt akarjuk, hogy itt legyél, mert biztonságban vagy!
- Akkor mégis miért?
- Hát... ezt majd Taemint kérdezd... *vonta meg a vállát, majd kiment. nem értettem semmit ezért utána mentem és épp nézett ki az ablakon. Én is kinéztem.*
- Akkor mikor? *kérdezte Seo, majd mellé álltam.*
- Oh, helló Eun! *integetett nekem Taemin a földről.*
- Szia! *integetettem vissza, majd elmentem. Nem akartam őket zavarni.*
Persze hallottam mindent. Cukik voltak, de a végén az az öregasszony. . hát csak enyhén nevettem. Aztán bementem a szobába. Majd egyszer csak kiabált nekem Seo.
- Bang, gyere!
- Megyeeeek! *kiáltottam vissza.* - Hm... finom illatok.
- Még délután együtt csináltuk Taeminnel. *mosolygott.*
- Akkor nem biztos, hogy eszek belőle, ha Taemin keze is benne van. *kuncogtam.*
- Héééé! *szólt rám Taemin.*
- Finom lett, nem kell aggódnod! *nevetett Seo.*
- Akkor jó! *mosolyogtam, majd enni kezdtünk.* - Hm... tényleg finom!
- Ugye? *mosolygott vissza rám.* - Mondtam!
- Oh, várj! *pattant fel Taemin és keresgélni kezdett.* - Ez Jonghyun egyik bögréje! Még a neve is rajta van... nyugodtan használhatod! *nyújtotta át nekem. Kedves volt tőle. Nagyon örültem neki.*
- Köszönöm. *fogadtam el.*
*Majd ettünk még egy kicsit és utána sorban elmentünk fürdeni. Mikor pedig idő volt, mentünk lefeküdni aludni is.*
Lassan tudtam elaludni, de azért sikerült. Nem álmodtam semmit ezért korán keltem. Kimentem és egyszer csak Taemin jött mellém.
- Jó reggelt!
- Azta. . *ijedtem meg.*
- Megijedtél? *kuncogott kicsit.*
- Igen! *csináltam tovább a kávémat.*
- Csinálsz nekem is?
- Aham! *csináltam neki is.*
- Köszi! *mosolygott és leültünk a nappaliba.*
- Öhm . .tegnap mondott valamit Seo, hogy miattam vesztetek össze, de azt nem mondta, hogy miért. . *néztem rá.*
- Öhm. . hát ez egy hosszú történet.
- Ráérek nem? Meséld el kérlek! Mert ha zavarok akkor már itt sem vagyok!
- Nem! Nem erről van szó!
- Akkor?
- Hát volt itt a bátyja és haza akarta rángatni a szüleihez, de hát gondolom te tudod a legjobban, hogy milyen viszonyba van Seo a szüleivel.
- Igen tudom, de minek jött ide a bátyja?
- Mondtam! Haza akarta vinni! Azzal a szöveggel, hogy a szülei látni akarják.
- Istenem. .
- Na mindegy és ez miatt kicsit zaklatott volt és elkezdtünk arról beszélni, hogy nekem bejössz te.
- Miii? *köptem ki a kávémat.*
- Várj! Szóval, hogy mondtam, hogy cuki lány vagy meg minden és ezt ő ugye nagy dobra verte mert amúgy is a bátyja felzaklatta. És ezért így kicsit összekaptunk. De én tényleg, tiszteletbe tartom, hogy te Jonghyun barátnője vagy és nekem tényleg nem kéne más Seon kívül! Nekem ő kell és senki más!
- Áhá. . értem. *kicsit lesokkolt ez az egész.* - Elhiszem és tényleg nem azért, de ha arról lenne szó nem hagynám ott Jonghyunt!
- Tudom és nem is kell! Megszenvedtünk értetek és én most tökéletesen boldog vagyok Seo mellett.
- Én is Dinó mellett.
- Tudom! Ő is melletted!
- Honnan veszed?
- Mert ismerem és látom rajta! Sosem nézett így lányra mint rád.
- Komolyan?
- Igen!
- Cuki. *pirultam el.*
- Nagyon. *kuncogott.*
- Nekem igen is cuki! *néztem rá komolyan.*
- Tudom. De nem lesz cuki ha az ágyba lesztek!
- Az engem nem érdekel! Ott ne is legyen cuki!
- Tényleg, hogy képzeled el?
- Most szerinted ezt veled fogom megbeszélni?
- Naa! Nem mondom el neki!
- Na jó. Hát már mint Jonghyunt közben vagy az egészet?
- Az egészet!
- Hát vadnak. És szenvedélyesnek. Olyannak mint amilyen eddig nem volt egyik barátommal se! Valahogy tőle többet várok!
- Magasra tartod a mércét?
- Igen! De tudom, hogy átugorja és nem ezen múlik a kapcsolatunk! Csak én elképzeltem valamit és kíváncsi vagyok, hogy valójában milyen.
- Értem én. És ha nem éri el azt a szintet?
- Akkor sincs semmi mondom! Én akkor is szeretni fogom és ugyanúgy nézek majd rá!
- Értem.
- Erre voltál kíváncsi?
- Kb igen.
- Akkor most már mindent tudsz! De szerinted nagyon gáz lenne ha ott lenne az első? Már mint a kórházba!
- Mi? *akadt meg kicsit a kávé a torkán.*
- Hát. .
- Le akarsz vele feküdni ott?
- Nem tudom. .
- Nem tudom. . én tényleg kipróbálnám, de nem jobb ha az első az érzéki és egy romantikus vacsi után történik meg?
- De lehet igazad van . . bocsi csak a hormonok. . *vakartam a fejem.*
- Semmi! *mosolygott.*
- Na de én elkezdek készülődni!
- Okés! Én is! *mondta majd mind a ketten felöltöztünk és ittunk még egy kávét. Aztán egyszer csak kijött Seo is.*
- Jó reggelt! *szólt kicsit félve.*
- Áh, jó reggelt! *vigyorgott Taemin.*
- Neked is! *mosolyogtam.* - Azt hittük már fel se kelsz...
- Kissé kimerültem tegnap... *vakarta zavartan a tarkóját, majd a konyha felé vette az irányt.*
- Indulhatunk? *kérdeztem és végig simítottam a hátán.*
- Mit mondott? *kérdezte, de nem nézett rám.*
- Ezt azt. *mosolyogtam.*
- A bátyámat?
- Is.
- És?
- Meg ezt a tetszik nem tetszik dolgot...
- Oh, mindegy... hagyjuk, csak nekem kínos! *pattant fel.* - Menjünk! *fogta meg a kezem, majd kivezetett a nappaliba.*
- Várjatok! *toppant meg Taemin. Majd egy alkoholos filccel a kezében a fürdőbe ment, majd ki is jött.*
- Mi a baj? *kérdezte Seo.*
- Jaaa, csak rá írtam, hogy Bom Soo és Bin tulajdona... valami jó látható helyre kiakasztom a suliban. *kuncogott.*
- Hülyeeee! *szóltunk rá.*
- Na, majd meglátjátok! *karolta át a derekát Seonak, majd elindultunk.*
- Olyan kis gyerekes vagy. *mondta Seo a suli aulájában.*
- Akárcsak Jonghyun. *kuncogtam.*
- Héééé, röhögni akarok! *nevetett Taemin.*
- Bezzeg, ha tudnák, hogy valójában azt te kaptad...
- Csss! *puszilta meg.* - Erről senkinek se kell tudnia.
- Jól van. *fogtam meg a kezét.* - Tényleg Bang... mit tanultál tegnap annyira?
- Ja, filozófiát... lehet doga lesz.
- Hogy mi? Hol voltam én ilyenkor? *akadt ki.*
- Lógtál. *kuncogtam. Majd kapott gondolom egy sms-t mert megszólalt a telefonja, megnézte és hirtelen elengedte Taemin kezét. Valami nagyon nem stimmel itt.*
- Na? Mi a baj? *kérdezte Taemin.*
- Jaaa, bocsi... hideg a kezed. *motyogta.*
- Ki volt az? *kérdeztem.*
- Csak a szolgáltató.
- Mit akart?
- Lejárt az internet kreditem. Bocsánat!
*Lépett el mellőlünk, majd egyenesen a wc-hez ment. Furcsán néztünk utána és aggódtunk mind a ketten érte. Majd visszajött és furcsán sápadt volt. Van egy olyan érzésem, hogy hányt.*
- Minden rendben van? *kérdeztem.* - Egy kicsit sápadt vagy.
- Persze, jól vagyok... nincs miért aggódni. *mosolygott.*
- Mindjárt jövök! *mentem be és elkezdtem szagolni. Egyből megütötte az a jellegzetes szag az orromat. Tényleg hányt. Kimentem és nem mondtam semmit. Azt akarom, hogy ő mondja el.*
- Mi van már nem egymással jártok wc-re hanem egymás után? *kuncogott Taemin.*
- Ahaaam! *kuncogtam kicsit és Seo is mosolygott.*
- Ez az új trend! *kuncogott Seo, de valami baj volt vele éreztem. Majdnem a tesóm szóval nekem nem tud hazudni. Kiskorunk óta együtt vagyunk, nem tud átverni!*
- Na jaa. . már a fiúk is csinálják! *kuncogtam.*
- Tényleg? Akkor én le vagyok maradva. *kuncogott.* - Na de egy pillanat hölgyeim nekem még van egy kis elintézni valóm! *kacsintott és elment.*
Seo kicsit még mindig sápadt volt.
- Nem akarsz nekem valamit elmondani? *kérdeztem.*
- Mit? *kapta fel a fejét.*
- Seo. . tudod, hogy nem tudsz átverni! *kulcsoltam össze a kezem a mellkasom előtt.*
- Mire érted ezt?
- Jaj Seo. . ne nézz hülyének!
- De nem értelek!
- Hánytál. .
- Dehogy! Neeem! Ezt honnan veszed?
- Mivel éreztem mikor bementem a wc-be.
- De nem én voltam!
- Persze. . nem baj. Ha nem akarod akkor nem mondod el, de aggódom miattad. . mi van veled? Terhes vagy?
- Neeem! Nem! Isten ments!
- Hát jó . . te tudod! *rántottam meg a vállam hát ha így elmond valamit, de nem tette. Feldühített kicsit.*
Majd becsengettek és mentünk órára. Nagyon unalmas volt és hiányzott Jonghyun, de közben dühített Seo viselkedése is. . nem volt kedvem semmihez se. Mikor vége lett végre az órának kimentünk és már mindenki az udvaron volt. Nem tudtuk mi az ezért kimentünk mi is. Mindenki nevetett és felnéztünk mi is majd megláttuk a bugyit amit Taemin kapott. Fel volt akasztva a zászlóhelyére. Azonnal nevetésbe törtünk ki. Nagyon vicces volt és megláttam a suli tetején Taemint és az elégedett mosolyát. Felvette kamerára a tömeget! Egyszer csak kilökték előre Soo-t és Bin-t kiknek égett a pofájuk és azt sem tudták mit csináljanak. A pofájukba röhögtem és hirtelen megláttam Jonghyunt Taemin mellett a tetőn. Nem hittem a szememnek így csak törölgettem a szemem, de még mindig ott volt. Azonnal elfutottam onnan és felmentem a tetőre én is.
- Kicsim! *mosolygott mikor meglátott.*
- Mit keresel itt?
- Jöttem a nagy keményeket megnézni! Meg téged!
- De te. .
- Shh! *csókolt meg.*
- Mi van a bordáddal?
- Csak most engedtek haza! Erre az egy napra! És ezt a napot veled fogom tölteni!
- Rendben! Minden percét! *fogtam meg a fejét mind a két kezemmel és a szemébe néztem.*
- Igen! Minden percét! *mosolygott és megcsókolt megint.*
- Szeretlek! Nagyon-nagyon! *öleltem meg óvatosan.*
- Én is! *megint megcsókolt és most már fulladásig csókolt egymást. Közben Seo is feljött és Taemin mellé állt.*
- De persze itt maradsz a suliba! És én is itt leszek! Bemegyek hozzád órára is jó?
- Oké! *bólogattam.* - Úristen. . el sem hiszem. *sírtam megint.*
- Naaa sshhhh! *mosolygott és a mellkasára tette a fejem. A szíve nagyon gyorsan vert és ezért is még jobban sírtam mert nem hittem benne, hogy szeret, de már tudom, hogy igen.* - Naaa! Mi a baj?
- Semmi! Csak szeretlek! Nagyon! *hüppögtem.*
- Én is! De még sem sírok!
- Tudom, csak örülök neked! *csak mosolygott és letörölte a könnyem majd hirtelen elsötétült minden és felébredtem.*
Csak elaludtam órán. . ezt nem hiszem el. . annyira valósághű volt. Mikor tényleg kimentünk szünetre a tömeg ott volt. Oda szaladtam és Jonghyunt kerestem. Valahogy minden ugyanúgy történt mint az álmomba, egy kivételével. Jonghyun nem jelent meg . . Seo ment fel Taeminhez és onnan nevetett a népen. Ott álltam mint egy hülye várva arra, hogy megjelenjen. De nem jött. Lassan elvonultam a tömegtől és az udvar másik felébe mentem. Nem is tudom, hogy képzeltem ezt. Neki pihennie kell és ez a legfontosabb. Pár óra elmaradt ezért az ügy miatt. Persze Taemin megúszta és nem kapott semmit, és kicsit örültem is neki, hogy nem kell bemenni órára. Ültem egyedül és bámultam magam elé. Egyszer csak oda jött hozzám Seo és Taemin.
- Mi a baj? *kérdezte Seo.*
- Semmi. *ráztam a fejem.*
- Naa! Látom rajtad!
- Nem fontos. . *ráztam még mindig a fejem.*
- Jonghyun? *néztek rám és én nem szóltam semmit, tartottam magam és csak bámultam ki a fejemből.* - Ő, igaz? *kérdezte Seo megint, de még mindig csak néztem* - Euuuun! *rázott meg, de még mindig semmit sem csináltam.* - Elhiszem, hogy hiányzik, de tudod még sok idő mire itt lesz veled és addig nem lehetsz ilyen! Nem láthatják, hogy össze vagy törve! Erősnek kell lenned!
- Jonghyun is ezt mondta. *motyogtam.*
- Na látod? Miatta! Hogy büszke tudjon lenni rád! Legyél erős!
- De azt hittem itt lesz. Azt hittem, hogy ott lesz Taemin mellett! Ezt álmodtam és minden úgy volt de ő nem jött. Ő miért nem jött ha minden így volt az álmomba is?
- Mert ő most kórházba van!
- Tudom, és tudom, hogy az ő gyógyulása a fontosabb.
- Igen!
- Gyenge lettem. .
- Nem! Csak szerelmes!
- Az a gyengeség. .
- Nem feltétlen!
- Lehet. .
- Figyelem! *hallottam az igazgató hangját.* - Bejelenti valónk van! Ma megint fognak menni a tanárok ellenőrizni a párokat! Tudom már régen voltak ezért is döntöttünk így. Köszönöm a figyelmeteket! Jaj és ezért az órák nem lesznek megtartva mert hamarosan érkeznek a tanárok az otthonotokba! Szóval sok szerencsét mindenkinek! *fejezte be majd oda jött hozzám.*
- Jó napot! *hajoltam kicsit meg.*
- Jó napot! Hallottam, hogy Jonghyun kórházba van.
- Igen!
- Nos magukat ott figyeljük meg szóval oda fog menni a tanár.
- Rendben! *bólogattam.*
- További szép napot! *hajolt meg majd én is és elment.*
- Akkor most haza mehetünk? *kérdezte Taemin. Suta.*
- Igen! *bólogattam.*
- Ez nagyszerű! *mosolygott.*
- Igen! Én gyorsan átöltözök és elmegyek Jonghyunhoz.
- De csak erősen! *ölelt át Seo.*
- Tudom! *bólogattam majd elindultunk.*
Mikor Taeminékhez értünk gyorsan átöltöztem és el is indultam Jonghyunhoz. Nem számított rám mert épp olvasott.
- Kicsim. *tette le azonnal a könyvet.* - Hát te?
- Elmaradtak az óráim mert jönnek ellenőrizni minket a tanárok!
- Oh értem! De ugye most már nem csak megjátsszuk magunkat?
- Nem! Dehogy! *ráztam a fejem.*
- Akkor gyere! *húzott magához és megcsókolt. Viszonoztam és viszonylag hosszú csók lett belőle.*
- Majd mesélek!
- Mit? Valaki bántott? Megverem!
- Neeem! Csak annyi, hogy Taemin tegnap kapott egy félreértés miatt egy mama bugyit, mindegy és arra ráírta, hogy Soo és Bin tulajdona és hát felakasztotta a zászló helyére.
- Komolyan? *kuncogott.*
- Igen és az egész iskola nevetett rajtuk meg minden és hát egyszer csak megjelentél, de rá kellett jönnöm, hogy csak álom volt. . aztán felkeltem és ugyanúgy volt minden csak te nem voltál ott.
- Jaaj édes! *ölelte át a derekamat.* - Mindig ott vagyok veled mondtam! *puszilta meg a szívem helyét.*
- Tudom, de akkor is! Jól esett volna a közelséged!
- De itt vagy nem? Nem foglak elengedni nyugi! *mosolygott.*
- Ne is! *bújtam hozzá.*
- Jó napot! *köszönt majd mi is.*
- Jó napot! *húzta össze a száját Jonghyun és mosolygott.*
- Hogy érzi magát? *kérdezte a tanár.*
- Már sokkal jobban, hogy láthatom Eunt. *puszilt meg.*
- Tessék, üljön le! *adtam oda neki a széket.*
- Köszönöm. *ült le.* - Szeretnék pár kérdést feltenni.
- Csak tessék. *mondta Jonghyun.*
- Az első az lenne, hogy az első ellenőrzés óta hogyan változott a kapcsolatuk.?
- Hát mindenféleképpen jó irányba változott mivel azóta már tényleg egy pár lettünk. Ugyanis járunk. *mosolygott büszkén Jonghyun.*
- Oh hát akkor minden gratulációm az önöké, hogy ennyire megtudták szeretni egymást. *mosolygott a tanár is.*
- Köszönjük. *mosolyogtunk.*
- És ki a vezető? Ki az aki jobban dominál?
- Hát én. *kuncogtam.* - Nem, igazából nincs "vezető". Ez a kapcsolat nem olyan. Ketten döntünk a dolgok felől.
- Értem. Ez nagyon szép. Nos és mi az amin most változtatnának?
- Hát én azt, hogy Jonghyun ne legyen itt a kórházba.
- Én is ezt. Szeretnék a közelébe lenni és vigyázni rá! *puszilt meg ismét és mosolyogtunk egymásra.*
- Értem. Akkor ebben is egyet értenek.
- Még jó. *mosolyogtunk.*
- Milyen a szexuális életük?
- Hát még nem feküdtünk le egymással. *vakartam a tarkómat.*
- Valóban?
- Igen, nem akarjuk elsietni!
- Mások már rég túl vannak rajta. *jegyezte meg.*
- De mi nem túl lenni akarunk a dolgon hanem élvezni és mindig emlékezni rá, igaz? *néztem Jonghyunra.*
- Igaz. *csókolt meg.*
- Olyannak mint egy álom. Amiből majd nem akarok felébredni. *mondta Jonghyun.* - És mindenképpen vigyázni fogok rá. Valamint olyannak, hogy neki se legyen kellemetlen élmény. *mosolygott kicsit.*
- Értem. És mit várnak a jövőtől?
- Azt, hogy még sokáig együtt maradunk és együtt élünk majd. *mondtam.*
- Örökre együtt leszünk, nem kell aggódnod! *simogatta az oldalam.*
- Szóval együtt élni örökre. És ha ennek vége? Már mint ennek a projektnek.
- Akkor is együtt maradunk és összetartunk. *mondta Jonghyun.*
- Értem. Talán más kérdésem nincsen önök felé ezért nem is zavarok tovább. Jobbulást! *állt fel.*
- Köszönöm! *mondta Jonghyun.*
- Viszlát! *hajoltam meg.*
- Viszlát! *hajolt meg ő is és kiment.*
- Végre elment. *rántott magához és elkezdte a nyakam harapdálni.*
- Héé! *kuncogtam.*
- Nem héé csak Jonghyun! *nyalt végig a nyakamon.*
- Tényleg ezt kéne csinálnod? *húztam össze a nyakam mert érzékeny.*
- Hanem mit? *kérdezte, de már fel is találta magát meg a fenekemre csúsztatta a kezét és belemarkolt.*
- Jonghyun!
- Eun! *hajolt a hasamba.*
- Na mi az? *simogattam a haját.*
- Szeretlek! *motyogta a hasamba.*
- Én is!
- De állíts le!
- Mert?
- Mert nem akarom, hogy te ne akard én meg igen és .. ahj.
- Akarnám, ha lehetne. De mivel kórházba vagy ezért semmiképp se meg tudod, hogy most piros betűs ünnep van.
- Tudom. . ezért mondom.
- De egy kicsit engedek neked ha akarod!
- Mennyit?
- Majd leállítalak ha elég.
- Oké! Imádlak! *csókolt meg, de nem gyengéden.*
- Én is! De azért ne egyél meg! *kuncogtam.*
- Bocsi. *és folytatta a csókot, de most már gyengédebben.*
Amíg csókolóztunk addig ő a fenekemet simogatta és néha belemarkolt. Ilyenkor kicsit előre toltam a csípőm felé és átkaroltam a nyakát. Majd felcsúsztatta a kezét a bordáimhoz és megszorította kicsit őket. Erre kicsit belenyögtem a csókba és megmarkoltam a haját. Kicsit abba hagytuk a csókot mert már nem volt levegőnk. Ő felnyúlt a pólómba és végig simított a hátamon miközben kicsatolta a melltartóm.
- Hé! *ijedtem meg kicsit.*
- Csak kicsit! *vette le rólam és felhúzta a pólómba majd egyből neki támadt a melleimre és nyalni, harapni kezdte őket. Apróbb puszikat is dobott rájuk.*
Mikor ezt megunta haladt lejjebb és a hasamat puszilgatta és simogatta. Nekem az is nagyon érzékeny ezért kicsit nyögtem meg sziszegtem közben. Megint rátért a fenekemre és megint megcsókolt. Belenyúlt a nadrágomba és úgy markolt rá a fenekemre. Felnyögtem kicsit és megtéptem a haját. Mire persze ő erősebben szorította a fenekemet. Van egy olyan érzésem, hogy ez megfog látszani. Mikor már nem bírt magával leállítottam.
- Ennyi? *nézett fel rám.*
- Igen! *öltöztem fel.*
- Nyaah. . *szomorodott el kicsit.*
- Mondtam! *igazítottam meg magam.*
- Csinos vagy, ne igazgasd magad! *puszilt a nyakamba.*
- Nem azért de nem nézhetek úgy ki mint akit most basztak szét.
- Nem nézel ki úgy!
- Akkor jó.
- Vége a látogatási időnek! *jött be a doki.*
- Rendben! *bólintottam.* - Legyél jó és vigyázz magadra! *csókoltam meg Jonghyunt.*
- Szia! *mosolyogtam.*
- Rád fogok gondolni! *tette az egyik ujját a fejére.*
- Én is! *pusziltam meg.*
- Szia! *mosolygott és elmentem.*
Haza felé csak rázott a hideg mert még mindig éreztem az érintéseit. Ha így folytatja tényleg ott lesz az első alkalmunk a kórházba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése