- Álljatok már le! *emelte fel a hangját Taemin.* - Ez az egész most a mi hibánk... ha nem megyünk el, akkor most nem lenne ez!
- Na, ez az! *förmedt fel Jonghyun.* - Mi a faszért kellett elmennetek?!
- Pont ezért! *vágta vissza Seo.* - Tudod Minnievel mindig is rosszul éreztük magunkat, mert azt hittem, hogy a ti kapcsolatotok tökéletes... és szerettünk volna kovácsolni rajta... De ez most ne érdekeljen titeket! Majd, ha lenyugszotok, akkor elmondjuk.
- Leszarok mindent. *ment be a szobába Jonghyun, Taemin pedig utána ment. Mi pedig bementünk Seo szobájába. Lefeküdtem az ágyára és ott sírtam, ő pedig simogatta a hátam.*
- Szívem...
- Akkora hülye vagyok Seo! *markoltam a párnát.*
- Nem vagy hülye... Jonghyun a hülye!
- Nem, mert én vagyok az.
- Te nem tehetsz semmiről! Jonghyun volt ilyen idióta, hogy így bánjon veled... meg sem érdemli, hogy foglalkozz vele!
- De akkora egy szemét! Most tényleg úgy érzem, hogy legszívesebben felrúgnám. Hiába adja itt nekem a szép szavakat, hogy megváltozik... A francokat változik meg.. Soo képesebb volt emberibb lenni velem, mint ő! És egy ilyennel akarom megosztani az életemet?!
- Jonghyunnak nem így kellene felfognia a dolgokat... tudnia kellene, hogy mit hogyan kell csinálnia veled szemben. Nem elég az, hogy a pasidnak kell lennie... a lelki társadnak, a legjobb barátodnak! Ahogy ezt a napot most Taeminnel töltöttem nagyon sok mindenre ráébresztett és megtanított.
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, hogyha most nem beszélem meg Taeminnel a dolgokat, akkor szakítunk.
- Hogy micsoda? *ültem fel és letörölte a könnyeimet.*
- Most nem ez a lényeg Bang. Majd, ha jól alakul a kapcsolatod Jonghyunnal, akkor elmesélem!
- Akkor soha nem fogod elmesélni. *húztam a szám.*
- Egy valamit ígérj meg!
- Hm?
- Ha ez a köcsög képes volt megbántani... ne, hogy te kérj tőle bocsánatot! Érte vagyok?
- Persze! *bólogattam.* - Nem fogok!
- Jól van. *ölelt meg.*
- Szükséged van valamire?
- Üm... nem tudom.
- Csinálok neked egy teát, rendben?
- Igen. *bólogattam* - De ugye utána itt maradsz velem?
- Persze. *mosolyogott, majd kiment. Majd kis idő múlva visszajött.* - Itt is vagyok! *adta nekem oda.* - Vigyázz meleg!
- Oh! *vettem el.* - Köszönöm!
- Ugyan, ez nem tesz semmit. *mosolygott rám.*
- Bocsi, hogy most miattunk nem lehettek együtt Taeminnel. *szürcsöltem.*
- Ugyan! Lehet most ez kell nekünk egy kicsit! Nem tudom.
- Mesélj kérlek!
- Neeem! Nem akarlak elszomorítani!
- Hát jó. . *sóhajtottam és ittam.* - Mennyi az idő? *néztem meg a telefonom, de el is dobtam.*
- Héé! Miért dobálod?
- Semmi. .csak a háttérkép. *motyogtam.*
- Jaj te!
- És mi van ha nem kér bocsánatot? Én tényleg úgy érzem, hogy szeretem és ebből még lehet valami. . *hajtottam le a fejem és néztem a teám.*
- Elhiszem, hogy így érzel! És ha nem kér bocsánatot akkor megverem!
- Nem! Nem akarom, hogy kényszerből legyen velem! Én csak. . csak csalódtam benne. Mert ha érek neki annyit akkor türelmesen vár vagy máshogy hív el. . de nagyon bunkó volt. Mintha nem is érdekelné, hogy ti hol vagytok, de engem nagyon érdekelt!
- Tényleg bunkó volt tőle ez. De ha szeret akkor bocsánatot fog kérni, de tudod milyen. . mint te! *lökte meg a vállam és kicsit kuncogott.* - Nem törik meg és azért se fogja beadni a derekát!
- De ne utánozzon és ne legyen olyan mint én! *kuncogtam kicsit én is.*
- Pedig ez a helyzet!
- Utálom! *szürcsöltem.*
- Az előbb még nem ezt mondtad! *kuncogott Seo.*
- Nyaah, de. . *kuncogtam.*
- Értem én! *mosolygott.*
- Akkor jó! *mosolyogtam majd megittam a teám és még beszéltünk.*
- Nem alszol nálunk? *tette fel a kérdést.*
- Áh. .csak zavarnék!
- Dehogy zavarsz! *ilyenkor belépett Taemin.* - Igaz, hogy nem zavarna Eun ha ott aludna nálunk?!
- Persze, hogy nem! *mosolygott.* - És ez a barom meg is érdemli!
- Biztos?
- Tuti!
- De akkor neked Jonghyun szobájába kell aludnod! *jegyezte meg Taemin.*
- Nem lesz ilyen családi este? Tudod. . Eun a kislányunk és ő alszik köztünk! *kuncogott Taemin.*
- Engem te ne ölelgess álmodba mert kitudja mit csinálsz! *kuncogtam.*
- Na jóó. . vállalom! Jonghyun szobájába alszok! De ne halljak rossz hangokat! *kuncogott.*
- Te hülye! *ütötte meg Seo majd összepakoltam pár cuccot.*
- Most hova is mész? *kérdezte Jonghyun.*
- Seoékhoz! Ma ott alszok. . *motyogtam.*
- Értem. *mondta majd kimentem Seoékhoz és elindultunk.*
Mikor megérkeztünk hozzájuk elmentem fürdeni és utána már meg volt nekem ágyazva.
- Köszönöm. *mondtam.*
- Nincs mit. *mosolyogtak majd Seo elment fürdeni.*
- Be ne kapj. *kuncogott Taemin mikor ásítottam.*
- Bocsi. . lehet kifárasztott ez a sok sírás.
- Nem éri meg! Ez egy hülye! Még maga se tudja, hogy fiú-e vagy lány! *kuncogott.*
- Taemin! Ne mondj ilyet róla!
- Tényleg szereted igaz?
- Azt hiszem. *pirultam el egy kicsit.*
- Hm. . hát ha elszalaszt akkor hülye lesz!
- Mindegy! *vontam meg a vállam.* - Nem ez az első ilyen esetem. . De szerinted bocsánatot fog kérni?
- Nem tudom pontosan én se!
- Értem. *sóhajtottam.* - Na mindegy! Bemegyek! Szia! Jó éjt!
- Neked is! *mosolygott majd bementem.*
Elfeküdtem és nem sokkal később Seo is megjelent.
- Szia! *feküdt be mellém.*
- Szia! *motyogtam.*
- Na mi az?
- Álmos vagyok!
- Akkor aludjunk!
- Jó, nem kell kétszer mondani! *kuncogtam.*
- Azt gondoltam. *kuncogott ő is.* - Álomszuszék!
- Szeretek aludni mert utána pörgök és az is jó.
- Hát persze! Na aludj! Jó éjt! *mosolygott.*
- Neked is! *mosolyogtam vissza és szépen lassan elaludtam.*
Álmodtam is. .
- Eunnie! Puszi! *csücsörített Jonghyun.*
- Te gyerek! *kuncogtam és megcsókoltam.*
- Nem tehetek róla! *mosolygott.*
- Hát persze! *mosolyogtam én is.*
- Szeretlek! *ölelt át.*
- Én is! *bújtam hozzá.*
- Tudom! Bocsánat a múltkoriért! Tényleg hülye voltam! *ringatóztunk.*
- Semmi baj! Ezt már megbeszéltük! *pusziltam meg.*
- Igen tudom! De akkor is!
- Jóó!
Majd beugrott az a videó amikor nyal. Megint éreztem, de ez más volt! Az a videó volt, de még se! Az érzelmek mások voltak. Majd mikor vége lett felijedtem.
- Vége -
Körbe néztem és Seo aludt de már hajnal volt. Csak ültem az ágyon és az álmomon gondolkoztam. Vajon mi volt ez az egész? Mi volt ez a végén? Haragudtam rá, de még is mellette akartam lenni és hiányzott. Kimentem inkább a konyhába és csináltam magamnak kávét. Bár fura volt és szokatlan ez a konyha. Minden tele volt Taemin és Jonghyun baromságaival. Mikor megcsináltam leültem és inni kezdtem. Nem akartam senkit se felkelteni ezért nagyon csendbe csináltam mindent. Mikor megittam a kávémat felöltöztem mert már nem tudtam mit csináljak és aztán lefeküdtem a kanapéra ahol sikeresen elaludtam.
- Bang! *rázott valaki.*
- Hm? *motyogtam.*
- Fel kéne kelni! *mosolygott Seo mikor kinyitottam a szemem.*
- Jó.
- Még is mióta vagy itt kint és miért vagy felöltözve? *nézett rajtam végig furán.*
- Öhm. . azt én se tudom. Felöltöztem mert már nem volt mit csinálnom!
- Mikor keltél?
- 4-5 fele!
- Te jó ég.. minek?
- Felijedtem!
- Rosszat álmodtál?
- Nem tudom. . fura volt. *estem le a kanapéról.*
- Jaj te. *kuncogott és felsegített.* - Na mesélj! *ült le mellém.*
- Jonghyun volt benne. . puszit kért, és aztán meg elkezdtünk dumálni arról, hogy már megbeszéltük ezt az egészet meg stbstb és egyszer csak az a videó indult be. . tudod . . de valahogy más volt. . az érzelmek! Szóvak furcsa! *sóhajtottam.*
- Értem! És ezért ijedtél fel?
- Igen! Nem tudom mire vélni ezt az álmot.
- Hát nem tudom. . majd tuti kiderül! Lehet így fog történni!
- Nem! Nem akarok vele lefeküdni!
- Jaj nem szó szerint. . *lökte meg a fejem.*
- Hát. . cuki lenne ha így lenne. *dőltem hátra.*
- Hehe. *mosolygott és ivott a kávéjából.*
- De minek keltettél fel ha te is csak kávézol?
- Mert tudtam, hogy neked fél óra mire felkelsz. *kuncogott.*
- Az igaz. *kuncogtam én is.*
- Jó reggelt! *jött ki Taemin a szobából.*
- Neked is! *köszöntünk neki.*
- Hogy aludtatok? *kérdezte.*
- Jól. *mosolygott Seo és megcsókolták egymást.*
- És te? *mosolygott rám.*
- Hát..
- Szóval nem. *kuncogott.* - Nekem is fura volt Jonghyun ágyába. . büdös volt. *nevetett.*
- A tied se volt különb szerintem! *kuncogtam.*
- Akkor menj be és szagold meg az övét! *mutatott a szobája ajtajára.*
- Jó! *fogtam magam és bementem majd ráhuppantam az ágyra ami egész kényelmes volt és elkezdtem szagolgatni. Nem is volt büdös, de sikeresen annyira szagolgattam, hogy vissza aludtam. Nyugtató hatása volt az illata rám. De ezt neki nem kell tudnia.*
- Baaaang! *rázott megint valaki.*
- Nee! *húztam magamhoz Jonghyun kispárnáját.*
- Dee! Megint visszaaludtál! *kuncogott Taemin.*
- Nem is büdös az ágyneműje! *motyogtam.*
- Hát persze! Na gyere!
- Jóó! Csak még egy perc. *töröltem le a nyálamat a párnájával.*
- Na ezt értékelni fogja.* kuncogott.*
- Most tuti nem. *húztam a szám és nagy nehezen felálltam.*
- Nem lehet tudni! *mosolygott.*
- Mennünk is kell?
- Igen!
- Jó. *motyogtam és fogtam magam majd elindultunk.* - De most mi lesz? Nem akarlak titeket szétválasztani! Tudjátok mit? Majd én egyedül leszek! *mosolyogtam.*
- Miért?
- Nem akarok nagyon a közelébe menni. . *motyogtam.*
- Értelek!
- De téged se hanyagolunk el! *mondta Seo.*
- Jó, persze! *mosolyogtam.*
Majd beértünk és megláttam Jonghyunt. . jól nézett ki, de én inkább elmentem másik irányba. Csak sétáltam majd felmentem a termünkbe ahol nem minden napi fogadtatás várt.
- Megjött a legrosszabb feleség! *kuncogott mindenki.*
- A férjed? *kérdezte egy csaj.* - Mondtam, hogy nem sokáig lesztek együtt. . nem vagytok egymáshoz valóak! Ő menő és helyes. . te meg. . csak rád kell nézni! Hozzá egy menő lány kell a ki sexy .. és nem te! *nézett végig rajtam.*
Nem mondtam semmit csak leültem. Nagyon bántott ez az egész amit mondtak és legszívesebben bőgtem volna, de már könnyem se volt és tartottam magam.
- Most erős vagy mi? *jött oda Bin.* - Tegnap meg meg kellett védeni téged. . mondom! Szex és már nincs is semmi baj! Minden probléma elszáll! *kuncogott.* - Gondolom élveznéd ha megdugna hisz arra vársz és azért engedted neki akkor, hogy kinyaljon. . és azért nyögtél úgy fölötte ahogy. . Megint átélnéd azt a gyönyört vele. .
- Hagyd békén jó? *lökte el Soo.*
- Jaj, hogy már te vagy a lovagja?
- Nem! Én a barátja vagyok és nem tűröm, hogy így beszélsz vele! Jól vagy?
- Igen! *motyogtam majd becsengettek és Seo is megjelent. Nem akartam neki erről beszélni ezért úgy tettem mintha mi sem történt volna.*
Az óra unalmas volt és nem is tudtam oda figyelni. . azért jó lenne megtudni, hogy most Jonghyun mit érez. .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése