- Na, mi a baj? *kérdeztem.*
- Az eredményeid! *fordult Taeminhez.*
- Tényleg! *eszmélt fel és elengedte Seot.*
- Menj, gyorsan míg meg nem gondolja magát a tanárod!
- Oké. *majd sietni kezdett megkeresni.*
- Hm? *néztem érthetetlenül.*
- Ebben a szünetben tudja meg a ZH eredményeit.
- Oh és ennyire izgatott? *kuncogtam.*
- Részben. *nevette el magát.*
- Részben? *kérdeztem vissza.* - Miért?
- Ez titok. *kuncogott.*
- Na, mondjad már! *löktem meg.*
- De olyan zavarba ejtő!
- Minden zavarba ejtő dolgot megbeszéltünk eddig. Naaaa... *kíváncsiskodtam.*
- Megígértem Taeminnek, hogy ha jól sikerül neki, akkor tovább lépünk a kapcsolatunkban.
- Vagyis? *vigyorogtam.*
- Lefekszünk.
- És ezt akartad előlem titkolni? *pattantam fel.*
- Neeeeemmm! *vágta rá mosolyogva. Majd hirtelen Taemin jött le a lépcsőn. Még le se ért, de már faggatta Seo.* - Na? Mi volt? Mit mondott?
- Nyugi már! *nevetettem.* - Hagy kapjon levegőt... vagy ennyire szeretnéd, hogy sikerüljön neki? *célozgattam a szexre.*
- Hülye! *lökött meg.*
- Hát... *vett nagy levegőt és leült a padra.*
- Mondjad már! *löktem meg.*
- És még én vagyok a türelmetlen? *kuncogott.* - Taemin, mondjad már!
- És megszólalt maga a türelmetlenség. *kuncogtam.*
- Sikerült. *vigyorgott ránk.*
- Nyaahh, tudtam! *ölelte meg Seo.*
- Gratulálok! *mosolyogtam. De az öröm nem tartott sokáig, mivel mennünk kellett vissza az órára. Filozófiánk volt, a tanár elég dühösen jött be.*
- Bang Eun Hee! Olvassa a fel hangosan a 98. oldalt.
- Rendben. *bólogattam, majd olvastam.*
- Maga süket? *akadt ki a tanár.* - 102. oldal!
- Elnézést, de 98-at mondott. *szólt közbe Seo.*
- Mit felesel? 102. oldalt mondtam! *förmedt rá. Ennek meg mi baja?*
- 98-at mondott! *ragaszkodott tovább.*
- Seo, hagyd! *szóltam rá.*
- De 98-at mondott!
- Seo!
- Jól van. *sóhajtott, majd olvastam a 102. oldalt.*
- A harmadik bekezdést! *szólt rám megint a tanár.* - Nem igaz, mintha az óvodában lennék...
Mi a franc baja van már? Már eléggé ideges voltam, már a könyv papírját is gyűrtem. Viszont szó nélkül elkezdtem olvasni. Nem akarok balhét.
- Hangosabban! *mondta.* - Ha arra van eszük, hogy pletykákat terjesszenek rólam az iskolában, akkor minden bizonnyal tudják a gondolatmenetemet is, mert én csak egy seggfej vagyok!
Mind a ketten tátott szájjal bámultunk. Ez meg miről beszél?
- Elnézést, tanárnő... de nem igazán értjük, hogy miről beszél. *szólaltam meg.*
- Na, persze... ilyenkor jön egyből a tagadás. Takarodjanak ki az órámról! *mutatott az ajtó felé.*
- De... *kezdte el Seo.*
- Kifelé! *ordította teli torokból, mi pedig kimentünk.*
- Mi van? *kérdezte magunktól Seo.*
- Komolyan... ez most mi volt? *kérdeztem.*
- Nem tudom... de, mindenesetre durva volt.
- Milyen pletykákról beszélt?
- Soo... *eszmélt fel.*
- Hm?
- Soo és Bin tönkre akarja tenni az életünket!
- Tessék?
- Reggel megállította Taemint, Soo... és elkezdte magyarázni, hogy valakinek baja fog esni... Meg felhozta Bint, hogy mennyire utálja Jonghyunt. Az smseket is mondta... nem tudom már, nem emlékszek annyira... voltaképp nem is törődtem vele.
- Azt mondod, hogy ez miattuk van?
- Valószínűleg... nyomorékok, komolyan! Tuti, most már felrúgom mind a kettőt... elegem van belőlük!
- Először azt kellene kiderítenünk, hogy mit terjesztenek és hogyan. *kezdtem el gondolkodni.*
- Hát tőlük biztos nem fogjuk megtudni... *sóhajtott.*
- És, ha jóba lennénk velük? Persze, csak látszatként...
- Áh, kizárt! Taemin és Jonghyun nem engedné!
- Igen, ez igaz. *sóhajtottam.*
- Egyenlőre ne beszéljünk nekik még erről... nem kéne őket belekeverni.
- Van elég bajuk így is.
- Pontosan!
- Mi legyen?
- Hát... ha kettesben leszünk, akkor megbeszéljük.
- Jól van, de most Taeminnek egy szót se!
- Oké, rendben. Bint nagyon megverem! *idegeskedtem.*
- Nyugi szívem! Úgy is megfogják kapni a magukét. *majd töprengtünk még egy kicsit, hogy mi legyen. Ahogy kicsengettek, lementünk az aulába. Taemin már ott ült vigyorogva.*
- Te minek örülsz? *kérdeztem kuncogva.*
- Azon, hogy mind a két kezedet tudod használni. *nyújtotta a nyelvét.*
- Neeeem, te zavarban vagy! *lökte meg a fejét Seo, majd az ölébe húzta Taemin.*
- Nem vagyok zavarban! *védte magát.*
- De igen! *helyeseltem Seonak.*
- Hagyjatok! *harapta meg a nyakát.*
- Áú, te hülye! Ez fáj!
- Nyem baj! *harapta tovább.*
- Tényleg zavarban van. *kuncogtam.*
- Mindig ezt csinálja, ha zavarba hozzák. *nevetett Seo. Ez édes.* - Tényleg, terveztetek valamit a szünetre? Taemin, elég lesz már... kiszívod lassan a nyakam!
- Nem, még nem terveztünk semmit... nem tudom, hogy mi lesz még addig.
- Ez egyértelmű! *nevetett fel Taemin.*
- Na, mi? *kérdeztük egyszerre.*
- Amit megbeszéltünk.
- Felvilágosítanál? *kérdezte zavartan Seo.*
- Persze, a kisbaba úgy születik, hogy...
- Nem úgy te hülye! *csípte meg, én pedig kuncogtam.*
- Áú! Szóval, hogy pezsgő fürdőzünk.
- Pfff... biztos nem fogok veletek egy helyre menni! *húzta az agyát.*
- Kénytelen leszel, vagy elrabollak! Jonghyun pedig szépen magával rángatja Eunt. Vagy Eun fog rajta mást rángatni... *nevetett fel.*
- Taemin! *szólt rá Seo.*
- Aha, csak nehogy az legyen, hogyha lefekszel Seoval... Te elélvezel tizennégyszer, ő pedig nagy nehezen egyszer. *kuncogtam.*
- Hé, ilyen nem lesz! *védte magát Taemin.*
- Azt majd meglátjuk. *kuncogott Seo is.*
- Gonoszak vagytok! *durcizott be.*
- Csak Bang a gonosz, én nem vagyok az! Kikérem magamnak!
- Persze, mindig én! *hüledeztem. Ezután a nap viszonylag elég jól telt. Seo megkért, hogy menjek velük ezért elindultunk.*
- Mit eszünk ma? *kérdezte útközben Taemin.*
- Semmit, majd amit találsz! *nevetett Seo.*
- Ez most komoly?
- Jaaaa, szerinted viccelek?
- Annyira rossz, hogy itt vagyok a nyakatokon. *szóltam közbe.Tényleg nagyon rossz volt. Csak zavarom őket.*
- Nem vagy a nyakunkon! *karolt belém Seo.* - Taemin van a nyakunkon!
- Hééé! *húzta el tőlem Taemin.* - Egy senki sincs a másik nyakán, kettő Seo az enyém!
- Neeem, Seo az enyém! *húztam vissza.*
- Seo, magáé! *nevetett Seo.*
- Oh, megállunk a boltnál? *kérdeztem hirtelen.* - Venni szeretnék valamit Jonghyunnak. Ha már nem volt képes eljönni az iskolába.
- Meg se érdemli. *kuncogott Seo.*
- De, igen! *mosolyogtam.* - Pár perc lesz az egész!
- Oké. *mosolygott rám, majd be is viharoztam.*
Mikor beértem körül néztem és kerestem a megfelelő ajándékot neki. Találtam is egy megfelelő ajándékot. Vettem neki egy kis kaját meg gumicukrot. Majd visszamentem Taeminékhez.
- Na, meg van az óvszer? *kérdezte Taemin.*
- Persze! Vettem egy kartonnal. *nevettem, majd tovább mentünk.*
- Remélem azért mind lyukas. *kuncogott Seo.*
- Neeeeemm! Nem kellenek Jonghyun gyerekek! Isten ments! *folytatta Taemin.*
- Miért is? *kérdeztem.*
- Csak nézd meg Jonghyunt egy nagyra nőtt gyerek... milyen lenne kicsibe?
- Cuki. *mosolyogtam.* - Amúgy meg pont te beszélsz? A gyerekesség királya!
- Seo, szólj rá! *durcizott már megint.*
- Bocsi, cica... de Bangnek adok igazat! *simogatta a hátát.*
- Egy-null ide! *nyújtottam a nyelvem.*
- Most az egyszer! Holnap nálam lesz! *nyújtotta Taemin is a nyelvét.*
- Ahh, mint a gyerekek! *fogta a fejét Seo.*
- Innen már egyedül is hazatalálok. *álltam meg.*
- De...
- Seo, már csak egy utca van, nem lesz baj! *mosolyogtam.*
- Bang, tudod! *célozott nekem a mai napra.*
- Nyugi van! *mosolyogtam még mindig.*
- Nem lesz baja. *szólt közbe Taemin.* - Egy utcába nem fog belehalni...
- Jól van... *sóhajtott Seo.* - Azért vigyázz magadra!
- Vigyázni fogok! *öleltem meg, majd elengedtem.* - Sziasztok!
- Szia! *köszöntek el tőlem, majd tovább mentek és én is elindultam.*
Ahogy mentem megláttam az egyik üzletbe egy cuki pulcsit és elhatároztam, hogy megveszem, de most nem volt nálam annyi pénz. Aztán bementem és megbeszéltem az eladóval, hogy tegye el nekem az egyiket. Meg is tette és elindultam most már haza. Mikor felértem a lépcsőn és kiakartam nyitni az ajtót egy cetli volt ott. "Rohadj meg te kurva!" Letéptem az ajtótól és összegyűrtem majd nagy levegőt vettem és kinyitottam az ajtót és bementem. Nagy csend volt és sehol sem volt senki se. Bementem a szobába ahol Jonghyun aludt. Elmosolyodtam és lassan rámásztam.
- Hm? *ijedt fel.*
- Jó reggelt! *kuncogtam.*
- Ah szia! *mosolygott.*
- Te reggel óta alszol?
- Nem! Csak unalmas volt minden és visszaaludtam.
- Jaj te. Lusti. *feküdtem mellé.*
- Na milyen volt a suli?
- Hm. . jó.
- Jó? Még úgy is, hogy nem voltam ott?
- Igen! *nyújtottam a nyelvem.*
- Na szép én meg itt adom a fejem, hogy unatkoztam.
- Héé! *ütöttem meg.* - Kell egy kis különlét is nem?
- De, persze! És kaptál jegyet?
- Nem! De képzeld Taemin megírta a ZH-it. 5-ig fent voltak Seoval. . szóval ahhoz képest te semmi vagy. *kuncogtam kicsit.* - És jól sikerült neki! *mosolyogtam.*
- Oh az jó. De minek örülsz ennyire ennek?
- Mert képzeld Seo azt mondta neki, hogy ha jól sikerülnek a ZH-i akkor lefekszik vele.
- Mi? *ült fel.*
- Jaj most mit vagy úgy oda? Én ennek örülök mert végre jobb a kapcsolatuk!
- Én is örülök ennek, hogy jobb a kapcsolatuk, de ez meglepett!
- Téged mi nem lep meg? *kuncogtam.*
- Az, hogy az enyém vagy! *ölelt át és belehajolt a nyakamba.*
- Az miért is nem lep meg?
- Mert tudtam, hogy nem fogsz tudni nekem ellenállni!
- Jaa. . hát így már más a helyzet. *toltam el magamtól és felálltam.*
- Naa! Csak vicc volt!
- Nem akarom, hogy olyan legyél mint régen!
- Nem leszek olyan csak vicceltem! Nagyon örülök, hogy velem vagy!
- Gyere inkább! Hoztam neked kaját! *mentem ki és ő követett.*
- Milyen kaját? *ült le.*
- Finomat. *tettem elé amit vettem.*
- Ez tényleg finom! *mosolygott.* - De gyere te is egyél! *húzott az ölébe.*
- Jonghyun!
- Ne hisztizz! *tömött meg kajával.*
- Héé!
- Jó étvágyat! *kuncogott és ő is evett.*
Mikor végeztünk az evéssel leültünk a nappaliba.
- És mit csináltál itthon?
- Hát tv-ztem meg néztem magam elé. Nagyon unalmas volt nélküled. Persze ha itthon lettél volna mást is csinálhattunk volna. *csúszott közelebb.*
- De én nem lógok feleslegesen! *nyújtottam a nyelvem.*
- Mert te jó kislány vagy.
- Az túlzás, de ja. *kuncogtam.*
- Persze elfelejtettem, te nem vagy jó kislány. *simogatta az oldalamat és sejtelmesen mosolygott.*
- Nem hát! *kuncogtam.* - Na de neki állok a házinak!
- Ne máár! *húzta a száját.*
- Jonghyun!
- Egész nap nem voltál velem!
- Miért nem jöttél?
- Miért nem maradtál itthon?
- Most mi a bajod?
- Semmi! Csak hiányoztál de te meg leszartál. .
- Nekem is hiányoztál! Nem szartalak le mert vettem neked kaját is! Vagy ez semmi? És ha leszarnálak igazán nem engedtem volna meg, hogy itthon pihenj! Hanem akkor hullaként elcipeltelek volna a suliba!
- Jaaaj. .
- Most mi a bajod? Nagyon nem értelek. . *ráztam a fejem és nem tudom miért elkezdtem bőgni.*
- Naaa! Eun! Mi a baj? *simogatott Jonghyun és magához húzott.*
- Nem tudom, megint veszekszünk. . *hüppögtem.*
- Bocsi! *simogatott.*
De csak sírtam és magamat sem értettem. Mikor végre abbahagytam felnéztem Jonghyunra aki elég aggódó fejet vágott.
- Ne haragudj rám! *puszilt meg.*
- Nem haragszom, nem tudom mi van velem.
- Csináld csak nyugodtan a házit! Segítek benne jó?
- Okés! *bólintottam.* - De előbb elmegyek wc-re.
- Rendben! *mosolygott és elmentem. Rájöttem mi volt az oka a síró görcsömnek és a hirtelen hangulat változásomnak. Utálom, de visszamentem.*
- Meg van miért voltam ilyen és leszek is!
- Na miért?
- Piros napok jönnek.
- Jaj szegény! *ölelt át.*
- Utálom!
- Elhiszem!
- És te is utálni fogod, mert ilyenkor nem feküdhetünk le egymással.
- Tudom. . *sóhajtott.*
- És hisztis leszek!
- De azért ne annyira jó?
- Jó! *bújtam hozzá.*
- Na gyere! Megcsináljuk a házidat! *simogatta a hátam majd leültünk a kanapéra és elkezdtük csinálni.*
Mikor végeztünk elmentem fürdeni. Sokáig fürödtem és már most nem volt kedvem semmihez sem. Mikor végeztem kimentem és le is feküdtem. Mikor Jonghyun is végzett befeküdt mellém. Olyan édes volt, hogy megértette. Más srác már rögtön hisztizett volna, hogy miért nincs szex meg hasonlók. .
- Nem fáj a hasad? *kérdezte miközben átölelt.*
- Nem! Még nem. *bújtam hozzá.*
- Akkor jó. *simogatta a hátam.*
- Bocsi előre is ha az agyadra megyek. .
- Jaj ugyan! Olyan kis butus vagy!
- De na! Szokásom.
- De nem fogsz az agyamra menni!
- Jó-jóó! *pusziltam meg.*
- Ne rendeljünk sütit vagy valamit?
- Éhes vagy?
- Igen! Kicsit!
- Egy süti az jó lenne.
- Akkor menjünk el egy éjjel-nappali cukrászdába!
- Juuj jóó! *pattantam fel azonnal.*
- De előtte fel kéne öltöznöd nem?
- Igaz! Meg neked is! *csókoltam meg.*
- Na ez az első csókom ma! Ma még nem is kaptam mikor hazajöttél.
- Igaz! Akkor majd kapsz sokat.
- Sütit szájjal?
- Igen! *kuncogtam. Jobb kedvre derített.*
- Az finom lesz! Na menjünk! *kezdtünk el öltözni.*
Mikor készen voltunk elindultunk kézen fogva. Már sötétedett.
- Hideg van kicsit! *rázott ki a hideg és épp akkor mentünk el a bolt előtt ahol lefoglaltam egy dinós pulcsit. Csak mosolyogtam egy kicsit.*
- Várj! *vette le a kabátját és nekem adta.*
- Juuuj, 3x nagyobb rám! *kuncogtam és kinyújtottam a kezem.*
- Édes vagy! *kuncogott rajtam és megfogta a kezem.*
- Te is! *ugráltam.*
- Na mi az? Már túl sok energiád van?
- Veszem észre. *kuncogott ő is.*
- Milyen szép! Nézd! Feljött az első csillag! *mutattam neki és ő is felnézett.*
- Az lesz a mi csillagunk! *karolta át a derekam.*
- Tényleg? *néztem rá.*
- Igen!
- Juj de jó. *jöttem lázba mint egy kislány és megcsókoltam. Sokáig csókoltuk egymást, amíg csak volt levegőnk.*
- Szeretlek! *húzott magához.*
- Én is téged! *bújtam hozzá és megint megcsókoltuk egymást.*
- Tudom kicsim! *mosolygott és megborzolta a hajam.* - Na gyere menjünk! *fogta megint meg a kezem és tovább mentünk.*
Aztán elértünk egy cukrászdához ami gyönyörűen volt kivilágítva és bementünk. Nagyon tetszett a hely, majd leültünk és rendeltünk. Minden habos sütit amit ismertem és szerettem az étlapról azt megrendeltem. De Jonghyun se zavartatta magát. Mikor kihozták a rendelést elkezdtünk enni.
- Eunnie. .
- Hm?
- Megetethetlek?
- Igen! *bólintottam és közelebb hajolt majd a számba nyomott egy kis darab sütit.* - hm ez finyom. *motyogtam teli szájjal.*
- Kicsit habos vagy! *nyalta le a számról a habot.*
- Jonghyun! Nyilvános helyen vagyunk!
- És?
- Na jó.
- Te mondtad, hogy kapok! Ez felért egy csókkal!
- Ja, jó. Akkor eggyel kevesebbet kapsz.
- Na azt nem mondtam!
- Haha. *kuncogtam.*
Majd ettünk még és kapott csókot is a nagy feje majd haza indultunk.
- Menjünk egy hosszabb úton? Szeretnél sétálni?
- Igen! *bólogattam.*
- Okés! *mosolygott és megfogta a kezem majd elindultunk.*
Nagyon szép volt ez az út, minden ki volt világítva!
- Ez olyan szép! *ámuldoztam.*
- Tetszik? *mosolygott.*
- Igen! *mosolyogtam.*
- Rendben! *megálltunk és csak néztük a tájat.*
- Szép nem? *nézett egy irányba.*
- Nagyon szép! *mosolyogtam.* - De tudod mi a legszebb?
- Na?
- Hogy veled vagyok itt! *bújtam a kezei közé.*
- Édes vagy! *puszilta meg a hajamat.*
- Köszi!
- De én is örülök neki, hogy veled vagyok itt!
- Ezt örömmel hallom! *pusziltam meg az állát.*
- Olyan édes vagy! *simogatta a karom.*
- Köszönöm! *mosolyogtam.* - Na menjünk haza! Kicsit fázok!
- Rendben! *puszilt meg és elindultunk.*
Jól ránk sötétedett és mikor hazaértünk lezuhanyoztunk még egyszer és elfeküdtünk.
- Mire hazaértünk megint éhes lettem. *kuncogtam.*
- Jaj na ne!
- Nem is! Csak vicceltem! *kuncogtam.*
- De csinálok neked valamit ha akarod!
- Neem! Aludjunk inkább mert holnap már nem maradhatsz itthon! *pusziltam meg.*
- Jó! Nagyon szép álmokat Eunnie! *csókolt meg.*
- Neked is! *viszonoztam a csókját majd hozzá bújtam és lassan elaludtunk.*
Reggel kómás fejjel még azt sem tudtam mi van, ki keltem az ágyból és kimentem. Gyanúsan sötét volt és mikor megnéztem az órát akkor jöttem rá, hogy még csak 2 óra van. Visszafeküdtem Jonghyun mellé aki felkelt.
- Mi az kicsim? *nézett körbe.*
- Semmi! Aludj csak! Még sok időnk van!
- Bárcsak máskor is ezt mondanád! Hogy sok időnk van még. *ölelt át.*
- Te basszus. . 2 óra van és ezzel kezdesz? *kuncogtam kicsit rajta, de egyikünk sem vette komolyan.*
- Igen! *puszilta meg a nyakam és mind a ketten visszaájultunk.*
Most már tényleg reggel kicsit kipihentebben keltünk, de sokáig lustiztunk.
- Jó reggelt! *köszönt.*
- Neked is! *bújtam hozzá.*
- Hogy aludtál?
- Jól! Melletted mindig jól!
- Édes! *húzott magához.*
- És te?
- Én is jól! Egész éjjel a fenekedet fogtam! *kuncogott.*
- Nem igaz! Én felkeltem és nem éreztem! *kuncogtam rajta.*
- Akkor azt csak álmodtam! *gondolkozott el.*
- Hát lehet! Te perverz! *csókolt meg és magára rántott.* - Ah! Te bolond! *nevettem.*
- Nem is! Nem tudom miért mondod ezt! *kuncogott és a fenekemet fogta.*
- Most teljesíted az álmodat?
- Ahaaaam! *vigyorgott.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése