- Eun itt van? *kérdezte.*
- Nem, miért? *kérdeztem vissza.*
- Csak, mert Jonghyun sincs itt.
- Oh, ez fura. *néztem magam elé.*
- Biztos túl jól alakult az este. *kuncogott Taemin.*
- Ne legyél perverz! *csókoltam meg.*
- Majd mi is követjük a példájukat. *mosolygott sejtelmesen.*
- Azt ki kell érdemelned a ZH-iddal. *mosolyogtam vissza rá.*
- Hé, Taemin! *szólította meg őt valaki, így hátranézett.* - Igen? *de hamar vissza is fordult hozzám, mert látta, hogy Bom Soo volt az.*
- Rám nézz, ha hozzád beszélek! *lépett oda mellénk és megfordította.*
- Mit akarsz?! *förmedt rá.*
- Taemin, menjünk! *fogtam meg a kezét.*
- Ne rohanj, édes! *vigyorgott rám Soo én pedig fintorogtam.*
- Pofáznád végre? *idegeskedett Taemin.*
- Örülnék, ha végre leszállnál Seoról. *vette most már komolyan a dolgot.* - Taemin, én nem mondom el még egyszer... valakinek baja fog esni. Még szerencse, hogy Bin ki nem állhatja Jonghyunt. Te pedig jobban tennél, ha hinnél az smseknek. *fordult felém.*
- Te küldted azokat?! *ragadta meg a ruhájánál Taemin, Soot.*
- Természetesen nem. *rántotta el magát.* - Seo, ha megtudom, hogy lefekszel ezzel a barommal én...
- Akkor mi lesz?! *álltam neki.* - Képzeld már lefeküdtünk! *hazudtam idegességemben. Taemin, pedig vigyorgott.*
- Hülye szajha! *rángatott.*
- Takarodj már! *lökte meg Taemin, majd otthagytuk.*
- Ez az idióta soha nem fog békén hagyni? *sóhajtottam.*
- Majd átrendezem újra az arcát. *indultunk az aula felé.* - Miért mondtad neki azt...?
- Ja, csak azért, hogy egye meg az irigység. *kuncogtam.*
- Egy pillanatra átfutott az agyamon. *vigyorgott.*
- Azt vettem észre. *kuncogtam, majd megpillantottuk Banget és odamentünk hozzá.*
- Sziasztok! *köszönt nekünk.*
- Szia! *köszöntünk vissza neki.*
- Jonghyun? *kérdezte Taemin.*
- Otthon van, alszik!
- Na mi az? Kifárasztottad? *kuncogott.*
- Az. Nem is volt semmi. . csak majdnem aztán anyuék pont jókor jöttek. . minek nyitottam én ki az ajtót. .
- Te olyan vagy mint Jonghyun. . ő is csak mondja-mondja de felét nem értem. *nézett furán Taemin.*
- Mindeegy! De ti miért vagytok ilyen fizikai hullák?
- ZH-t írtunk. . vagyis írtam, de Seo mellettem ült végig. *karolta át a derekamat.* - 5-ig fent voltunk.
- Azta. . hát az nem semmi. Akkor ehhez képest Jonghyun semmi. . na mindjárt hívom, hogy tolja be a képét!
- Amúgy hol voltál 1. óráról?
- Elaludtunk! Csak Jonghyun annyira hulla, hogy egy csókba beleakart halni, amit ő kezdeményezett. *kuncogott.*
- Haa. . akkor tényleg hulla lehet. *nézett nagyot Taemin.*
- Aham. És veletek mi van? Ugye már minden rendben? *vigyorgott.*
- Igen, mondhatjuk! *mosolyogtam.* - Taemin megcsinálta nekem az álom randimat. . tudod amit még egészen kicsi koromba írtam!
- Komolyan? Ez olyan édes tőled Taemin. *mosolygott Bang.*
- Megtaláltam és pont jó alkalom volt rá. *mosolygott Taemin.*
- Oh, basszus. *eszméltem fel.*
- Na, mi a baj? *kérdezte Bang.*
- Az eredményeid! *fordultam Taeminhez.*
- Tényleg! *eszmélt fel és elengedett.*
- Menj, gyorsan míg meg nem gondolja magát a tanárod!
- Oké. *majd sietni kezdett megkeresni.*
- Hm? *nézett érthetetlenül Bang.*
- Ebben a szünetben tudja meg a ZH eredményeit.
- Oh és ennyire izgatott? *kuncogott.*
- Részben. *nevettem el magam.*
- Részben? *kérdezte vissza.* - Miért?
- Ez titok. *kuncogtam.*
- Na, mondjad már! *lökött meg.*
- De olyan zavarba ejtő!
- Minden zavarba ejtő dolgot megbeszéltünk eddig. Naaaa... *kíváncsiskodott.*
- Megígértem Taeminnek, hogy ha jól sikerül neki, akkor tovább lépünk a kapcsolatunkban.
- Vagyis? *vigyorgott.*
- Lefekszünk.
- És ezt akartad előlem titkolni? *pattant fel.*
- Neeeeemmm! *vágtam rá mosolyogva. Majd hirtelen Taemin jött le a lépcsőn. Még le se ért, de már faggattam.* - Na? Mi volt? Mit mondott? - Nyugi már! *nevetett Bang.* - Hagy kapjon levegőt... vagy ennyire szeretnéd, hogy sikerüljön neki? *célozgatott a szexre.*
- Hülye! *löktem meg.*
- Hát... *vett nagy levegőt és leült a padra.*
- Mondjad már! *lökte meg Bang.*
- És még én vagyok a türelmetlen? *kuncogtam.* - Taemin, mondjad már!
- És megszólalt maga a türelmetlenség. *kuncogott Bang.*
- Sikerült. *vigyorgott ránk.*
- Nyaahh, tudtam! *öleltem meg.*
- Gratulálok! *mosolygott Bang. De az öröm nem tartott sokáig, mivel mennünk kellett vissza az órára. Filozófiánk volt, a tanár elég dühösen jött be.*
- Bang Eun Hee! Olvassa a fel hangosan a 98. oldalt.
- Rendben. *bólogatott Bang, majd olvasta.*
- Maga süket? *akadt ki a tanár.* - 102. oldal!
- Elnézést, de 98-at mondott. *szóltam közbe.*
- Mit felesel? 102. oldalt mondtam! *förmedt rám. Ennek meg mi baja?*
- 98-at mondott! *ragaszkodtam tovább.*
- Seo, hagyd! *szólt rám Bang.*
- De 98-at mondott!
- Seo!
- Jól van. *sóhajtottam, majd Bang olvasta a 102. oldalt.*
- A harmadik bekezdést! *szólt rá megint a tanár.* - Nem igaz, mintha az óvodában lennék...
Mi a franc baja van már? Bang már eléggé ideges volt, mert gyűrte a könyv papírját. Viszont szó nélkül elkezdte olvasni.
- Hangosabban! *mondta.* - Ha arra van eszük, hogy pletykákat terjesszenek rólam az iskolában, akkor minden bizonnyal tudják a gondolatmenetemet is, mert én csak egy seggfej vagyok!
Mind a ketten tátott szájjal bámultunk. Ez meg miről beszél?
- Elnézést, tanárnő... de nem igazán értjük, hogy miről beszél. *szólalt meg Bang.*
- Na, persze... ilyenkor jön egyből a tagadás. Takarodjanak ki az órámról! *mutatott az ajtó felé.*
- De... *kezdtem el.*
- Kifelé! *ordította teli torokból, mi pedig kimentünk.*
- Mi van? *kérdeztem magunktól.*
- Komolyan... ez most mi volt? *kérdezte Bang.*
- Nem tudom... de, mindenesetre durva volt.
- Milyen pletykákról beszélt?
- Soo... *eszméltem fel.*
- Hm?
- Soo és Bin tönkre akarja tenni az életünket!
- Tessék?
- Reggel megállította Taemint, Soo... és elkezdte magyarázni, hogy valakinek baja fog esni... Meg felhozta Bint, hogy mennyire utálja Jonghyunt. Az smseket is mondta... nem tudom már, nem emlékszek annyira... voltaképp nem is törődtem vele.
- Azt mondod, hogy ez miattuk van?
- Valószínűleg... nyomorékok, komolyan! Tuti, most már felrúgom mind a kettőt... elegem van belőlük!
- Először azt kellene kiderítenünk, hogy mit terjesztenek és hogyan. *kezdett el gondolkodni Bang.*
- Hát tőlük biztos nem fogjuk megtudni... *sóhajtottam.*
- És, ha jóba lennénk velük? Persze, csak látszatként...
- Áh, kizárt! Taemin és Jonghyun nem engedné!
- Igen, ez igaz. *sóhajtott.*
- Egyenlőre ne beszéljünk nekik még erről... nem kéne őket belekeverni.
- Van elég bajuk így is.
- Pontosan!
- Mi legyen?
- Hát... ha kettesben leszünk, akkor megbeszéljük.
- Jól van, de most Taeminnek egy szót se!
- Oké, rendben. Bint nagyon megverem! *idegeskedett. Szegényen csattant jóformán most ez az egész incidens.*
- Nyugi szívem! Úgy is megfogják kapni a magukét. *majd töprengtünk még egy kicsit, hogy mi legyen. Ahogy kicsengettek, lementünk az aulába. Taemin már ott ült vigyorogva.*
- Te minek örülsz? *kérdezte kuncogva Bang.* - Azon, hogy mind a két kezedet tudod használni. *nyújtotta a nyelvét.*
- Neeeem, te zavarban vagy! *löktem meg a fejét, majd az ölébe húzott.*
- Nem vagyok zavarban! *védte magát.*
- De igen! *helyeselt nekem Bang.*
- Hagyjatok! *harapta meg a nyakamat.*
- Áú, te hülye! Ez fáj!
- Nyem baj! *harapta tovább.*
- Tényleg zavarban van. *kuncogott Bang.*
- Mindig ezt csinálja, ha zavarba hozzák. *nevettem.* - Tényleg, terveztetek valamit a szünetre? Taemin, elég lesz már... kiszívod lassan a nyakam!
- Nem, még nem terveztünk semmit... nem tudom, hogy mi lesz még addig.
- Ez egyértelmű! *nevetett fel Taemin.*
- Na, mi? *kérdeztük egyszerre.*
- Amit megbeszéltünk.
- Felvilágosítanál? *kérdeztem zavartan.*
- Persze, a kisbaba úgy születik, hogy...
- Nem úgy te hülye! *csíptem meg, Bang pedig kuncogott.*
- Áú! Szóval, hogy pezsgő fürdőzünk.
- Pfff... biztos nem fogok veletek egy helyre menni! *húztam az agyát.*
- Kénytelen leszel, vagy elrabollak! Jonghyun pedig szépen magával rángatja Eunt. Vagy Eun fog rajta mást rángatni... *nevetett fel.*
- Taemin! *szóltam rá.*
- Aha, csak nehogy az legyen, hogyha lefekszel Seoval... Te elélvezel tizennégyszer, ő pedig nagy nehezen egyszer. *kuncogott Bang.*
- Hé, ilyen nem lesz! *védte magát Taemin.*
- Azt majd meglátjuk. *kuncogtam én is.*
- Gonoszak vagytok! *durcizott be.*
- Csak Bang a gonosz, én nem vagyok az! Kikérem magamnak!
- Persze, mindig én! *hüledezett Bang. Ezután a nap viszonylag elég jól telt. Nem szerettem volna, ha egyedül megy haza, így megkértem, hogy jöjjön velünk.*
- Mit eszünk ma? *kérdezte útközben Taemin.*
- Semmit, majd amit találsz! *nevettem.*
- Ez most komoly?
- Jaaaa, szerinted viccelek?
- Annyira rossz, hogy itt vagyok a nyakatokon. *szólt közbe Bang.*
- Nem vagy a nyakunkon! *karoltam belé.* - Taemin van a nyakunkon!
- Hééé! *húzott el tőle.* - Egy senki sincs a másik nyakán, kettő Seo az enyém!
- Neeem, Seo az enyém! *húzott vissza Bang.*
- Seo, magáé! *nevettem.*
- Oh, megállunk a boltnál? *kérdezte hirtelen.* - Venni szeretnék valamit Jonghyunnak. Ha már nem volt képes eljönni az iskolába.
- Meg se érdemli. *kuncogtam.*
- De, igen! *mosolygott.* - Pár perc lesz az egész!
- Oké. *mosolyogtam rá, majd be is viharzott.*
- Tuti epres óvszert vesz. *nevetett Taemin.*
- Téged szívem a perverség éltet? *húztam magamhoz ő pedig csak mosolygott.*- Dehogy! *csókolt meg a lehető legszenvedélyesebben.* - Életemben nem örültem még ennyi ZH-nak.
- Jobban mondva annak, hogy lefekszek veled. *néztem furcsán.*
- Igen, annak is. *puszilt meg.* - De részben másnak.
- Hm? Minek?
- Annak, hogy veled maradok és nem kell másik suliba mennem. Így mindig tudok rád vigyázni! Nem engedem, hogy Soo a közeledbe menjen!
- Édes vagy. *karoltam át a nyakát.* - Nem fogjuk a mosógépen csinálni! *nevettem el magam és ő is.*
- Pedig pont ott terveztem. *nevetett még mindig.*
- Taemin...
- Hm?
- Ha nem leszek jó az ágyban, akkor is szeretni fogsz?
- Seo! Hogy kérdezhetsz ilyet? Tutira biztos, hogy nagyon jó leszel az ágyban és én mindenhogyan szeretlek téged!
- Akkor megnyugodtam. *mosolyogtam rá és elengedtem. Közben pedig Bang is visszajött.*
- Na, meg van az óvszer? *kérdezte Taemin.*
- Persze! Vettem egy kartonnal. *nevetett Bang, majd tovább mentünk.*
- Remélem azért mind lyukas. *kuncogtam.*
- Neeeeemm! Nem kellenek Jonghyun gyerekek! Isten ments! *folytatta Taemin.*
- Miért is? *kérdezte Bang.*
- Csak nézd meg Jonghyunt egy nagyra nőtt gyerek... milyen lenne kicsibe?
- Cuki. *mosolygott.* - Amúgy meg pont te beszélsz? A gyerekesség királya!
- Seo, szólj rá! *durcizott már megint.*
- Bocsi, cica... de Bangnek adok igazat! *simogattam a hátát.*
- Egy-null ide! *nyújtotta a nyelvét Bang.*
- Most az egyszer! Holnap nálam lesz! *nyújtotta Taemin is a nyelvét.*
- Ahh, mint a gyerekek! *fogtam a fejem, de azért jót mosolyogtam rajtuk.*
- Innen már egyedül is hazatalálok. *állt meg Bang.*
- De...
- Seo, már csak egy utca van, nem lesz baj! *mosolygott.*
- Bang, tudod! *céloztam neki a mai napra.*
- Nyugi van! *mosolygott még mindig.*
- Nem lesz baja. *szólt közbe Taemin.* - Egy utcába nem fog belehalni...
- Jól van... *sóhajtottam.* - Azért vigyázz magadra!
- Vigyázni fogok! *ölelt meg, majd elengedett.* - Sziasztok!
- Szia! *köszöntünk el tőle, majd mentünk tovább.*
- Mi volt ez az egész? Olyan voltál, mintha a halálba sétálna... *furcsán nézett rám Taemin. Talán sejt valamit?*
- Ja, csak nem szeretem, ha egyedül mászkál.
- Igaz, én se szeretném, ha egyedül sétálgatnál. *gondolkozott el.*
- De te itt vagy nekem, szóval nem fogok! *karoltam belé.* - Ma nem szexelünk!
- Miért nem? *nyafogott.*
- Mert nem aludtunk este semmit. *kuncogtam.*
- Pont azért lesz jó utána az alvás. *nevetett.*
- Jó, még meglátom. *löktem meg és előre mentem.*
- Hé, várj meg! *futott utánam és felkapott.*
- Tegyél le, te hülye!
- Nem!
- De! Mindenki minket néz!
- Nem baj. *nyújtotta a nyelvét, így megcsókoltam.* - Helyesbítek! Ha belepusztulok, akkor is lefekszek veled!
- Annyira hülye vagy! *karoltam át a nyakát.*
- Akárcsak te! *nem sokára pedig felértünk a lakásba. Ott megálltunk és kinyitottam az ajtót.*
- Végre! Itthon! *ugrottam a kanapéra, ő pedig rám mászott.* - Agyonnyomsz!
- De olyan kényelmes. *karolt át.*
- Persze, a nagy fejed összenyomja a melleimet. *kuncogtam.*
- Puhák és feszesek, szóval pont jó.
- Kösz, nem kértem a melleim elemzését. *piszkáltam a haját.*
- Ez olyan jól esik, mindjárt elalszok. *dünnyögte.*
- Akkor aludjunk egy kicsit. *nyüszögtem, mert közben simogatott.*
- Nem hiszem, hogy a tested ezt akarja. *kuncogott.*
- Persze, mert az minden napos dolog, hogy a combom közét simogatod... legalább vártad volna meg az ágyat. *kuncogtam.*
- Hát nem?
- Nem!
- Szeretlek! *csókolt meg, majd felállt és egyenesen rám nézett. Elég komolynak tűnt. Így felálltam én is.* - Biztos, hogy akarod? - Teljes mértékben biztos vagyok benne! *öleltem át.*
- Boldoggá teszel! *ölelt meg és mosolygott.*
- Ahogy te is engem! *mosolyogtam vissza rá.*
- Akkor... új fejezet nyílik az életünkben, igaz?
- De még mennyire! Ennél szebben nem is kérdezhetted volna...
- Seo...
- Hm?
- Szeretsz?
- Igen, szeretlek!
- És meddig?
- Míg együtt leszünk!
- És utána?
- Tessék?
- Utána szeretni fogsz?
- Igen...
- Mert? Ha szakítunk, akkor...
- Taemin! *szóltam közbe.* - Ne beszélj ilyenekről! Inkább térjünk rá! *csókoltam meg, hogy még véletlenül se gondolja meg magát.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése