Bang Eun Hee.-

- Szerintem hazaviszem Taemint, teljesen kivan ájulva. *kuncogott Seo.* 
- Az előbb még nem volt semmi baja. *kuncogott Jonghyun.* 
- Ki van merülve. *mosolygott.* 
- Mert? *kérdezett vissza, Seo pedig szinte azonnal pirulni kezdett.*
- Hosszú. *legyintett, majd kicsit pofozgatta Taemint, hogy legyen magánál.* 
- Biztos, hogy hazamentek? *kérdeztem.* 
- Hát.. nem tudom hova lefektetni ezt a nagyra nőtt óvodást. *nevetett fel.* - És szerintem ti is örülnétek neki, ha egy kicsit kettesben hagynálak titeket. 
- De nem zavarsz. *mosolygott Jonghyun.* 
- Viszont én úgy érzem. *mosolygott vissza.* - Otthon találkozunk. Sziasztok! *köszönt el, majd átkarolta Taemin derekát és nagy nehezen kisétáltak.*
- Szerinted miért volt ennyire fáradt Taemin? *kérdezte Jonghyun.*
- Mit vagy ennyire kíváncsi? *kuncogtam.*
- Csak érdekel. *kuncogott.* 
- Biztos nem azért mert egész nap egy építkezésen dolgozott. *nevettem fel.*
- Vicces kedvedbe vagy? *húzott magához.*
- Miért te nem?
- Hm most valahogy nem.
- Akkor komoly leszek. *néztem a szemébe.*
- Ajánlom is!
- Hééé! Ne is nevessek már sose?
- De! Csak vicceltem. *kuncogott és megpuszilt.*
- Na akkor jó. *mosolyogtam.*
- Imádom mikor mosolyogsz!
- Igeen?
- Aham! *húzott magára.*
- Naa.
- Nincs na!
- De Jonghyun. . *hajtottam le a fejem.*
- Nem érdekel! *csókolt meg és felém kerekedett.*
- Mi? *néztem fel rá.*
- Az, hogy kórházba vagyunk. *puszilgatott.*
- De. . . hangos lesz. .
- Nem! Ne félj! Vigyázok rád! *csókolt meg.*
- Bízok benned! *néztem a szemébe.*
- Bízhatsz is! *puszilta meg az orrom majd simogatni kezdte az oldalam mire én kicsit nyüszörögtem mivel közben még a pólómat is feltűrte.*
Majd a kezébe vett egy falat narancsot és azzal simogatta a hasam körbe-körbe a köldököm körül. Csak simogattam a fülét és a haját miközben ő csak vigyorgott. Majd felhúztam magamhoz és megcsókoltam, közben ő a naranccsal a nyakamat simogatta amit nem tudtam most összehúzni mert tartotta a fejem ezért csak kisebbeket nyüszörögtem a csókba.
- Jéggel jobb lenne. *súgta a fülembe, de még mindig simogatott a naranccsal.*
- Persze. *markoltam a pólójába mire levette a pólómat és végig vezette a testemen a narancsot a nyakamtól egészen a hasamig.*
Majd puszilgatott ugyanott ahol a narancs járt és mikor végig puszilta az egész felső testem, minden porcikáját oda hajolt hozzám és megetetett a naranccsal. Csak mosolygott és megpuszilta a szám szélét. Megőrjít, tényleg annyira gyengéd és figyelmes, de közben a vadállatot hozza ki belőlem ezekkel az apró mozdulataival. Mikor lenyeltem a narancsot megfordítottam magunkat és felnyúltam a pólója alá majd úgy simogattam a mellkasát. Majdnem nagyobb volt a melle mint nekem. 

- Megalázol a melleddel. *kuncogtam kicsit.*
- Mert? *nézett rám miközben megfogta a kezem.*
- Mert nagyobb mint az enyém.
- Dehogy is! *rázta a fejét.* - Nekem a tied tökéletes! *nézte a melleimet és a saját hajába túrt.*
- Akkor jó. *mosolyogtam és tovább simogattam majd levettem a pólóját és puszilgatni kezdtem. Közben néztem a reakcióit és néha éreztem ahogy összerándul a hasizma. Valamint néha szisszent egyet. Viszont akkor tudtam, hogy ott gyenge pontja van ezért csak azért is ott nyalogattam és puszilgattam.*
- Kicsim. *nyüszögött és a hajamba túrt, de ez már kicsit sem volt kedves és figyelmes mozdulat. Nem érdekelt mert imádtam ahogy alattam nyöszörög.*
- Na mi az? Nem bírod? *nyaltam végig a mellkasán végig a nyakán is majd a szemébe néztem.*
- Szerinted? *nézett a szemembe.*
- Pedig én olyan jól elvoltam. *simogattam az oldalát mert tudom, hogy ő se bírja.*
- Ki-kicsim. *sóhajtozott és én kikapcsoltam az övét mire megfordított minket és furán tekintett rám. Gondolom ő akarta ezt először megtenni velem.*
És nem is lett másképp. Kikapcsolta a nadrágomat és lassan húzta le miközben puszilgatta a combomat. Tudtam, hogy innen már nincs visszaút, de már nem is érdekelt hol vagyunk mert csak őt láttam. Aztán levette rólam a melltartót is és elidőzött még kicsit a mellemnél miközben már a minden bajom volt, nyögdécseltem, nyöszörögtem és mi egyebet csináltam még. Mikor azt megunta vissza csúszott a bugyimhoz és elkezdte szájjal lehúzni rólam. Majd rásegített kézzel és lassan végig simított a lábamon majd szétnyitotta. Oda hajolt és elkezdte nyalogatni a nemiszervem mire én felnyögtem kicsit majd csak sziszegtem egy ideig. Nagyon jól bánt a nyelvével és én már ettől is kész voltam. Már annyira az őrületbe kergetett, hogy megmarkoltam a lepedőt és nyögtem neki. Azt sem tudtam mit csináljak a lábaim jártak volna mint két hülye az élvezettől, de ő erősen fogta a combomat ami még pluszba izgató volt. Mikor a lábam mozogni akart csak rászorított és még jobban nyalt. 

- Jonghyun. *nyögtem ki a nevét mire mosolyogva felnézett rám és felhajolt hozzám miközben az ujjaival izgatott még mindig.*
- Szeretlek! *súgta.*
- Én is! *kaptam a hátába.*
- Tudom. *simogatott én pedig hirtelen megfordítottam magunkat és ráültem a térdére. Láttam, hogy nagyon nem bírja már.*
Valamint ez egy szűz lánynak igen csak elbizonytalanító látvány lett volna. Még én is nagyot nyeltem mikor megláttam nadrágon keresztül. Aztán levettem róla a nadrágot és még teljes sokkba voltam tőle ezért nem is vártam tovább, rögtön a boxert is levettem róla. Csak felszisszent az érzésre és mosolygott. Majd csak néztem és elkezdte a hajamat simogatni mire kénytelen voltam lehajolni a férfiasságához. Végig nyaltam merevedésén mire felszisszent és kicsit erősebben fogta a hajam. Tényleg nagyon fel van izgulva ha ennyitől nem bír magával. Aztán lassan bekaptam és mozgatni kezdtem a fejem. Ilyenkor beletúrt a hajamba és felnyögött kicsit. Majd folytattam és egyszer lassabban majd gyorsabban mozgattam a fejem és ezt többször megcsináltam. Közben erősen túrta a hajam és simogatta valamint sziszegett és egyszer-egyszer felnyögött. Majd leállított mikor nem bírta és felhúzott magához. Lenyomott egy puszit és megfordított minket. Elővett egy óvszert és megkért, hogy húzzam fel. Így is tettem. Mikor fent volt rajta még szétfeszítette a lábam és hergelni kezdett majd egy ujját belém vezette mire felsikítottam kicsit de befogtam a számat. Kicsit mozgatta bennem az ujját mire nyögdécseltem. Aztán kivette és lenyalta az ujját.
- Szeretlek! *csókolt meg és egy óvatlan pillanatba belém hatolt mire felsikítottam volna, de akkor még szenvedélyesebben csókolt így egy hang sem jött ki rajtam. Megvárta míg megszokom a helyzetet.*
- Én is! *adtam neki egy puszit majd elkezdett mozogni bennem. Nagyon lassan mozgott először de én ezt is élveztem és a hátába kapaszkodva nyögtem alatta. Ő sem hagyta hangok nélkül mivel a nyakamba sóhajtozott és néha nyögött. Majd egyre gyorsabbra

vette a tempót és imádtam ahogy az izmos teste fölöttem dolgozik. Egy-egy pillanatba éreztem minden izmát ahogy mozog és rándulnak össze az izmai. Belemélyesztettem a körmöm a hátába mire felszisszent és a nyakam puszilgatta. Megőrjít ez az ember. Ahogy egyre növelte a tempót én annál erősebben kapaszkodtam a hátába és egyre jobban élveztem. Aztán egyszer csak megcsókolt és megrándult bennem, majd utána nem sokkal én is ívbe feszülve mentem el. Levette az óvszert és kidobta majd mellém feküdt mint egy kiskutya és engem nézett. 

- Csodás voltál. *túrt megint a hajába.*
- Te is! *pusziltam meg.*
- Ugye nem tartasz semmi rossznak mert nem bírtam tovább?
- Nem! Nem tartalak másnak mint eddig, tudod, hogy már én sem bírtam nagyon magammal! *bújtam hozzá.*
- Akkor jó. *mosolygott és simogatta a karom.*
- Mi lett volna veled ha nem megy el Seo? *kuncogtam és felnéztem rá.*
- Nem tudom, lehet akkor tudtam volna tartani magam! *kuncogott ő is kicsit.*
- Akkor legközelebb vele jövök, hogy le ne támadj! *nevettem el magam.*
- Már nem sokáig kell ide járnod. *mosolyodott el.*
- Igen, végre haza jössz!
- Igen!
- Már alig várom!
- Azért nem volt rossz itt sem az első alkalom nem? *kuncogott.*
- Nem, el is felejtettem mindent, még azt is, hogy hol vagyunk. *kuncogtam én is.*
- Én is így voltam vele! *puszilta meg a számat mire valamiért elpirultam.* - Édes, miért pirulsz? *simított végig az arcomon.*
- Hagyjál! *bújtam a mellkasába.* - Nem tudom. *motyogtam.* - De fel kéne öltöznünk.
- Ne már! Én még csodálni akarlak!
- Majd otthon lesz rá lehetőséged! *pusziltam meg és elkezdtem felöltözni.*
- Otthon akkor csak meztelenül fogsz lenni? *simított végig az oldalamon.*
- Nem! Te perverz állat! *ütöttem meg egy párnával.*
- Jóó. Hééé. Harcicsibe. *kuncogott és ő is felöltözött.*
- Csak a területemet védem!
- Nem igaz! Az már az én területem! *húzott magához és elkezdte a mellemet kiszívni.*
- Héé! *próbáltam ellökni, de nem tudtam túl erősen szorított.*
- Csak megjelöltem a területemet! *mosolygott elégedetten mikor befejezte.* - És kiszívhatnám az összes porcikád mert te az enyém vagy és senki másé! *kapott fel.*
- Na! Azért csak lassan! *pusziltam meg.* - Még szép, hogy a tied vagyok. *mosolyogtam.*
- Senki se vehet el tőlem! Csak a testemen keresztül!
- Még azon keresztül se! Nem akarok mást! *bújtam hozzá.*
- Akkor rábasztak! *mosolygott és megpuszilta a homlokom majd letett és visszafeküdt.*
- Igen. *ráültem az ágyára.*
- Nekem sem kell más! *fogta meg a kezem.*
- Ajánlom is! Aki rád mer nézni az halott.
- Harcicsibe! *kuncogott.*
- Valakinek annak is kell lenni nem? 

- De! Igazad van! *mosolygott majd bejött a doki.*
- Vége a látogatási időnek! *mondta.*
- Rendben! *bólintottam.*
- Legyél jó! És vigyázz magadra! *puszilta meg a kezem majd megcsókolt aztán bánatos képet vágott.*
- Te is legyél jó és gyógyulgass. *kacsintottam majd megetettem egy naranccsal.*
- Rendben. *vette a lapot és csak vigyorgott.*
- Na szia! Majd jövök holnap is! *mosolyogtam és kimentem.*
- Szia! *mondta majd haza vettem az irányt.*
Nem volt kedvem mellőle elmenni, de muszáj volt. Még is az egész utat vigyorogva tettem meg. Összeszedtem magam kicsit mielőtt bementem mert nem tudtam, hogy mondjam el Seoéknak. . majd. . .lehet el sem mondom. 
- Szia! *köszöntem vigyorogva.* 
- Szia! *mosolygott Seo, majd leültünk a kanapéra.* - Beszélgessünk csak egy kicsikét. 
- Oké. *mosolyogtam. Nem bírtam abbahagyni.*
- De várj egy pillanatot, valamit meg kell néznem. *pattant fel és benézett a szobába majd visszajött hozzám.*
- Hova mentél? *kérdeztem és leült mellém.* 
- Ja, csak megnéztem Taemint, hogy tanul-e. *kuncogott.*
- Elzavartad tanulni? *kuncogtam.* 
- Az túlzás, hogy elzavartam... *kezdte el.* 
- Szóval, igen. *nevettem fel.* 
- Hát... *vakarta a tarkóját.* - Mondhatjuk úgy is. *nevetett ő is.* 
- Na, de miről szerettél volna beszélni? *tértem rá a lényegre.* 
- Bang Eun Hee... *fogta meg mindkét kezem.* 
- Oh.. ez komoly lesz. *kuncogtam.* - Megkéred a kezem? *nevettem.*
- Neeeem! *ütött meg.* - Hülyeee.
- Pedig már kezdtem bízni. *kuncogtam.* 
- Gondolom mennyire. *kuncogott ő is.* - Szóval, azt hiszem, hogy én...
- Ugye nem vagy mégis terhes?! *kerekedtek ki szemeim.*
- Nem, dehogy! *legyintett.* - Azt hiszem... szerelmes vagyok. *nyögte ki végre.*
- És erre még csak most jöttél rá, te suta? *löktem meg.* 
- De neeeemmm.... nagyon durván! *magyarázkodott.* - Olyan szinten, hogy... 
*Nem tudta befejezni, mert Taemin kilépett az ajtón.*
- Felejtsd el! *vágta rá.* - Már meg is tanultál? Ez gyors volt! 
- Siettem, hogy veletek tudjak lenni. *ült közénk és elsőnek Seora nézett, majd rám.* - Megzavartam valamit? 
- Tulajdonképpen... *kezdtem el, de közbeszólt Seo.* 
- Semmit. 
- Akkor jó. Jonghyunnal volt valami? *fordult ismét felém.*
- Ja, semmi... elvoltunk. Jó volt vele lenni nagyon. Bár legközelebb ne hozzatok semmi kaját... még azzal is eltudott perverzkedni. *nevettem és megint eszembe jutott ahogy a nyakamat és a hasamat simogatta azzal a naranccsal.* 
- Már nincs is semmi baja. *mosolygott Seo.* 
- Nem is ő lenne. *kuncogott Taemin.* - Csak gondoljatok Eun melltartójára.
- Neeeee! Azt inkább hagyjuk. *kuncogott.*
- Szerintem is. *pirultam kissé.* 
- Jaaaaj, van még shakem. *rohant a hűtőhöz Taemin, majd újra közénk ült.* 
- Hova mentek Jonghyunnal a szünetben? *kérdezte Seo.* 
- Nem tudom még... Nem tudom, hogy Jonghyun mit szeretne. *sóhajtottam fel. Teljesen kiment a fejemből. Mindent elfelejtet velem.* 
- Japánba. *szólt közbe Taemin.* 
- Huh? *nézett rá érthetetlenül Seo.* 
- Jonghyun szereti Japánt. *magyarázta meg.* 
- Oh. *csapta össze mindkét kezét Seo.* - Ez jó ötlet! Bang is szereti! Ott tuti ellenétek. 
- Mondjuk ez nem rossz ötlet. *mosolyogtam.*
- Ti tényleg összeilletek. *mosolygott Seo.* 
- Köszi! *pirultam kissé megint el. Nem tudom mi van velem.* - Ti hova mentek?
- Mi meg majd megyünk Európába. *nevetett fel Taemin.* 
- Perszeeeee, csakis arra van pénzünk. *lökte meg.* 
- A családod tudná finanszírozni. *céloztam.* 
- A családom... na, azt inkább hagyjuk. *pofátlankodott bele Taemin shakejébe.* - Meg az is lehet, hogy nem megyünk sehova. *vonta meg a vállát.* 
- Majd lesz még valahogy. *mosolyogtam.* - Mi se tudjuk még.
- Különben is, mi terveztünk egy négyes jakuzzizást. *szólt közbe Taemin.* 
- Tényleeeg... még mikor volt a tűzijáték. Mikor összejöttünk. *fordult felé és vigyorgott.* 
- Igen. *mosolygott vissza. Hirtelen megcsörrent a telefonom.* 

- Oh, az apukám. *pattantam fel és elmentem telefonálni.* - Igen? *vettem fel.*
- Szia kislányom! *szólalt bele apa.*
- Miért hívtál?
- Csak azért mert itt vagyunk a házatok előtt, most hol vagy?
- Oh persze. . Seoéknál vagyok de megyek azonnal!
- Rendben!
- Egy perc és ott vagyok! *tettem le és elakartam köszönni Seoéktól de láttam, hogy fontos a téma ezért csak elmentem.*
Siettem ahogy csak tudtam és mikor odaértem megláttam apuékat.
- Sziasztok! *mosolyogtam és átöleltem őket.*
- Szia! *köszöntek.* - A barátod?
- Menjünk először be! *nyitottam ki az ajtót és bementünk.* - Kértek valamit?
- Nem köszönjük. *mondták és leültünk.*
- Hol van a barátod? *kíváncsiskodott a húgom.*
- Kórházba. .
- Mi történt vele? *kérdezte anya.*
- Ez hosszú történet, hamarosan úgy is kiengedik és nem akarjuk ezt felhozni nagyon ha lehet.
- Értjük. *bólintottak.*
- De mindegy is! Minden nap voltam bent nála.
- Akkor jobbulást neki ha mész hozzá mond meg neki!
- Megmondom majd neki! *mosolyogtam.*
Majd még elbeszélgettünk, voltaképp nem is értettem minek ez a hirtelen betoppanás, de azért örültem neki, hogy itt voltak. Aztán sokáig beszélgettünk majd elmentek és én is vissza indultam Seoékhoz mert még csak egy papírt sem hagytam nekik ott. A téli pocsolyák még meg voltak az utakon és kellemes szél fújt. Ám valami megzavarta ezt a csendes légkört. Észrevettem, hogy valaki követ. . hátranéztem és csak egy kapucnis alakot láttam. Elkezdtem futni ahogy csak tudtam, de valamibe elestem és az az alak egyre közelebb jött hozzám. 

- Mondtam, hogy nem menekülsz előlem! *rántott fel és a hangja egyértelműen elárulta, hogy Bin az.*
- Mit keresel megint itt? Hagyj már békén! *rántottam el magam tőle.*
- Hogy van a kis barátod?
- Ne tereld a témát!
- Tudod ez nem terelés. . mi lenne ha hirtelen baja esne? Mondjuk valaki álmába megfojtaná?
- Nem vagy képes! *ordítottam vele.*
- Pedig de.
- Nem! Rohadt szemét! *könnyek gyűltek a szemembe és csak ordítottam.*
- Akkor csináld azt amit én mondok!
- Nem! Soha! Soha! *ráztam a fejem.*
- Akkor pedig vége. .
- Nem lesz vége semminek! *ordítottam.*
- Miért kiabálsz? Félsz?
- Nem! Tőled nem félek! *löktem meg.*
- Pedig kéne! *rántott magához és elővett egy kést.*
- Már csak ezzel mersz járkálni az utcán? *kuncogtam kicsit.*
- Ez is a te hibád! *szegezte nekem a kést.*
- Engedd el! *hallottam meg egy ismerős hangot.*
- Ki vagy? *fordult meg velem Bin és Jonghyun volt az, már mint Dinó barátja.*
- Aki beveri a képedet ha nem engeded el Banget!
- Te? Kevés vagy te egyedül és ha megmozdulsz Bang szép nyaka vérbe fog állni. . *fenyegette Jonghyunt.*
- Tedd le azt a kést!
- Nem! Te menj el és hagyd ránk ezt! Ez a mi dolgunk!
- Jonghyun. . *nyüszögtem.*
- Nyugi Bang! *próbált nyugtatni, de akkor nagy puffanást hallottam és Bin összeesett mellettem. Nem néztem mi volt az csak odaszaladtam Jonghyunhoz és sírni kezdtem.*
- Ugye nem esik baja Jonghyunnak? *hüppögtem.*
- Nem! *rázta a fejét.*
- Vigyél be hozzá! 

- Menjetek csak! *mondta egy másik hang a hátunk mögül és hátra néztem akkor láttam meg, hogy Bin vérbe fagyba fekszik és egy fickó egy pisztolyt tart a kezébe.*
- Mi-mi történt vele? *kérdeztem.*
- Meghalt! Nem lesz több gondotok rá!
- De ő? Te megölted!
- Nekem már mindegy! Ne aggódj miattam! Így is úgy is börtönbe kerültem volna! *ölelt meg a pisztolyos fickó.*
- Köszönöm! *fakadtam ki megint.*
- Nincs mit! *simított végig a hajamon.* - Jonghyun sok jót tett értem. Ideje meghálálnom! *mosolygott.* 

- De csak a testemen keresztül mész te innen el! *szólalt meg egy ismerős hang. Soo.*
- Te mit keresel itt? 
- Megöltétek a barátomat! - Kit érdekel? Én már úgy is a börtönbe megyek. Ártott neked ez a gyerek? *nézett rám a fickó.*
- Öhm. .
- Mond! Ártott?
- Nekem nem, de a barátnőmnek sokat. *böktem ki.*
- Rendben! *puffantotta le Soot és én sikítottam. Láttam ahogy Soo a földre hull és vérbe fagy ahogy Bin.*
- Gyere! *rángatott el Jonghyun.*
- De-de. . . *mutogattam.*
- Megérdemelte! *mondta és ezzel el is mentünk.*
Hallottam a rendőrök szirénázását és a szemem előtt láttam Soo és Bin holttestét. Megérdemelték igaz, de nem minden nap lát az ember ilyet.
- Vigyél Jonghyunhoz. *motyogtam. Csak ezt tudtam mondani.*
- Oké! *mentünk a kórházba ahol lefizetett egy dokit és bevitt minket Jonghyunhoz.* 

- Kicsim! *pillantott meg és azonnal oda szaladtam hozzá.*
- Jonghyun. *fakadtam ki nagyon.*
- Shhh! Meg kellett tennie!
- Te tudtál erről?
- Igen! Régóta tervezzük. . meg kellett tennem hidd el!
- Ki volt az az alak?
- Egy jó barátom aki felajánlotta nekem, hogy segít. De ne törődj vele!
- Láttam őket. .
- Shhh! Felejtsd el! Legalább eltakarhattad volna az szemét! *szólt Jonghyunnak.*
- Bocsi engem is lesokkolt ez az egész. .
- Elhiszem. Nyugi kicsim! Itt vagyok és megvédelek! Már nem kell semmitől se tartanod! És Seonak se!
- Tudom. *hüppögtem.*
- Shh csak aludj nyugodtan. Itt vagyok. *húzott be maga mellé.*
- De nem szóltam Seoéknak se. . *hüppögtem.*
- Majd én szólok nekik, hogy jöjjenek be. *vette elő a telefonját és tárcsázni kezdte Taemint.* - Igen szia! Igen itt van velem! Gyertek be kérlek! Fontos ügy és ez nem bír halasztást! Jonghyun kimegy elétek és behoz titeket! Csak gyertek! Szeva! *tette le.* - Shh. *nyugtatott engem.* - Egyél kicsi narancsot inkább. *etetett meg.*
- Nem kell több! *húztam a szám.*
- Kicsim! Most azért sírsz mert meghaltak?
- Nem! A barátod miatt sírok! Miattad és miattam áldozta fel magát!
- Mert jó barát volt! Majd bemegyünk néha hozzá jó?
- Oké! *bólogattam kicsit meg is nyugodtam.*
- De ne sírj! Mindent érted tettünk!
- Tudom! Már látom, hogy tényleg szeretsz. . *néztem fel rá.*
- Igen és mindenki szeret aki az én barátom!
- De te a legjobban ugye?
- Igen! *húzott magához.*
- Akkor jó. Én is nagyon szeretlek! *bújtam hozzá.*
- Tudom! *majd megjelent Seo és Taemin Jonghyun társaságában.*
- Mi történt? *vágtak ijedt képet mikor meglátták a kisírt szemem.*
- Figyeljetek! Üljetek le kicsit! *mondta Dinó.*
- Miért sírsz? *kérdezte tőlem Seo.*
- Elmagyarázom csak üljetek le! *mondta nekik.*
- Oké. *ültek le.*
- Az történt, hogy Bin megtámadta az utcán Banget. . és késsel fenyegette. . de jött Jonghyun, csak, hogy nem lett jobb a téma..  ezért a végső az volt, hogy egy haverom lelőtte Bint . .. amire mi sem számítottunk az az volt, hogy Soo is megjelenik. . de ennek csak örülhetünk. .
- Sooval mi lett? *nézett furcsán Seo.*
- Soot is lelőtte a haverom. . *mondta ki Jonghyun és én csak bújtam hozzá mint egy kislány. Annyira jó volt a közelsége ezek után. De tapintható volt a feszültség a levegőbe.*