- Komolyan?
- Igen! *bólintott.*
- Ez nagyszerű. *vigyorgott Bang.*
- Az ám. *mosolygott.*
- Addig ki kell takarítanom és valami jó kaját kitalálnom és. . *sorolta volna még a dolgokat, de Jonghyun befogta a száját.*
- Addig az lesz a dolgod, hogy pihensz! *puszilta meg.*
- De nyaaah. .
- Nem volt senki abba a házba mióta te onnan eljöttél. . nem lehet ott akkora kupi.
- Igazad van, de akkor is!
- Kötözzétek le! *kuncogott és ránl nézett.*
- Úgy lesz! Nem engedjük neki! *kuncogtunk.*
- Na azért! *mosolygott.*
- Komolyan ekkora izé vagy? *nézett rá Bang.*
- Izé? *nézett vissza rá furán.*
- Ne nézz így! Nem áll jól! *kuncogott és eltakarta az arcát.*
- Akkor, hogy nézzek? *húzta el a kezét az arca elől és perverzen nézett rá.*
- Feladom. *dőlt a mellkasára.* - Nem fogok semmit se csinálni és nem vagy izé! *nyüszögte.*
- Erről beszéltem. *kuncogtam.*
- Édes. *simogatta Jonghyun.*
- Nagyon szerelmes. *mosolyogtam.*
- Ajánlom is neki! *kuncogott Jonghyun.*
- De Seo jobban ám! *mondta Taemin és átölelt.*
- Persze, én jobban! És én nagyobb marhát fogtam ki. *kuncogtam.*
- Hééé! *nézett rám persze egyből.*
- Nincs héé! Tudod, hogy szeretlek!
- Tudom hát.
- És te szeretsz engem?
- Ezt már megbeszéltük. *mosolygott.*
- Akkor mond ki Jonghyun előtt. *böktem meg.*
- De nem akarom. *harapta meg a nyakam, már megint zavarban van, bár nem tudom, hogy miért.*
- Taemiiiinnn... *toltam el.* - De akkor nem is szeretsz.
- Szeretlek. *nézett a szemembe. Olyan édes volt, de ezt még kérdőre fogom érte vonni.*
- Én is. *mosolyogtam.*
- És miért szereted? *szólt közbe Jonghyun és felém fordult.*
- Te láttad már milyen csípőmozgása van? *állítottam magam elé Taemint és mozgatni kezdtem a csípőjét.*
- Csak keményen cica. *kuncogott és maga elé húzott.*
- Ti csak azért vagytok együtt? *húzta fel a szemöldökét.*
- Mi az Jonghyun? *nevettem.* - Olyan régóta vagy már kórházban, hogy berozsdásodott a humorérzéked?
- Nem, csak hirtelen megijedtem... azt hittem, hogy Taeminnek még nem nőtt be a feje. *próbált magyarázkodni. Hirtelen kínos csend kerekedett és nem szóltunk egymáshoz. Mindenki csak bámult maga elé.*
- Kicsit hanyagolhatnánk a szexualitást. *néztem Taeminre.*
- O-oké. *bólogatott.*
- De most ezt nem ezért mondtam. *magyarázkodott Jonghyun újra.*
- Nincs semmi gond. *mosolyogtam. Mostanában tényleg nagy hangsúlyt fektettünk neki és ezt Bang is észrevette. Na meg, ha már Jonghyun is észrevette, akkor ott csak bajok vannak.*
- Biztos? *kérdezte zavartan.*
- Persze. *bólogattam.* - Igaz, Taemin? *néztem rá szúrósan, hogy ne merészeljen nemet mondani.*
- Igaz. *mosolygott.*
- Most egy kicsit hibásnak érzem magamat. *nevetett fel.*
- Mert? *kérdeztem vissza. Nem értettem, hogy miért mondja ezt.*
- Hát... ha most nem mondtam volna, akkor nem lenne ez a kínos pillanat, itt hármunk közt. Még szerencse, hogy Eun elaludt.
- Én inkább kimegyek egy kicsit levegőzni. *engedtem el Taemint, majd kimentem. Tudom, hogy így még gázosabb lett a helyzet, hogy otthagytam őket, de gondolkoznom kell. Lényegében nem is tudom, hogy miért kellene szégyenkeznem, hiszen mind a ketten felnőttek vagyunk és igénylünk dolgokat. Csak az a baj, hogy ezek a dolgok most tényleg túlzáson mentek át. De, ha egyszerűen nem bírom ki... Taemin olyan szinten tökéletes, hogy az már valószínűséggel lehetetlen, amit ő és a teste produkál... olyan szinten magával ragadó, hogy nem tudom szavakba önteni. Hacsak ránézek elkap a hév... Az, az imádnivalóan gyönyörű arca, az ajkai amik szinte csókra ösztönöznek, késztetnek... a teste rabul ejt, mint egy kétségbeesett lányt. Minden porcikája tökéletes az én szememben... a haja, a szeme, a szája, a keze, a feneke... minden. Olyan szinten szerelmes lettem belé, hogyha csak egy pillanatra elhagyna összetörnék, mint egy apró pillangó. Nem bírnám ki nélküle és ez olyan szinten elfajult, hogyha csak arra kellenék neki én még azt is hagynám... Persze szerintem, ha ezt megtudná akkor ugyanúgy kezelne engem, mint a többi lányt, akik csak rajonganak érte, ezt pedig nem akarom. Nem is tudom, hogy mit keresek még mellette... simán kidobhatott volna a legelső alkalomkor. Vagy amikor csak szimplán minden hisztim miatt veszekedtünk. Mégis biztonságban érzem magam mikor azzal a csábítóan meseszép szemeivel a szemembe néz és csak a kezemet fogja. Hangja megnyugtat és ilyenkor érzem azt, hogy igazán törődik velem. Mikor valaki róla beszél azonnal felkapom a fejem és csak a mondandót hallgatom, hátha én is belekerülök valahogyan. Mikor pedig a távolban meglátom összeszorul a gyomrom és csak azt várom, hogy mellém álljon és átöleljem. Arról pedig nem is beszélve, hogyha hozzám ér a szívem a torkomban dobog. Mégis néha megtudnám őt ölni, csak egy a baj... Szeretem. Elég hosszú ideig elvoltam, így inkább visszamentem hozzájuk, hogy annyira ne sokallják. Beszélgettek, de mikor beléptem abbahagyták.*
- Minden rendben? *sietett hozzám Taemin és azonnal átölelt.*
- Persze, nincs semmi baj. *nevettem fel, majd visszamentünk Jonghyun ágyához.* - Mi lenne, ha felkeltenéd? Szerintem Bang nem örülne neki, ha az egész itt töltött időt átaludná.
- Kicsim! *borzolt Jonghyun Bang hajába.*
- Heh? *nézett fel.*
- Elaludtál? *kuncogott Jonghyun.*
- Nem. . *dőlt vissza.*
- Dee! *húzta fel magához.*
- Seo hibája! *mutatott.*
- Na perszeee! *mondtam.* - Iskolába kell menni!
- De ma nem is volt! *kuncogott.*
- De ezt te se tudtad!
- Igaz!
- Na! És akkor még rám akarod fogni! *kuncogtam és kicsit megcsikiztem, de hirtelen felrántotta a térdét.*
- Uh! *húzta a száját Jonghyun.* - Ennyi hiányzott. *mutatott.*
- Bocsii. *kuncogott és megpuszilta.*
- Semmi baj max csak keresztapa lehettem volna akkor. *kuncogott.*
- Nem! Nektek 8 gyereketek lesz! *mondtam határozottan.*
- Miii? *nézett rám.*
- Mondom! Ezt jósolta nektek az ég! Ez ellen nem lehet tenni!
- Minek annyi? *kérdezte Jonghyun.*
- Hogy mindegyik kikészítsen benneteket. *kuncogtam.*
- Neeem! Ilyet nem játszunk! *mondta Bang.* - Én nem akarok annyi gyereket! Majd nektek!
- Neeem!
- 8? *kérdezett vissza Taemin.*
- Igen! Vagy még több! *kuncogott Bang.*
- Hát még a megcsinálásukkal nincs is bajom, de annyi gyereket felnevelni. . *vakarta a fejét.*
- És ha mind olyan lenne mint az apja.. *sóhajtottam.*
- Hééé! *csikizett meg.* - Az anyjuk se jobb. *nézett a szemembe.*
- Ezért illetek össze. *kuncogott Bang.*
- Te most ehhez hasonlítottál? *kérdeztem és Taeminre mutattam.*
- Ehhez. . *kuncogott Jonghyun.* - Haver.. te csak egy ez vagy.
- Héé! Te meg az Isten mi? Hallanád miket mond rád Eun otthon. *cukkolta Jonghyunt.*
- Miket?
- Hát ez, az, az a barom és ehhez hasonló szépségeket.
- Ne higgy neki! *fordította Jonghyun fejét Bang felé.*
- Nem hiszek neki. *nézett a szemébe.*
- Akkor jó. *csókolta meg és ő pedig megfogta a fenekét és feljebb húzota magán. Itt pornó lesz.* - Megetesselek?
- Igen! *mosolygott.*
- Oké. *magamhoz vette a narancsot és meghámozta.*
- Legközelebb banánt veszünk nektek. *kuncogott Taemin.*
- Hát már épp akartam mondani. *mondta és elkezdte etetni Jonghyunt.*
- Majd kapsz Jonghyuntól. *kuncogott és egy kicsit megütöttem. Az egy dolog, hogy perverz, dehogy még a kórházban is.*
- Taemin. . *szóltam rá.*
- Okééé. . befogtam. *hajolt a nyakamba.*
- Ez most az enyém. *kaptam be egy falatot és grimaszolni kezdett. Gondolom savanyú volt.*
- Édes. *kuncogott Jonghyun.*
- Szavanú vojt.
- Mi? Nem is! *kuncogott rajta. Édesek voltak.*
- Akkor edd! *tömte be a száját egy falattal.*
- Az kedves. *kuncogott Taemin a nyakamba.*
- Neked csend idő van! *nézett ránk. Közben a haját simogattam. Annyira jól esett, ahogyan támaszkodik rám.*
- Tudooom. *mondta Taemin.* - Úgy érzem magam mint a kisfiút akit beállítottak a sarokba mert rosszat tett.
- Mert olyan vagy mint egy rossz kisgyerek. *mondtam.*
- Megkomolyodom! *húzta ki magát.*
- Na ha 5 percig komoly tudsz lenni úgy, hogy beszélsz akkor fizetek neked! *mondta Jonghyun.*
- Nem! Akkor lenyomtok egy ingyen pornót nekünk! *kuncogott Taemin.*
- Na már meg is buktál! *kuncogott Jonghyun.*
- Neeem! Csak vicceltem! Majd mi fogunk nektek! *csókolt meg. Annyira idióta, de mégis olyan szenvedélyes volt. Szinte a világ bezárult mögöttem és csak őrá koncentráltam. Egy pillanatra abbahagytuk és nagy levegőt vettem. *
- Ha-hanyagoljuk a szexualitást. *lihegtem suttogva.*
- Ezután megígérem. *suttogott és markolt a hajamba, majd újra megcsókolt. Ezt talán még szenvedélyesebb volt, mint az előző. Hirtelen újra elengedett és rádőlt a nyakamra.*
- Mi a baj?
- Elfáradtam...
- Mert?
- Tudod, tegnap... egy menet volt, de háromszor, háromszor...
- Tudom. *kuncogtam, majd belepusziltam nyakába. Taemin álmossága átragadt rám is, mert már csak annyit vettem észre, hogy elalszok.*
- Seooo! *éreztem, ahogyan valaki mellénk áll.* - Upsz. .
- Alszanak?
- Aham!
- Már nem. *kuncogtam és kinyitottam a szemem.*
- Bocsi. *vakarta a fejét.*
- Szerintem hazaviszem Taemint, teljesen kivan ájulva. *kuncogtam.*
- Az előbb még nem volt semmi baja. *kuncogott Jonghyun.*
- Ki van merülve. *mosolyogtam.*
- Mert? *kérdezte vissza, én pedig szinte azonnal pirulni kezdtem. Az a békülős szex elég durvára sikeredett. Nekem még mindig fáj a lábam köze.*
- Hosszú. *legyintettem, majd kicsit pofozgattam Taemint, hogy legyen magánál.*
- Biztos, hogy hazamentek? *kérdezte Bang.*
- Hát.. nem tudom hova lefektetni ezt a nagyra nőtt óvodást. *nevettem fel.* - És szerintem ti is örülnétek neki, ha egy kicsit kettesben hagynálak titeket.
- De nem zavarsz. *mosolygott Jonghyun.*
- Viszont én úgy érzem. *mosolyogtam vissza.* - Otthon találkozunk. Sziasztok! *köszöntem el, majd átkaroltam Taemin derekát és nagy nehezen kisétáltunk. Fogtam egy taxit, majd mentünk is egyenesen haza. Most lépcső helyett a liftet használtam, nincs kedvem a lépcsőkön cipelni. Mikor felértünk lefektettem a helyére. Megcsörrent a telefonom, újra a kis zaklatóm volt az, de már arra se méltatóm, hogy megnézzem az üzenetet. Kicsit tanultam, majd csináltam pár képet az alvó Taeminről. Olyan édesen aludt, imádom. Leültem mellé, de unatkoztam, így felpattantam, hogy kifelé vegyem az irányt, de visszahúzott.*
- Maradj. *nyüszögte, alig értettem.*
- Fent vagy kicsim? *kérdeztem és visszaültem mellé.*
- Maradj... csak téged szeretlek és senki mást, kérlek maradj. *de nem volt nyitva a szeme, aludt. Talán rosszat álmodik, így átöleltem. Kicsit még nyöszörgött, de mikor odabújtam hozzá, lecsillapodott. Elálmosodtam én is... Kb este 6 volt, mire felkeltem. Ő már javában fent volt és szokáshoz híven engem nézett.*
- Elaludtam. *ültem fel.*
- Igen. *kuncogott.*
- Minnie, rosszat álmodtál? *fordultam felé.*
- Nem tudom, nem emlékszek. *vonta meg a vállát.*
- Csak, mert kiakartam menni és visszarántottál, hogy maradjak. Utána pedig azt mondtad, hogy: "Maradj... csak téged szeretlek és senki mást, kérlek maradj." Szóval, mit álmodtál?
- Aggódsz valami miatt? Mert ez annak a jele...
- Nem aggódok... *mondta, de szerintem nem mond igazat.*
- Nem foglak elhagyni. *hajoltam hozzá közel és megcsókoltam. Kezemet pedig összekulcsoltam az övével.*
- Tudom. *suttogta és adott egy puszit.* - Szeretlek.
- Szeretlek. De tudod mikor foglak a legjobban?
- Na mikor? *kezdett vigyorogni.*
- Ha most elmész szépen tanulni.
- De nem akarok tanulni. *bújt a nyakamba.*
- Taemin, napok óta nem tanultál semmit és a ZH-id sokasodni fognak, szóval... kérlek, legalább egy kicsit.
- Jó rendben van. *sóhajtott és mosolyogni kezdett.* - Imádom, hogy így foglalkozol velem.
- Ez alap cica. Szeretleeeekk. *bújtam oda hozzá.*
- Szeretethiány? *nevetett fel.*
- Igen. *bújtam még közelebb. De gyors elengedtem és ő ment is tanulni, ahogy megkértem rá. Mikor kiléptem a nappaliba Bang pont akkor érkezett meg.*
- Szia! *köszönt vigyorogva. Gondolom jó volt a délutánja.*
- Szia! *mosolyogtam rá, majd leültünk a kanapéra.* - Beszélgessünk csak egy kicsikét.
- Oké. *mosolygott még mindig.*
- De várj egy pillanatot, valamit meg kell néznem. *pattantam fel és megnéztem Taemint. Tanult, ahogy megkértem. Olyan édes. Becsuktam az ajtót és visszamentem Banghez.*- Hova mentél? *kérdezte és leültem mellé.*
- Ja, csak megnéztem Taemint, hogy tanul-e. *kuncogtam.*
- Elzavartad tanulni? *kuncogott.*
- Az túlzás, hogy elzavartam... *kezdtem el.*
- Szóval, igen. *nevetett fel.*
- Hát... *vakartam a tarkóm.* - Mondhatjuk úgy is. *nevettem én is.*
- Na, de miről szerettél volna beszélni? *tért rá a lényegre.*
- Bang Eun Hee... *fogtam meg mindkét kezét.*
- Oh.. ez komoly lesz. *kuncogott.* - Megkéred a kezem? *nevetett.*
- Neeeem! *ütöttem meg.* - Hülyeee.
- Pedig már kezdtem bízni. *kuncogott.*
- Gondolom mennyire. *kuncogtam én is.* - Szóval, azt hiszem, hogy én...
- Ugye nem vagy mégis terhes?! *kerekedtek ki szemei.*
- Nem, dehogy! *legyintettem.* - Azt hiszem... szerelmes vagyok. *nyögtem ki végre.*
- És erre még csak most jöttél rá, te suta? *lökött meg.*
- De neeeemmm.... nagyon durván! *magyarázkodtam.* - Olyan szinten, hogy...
*Nem tudtam befejezni, mert Taemin kilépett az ajtón.*
- Felejtsd el! *vágtam rá Bangnek.* - Már meg is tanultál? Ez gyors volt!
- Siettem, hogy veletek tudjak lenni. *ült közénk és elsőnek rám nézett, majd Bangre.* - Megzavartam valamit?
- Tulajdonképpen... *kezdte el Bang, de közbeszóltam.*
- Semmit.
- Akkor jó. Jonghyunnal volt valami? *fordult ismét Banghez.*
- Ja, semmi... elvoltunk. Jó volt vele lenni nagyon. Bár legközelebb ne hozzatok semmi kaját... még azzal is eltudott perverzkedni. *nevetett.*
- Már nincs is semmi baja. *mosolyogtam.*
- Nem is ő lenne. *kuncogott Taemin.* - Csak gondoljatok Eun melltartójára.
- Neeeee! Azt inkább hagyjuk. *kuncogtam.*
- Szerintem is. *pirult kissé Bang.*
- Jaaaaj, van még shakem. *rohant a hűtőhöz Taemin, majd újra közénk ült.*
- Hova mentek Jonghyunnal a szünetben? *kérdeztem Banget.*
- Nem tudom még... Nem tudom, hogy Jonghyun mit szeretne. *sóhajtott fel.*
- Japánba. *szólt közbe Taemin.* - Huh? *néztem érthetetlenül.*
- Jonghyun szereti Japánt. *magyarázta meg.*
- Oh. *csaptam össze mindkét kezem.* - Ez jó ötlet! Bang is szereti! Ott tuti ellenétek.
- Mondjuk ez nem rossz ötlet. *mosolygott.*
- Ti tényleg összeilletek. *mosolyogtam.*
- Köszi! *pirult kissé megint el.* - Ti hova mentek?
- Mi meg majd megyünk Európába. *nevetett fel Taemin.*
- Perszeeeee, csakis arra van pénzünk. *löktem meg.*
- A családod tudná finanszírozni. *célzott Bang.*
- A családom... na, azt inkább hagyjuk. *pofátlankodtam bele Taemin shakejébe.* - Meg az is lehet, hogy nem megyünk sehova. *vontam meg a vállam.*
- Majd lesz még valahogy. *mosolygott Bang.* - Mi se tudjuk még.
- Különben is, mi terveztünk egy négyes jakuzzizást. *szólt közbe Taemin.*
- Tényleeeg... még mikor volt a tűzijáték. Mikor összejöttünk. *fordultam felé és vigyorogtam.*
- Igen. *mosolygott vissza. Hirtelen megcsörrent Bang telefonja.*
- Oh, az apukám. *pattant fel és elment telefonálni.*
- Seo... *állt fel Taemin.*
- Te komolyan gondolod ezt a kapcsolatot?
- Huh? Tessék? Persze! *néztem rá érthetetlenül.*
- Akkor beszélj nekem a családodról!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése