- Nem akarsz kimenni? *kérdezte tőlem.*
- Nem. *feleltem. Még véletlenül se szerettem volna találkozni Taeminnel.*
- A friss levegőre se? *nézett rám.*
- Nem!
- Rendben!
- De te kimehetsz.
- Nem! Maradok veled.
- Rendben. Ahogy akarod.
- Kérdezhetek valamit?
- Már megtetted.
- Ne legyél már velem ilyen bunkó! *akadt ki kicsit. Nem akartam megbántani.* - Én épp segíteni akarok nektek!
- Bocsi. . . kicsit feszült vagyok.
- Épp ezt nem akarom. .
- Mit akartál kérdezni?
- Semmit. . nem fontos. . kérsz valamit a büféből?
- Nem, nem hiszem.
- Oké. Én lemegyek.
- Oké. *bólintottam és én elindult.*
Bang nem volt olyan sokáig távol, mint ahogy reméltem. Nem azért, mert nem szerettem volna a társaságát, csak egyszerűen nem akartam, hogy elkezdjen győzködni vagy valami.
- Na megjöttem. Tudom, hogy nem kértél semmit, de azért vettem neked egy nyalókát. Tudom mennyire szereted. *adta át.*
- Kö-köszi. *akadtam meg egy kicsit. Nagyon meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy ezek után még képes velem törődni.*
- Nincs mit. *ült le mellém és mosolygott.*
Végül is az egész nap teljesen elment. Unalmas volt és érdektelen. A végén elkísértem Banget a wc-re, míg ott volt, addig üzentem Hoonnak és jött is értem. Így szélsebességgel futottam le, hogy elérjem őt. Beszálltam a kocsiba, majd indultunk is haza.
- Milyen napod volt? *kérdezte.*
- Unalmas. *fintorogtam.*
- Egy egyetemista élete, hogy lehet unalmas? *kuncogott*
- Nem volt, aki szórakoztasson és ennyi. *vontam meg a vállam.*
- Szeretnéd, ha elmennék ma valamerre?
- Nem. *feleltem, csak az utat bámultam.*
- Nem eszünk valamit?
- Nem. *válaszoltam ismét unottan.* - Nincs étvágyam.
- Ohaaa, neked tényleg szerelmi bánatod van... *vigyorgott.*
- Hoon... csak akadjunk le a témáról, oké? *fintorogtam rá.*
- Igenis. *váltott sebességet, majd mentünk is tovább. Beérve a lakására, levetődtem a kanapéra.* - Biztos nem eszel?
- Nem. *ráztam a fejem.*
- Mindegy... azért én eszek. *ment a konyhába. Felálltam a kanapéról és az erkélyéhez sétáltam. Ott támaszkodtam egy kicsit. Elővettem a telefonomat és megláttam, hogy még mindig Taemin a háttérképem. Kicsit elmosolyodtam rajta, majd a közös képeinket nézegettem. Te idióta... miért nem tudtál csak simán mellettem kiállni? Akkor most nem lenne ez... Csak egy kicsit kellett volna éreznem azt, hogy jelentek neked valamit. Bár fordított esetben én is Bang mellett álltam volna ki, de ezt soha nem vallanám be Taeminnek. Ahhoz túl nagy a büszkeségem. Nincs szívem kitörölni a képeket, így inkább csak nézegettem.*
- Mit csinálsz? *lépett mellém Hoon. Annyira megijedtem, hogy majdnem kiesett a kezemből a telefon. Gyors lezártam, hogy ne vegye észre.*
- Csak egy kicsit levegőztem. *mosolyogtam rá.*
- Gyere be, mondani akarok valamit. *biccentett a nappali felé. Nem szóltam rá semmit, csak követni kezdtem. Leültünk a kanapéra.*
- Lehetne gyorsan? Nincs valami jó kedvem.
- Gyere velem haza a tavaszi szünetre. Úgyis már az van...
- Biztos nem megyek haza... anyuék igazi sznobok.
- Mit vársz olyanoktól, akik villában laknak?
- Még mindig ott laknak?
- Ja és még a telket is növelték. Csak egy éjszakára maradj... Vagy terveztél valamit a szünetre?
- Hát... elviekben Banggel mentem volna jakuzzizni.
- Bang? *nézett furcsán.* - Bang Eun Hee?
- Igen. *bólogattam.*
- Hogy van? *veregette meg a hátam. Tényleg nagyon furcsa.* - Ezer éve nem láttam őt...
- Jól van.
- Van pasija?
- Hoon! *ütöttem meg.*
- Nyugi, nem akarok rányomulni! *nevetett fel.*
- Igen, van.
- És az jobb, mint az a... a... hogy is hívják?
- Taemin? *vontam fel a szemöldököm.*
- Az.
- Hoon! Mondtam már, hogy ne hozd fel őt... így soha nem fogom elfelejteni! *álltam fel.*
- Nyugi! *húzott vissza.* - Csak gyere el arra az egy napra, oké?
- Jól van. *sóhajtottam fel.* - Egy éjszaka, de se több, se kevesebb.
- Köszönöm. *ölelt meg.* - Ne felejtsd el a nyakláncot!
- Nem fogom... *húztam a szám és felálltam.*
- Hova mész?
- Csak sétálok egyet. *fogtam meg a cuccaim, majd elindultam. Elég hosszúra sikeredett a séta, mert már lassan sötétedett. Beültem a szokásos kávézóba, majd írtam Bangnek egy sms-t.*
"Eltudnál jönni a kávézóba? Szeretnék valamit mesélni. Ja és egy kérésem lenne még... Elhoznád nekem a családi nyakláncom? Taeminnél maradt és nagyon fontos lenne. Tudom, hogy késő van már, de kérlek. Örülnék, ha nem szólnál Taeminnek, hogy itt vagyok... Remélem jönni fogsz."
Sms-t nem kaptam vissza, fogalmam sincs hogy miért... Már egy órája ott voltam, mikor hirtelen nyílt az ajtó. Az ismerős csengő megszólalt. Hátrapillantottam, de azt hittem, hogy belém fagy a vér. Nem Bang jött el, hanem Taemin...
- Te mit keresel itt? *álltam fel, hogy már menjek is, de elkapott a csuklómnál.*
- Ne okold Eunt. Kiszedtem belőle, hogy hol vagy és nem engedtem neki, hogy idejöjjön.
- Menj haza! *próbáltam kilépni a szorításaiból.*
- Nem megyek. *ültetett le maga mellé, de még mindig nem engedett el.*
- Elhoztad legalább a nyakláncot?
- El. *mormogta.* - De addig nem kapod meg, míg el nem mesélsz mindent.
- Nincs közünk egymáshoz, akkor meg minek mesélnék?
- Seo! *szorított rá a karomra.* - Vagy elmondod...
- Ne fenyegess, jó?! *forgattam a szemeimet.* - Ha annyira érdekel akkor elmondhatom. *haraptam az ajkamba.*
- Meséld. *engedett el és átkarolt azzal a kezével. Nem ellenkeztem mert egy kicsit jól esett.*
- Szóval... Hoon elmesélte, hogy valójában az, akit az apámnak hiszek az nem a vér szerinti apám. Az anyámnak akkor volt egy szeretője, de már 5 éve meghalt... Szégyenfoltja vagyok a családnak. *hajtottam le a fejem és újra sírni kezdtem.*
- De Seo erről nem te tehetsz. *próbált csitítgatni.*
- Elég, ne beszéljünk többet erről. *töröltem meg a könnyeimet.* - Add ide a nyakláncot. *szálltam ki az öleléséből.*
- Tessék! *nyújtotta oda és elkaptam.* - Mire kell?
- A szünetre hazamegyek egy éjszakára és ezt muszáj viselnem... Házassági interjúm is lesz. *hazudtam a szemébe.*
- Házasság?
- Nem tudtad? A gazdagok sose választhatnak maguknak pasit...
- Akkor te miért választottál engem?
- Mert hittem benned... *álltam fel.*
- Seo, kérlek... maradj! *fogta meg a kezem.* - Beszéljük meg.
- Nem lehet... *néztem a telefonomra. Ő is ránézett, így gyors elkaptam.* - Hoon már biztos aggódik... és inkább örülj annak, hogy szóba álltam veled.
- Csak egy pillanatra. *pattant fel ő is és közelebb húzott magához, az ajkaink már majdnem összeértek.*
- Ne várj rám... keress egy másik lányt. *néztem a szemébe, szinte mind a kettőnket elkapott a sírás, de türtőztettük magunkat. Nem értem, hogy miért kínzom magam...*
- Szeretlek. *suttogta.*
- Taemin, ne hajolj közelebb, kérlek. *toltam kissé el. A feszültség már az egekbe szökött.*
- Hoonnal laksz? *vette egyre gyorsabban a levegőt a fokozatos szívverése miatt.*
- Igen.
- Hol?
- Nem mondom meg, mert oda is eljönnél.
- Csak egy esélyt adj. *seperte el a hajamat a szememből.*
- Már adtam eleget.
- Akkor ez mi? *kapott a telefonomhoz és feloldotta.* - Érzel még irántam valamit igaz? Szeretsz Seo?
- Csak szánalmat... *kaptam el a fejem.*
- Még mindig nem tudsz hazudni. *fordította el ő is a fejét és nevetett.*
- Túl sokat voltál a nyakamon... és azért.
- Szeretlek. *nézett újra rám.*
- Ne dobálózz ezzel! *fogtam meg a cuccaim, majd magára hagytam.*
- Seo! *jött ki utánam.* - Felhívhatlak?
- Nem fogom felvenni. *integettem neki, de nem fordultam meg. Egyenesen hazafelé vettem az irányt. Mikor odaértem Hoon még nem aludt.*
- Minden rendben van? *nézett rám.*
- Áh, igen. *bólogattam. Megyek letusolok és lefekszek.* - Holnap indulhatunk is.
- Oké. *mosolygott, majd a fürdő felé mentem. Éppen, hogy beléptem láttam, hogy értesítőm érkezett az egyik közösségi oldalról.*
- "Ennyire nagy a szerelem?" *érkezett Jonghyun kommentje egy képem alá. Miről beszél? Nem haboztam tovább, megnyitottam a képet, amit 10 percre raktak fel. De várjunk... én nem raktam fel semmilyen képet. Kapkodva nyomkodtam, mikor megláttam...*"Taemin mindig olyan édes."
Ez...ez... lehetetlen. Ez a szobájából van. Belelépett a fiókomba. A kis... törölni akartam a képet, de nem volt hozzá jogosultságom. Egyre több komment érkezett, hogy milyen édes... én pedig egyre jobban ideges lettem. Ezt nem hiszem el... ez a gyökér, egy... Tárcsázni kezdtem a számát.
- Lee Taemin! *kiabáltam bele.* - Azonnal töröld az a képet, értetted?!
- Nem tudom, hogy miről beszélsz... *tette a hülyét.* - Ah és máris hiányoztam? Nem gondoltam, hogy felhívsz...
- Ne ronts a helyzeten... ne próbáld menteni a menthetetlent...
- De mindig olyan édes vagyok, nem? *nevetett.*
- Neked ennyire jó kedved van? Végig sírtam az éjszakát miattad, te meg nevetsz?
- Egy könnycseppem se hullott miattad...
- Mi? *akadtam ki.* - Most le teszem... azonnal töröld azt a képet!
- Szeretlek.
- Pukkadj meg. *nyomtam ki. Legszívesebben a falhoz vágtam volna a telefont. Újabb értesítőm érkezett. Állítólag frissítettem az állapotom: "Taemin lesz az egyetlen férfi, akit életem végig szeretni fogok." - Legalább fordítottad volna meg a képet, te idióta...
Írtam egy sms-t Bangnek.
"Állítsd le Taemint, vagy kinyírom!" *sóhajtottam fel, majd inkább elmentem lefürödni.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése