- Seo! *húzta vissza Taemin és lefogott.*
- Engedj el! *kapálództam.* - Normális vagy?! *fordult ismét Jonghyun felé.*
- Seo... *kezdte el.*
- Ne Seozz itt nekem! Ha te akkor megvédted volna Banget, akkor most nem rohadnál a kórházban és nem történt volna ez meg! Ez mind a te hibád! Érted?!
- Seo! *szólt rá Taemin.*
- Fogd be! *szólt rá.* - Azt hiszed, hogy ez olyan könnyű?! Belekeverted a barátnődet egy gyilkosságba Jonghyun! Mi jogotok van nektek ahhoz, hogy elvegyétek más emberek életét?! Az egy dolog, hogy Bin és Soo egy rohadt bunkó volt... de máshogy is meglehetett volna ezt oldani! Nem feltétlenül így kellett volna!
- És azt szerinted jó volt, hogy késsel nekitámadott Bin?! *esett neki.*
- Jaaa, igen? És tudod miért csinálta? Ha nem vennéd észre, akkor csak azért, mert elvetted tőle a barátnőjét! Kibaszottul elvetted tőle! *emelte fel a hangját.* - Majd most mi lesz? A haverod elviszi a balhét... később meg kiderül, hogy te ebbe benne voltál és, hogy letervezted az egészet... Majd Bang látogat téged a börtönben vagy mi?! És Soo?! Soo nem csinált semmit!
- Mi van? *rángatta Taemin és maga felé fordította.* - Te még mindig érzel valamit azért a köcsög iránt? Mikor annyiszor meg kellett verekednem érted?! Szerintem meg Jonghyun igenis helyesen cselekedett és mindenben támogatom! Az apád ügyvéd, ő tudna utána segíteni!
- A haverod előrébb van, mint én?! Neked kellene a legjobban tudnod, hogy nem vagyok jóba az apámmal!
- Seo.. kérdeztem valamit! *emelte fel ő is a hangját.*
- Én is kérdeztem!
- Igen, a haveromat előrébb tartom ilyen szempontból, mint téged! Ne legyél már ennyire elkényeztetve!
- Igen? Akkor tudod mit? Vége! Kezd el baszni Jonghyunt és az ő nevét kántáld mikor háromszor is leszopja a faszod kérés nélkül! *ütött bele a vállába.*
- Seo... *csuklott el a hangom. Taemin tátott szájjal nézte őt. Senki sem erre számított. De nem értem miért akadt ki, persze nekem is sokk, hogy ezt tette, de semmi bajom nem lett és nem is lesz.*
- Bang, hagyd... *legyintetett.*
- Mindenki eltudta ezt most fogadni... te miért nem? *kezdett Jonghyun is ideges lenni.* - Nem csodálkozok azon, hogy Taemin előrébb tart engem, mint téged!
- Neked meg mi közöd van ehhez?!
- Ne veszekedjetek már, légyszíves! *hüppögtem. Nem bírtam már tovább.*
- De Bang... te csak úgy végig nézed, hogy a pasid egy gyilkos?! *hitetlenkedett.*
- Jonghyun, nem gyilkos! Csak megvédett! *kezdtem el védeni. Jonghyun nem gyilkos! Egyáltalán nem!* - Seo, elhiszem, hogy félsz... de ezt közösen megtudjuk oldani!
- Ja megoldani... Jonghyun gondol egyet és engem is kinyírat... szép halál. *húzta a száját.*
- Nem! Ilyet sose tenne!
- Persze! Annyira tudtam, hogy nem szabadna bíznunk bennük! Soo mellett kellett volna maradnom... ha mellette maradok, akkor legalább letudtuk volna beszélni Bint, hogy ne csinálja ezt.
- Tessék?! *förmedt fel Taemin.* - Hallod te, hogy mit beszélsz?! Te nem emlékszel arra, hogy Soo csak azért jött veled össze, mert pénzes vagy?!
- Jaaa, hogy most már pénzes vagyok?! Nem rég még a szíved voltam...
- Ha amellett a köcsög mellett maradsz... akkor most ott feküdnél te is vérben!
- Te kis... *esett neki, hogy megüsse, de Jonghyun haverja lefogta.*
- Erről nem kell tudnia senkinek... a haverom elviszi a balhét... *folytatta Jonghyun.* - Ő már úgy is börtönbe került volna... csak szívességet tett.
- Szívességet?! *akadt ki.* - Egy ember megölése neked szívesség?!
- Seo, fejezd be a hisztidet! *szólt rá Taemin.*
- Neked esetleg JunSeo! *szólt vissza. Majd kb. 30 perces csend következett. Mindenki a saját gondolatával lett elfoglalva. Taemin zenét hallgatott. Jonghyun pedig az én fejem simogatta. Olyan jól esett és nem is kellett más nekem csak az ő ölelése. Lesokkolt még az is, hogy Seo és Taemin szakítottak. . mi lesz még? Pedig Jonghyun is azt hitte, hogy így minden rendben lesz. És rendben is lesz csak idővel! Nekem is sokk, de tudom, hogy akkor és ott nem volt más választás. . Bin így is úgy is megölt volna mert én sosem leszek a kurvája! Sosem fogom azt csinálni amit ő akar akkor már inkább meghaltam volna. Tudom, hogy Seo csak félt, de nem tudom miért nem tudja elfogadni. . és tudom, hogy most neki is Taemin kéne de a bolond kidobta. Aztán nem bírtam tovább a gondolataimba úszni mert minden hülyeség keringet ott ezért megtörtem a csendet.
- Mi lesz ezután kicsim? *fordultam Jonghyunhoz.*
- Semmi... úgy élünk tovább, mint eddig. *mosolygott rám, hogy biztasson minden rendben lesz.* - Értitek?
- Igen. *bólintott a másik Jonghyun.*
- I-igen. *nyelt egy nagyot Taemin.*
- Na és te? Seo? Érted? *fordult felé, mert ő nem mondott semmit.*
- Igen... *állt fel és hozzám sétált, megfogta a kezem.* - Gyere haza!
- Nem... nem megyek. *húztam vissza.*
- Tessék?
- Itt maradok Jonghyunnal még... vagy végig... nem tudom. *feleltem.*
- Bang...
- Seo... szükségem van rá! *kicsit könnyes volt a szemem már megint.*
- Jól van... *sóhajtott fel és az ajtó felé indult.*
- Seo... *kezdte el Taemin.*
- Mit akarsz? *fordult hátra.*
- Hol fogsz aludni?
- Nem mindegy az neked? Menj és ápolgasd a gyilkos haverod... *lépett ki az ajtón és elment.*
- Nem gyilkos. *motyogtam és megint elfogott a sírás.*
- Naaa! Shh. . nyugodj meg! *húzott magához Jonghyun.*
- Nem vagy gyilkos. *öleltem magamhoz szerintem levegőt sem kapott.*
- Nem vagyok az! Kicsim nyugodj meg! *puszilgatott.* - Ki fogsz száradni ha ennyit sírsz.
- Nem érdeke-e-e-el. *hüppögtem.*
- De engem igen! *tűrte el a hajam.*
- Elbasztam ugye? *sóhajtott Taemin aki még mindig az ajtóba állt.*
- Kicsit. *mondta Jonghyun.*
- Mondtam, hogy mindig neked van szerencséd. *ütött az ajtóba.*
- Naa! Gyere ide! *mutattam neki.*
- Minek? *de azért oda jött hozzám.*
- Nem vagy egyedül és mi melletted állunk! *öleltem át.* - Vissza fogjuk neked szerezni Seot! Tudom, hogy ő sem fogja sokáig bírni mert szeret!
- Seo. *dőlt a vállamra és szinte azonnal elkezdett sírni. A hátamba kapaszkodott és azt hittem megfojt.*
- Ez az én hibám! *mondta Jonghyun.* - Majd segítek neked! Ahogy eddig is segítettük egymást! *ütögette a vállát, de Taemin csak sírt és behúzta az ölelésbe Dinót is.*
- Gyere te is! Te se maradj ki! *hívtam oda Jonghyunt és őt is bevettük az ölelésbe.*
- Nyugi tesó. *nyomkodta Jonghyun Taemin vállát.* - Minden rendben lesz!
- Az a rohadt Soo. . ha élne még. . én ölném most meg a puszta kezemmel. *hüppögött.*
- Nem kell már tőle félned! Nem fog több gondot okozni!
- Köszönöm!
- Hisz mindent elrontottam. *kuncogott kicsit Jonghyun.*
- Nem! Pont ellenkezőleg! Ha nem hal meg Soo azt sem tudom,
- Ez az én tesóm! *ütögette meg Jonghyun a hátát.*
- Összetöröd szegényt! *öleltem meg külön.*
- Nyugi nem lesz baja!
- Gyere mossuk le a könnyeidet! *mosolyogtam rá és eltántorogtam vele a mosdóba. Bementem a férfi mosdóba nagyon nem érdekelt. Az összes beteg aludt már.*
- Jonghyun szerencsés veled. *motyogta.*
- Jaj ugyan! *törölgettem az arcát vizes ronggyal.*
- De tényleg! Kincs vagy neki.
- És a te kincsed most elveszett igaz? Ezt akarod kihozni belőle?
- Igen! *szipogott megint.*
- Na ne kezd! Nem veszett el semmid se! Még mindig itt van. *mutattam a szívére.* - És te is ott vagy neki csak le kell nyugodnia! Bánom, hogy nem mentem vele. . most nincs kire támaszkodnia.
- Neked Jonghyun mellett a helyed!
- De nem érted ugye? Sosem volt ilyen, hogy minket két pasi elválasztott volna. .
- Nekem egyszer volt ilyen. . azért álltam most Jonghyun mellé. Nem akartam megint elveszteni a barátságát. Ő tudod. .
- Tudom mit érzel! Példakép! *mosolyogtam.* - Nekem is Seo. Idősebb pár hónappal mint én és mindig olyan akartam lenni mint ő. De valahogy ő meg mindig azt mondta, hogy milyen jó nekem. *dőltem a mosdókagylónak.*
- Én is így vagyok Jonghyunnal. Minden össze jött neki.
- Neked is össze fog! Sőt! Összejött, ez csak egy zökkenő amin át kell esnetek! Nekünk is lesznek ilyenek abba biztos vagyok.
- Inkább ne legyen! Nem akarom, hogy Jonghyun ezt érezze! Sose bántsd meg! *fogta meg mind két vállam.*
- Nem fogom! Ebben biztos lehetsz! *fogtam meg a kezét.*
- Rendben! *bólintott.*
- Na gyere menjünk vissza! *biccentettem az ajtó felé.*
- Rendben! *mentünk vissza.*
- Na lenyugodtál? *kérdezte Dinó.*
- Igen. *bólogatott Taemin.*
- Akkor jó. *mosolygott Jonghyun.*
- Akkor te maradsz? *kérdezte tőlem Jonghyun haverja.*
- Igen! *bólintottam.*
- Én is maradni akarok! *mondta Taemin.*
- Rendben! Viszont én elmegyek már haza! Jó éjt nektek! Vigyázzatok magatokra!
- Te is! *mondtuk majd elment.*
- Taemin ott az az ágy üres ott lepihenhetsz. *mutatta Jonghyun.*
- Köszi. *bólintott Taemin.* - Nem baj? Nem zavarok majd?
- Nem, dehogy is. *mondtuk egyszerre.*
- Akkor jó. *mosolygott és levetette magát az ágyra.*
- Te meg gyere ide! *húzott magához Jonghyun.*
- Te meg. . *húztam a szám.*
- Kicsim. *puszilt meg.*
- Na azért! *mosolyogtam és visszapusziltam.* - Taemin! Jó éjt puszi. *másztam át Jonghyunon és oda mentem Taeminhez.*
- Csak lassan. *nyüszögött Jonghyun.*
- Nekem? *kérdezte Taemin.*
- Igen! Szép álmokat! *pusziltam meg a homlokát.*
- Neked is! *puszilt vissza.*
- Jóó. *feküdtem be mellé és ő csak nézett.*
- Jó éjt Taemin! *mondta Jonghyun.*
- Nektek is! *motyogta.*
Majd még egy kicsit ringatott Jonghyun és már épp elaludtam volna mikor Taemin megszólalt. Aztán elbeszélgettünk Seoról és, hogy majd hogyan fogja visszaszerezni. Szerintem megnyugodott ezzel a kis lelke mert utána olyan gyorsan elaludt. De nekünk sem kellett sok. Szinte azonnal bealudtunk. Nagyon nyugtató volt Jonghyun karjai közt, de aggódtam is picit Seoért. Remélem jó helyen van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése