- Szép vagy! *motyogta.*
- Köszi. *pirultam kicsit el.*
- Ez az igazság! És csak az enyém vagy! *simogatta a derekam.*
- Igen! *mosolyogtam.*
- Bin meg bekaphatja a saját faszát.
- Ne beszéljünk róla jó?
- Jó. Bocsi.
- Semmi baj csak többet ne!
- Okés megértem.
- Akkor jó. *hajtottam a fejem a vállára és szerintem nem sokkal utána be is aludtam. Mivel az este nem sokat aludtam ezért elég kimerült voltam és olyan jó volt a közelsége. Nem tudom mennyit aludhattam, de mikor felébredtem ott feküdtem mellette.* - Hm? *ültem fel hirtelen.* - Mi történt? *néztem körbe.*
- Elaludtál!
- De mit keresek az ágyba?
- Behúztalak magam mellé, hogy kényelmesebb legyen!
- De így neked nincs helyed!
- Nekem van bőven helyem! *mosolygott és végig simított a kezemen.*
- Jaj. *sóhajtottam és vissza dőltem hozzá.*
- Aludtál te este?
- Hát. . nem sokat.
- Mert?
- Folyton hangokat hallottam és árnyékokat láttam. . de nem akartam mondani, hogy ne aggódj még jobban miattam.
- Jaj te butus! Elmondhattad volna. Igaz, hogy jobban aggódom érted, de legalább megtudtalak volna nyugtatni és aludhattál volna többet.
- Persze, azért jövök be hozzád, hogy aludjak és foglaljam a helyed?
- Ezt én egyáltalán nem így látnám!
- De akkor is. .
- Butus!
- Mindegy, kibírom!
- Nem mondom, hogy ott altatom Jonghyunt mert, ne értsd félre, bízok benned, de néha el tud borulni és félek, hogy nem megvéd hanem elcsábít tőlem vagy rosszabb. . bánt téged.
- Jaj nem olyannak tűnik!
- A látszat néha csal!
- Igaz, én sem gondoltam volna, hogy te ilyen is tudsz lenni.
- Na látod?
- Jól van, de el is utasítottam volna ezt, hogy aludjon ott.
- Akkor jó.
- Erős leszek és majd a te pizsidbe alszok! Ma is a te pólód volt rajtam! *mosolyogtam kicsit.*
- Nálam is itt volt! De nem csak a pólód! *kacsintott.*
- Hé! Mi? Mi? *hüledeztem.*
- Shh! *csókolt meg.*
- De mi?
- Na találd ki!
- A melltartóm? Csak mert az egyiket nem találom! Már rég óta. .
- Azt még akkor vittem el mikor megakartalak erőszakolni! *vakarta a fejét.*
- Te perverz! És. . és mit csináltál vele?
- Nem akarod azt te megtudni! A lényeg, hogy az már az enyém marad!
- Hát valahogy nem is akarom visszakapni! De akkor mimet?
- Gondolkozz!
- Hm. . *gondolkoztam el és egyszer csak azt vettem észre, hogy végig simít a lábamon és közben egy ruhadarabot húz a kezével majd a hasamon is végig simított és megmutatta a bugyim.* - Te perverz! *kaptam ki a kezéből.* - Te hülye!
- Add vissza!
- Nem!
- Akkor bünti lesz! *harapott a nyakamba.*
- Hallod neked pihenned kéne! *húztam össze a nyakam mert nagyon érzékeny.*
- Add vissza akkor pihenek! *zsarolt meg.*
- Milyeeet?
- Olyat, hogy megint ide kerülsz! *kuncogtam.*
- Nem hiszem azt! Dee. . szexuális túltengésbe! *kacsintott.*
- Hülye! *nevettem el magam.*
- Vagy olyanom nem lesz? *fogta meg a combom belsejét.*
- Ha ezt csinálod akkor lesz! De csak otthon! És majd csak ha kiengednek! És rendesen felépülsz!
- Persze mert olyan vad lennél, hogy eltörnéd a bordámat megint mi? *nézett rám sejtelmesen.*
- Igen! Még az is meglehet. *pusziltam meg a száját majd megcsókoltuk egymást. Beleremegtem és közben a combomat markolászta.*
- Oh akkor pont jót fogtam ki. *motyogott közben.*
- Igen. Azt hiszem én is. *folytattuk a csókot.* - Álljunk le jó? *motyogtam de harapta az ajkamat.*
- Miért?
- Mert ez egy kórház! És te most beteg vagy és pihenned kell! *toltam el.*
- Gonosz vagy!
- Tudom, de a te érdeked akarom!
- Tudom! Csak tudod nagyon kívánlak. . *nyögte ki.*
- Én is! *láttam egy kicsit meglepődött.* - De majd ha felépülsz! Ígérem mindent bepótolunk! Jó? *fogtam meg az arcát és a szemébe néztem.*
- Szeretlek! *mosolygott és átölelt.*
- Én is! *bújtam hozzá.*
- Tudom! *mosolygott.*
- Nee! Szerintem nem. *takarta el magát.*
- Mint egy kislány. *kuncogtam.*
- Nem tetszik?
- De!
- Akkor jó.
- De nagyon édes vagy!
- Köszi! Jobb, hogy itt vagy! Haza se engedlek!
- Nem is kell! Legszívesebben itt maradnék veled! Csak nem lehet! *sóhajtottam.*
- Hát ez az. . *sóhajtott ő is.*
- De majd gyorsan felépülsz ugye és pótolunk! *könnyezett be a szemem.*
- Ne sírj! Felépülök és megyek haza hozzád jó? *fogta meg az arcom.*
- Jó tudom, de akkor is rossz így. *szipogtam.*
- Tudom, nekem is! De sietek jó?
- Ne! Inkább épülj fel rendesen!
- Rendesen felépülök, de sietek is! Jó? *törölt le egy könnycseppet az arcomról.*
- Oké! *bólogattam.*
- Édes! *mosolygott és megcsókolt.*
- Olyan jó ezt megint hallani. *mosolyodtam el.*
- Igen?
- Ühüm.
- Akkor sokszor mondom! Édes! Édes! Édes! Édes! *hajolt a nyakamhoz és belesuttogott a fülembe.*
- Jó-jó elég! *mosolyogtam.*
- Végre mosolyogsz! *puszilt meg.*
- Mert te ezt hozod ki belőlem!
- Örülök neki!
- Hihi. *mosolyogtam.*
- Tényleg nagyon édes vagy! *mosolygott.*
- Köszi! *mosolyogtam és bejött a nővérke.*
- Lejárt a látogatási idő.
- Oh. . rendben! *mondtam majd ránéztem Dinóra.*
- Legyél jó! És vigyázz magadra!
- Rendben! Te is és pihenj!
- Pihenni fogok!
- Ajánlom is! Na szia! *csókoltuk meg egymást és lassan elszakadtunk egymástól majd haza mentem.*
Minden olyan üres volt és megint rémisztő. Ettem kicsit majd nekiálltam a házinak amit nagy nehezen megírtam. Mikor végeztem vettem egy forró fürdőt és bebújtam az ágyba. Néztem a plafont és nem tudtam aludni. Annyira rossz volt. De lassan elaludtam és nem álmodtam semmit. Szerencsére. Reggel nagyon fáradt voltam, de nagy nehezen felkeltem és csináltam magamnak egy kávét. Megittam szép lassan és elkezdtem készülődni. Megint kicsivel előbb lettem kész, de most elindultam a suliba. Nagyon lassan sétáltam mikor megcsörrent a telefonom. Azonnal a kezembe kaptam és láttam, hogy jött egy üzenetem. Jonghyun volt az. Olyan édes volt.
"Legyen szép napod és vigyázz magadra! Sok-sok jó jegyet szerezz és figyelj órán! Nagyon szeretlek és épülgetek! Csak miattad nem mozgok annyit az ágyba! De lesz olyan, hogy miattad fogok a legtöbbet mozogni az ágyba! ;) Szia Eunnie! Várlak! ♥"
Ezt írta nekem és én annyira feldobódtam tőle, de közben kicsit rossz is volt, hogy nem volt itt velem. Mikor beértem a suliba Taemin és Seo már ott voltak. Odamentem hozzájuk, jól esett, hogy most itt vannak. Azt hittem ma is egyedül kell lennem.
- Sziasztok! *tettem le a táskám a padra.*
- Szia! *köszöntek egyszerre. Édesek voltak.*
- Jonghyun? *kérdezte Taemin.*
- Kórházba. . *sóhajtottam.*
- Hogy mi? *hüledezett és Seo szemei is kikerekedtek.*
- Tegnap előtt elaludtam otthon és arra keltem, hogy valami nagyot durran. Kimentem, hogy megnézzem és Jonghyun feküdt a dohányzóasztalnál felrepedt szájjal és véresen. . *hajtottam le a fejem.* - Aztán megláttam két bőhöm nagy embert, kétszer akkorákat mint Jonghyun és úgy néztek rá mintha csak egy boxzsák lenne. Aztán tudjátok milyen vagyok, egyből nekik mentem és hát adtam is nekik, de erősebbek voltak kicsit és az egyik elkapott mire aztán Jonghyun felkelt és megvédett, de mindegy is! Elmentek, már azt sem tudom miért vagy hogyan és lekezeltem Jonghyun száját aztán elráncigáltam a dokihoz mert fájt a bordája és a doki azt mondta, hogy minimum 1 hónapig a kórházba kell lennie és feküdnie. Mivel eltört a bordája. Aztán elküldte a kórházba ahol ugyanezt mondták és most bent fekszik. *törölgettem a szemem.*
- Te jó ég. *sokkolódtak le.*
- De ki volt az a két ember? *kérdezte Seo.*
- Bin emberei . . *motyogtam.*
- Hol az a patkány? *állt fel Taemin.*
- Ne! Hagyd! *ráztam a fejem.* - Ettől nem lesz jobb senkinek se! Jonghyun se fog előbb helyre jönni!
- Oh drágám! *húzott magához Seo.* - Igaza van Eunnak! Ülj vissza és ne hősködj!
- Hiányzik! *fakadtam ki.* - És ez az egész az én hibám. Miattam fekszik a kórházba! *hüppögtem.*
- Shhh! Ne sírj! Nem a te hibád! Az a kis hülye nem bírt magával. . nem tudom még mit akar.
- Egy szép foltot tőlem is meg Jonghyuntól is. *mondta Taemin.*
- Nem kell! Ne foglalkozz vele! Jonghyun is ezt mondta!
- Igaza van! *mondta Seo.* - Ha piszkáljátok még jobban akkor csak elfajul a dolog.
- Igaz. . de olyan dühítő.
- Tudom, de pszt! *simogatta a hátát Seo miközben engem ölelt és én a könnyeimmel küszködtem.* - Te meg nyugodj meg! *puszilta meg a homlokom.* - Jonghyun erős és pikk-pakk fel fog épülni! Már csak miattad is!
- Tudom, de akkor is rossz most így.
- Elhiszem! *ringatott kicsit.* - De várj! Akkor te most egyedül vagy otthon mi?
- Igen.
- Most már nem!
- Hm?
- Jössz hozzánk!
- Neeem! Nem akarok zavarni. *ráztam a fejem.*
- Ne kezd! Te sosem zavarsz! Ott van Jonghyun ágya és cuccai, az ágyruhája még mindig az ő illatával van tele!
- Hm. . *rándultam kicsit össze.*
- És tényleg nem zavarsz! És gondolom Jonghyun is örülne neki ha tudná, hogy valaki vigyáz rád!
- Az igaz. .
- Na látod? Az ő kedvéért! Meg az enyémért! Mert már olyan régen volt, hogy egy házba laktunk!
- Rendben! Tényleg régen volt.
- Hiányzik.
- Nekem is! *öleltem át.*
- Khm. . *köhögött Taemin.* - Én is itt vagyok.
- Jaj gyere ide! *húztam oda az ölelésünkbe.*
- Juj de jó nekem! Most már két csajom van. *kuncogott.*
- Felejtős! *mondtam.*
- Amiről Dinó nem tud az nem fáj neki. *kacsintott.*
- Hééé! *ütötte meg Seo.*
- Csak vicceltem tudod! *csókolta meg Seot Taemin.*
- Hogyan? *nézett rám Taemin.*
- Hát így. . hogy amiről nem tudok az nem fáj.
- Igen! *mondta szemrebbenés nélkül a szemembe.*
- Tényleg? *keseredtem el és megint majdnem sírtam.*
- Neem! Dehogy is! *mosolygott.*
- De így ugye? *törölgettem a szemeim megint.*
- Nem! Csak vicceltem!
- Ez kurva rossz vicc volt most! *ölelt át Seo.*
- Tudom, bocsi!
- És ha tényleg így csak még te se tudsz róla? *néztem Taeminre.*
- Ölni tudna érted! Akkor szerinted?
- Nem tudom mit higgyek! Meg, hogy mit higgyek el neked!
- Az utóbbit! Tényleg ölni tudna érted!
- Taemin! *szólt rá Seo.*
- Jó! *húzta meg magát.*
- Nyugi Bang! Jonghyun nagyon szeret!
- Biztos?
- Igen!
- Honnan veszed?
- Ahogy rád néz a suliba! A múltkor az órára bevitt téged csakhogy ne keltsen fel. És soroljam még? Törött bordával is megvédett téged! Szerintem ez egyértelmű.
- Hát ha te mondod. . reggel írt üzenetet!
- Elolvashatom?
- Aham! *adtam neki oda.*
- Oh-oh. . hoppá! *mosolyodott el.* - Miattad fog sokat mozogni az ágyba? *vigyorgott rám sejtelmesen.*
- Igen! Megbeszéltük, hogy ha felépül akkor pótolunk és már legszívesebben ott megfektetett volna ahogy észre vettem rajta. Kitudja mit csinált mikor aludtam. Elaludtam mikor bent voltam nála és mikor felkeltem az ágyba voltam.
- Szerintem ezt inkább ne tudd meg! *kuncogott.*
- Héé! *kuncogtam.* - Ellopta a bugyimat és azt szorongatja. . *akadtam ki.* - Meg bevallotta, hogy mikor megakart erőszakolni akkor ellopta az egyik melltartómat. Tudod még mondtam is, hogy nem találom. .
- Komolyan? *kuncogott.*
- A melltartó. *nevetett fel Taemin.*
- Na mi van? *néztem rá furán.*
- Semmi!
- Naa! Mesélj már! *nyaggattam.*
- Semmi csak amit leművelt vele. . *rázta a fejét.*
- Miiit?
- Felvette és kitömte zoknival és azt fogdosta és ilyet szól: "Uh milyen jó lehet Eunnak. . én a helyébe egész nap a mellemet fognám." *nevette el magát megint.* - Meg azon aludt. Rátette a párnájára és elalvás előtt agyon nyalta meg. . na mindegy. *kuncogott.* - Hallottam rossz hangokat mondjuk azt. Ja igen és ha suliba volt vagy valahova ment akkor ott lógott az ajtaján és mikor haza jött egyből: "Uh . . Eun már vár bent!" Leemelte a melltartódat és néha volt mikor suliba jött haza és fura hangokat hallottam utána meg egész nap az volt, hogy Eun így, Eun úgy, de utálom ám, de hát ezt csinálta meg azt csinálta. Meg olyan jó a feneke meg a melle meg az arca is szép csak kár, hogy utálom. És ezt hallgattam egész nap.
- Tényleg? *pirultam el egy kicsit.*
- Igen!
- Na és te azt mondod, hogy ez az ember nem szeret? *kérdezte Seo.*
- Jól van naa. *takartam az arcom mint ő tegnap.*
- Jaj te kis butus!
- Tudooom! Nyaah. . ne csengessenek be! *hisztiztem a csengő hangjára.*
- De-de! Na gyere! *fogta meg a kezem.*
- Én már nem is kapok semmit? *kérdezte Taemin.*
- De! *csókolta meg Seo, Taemint.* - Na ennyi! *mosolygott és elmentünk órára.*
Az óra unalmas volt és csak Jonghyun üzenetét olvastam folyton, de túl feltűnően.
- Bang kisasszony maga mit csinál? *kérdezte a tanár.*
- Semmit! *ráztam a fejem.*
- Hát azt látom. . legalább is a tananyaggal nem foglalkozik.
- Szánalmas kurva. *hallottam meg Bin hangját.*
- Kérem számoljon be, hogy mit jegyzett meg ezen az órán! *ült le a tanár és én meg felálltam.*
- Hát öhm. . *kezdtem bele. Igazából egy-két mondat megragadt bennem ezért elkezdtem azokról beszélni és még én sem tudtam mit mondok csak mondtam, mondtam és mondtam.*
- Köszönöm! *állított meg a tanár.* - Ez igaz, hogy rizsa szöveg volt, de legalább talpra esett és néhány mondatot megjegyzett. *állt fel megint én pedig leültem.*
Az óra többi részein próbáltam figyelni és rendesen jegyzetelni, ami ment is. Mikor vége volt mentünk le, én bementem a büfébe addig Seo megkereste Taemint. Vettem magamnak egy kis üdítőt mert szinte a kávén kívül nem is ittam mást ebben a két napban. Valamint vettem magamnak egy kis csokit. Mikor végeztem megkerestem Taeminéket.
- Sziasztok! *köszöntem nekik.*
- Szia! *köszöntek.*
- Na mi van? Megy a boldogsághormon? *kérdezte Taemin.*
- Már kellett. *haraptam a csokimba.*
- Elhiszem. De felépül hamar.
- Ne beszéljünk mindig róla jó? *mondtam.*
- Persze, megértem! *mondta.*
- Ki ez a srác? *mutatott Seo.*
- Jonghyun! *emeltem fel a fejem.*
- Nem! *nézett rám kicsit furán.*
- De! Jonghyun haverja, Jonghyun. Mindjárt jövök! *mentem oda hozzá.* - Szia! *köszöntem.*
- Szia! *mosolygott.*
- Mit keresel itt?
- Téged!
- Minek?
- Jonghyun kért, hogy jöjjek be és nézzem meg mi van veled.
- Értem. Voltál nála?
- Igen, onnan jövök.
- És, hogy van?
- Nagyon örült neked, hogy tegnap bementél.
- De ugye nem erőlködik?
- Nem! Úgy feküdt mint egy múmia. Meg sem mozdult. És mikor megkérdeztem tőle akkor annyit mondott, hogy jónak kell lennie mert különben te megvered. *kuncogott kicsit.*
- Igen, szeretném ha minél előbb felépülne!
- El is hiszem!
- Akkor jó. És te hogy vagy?
- Megvagyok!
- Jaj amúgy oda költözöm kicsit Taeminékhez mert Seo ragaszkodik hozzá, mondom majd Jonghyunnak, csak, hogy te is tudj róla!
- Jó, rendben! Köszi, hogy szóltál! *mosolygott.*
- Nincs mit! Na de nekem mennem kell vissza, mindjárt csengetnek.
- Rendben! Akkor majd felhívom Jonghyunt, hogy jól vagy!
- Ne! Had pihenjen!
- Szerinted pihen? Azt várja, hogy mi van veled! Majd esetleg utána!
- Akkor hívd fel.
- Rendben!
- Na de megyek! Szia!
- Nem akarsz vele beszélni?
- Nem! Akkor csak rosszabb lenne neki és nekem is! Majd délután bemegyek hozzá!
- Rendben!
- Szia!
- Szia! *köszönt el és én visszamentem Taeminékhez.*
- Na? *kérdezte Seo.*
- Csak Jonghyun kérte, hogy jöjjön be megnézni hogyan vagyok.
- De édes. Kis megfigyelőt aggatott rád?
- Aham.
- Édes.
- Tudom.
De be is csengettek és mentünk órára. Ez az óra se volt jobb, de legalább viszonylag hamar eltelt. Mikor kimentünk szünetre kicsit jobb volt a kedvem.
- Na mizujs? *kérdezte Taemin.*
- Semmi, túléltük ezt az órát is. *ült mellé Seo.*
- Én is. Baszott nagy mákom volt. *kezdett mesélni.*
- Na? *kérdeztem.*
- Majdnem én feleltem, de semmit nem tudtam. . és erre pont az előttem lévő gyereket választotta a névsorba, utána azt leültette és utána meg az utánam következőt választotta. Már nagyon izgultam, hogy én fogok felelni.
- Jaj összehoztál volna valamit mint én az előző órán! *legyintettem.*
- Igaz, talpraesett vagyok.
- Az. . csak nehogy én dobjalak el mert akkor a fejedre esel! *kuncogtam.*
- Hahahaa. . de erős lettél! *kuncogott.*
- Mindig is az voltam!
- Igeen? Seo! Ki az erősebb? *fordult Taemin, Seo felé.*
- Bang! *mondta ki egyértelműen Seo.*
- Hééé!
- Bocsi, de nézz rá! *kuncogott Seo.*
- Hát. . olyan Dinós. . *nézett végig rajtam Taemin.*
- Dinó se gyenge! *jegyezte meg Seo.*
- De nem ám. . *haraptam a számba.*
- Ohohoh! Taemin láttad azt! *karolt Taeminbe Seo és rám mutogatott miközben az 1000 wattos mosolya megütötte a szemem.*
- A szájharapást? *kuncogott Taemin.*
- Igen! Láttad?
- Igen! Kanos a kis Bang. *nevetett fel Taemin.*
- Héé! *pirultam el kicsit.* - Nem is!
- Deee! Azért pirulsz! *cukkolt Seo.*
- Juj mi lesz itt. . 1 hétig nem jönnek suliba és végig szeretkezik azt a hetet. *kuncogott Taemin.*
- És neked az bajod lesz? *kérdeztem.*
- Oooooh! Na de Bang! *kuncogott Seo.* - Azért ügyesen!
- Ja utána meg azért nem jönnek mert egyik sem tud menni. *kuncogott még mindig Taemin.*
- Te sem fogsz tudni menni ha otthon elkaplak! *mondta neki Seo és Taemin komoly arccal ránézett.*
- Büntess! *suttogta, de jól érthető volt.*
- Juj de megütlek! *kuncogott Seo.*
- Azt hiszem tényleg zavarni fogok. *kuncogtam.*
- Dehogy!
- Nem zavarsz ha nem érdekelnek a hangok! *kuncogott Taemin.*
- Nem zavar, de akkor bent alszok a kórházba Jonghyunnal.
- Ott nem szabad! Az egy kultúrállt hely! *mondta Taemin.*
- Nem is ott akartuk. . *nyújtottam a nyelvem.*
- Pedig milyen izgi mááár. Sosem tudod ki nyit be és ki nézi az ablakból, hogy ti mit csináltok. . *kuncogott Taemin.* - Na csak kerüljek kórházba. .
- No-no! Nem fogok hozzád bemenni! *kuncogott Seo.*
- Héé!
- Csak vicceltem! *ölelte át.*
- Na azért! *puszilta meg Seo homlokát Taemin.*
Aztán becsengettek és mentünk órára. Ezentúl minden szünet ilyen jól telt és az órák is elfogadhatóak voltak.
- Na akkor most mi lesz? *kérdezte Taemin a nap végén.*
- Elmegyünk Banghez, összepakoljuk pár cuccát és elmegyünk haza. Ott szépen kipakolunk mi amíg ő elmegy Dinózni!
- Uhh . . Eunnie cuccot pakolunk? *kérdezte Taemin.*
- Így csak Dinó hívhat! *szóltam rá.*
- Bocsi. *kuncogott.* - Még a végén megtaláljuk a dinós tangáját és az egyéb mocskos titkaidat! *bökött meg.*
- Neeem! Te nem pakolod a cuccom! Majd én kipakolom!
- Tuti? *kérdezte Seo.*
- Ahüm!
- Jó, de segítek majd, jó?
- Okés! *mosolyogtam és elindultunk hozzánk.* - Ne nézzetek körül mert elég nagy a kupi. . *vakartam a fejem.*
- Biztos nem volt semmi még? *fogta meg Dinó boxerét ami a kanapén hevert.*
- Az az enyém! *ragadtam magamhoz.* - Nem történt semmi csak épp szeretem ha a közelembe van!
- A farka?
- Taemin! *szólt rá Seo.*
- Igen! Mert neki van! Nem is kicsi! *köhögtem.* - Na mindjárt jövök!
- Segítek! *mondta Seo.*
- Hát ha akarsz. *mosolyogtam majd bejött a szobámba és elkezdtünk pakolni.*
Mikor végeztünk vele elindultunk hozzájuk és ott gyorsan kipakoltam Dinó szobájába majd elindultam hozzá. Ahogy megérkeztem kicsit rendbe szedtem a ruhámat majd bementem hozzá. Épp aludt. Szépen leültem az ágya mellé és csak néztem. Annyira édes volt. Csináltam róla egy képet. Majd írtam egy cetlit neki amit otthagytam az asztalán és megpusziltam. Nem akartam felébreszteni és hagyni akartam pihenni ezért inkább eljöttem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése