- Szia! *köszöntem vissza.*
- Na mi a helyzet? Azon gondolkoztam, hogy holnap meglátogatnánk Jonghyunt, ha nem lenne nagy gond. *mosolygott rám.*
- Olyan rossz volt otthagyni. *szomorodtam el kicsit.* - Úgy hiányzik. Annyira szeretem őt és nincs annál rosszabb, hogy nem mondhatom magam mellett. Hagytam, hogy egy kicsit kiélje a vágyait, de Seo... én már nem bírom türtőztetni magam! *sóhajtottam.* - És egyáltalán nem gond, ha meglátogatjátok. *mosolyogtam.*
- De most ez normális... ilyen napokon a nők teljesen fel vannak izgulva minden kis apróbb momentumra, nem kell emiatt aggódnod.
- De akkor is! Néha már ott tartok, hogy ott azonnal helyben... Jonghyun pedig beteg! Még csak az kéne, hogy beletörik a szexbe vagy nem tudom...
- Tudom, hogy ez most nehéz, de erősnek kell lenned! Tedd meg miatta vagy nem tudom... ha, nagyon szeretnétek akkor rajta még segíthetsz... azt hiszem.
- Még én magam se tudom, hogy mi lesz... *sóhajtottam.* - Na, de mindegy is... még elgondolkozok ezen.
- És azt is szeretném még mondani, hogy...
- Hogy?
- Sajnálom. *hajtotta le a fejét.* - Nem mondtam igazat, tényleg hánytam... a stressz és az idegesség miatt. Megint zaklatnak és egyre durvább smseket küldenek!
- Még mindig? *kezdtem kicsit aggódni.*
- Igen, de nem kell aggódnod.. majd megoldom valahogyan. *mosolygott rám.*
- Biztos? *kissé bizalmatlanul tekintettem rá.*
- Persze! *bólogatott.* - Tényleg nagyon sajnálom!
- Semmi baj! *öleltem meg.* - De legközelebb szólj, ha baj van!
- Rendben. *viszonozta ölelésem.* - Neked fogok elsőnek!
- Legalább. *nevettem.* - Vagy Taeminnek.
- Persze. *kuncogott* - Na, de visszatérve... mit csináltál te Jonghyunnal? *lökott meg.*
- Jaj, semmit! *takartam az arcom, mert zavarba jöttem.*
- Na, mond már! *bökdösött.* - Mooooond!
- De naaa... mit mondjak? *vigyorogtam.*
- Mindent! *vigyorgott. De abban a pillanatban Taemin jött ki egy szál törölközőbe.* - Menj be!
- Tetszik a látvány? *vigyorgott és megcsókolta Seot.* - Apuci mutat neked este valamit! *kuncogott és egyenesen a szemébe nézett.*
- Hülyeeeee! *kuncogott Seo is és megütötte.* - Húzzál befelé öltözni! Senki se kíváncsi rád! Bang meg főleg nem!
- Pff... nincs ízlésetek. *lépkedett a szoba felé, majd végig nézett rajta Seo.*
- Héééé! *ütöttem meg.* - Megszekszuáltad a szemeddel! *nevettem.*
- Dehogyis! *vágta rá.*
- Aha, persze. *kuncogtam.*
- Na, inkább mesélj! *tért rá a lényegre.*
- Neeeem hallak! *fogtam be a fülem.*
- Te zavarba jöttél! *kuncogott.*
- Nem! *vágtam rá.* - Csak... mégis csak kórházban volt...
- Te fülig szerelmes vagy Bang! *támadt rám és csikizni kezdett, majd sikeresen leestünk a kanapéról és nevetni kezdtünk.*
- Nem igaz! Füli biztos nem. *kuncogtam.*
- Akkor a fejed tetejéig! *állt fel nagy nehezen.*
- Baj van? *nevettem.*
- Igen, baj... az, hogy nem rád estem. *kuncogott.* - Fel kellett volna fognod az esést.
- Perszeeeee... mi vagyok én párna? *nevettem.*
- Na, gyere! *húzott fel. Közben Taemin is kijött.*
- Na, mi van? *karolta át hátulról és közben minket figyelt.*
- Seo megakart erőszakolni. *nevettem.*
- Pont én?! *nevetett Seo.* - Te voltál!
- Nem is! *védtem magam.*
- Seo, mindenkit megakar erőszakolni. *kuncogott Taemin.*
- Pacsi! *pacsiztam vele.*
- Hééé! Kis izék vagytok! *durcáskodott Seo.* - Megyek inkább fürdeni.
- Nem mész sehova. *kuncogott Taemin és megharapta Seot.*
- Csinálok valami kaját. *javasoltam az ötletet.*
- Segítek! *szólt közbe Seo.*
- Menj csak fürdeni. *mosolyogtam.*
- Oké. *mosolygott vissza rám.*
- Majd én segítek! *vállalkozott Taemin.*
- Van biztosításotok a konyhára? *kuncogtam.*
- Héééé! *most pedig Taemin durcizott.*
- Na, előre megyek. *mondtam és már mentem is a konyhába.*
- Megyek én is! *szólt utánam Taemin.*
Elővettem a laptopom és bekapcsoltam. Egyből elmosolyodtam a hátteremen. Olyan édes. De nem sokáig tudtam benne elmerülni.
- Mi az? Jonghyun pornó képei? Ejnye, ejnye Eun. . *kuncogott és nézte a monitort.*
- Hülye! *ütöttem meg.* - Receptet akartam keresni. . nem azért mert nem tudok főzni nehogy félreértsd, de most valami újat akarok enni.
- Értem én. Akkor keressünk! *akart hozzányúlni a laptopomhoz.*
- Nem! *ütöttem meg a kezét.*
- Mi van?
- Ez az enyém és csak én érhetek hozzá meg Dinó!
- Meert? Szóval tényleg vannak olyan képek. . na majd ha elalszol! *kuncogott.*
- Sok sikert! Le van kódolva! *nyújtottam a nyelvem és elkezdtem keresgélni.*
- Tudom a kódod. .
- Hm?
- Sex with Dinó.
- Menj a . . . szexmániás! *löktem meg.* - Itt egy jó kaja.! *kiáltottam fel.*
- Hm. . nem rossz. *nézte meg a képét Taemin.* - De Seo mellett mindenki az lenne. . amit tud. .
- Na jó, nem vagyok kíváncsi rá! Ahogy te se lennél arra, hogy Jonghyun miket tud. . de ha csak azért vagy vele. . .. .
- Hogy mondhatsz ilyet? *akadt ki.*
- Nem tudom. . . bocsi. . zavarodott vagyok na. . és aggódom Seo miatt. . . mindegy is. . *ráztam a fejem.*
- Neked mindegy. .
- Akkor ne segíts! Menj innen na!
- Megyek is. . *ment el.*
Nem tud nagyon érdekelni, hogy mit csinál. . ha nem tudja megérteni akkor így járt. Persze én is hisztisebb vagyok de azért meglehet érteni. Elkezdtem csinálni a kaját amit kinéztem és miközben csináltam hallgattam kicsit zenét, hogy elterelje a figyelmemet. Egyszer csak Seo tűnt fel mellettem.
- Mi történt? *kérdezte.*
- Semmi. . miért?
- Csak mert Taemin nem mondott semmit.
- Vagyis én vagyok a hibás. .. az volt, hogy mondtam neki, hogy remélem nem csak azért van veled. . és erre felkapta a vizet, de mondtam neki, hogy bocsánat nem úgy gondoltam csak aggódok miattad. . de még mindig durcizott.. . én nem tudok neki mit tenni ha ilyen. . én csak tényleg érted aggódok, de látod? Erről beszéltem. Csak a terhetekre vagyok és csinálom itt a rossz kedvet. Nem akarok tovább itt maradni!
- De Eun! Taemin hülye. .
- Nem! Én vagyok a hülye amiért ilyet feltételeztem! Megcsinálom a kaját és el is megyek. Nem zavarok tovább. *mosolyogtam.*
- De nem zavarsz!
- Akkor sem akarok tovább itt maradni! Ne értsd félre! Jó volt itt meg minden, de nem akarom, hogy elrontsam a kapcsolatotok.
- Eun. .
- Menj inkább ápolgasd Taemin szívét! Neki most nagyobb szűksége van rád mint nekem! *bólintottam.*
- De nem lehetsz egyedül!
- Miért ne? Nagy lány vagyok már! *csak sóhajtott és elment.*
Én csináltam tovább a kaját és gondolkoztam. De nem kellett volna mert közben elvágtam az ujjamat.
- A faszom. . *káromkodtam mert fájt.*
- Mi a baj? *jött oda Taemin.*
- Semmi. .
- Eun!
- Elvágtam az ujjam, nem látod?
- Mennyire?
- Nem tudom, nem látok bele!
- Várj! *fogta meg az ujjam és letörölte róla a vért.* - Jó csak kicsit vágtál bele. Mindjárt bekötöm!
- Nincs szűkségem rá! Csak add ide a kötszeres dobozt!
- Nem! Ne legyél már ilyen makacs! *rángatott a fürdőbe és bekötötte az ujjamat.* - Bocsi. . *motyogta közben.*
- Mit?
- Hogy felkaptam a vizet. . csak tudod én tényleg nagyon szeretem Seot és ez nagyon fájt nekem. .
- Elhiszem, de neked meg kellett volna értened, hogy csak féltem. Ahogy ő is engem. . szerinted miért nincsenek a legjobb viszonyba Jonghyunnal?
- Nem tudom. . nem bírja?
- A fenéket! Félt, hogy megint azt teszi velem Jonghyun. .hogy megaláz és kihasznál. .
- De nem fogja ezt csinálni!
- Tudom, de Seo akkor is félt ahogy én is őt! Tudom tudat alatt, hogy nagyon szereted, de bennem van a félsz, hogy mi van ha még sem. .
- Értem, mondom, én voltam a hülye. .
- Mindegy.
- De ne menj el!
- Mert? Nem akarok zavarni!
- Nem zavarsz!
- Akkor sem!
- Eun! Szeretném ha maradnál! Nem venném a szívemre ha félnél otthon egyedül, a másik meg, hogy Jonghyun kinyírna ha elengednélek!
- Nem tudom. .
- Maradsz és kész! *ölelt meg.*
- Jó, de ha még egyszer ez lesz nem maradok!
- Majd meglátjuk!
- Na de vissza megyek csinálni a kaját.
- Segítek! *mosolygott és visszamentünk a konyhába.*
- Én is segítek! *mosolygott Seo.*
- Oké! *mosolyogtam és megszólalt a telefonom.* - Jonghyun. *csillant fel a szemem és felvettem.* - Igen?
- Szia! *köszönt.*
- Baj van?
- Édes vagy. *mosolyogtam.* - Várj! Kihangosítalak mert épp vacsit csinálunk közösen a többiekkel!
- Rendben! *hangosítottam ki.*
- Szevasz haver! *kiabált Taemin bele a telefonba.*
- Szia! *kuncogott Jonghyun.*
- Szia! *köszönt neki Seo.*
- Szia Seo! *mondta mosolygós hangon Jonghyun.*
- Mizu haver? Milyen a kórház? *kérdezgette Taemin közben nekiálltunk folytatni a kaját.*
- Szar. . .
- Nincsenek jó nővérkék?
- Taemiin! *szólt rá Seo.*
- Nincsenek. . vagyis nem az eseteim. És ha az eseteim lennénk akkor se néznék egyikre se. Tudod az én nővérkém most valószínűleg ott van melletted vagy Seo mellett.
- Ooooh . . nagy a szerelem! Majd megvizsgálgat, igaz Eun?
- Aham! *mosolyogtam.*
- Már alig várom!
- De ha meg az egyik nővérke rád mászna. .. már rég nem élne! *mondtam.*
- Nem kell ilyentől félni! Nem engedném neki!
- Ajánlom is!
- A te képed mellett főzünk ám. *kuncogott Taemin.*
- Hm?
- Itt kint van a laptopom és te vagy ugye a háttér. *magyaráztam neki.*
- Értem. Hát legalább jobb lesz az étvágyatok!
- Hát már akinek. *kuncogott Taemin.*
- Te nem vagy lényeg! Tényleg, Seo nagyon csendbe vagy!
- Nem vagyok csendbe csak figyelem az eseményeket! *mosolygott Seo.*
- Mesélj nekem valamit!
- Eun fülig szerelmes beléd! *vigyorgott rám és megint elpirultam.*
- Igeen? Ezt örömmel hallom. Kis édes, fogadok most piros mint egy paradicsom.
- Igen! *kuncogott Seo.*
- Tudtam én! *kuncogott Jonghyun is.*
- Ja és. . hééé . . mit csináltatok ti a kórházba? *ment oda a telefonhoz Seo és leült. Mint egy ovis aki épp várja az esti mesét. Édes volt, de nem tudom miért érdekli ennyire.*
- Mit árult el Eun?
- Semmit! De mond már meeeg!
- Amit csak tudtunk! *kuncogott.* - Fogtam ahol értem. Tudod, hogy van ez.
- Ooh. . igen és?
- Mit és? Nehéz volt abbahagyni, de elkezdeni is nehéz volt. . féltem, hogy ő nem akarja és én meg úgy nem akarom.
- Ez édes. *mosolygott Seo.*
- Ha te mondod.
- Ezt miért nem tudtad elmondani? *nézett rám Seo.*
- Meeert. . most naa. . *takartam megint az arcom.*
- Megint zavarba van. *közvetített Seo Jonghyunnak.*
- Hallom a hangján. *kuncogott Jonghyun.* - Most megölelném és megvédeném, de hát messze van!
- Ne mondj ilyet! Nem vagyok messze tőled! *mondtam.*
- Jó persze, de egy ölelésre messze vagy!
- Tudom. . ez a baj!
- Juj de nem sokáig! Ezt majdnem el is felejtettem!
- Naaa?
- A doki megvizsgált és csak meg volt repedve a bordám és nem tört el, végig rossz kórlapot nézett. . szerencsétlen. . na mindegy, a lényeg, hogy 3 nap múlva ha megint megvizsgál és azt tapasztalja, hogy begyógyult akkor mehetek haza!
- És te ezt felejtetted el? Kim Jong Hyun ezért még kapsz! Ezzel kellett volna kezdened!
- Tudom, de olyan édes voltál, hogy elfelejtettem mindent.
- Na, de mennyi az esélye, hogy begyógyul?
- 99%, mert a doki szerint már most is ép csak még várni kell vele 3 napot, hogy erősödjön is! Szóval készülhettek mert visszatérek!
- Juj de jóóó! *vigyorogtam mint egy tejbe tök.*
- Én is örülök neki!
- De ha még sem jöhetsz haza?
- Akkor sem kell sokat várni! Nem kell bent maradnom 1 hónapig!
- Jó. De azért még bemegyek minden nap hozzád!
- Sőt holnap mi is megyünk! *mondta Taemin.*
- Oké! De tudjátok ez egy kórház. . itt Taemin viselkedni kell. *kuncogott Jonghyun.*
- Mondja az aki majdnem megbaszta a barátnőjét ott. *kuncogott Taemin.*
- Én itt egy beteg vagyok. . én bármit megtehetek! *kuncogott Jonghyun.*
- Perszee! Akkor én is befekszek!
- Egészségedre! Én annyira nem élvezem!
- Tudoom.
- Na de leteszem mert már fáradt vagyok.
- Eun lefárasztott?
- Igen! *kuncogott.*
- Héé! Most már fejezzétek ezt be! Muszáj ezen lovagolni? *kérdeztem.*
- Neem . . majd te lovagolsz Jonghyunon! *lökött meg Taemin.*
- Az meg a mi dolgunk! *löktem vissza.*
- Majd még megbeszéljük kicsim! *mondta Jonghyun.*
- Rendben! Holnap akkor majd megyünk!
- Rendben! Várni foglak titeket!
- Megyünk! *mosolyogtam.*
- Aludjatok jól, főleg te kicsim!
- Te is! *mondtuk.*
- Sziasztok!
- Szia! *mondtuk megint egyszerre.*
- Szeretlek Eun!
- Na kész a kaja is kis szerelmes! *mosolygott Seo.*
- Héé! *pirultam el.*
- Örülsz neki, hogy nem sokára jön haza mi?
- Igen! Nagyon. *bólogattam miközben még mindig a képet néztem amit küldött.*
- Na gyere máár! *rángatott a konyhába.*
- Jóó. *tettem el a telefonom és elkezdtünk enni.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése