- De te ezt nem értheted Hoon! Ez nem így volt... számomra ő tökéletes volt! Csak volt...
- Miért volt tökéletes?
- Mindenért! *majd elkezdtem neki ecsetelni, hogy valójában mit is gondoltam róla, amit eredetileg Bangnek akartam. Csak akkor megzavart minket Taemin.* - És ma... beszéltem nekik a családról, hogy milyenek velem... erre ő egy szó nélkül felajánlotta, hogy segít nekem.
- Nem kell segítenie... *rázta a fejét.*
- De Hoon...
- Majd én elárulom. *sóhajtott.* - Csak nem tudom, hogy szeretnél-e még egy csapást erre a teherre.
- Elárulod?
- Ha szeretnéd. *engedett el és hátradőlt.*
- Igen. *bólogattam.*
- Szóval... azért nem szeret és nem tud rólad a család nagy része, mert anyánk szégyenfoltjának tartanak.
- Vagyis? *értetlenkedtem.*
- Akit apádnak hiszel, az nem az apád...
- Te-tessék?! *vágtam teljesen kétségbeesett arcot.*
- Anya félrekúrt... ha így jobban érted. Aztán pedig kiderült, hogy te nem apától vagy. Hanem valami nyomoréktól, aki 5 éve halott.
- És ezt mikor akartátok nekem elmondani?! *kezdtem el ütni, de Hoonnak meg se kottyant, csak tűrte. Mikor abbahagytam, sírni kezdtem.*
- Csak gondolj rá úgy, mintha a saját apád lenne, hiszen ő nevelt fel.
- De hogyan?! Ő csak azt látja bennem, hogy az anyánk mekkora egy hűtlen ribanc! *fakadtam ki.*
- Seo...
- Én nem tehetek róla! Senki se mondta, hogy én megakartam születni!
- Seo...
- Akkor is Hoon... egy ilyen dolgot, hogy lehetett 20 éven keresztül titkolni?!
- Seo...
- Ti nem tudjátok nekem, hogy fájt éveken keresztül, hogy mindenki csak bánt! Borzalmas volt...
- Csak feküdj le, nem ez a legalkalmasabb alkalom, hogy megbeszéljük ezt.
- Jó. *próbáltam megnyugodni és töröltem le a könnyeim.*
- Ezzel a sráccal mi lesz?
- Semmi... a feleség projektet végig csinálom vele, de nem lesz semmi. Igaz, holnap péntek?
- Igen. *bólogatott.*
- Akkor már csak azt kell kibírnom. *forgattam az ujjamon a gyűrűt és levettem. Leraktam az asztalra.* - Utána már tavaszi szünet...
- Hazajöhetnél tavaszi szünetre. *mosolygott rám.*
- Még meglátom. *mosolyogtam vissza.* - De az is lehet, hogy nem megyek be suliba...
- Nem mész be? Seo, be kell menned! Mutasd meg neki, hogy többé nem érdekled őt!
- De...
- Különben is, mit féltékenykedett?
- Csak a volt barátom miatt...
- Megcsaltad vagy mi?
- Nem! *vágtam rá.*
- Akkor meg semmi oka féltékenykedni!
- Még mindig azt hiszi, hogy érzek iránta valamit...
- És érzel iránta valamit? *nézett rám.* - Mert, ha igen... akkor te sose szeretted ezt a nyomorékot.
- Nem érzek semmit! Vagyis a mai napig nem éreztem semmit! Míg Taeminnel voltam, eszembe se jutott... Csak ma felhozták és megsajnáltam őt... Erre egyből, hogy én még mindig szerelmes vagyok belé! Mikor annyira idióta, hogy észre se veszi, hogy szeretem őt!
- Vissza ne fogadd ezt a gyökeret... Apánk *hangsúlyozta ki.* munkatársának van egy veled egy idős fia, azt mondják jól néz ki... én nem értek az ilyenekhez. Megismerkedhetnél vele és utána összeházasodhatnátok. Lenne még egy ügyvéd a családba.
- Hoon! *szóltam rá.* - Még túl se estem Taeminen!
- Akkor még szereted?
- Ne-nem... nem szeretem! *pattantam fel.* - Megyek aludni...
- Van egy vendégszobám ott nyugodtan aludhatsz! *állt fel ő is.*
- Nem aludhatnék melletted?
- Mellettem szeretnél aludni? *lepődött meg.*
- Igen. *bólogattam.*
- Oké. *mosolygott. Lezuhanyoztam, majd ő is. Aztán pedig mentünk aludni. Reggel mikor felkeltem Hoon csinált nekem reggelit. Gyors kajáltunk, megköszöntem... majd felajánlotta, hogy elkísér a suliba.*
- Ott van. *rántottam hirtelen vissza az iskola bejáratánál.* - Ki? *nézett körbe.*
- Taemin! *biccentettem.*
- Nem megyünk oda hozzá! *szólt figyelmeztetően.*
- Nem is akartam odamenni!
- Jól van... csak megijedtem. *ölelt át.* - Délután érted tudok jönni... ma nem kell bemennem az egyetemre.
- Hoon! *néztem rá szúrósan.* - Ne hazudj!
- Jó, csak féltelek... nem akarom, hogy vele menj haza... így inkább érted jövök kocsival, oké?
- De nem mennék vele haza! *értetlenkedett.*
- Oké, megnyugodtam... hiszek neked!
- Hoon, ne hidd azt, hogy szakítottunk és én két nap múlva újra összejövök vele... ha ilyen is lesz...
- De nem lesz ilyen! *javított ki.*
- Ha ilyen is lesz akkor se egyből! *fejeztem be.* - De csak most nézd rá! Egész nap ez fog menni, hogy önsajnáltatja magát... már látom a járásából. - Nyápic... *nézett rá Hoon.*
- Arra volt ideje, hogy így felöltözzön... majd az összes fangirl-je rátapad.
- Fangirl? *vonta fel a szemöldökét.*
- Taemin az egyik leghíresebb pasi a suliban...
- Most már még jobban utálom.
- Mindegy... én megyek.
- Jól van. *ölelt meg.* - Csörgess meg és jövök érted.
- Oké. *bólogattam és elengedtem őt.*
- És én szeretlek. *mosolygott. Talán most hallottam tőle először ezt.*
- Hoon...
- Na, menj már! *lökött meg és elindultam. Utoljára még hátranéztem, de már nem volt ott. Beérve megpillantottam őket, de úgy gondoltam, hogy odamegyek. Nem akarok különcködni, ez nem változtat semmin.*
- Jó reggelt! *köszöntem így. Még csak véletlenül se akartam úgy köszönni, hogy: "Sziasztok."
- Szia. *köszöntek vissza, elég feszült volt a hangulat.*
- Jonghyun ma mehet haza? *próbáltam témát felhozni, de nem érdekelt annyira.*
- Igen, szerencsére. *bólogatott Bang.* - Tegnap este hazamentél? Csak, mert reggel mikor Taeminnel hazamentünk átöltözni már nem voltál ott.
- Nem mentem.
- Hol voltál?
- Az mindegy... nem akarom, hogy bárki keressen. *mosolyogtam.*
- De Seo... Hol a gyűrűd? *nézett az ujjamra.*
- Ja... itt. *vettem ki a zsebemből. Láttam Taeminen, hogy rosszul esett neki.*
- Húzd fel! *utasított Bang.*
- Minek?
- Ha jön a tanár... és jönni fog, mert elzavartad a múltkor.
- Jól van... *sóhajtottam fel. Majd felhúztam.*
- De én megyek... *kezdte el.*
- Ha itt mersz hagyni én esküszöm, hogy...
- Seo! Te és Taemin nem szakíthattok! *szólt közbe.* - Nektek együtt kell lennetek!
- Kell? Semmit se kell! *ráztam a fejem.*
- Te meg miért nem szólsz semmit? *fordult Taeminhez.*
- Tudod jól, hogy makacs... *nézett rá.*
- Olyan suták vagytok komolyan! *forgatta a szemét. Majd egy tanár közeledett felénk. Ugyanaz, akit elzavartam. Bangnek igaza volt.*
- Jó reggelt! *köszönt.*
- Jó reggelt! *köszönt vissza.* - Talán valami baj van a két pár között, hogy nem lehet velük beszélgetni?
- Igazság szerint... *kezdtem el.*
- Igazság szerint, nagyon jól vannak. *folytatta Bang és vigyorgott.*
- Seo kisasszonynak olyan arckifejezése van Taeminre, mint akit mindjárt megöl.
- Dehogy! Rosszul látja!
- Miért nem fogják meg egymás kezét?
- Miért? Minden percben fognunk kell? *kérdeztem vissza.*
- Legalább addig, ameddig itt vagyok.
*Taemin nyújtotta a kezét én pedig csak sóhajtottam és megfogtam. Az én kicsi kezem még mindig elveszik az övében.*
- Hideg a kezed. *mondta.*
- Ideges vagyok és akkor mindig hideg...
- Miért ideges? *kérdezte a tanár.*
- Mert maga itt van.
- Seo! *szólt rám Bang.*
- Nagyon vicces kedvében van a kisasszony! Megyek is tovább csak csókolja meg... nekem ez a feladatom...
- Mi? Nem! *akadtam ki. Taemin pedig rám nézett.* - Miért nem? *kérdezte vissza a tanár.*
- Beteg vagyok. *szólt közbe Taemin.* - Nem szeretném, ha elkapná.
- Ha beteg jobban tenné, ha hazamenne.
- Már nem akartam az utolsó nap. *folytatta a hazugságot.*
- Értem. *bólintott a tanár.* - Amennyiben a továbbiakban passzív házasságot látok kettejük között... a házasság felbomlik és mindkettőjük távozik az iskolából. Ez a pályázat nem vicc! Nagyon is komolyan vesszük... Minden jót! *intett majd ment tovább a dolgára.*
- Sose lesz jövő január. *sóhajtottam fel és elengedtem Taemin kezét.
- Ennyire utálsz? *kérdezte. Könnyes volt a szeme.*
- Taemin én nem utállak... csak egyszerűen vége. Fogd fel!
- De megváltozok! Ígérem! *lépett közelebb.*
- Seo, hinned kell neki! *folytatta Bang.*
- Nem, már megyek amúgy is egy házassági ismerkedésre. *hazudtam nekik. Eszembe jutott, amit Hoon mondott.* - Hoon majd elvisz oda.
- Hoon? *nézett érthetetlenül Bang.* - Mit mondtál neki?
- Csak annyit, hogy szakítottam Mi... *akadt el a szavam.* - Taeminnel.
- Neked nem furcsa, hogy hirtelen segíteni akar?
- Nem! Ő legalább ott volt, hogy segítsen... Ja és ami még a hab a tortán, hogy azt is megtudtam miért utál a család.
- Jonghyunnak szüksége volt Eunra! *szólt közbe Taemin.*
- Mi-miért? *kérdezte Bang.*
- Hosszú. *válaszoltam, majd mentünk órára, mert becsengettek.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése