Lassan elfektetett csók közben az ágyon és fölém mászott. Levettem róla az ingét és puszilgattam a nyakát és a mellkasát.
- Tényleg szeretnéd? *motyogott.*
- Igen! *álltam le kicsit és a szemébe néztem.* - Ha nem szeretném akkor nem csinálnám!
- Áu! *húztam kicsit a szám mert fájt.*
- Bocsi. *nyalt végig a harapás nyomon majd ráharapott a saját szájára.*
- Semmi baj! *mosolyogtam és átkaroltam a nyakát.* - Szeretlek!
- Én is! *csókolt meg és közben rámarkolt az oldalamra ezért kicsit felemeltem a csípőmet és belenyöszörögtem a csókba.*
Ahogy húzta fel a kezét vele húzta a törölközőt is és leállítottam.*
- Ne! Rajtad még túl sok a ruha! Ez így nem ér!
- Legalább csak ennyit! *bontotta ki a törölközőmet és az egyik oldalát ráhajtotta az ágyra, de épp, hogy csak az oldalam volt kint. Amit puszilgatni kezdett és a combomat fogta közben.*
Közben én kicsatoltam az övét és levettem róla a nadrágot. Addig ő már nem bírt magával és levette rólam a törölközőt.
- Nem bírtad igaz? *motyogtam. Kicsit zavarba voltam.*
- Nem!
- Gondoltam. *fordítottam meg magunkat és ráültem a csípőjére.*
- Ah. *nyögött fel egy kicsit.* - Most lesz a kislányból nagylány? *kuncogott.*
- Inkább a kisfiúból kislány! *nevettem.*
- Heh?
- Majd meglátod! Figyeld a saját reakciódat!
- De én a tiedet figyelem! *átkarolt és lehúzott magához.*
- Akkor figyelj engem! *pusziltam meg a száját amíg ő megfogta a fenekemet.*
- Figyellek is! *csókolt meg és belemarkolt a fenekembe amire egy kicsit felnyögtem.*
- Te arra mész, hogy én belenyögjek vagy belenyöszörögjek a csókba? *néztem rá furán.*
- Szerintem igen is izgató!
- Rendben! Én nem szólok bele! *puszilgattam a mellkasát és a hasát. Valamint nyalogattam miközben egyre lejjebb csúsztam. Mikor elértem a férfiasságához felnyögött egy kicsit.*
- Eun! *fordított meg minket majd ő is nyalogatni kezdett és puszilgatni. A melleimmel különösen sokat foglalkozott.*
- Tetszenek?
- Igen! *bólogatott és megpuszilta a mellemet.*
- Örülök neki! Nekem a tieid tetszenek! *simítottam végig a mellkasán.*
- Igazán? *ült kicsit fel és megmozgatta a mellizmait.*
- Neee! Nee csináld! *húztam vissza magamra.*
- Nem tetszik?
- De! Túlságosan is! *csókoltam meg.*
- Hm. . akkor jó! *vigyorgott majd tovább csókolt és megfogta a kezem aztán a mellkasához emelte és megint elkezdte mozgatni a mellizmait. Én megkarmoltam a mellkasát csakhogy tudja, mire felszisszent és rámarkolt a combomra és vezette le a kezét.*
Mivel csókolt és nem akart elengedni ezért nem tudtam leállítani, és a kezem is a nyaka köré tekeredett. Mikor elért a nemiszervemhez egy kicsit elmosolyodott, de akkor sem szakította meg a csókunkat csak elkezdett ott simogatni. Kicsit nyögtem és a levegő hiány miatt elhajolt. Majd egyszer csak hallottam, hogy csengetnek.
- Jonghyun csengettek. *motyogtam a nyakába.*
- Ne foglalkozz vele! *simogatott tovább és puszilgatta a nyakam.*
- Jó! *sóhajtottam fel, mert jól esett, de nem maradt abba a csengetés és már idegesített.* - Jonghyun! *állítottam le.*
- Most mi van?
- Kinyitom! Vagyis megnézem ki az! *szálltam ki az ágyból és felvettem egy bugyit meg Jonghyun ingét.*
- Ne már! *feküdt el az ágyon.*
- De már! Látod nem akarja abba hagyni. . *sóhajtottam.* - Mindjárt jövök! *pusziltam meg a száját.*
- Remélem is! *simogatta meg a combomat.* - Jól áll az ingem. *mosolygott.*
- Köszönöm! Na mindjárt jövök! *mentem ki ajtót nyitni. Meglepetésemre a szüleim és a húgom voltak azok.* - Hát ti? *lepődtem meg.*
- Jöttünk meglátogatni és hoztunk egy kis sütit is! *mosolygott anya.* - Mi ez a gönc rajtad?
- Semmi. . ez nem gönc! De miért pont most?
- Mert most érünk rá! Apád most ért rá!
- Értem!
- Zavarunk?
- Nem! *ráztam a fejem. Csak azért mert már rég láttam aput és tényleg hiányzott, hogy beszéljek vele.*
- Akkor jó. *ment be anya önkényesen.* - Seo hol van?
- Már nem Seoval élek! *pusziltam meg aput és a húgomat majd ők is bementek.*
- Hanem? Mi ez a sok fiús cucc? *dobta arrébb Jonghyun pulcsiját anya.*
- Ne dobáld már! *vettem fel.* - Mindjárt jövök! *mentem be Jonghyunhoz.*
- Na? *pattant fel hozzám és átölelt.*
- Anyuék jöttek. .*sóhajtottam.*
- Ne már! *sóhajtott.* - Tudnak várni nem? *nyomott neki a falnak.*
- Jonghyun!
- Eun! *hisztizett és megcsókolt.*
- Jonghyun! *állítottam le.*
- Valaki. . valaki ma vagy holnap meg fog halni! Én fogom kibelezni és a belét használom óvszernek!
- Akkor már le sem fekszem veled. *kuncogtam.*
- Nehogy meg tedd!
- Jaj Jonghyun! Én is nagyon szeretném de majd máskor!
- Valaki ott fent. *mutogatott.* - Nagyon nem akarja, hogy mi ketten lefeküdjünk. .
- Talán még nincs itt az ideje. Na öltözz fel!
- Talán. . *sóhajtott és elengedett majd felöltözött.*
- Én meg felveszek egy farmer rövid nadrágot és csókolom!
- Melltartót nem akarsz felvenni?
- Igaz! Az is kéne! *vettem fel.* - Kérlek ne készülj ki! *pusziltam meg.*
- Nem úszod meg ennyivel! *csókolt meg.*
- Dupla menetet nyomunk ha eljutunk oda, de most szedd össze magad! *mosolyogtam.*
- Jó! Mehetünk! *mosolygott.*
- Okés! *kimentünk.* - Nos, apa, anya én vele élek! *mentünk oda hozzájuk, már a kanapén ültek.*
- Jó napot! Kim Jong Hyun vagyok. *hajolt meg kicsit Jonghyun.*
- Hm. . és ő ki? *kérdezte anya.*
- Hát ez hosszú. *kuncogtam kicsit és Jonghyun is vigyorgott.* - De a barátom! *mosolyogtam és Jonghyun magához húzott.*
- A barátod? *kerekedett ki a húgom szeme.*
- Igen! *bólogattam.* - Majd elmesélem!
- Nekünk is! *mondta apa.*
- Jóó, akkor esti mese lesz! *ültünk le Jonghyunnal.* - Az úgy volt, hogy ugye suli váltásnál már első nap hozzá invitáltak a sport miatt és akkor találkoztunk és beszéltünk először. . Az első ilyen alkalmak igen csak erőszakosak voltak mert mindig bántottuk egymást és szivattuk egymást. De mind a ketten vonzódtunk egymáshoz csak épp egyikőnk se merte bevallani még saját magunknak sem! Aztán Jonghyun eléggé durva volt velem mert megakart erőszakolni.
- Hogy mi? *akadt ki közben anya.*
- Nyugi! *mutattam neki, hogy nyugodjon le.* - De aztán. . ezt már mond te! *néztem Jonghyunra.*
- Rendben! *mosolygott.* - Szóval utána az egészet megbántam mert bevallottam, hogy szerelmes vagyok a lányukba és nagyon bántam amit tenni akartam! Folyamatosan szivattam, megaláztam. . ez még mindig nagyon fáj, de próbáljuk elfelejteni! Nos és elkezdtem közeledni hozzá és most már tényleg tisztességgel udvaroltam neki ha ezt annak lehet nevezni. *mosolyodott el.* - Aztán Eun viszonozta ezt az érzést és ezért úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk hisz veszíteni valónk nincsen! *fogta meg a kezem és én ráborultam a vállára.*
- Értem. *hümmögött apa.* - És te hány éves vagy?
- 21.
- Értem. És milyen tanuló vagy?
- Hát elég jó. És mióta a lányukkal vagyok még jobb lettem! *fényezte magát meg a kapcsolatunkat. Jól is tette.*
- Értem.
- Ne kérdezgesd már apa! *szóltam rá.*
- Jó-jó! Mióta edzel? *mi van? Jó-jó, de azért még folytatja?*
- Ezt még én sem tudom. . *gondolkozott el Jonghyun.* - Nem tudom pontosan, de egy ideje már csinálom!
- Csak mert látszik a karodon!
- Igen! *bólogatott Jonghyun.*
- És Seo most hol van? *kérdezte a húgom.*
- Taeminnél!
- Hol?
- Igen, Jonghyun haverjánál! És ezt kifelejtettük! *néztem Jonghyunra.*
- Jaaj igen! Mi úgy költöztünk össze, hogy a suliba van most egy projekt ami arról szól, hogy az iskola tanulóit párokba "rakták" és ők most házastársak. És én Eunt választottam, amúgy nem volt ilyen, hogy választani, de nem engedtem a szavamból!
- Nee! De akkor ne hazudj! *löktem meg.* - Jonghyun olyan híres a suliba, hogy azt csinálják még a tanárok is amit ő mond. .
- Na azt azért nem ennyire!
- Jóó, de na!
- Jó hát persze! Igazad van!
- Értjük. *szólt közbe apa.*
- Kértek teát? Vagy valamit? *szóltam közbe én is mert apu nagyon méregette Jonghyunt.*
- Én kérek! *mondta a húgom.*
- Én is! *mondta anya.*
- Meg én is akkor! *mondta apa.*
- Akkor én is! *mosolygott Jonghyun.* - Segítsek megcsinálni?
- Nem vagyok béna! *kuncogtam.* - Tudok 5 embernek teát főzni! *álltam fel.*
- Akkor jó! *felnézett rám és megsimogatta a combomat.*
- Na mindjárt hozom! *mentem ki a konyhába és megcsináltam a teát. Mikor kész volt bevittem nekik.* - Itt is vagyok! *tettem le az asztalra a tálcát.*
- Köszönjük. *mondták.*
- Nincs mit! *leültem és magamhoz vettem egy bögrét ahogy mindenki tette.*
- És milyen a suli eddig? *kérdezte apa.*
- Jó. Úgy kell leütni ha felelni hívnak mert csak darálom az anyagot. *kuncogtam.*
- Az a jó. *kuncogott apa.*
- Amúgy tuti észre vetted már, de nézd meg Jonghyun arcát. *vigyorogtam.*
- Olyan mint egy Raptor. . *méregette.* - Ezért nem csodálkozom, hogy őt választottad.
- Nyaah, de nem azért szeretem mert Raptor feje van! *karoltam át Jonghyun derekát és megpusziltam.*
- Elhiszem! *mosolygott apa.*
- Hogy tudsz egy ilyen embert szeretni aki majdnem megerőszakolt? *akadt ki a húgom. Gondoltam, hogy ez lesz.*
- Megváltozott!
- Honnan tudod?
- Te vagy vele a nap 24 órájába vagy én? Ki tudja jobban?
- Attól még, hogy vele vagy nem tudsz róla semmit sem! Én látom a szemeiben, hogy csak arra kellesz neki!
- Ez nem igaz. *rázta a fejét Jonghyun.* - Megváltoztam és tényleg szeretem a nővéredet!
- Ja megbaszni nagyon szereted!
- Még nem is volt semmi olyan köztünk! *mondtam kicsit mérgesebben.*
- Ja, még. . aztán majd lesz és akkor elhagy!
- Na ezt most fejezd be! *álltam fel és emeltem fel a hangom.*
- Mert? Igazam lesz figyeld meg!
- Nem lesz igazad! *ordítottam rá.*
- Naaa! Lányok! *szólt anya.*
- Nem ért semmit mert kis hülye pisis és nekem dumál! *mentem be a szobámba és szipogva levetettem magam az ágyra. Egy kis idő múlva apa jött utánam.*
- Kicsim! *ült az ágyamra és simogatta a hátam.*
- Semmit sem tud, hogy mennyit szenvedtem Jonghyun miatt és szeretnék abba hinni, hogy tényleg megváltozott! *hüppögtem.*
- Én elhiszem neked, de ha tudod, hogy nincs igaza akkor ne foglalkozz vele!
- De nem tudok nem foglalkozni vele, mert nekem is megfordul a fejembe!
- Nem bízol Jonghyunba?
- De! És tudom, hogy szeret csak . . mindegy! Lényegtelen!
- Biztos?
- Igen! *töröltem le a könnyeimet és kimentünk.*
- Bocsánat! *hajtotta le a fejét a húgom.*
- Ja. .
- De tényleg nem akartam csak féltelek!
- De tudom mit csinálok!
- Jóó! De akkor is bocsi!
- Semmi baj, de ha még egyszer ilyet mondasz akkor nem fogok neked megbocsájtani!
- Tudom. Köszönöm! *ölelt meg majd még egy kicsit beszélgettünk velük és elmentek.*
- Elmentek! *vigyorgott sejtelmesen Jonghyun.*
- Jaaaj. . nee! Már ne!
- Mi a baj? *fektetett az ölébe.*
- Álmos vagyok és elegem van! Soha többet nem nyitom ki az ajtót!
- Oké! Akkor itt fogunk meghalni! *kuncogott.*
- Nem úúúgy!
- Jaj tudom, de legyen jobb kedved! *simogatta a hajam.* - Nem kell velem lefeküdnöd csak legyen jobb kedved! *puszilt meg.*
- Nem baj ha ez még is kicsit elhúzzuk?
- Nem, megértelek! Talán tényleg nem kéne vagy nincs itt az ideje! *ölelt át.*
- Köszönöm! *bújtam hozzá.*
- Ugyan! *mosolygott.* - Elmegyek fürdeni jó?
- Okés! Aludhatok az ingedbe?
- Persze! De melltartó nélkül!
- Nem tudok melltartóba aludni szóval. .
- Ez nagyszerű! Akkor mindjárt jövök!
- Rendben! *mosolyogtam és elment fürdeni majd én bementem a szobába és szerintem bealudtam mert az utolsó amire emlékszem az az, hogy csukódik le a szemem.*
Reggel mikor felkeltem még Jonghyun aludt. Ránéztem az órára és már az első óra elkezdődött.
- Hm? *emelte fel a fejét majd vissza akarta tenni, de megint felrántotta a fejét.*
- Elkéstünk!
- Akkor már nem mindegy?
- Jonghyun!
- Jó, beérünk a második órára! *húzott magához.*
- De akkor öltözz!
- Akkor beérünk a harmadik órára. *kuncogott.*
- Nyaah! Öltözz már!
- Eun!
- És akkor még te akartál szexelni. . mi lett volna még akkor?
- Akkor ma itt feküdnénk mind a ketten és te sem keltél volna még fel.
- Haha! Na hajrá! *pattantam fel és főztem magunknak kávét.* - KIM JONG HYUN! *kiabáltam neki.*
- Jövök máár! *törölgette a szemét és kijött.*
- Na azért! *kuncogtam és adtam neki kávét.*
- Köszönöm! *csókolt meg, de élet nem volt benne.*
- Nincs mit! Mitől vagy ennyire fáradt?
- Nem tudom! *motyogott és inni kezdett majd én is.*
- Hát az nagyon jó. *kuncogtam.*
- Lefárasztott a tegnapi! *húzott magához.*
- De nem is volt semmi! *kuncogtam rajta.*
- De elkezdtük. . csak aztán ja. . megzavartak.
- Igen! De ha eljutunk oda akkor eskü, hogy nem fog minket megzavarni senki se! *öleltem át az egyik kezemmel a nyakát.*
- Remélem is!
- Jaj morci manci! *pusziltam meg az orrát.*
- Álmos vagyok na! *kuncogott végre valami életjelet adott.*
- Látom! Akkor ne gyere suliba! Aludj majd én megyek egyedül!
- Komolyan?
- Komolyan! Így úgy sem tudsz figyelni se mert bealszol az órán. Nagy hasznod nincs.
- Nem is fogok hiányozni?
- De! De pihenj csak aztán majd jövök és te megírod a házimat amíg én alszok. *kuncogtam.*
- Rendben! Imádlak! *csókolt meg.*
- Tudom! *mosolyogtam.* - Na akkor húzzál vissza aludni én meg elindulok! *pusziltam meg.*
- Rendben! Legyél jó és leellenőriztetlek Taeminnel és Seoval, hogy kivel csalsz meg! *kuncogott.*
- Okés főnök! *mosolyogtam majd elmászott aludni én pedig megittam a kávémat és felöltöztem majd elmentem iskolába.*
Fura volt Jonghyun nélkül menni meg fura is lesz a nap, de kell egy kis szünet is mikor nem vagyunk együtt. Mikor beértem leültem az aulába egy padon és nem sokára Taemin és Seo is megérkezett. Remélem kibékültek.
- Sziasztok! *köszöntem nekik.*
- Szia! *köszöntek. Ők is elég fáradtnak tűntek.*
- Jonghyun? *kérdezte Taemin.*
- Otthon van, alszik!
- Na mi az? Kifárasztottad? *kuncogott.*
- Az. Nem is volt semmi. . csak majdnem aztán anyuék pont jókor jöttek. . minek nyitottam én ki az ajtót. .
- Te olyan vagy mint Jonghyun. . ő is csak mondja-mondja de felét nem értem. *nézett furán Taemin.*
- Mindeegy! De ti miért vagytok ilyen fizikai hullák?
- ZH-t írtunk. . vagyis írtam, de Seo mellettem ült végig. *karolta át Seo derekát Taemin.* - 5-ig fent voltunk.
- Azta. . hát az nem semmi. Akkor ehhez képest Jonghyun semmi. . na mindjárt hívom, hogy tolja be a képét!
- Amúgy hol voltál 1. óráról?
- Elaludtunk! Csak Jonghyun annyira hulla, hogy egy csókba beleakart halni, amit ő kezdeményezett. *kuncogtam.*
- Haa. . akkor tényleg hulla lehet. *nézett nagyot Taemin.*
- Aham. És veletek mi van? Ugye már minden rendben? *vigyorogtam.*
- Igen, mondhatjuk! *mosolygott Seo.* - Taemin megcsinálta nekem az álom randimat. . tudod amit még egészen kicsi koromba írtam!
- Komolyan? Ez olyan édes tőled Taemin. *mosolyogtam.*
- Megtaláltam és pont jó alkalom volt rá. *mosolygott Taemin.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése