- Jó reggelt cica! *puszilt meg Jonghyun.*
- Nektek is. *mosolyogtam kicsit és körbenéztem.*
- Mit nézel? *kérdezték.*
- Seo nincs itt?
- Nincs kicsim. Tegnap tudod elment. . *válaszolta Jonghyun.*
- Bíztam benne, hogy csak álmodtam. . *szomorodtam el.*
- Sajnos Taemin is így van ezzel.
- Jaj de ne szomorkodj! *mentem oda hozzá.* - Minden rendben lesz oké? Ha rajtam múlik! Segítek nektek! *öleltem át, hogy érezze a törődést.*
- Cuki vagy, és köszönöm, de úgy érzem ezt magamnak kell megoldanom mivel én basztam el. *simogatta meg a hátam Taemin. Nem fogja bírni. Összefog rogyni és vége lesz. . nem akarom ezt, de érzem, hogy ez lesz szóval most olyan makacsnak kell lennem mint Seonak.*
- De én szeretnék neked segíteni! *hosszas átgondolás után kijelentettem neki.*
- De nem kell!
- De kell!
- De nem!
- Kérlek ne vesszetek össze. *szólt közbe Jonghyun.*
- Rendben, akkor segíthetsz de csak amibe kérem és amikor kérem! *mondta Taemin.*
- Okéé. De én csak neked akarok jót.
- Tudom és hálás vagyok ezért nektek. *mosolyodott el kicsit.*
- Ugyan, nem tesz semmit. *mosolyogtam rá.* - De mennünk kéne mert nem fogunk beérni a suliba.
- Rendben. Menjünk!
- Majd délután jövök kicsim! Addig még bírd ki és pakold össze a cuccod amit idehoztál!
- Rendben anya. *mosolygott elégedetten Jonghyun.*
- Bolond. Na szia! *csókoltuk meg egymást, ám nem akartam túlnyújtani a dolgot Taemin miatt.*
- Sziasztok! *mondta.*
- Szia haver! *kezelt le vele Taemin és elindultunk.*
Hazamentünk, bíztam, hogy ott lesz Seo, de még se. Szerintem Taemin is ezt várta, mert elég szomorú lett mikor látta, hogy senki sincs ott. Mégis gyorsan átöltöztünk, Taemin igen csak „kicsípte” magát mégis annyira látszott rajta, hogy belül most egy lelki teher aki legszívesebben csak lenne és nem akarna semmit se tenni. De nem mondtam mást neki csak, hogy jó a cucca. Muszáj kicsit dícsérnem, hogy erőre kapjon. Nem szívesen látom a szeretteimet így. Én is átöltöztem és elindultunk a suliba. Ott Taemin elment sétálni és ott hagyott egyedül. De nem is volt baj. . mind a kettőnknek kell a z egyedüllét. Aztán visszajött és Seo is feltűnt. . szinte lehetett hallani ahogy Taemin szíve leállt egy időre mikor meglátta majd hevesen verni kezdett. Mivel nagyon aggódtam én is Seo miatt ezért én is nagyon örültem neki, ám dühös is voltam rá amiért még nekem se mondott semmit. Semmi sms, semmi. . nagyon aggasztó volt az éjszaka így. Eltudom képzelni Taemin helyzetét. Neki még rosszabb.
- Jó reggelt! *köszönt így.*
- Szia. *köszöntünk vissza, elég feszült volt a hangulat.*
- Jonghyun ma mehet haza? *próbált témát felhozni, de nem érdekelte. Látszott rajta.*
- Igen, szerencsére. *bólogattam.* - Tegnap este hazamentél? Csak, mert reggel mikor Taeminnel hazamentünk átöltözni már nem voltál ott.
- Nem mentem.
- Hol voltál?
- Az mindegy... nem akarom, hogy bárki keressen. *mosolygott.*
- De Seo... Hol a gyűrűd? *néztem az ujjára.*
- Ja... itt. *vette ki a zsebéből. Láttam Taeminen, hogy rosszul esett neki. Nagyon rossz volt nézni.*
- Húzd fel! *utasítottam.*
- Minek?
- Ha jön a tanár... és jönni fog, mert elzavartad a múltkor.
- Jól van... *sóhajtott fel. Majd felhúzta.*
- De én megyek... *kezdtem el. Nem akartam már beleszólni ez az ő dolguk.*
- Ha itt mersz hagyni én esküszöm, hogy...
- Seo! Te és Taemin nem szakíthattok! *szóltam közbe.* - Nektek együtt kell lennetek!
- Kell? Semmit se kell! *rázta a fejét.*
- Te meg miért nem szólsz semmit? *fordultam Taeminhez.*
- Tudod jól, hogy makacs... *nézett rám. Elkapott az ideg. . olyan mintha semmit se akarna tenni ezzel a helyzettel.*
- Olyan suták vagytok komolyan! *forgattam a szemem. Majd egy tanár közeledett felénk.*
- Jó reggelt! *köszönt.*
- Jó reggelt! *köszönt vissza.* - Talán valami baj van a két pár között, hogy nem lehet velük beszélgetni?
- Igazság szerint... *kezdte el Seo.*
- Igazság szerint, nagyon jól vannak. *folytattam és vigyorogtam. Muszáj vagyok valamit tenni. Ha már ők nem képesek rá.*
- Seo kisasszonynak olyan arckifejezése van Taeminre, mint akit mindjárt megöl.
- Dehogy! Rosszul látja!
- Miért nem fogják meg egymás kezét?
- Miért? Minden percben fognunk kell? *kérdezett vissza Seo.*
- Legalább addig, ameddig itt vagyok.
*Taemin nyújtotta a kezét ő pedig csak sóhajtott és megfogta.*
- Hideg a kezed. *mondta.*
- Ideges vagyok és akkor mindig hideg...
- Miért ideges? *kérdezte a tanár.*
- Mert maga itt van.
- Seo! *szóltam rá.*
- Nagyon vicces kedvében van a kisasszony! Megyek is tovább csak csókolja meg... nekem ez a feladatom...
- Mi? Nem! *akadt ki Seo. Taemin pedig rá nézett.*
- Miért nem? *kérdezte vissza a tanár.*
- Beteg vagyok. *szólt közbe Taemin.* - Nem szeretném, ha elkapná.
- Ha beteg jobban tenné, ha hazamenne.
- Már nem akartam az utolsó nap. *folytatta a hazugságot.*
- Értem. *bólintott a tanár.* - Amennyiben a továbbiakban passzív házasságot látok kettejük között... a házasság felbomlik és mindkettőjük távozik az iskolából. Ez a pályázat nem vicc! Nagyon is komolyan vesszük... Minden jót! *intett majd ment tovább a dolgára.*
- Sose lesz jövő január. *sóhajtott fel Seo és elengedte Taemin kezét.
- Ennyire utálsz? *kérdezte. Könnyes volt a szeme. Azt hittem, hogy a szívem megszakad. De igazam volt. Taemin nem fogja egyedül bírni. De én itt leszek neki. Persze Seonak is, mindenképpen kiakarom őket békíteni.*
- Taemin én nem utállak... csak egyszerűen vége. Fogd fel!
- De megváltozok! Ígérem! *lépett közelebb.*
- Seo, hinned kell neki! *folytattam.*
- Nem, már megyek amúgy is egy házassági ismerkedésre. Hoon majd elvisz oda.
- Hoon? *néztem érthetetlenül. Most ez csak egy rossz vicc igaz? Hoon? Eddig felé se nézett. . * - Mit mondtál neki?
- Csak annyit, hogy szakítottam Mi... *akadt el a szava.* - Taeminnel.
- Neked nem furcsa, hogy hirtelen segíteni akar? *akadtam kicsit ki. Hát ez nem lehet igaz. Hoon Taemin ellen van és ha most ő bekever én esküszöm, hogy eltemetem és nem fog érdekelni, hogy Seo bátyja. . eddig is kellett volna Seoval foglalkoznia. Tuti kell neki valami vagy valamit tervez. . *
- Nem! Ő legalább ott volt, hogy segítsen... Ja és ami még a hab a tortán, hogy azt is megtudtam miért utál a család.
- Jonghyunnak szüksége volt Eunra! *szólt közbe Taemin.*
- Mi-miért? *kérdeztem. Nem értettem miért volt szüksége Jonghyunnak rám.*
- Hosszú. *válaszolta Seo, majd mentünk órára, mert becsengettek.*
Órán mély gondolkodásba estem és rájöttem miért volt Jonghyunnak szüksége rám. De ez most csak kicsit hozta meg a kedvem. Jobban azon voltam, hogy Seo és Taemin béküljenek ki. És, hogy Hoon ne keverjen be. Egész órán ezen gondolkoztam. Meg, hogy mit akarhat Hoon most így hirtelen Seotól. . nagyon furcsa ez nekem. Aztán ki is csengettek és csak ültünk Seoval a terembe.
- Nem akarsz kimenni? *kérdeztem tőle.*
- Nem. *felelte.*
- A friss levegőre se? *néztem rá.*
- Nem!
- Rendben!
- De te kimehetsz.
- Nem! Maradok veled.
- Rendben. Ahogy akarod.
- Kérdezhetek valamit?
- Már megtetted.
- Ne legyél már velem ilyen bunkó! *akadtam kicsit ki.* - Én épp segíteni akarok nektek!
- Bocsi. . . kicsit feszült vagyok.
- Épp ezt nem akarom. .
- Mit akartál kérdezni?
- Semmit. . nem fontos. . kérsz valamit a büféből?
- Nem, nem hiszem.
- Oké. Én lemegyek.
- Oké. *bólintott és én elindultam.*
Ez fasza lesz ha velem is össze veszik. Bár azt nem hagyom. Inkább akkor hagyom kicsit a témát ha ilyen feszült. Mellette akarok maradni. Ahogy leértem a büfébe sorba álltam és vettem egy kis csokit agyserkentő gyanánt meg egy kis jókedv csinálónak. Azért vettem egy nyalókát Seonak is. Hát ha megkívánja. Majd felmentem hozzá.
- Na megjöttem. Tudom, hogy nem kértél semmit, de azért vettem neked egy nyalókát. Tudom mennyire szereted. *adtam neki át.*
- Kö-köszi. *akadt meg kicsit a szava. Szerintem nem számított ilyenre.*
- Nincs mit. *ültem le mellé és mosolyogtam.*
Majd megint elkezdődött az óra. Taemint nem láttam mikor büfébe mentem. Nem tudom mi van vele. Órán Dinó küldött egy sms-t.
„Na mizu a két szerelmessel? :)”
„Semmi. . mindegyik feszült és. . ááh majd inkább mesélek délután. :)" - *írtam neki vissza.*
Majd tovább agyaltam és már nem is küldött semmit. Ez is kicsit furcsa volt, de elhessegettem a rossz gondolatokat. Nagyon pozitívnak kell lennem, hogy ha itt akarok valamit is elérni. Szóval csak az lebegett előttem, hogy Taemin és Seo kibéküljenek. Aztán megint kicsengettek. Kb így ment el az egész nap. Egyszer kimentünk szünetbe és Taemin is ott volt. Feszültek voltak mind a ketten, olyan rossz volt nézni. Aztán délután haza mentem, az az Taeminékhez és összepakoltam a cuccom majd haza vittem és átöltöztem, és egyenest indultam a kórházba. Mikor oda értem Jonghyun már vigyázz állásba várt. Bementem hozzá.
- Na szia. *mosolyogtam.*
- Szia cica. *vigyorgott és megölelt.*
- Csak lassan. *kuncogtam.* - Kész vagy?
- Igen! Bepakoltam mindent ahogy kérted! Már reggel mikor elmentetek, hogy ne felejtsek itt semmit.
- Nagyszerű. Akkor elintézzük a papírokat és mehetünk is. *kaptam fel egy táskát.*
- Rendben. De ne nagyon cipekedj!
- Ezt inkább neked kéne mondani! *hagytam rá a könnyebb csomagot és mentünk a dokihoz. Aláírtuk a papírokat és elengedték Jonghyunt.*
Hazafele fogtam egy taxit mert nem akartam, hogy Dinónak megint baja essen. Mikor hazaértünk lepakoltunk és a szennyesét elkezdtem mosni.
- Na aztán milyen volt ma a suli? *kérdezte miközben leült a kanapéra.*
- Nem tudom nagyon a sulira koncentrálni, de elment. . *mondtam és mellé ültem.*
- De figyelj oda!
- Oké apa! Megpróbálok.
- De jó itthon. *mosolygott és magára rántott.*
- Bolond!
- Áu! *kapott a bordáihoz.*
- Mi van? *aggodalmaskodtam.*
- Semmi. *nevetett.*
- Te barom. *kezdtem ütni a kezét.*
- Nyugii! *mosolygott.*
- Nincs nyugi. *szálltam le róla.* - Megijesztesz. .
- Nem akartalak. *puszilt meg.*
- Pedig sikerült.
- Hogy engesztelhetlek ki? *kérdezte.*
- Ne ijesztgess legközelebb!
- Rendben!
- És kérek egy puszit.
- Szíves örömest! *puszilt meg. Tudom, hogy ő fogja bennem tartani a lelket. Nagyon jó, hogy kiengedték.*
- Nem vagy éhes?
- De! Mióta bevittek azóta éhes vagyok.
- Akkor asszem összeütök valamit rendben?
- Oké! Ne segítsek?
- Nem kell. Meglepi lesz!
- Jujj azok jók szoktak lenni. *mosolygott.*
- Egész héten csak feküdtem. Inkább kicsit edzek!
- Rendben! Úgy is látom lelaposodtál. *nyomkodtam a karját ami még mindig tökéletes volt persze, de direkt húztam az agyát.*
- Te kis. *kergetni kezdett.*
- Neee! Hagyjál! *futottam előle.*
- Nem! *kapott el és beugrott velem az ágyba.*
- Te beteg! Na engedj mert nem lesz kaja! *próbáltam lelökni magamról.*
- Nem engedlek!
- Akkor hívom a rendőrséget! *nyúltam volna a telefonomért de lefogott.* - Héé!
- Az egy rossz ötlet!
- Akkor engedj el!
- Csak ha kapok egy jó hosszú puszit ami reggel elmaradt.
- Megkapod csak engedj el utána!
- Megígérem!
- Oké! *mosolyogtam és megcsókoltuk egymást. Az a csók olyan hosszú volt mint még sose. Mikor már tényleg nem kaptunk levegőt elhajoltunk egymástól és csak mosolygott.*
- Ahogy ígértem. *engedett el.*
- Rendben! Szeretlek! *állt fel és menni kezdtem a konyha felé mire felemelte a kezét és az övéhez nyúlt.*
- Imádlak! *mondtam neki.*
- Tudom. *mosolygott majd kutatni kezdett. Addig elkezdtem a kaját és hosszas keresés után megszólalt.* - Basszus. . én nem hoztam ide a súlyzóm?
- Nem tudom. . nem emlékszem rá. *motyogtam neki.*
- Akkor átszaladok Taeminhez értük oké?
- Rendben! *mondtam.*
- Sietek! *puszilta meg az arcom.*
- Okés. Mérem az időt. *kuncogtam.*
- Nyugodtan. *mosolygott majd felvette a kabátját és elviharzott.*
Jól esik, hogy itt van. Csináltam tovább a kaját aztán egy óra múlva kb meg is jött.
- Na mi van? Nem bírtad el, hogy ilyen csiga vagy?
- Nem! Taemin lelkét ápoltam!
- Áh, jól teszed. Mi van vele?
- Sírt. . nagyon maga alatt van. De azt hiszem kicsit felkapartam mert talán több ereje van most és azt mondta, hogy nem fogja hagyni ezt az egészet elveszni. Sokat jelent neki Seo.
- Tudom. És ezt örömmel hallom, hogy jobban van.
- Igen nekem is megkönnyebbülés volt. És mi volt a suliba? Mert azt ígérted mesélsz. .
- Amire nem írtál vissza.
- Mert beszart a telóm. .
- Mindegy. Csak annyi, hogy mind a kettő feszült. *kezdtem el mondani közben tálaltam.* - Aztán reggel elkapta őket egy tanár mert nagyon búval baszottak voltak meg ugye ezt a tanárt csukta ki a múltkor Seo.
- Komoly? És mi volt?
- Kérdezgette, hogy akkor most mi van velük mert nem is fogjuk egymás kezét meg semmi. Taemin azt hazudta, hogy beteg és ezért nem csókolja meg. . meg ááh. . kikészülök tőlük. Nem szeretem így látni őket.
- Hát elhiszem. Majd összehozzuk őket megint jó?
- Oké! *bólintottam. Majd elkezdtünk enni mert kész volt a kaja.*
Egész csendbe végig ettünk.
- Ez isteni volt kicsim. *mondta a végén.*
- Köszönöm! *mosolyogtam.*
- Most már újult erőm van edzeni! *mosolygott és fel is állt majd megpuszilt és bementem a szobába.*
Elmosogattam majd raktam egy kis éthordóba Taeminnek is kaját.
- Jonghyun elmentem Taeminhez oké? Viszek neki kaját!
- Rendben! *kiabált közben hallottam ahogy számol és sóhajtozik.*
- Nem jössz?
- Most nem kicsim. Vigyázz magadra. Ha baj van hívj!
- Nem baszódott el a telód?
- Ja, de. . a faszom. . akkor veled megyek. *jött ki.*
- De nem kell!
- De! Nem akarlak egyedül hagyni. *vette fel a kabátját és én is majd elindultunk.*
Mikor megérkeztünk Taemin igen csak maga alatt volt, de tényleg kicsit mintha több energiát sugárzott volna.
- Szia Taemin. *köszöntem.* - Hoztam neked egy kis kaját.
- Sziasztok! Köszönöm. Nem kellett volna.
- De!
- Nem hiszem, hogy tudok most enni!
- Akkor nem lesz erőd vissza szerezni Seot! *mondta Dinó.*
- Igaz. . *nézett a tálra.* - Majd megeszem! *bólintott.*
- Rendben! Csak mikor jól esik. Remélem ízleni is fog. *mosolyogtam.*
- Üljetek le kicsit!
- Nem akarunk zavarni.*mondtam.*
- Ugyan kit zavarnátok? Egész nap egyedül ülök.
- Átjöhetnél hozzánk is.
- Én nem akarok zavarni. Nem akarom elrontani a kedvetek. Csak egy negatív pont lennék ott.
- Dehogy. És lehet akkor kikapcsolnál.
- Nem akarok kikapcsolni. Megakarom oldani ezt az egészet!
- Rendben! De ha van kedved hozzánk mindig jöhetsz!
- Rendben! Seo nem tudod hol van?
- Nem! Suli után úgy lelépett míg én wc-n voltam. . nem tudom merre ment. *sóhajtottam.*
- Otthagyott?
- Igen, de nem lényeg. Értem végül is.
Aztán még beszélgettünk kicsit majd hazamentünk. Taemin nem tartott velünk, de megint kicsit jobban lett. Mindig mikor Seoról van szó csillogó szemmel figyel és mesél, feltöltődik tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése