- Mi az?
- Szeretlek! *motyogta.*
- Én is!
- Tudom.
- Akkor jó. Nem kérsz valamit?
- Nem, most tőled akarok felébredni nem a kávétól!
- Rendben! *mosolyogtam rajta. Olyan volt mint egy kisgyerek.*
Csak bújt hozzám és puszilgatott mint aki ezért van fizetve, hogy puszilgat. Nagyon édes volt de már a bőröm elvékonyodott annyi puszit kaptam tőle.
- Nem unod még? *tettem fel viccesen a kérdést.*
- Nem! Ezt sose! Miért te igen? *állt le kicsit és rám nézett.*
- Nem csak már vékonyabb a bőröm annyit puszilgatsz. *kuncogtam kicsit.*
- És az baj?
- Igen mert akkor látszani fog a húsom meg mindenem. .
- Hm. . én még úgy is elnézegetnélek!
- Azt elhiszem de nem tartanám magam szépnek.
- Nyugi nem leszel olyan. *mosolygott.* - Abbahagyom.
- Rendben.
- Később folytatom. *kuncogott.*
- Gonosz! *kuncogtam.*
- Tudom. *húzott magára.*
- De szeretlek ám. *pusziltam meg a száját.*
- Igen?
- Igen!
- Ennek örülök. *vigyorgott és megfogta a fenekem.*
- Tetszik?
- Még szép. *mosolygott tovább.*
- Örülök neki. *kuncogtam.*
- Én is, hogy ezt most nem más fogja hanem én.
- Nem foghatta volna más. .
- Nem is ajánlom. Ahh. . emlékszel az első csókunkra?
- A suliba?
- Ott. *mosolygott.*
- Fúj de utáltalak. . *kuncogtam.* - Utána ki is mostam a szám. .
- Én meg teljesen beindultam tőled és utána már nem is tudtam másra gondolni csak rád és a csókodra. Azt akartam, hogy egész éjjel így csókolj és végig nyomjunk egy éjszakát. Igaz akkor még csak arra kellettél volna, de szépen lassan beleköltöztél a szívembe. Nem tudom, hogy csináltad mert sosem voltam eddig szerelmes. .
- Van tehetségem ehhez. Nem mondom, hogy nem esett jól a csókod. . mert legalább megtudtam milyen szarul csókolsz. *nevettem fel.* - Csak vicceltem. Tökéletesen csókolsz.
- Na azért! *nézett morcosan.* - De, hogy néztek a lányok. .
- Ja, az összes utált mert én megcsókoltalak ők meg még ennyit se értek el. .
- Már akkor felmértem a fenekedet. *kacsintott.* - A suli legjobb feneke!
- Na ne túlozz!
- Nem szoktam. *mosolygott.*
- Persze, csak ha én vagyok a téma. És arra emlékszel mikor focira jártam?
- Persze. . sosem tudom elfelejteni azt a látványt.
- Te bolond vagy!
- Tudod milyen érzéseket keltettél te bennem abba a cuccba?
- Valahogy gondolom.
- Még jobban akartalak. .
- Na ne mondd. . valahogy észre vettem rajtad. *kuncogtam.*
- De az szemét volt mikor azt a két buldózert ránk küldtétek. . mi meg már azt hittük, hogy megtörtetek és ti fogtok nekünk olyan örömet okozni mint még sose erre azok a nők jelentek meg. .
- Az igen is vicces volt. *nevettem. Minden eszembe jutott. A videó is.*
- Nagyon valahogy nem élveztem annyira. . pedig az amikor alsóneműbe nyitottatok nekünk ajtót az igen csak biztató volt és már sínen éreztük magunkat.
- De totty volt. *nevettem még mindig.*
- Igen. . nem baj. . még egy táncot úgy is kifogok belőled húzni. .
- Majd egyszer szívem. *csókoltam meg.*
- Rendben. *mosolygott.*
- Na felébredtél tőlem?
- Jobban mint a kávétól.
- Akkor jó. *mosolyogtam.* - Gyere öltözzünk fel! El kell még menni boltba is.
- Rendben! Segítek bevásárolni. *pattant fel.*
- Rendben! *mosolyogtam és én is felálltam majd felöltöztünk és elmentünk bevásárolni.*
Megvettünk mindent ami kellett és már épp mentem volna fizetni.
- Gyere még! *húzott be a gyerek sorra.*
- Ide minek jövünk? *néztem furán.*
- Csak körül nézni. *mosolygott elégedett és a ruhákhoz húzott.*
- De nem is vagyok terhes. *néztem furán még mindig.*
- De én szeretnék majd tőled egy gyereket! *mosolygott.*
- Én is Jonghyun, de majd később. *mosolyogtam vissza. Aranyos volt.*
- Tudom, én sem most csak gondoltam nézhetnénk addig ilyen dolgokat.
- Bolond vagy.
Nagyon jó volt és tényleg olyan volt mintha terhes lettem volna. Aztán Jonghyun arrébb ment és mikor ránéztem egy plüsst szorongatott.
- Mit csinálsz szívem? *mentem oda hozzá.*
- Ez lesz az első plüss állata! *motyogta.*
- Már most megakarod venni?
- Igen! Hogy legyen emlékünk erről a napról. . és, hogy sose felejtsük el, hogy mit csináltunk itt.
- Édes vagy, de nem ér ez még rá? Addig lehet találsz egy szebb plüsst. .
- Nem! Erről te és a pici jutottatok eszembe ahogy megláttam. Szeretném már most megvenni. .
- Rendben!
- Addig a mi ágyunkba lesz és mikor odaadjuk neki akkor anya és apa illata lesz. *mosolygott elégedetten.*
- Okés. *pusziltam meg.* - Akkor gyere megvesszük!
- Rendben. *hozta magával el sem engedte a plüssöt.*
Beálltunk a sorba és megvártuk míg mi kerülünk sorra majd fizettünk. Arra a pár másodpercre engedte el a plüssöt amíg megnézték az árát utána magához rántotta és haza fele is az ölébe ültette és úgy vezetett.
- Mákos az a plüss. *dörmögtem.*
- Jaj cica. . tudod, hogy te bármikor az ölembe ülhetsz. . sőt azt jobban szeretem ha te ülsz az ölembe.
- Igazán?
- Igen!
- De nem fogod jobban szeretni ezt a plüsst mint engem?
- Nem! Nálad fontosabb nincs!
- Remélem is! *mosolyodtam el.*
- Szeretlek! *nézett rám.*
- Na az utat figyeld! *mutattam.*
- Rendben! *nézte az utat tovább.*
- És te mit szeretnél? Fiút vagy lányt?
- Mindegy. . tudom, hogy ha fiú lesz akkor olyan erős lesz mint én, ha lány akkor pedig olyan gyönyörű és céltudatos mint az anyukája. Abba biztos vagyok, hogy bármilyen nemű is lesz én imádni fogom és mindent megadok neki amire szüksége van, de nem viszem túlzásba. Azt nem akarom, hogy elkényeztetett legyen.
- Helyes!
- Te?
- Nem tudom. . én mind a kettőt. . de ha lehet először kisfiút.
- Egy kis Dinó? *kuncogott kicsit.*
- Igen! Szerintem nagyon is cuki lenne. *vigyorogtam és elvettem tőle a plüsst.*
- Neked is tetszik?
- Cuki. *mosolyogtam.* - De ez nem lesz útba? Már mint tudom, hogy szeretsz kiterülni. . *kuncogtam.* - Már tapasztaltam.
- Majd estére a székre tesszük vagy nem tudom.
- Oké.
- Ma főzöl valamit?
- Nem. Gondoltam még ott van a tegnapi kaja, az jó lesz nem?
- Ja, de persze, csak kérdeztem. *mosolygott.*
- Akkor jó. *mosolyogtam majd hazaértünk és kipakoltunk.*
- Mi lesz ma a program asszonyom? *dőlt el a kanapén.*
- Hát mi legyen? *kérdeztem tőle.*
- Nem tudom. *ahogy kimondta csörgött a telefonja. Felvette és elkezdett beszélni. Addig én mindent a helyére tettem.* - Taemin volt az. *tette le.*
- Mit akart?
- Átakar jönni.
- És mit mondtál neki?
- Hogy jöhet.
- Rendben! Akkor megmelegítem a kaját, hogy tudjatok mit enni.
- Rendben! *mosolygott.*
Majd melegítettem a kaját és betoppant Taemin.
- Sziasztok! *köszönt.*
- Szia! *köszöntünk neki.*
- Nem baj, hogy itt vagyok? *nézett felém.*
- Dehogy. Gyere! Melegítettem kaját. *tálaltam nekik.*
- Kedves vagy. *ültek le.*
- Ugyan. *ültem le én is.*
- Bocsi a tegnapiért. .
- Semmi baj. . Seo nem haragszik. . mindent elmesélt.
- Igen?
- Aham.
- Akkor tudod most hol van. .
- Tudom. . és nem akarlak megijeszteni de nem érzek jót. . .
- Én se nyugi. . nem tudom mit tegyek. . a jelszavát is megváltoztattam mielőtt ő teszi.
- De minek? Az az ő fiókja!
- Szeretem magamnak tudni. .
- Akkor sem jó ez így. .
- Tudom, de kétségbe estem. Aztán éjjel felhívott. .
- Tényleg? És?
- Követelte, hogy mondjam meg neki a jelszót, de nem mondtam . . aztán mind a ketten sírni kezdtünk és már nem is nagyon emlékszem rá, de azt tudom, hogy azt mondta, hogy le kell tennünk de még mindig nem tette le. . éreztem a hangjából is, hogy órákat tudna most velem beszélni.
- Ha itt tényleg szar lesz ahogy érzem. . akkor rád van a legnagyobb szüksége. . és akkor ott lesz a lehetőség. . legközelebb ne bazd el ilyennel. Én majd állok Jonghyun pártján. . ez a dolgom mert a barátnője vagyok, neked az a dolgod, hogy Seo pártján állj, még ha hisztisnek véled is és nem érzed akkor úgy, hogy igaza van.
- Tudom. Nem fogom ezt még egyszer elkövetni. Elhiheted, hogy még egyszer ezt nem akarom.
- Elhiszem.
Aztán enni kezdtek és beszélgettünk még jó ideig majd megszólalt Taemin telója.
- Seo az. *csillant fel a szeme és azonnal felvette.*
Valami olyat kiabált Seo, hogy Taemin menjen az 1-es metróhoz. . nem értettem. . és szerintem Taemin se. Mikor letette azonnal vette a kabátját.
- Bocsi, de most megyek. Isteni volt a kaja, majd még jelentkezem! *csukta be az ajtót maga után.*
- Ez meg mi? *néztem utána.*
- Nem tudom. *nézett ugyanúgy Jonghyun is.*
- Majd kiderül. . *ültem le.*
- Igen.
Aztán egy kis idő múlva kopogtak az ajtón. Kinyitottam és Seo meg Taemin volt.
- Sziasztok! *akadt meg a szavam.* - Hát ti? *engedtem be őket.*
- Sziasztok! *lihegtek.*
- Baj van? *még mindig nem értettem semmit.*
- A hugom a zaklató. . *bökte ki Seo.*
- Mi? *akadtam ki.* - Mi volt? *ültettem le őket és mesélni kezdtek.* - Hogy az a kis. . .tudtam, hogy rossz vége lesz. . *kaptam fel a vizet és már remegni is kezdtem.*
- Nem tudom mit tegyek. .
- Én tudom. *pattantam fel és felvettem a kabátom.* - Taemin add ide a telód!
- Minek?
- Csak add már!
- Itt van. *adta oda.*
- Kösz. *bepötyögtem Seo huga számát. Sajnos nagyon jól tudtam mert volt pár összetűzésem vele mikor még Seo elment otthonról.*
Írtam neki egy üzenetet, hogy találkozzanak ő és Taemin valahol. Vissza is írt egyből. Egy parkot adott meg helynek. Belementem.
- Bang ne csinálj hülyeséget! *aggodalmaskodott Seo.*
- Ezt inkább a hugodnak mond majd! Jöttök vagy sem?
- Megyünk. . hova is? *néztek rám.*
- Majd megtudjátok. . *adtam vissza Taemin telóját majd indultunk.*
A park nem volt messze ezért kocsival mentünk. Mikor odaértünk messziről kiszúrtam. Távolabb állítottam meg Jonghyunt, hogy ott álljon le.
- Mindjárt jövök! *szálltam ki.*
- Kicsim. *nézett utánam Jonghyun.*
- Szeretlek! És titeket is! Mindjárt jövök. *mosolyogtam bár szétvetett az ideg.*
Idejük sem volt mondani semmit én már a lány felé vettem az irányt . . mögé mentem és megkocogtattam a vállát.
- Baang. *örült meg nekem és átölelt.* - Jaj de rég láttalak. Mi van veled? Hogy vagy? Mit keresel itt? *bombázott a kérdéseivel mintha olyan jóba lennénk.*
- Ne tedd a hülyét. . tudom kit vársz. .
- Kit várnék? Csak eljöttem sétálni. .
- Aha. . egész a házatoktól sétáltál eddig? Mert az elég szép táv. . *fontam a kezeimet a mellkasom elé.*
- Nem hát kicsit erre vágytam. *nézett körbe.*
- Hiába várod. . *mutattam Taemin telefonját amit megint elcsórtam tőle.*
- Mi?
- Én voltam az . .
- Te szemét szajha!
- Szajha az anyukád az. Na ide figyelj! Ha nem állítasz magadon bajok lesznek értve vagyok? Rohadtul nem kellesz Taeminnek mert ő a nővéredet szereti és jó lenne ha elülnél a seggeden mert még pici vagy. .
- Pici vagy ám te.. nem tudom mire vered magad. Meg mit ugatsz itt. .
- Mire? Nekem van mire. . én megdolgoztam azért ami vagyok. . neked mindig a segged alá tettek mindent és épp ezért azt se tudod milyen az élet. . de remélem egyszer az utcán végzed!
- Jaj. . a csóróság beszél belőled meg a féltékenység. Mert nem vagy olyan szép és gazdag mint én. .
- Na attól félek én is. *nevettem ki.* - De komolyan. . fogd vissza magad és menj vissza az oviba lapátozni! Ott a helyed! Taemint meg hagyd békén és Seot se zaklasd mert megbánod.
- Nem félek tőled. . Taemin az enyém lesz és Seot tönkreteszem. *nevetett gúnyosan.*
- Majd azt én eldöntöm. *kaptam fel a ruhája nyakánál fogva és feltettem egy fára.*
- Engedj el!
- Miért? Apuci meg anyuci most nincs itt, hogy megvédjen. . most legyen nagy a szád! *már éreztem ahogy a kis erek elpattannak a szemembe és bevérzett a szemem az idegtől.*
- Fel leszel jelentve!
- Hajrá! Akkor sem lesz tied Taemin!
- Dehogy nem!
- Mondom nem!
- Nem félek. . most mit fogsz tenni velem? *elkapott az ideg és azzal a lendülettel a földhöz basztam. Még vissza is pattant egyszer a földről. Automatikusan rámásztam és ütni kezdtem a fejét. Aztán egy kezet vettem észre a vállamon ami lehúzott a kis ringyóról. De még utoljára belerúgtam.*
- Gyere kicsim. *húzott el Jonghyun.*
- Eressz már el. *löktem őt is el.*
- Kicsim! *nézett rám furán.*
- Bang! *hallottam Seo hangját.*
- Nem érdekel. . neki bűnhődnie kell! *mutattam a hugára aki véres szájjal feküdt még mindig a földön.* - Te szajha. *kaptam fel egy kézzel a földről és felültettem egy padra.* - Fogd vissza magad vagy többet kapsz! *nem mondott semmit csak sírni kezdett.* - Nem hatsz meg. . pusztulj el ott ahol vagy. . és ha megmered mondani ki volt ez, fogad se marad, de abba biztos lehetsz, hogy az egész életedet megkeserítem. . ott leszek mindenhol. . az álmodba és ha felébredsz ott fogok mint egy kísértet állni az ágyad mellett. . minden lépésedet figyelni fogom és mindenhol ott leszek mint egy árnyék. . ami ha van kedved elejtet. . beléd rúg és megkeseríti az életed. *láttam a szemébe a félelmet ami nagyon jól esett.* - Szóval így árulj be az anyukádnak vagy az apukádnak. . senki se látta.. senki se hinne neked csak anyucid meg apucid. . de nekem itt van 3 ember rögtön akik megmondják, hogy velük voltam mikor ez történt. . szóval gondold át ezt az egészet. . *ütögettem meg az arcát.* - Mehetünk. *mentem előre miközben a többiek szóhoz se jutottak, de utánam jöttek és beszálltunk a kocsiba majd elmentünk.*
- Én. . *szólalt meg Seo.* - Köszönettel tartozom. *bökte ki.*
- Miért? *kérdeztem.*
- Én nem tudtam volna ezt megtenni. . vagyis lehet, de nem vagyok benne biztos.
- Ugyan. . már igen csak a bögyömbe volt a kis csaj. . olyan jó volt a szemébe a félelmet látni. .
- Azért jól lebasztad a földre. *mondta Taemin.*
- Tudom. . megérdemelte.
- De mi a garancia, hogy nem mondja el?
- Láttad a szemét? *kérdezte Seo Taemintől.*
- Nem. .
- Én láttam rajta, hogy kicsi kellett volna, hogy odapisiljen.
- Komolyan?
- Igen. . ismerem a hugom. .
- Akkor megoldva. .
Jonghyun egy szót sem szólt útközben. . zavart kicsit és elég fura volt.
- Jonghyun haver. . mi a baj? *kérdezte tőle Taemin.*
- Semmi. . *motyogta.*
- Büszke lehetsz a barátnődre. . tudod Bang nekünk is volt kisebb korunkba hasonló esetünk. . amikor Jonghyun védett meg. . sosem felejtem el. Szinte őt láttam benned ma.
- Tényleg? *kérdeztem.*
- Igen. *bólogatott.*
- De tényleg.. mi a bajod? *fordultam Jonghyun felé.*
- Semmi. . mi lenne?
- Most az a bajod, hogy ellöktelek? *nem mondott semmit, de láttam rajta.* - Jonghyun ideges voltam. . mi a faszomat kellett volna csinálnom? Nem szeretem mikor ilyenkor lefognak. .
- Én megértem. . de még sem kéne ez miatt ellöknöd engem. . vagy igen?
- Mit tettem volna? Úgy sem engedted volna, hogy tovább üssem. .
- Nem mert akkor agyon ütöd és abból rendőrség lesz. .
- Jaj ne félts engem! Aki embert öletett az inkább meg se szólaljon. .
- Az is csak miattad volt! *emelte fel a hangját.*
- Ez meg Seo miatt volt. . kész ennyi. *emeletem fel én is.*
- Oké. . ne foglalkozz velem. . nem kell. .
- Aztarohadt mi a faszomnak csinálod ezt?
- Mit? *állt le a kocsival az út szélén.*
- Ezt! Azért mert ellöktelek? Mint egy kislány. .
- Nem vagyok kislány. Szerintem érthető, hogy rosszul esik ha a szerelmem ellök. .
- Gyerekek! *szólt közbe Taemin.*
- Kuss! *szóltunk rá mind a ketten.*
- Te pedig megérthetnéd, hogy ideges voltam. . tudnod kéne, hogy ilyenkor milyen vagyok.
- Neked akartam jót. . de te sose díjazod ha segíteni akarok. . persze biztos Binnek elnézted ezt is. *ahogy kimondta lepofoztam.*
- Bin egy semmirekellő volt. . miért mindig vele jössz? Miattad került be az életembe! Ha te nem versz meg akkor nem kell masszőrhöz járnom és akkor nem lesz Bin se! Ennyire egyszerű..
- Szóval azt is én basztam el. . nagyszerű. .
- Skacok. . *szólt megint Taemin.*
- Fogd már be! *szóltam rá.*
- Most is, hogy beszélsz. . *jegyezte meg Jonghyun.*
- Az anyanyelvemen. . de tudod mit. . inkább megyek egyedül haza ne keljen ezt a mocskos beszédemet hallgatnod. . *szálltam ki a kocsiból.*
- Bang! *szólt utánam Seo.*
- Menjetek csak haza! *szóltam vissza és elindultam gyalog.*
Ők is elindultak. 2 perc múlva a színüket sem láttam. Ahogy sétáltam elkapott a sírás. . nem hiszem el, hogy most ezen meg kellett neki sértődnie.
[*kocsiba* Jonghyun prov.]
- Mire volt ez jó neked Jonghyun? *mondta Taemin.*
- Mi?
- Ez az egész. .
- Én sem értem. . csak ellökött. . tudod milyen makacs. . tudod milyen ilyenkor mikor ideges. *mondta Seo.*
- Nyugi, tudok mindent. *nevetettem.*
- Mi ez az egész Jonghyun? *néztek rám furán.*
- Ma van a négy hónapos évfordulónk és megakarom lepni de ha itt van nem megy. Ezért elkellett játszanom ezt. *magyaráztam meg.*
- Ez rohadtul nem vicces. . menj vissza érte! *szólt rám Seo.*
- Kérlek! Tudom mit teszek! *nyugtatgattam őket.*
Majd beugrottam a tortáért amit rendeltem és mikor hazaértünk elrendeztem mindent.
- A tieteket is megünnepeljük. .
- Hát mi még nem teljesen békültünk ki. .
- Nem baj. Ezt ne hagyjátok ki! Lehet most megtudtok majd mindent beszélni.
- Rendben. . maradunk de csak ha nem vagyunk útba.
- Ugyan. Ez a ti ünnepetek is! *mosolyogtam.*
[vége]
Útközben gondolkoztam azon, hogy nem megyek haza de valami még is haza vezetett. . az ajtóba megtorpantam. . nem voltam benne biztos de benyitottam.
- Sziaa! *fogadtak vigyorgós arcok. Még Jonghyunnak is fülig ért a szája.*
- Sziasztok! *motyogtam és levettem a kabátom.*
- Kicsim. *jött oda Jonghyun és átölelt.*
- Mi az? *néztem rá.*
- Te sírtál?
- Nem! Leborítottak vízzel útközbe. . szerinted? *akadtam ki rá kicsit. Egyáltalán mi lett vele? Minek ölelget?*
- Nem lett volna rá okod..
- Áh.. tényleg. . de mi a fasz van veled megint? Mi ez a nagy változás?
- Nincs változás. . nem haragudtam rád..
- Akkor mi volt ez amit lerendeztél velem?
- Csak megjátszottam. . nagyon szeretlek. .
- És higgyem is el? Hagyjál ezzel Jonghyun. . most nekem ilyen féle játékokhoz nincs kedvem. . majd ha rendbe raktál a fejedbe mindent akkor mondj bármit is. . nem tudom mi van veled, de nem értelek. . *mentem volna be a szobába mikor az orrom alá nyomott egy tortát amire az volt írva, hogy boldog négy hónapos évfordulót! És fel volt sorolva a nevünk. Taemin és Seo neve is ott volt. Teljesen elfelejtettem.* - Ez meg mi?
- Szeretlek! *nézett a szemembe.*
- Megjátszottad?
- Igen!
- Te szemét. . *fakadtam sírva.*
- Shhh! Ne sírj! *ölelt át én pedig bújtam hozzá. A tortát Taeminnek adta.*
- Utállak! *szorítottam meg a hátát.*
- Tudom. Bocsi a hülye megoldásért, de nem tudtam jobbat kitalálni. *szorított magához.*
- Elég hülye megoldás. . *jegyezte meg Seo.*
- Tudom.
- Miért nem lepődöm ezen meg? *kérdeztem.*
- Mert ismersz. *mosolygott Jonghyun.*
- Utállak. *csókoltam meg de még mindig folytak a könnyeim.*
- Én viszont szeretlek! *törölte le a könnyeim.*
- Tudom. *motyogtam.*
- Na kezdjük meg a tortát! *mondta.*
- Kezdjük! *egyeztünk bele mindannyian. Seo átkarolt és leültetett maga mellé.*
- Úgy utálom.. *motyogtam neki míg a fiúk a konyhába szerencsétlenkedtek a tortával.*
- Nem volt szép tőle, de be kell vallani, hogy azért aranyos volt.
- Persze, de. . azért rosszul esett.
- Elhiszem.
- És veletek mi van?
- Még nem békültünk ki teljesen. . de lehet adok neki még egy esélyt.
- Ez remek.
- Főleg ezek után. . lesokkoltam ezen az egészen és mikor kiderült, hogy a hugom akarja megszerezni akkor éreztem milyen fontos is számomra Minnie.
- Minnie?
- Igen! De előtte ne hangoztasd. *mosolygott kicsit.*
- Rendben. *mosolyogtam.*
- Szóval igen. . majd meglátjuk. Lehet jót fog tenni ez a kis évforduló party. Kiderül idővel.
- Remélem, hogy jót fog tenni. *fogtam meg a kezét.* - Itt vagyok veled!
- Köszönöm! Tudom. *mosolygott és megnyugvást láttam a szemébe.*
- Ugyan. *mosolyogtam.*
- Megjöttünk. *mondták a fiúk és hozták a torta szeletet.*
- Eddig tartott egy tortát elszeletelni? *kuncogtunk kicsit.*
- Nem olyan egyszerű.
- Persze.
- Héé!
- Mi az a plüss ott? Nem ismerős. *nézegette a plüsst Seo.*
- Az a leendő gyerekünk első plüss állata. *vigyorogva mondta Jonghyun.*
- Mi? Te terhes vagy? *akadt meg a falat Seo torkán és rám nézett.*
- Nem! Dehogy. *mosolyogtam.* - Csak ma voltunk vásárolni és bementünk a baba részlegre és Jonghyunnak megtetszett ez a kis plüss és már most megakarta venni.
- Értem . . *nyelt nagyot.*
- Pedig már gratulálni akartam tesó. *mondta Taemin.*
- Az még arrébb lesz, de egyszer ide is elérünk. *mondta Jonghyun.*
- Ha ilyeneket csinálsz akkor nem nagyon lehetsz ebbe biztos. *jegyeztem meg.*
- Ez volt az utolsó.
- Ígérd meg.
- Ígérem, hogy nem csinálok többé ilyeneket.
- Remélem is.
- Szereltek! *mosolygott.*
- Én is! *mosolyogtam.*
- És mi lesz veletek? *nézett Seoékra Jonghyun.*
- Majd még meglátjuk. *mondta Seo.* - Ezt még alaposabban meg kell beszélnünk.
- Értem. Mindenesetre remélem jó vége lesz. *mosolygott. Annyit tud mosolyogni.*
Aztán még beszélgettünk egy darabig és Seoék hazamentek. Remélem megbeszélik és kibékülnek. Mosogatni akartam de Jonghyun nem engedte.
- Ma ne csinálj semmit! *állított meg.* - Gyere csinálok neked egy jó meleg fürdőt!
- Majd én! Cseppet se félj. *nézett a szemembe majd magához húzott.*
- De akkor szépen csináld meg és ne csapd össze!
- Nem fogom összecsapni. *mosolygott.*
- Rendben. .
- Gyere engedek neked vizet. *húzott a fürdőbe és engedni kezdte a vizet.*
- Oké. Innen már tudom.
- Gyere még kicsit ide. *ült a kád szélére és magához rántott majd megcsókolt. Átkaroltam a nyakát és úgy viszonoztam míg ő az arcomat fogta.* - Szeretlek kicsim.
- Én is. *bújtam hozzá.*
- Tudom. *simogatott.*
- Akkor jó. Bármilyen hülye is vagy én szeretlek!
- Örülök neki. . de nem szeretnék még egyszer ilyen "cselhez" folyamodni.
- Ne is!
- Nem is! Na de megyek mosogatni. Te csak fürödj nyugodtan. *mosolygott majd elment.*
Amin kiment elkezdtem vetkőzni és beleültem a vízbe. Jól esett és el is lazultam benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése