Mikor végeztem a fürdéssel kicsoszogtam hozzá egy törölközőbe.
- Na mi az picim? *fordult felém. Még mosogatott.*
- Semmi. *motyogtam.*
- Jól esett?
- Igen.
- Akkor jó. Mindjárt végzek én is.
- Rendben. *ültem le.*
- Nem akarsz felöltözni? Megfázol.
- Nincs kedvem. *nyüszögtem.* - Talán zavar?
- Öhm.. nem csak féltelek.
- Ne félts! Inkább mosogass.
- Rendben. *fordult vissza. Tényleg nagyon lusta voltam.* - Végeztem. *fordult megint felém.*
- Remek. *mosolyogtam.*
- Elmegyek fürdeni.
- Oké. *mondtam majd elment.*
- Nem jössz be? *kiabált.*
- Minek? *kiabáltam vissza.*
- Unatkozok nélküled. *mondta majd bementem.*
- Itt vagyok. *ültem le a kád szélére.*
- Sokkal jobb. *ölelte át a derekam és a combomhoz bújt.*
- Te kisgyerek. *mosolyogtam és a haját simogattam.*
- Csak te hozod ki belőlem.
- Igen?
- Ahamm. *vigyorgott.*
- Na de közbe fürödj is. *fröcsköltem le.*
- Héé. *kuncogott.*
- Na fürödj!
- Csak kicsit.
- Itt hagylak.
- Neee. *kezdett mosakodni.*
- Na azért. *mosolyogtam.*
- Végeztem. *pattant ki.*
- Oké. *mentem volna a szobába, de visszahúzott.*
- Ne menj már. *húzott magához.*
- Jonghyun tiszta víz vagy.
- Rajtad meg törölköző van. *kacsintott.*
- Jonghyun..
- Nyugi. Miért vagy ilyen feszült?
- Csak lusta vagyok.
- De ne legyél lusta! *puszilt meg.*
- Megpróbálok. *mosolyogtam.*
- Majd én felpörgetlek. *puszilgatta a nyakam.*
- Nee.. tudod, hogy ezt nem bírom. *kuncogtam és összerántottam a nyakam.*
- Tudom. Épp ezért csinálom. *kuncogott és felkapott majd hirtelen elment az áram.*
- Jézus. *ijedtem meg kicsit és hozzábújtam.*
- Ne félj! Mindjárt visszajön. *mosolygott.*
- Rendben. Addig gyújtsunk gyertyát. *mondtam majd leszálltam az öléből.*
- Oké. *mosolygott.*
Majd elindultunk a konyha felé. Ott megkerestük a gyertyákat és tettünk párat a lakásba. Mikor végeztünk behuppantunk az ágyba.
- Te meztelenül alszol? *kérdeztem mikor túrkáltam a szekrénybe ruháért.*
- Igen. Zavar?
- Nem. Miért zavarna? *direkt húztam a fejét.*
- Nem? Kicsit se érzel késztetést semmire ha meglátsz így?
- Nem. *húztam tovább miközbe felöltöztem.*
- Hm.. *nem szólt semmit csak elfordult tőlem.*
Én sem szóltam csak befeküdtem mellé. Majd egy idő után felém fordult.
- Nem is hoz lázba? *kérdezte.*
- Nem..
- Komoly? *csak néztem rá.* - Eun ne csináld ezt velem! Komolyan? *ült fel.*
- Jaj szerinted komolyan mondok én ilyet? *ültem fel én is.*
- Nem tudom ..
- Akkor tudd! *csókoltam meg és az ölébe másztam.*
- Lázba hoz? *kérdezett rá félő mosollyal az arcán.*
- Még szép. *pirultam kicsit el amit remélem nem látott a gyertyafénynél.*
- Ne csinálj ilyet többet! *simított végig az arcomon.*
- Te se a délutánit. *fogtam meg a kezét.*
- Rendben. Nem fogom. *mosolygott.*
- Ha igen akkor én is folytatom.
- De nem fogod! Mert nem csinálom.
- Legyen úgy. *pusziltam meg.* - De most már aludni kéne. *dőltem a mellkasára.*
- Álmos vagy?
- Igen. *bújtam oda hozzá.*
- Akkor aludjunk. *dőlt el velem.*
- Rendben. De így? Agyon nyomlak.. *néztem rá.*
- Dehogy. *mosolygott és betakart.*
- Imádlak.
- Én is. Aludj jól, de a jó éjt puszi a legfontosabb. *csücsörített nekem.*
- Persze. *pusziltam meg a száját majd ott hagytam a szám a száján és pofátlanul megharapta az alsó ajkam.*
- Hmm.. Eunnie. *vigyorgott.*
- Jonghyun oppa. *vigyorogtam én is mire felcsillant a szeme.*
- De édes vagy. *vigyorgott.*
- Te is. *mosolyogtam.*
- Hallani akarom mégegyszer. *jött lázba.*
- Mára ennyi elég volt. *dőltem rá és becsuktam a szemem.*
- Eunnie ne aludj!
- Hagyj már Jonghyun.. *nyüszögtem.*
- Eunnie! Eunnie! Eunnie! *csikizett meg.*
- Leütlek! *ültem fel rajta.*
- Na gyere, te kis erőske.
- Jonghyun aludjunk!
- Eunnie!
- Nem fogom mondani.
- Eunnie!
- Oppa..
- De imádlak. Még így is cukin mondtad. *vigyorgott.*
- Aludhatunk végre?
- Persze. *mosolygott és magára húzott. Nem kellett sok be is aludtam.*
Nagyon jót aludtam és szerintem kipihentebb voltam reggel mint bármikor is. Mikor felkeltem Dinó még aludt. A keze a fenekemen volt és elégedett volt a feje. Beszarok ennek az embernek.
- Oppa.. *suttogtam neki mire elvigyorodott álmába. De édes. Azért este nem úgy viselkedtem vele mint kellett volna. Majd megbeszélem vele.*
Majd addig néztem míg el nem aludtam megint. Egy kéz rázott fel álmomból.
- Hm? *pattantam fel.*
- Nyugi, én vagyok az. *mosolygott a hugom.*
- Szia. *motyogtam és visszadőltem Jonghyunra.*
- Szia. *mosolygott.*
- Miért jöttél? *próbáltam ránézni de lecsukódott a szemem.*
- Ne erőltesd magad. Nyugodtan maradjon csukva a szemed. *kuncogott.*
- Köszi. *mosolyogtam.*
- Amúgy azért jöttem, hogy lássalak. Rég találkoztunk.
- Igen.
- Eunnie! *nyögte ki álmába a nevem Dinó.*
- Psszt. *fogtam be a száját.*
- Istenem. *kuncogott a hugom.*
- Bolond. *legyintettem.*
- Sosem gondoltam volna, hogy titeket egyszer így látlak.
- Én se. De ez lett belőle.
- De ezek szerint szeret. *vigyorgott.*
- Igen.
- Ez a lényeg.
- Te, hogy állsz a pasikkal? *másztam ki az ágyból.*
- Eunnie! *kapálózott Jonghyun.*
- Itt vagyok. *adtam neki oda a plüsst és megpusziltam.*
- Hmm.. *szorította magához.*
- Édes. *mosolygott a hugom.*
- Az. *vigyorogtam és kimentünk.* - Na de te, hogy állsz a fiúkkal?
- Hát.. van barátom. *pirult el kicsit.*
- Komolyan? Hol van most?
- A folyosón.
- Miért nem hívod be?
- Szabad?
- Persze. *bólintottam.*
- Akkor behívom.
- Addig csinálok nektek kávét. *mosolyogtam és mentem csinálni a kávét. Addig a hugom leültette a barátját a nappaliba.* - Na kész is. *vittem ki nekik.*
- Szia. *állt fel a gyerek rögtön és két puszit. Meglepődve álltam előtte.*
- Hali. *mondtam.*
- A nevem Ahn Jae Wook. *hajolt meg.*
- Az én nevem Bang Eun Hee. *mosolyogtan és meghajoltam én is.*
- Tudom. Sok jót hallottam már rólad. *vigyorgott. Az a tipikus ulzzang kisfiú. Pont a hugomhoz illik. Pörögnek mind a ketten.*
- Tényleg?
- Igen a hugod sokat mesélt. *mosolygott majd inni kezdték a kávét.*
- Anyuék nem fogadták el. *szürcsölte a kávét a hugom.*
- Komolyan?
- Igen. Nem vihettem haza..
- Nyugi ide jöhettek. Jonghyunt se fogadták el. *rántottam meg a vállam.*
- Hm? Mi van velem? *támolygott ki Jonghyun.*
- Jó reggelt szìvem. *mentem oda hozzá és megpusziltam.*
- Neked is. *fogta meg a fenekem.*
- Na! Vendégeink vannak. *ütöttem meg.*
- Bocsi. *vigyorgott hülyén és a fejét vakarta. Még jó, hogy felvett egy boxert.*
- Semmi. *nevettek hugomék.*
- Öltözz inkább fel és ne feszülj itt. *kuncogtam.*
- Oké. De ez ki ez a srác?
- Hugom barátja.
- Aha. * bólogatott. Még nem fogta fel.* - Megyek. *ment vissza a szobába.*
- Igen, ő az én értelmifogyatékos Dinóm. *kuncogtam.*
- Pont olyan mint te. *kuncogott a hugom.*
- Igen.
Majd visszajött Dinó és elbeszélgettünk hugomékkal. Sokat elmeséltek és mi is. Jae Wook úgy nézett Dinóra mintha a példaképe lenne. Cukik voltak, én tényleg nem vetem meg őket.
- Cukik nem? *kérdeztem. Mikor elmentek.*
- Aha, de mi cukibbak vagyunk. *csókolt meg.*
- Hát ez egyértelmű. *vigyorogtam.*
- Szeretlek.
- Én is.
- Tudom picim. *mosolygott.*
- Akkor jó.
- Mit csinálunk ma?
- Nem tudom.
- Elkezdődött a szünet!
- Tudoom. Csak legyünk együtt. *öleltem át.*
- De édes vagy. *vigyorgott és megint kopogtak.* - Ki meri megzavarni az aktusunkat? *kiabált ki.*
- Bolond. *kuncogtam és megütöttem majd kinyitottam az ajtót.* - Sziasztok. *vigyorogtam Seoékra.*
- Sziasztok. *mosolyogtak.*
- Gyertek be. *vezettem be őket.*
- Mondtam, hogy zavarni fogunk. *kuncogott Taemin.*
- Dehogy zavartok. *mondtam.* - Csak Dinó megint hülye. *legyintettem.*
- Persze. A Dinó mindig bolond. *jött mögém és megharapta a nyakam.*
- Most is az vagy. *ütöttem meg.*
- Hagyd már. *kuncogott Taemin.*
- Jóó. *hagyta abba Jonghyun.*
- Na miért jöttetek? *ültünk le.*
- Elbúcsúzni.
- Mi? Hogy értve? *kerekedett ki a szemem.*
- Elutazunk Taeminnel Thaiföldre. *mosolygott Seo.*
- Oh értem. Ez tök jó. *mosolyogtam.*
- Igen.
- Érezzétek jól magatokat.
- Biztosan jól fogjuk magunkat érezni. *vigyorgott Taemin.*
- Akkor minden nap zárni fogjuk az ajtót és senki se jön ide. *jegyezte meg Jonghyun.*
- És mit csináltok egész nap itt bent? *kérdezte Seo.*
- Vannak ötleteim ahogy Jonghyun fejét elnézem. *nevetett Taemin és lepacsiztak egymással.*
- Seo vigyél magaddal! *bújtam Seohoz.*
- Rendben. Megyünk ketten. *kuncogott.*
- Na neeem! *tiltakozott Taemin.* - Jonghyun állíts magadon!
- Csak vicceltem. Nem mész sehova nèlkülem. *húzott az ölébe.*
- Bolond. *ütöttem meg a fejét.*
- Csak szeretlek.
- Pesze.
- Mi ez a sok gyertya amúgy? *nézett körbe Seo.*
- Öhm este elment az áram. *vakartam a fejem.*
- Áh értem. *mosolygott Seo.*
- Szellemek jártak biztos. *kuncogott Taemin.*
- Neee. *bújtam Jonghyunhoz.*
- Bolond! Bang fél tőlük. *mondta Seo.*
- Kajak? *kérdezte Taemin és rám nézett.*
- Igen. Ne nézzetek hülyének. *bújtam még jobban Dinóhoz.*
- Nem nézünk annak. *mondta Seo.*
- Miért félsz ennyire tőlük? *érdeklődött Taemin.*
- Volt velük egy elég rossz élményem. *motyogtam.*
- Mi?
- Taemin! *szólt rá Seo.*
- Semmi baj. Csak kíváncsi. Kiskoromba egyedül mentem haza és sötét volt. Fújt a szél.. semmi baj se volt ezzel mert kellemesen fújt de ahogy az utcánkba értem valami megfogott és erősödött a szél. A nevemet hallottam és megláttam egy árnyékot mögöttem. Nem képzeltem be.. tényleg ott volt.
- Jézus. *tátott szájjal hallgatta végig Taemin.*
- Igen.. sose tudtam kinevelni belőle.*mondta Seo.*
- Áh értem. De szellemek nincsenek. *mondta Taemin.*
- Akkor az mi volt? Tudom, hogy hülyének nézel, de ez tényleg így volt. *mondtam.*
- De most itt vagyok veled és nem mernek a közeledbe jönni a szellemek. *nyugtatott meg Jonghyun.*
- Pontosan. És mi is itt vagyunk veled. *jött oda Seo.*
- Igen. *helyeselte Taemin.*
- Köszi. *mosolyogtam kicsit.* - De inkább beszéljünk az utazásról. *tereltem a témát.*
- Hát Taeminnel kitaláltuk, hogy elkéne valahova menni. És Thaiföld mellett döntöttünk. *mondta Seo.*
- Értem. Az jó hely. *mosolyogtam.*
- Igen. Ezért is választottuk Thaiföldet. *mosolyogtak.*
- És mikor jöttök vissza?
- Nem tudjuk. De szünet végét veletek töltjük. *mondta Seo.*
- Rendben. Ezt örömmel hallom. *mosolyogtam.*
- Nem hagylak sokáig Dinóval egyedül. *húzta Dinó agyát aki igen csak elbambult miközben engem nézett.*
- Hééé. *eszmélt fel azonnal.*
- Csak szivatlak! Tudom, hogy nem bírnátok ki egymás nélkül egy percet se. *kuncogott Seo.*
- De, kibírnám. *mondtam.*
- Aha, mikor 10 perce nem látod Dinót már rögtön: "Jaaj.. hiányzik. Olyan jó pasi, úgy szeretem.. stbstb." *utánzott Seo.*
- Teee. *kezdtem kergetni.*
- Lebuktál Bang. *kuncogott Taemin.*
- Nem! *álltam meg.*
- Dee. *kuncogott tovább.*
Szemetek.
- Na gyere! *jött oda Seo.* - Nincs így. . csak néha. *mosolygott.*
- Előfordul. . na. *mondtam.*
- Édes vagy. *mosolygott Jonghyun.*
- Te is. *mosolyogtam.*
- Erről beszélek. *kuncogott Seo.*
- Blöö. *nyújtottam ki a nyelvem rá.*
- Na de nem is zavarunk.
- Jól mondod. . nem zavartok. *mosolyogtam.*
- De még be kell pakolnunk meg minden. Holnap már megyünk is. *mondta kicsit szomorodva.*
- Oh rendben. Vigyázzatok magatokra és aztán nem ám elkavarodtok valahol. *öleltem meg őket.*
- Rendben. *mosolyogtak.* - Ti is vigyázzatok magatokra meg egymásra!
- Ti is! *mosolyogtunk mi is.*
- Na de megyünk is. Sziasztok! Majd jelentkezünk ám. *mosolygott Seo.*
- Igen. . majd mikor a legmélyebben alszotok akkor fogunk felhívni titeket. *kuncogott Taemin.*
- Na azt merd meg. *mondtuk egyszerre Jonghyunnal.*
- De egyetértetek. *ámult el.*
- Mind a ketten szeretünk aludni.
- Na már azért is. *csapta össze a tenyerét.*
- Ne legyél már szenyó! *ütötte meg kicsit Seo Taemint.*
- Jól van na. *görnyedt kicsit össze.*
- Na menjünk. *fogta meg a kezét.*
- Sziasztok! *nyomtam puszit nekik.* - Neveld meg! *súgtam Seo fülébe.*
- Te is Dinót. *súgta ő is és kuncogtunk.*
- Rendben. *mosolyogtam majd elmentek.* - Ideje valamit csinálni nem gondolod? Még ma semmit sem csináltunk. *néztem hátra és Dinó már a kanapén aludt.* - Naa héé. . nincs szunya! *ugrottam rá.*
- Kicsim. *nyögött fel.*
- Nincs alvás! *ugráltam rajta.*
- Túl sok az energiád! *kuncogott.*
- Igen! Menjünk valahova!
- Tessék? *érthetetlenül nézett rám, majd elengedett.* Miről beszélsz?
- Tudod mikor jártunk akkor zaklatott valaki mindig telefonon. *kezdtem el, majd elmeséltem neki mindent.*
- Ez most komoly? *akadtak el a szavai.* - Akkor se járnék a húgoddal, ha fizetnének érte. *ölelt meg újra, de ezúttal nem engedett el.*
- Tudom, hogy most nem járunk, de nem szeretném, ha olyannal jönnél össze, aki... aki nem érdemel meg.
- Szóval, ha szakítanánk...
- Szakítottunk. *szóltam közbe.*
- Ha szakítanánk, *folytatta, mintha meg se hallott volna* - akkor azt szeretnéd, hogy valaki olyan járjon velem, mint te?
- Igen, vagy jobb...
- Olyan nem lesz. *emelte fel a fejem.* - Menjünk vissza a szüleimhez és elbeszélgetek egy kicsit velük...
- Ne, ne menjünk... csak vigyél el Banghez.
- De menjünk vissza!
- Taemin nem lehet! Csak még rosszabb lenne... elvennének tőlem. *szorítottam még jobban.*
- Ilyen nem fog előfordulni.
- Taemin!
- Seo!
- Taemin!
- Seo!
- Kérlek, csak vigyél el Banghez.
- Most?
- Igen!
- Oké. *engedett el, majd elmentünk hozzájuk.*
- Sziasztok! *akadt meg Bang szava.* - Hát ti? *engedett be minket.*
- Sziasztok! *lihegtünk. Szinte futottunk mind a ketten.*
- Baj van?
- A húgom a zaklató. . *böktem ki.*
- Mi? *akadt ki.* - Mi volt? *ültetett le minket és mesélni kezdtünk.* - Hogy az a kis. . .tudtam, hogy rossz vége lesz. . *kapta fel teljesen a vizet.*
- Nem tudom mit tegyek. .
- Én tudom. *pattant fel és felvette a kabátját.* - Taemin add ide a telód!
- Minek?
- Csak add már!
- Itt van. *adta oda.*
- Kösz. *pötyögte be gondolom a húgom számát.*
- Bang ne csinálj hülyeséget! *aggodalmaskodtam.*
- Ezt inkább a húgodnak mond majd! Jöttök vagy sem?
- Megyünk. . hova is? *néztünk rá.*
- Majd megtudjátok. . *adta vissza Taemin telóját majd indultunk.*
A park nem volt messze ezért kocsival mentünk. Távolabb álltunk meg, hogy ne vegyen minket észre.
- Mindjárt jövök! *szállt ki.*
- Kicsim. *nézett utána Jonghyun.*
- Szeretlek! És titeket is! Mindjárt jövök. *mosolygott. Bár nem tűnt épp elég nyugodtnak.*
- Nem lesz baj? *aggódott kicsit Taemin.*
- Ha bármi történik... *kezdte el Joghyun.*
- Ugyan mi történne? *húztam a szám.*
- A 16 éves húgom egyedül a cipőjét nem tudja bekötni, nemhogy még verekedjen is...
- Akkor is... és, ha magával hozott valakit?
- Nem lesz semmi baj. *próbáltam nyugtatgatni. A távolban láttuk, ahogy verekednek. Verekednek? Bang verte ő pedig hagyta. Egy kisebb idő után kiszálltunk, hogy leállítsuk. Lassan már ott tartott, hogy összeveri.*
- Gyere kicsim. *húzta el Jonghyun.*
- Eressz már el. *lökte őt is el.*
- Kicsim! *nézett rá furán.*
- Bang! *hallotta Seo hangját.*
- Nem érdekel. . neki bűnhődnie kell! *mutatott a húgomra, aki véres szájjal feküdt még mindig a földön.* - Te szajha. *kapta fel egy kézzel a földről és felültette egy padra.* - Fogd vissza magad vagy többet kapsz! *nem mondott semmit csak sírni kezdett.* - Nem hatsz meg. . pusztulj el ott ahol vagy. . és ha megmered mondani ki volt ez, fogad se marad, de abba biztos lehetsz, hogy az egész életedet megkeserítem. . ott leszek mindenhol. . az álmodba és ha felébredsz ott fogok mint egy kísértet állni az ágyad mellett. . minden lépésedet figyelni fogom és mindenhol ott leszek mint egy árnyék. . ami ha van kedved elejtet. . beléd rúg és megkeseríti az életed. Szóval így árulj be az anyukádnak vagy az apukádnak. . senki se látta.. senki se hinne neked csak anyucid meg apucid. . de nekem itt van 3 ember rögtön akik megmondják, hogy velük voltam mikor ez történt. . szóval gondold át ezt az egészet. . *ütögette meg az arcát.* - Mehetünk. *ment előre miközben mi szóhoz se jutottunk, de utána mentünk és beszálltunk a kocsiba majd elmentünk.*
- Én. . *szólaltam meg.* - Köszönettel tartozom. *böktem ki.*
- Miért? *kérdezte.*
- Én nem tudtam volna ezt megtenni. . vagyis lehet, de nem vagyok benne biztos.
- Ugyan. . már igen csak a bögyömbe volt a kis csaj. . olyan jó volt a szemébe a félelmet látni. .
- Azért jól lebasztad a földre. *mondta Taemin.*
- Tudom. . megérdemelte.
- De mi a garancia, hogy nem mondja el?
- Láttad a szemét? *kérdeztem tőle.*
- Nem. .
- Én láttam rajta, hogy kicsi kellett volna, hogy odapisiljen.
- Komolyan?
- Igen. . ismerem a hugom. .
- Akkor megoldva. .
- Jonghyun haver. . mi a baj? *kérdezte tőle Taemin.*
- Semmi. . *motyogta.*
- Büszke lehetsz a barátnődre. . tudod Bang nekünk is volt kisebb korunkba hasonló esetünk. . amikor Jonghyun védett meg. . sosem felejtem el. Szinte őt láttam benned ma.
- Tényleg? *kérdezte.*
- Igen. *bólogatott.*
- De tényleg.. mi a bajod? *fordult Jonghyun felé.*
- Semmi. . mi lenne?
- Most az a bajod, hogy ellöktelek? Jonghyun ideges voltam. . mi a faszomat kellett volna csinálnom? Nem szeretem mikor ilyenkor lefognak. .
- Én megértem. . de még sem kéne ez miatt ellöknöd engem. . vagy igen?
- Mit tettem volna? Úgy sem engedted volna, hogy tovább üssem. .
- Nem mert akkor agyon ütöd és abból rendőrség lesz. .
- Jaj ne félts engem! Aki embert öletett az inkább meg se szólaljon. .
- Az is csak miattad volt! *emelte fel a hangját.*
- Ez meg Seo miatt volt. . kész ennyi. *emelete fel ő is.*
- Oké. . ne foglalkozz velem. . nem kell. .
- Aztarohadt mi a faszomnak csinálod ezt?
- Mit? *állt le a kocsival az út szélén.*
- Ezt! Azért mert ellöktelek? Mint egy kislány. .
- Nem vagyok kislány. Szerintem érthető, hogy rosszul esik ha a szerelmem ellök. .
- Gyerekek! *szólt közbe Taemin.*
- Kuss! *szóltak rá mind a ketten. Na, na, na...*
- Te pedig megérthetnéd, hogy ideges voltam. . tudnod kéne, hogy ilyenkor milyen vagyok.
- Neked akartam jót. . de te sose díjazod ha segíteni akarok. . persze biztos Binnek elnézted ezt is. *ahogy kimondta lepofozta.*
- Bin egy semmirekellő volt. . miért mindig vele jössz? Miattad került be az életembe! Ha te nem versz meg akkor nem kell masszőrhöz járnom és akkor nem lesz Bin se! Ennyire egyszerű..
- Szóval azt is én basztam el. . nagyszerű. .
- Skacok. . *szólt megint Taemin.*
- Fogd már be! *szólt rá.*
- Most is, hogy beszélsz. . *jegyezte meg Jonghyun.*
- Az anyanyelvemen. . de tudod mit. . inkább megyek egyedül haza ne keljen ezt a mocskos beszédemet hallgatnod. . *szállt ki a kocsiból.*
- Bang! *szóltam utána.*
- Menjetek csak haza! *szólt vissza és elindult gyalog. Majd mi is elindultunk.*
- Mire volt ez jó neked Jonghyun? *mondta Taemin.*
- Mi?
- Ez az egész. .
- Én sem értem. . csak ellökött. . tudod milyen makacs. . tudod milyen ilyenkor mikor ideges. *mondtam.*
- Nyugi, tudok mindent. *nevetett*
- Mi ez az egész Jonghyun? *néztünk rá furán.*
- Ma van a négy hónapos évfordulónk és megakarom lepni de ha itt van nem megy. Ezért elkellett játszanom ezt. *magyarázta meg.*
- Ez rohadtul nem vicces. . menj vissza érte! *szóltam rá.*
- Kérlek! Tudom mit teszek! *nyugtatgatott minket.*
Majd beugrott a tortáért és otthon elrendezett mindent.
- A tieteket is megünnepeljük. .
- Hát mi még nem teljesen békültünk ki. .
- Nem baj. Ezt ne hagyjátok ki! Lehet most megtudtok majd mindent beszélni.
- Rendben. . maradunk de csak ha nem vagyunk útba.
- Ugyan. Ez a ti ünnepetek is! *mosolygott. Majd hamarosan megérkezett Bang is.*
Sziaa! *fogadtuk vigyorogva. Még Jonghyunnak is fülig ért a szája.*
- Sziasztok! *motyogta és levette a kabátját.*
- Kicsim. *ment oda Jonghyun és átölelte.*
- Mi az? *nézett rá.*
- Te sírtál?
- Nem! Leborítottak vízzel útközbe. . szerinted? *akadt ki.*
- Nem lett volna rá okod..
- Áh.. tényleg. . de mi a fasz van veled megint? Mi ez a nagy változás?
- Nincs változás. . nem haragudtam rád..
- Akkor mi volt ez amit lerendeztél velem?
- Csak megjátszottam. . nagyon szeretlek. .
- És higgyem is el? Hagyjál ezzel Jonghyun. . most nekem ilyen féle játékokhoz nincs kedvem. . majd ha rendbe raktál a fejedbe mindent akkor mondj bármit is. . nem tudom mi van veled, de nem értelek. . *ment volna be a szobába mikor az orra alá nyomott egy tortát amire az volt írva, hogy boldog négy hónapos évfordulót! És fel volt sorolva a nevünk.* - Ez meg mi?
- Szeretlek! *nézett a szemébe.*
- Megjátszottad?
- Igen!
- Te szemét. . *fakadt sírva.*
- Shhh! Ne sírj! *ölelte át, ő pedig bújt hozzá. A tortát Taeminnek adta.*
- Utállak! *szorította meg a hátát.*
- Tudom. Bocsi a hülye megoldásért, de nem tudtam jobbat kitalálni. *szorította magához.*
- Elég hülye megoldás. . *jegyeztem meg.*
- Tudom.
- Miért nem lepődöm ezen meg? *kérdezte.*
- Mert ismersz. *mosolygott Jonghyun.*
- Utállak. *csókolta meg, de szegénynek még mindig folytak a könnyei.*
- Én viszont szeretlek! *törölte le a könnyeit.*
- Tudom. *motyogta.*
- Na kezdjük meg a tortát! *mondta.*
- Kezdjük! *egyeztünk bele mindannyian.Átkaroltam Banget és leültettem magam mellé.*
- Úgy utálom.. *motyogta, míg a fiúk a konyhába szerencsétlenkedtek a tortával.*
- Nem volt szép tőle, de be kell vallani, hogy azért aranyos volt.
- Persze, de. . azért rosszul esett.
- Elhiszem.
- És veletek mi van?
- Még nem békültünk ki teljesen. . de lehet adok neki még egy esélyt.
- Ez remek.
- Főleg ezek után. . lesokkoltam ezen az egészen és mikor kiderült, hogy a húgom akarja megszerezni akkor éreztem milyen fontos is számomra Minnie.
- Minnie?
- Igen! De előtte ne hangoztasd. *mosolyogtam kicsit.*
- Rendben. *mosolygott ő is.*
- Szóval igen. . majd meglátjuk. Lehet jót fog tenni ez a kis évforduló party. Kiderül idővel.
- Remélem, hogy jót fog tenni. *fogta meg a kezem.* - Itt vagyok veled!
- Köszönöm! Tudom. *mosolyogtam újra.*
- Ugyan. *mosolygott szintén.*
- Megjöttünk. *mondták a fiúk és hozták a torta szeletet.*
- Eddig tartott egy tortát elszeletelni? *kuncogtunk kicsit.*
- Nem olyan egyszerű.
- Persze.
- Héé!
- Nyugi van! *mosolyogtunk majd enni kezdtünk.*
- Mi az a plüss ott? Nem ismerős. *nézegettem.*
- Az a leendő gyerekünk első plüss állata. *vigyorogva mondta Jonghyun.*
- Mi? Te terhes vagy? *akadt meg hirtelen a falat a torkomon és Bangre néztem.*
- Nem! Dehogy. *mosolygott.* - Csak ma voltunk vásárolni és bementünk a baba részlegre és Jonghyunnak megtetszett ez a kis plüss és már most megakarta venni.
- Értem . . *nyeltem nagyot.*
- Pedig már gratulálni akartam tesó. *mondta Taemin.*
- Az még arrébb lesz, de egyszer ide is elérünk. *mondta Jonghyun.*
- Ha ilyeneket csinálsz akkor nem nagyon lehetsz ebbe biztos. *jegyezte meg.*
- Ez volt az utolsó.
- Ígérd meg.
- Ígérem, hogy nem csinálok többé ilyeneket.
- Remélem is.
- Szereltek! *mosolygott.*
- Én is! *mosolygott ő is.*
- És mi lesz veletek? *nézett ránk Jonghyun.*
- Majd még meglátjuk. *válaszoltam.* - Ezt még alaposabban meg kell beszélnünk.
- Értem. Mindenesetre remélem jó vége lesz. *mosolygott. *
Aztán még beszélgettünk egy darabig, majd mi hazamentünk.
- Jól érezted magad? *lépkedett mellettem, de tiszteletben tartott, mert nem fogta meg a kezem.*
- Igen, fogjuk rá. *bólogattam.* - Te?
- Én is. *mosolygott.* - Hazajössz?
- Mivel máshova nem tudok menni. *sóhajtottam.*
- De ma szép az éjszaka, nem? *nézett fel az égre.*
- Igen, az. *néztem fel én is.*
- Nem nagyon akarsz velem beszélgetni, igaz?
- Nem igazán. *feleltem és bedurcizott.* - Ne nézz így rám. *löktem meg.*
- Szeretlek. *karolta át a derekamat és maga mellé húzott.* - Na mi az? Nem ellenkezel?
- Túl fáradt vagyok hozzá. *sóhajtottam. De ő csak vigyorgott és nem szólt semmit. Hamarosan megérkeztünk. Ahhoz képest, hogy Taemin egyedül maradt, nagyon is szép rend volt. Gyors lezuhanyoztam, majd ő is. Beléptünk mind a ketten a szobába. Az ágy szélére húzódtam, ahol szoktam feküdni, ő pedig a saját részénél ült.*
- Seo... *kezdte el.*
- Ne mondj semmit. *csókoltam meg, amin nagyon meglepődött, de még én is.*
- De-de... bocsánatot akarok kérni. Tudom, hogy az én hibám az egész és nem lett volna szabad azt mondanom ami, és végképp nem azt, hogy nem állok ki melletted... Teljesen megbántam az egészet és soha többet nem akarlak elveszíteni.
- Én is sajnálom, hogy annyira felkaptam a vizet. Fordított esetben ugyanúgy viselkedtem volna, mint te.... Mikor pedig a húgom felhozta azt, hogy majd te leszel a vőlegénye meg ilyenek teljesen elkapott a féltékenység és rájöttem, hogy nem tudok nélküled élni.
- Szeretlek. *csókolt meg immár ő és végig borított az ágyon.* - Tudod, hogy hiányoztál? Tudod mennyit sírtam? Teljes depresszióba estem... tényleg azt hittem, hogy örökre elveszítelek téged.
- Én is szeretlek. Most már nem kell aggódnod. *húztam le magamhoz és elkezdtem simogatni a haját.*
- De nem így akartalak kiengesztelni. *motyogta.*
- Nem kell ajándék, nem kell semmi... elég, ha itt vagy.
- Akkor is. *ült fel és pityeregni kezdett.*
- Minnie. *szorítottam magamhoz és folyamatosan öleltem.* - Most már átvészelünk mindent, oké?
- De mi a garancia arra, hogy nem veszítelek el újra?
- Mindig csak ez a "de"... semmi "de"... ne aggódj, kérlek! Láttad ma is milyen boldog volt Jonghyun, hogy vele van Bang... neked is boldognak kellene lenned, hogy itt vagyok.
- Én az is vagyok. *puszilta meg az arcomat.* - Mindennél boldogabb.
- De biztos? *vontam fel a szemöldököm.*
- Nincs "de". *kuncogott.*
- Rendben. *kuncogtam én is.* - Amúgy visszatérve Jonghyunra...
- Igen? *kulcsoltuk össze a kezünket.*
- Nem gondoltam volna, hogy ő akár a házasságig is elmenne...
- Nem bízol a szerelmükben?
- Nem az, hogy nem bízok. Csak furcsa volt. *mosolyogtam rá.* - A mi szerelmünket még kovácsolni kell, hogy olyan jó legyen, mint az övéké.
- Nekem így is tökéletes. *nyomott a homlokomra is egy puszit.*
- Taemin...
- Hm?
- Elpuhultam?
- Huh? Ezt, hogy érted?
- Hát... emlékszel mikor félévkor átiratkoztunk?
- Hogyne emlékeznék... minden alkalommal mikor megláttalak késztetést éreztem arra, hogy ott helyben...
- Elég. Ne folytasd! *kuncogtam.* - Szóval emlékszel, hogy milyen kemény voltam akkoriban, igaz? Mindenkinek beszóltam és mindent verekedéssel oldottam volna meg. Bang pedig teljesen az ellentétem volt. Cuki volt, aranyos meg minden... De mióta járok veled ez teljesen megfordult... most olyan szerencsétlennek érzem magam. Mármint... miattad elpuhultam.
- Nekem tök mindegy, hogy kemény vagy, vagy esetleg cuki... mindig tökéletes leszel. Az biztos, hogy a kemény Seo az szexi és begerjedek rá. *kuncogott.*
- Hülyeeee. *nevettem fel.* - Csak olyan kiszolgáltatottnak éreztem ma magam... Ahelyett, hogy én intéztem volna el a húgomat... más csinálta meg. Ez szánalmas... *húztam a szám.*
- Tudod, hogy Eunnak elborult az agya és csak segíteni akart neked. *mosolygott.* - Emiatt ne aggódj.
- Mégis... mikor láttam, hogy a húgomat veri, egy pillanatra bűntudatom lett.
- Miért?
- Nem tudom... De nem is érdekel, megérdemelte... Bang helyesen cselekedett. *bólogattam elismerően magamnak.* - Viszont ezek után ne várd azt, hogy a családom elfogad minket.
- Megleszünk, ne aggódj. *bújt a nyakamhoz.*
- Taemin...
- Hm?
- Tudod min gondolkoztam?
- Azon, hogy nem vagyok-e álmos?
- Neeeeeemm. *kezdtem el újra simogatni a haját.* - Ugye ti egy évvel hamarabb elmentek az egyetemtől, mint mi... Addig mit csinálunk nélkületek? Olyan rossz lesz.
- Kicsim, azt az egy évet, csak kibírjuk valahogy. *kuncogott a hülyeségemen.*
- Aztán nehogy megláss valami csinos munkatársat.
- Nem kell csinos munkatárs. *dünnyögte.*
- Fáradt vagy?
- Igen.
- Miért?
- Egész éjszaka arra vártam hátha felhívsz még egyszer.
- Komolyan? *lepődtem meg.*
- Igen. *bólogatott rajtam, ahogy csak tudott.*
- Mindig okozol valami meglepetést. *kuncogtam.* - Akkor aludjunk.
- Nem akarok. *ült fel ijedten.*
- Miért?
- Mert félek, hogyha felkelek nem leszel mellettem. Nem akarom. *rázta a fejem.*
- Ölelj át és akkor érezni fogod, hogy itt vagyok neked. Oké? *mosolyogtam rá.*
- Re-rendben. *bólogatott. Majd aludni kezdtünk és ölelt. Szinte szorított.*
Nem vagyok benne, hogy okos dolog amit csináltam, mert az agyam ellenzi... De a szívem mást diktál. Itt pedig a "de" szócska nagyon is sokat számít.
Reggel egyszerre keltünk, mert véletlen térden rúgtam és felkelt ő is.
- Nem is te lennél. *kuncogott kínkeservesen.*
- Bocsi, szívem. *pusziltam meg.*
- Készen állsz?
- Mire? *néztem érthetetlenül.*
- Nem emlékszel?
- Tessék?
- Megyünk Japánba.
- Hogy mi? *hüledeztem és felültem, majd ő is.*
- Így beszéltük meg. Szünetben kettesben elmegyünk.
- Nem úgy volt, hogy inkább Európa?
- Te akartál odamenni.
- Akkor menjünk olyan helyre, ami ilyenkor is pompázik és nyár van.
- Oké. *kezdtünk el mind a ketten gondolkozni, majd egyszerre kimondtuk.*
- Thaiföld!
- Még a gondolataimat is tudod, te vagy az igazi. *csókolt meg és felborított. Teljesen rám mászott.*
- Gondolatolvasó vagyok. *karoltam át a nyakát.* - De mi lesz a Raptorral és Miss Kim-mel?
- Miss Kim? *nevetett.*
- Ugye milyen cukin hangzik? *kuncogtam.*
- Te mindig olyan cuki dolgokat mondasz róluk... ők biztos nem.
- Jaj, ne legyél már ilyen! *ütöttem meg a mellkasát.* - Még suli kezdete előtt hazajövünk és befejezzük azt a jakuzzizást. Oké?
- Nekem így is megfelel. *puszilta meg az ajkaim.* - De akkor menjünk pénzt váltani. *ugrott fel.*
- Máris? *dünnyögtem.*
- Igen. *húzott fel, majd mind a ketten elkészülődtünk. Elég sokan voltak a turisztikai osztályon, így várakoznunk kellett. Viszont előtte megvettük a repülőjegyeinket. Holnap indulunk.*
- Taemin, mi jövünk! *biccentettem.*
- Oké. *állt fel.*
- Mutasd meg az udvarias oldalad. *karoltam belé.*
- Ha nem váltja át a pénzt megfejelem, így megfelel?
- Nagyon vicces. *mormogtam.*
- Jó napot! *köszöntünk egyszerre.*
- Jó napot! *köszönt a recepciós. Nagyon meglepődtünk, mivel afroamerikai volt. Taemin még egy lépést hátra is hökkent.* - Miben segíthetek?
- Pénzt szeretnénk váltani.
- Mire?
- THB-re. *szóltam közbe.*
- Thai Bhat? *kérdezte vissza. Recepciós létére tudnia kéne.*
- Igen. *bólogattam.*
- Mennyit?
- A számlámon lévő teljes összeget. *nyújtotta a kártyáját.*
- Rendben. *vette el a nő és végezni kezdte munkáját.*
- Tessék? *pillantottam Taeminre.* - Az nagyon sok.
- Ne aggódj, nem fogjuk elkölteni az egészet. *mosolygott.*
- De akkor is!
- Na, nyugi van! *karolt át. Ahogy készen lettünk indultunk is tovább.*
- Vehetnénk pár dolgot is.
- Oh, ez jó ötlet. *helyeselt.*
- De melyik boltba menjünk?
- Ümm... *nézett körbe.* - Itt a sarkon volt valami.
- Vagy tudod mit? Elsőnek köszönjünk el Bangéktől, a vásárlás utána is ráér.
- Már megint leakarsz hozzájuk menni? Azt hiszik, hogy a nyakukra járunk.
- Jaj, Taemin! Biztos nem fogják... elakarsz menni köszönés nélkül?
- Jó,de ha majd Jonghyun keresztbe lenyel, nem segítek neked...
- Olyan izé vagy. *löktem meg.*
- Izé-mizé. *kötözködött.*
- Én tudom a legjobban, hogy Bang kedvel téged! *vigyorogtam.*
- Miért is? *vonta fel a szemöldökét.*
- Azért, mert itt vagy nekem. *fogtam meg mindkét kezét és himbálóztam.*
- Mindig itt leszek. *puszilt meg.* - Akkor is, ha nem akarod.
- Tudom. *karoltam belé, majd elindultunk. A folyosón beleütköztünk egy idősebb nőbe.*
- Elnézést fiatalok! Tudnának nekem egy kicsit segíteni?
- Sorry, I don't speak korean. We are Japanese. *próbálta lerázni Taemin, de megütöttem.*
- Tessék? *kérdezte az idősebb nő.* - Ebből egy szót se értettem.
- Do you speak english? *folytatta a hülyülést Taemin. Annyira gonosz.*
- Hogy minek a farka? *kérdezett vissza. Már alig bírtam ki nevetés nélkül.* - Áh, mindegy... *legyintett és elbattyogott.*
- Miért nem segítettünk?
- Nem érünk rá. *kezdett húzni, majd kopogtatni kezdtünk az ajtajukon.*
- Picim. *bújt hozzám mint egy kiscica.*
- Mi az?
- Szeretlek! *motyogta.*
- Én is!
- Tudom.
- Akkor jó. Nem kérsz valamit?
- Nem, most tőled akarok felébredni nem a kávétól!
- Rendben! *mosolyogtam rajta. Olyan volt mint egy kisgyerek.*
Csak bújt hozzám és puszilgatott mint aki ezért van fizetve, hogy puszilgat. Nagyon édes volt de már a bőröm elvékonyodott annyi puszit kaptam tőle.
- Nem unod még? *tettem fel viccesen a kérdést.*
- Nem! Ezt sose! Miért te igen? *állt le kicsit és rám nézett.*
- Nem csak már vékonyabb a bőröm annyit puszilgatsz. *kuncogtam kicsit.*
- És az baj?
- Igen mert akkor látszani fog a húsom meg mindenem. .
- Hm. . én még úgy is elnézegetnélek!
- Azt elhiszem de nem tartanám magam szépnek.
- Nyugi nem leszel olyan. *mosolygott.* - Abbahagyom.
- Rendben.
- Később folytatom. *kuncogott.*
- Gonosz! *kuncogtam.*
- Tudom. *húzott magára.*
- De szeretlek ám. *pusziltam meg a száját.*
- Igen?
- Igen!
- Ennek örülök. *vigyorgott és megfogta a fenekem.*
- Tetszik?
- Még szép. *mosolygott tovább.*
- Örülök neki. *kuncogtam.*
- Én is, hogy ezt most nem más fogja hanem én.
- Nem foghatta volna más. .
- Nem is ajánlom. Ahh. . emlékszel az első csókunkra?
- A suliba?
- Ott. *mosolygott.*
- Fúj de utáltalak. . *kuncogtam.* - Utána ki is mostam a szám. .
- Én meg teljesen beindultam tőled és utána már nem is tudtam másra gondolni csak rád és a csókodra. Azt akartam, hogy egész éjjel így csókolj és végig nyomjunk egy éjszakát. Igaz akkor még csak arra kellettél volna, de szépen lassan beleköltöztél a szívembe. Nem tudom, hogy csináltad mert sosem voltam eddig szerelmes. .
- Van tehetségem ehhez. Nem mondom, hogy nem esett jól a csókod. . mert legalább megtudtam milyen szarul csókolsz. *nevettem fel.* - Csak vicceltem. Tökéletesen csókolsz.
- Na azért! *nézett morcosan.* - De, hogy néztek a lányok. .
- Ja, az összes utált mert én megcsókoltalak ők meg még ennyit se értek el. .
- Már akkor felmértem a fenekedet. *kacsintott.* - A suli legjobb feneke!
- Na ne túlozz!
- Nem szoktam. *mosolygott.*
- Persze, csak ha én vagyok a téma. És arra emlékszel mikor focira jártam?
- Persze. . sosem tudom elfelejteni azt a látványt.
- Te bolond vagy!
- Tudod milyen érzéseket keltettél te bennem abba a cuccba?
- Valahogy gondolom.
- Még jobban akartalak. .
- Na ne mondd. . valahogy észre vettem rajtad. *kuncogtam.*
- De az szemét volt mikor azt a két buldózert ránk küldtétek. . mi meg már azt hittük, hogy megtörtetek és ti fogtok nekünk olyan örömet okozni mint még sose erre azok a nők jelentek meg. .
- Az igen is vicces volt. *nevettem. Minden eszembe jutott. A videó is.*
- Nagyon valahogy nem élveztem annyira. . pedig az amikor alsóneműbe nyitottatok nekünk ajtót az igen csak biztató volt és már sínen éreztük magunkat.
- De totty volt. *nevettem még mindig.*
- Igen. . nem baj. . még egy táncot úgy is kifogok belőled húzni. .
- Majd egyszer szívem. *csókoltam meg.*
- Rendben. *mosolygott.*
- Na felébredtél tőlem?
- Jobban mint a kávétól.
- Akkor jó. *mosolyogtam.* - Gyere öltözzünk fel! El kell még menni boltba is.
- Rendben! Segítek bevásárolni. *pattant fel.*
- Rendben! *mosolyogtam és én is felálltam majd felöltöztünk és elmentünk bevásárolni.*
Megvettünk mindent ami kellett és már épp mentem volna fizetni.
- Gyere még! *húzott be a gyerek sorra.*
- Ide minek jövünk? *néztem furán.*
- Csak körül nézni. *mosolygott elégedett és a ruhákhoz húzott.*
- De nem is vagyok terhes. *néztem furán még mindig.*
- De én szeretnék majd tőled egy gyereket! *mosolygott.*
- Én is Jonghyun, de majd később. *mosolyogtam vissza. Aranyos volt.*
- Tudom, én sem most csak gondoltam nézhetnénk addig ilyen dolgokat.
- Bolond vagy.
- Tudom. *kuncogott és elkezdett válogatni. Nagyon elvolt és én is elkezdtem keresgélni. Észre se vettem de már a hasamhoz próbálgattuk a ruhákat.*
Nagyon jó volt és tényleg olyan volt mintha terhes lettem volna. Aztán Jonghyun arrébb ment és mikor ránéztem egy plüsst szorongatott.
- Mit csinálsz szívem? *mentem oda hozzá.*
- Ez lesz az első plüss állata! *motyogta.*
- Már most megakarod venni?
- Igen! Hogy legyen emlékünk erről a napról. . és, hogy sose felejtsük el, hogy mit csináltunk itt.
- Édes vagy, de nem ér ez még rá? Addig lehet találsz egy szebb plüsst. .
- Nem! Erről te és a pici jutottatok eszembe ahogy megláttam. Szeretném már most megvenni. .
- Rendben!
- Addig a mi ágyunkba lesz és mikor odaadjuk neki akkor anya és apa illata lesz. *mosolygott elégedetten.*
- Okés. *pusziltam meg.* - Akkor gyere megvesszük!
- Rendben. *hozta magával el sem engedte a plüssöt.*
Beálltunk a sorba és megvártuk míg mi kerülünk sorra majd fizettünk. Arra a pár másodpercre engedte el a plüssöt amíg megnézték az árát utána magához rántotta és haza fele is az ölébe ültette és úgy vezetett.
- Mákos az a plüss. *dörmögtem.*
- Jaj cica. . tudod, hogy te bármikor az ölembe ülhetsz. . sőt azt jobban szeretem ha te ülsz az ölembe.
- Igazán?
- Igen!
- De nem fogod jobban szeretni ezt a plüsst mint engem?
- Nem! Nálad fontosabb nincs!
- Remélem is! *mosolyodtam el.*
- Szeretlek! *nézett rám.*
- Na az utat figyeld! *mutattam.*
- Rendben! *nézte az utat tovább.*
- És te mit szeretnél? Fiút vagy lányt?
- Mindegy. . tudom, hogy ha fiú lesz akkor olyan erős lesz mint én, ha lány akkor pedig olyan gyönyörű és céltudatos mint az anyukája. Abba biztos vagyok, hogy bármilyen nemű is lesz én imádni fogom és mindent megadok neki amire szüksége van, de nem viszem túlzásba. Azt nem akarom, hogy elkényeztetett legyen.
- Helyes!
- Te?
- Nem tudom. . én mind a kettőt. . de ha lehet először kisfiút.
- Egy kis Dinó? *kuncogott kicsit.*
- Igen! Szerintem nagyon is cuki lenne. *vigyorogtam és elvettem tőle a plüsst.*
- Neked is tetszik?
- Cuki. *mosolyogtam.* - De ez nem lesz útba? Már mint tudom, hogy szeretsz kiterülni. . *kuncogtam.* - Már tapasztaltam.
- Majd estére a székre tesszük vagy nem tudom.
- Oké.
- Ma főzöl valamit?
- Nem. Gondoltam még ott van a tegnapi kaja, az jó lesz nem?
- Ja, de persze, csak kérdeztem. *mosolygott.*
- Akkor jó. *mosolyogtam majd hazaértünk és kipakoltunk.*
- Mi lesz ma a program asszonyom? *dőlt el a kanapén.*
- Hát mi legyen? *kérdeztem tőle.*
- Nem tudom. *ahogy kimondta csörgött a telefonja. Felvette és elkezdett beszélni. Addig én mindent a helyére tettem.* - Taemin volt az. *tette le.*
- Mit akart?
- Átakar jönni.
- És mit mondtál neki?
- Hogy jöhet.
- Rendben! Akkor megmelegítem a kaját, hogy tudjatok mit enni.
- Rendben! *mosolygott.*
Majd melegítettem a kaját és betoppant Taemin.
- Sziasztok! *köszönt.*
- Szia! *köszöntünk neki.*
- Nem baj, hogy itt vagyok? *nézett felém.*
- Dehogy. Gyere! Melegítettem kaját. *tálaltam nekik.*
- Kedves vagy. *ültek le.*
- Ugyan. *ültem le én is.*
- Bocsi a tegnapiért. .
- Semmi baj. . Seo nem haragszik. . mindent elmesélt.
- Igen?
- Aham.
- Akkor tudod most hol van. .
- Tudom. . és nem akarlak megijeszteni de nem érzek jót. . .
- Én se nyugi. . nem tudom mit tegyek. . a jelszavát is megváltoztattam mielőtt ő teszi.
- De minek? Az az ő fiókja!
- Szeretem magamnak tudni. .
- Akkor sem jó ez így. .
- Tudom, de kétségbe estem. Aztán éjjel felhívott. .
- Tényleg? És?
- Követelte, hogy mondjam meg neki a jelszót, de nem mondtam . . aztán mind a ketten sírni kezdtünk és már nem is nagyon emlékszem rá, de azt tudom, hogy azt mondta, hogy le kell tennünk de még mindig nem tette le. . éreztem a hangjából is, hogy órákat tudna most velem beszélni.
- Ha itt tényleg szar lesz ahogy érzem. . akkor rád van a legnagyobb szüksége. . és akkor ott lesz a lehetőség. . legközelebb ne bazd el ilyennel. Én majd állok Jonghyun pártján. . ez a dolgom mert a barátnője vagyok, neked az a dolgod, hogy Seo pártján állj, még ha hisztisnek véled is és nem érzed akkor úgy, hogy igaza van.
- Tudom. Nem fogom ezt még egyszer elkövetni. Elhiheted, hogy még egyszer ezt nem akarom.
- Elhiszem.
Aztán enni kezdtek és beszélgettünk még jó ideig majd megszólalt Taemin telója.
- Seo az. *csillant fel a szeme és azonnal felvette.*
Valami olyat kiabált Seo, hogy Taemin menjen az 1-es metróhoz. . nem értettem. . és szerintem Taemin se. Mikor letette azonnal vette a kabátját.
- Bocsi, de most megyek. Isteni volt a kaja, majd még jelentkezem! *csukta be az ajtót maga után.*
- Ez meg mi? *néztem utána.*
- Nem tudom. *nézett ugyanúgy Jonghyun is.*
- Majd kiderül. . *ültem le.*
- Igen.
Aztán egy kis idő múlva kopogtak az ajtón. Kinyitottam és Seo meg Taemin volt.
- Sziasztok! *akadt meg a szavam.* - Hát ti? *engedtem be őket.*
- Sziasztok! *lihegtek.*
- Baj van? *még mindig nem értettem semmit.*
- A hugom a zaklató. . *bökte ki Seo.*
- Mi? *akadtam ki.* - Mi volt? *ültettem le őket és mesélni kezdtek.* - Hogy az a kis. . .tudtam, hogy rossz vége lesz. . *kaptam fel a vizet és már remegni is kezdtem.*
- Nem tudom mit tegyek. .
- Én tudom. *pattantam fel és felvettem a kabátom.* - Taemin add ide a telód!
- Minek?
- Csak add már!
- Itt van. *adta oda.*
- Kösz. *bepötyögtem Seo huga számát. Sajnos nagyon jól tudtam mert volt pár összetűzésem vele mikor még Seo elment otthonról.*
Írtam neki egy üzenetet, hogy találkozzanak ő és Taemin valahol. Vissza is írt egyből. Egy parkot adott meg helynek. Belementem.
- Bang ne csinálj hülyeséget! *aggodalmaskodott Seo.*
- Ezt inkább a hugodnak mond majd! Jöttök vagy sem?
- Megyünk. . hova is? *néztek rám.*
- Majd megtudjátok. . *adtam vissza Taemin telóját majd indultunk.*
A park nem volt messze ezért kocsival mentünk. Mikor odaértünk messziről kiszúrtam. Távolabb állítottam meg Jonghyunt, hogy ott álljon le.
- Mindjárt jövök! *szálltam ki.*
- Kicsim. *nézett utánam Jonghyun.*
- Szeretlek! És titeket is! Mindjárt jövök. *mosolyogtam bár szétvetett az ideg.*
Idejük sem volt mondani semmit én már a lány felé vettem az irányt . . mögé mentem és megkocogtattam a vállát.
- Baang. *örült meg nekem és átölelt.* - Jaj de rég láttalak. Mi van veled? Hogy vagy? Mit keresel itt? *bombázott a kérdéseivel mintha olyan jóba lennénk.*
- Ne tedd a hülyét. . tudom kit vársz. .
- Kit várnék? Csak eljöttem sétálni. .
- Aha. . egész a házatoktól sétáltál eddig? Mert az elég szép táv. . *fontam a kezeimet a mellkasom elé.*
- Nem hát kicsit erre vágytam. *nézett körbe.*
- Hiába várod. . *mutattam Taemin telefonját amit megint elcsórtam tőle.*
- Mi?
- Én voltam az . .
- Te szemét szajha!
- Szajha az anyukád az. Na ide figyelj! Ha nem állítasz magadon bajok lesznek értve vagyok? Rohadtul nem kellesz Taeminnek mert ő a nővéredet szereti és jó lenne ha elülnél a seggeden mert még pici vagy. .
- Pici vagy ám te.. nem tudom mire vered magad. Meg mit ugatsz itt. .
- Mire? Nekem van mire. . én megdolgoztam azért ami vagyok. . neked mindig a segged alá tettek mindent és épp ezért azt se tudod milyen az élet. . de remélem egyszer az utcán végzed!
- Jaj. . a csóróság beszél belőled meg a féltékenység. Mert nem vagy olyan szép és gazdag mint én. .
- Na attól félek én is. *nevettem ki.* - De komolyan. . fogd vissza magad és menj vissza az oviba lapátozni! Ott a helyed! Taemint meg hagyd békén és Seot se zaklasd mert megbánod.
- Nem félek tőled. . Taemin az enyém lesz és Seot tönkreteszem. *nevetett gúnyosan.*
- Majd azt én eldöntöm. *kaptam fel a ruhája nyakánál fogva és feltettem egy fára.*
- Engedj el!
- Miért? Apuci meg anyuci most nincs itt, hogy megvédjen. . most legyen nagy a szád! *már éreztem ahogy a kis erek elpattannak a szemembe és bevérzett a szemem az idegtől.*
- Fel leszel jelentve!
- Hajrá! Akkor sem lesz tied Taemin!
- Dehogy nem!
- Mondom nem!
- Nem félek. . most mit fogsz tenni velem? *elkapott az ideg és azzal a lendülettel a földhöz basztam. Még vissza is pattant egyszer a földről. Automatikusan rámásztam és ütni kezdtem a fejét. Aztán egy kezet vettem észre a vállamon ami lehúzott a kis ringyóról. De még utoljára belerúgtam.*
- Gyere kicsim. *húzott el Jonghyun.*
- Eressz már el. *löktem őt is el.*
- Kicsim! *nézett rám furán.*
- Bang! *hallottam Seo hangját.*
- Nem érdekel. . neki bűnhődnie kell! *mutattam a hugára aki véres szájjal feküdt még mindig a földön.* - Te szajha. *kaptam fel egy kézzel a földről és felültettem egy padra.* - Fogd vissza magad vagy többet kapsz! *nem mondott semmit csak sírni kezdett.* - Nem hatsz meg. . pusztulj el ott ahol vagy. . és ha megmered mondani ki volt ez, fogad se marad, de abba biztos lehetsz, hogy az egész életedet megkeserítem. . ott leszek mindenhol. . az álmodba és ha felébredsz ott fogok mint egy kísértet állni az ágyad mellett. . minden lépésedet figyelni fogom és mindenhol ott leszek mint egy árnyék. . ami ha van kedved elejtet. . beléd rúg és megkeseríti az életed. *láttam a szemébe a félelmet ami nagyon jól esett.* - Szóval így árulj be az anyukádnak vagy az apukádnak. . senki se látta.. senki se hinne neked csak anyucid meg apucid. . de nekem itt van 3 ember rögtön akik megmondják, hogy velük voltam mikor ez történt. . szóval gondold át ezt az egészet. . *ütögettem meg az arcát.* - Mehetünk. *mentem előre miközben a többiek szóhoz se jutottak, de utánam jöttek és beszálltunk a kocsiba majd elmentünk.*
- Én. . *szólalt meg Seo.* - Köszönettel tartozom. *bökte ki.*
- Miért? *kérdeztem.*
- Én nem tudtam volna ezt megtenni. . vagyis lehet, de nem vagyok benne biztos.
- Ugyan. . már igen csak a bögyömbe volt a kis csaj. . olyan jó volt a szemébe a félelmet látni. .
- Azért jól lebasztad a földre. *mondta Taemin.*
- Tudom. . megérdemelte.
- De mi a garancia, hogy nem mondja el?
- Láttad a szemét? *kérdezte Seo Taemintől.*
- Nem. .
- Én láttam rajta, hogy kicsi kellett volna, hogy odapisiljen.
- Komolyan?
- Igen. . ismerem a hugom. .
- Akkor megoldva. .
Jonghyun egy szót sem szólt útközben. . zavart kicsit és elég fura volt.
- Jonghyun haver. . mi a baj? *kérdezte tőle Taemin.*
- Semmi. . *motyogta.*
- Büszke lehetsz a barátnődre. . tudod Bang nekünk is volt kisebb korunkba hasonló esetünk. . amikor Jonghyun védett meg. . sosem felejtem el. Szinte őt láttam benned ma.
- Tényleg? *kérdeztem.*
- Igen. *bólogatott.*
- De tényleg.. mi a bajod? *fordultam Jonghyun felé.*
- Semmi. . mi lenne?
- Most az a bajod, hogy ellöktelek? *nem mondott semmit, de láttam rajta.* - Jonghyun ideges voltam. . mi a faszomat kellett volna csinálnom? Nem szeretem mikor ilyenkor lefognak. .
- Én megértem. . de még sem kéne ez miatt ellöknöd engem. . vagy igen?
- Mit tettem volna? Úgy sem engedted volna, hogy tovább üssem. .
- Nem mert akkor agyon ütöd és abból rendőrség lesz. .
- Jaj ne félts engem! Aki embert öletett az inkább meg se szólaljon. .
- Az is csak miattad volt! *emelte fel a hangját.*
- Ez meg Seo miatt volt. . kész ennyi. *emeletem fel én is.*
- Oké. . ne foglalkozz velem. . nem kell. .
- Aztarohadt mi a faszomnak csinálod ezt?
- Mit? *állt le a kocsival az út szélén.*
- Ezt! Azért mert ellöktelek? Mint egy kislány. .
- Nem vagyok kislány. Szerintem érthető, hogy rosszul esik ha a szerelmem ellök. .
- Gyerekek! *szólt közbe Taemin.*
- Kuss! *szóltunk rá mind a ketten.*
- Te pedig megérthetnéd, hogy ideges voltam. . tudnod kéne, hogy ilyenkor milyen vagyok.
- Neked akartam jót. . de te sose díjazod ha segíteni akarok. . persze biztos Binnek elnézted ezt is. *ahogy kimondta lepofoztam.*
- Bin egy semmirekellő volt. . miért mindig vele jössz? Miattad került be az életembe! Ha te nem versz meg akkor nem kell masszőrhöz járnom és akkor nem lesz Bin se! Ennyire egyszerű..
- Szóval azt is én basztam el. . nagyszerű. .
- Skacok. . *szólt megint Taemin.*
- Fogd már be! *szóltam rá.*
- Most is, hogy beszélsz. . *jegyezte meg Jonghyun.*
- Az anyanyelvemen. . de tudod mit. . inkább megyek egyedül haza ne keljen ezt a mocskos beszédemet hallgatnod. . *szálltam ki a kocsiból.*
- Bang! *szólt utánam Seo.*
- Menjetek csak haza! *szóltam vissza és elindultam gyalog.*
Ők is elindultak. 2 perc múlva a színüket sem láttam. Ahogy sétáltam elkapott a sírás. . nem hiszem el, hogy most ezen meg kellett neki sértődnie.
[*kocsiba* Jonghyun prov.]
- Mire volt ez jó neked Jonghyun? *mondta Taemin.*
- Mi?
- Ez az egész. .
- Én sem értem. . csak ellökött. . tudod milyen makacs. . tudod milyen ilyenkor mikor ideges. *mondta Seo.*
- Nyugi, tudok mindent. *nevetettem.*
- Mi ez az egész Jonghyun? *néztek rám furán.*
- Ma van a négy hónapos évfordulónk és megakarom lepni de ha itt van nem megy. Ezért elkellett játszanom ezt. *magyaráztam meg.*
- Ez rohadtul nem vicces. . menj vissza érte! *szólt rám Seo.*
- Kérlek! Tudom mit teszek! *nyugtatgattam őket.*
Majd beugrottam a tortáért amit rendeltem és mikor hazaértünk elrendeztem mindent.
- A tieteket is megünnepeljük. .
- Hát mi még nem teljesen békültünk ki. .
- Nem baj. Ezt ne hagyjátok ki! Lehet most megtudtok majd mindent beszélni.
- Rendben. . maradunk de csak ha nem vagyunk útba.
- Ugyan. Ez a ti ünnepetek is! *mosolyogtam.*
[vége]
Útközben gondolkoztam azon, hogy nem megyek haza de valami még is haza vezetett. . az ajtóba megtorpantam. . nem voltam benne biztos de benyitottam.
- Sziaa! *fogadtak vigyorgós arcok. Még Jonghyunnak is fülig ért a szája.*
- Sziasztok! *motyogtam és levettem a kabátom.*
- Kicsim. *jött oda Jonghyun és átölelt.*
- Mi az? *néztem rá.*
- Te sírtál?
- Nem! Leborítottak vízzel útközbe. . szerinted? *akadtam ki rá kicsit. Egyáltalán mi lett vele? Minek ölelget?*
- Nem lett volna rá okod..
- Áh.. tényleg. . de mi a fasz van veled megint? Mi ez a nagy változás?
- Nincs változás. . nem haragudtam rád..
- Akkor mi volt ez amit lerendeztél velem?
- Csak megjátszottam. . nagyon szeretlek. .
- És higgyem is el? Hagyjál ezzel Jonghyun. . most nekem ilyen féle játékokhoz nincs kedvem. . majd ha rendbe raktál a fejedbe mindent akkor mondj bármit is. . nem tudom mi van veled, de nem értelek. . *mentem volna be a szobába mikor az orrom alá nyomott egy tortát amire az volt írva, hogy boldog négy hónapos évfordulót! És fel volt sorolva a nevünk. Taemin és Seo neve is ott volt. Teljesen elfelejtettem.* - Ez meg mi?
- Szeretlek! *nézett a szemembe.*
- Megjátszottad?
- Igen!
- Te szemét. . *fakadtam sírva.*
- Shhh! Ne sírj! *ölelt át én pedig bújtam hozzá. A tortát Taeminnek adta.*
- Utállak! *szorítottam meg a hátát.*
- Tudom. Bocsi a hülye megoldásért, de nem tudtam jobbat kitalálni. *szorított magához.*
- Elég hülye megoldás. . *jegyezte meg Seo.*
- Tudom.
- Miért nem lepődöm ezen meg? *kérdeztem.*
- Mert ismersz. *mosolygott Jonghyun.*
- Utállak. *csókoltam meg de még mindig folytak a könnyeim.*
- Én viszont szeretlek! *törölte le a könnyeim.*
- Tudom. *motyogtam.*
- Na kezdjük meg a tortát! *mondta.*
- Kezdjük! *egyeztünk bele mindannyian. Seo átkarolt és leültetett maga mellé.*
- Úgy utálom.. *motyogtam neki míg a fiúk a konyhába szerencsétlenkedtek a tortával.*
- Nem volt szép tőle, de be kell vallani, hogy azért aranyos volt.
- Persze, de. . azért rosszul esett.
- Elhiszem.
- És veletek mi van?
- Még nem békültünk ki teljesen. . de lehet adok neki még egy esélyt.
- Ez remek.
- Főleg ezek után. . lesokkoltam ezen az egészen és mikor kiderült, hogy a hugom akarja megszerezni akkor éreztem milyen fontos is számomra Minnie.
- Minnie?
- Igen! De előtte ne hangoztasd. *mosolygott kicsit.*
- Rendben. *mosolyogtam.*
- Szóval igen. . majd meglátjuk. Lehet jót fog tenni ez a kis évforduló party. Kiderül idővel.
- Remélem, hogy jót fog tenni. *fogtam meg a kezét.* - Itt vagyok veled!
- Köszönöm! Tudom. *mosolygott és megnyugvást láttam a szemébe.*
- Ugyan. *mosolyogtam.*
- Megjöttünk. *mondták a fiúk és hozták a torta szeletet.*
- Eddig tartott egy tortát elszeletelni? *kuncogtunk kicsit.*
- Nem olyan egyszerű.
- Persze.
- Héé!
- Nyugi van! *mosolyogtunk majd enni kezdtünk.*
- Mi az a plüss ott? Nem ismerős. *nézegette a plüsst Seo.*
- Az a leendő gyerekünk első plüss állata. *vigyorogva mondta Jonghyun.*
- Mi? Te terhes vagy? *akadt meg a falat Seo torkán és rám nézett.*
- Nem! Dehogy. *mosolyogtam.* - Csak ma voltunk vásárolni és bementünk a baba részlegre és Jonghyunnak megtetszett ez a kis plüss és már most megakarta venni.
- Értem . . *nyelt nagyot.*
- Pedig már gratulálni akartam tesó. *mondta Taemin.*
- Az még arrébb lesz, de egyszer ide is elérünk. *mondta Jonghyun.*
- Ha ilyeneket csinálsz akkor nem nagyon lehetsz ebbe biztos. *jegyeztem meg.*
- Ez volt az utolsó.
- Ígérd meg.
- Ígérem, hogy nem csinálok többé ilyeneket.
- Remélem is.
- Szereltek! *mosolygott.*
- Én is! *mosolyogtam.*
- És mi lesz veletek? *nézett Seoékra Jonghyun.*
- Majd még meglátjuk. *mondta Seo.* - Ezt még alaposabban meg kell beszélnünk.
- Értem. Mindenesetre remélem jó vége lesz. *mosolygott. Annyit tud mosolyogni.*
Aztán még beszélgettünk egy darabig és Seoék hazamentek. Remélem megbeszélik és kibékülnek. Mosogatni akartam de Jonghyun nem engedte.
- Ma ne csinálj semmit! *állított meg.* - Gyere csinálok neked egy jó meleg fürdőt!
- Jonghyun akkor ezt ki fogja megcsinálni?
- Majd én! Cseppet se félj. *nézett a szemembe majd magához húzott.*
- De akkor szépen csináld meg és ne csapd össze!
- Nem fogom összecsapni. *mosolygott.*
- Rendben. .
- Gyere engedek neked vizet. *húzott a fürdőbe és engedni kezdte a vizet.*
- Oké. Innen már tudom.
- Gyere még kicsit ide. *ült a kád szélére és magához rántott majd megcsókolt. Átkaroltam a nyakát és úgy viszonoztam míg ő az arcomat fogta.* - Szeretlek kicsim.
- Én is. *bújtam hozzá.*
- Tudom. *simogatott.*
- Akkor jó. Bármilyen hülye is vagy én szeretlek!
- Örülök neki. . de nem szeretnék még egyszer ilyen "cselhez" folyamodni.
- Ne is!
- Nem is! Na de megyek mosogatni. Te csak fürödj nyugodtan. *mosolygott majd elment.*
Amin kiment elkezdtem vetkőzni és beleültem a vízbe. Jól esett és el is lazultam benne.
Áztattam szokás szerint magam a kádban, mikor megcsörrent a telefonom. Bang hívott, így felvettem.
- Szia Seo. *szólt bele.*
- Szia Bang. *szóltam bele én is.*
- Leállította Jonghyun Taemint.
- Ajánlom is neki. . mit képzel?
- Csak szeret téged. .
- Így?
- Így. . de ha zavar akkor változtasd meg a jelszavad! Ez a legbiztosabb.
- Meg is fogom.
- És bocsi, de kiszedte belőlem, hogy hova megyek. . .
- Semmi baj. . tudom milyen.
- De engem aggaszt. . ugye nem haragszol?
- Nem! Ne aggódj ezen!
- És mi volt?
- Semmi. . elmondtam neki mindent mert belőlem is kiszedte. . és elmondtam neki, hogy megyek anyuékhoz.
- Mi?
- Tényleg.. még te se tudod. . elmegyek, de csak egy éjszakára.. nem tudok ott többet tölteni. . ez is sok lesz nekem.
- Elhiszem. . . de még is minek?
- Hoon nem hagyott békén. .
- Tudtam, hogy tervez valamit.
- Rólad is kérdezett.. .
- Még is mit?
- Hát, hogy hogyan vagy. . meg, hogy van-e pasid. .
- Hát rólam csak ne kérdezgessen. . bocsi de nekem ez az egész nem tetszik. . . tudod, hogy melletted állok, de amit veled tett a családod az nem emberi és azért mert téged szeretlek ezért még nem leszek velük is puszipajtások.
- Tudom, nem is kérem tőled. . de amit még te sem tudsz az. . az, hogy. . *majd elmeséltem neki mindent.*
- Te jó ég. . *sokkolt le.*
- Szóval igen.. . de mindegy is.
- Nem mindegy Seo. . ezt most tudtad meg?
- Igen! Hoon mondta el.
- Szóval Hoon. .
- Igen, de inkább most megyek. Alszom mert holnap indulunk.
- Rendben. *sóhajtott kicsit.*
- Vigyázz magadra.
- Te is. Várlak vissza.
- Jövök. Szia!
- Szia! *tettük le. Újra megnéztem az adatlapomat, ahol a két kép volt.* - Vajon most szidsz Taemin? Utálsz, amiért beárultalak Bangnek? Jonghyunra egyből hallgatsz... akkor rám miért nem? *tettem le a telefont, majd mosakodtam még egy kicsit és elkészültem. Befeküdtem az ágyamba, hogy megváltoztassam a jelszavam. De ezek szerint Taemin azóta megváltoztatta, mivel a jelszó megváltoztatásához a régi jelszavam kéri.*
- Aish... ez a srác lehetetlen. *borzoltam a hajamba. Felültem az ágyamon és újra tárcsázni kezdtem.*
- Hálló? *kérdezte, elég kómás volt a hangja.*
- Én vagyok az. *dünnyögtem.* - Mi az? Már meg sincs a számom?
- Most meg mit féltékenykedsz? *kuncogott, de elég álmosan.* - Csak nem néztem a telefonra, mert kivakítja a szemem. Aludtam...
- Nem féltékenykedek. *húztam a szám.*
- Akkor miért hívtál?
- Mi a jelszavam?
- Milyen jelszavad?
- Taemin, ne tedd a hülyét! Megváltoztattad a jelszavam... gyerekes vagy! *sóhajtottam fel.*
- Ha már valami történik egyből én vagyok a hibás?
- Neked volt rá okod!
- Ez igaz. *nevetett fel.* - Olyan jó hallani a hangod... csak kár, hogy veszekszel velem... de ezt is tűröm, mert szeretlek.
- Ne nehezítsd meg a dolgom, oké? *sóhajtottam megint.*
- A terhedre vagyok? *szomorodott el a hangja.*
- Tessék?
- Csak, mert sóhajtozol.
- Taemin... csak a jelszavamat mond meg.
- Találkozzunk valamikor és elmondom.
- Nem akarok veled találkozni.
- Akkor továbbra is használni fogom a fiókod.
- Szólni fogok Jonghyunnak.
- Most nagyon megijedtem. *kuncogott.*
- Miért űzöl belőlem gúnyt? Miért nem hallom azt, hogy sírsz utánam? *kezdtem el könnyezni, majd sírva fakadtam.*
- Seo... *csuklott el a hangja.* - Ha-ha... ennyire szeretjük egymást, miért nem fogadsz vissza? *hallottam, ahogyan nehezen mondja a szavakat. Talán sír?*
- Miért választottad a barátodat helyettem?
- Bepánikoltam és hisztis voltál...
- Taemin nem hisztis voltam! Féltem... és te nem voltál ott, hogy megvédj.
- Nem találkozhatnánk most? Jóvá akarom tenni...
- Taemin már éjfél is elmúlt... holnap pedig már nem leszek itthon.
- Nagyon hiányzol...
- Még csak egy nap telt el a szakításunkból... mi lesz veled később?
- Nem szakítottunk!
- De, igen... *próbáltam abbahagyni a sírást.*
- De nem! *sírt most már ő is egyre hangosabban.*
- Tegyük le... majd akkor add meg a jelszavam.
- Ne tedd le! Hallani akarom még a hangod. Kérlek... csak egy kicsit.
- Így soha nem fogjuk elfelejteni egymást. *sóhajtottam.*
- Nem akarlak elfelejteni.
- Ne, hogy azt mond azért, mert szeretsz...
- Pedig ez így van.
- Tegyük le...
- Nem akarod te se letenni, igaz?
- Honnan veszel te ilyeneket?
- Csak érzem... *suttogta egész halkan.*
- Tegyük le Taemin... fogy a pénzem is.
- Holnap küldök rá.
- Nem kell.
- Tudom, hogy nálad a pénz nem dominál.
- Csak felejts el... jó éjt. *köszöntem el tőle, majd kinyomtam a telefont. Biztonságképpen még le is némítottam. Reggel mikor felkeltem, gyorsan elkészülődtünk Hoonnal, majd indultunk is. Hosszú kocsikázás után, pedig megérkeztünk a birtokra. A bejárati ajtó előtt megállt.*
- Délután elvigyelek vásárolni?
- Elég volt Hoon. *mondtam neki, de ismét nem néztem rá. Csak az előttem lévő aszfaltot bámultam az anyósülésből.* - Elérted amit akartál, itthon vagyok... szóval, fejezd be ezt a show műsort.
- Seo...
- Csak hagyj békén. *csatoltam ki az övemet és kiszálltam a kocsiból. Az ott álló egyik inas már várt.*
- Kisasszony... *állított volna meg, de semmi pénzért nem álltam meg.*
- Ott van a bőröndöm a kocsiban, vigye fel a szobámba. *intettem neki és bementem. A villa szinte semmit se változott, leszámítva azt, hogy még csicsásabb dolgok lettek benne, mint eddig. Lépkedni kezdtem és az anyám fogadott.*
- Junseo. *szólított meg.*
- Anya. *hajoltam meg neki.*
- Hol van a bátyád?
- Én is örülök, hogy látlak. *fintorogtam.*
- Itt vagyok. *lépett be mögöttem Hoon és a kezét a vállamra tette.*
- Nagyszerű! *hagyott minket faképnél az anyánk.*
- Gyere fel! *biccentett Hoon és húzni kezdett felfelé.*
- Hoon, hazaakarok menni! *mormogtam.* - Talán még Taeminnel is megbeszélhetem a dolgokat.
- Felejtsd el azt a gyökeret!
- Hova mentek? *szólt az anyánk.* - Gyertek ebédelni! Kötelező!
Nem szóltunk semmit, csak követtük őt. Helyet foglaltunk. A húgom és egy ismeretlen srác már ott ült.
- Apa? *kérdezte Hoon.*
- Dolgozik. *felelte hidegen anya és megvetően nézett rám, a szívem majd beleszakadt.*
Enni kezdtünk.
- Együtt vagy még azzal a sráccal? *kérdezte. Szóval, Hoon elmesélt mindent.*
- Az nem akármilyen srác anya. A híre még ide is eljutott. Nagyon helyes, ultra cool és még okos is. *helyeselt a húgom.*
- Már nem vagyunk együtt. *dünnyögtem.*
- Nagyszerű! Akkor már nincs senki az utamba. *kacsintott a húgom.*
- Tessék?! *akadtam ki.*
- Ő fog házasodni azzal a fiúval. *felelte anyánk.*
- Ki?
- Én. *jelentkezett a húgom.* - Csak nem képzeled, hogy Szöul egyik legjobb pasiját te kapod meg? Tudod te, hogy mennyit szenvedtem azzal, hogy szétmenjetek? De végül nem kellett csinálnom semmit... magadtól dobtad ki. Ostoba vagy.
- Ha csak egy ujjal is hozzá mersz érni, esküszöm, hogy...
- Ne félj, döngetni fogjuk egymást. *kuncogott.*
- Hülye kurva! *estem neki, de Hoon visszahúzott.*
- A te férjed pedig ő! *biccentett a magas barna hajú srác felé, aki öltönyben volt. Biztos valami gazdag fattyú, mint mi.*
- Ez meg ki? *fintorogtam.*
- Elnézést... én vagyok... *állt fel.*
- Majd, később bemutatkozol. *ültette le anyám.*
- Akkor Taemin, az enyém... igaz? *vigyorgott a húgom.*
- Igen. *bólintott anya.* - Junseo, te pedig...
- Inkább teszem előbb a kezem tűzbe, minthogy ezzel összejöjjek.
- Seo! *szólt rám Hoon.*
- Te csak ne Seozz! Becsaptál... *lábadt könnybe a szemem.*
- Én-én ezt nem tudtam... *habogta.*
- Add meg Taemin számát. *kérte a húgom a mobilom.*
- Nincs meg a száma... szakítottunk és szerinted megtartom?
- Anya.. szólj, apu munkatársainak, hogy szerezzék meg Taemin telefonszámát.
- Egy utolsó kis...
- Junseo! *szólt rám anya.*
- Te se vagy különb! Hoon elmesélt mindent! *pattantam fel az asztaltól.*
- Hoon! *ordított anya. Én pedig inkább kimentem. Felrohantam a szobámba és elkezdtem vonszolni a bőröndömet.*
- Vigyen a 12-es metróhoz! *mondtam az egyik inasnak.*
- Ne merészelje elvinni! *szólt rá az anyám.* - Ha elviszi, ki van rúgva! Sőt, elintézem, hogy egész életében ne legyen munkahelye!
- Gyere! *fogta meg a kezem Hoon és húzni kezdett. Egyenesen az autójához.*
- Hoon! Mit képzelsz?! *ordibált utánunk anya. Berakta a bőröndömet, majd mind a ketten elindultunk. Tárcsázni kezdtem Taemint, azonnal felvette.*
- Hol vagy?! *lettem kissé ideges.*
- I-itt vagyok Bangéknél.
- Akkor gyere el onnan! Most!
- Mi-minek?
- Szállj fel az 1-es metróra, érted?
- De... de miért?
- Mi lenne, ha nem kérdeznél és azt csinálnád amit mondok?! *még idegesebb lettem. Szerintem még Bangék is hallják, ahogyan ordítok.* - Ha szeretsz felszállsz az 1-es metróra és találkozol velem a 5. állomáson!
- O-oké.
- Taemin, most! *tettem le.*
- Sajnálom. *sajnálkozott Hoon.* - Nem tudtam, hogy ez lesz...
- És ezt higgyem is el neked? Ezek után? *kiabáltam vele is.*
- Nem kell elhinned... sajnálom.
Ezután már nem szóltunk egy szót se. Kitett a metrónál. Felszálltam, majd addig utaztam, ameddig Taemin. Várakozni kezdtem, már ott tartottam, hogy elmegyek. De abban a pillanatban egy ismerős hang szólt a hátam mögül.
- Seo?
- Taemin! *fordultam meg és azonnal megöleltem.*
- Kicsim... *alig, mert hozzámérni. Így csak óvatosan karolt át.* - Mi a baj?
- Taemin... a húgom, a húgom a zaklató.
