- Mindjárt jövök! *mondta és elment.*
- Na mi az szívem? *vigyorgott Taemin, megakart csókolni, de eltoltam.*
- Most ne! *szóltam rá.*
- Valami baj van? *nézett kicsit komolyan.*
- Nem, csak most nincs hozzá hangulatom. *húztam egy kicsit a szám.*
- Akkor majd később mikor lesz. *mosolygott és megölelt.*
- Nyah olyan elnéző vagy. *öleltem vissza.* - Kis cuki.
- Hé, én nem vagyok cuki! *engedett el.* - Férfias vagyok.
- Igen, az... *kuncogtam.*
- Miért? Nem? *vonta fel a szemöldökét.*
- Lent biztos, hogy az vagy. *kuncogtam.*
- És még én vagyok perverz? *kérdezte nevetve.*
- Igen, te! *kuncogtam, majd abban a pillanatban megérkezett Bang is.*
- Mi van már nem egymással jártok wc-re hanem egymás után? *kuncogott Taemin.*
- Ahaaam! *kuncogott egy kicsit Bang, én pedig mosolyogtam.*
- Ez az új trend! *kuncogtam.*
- Na jaa. . már a fiúk is csinálják! *kuncogott Bang.*
- Tényleg? Akkor én le vagyok maradva. *kuncogott.* - Na de egy pillanat hölgyeim nekem még van egy kis elintézni valóm! *kacsintott és elment.*
- Nem akarsz nekem valamit elmondani? *kérdezte Bang.*
- Mit? *kaptam fel a fejem. Vajon megtudta?*
- Seo. . tudod, hogy nem tudsz átverni! *kulcsoltam össze a kezét a mellkasa előtt. Mérges...*
- Mire érted ezt?
- Jaj Seo. . ne nézz hülyének!
- De nem értelek!
- Hánytál. .
- Dehogy! Neeem! Ezt honnan veszed?
- Mivel éreztem mikor bementem a wc-be.
- De nem én voltam!
- Persze. . nem baj. Ha nem akarod akkor nem mondod el, de aggódom miattad. . mi van veled? Terhes vagy?
- Neeem! Nem! Isten ments!
- Hát jó . . te tudod!
Majd mentünk órára hihetetlenül unalmas volt, még Bang is elaludt rajta. Azonban nekem még erre se volt időm. Egy-feszt csak arra gondoltam, hogy ki lehet a drága zaklatóm. Miért csinálja ezt? Miért kell neki ennyire Taemin? Miért nem tud minket békén hagyni? Legjobb lenne az, ha szakítanék Taeminnel és akkor nem lenne ez... de nem, ezt nem fogom csinálni! Nem fogok tőle elfordulni, mint az édesanyja mikor kórházba került! Nem fogom hagyni ezt az egészet... nem adom meg ezt az örömöt ennek az őrültnek. Csak nyugodtan nézze végig, ahogyan együtt vagyok vele... majd beleőrül vagy nem tudom... de ez mégis csak rossz. Már a hányinger is elkap, ha csak rágondolok. De nem rohanhatok ki minden egyes pillanatban, az túl feltűnő lenne. Majd ahogy vége lett az órának kimentünk az udvarra. Nagy tömeg állt ott és már csak annyit vettem észre, hogy középre lökdösik ki Bint és Soot. Körbenéztem, mikor a zászlóhelyén megpillantottam azt a tipikus mamabugyit... figyelve néztem hol van Taemin, mikor megláttam az épület tetején. Azonnal felmentem hozzá.
- Nem vagy normális! *mentem oda nevetve hozzá.*
- Látod mennyire szeretlek? *tárta szét karjait.*
- Látom és imádlak érte. *borultam a mellkasára és megcsókoltam.* - Te vagy a legjobb férfi az egész világon!
- Hagy halljam még egyszer. *kuncogott és ölelt.*
- Telhetetlen vagy! *haraptam az ajkaira.*
- Kívánlak. *suttogta a fülembe és a nyakamat kezdte puszilgatni.*
- Na? Mi az? Felizgatott a mamabugyi? *nevettem.*
- Igen, kérlek... vedd fel! *kuncogott. De elhúztam és a tömeget kezdtük nézni. Az egyre jobban vörösödő Binen és Soon pedig tök jókat nevettem és kezdtem elfelejteni mindent.*
- Lee Taemin, az irodámba! *lépett fel az igazgatónő, majd Taemin rám vigyorgott és ment is vele. Nem kellett sokat várnom és már azonnal jött is vissza.*
- Na? *támadtam le egyből. Féltem.*
- Nincs semmi gáz... megúsztam.
- Hogy mi? *döbbentem le.* - Hogy csináltad?
- Titok. *puszilt meg.* - Na meg a mosolygásom ellenállhatatlan.
- Az már biztos... nehéz neki ellenállni. vigyorogtam rá.*
- Benedvesedsz tőle, mi? *kuncogott.*
- Tudod te, hogy mennyire romantikus vagy?! *ütöttem meg.*
- Jól van, bocsi... csak vicceltem. *ölelt meg, de nem viszonoztam.* - Most mi van?
- Semmi... *húztam a szám.*
- Annyira kényes vagy... *engedett el és ő is húzta a száját.*
- Remek... örülök, hogy ezt gondolod rólam. *álltam el mellőle.*
- Tudod, hogy nem úgy gondoltam...
- Legközelebb válogasd meg a szavaidat...
- Ne kezd már a hisztidet!
- Fordulj fel! *löktem meg, majd lementünk. Bang ott ült egyedül és elég szomorúnak tűnt.*
- Mi a baj? *kérdeztem.*
- Semmi. *rázta a fejét.*
- Naa! Látom rajtad!
- Nem fontos. . *rázta még mindig a fejét.*
- Jonghyun? *néztünk rá, de nem szólt semmit.* - Ő, igaz? *kérdeztem.* - Euuuun! *ráztam meg, de még mindig nem csinált semmit.* - Elhiszem, hogy hiányzik, de tudod még sok idő mire itt lesz veled és addig nem lehetsz ilyen! Nem láthatják, hogy össze vagy törve! Erősnek kell lenned!
- Jonghyun is ezt mondta. *motyogta.*
- Na látod? Miatta! Hogy büszke tudjon lenni rád! Legyél erős!
- De azt hittem itt lesz. Azt hittem, hogy ott lesz Taemin mellett! Ezt álmodtam és minden úgy volt de ő nem jött. Ő miért nem jött ha minden így volt az álmomba is?
- Mert ő most kórházba van!
- Tudom, és tudom, hogy az ő gyógyulása a fontosabb.
- Igen!
- Gyenge lettem. .
- Nem! Csak szerelmes!
- Az a gyengeség. .
- Nem feltétlen!
- Lehet. .
- Figyelem! *kezdte el az igazgató.* - Bejelenti valónk van! Ma megint fognak menni a tanárok ellenőrizni a párokat! Tudom már régen voltak ezért is döntöttünk így. Köszönöm a figyelmeteket! Jaj és ezért az órák nem lesznek megtartva mert hamarosan érkeznek a tanárok az otthonotokba! Szóval sok szerencsét mindenkinek! *fejezte be majd oda jött Banghez.*
- Jó napot! *hajolt kicsit meg.*
- Jó napot! Hallottam, hogy Jonghyun kórházba van.
- Igen!
- Nos magukat ott figyeljük meg szóval oda fog menni a tanár.
- Rendben! *bólogatott.*
- További szép napot! *hajolt meg majd Bang is és elment.*
- Akkor most haza mehetünk? *kérdezte Taemin. Suta.*
- Igen! *bólogatott Bang.*
- Ez nagyszerű! *mosolygott.*
- Igen! Én gyorsan átöltözök és elmegyek Jonghyunhoz.
- De csak erősen! *öleltem át.*
- Tudom! *bólogattam majd elindultunk. Mikor hazaértünk gyors átöltözött, majd rohant is Jonghyunhoz. Édes, amiért ennyit foglalkozik vele. Miközben időztem egyedül egyszer csak bejött Taemin, de ki is mentem.*
- Várj már! *jött utánam, majd megálltam a fürdő előtt.* - Jött egy sms-ed.
- Mutasd! *kapkodtam a telefonomért.*
- Seo, te nem mondasz nekem igazat sose! Miért hazudgálsz? Folytonosan ezt csinálod!
- Taemin... te már megint megnézted a telefonomat?!
- Most nem ez a lényeg... én csak féltem a testi épségedet! Miért nem mondod el, ha valami baj van?
- Taemin...
- Miért nem osztod meg velem? Miért kell ennyire felszínesnek és arrogánsnak lenned?
- Azért, mert nekem senki se tanította meg, hogy tudjak bízni másokban! Egyedül Bang... nekem a szüleim sose mondták, hogy: "Mi a baj kicsim? Tudunk segíteni?" *küszködtem a könnyeimmel.* - Nekem senki se segített csak Bang.
- De most én vagyok a családod és hozzám bármikor fordulhatsz! *szomorodott el.*
- Még mindig nem fogod fel, ugye?! Most nem ezen múlik...
- Tudom, hogy Eunnak se mondasz semmit, akkor most ne erre fogd az egészet!
- Te gúnyt űzöl abból, hogy milyen rossz gyerekkorom volt? *hüledeztem, majd kitéptem a kezéből a telefonomat.* - "Remélem élvezed ahogyan dug, mert legközelebb.... "
- Ne olvasd el! *törölte ki.* - Undorító mocsok állat írta...
Nem bírtam tovább ott lenni... újra elkapott a hányinger és már rohantam is a wc-hez. Természetesen kiadtam magamból mindent. Ott sírtam, mint egy hülye majd visszamentem hozzá.
- Mi van veled? Terhes vagy? *kérdezte furcsállva. Majd visszakézből megpofoztam. Fogta a helyét.*
- Ezt még egyszer ki ne merd ejteni a szádon! Csak stresszelek és emiatt hányok...
- Undorító vagy.... *fintorgott és elment. Csak álltam magam előtt... elűztem mindenkit... elűztem Banget és most azt is, akibe szerelmes vagyok. Most tényleg én vagyok a hibás és nem ő... egy rohadt szörnyeteg vagyok vagy nem is tudom mi... Egyszer csak csengettek, ajtót nyitottam... a tanár volt az.*
- Menjen a francba! *kiáltottam rá és rázártam az ajtót, majd elment. Semmi kedvem nincs most itt lenni, ahhoz meg végképp nem, hogy elkezdje kérdezgetni, hogy hol van Taemin... Kihoztam a takarót magamra tekertem majd csak bámultam magam elé. Egy órán keresztül biztos csak ott voltam, amikor egyszer csak nyílott az ajtó. Azt hittem, hogy Bang az, de nem... Taemin volt. Leült mellém, majd egy kisebb szatyrot adott oda.*
- Használd! *nyögte ki. Megnéztem, hogy mi az... terhességi teszt volt.*
- Nem bízol bennem? *néztem rá.* - De hiszen védekeztünk!
- Jobb félni, mint megijedni... *mondta, de rám se nézett. Nem szóltam semmit, csak felálltam. Megcsináltam a tesztet, majd vártam egy kicsit és visszamentem hozzá. Azonnal fel is pattant.*
- Negatív. *nyújtottam oda.*
- Oh, hála... *dobta el és megölelt.*
- Sajnálom. *szipogtam.*
- Nem, nekem kellene megértőbbnek lennem.
- Nem, Taemin! Ez most az én hibám... nem szerettem volna, hogy idegeskedj azért nem mondtam el semmit. Nem hiányzik neked most az, hogy miattam keljen aggódnod!
- De Seo az életem része vagy, tudnom kell mindent!
- Tudom, de akkor is... Az is olyan rossz volt, ahogyan Bang nézett rám mikor nem mondtam neki igazat.
- Mert mindenki jobban örülne, ha igazat mondanál, mert akkor talán tudnánk segíteni.
- Segíteni akarsz?
- Igen, segíteni... mindennél jobban! *engedett el.*
- Akkor derítsük ki, hogy ki a zaklató.
- Jó... de hogyan?
- Ő téged akar... szóval akkor meg is kap.
- Hm?
- Szakítsunk!
- Mi? Tessék? Seo, én...
- Mármint nem igazából. *mosolyogtam rá.*
- Ilyennel ne is ijesztgess! *kapott a szívéhez.*
- Ne haragudj... szóval, eljátsszuk, hogy szakítunk. Írsz az sms-esnek, hogy találkozni akarsz vele, mert ha szeretné akkor azt csináltok amit akartok. Majd ott találkozunk és kicsit elbeszélgetünk vele.
- Ez szörnyű...
- Tudom, de muszáj...
- Jó, rendben... és mikor?
- Minél hamarabb, nem?
- Holnap?
- Áh, nem... elég a héten valamikor.
- Remélem beválik. *mosolygott.*
- Én pedig azt, hogy felfedi az arcát és nem kell szakítanunk.
- Minden rendben lesz. *csókolt meg tele szenvedéllyel.*
- Egy békülős szex? *kérdeztem zavartan.*
- Az a legjobb. *puszilta meg a szám, majd azonnal levette rólam a felsőt.*
- Várj! *szóltam rá.*
- Hm? Azt hittem durván szeretnéd. *hagyta abba.*
- Igen, csak a szobánkban. *mosolyogtam.*
- Akkor megyünk oda. *kapta fel a felsőm és már vitt is az ágyhoz. Bezárta az ajtót, majd lefektetett és teljesen rám feküdt. A nyakamat kezdte puszilgatni, majd a melleim és a hasfalamnál időzött. Nem vártam tovább szinte letéptem róla a felsőjét, mert mind ketten éreztük ahogyan reccsen. Csak kuncogott, majd felültem. Beleharaptam a nyakába, majd feljebb haraptam a fülcimpájába mire beleremegett. Csókot váltottunk, majd rámarkolt a fenekemre és úgy tolt fel magára. A hátába kapaszkodtam, majd lassan mozogni kezdtem rajta mintha szexelnénk. Nekitolt a falnak, a hátam akkorát ütődött, hogy még az ükunokám is megérzi. Abban a pillanatban nem érdekelt, csak markoltam a haját és játszani kezdtem teste minden porcikájával. Mikor elég volt mind a ketten megszabadultunk a nadrágjainktól. Boxeren keresztül rámarkoltam férfiasságára, mire belenyögött csókunkba. Óvatosan beraktam a kezem, majd simogatni kezdtem, ami már így is egyre jobban dudorodott, de ez csak fokozta a hangulatot. Kissé szúrósan rám pillantott, hogy most már ne játsszak vele, mert nem bírja tovább. Kuncogtam, majd lehúztam a boxerét, mielőtt ajkaim közé fogadtam volna elővett egy óvszert.
- Hm?
- Epres. *vigyorgott.*
- Te készültél! *ütöttem meg.*
- Lehet. *kuncogott és megcsókolt, majd felhúztam neki az óvszert. Azzal a lendülettel, elfektettem majd hajoltam is le hozzá. Ajkaim közé fogadtam. Majd lassan kezdtem, közben pedig egyre gyorsabban és ezt még felváltva. A hajamat simogatta, majd egy-egy gyenge pillanatánál belemarkolt és nagyokat nyögött. Használni kezdtem a kezemet, de még mindig éreztem a számban az eper ízét. Miután meguntam, újra a számba vettem, majd egyre gyorsabb tempóval haladva, míg el nem élvezett. Pihegve nézett rám, majd leszedte az óvszert és ledobta a földre. Rátámaszkodott a hátamra és nagyokat sóhajtott, amint kipihente magát megfordított és levette rólam a melltartómat, majd a bugyimat is. Kihúzta az övét a nadrágjából, majd végig vezette a hasamon.*
- Mit csinálsz? *vigyorogtam.*
- Mivel nem tudom hol a bilincs, jó lesz ez is. *vigyorgott, majd megfogta a két kezem és felkötötte az ágyra.*
- Szadista állat. *kuncogtam, majd megcsókolt. Egyre lejjebb és lejjebb haladt, majd a melleimet kezdte puszilgatni és szívni. Kicsit masszírozott rajtuk, majd hasamon végig nyalt és még lejjebb haladt. Elérve a nemi szervemig belecsókolt, majd két ujjával tágítani kezdett rajta. Meglepődtem rajta, hogy egyből kettőt használ, de hát ő akart durvulni. Közben végig csókolgatott, míg ujjait mozgatta bennem. Tövig benyomta, mire egy hatalmasat sikítottam. Eléggé tetszett neki, mert újra bejátszotta, de most csak nyögésekkel kíséreltem azt. Nyelvét kezdte használni, amit már megint olyan jól használt. Szó szerint kínzott, mert nem tudtam mire belemarkolni , hogy ne élvezzek el. Így a kezeimet karmoltam szinte vörösre. Tovább folytatta, de mire szólhattam volna, hogy abbahagyja az utolsó nyögésem hagyta el a számat. Végig nyalt ujjain, majd belemarkolt a hajamba és úgy csókolt. Újra elkezdett izgatni, aminek nem kellett sok, mert éreztem ahogyan felizgulok rá. Ajkamat kezdtem harapdálni, így végre elengedett. Letettem karjaimat, majd azonnal ráugrottam és eldöntöttem az ágyon. Szívni kezdtem a nyakát és a bal kezemmel rá kaptam a férfiasságára, míg a jobbal testét simogattam. Fel-le vezettem a kezemet, míg újra el nem értem azt, ahogyan elélvez. Letörölte a hasáról a spermát, majd egy óvatlan pillanatban mikor nem figyeltem újra nekem támadt. Egyik kezével a nyakamat fogta és csókolt, míg a másikkal újra izgatni kezdett. Elérte a kívánt hatást, mert újra elélveztem... immár másodjára. Elfeküdtünk egymás mellett, majd az éjjeliszekrényben kezdett kutakodni.*
- Kicsim, bírod még? *pihegte.*
- Persze. *pihegtem én is, majd folytattuk ott ahol abbahagytuk. Miután benedvesedtem és neki is felállt felhúzta az óvszert, majd egy másodpercnyi különbséggel belém is hatolt. Olyan szinten felsikoltottam, hogy a fölöttünk lévő szomszéd is meghallhatta. Amilyen gyorsan kezdte a tempót, olyan lassan haladt utána. Kapaszkodtam hátába, mert egyre erőteljesebben nyomott és szinte már csillagokat láttam a vágytól és a kéjtől. Újra gyorsítani kezdett, majd megcsókolt. Tartottuk a tempót, majd mikor éreztük, hogy egyikőnknek sem kell több gyorsítani kezdtünk. A végén pedig egyszerre elélveztünk. Leszállt rólam és levette az óvszert is. Mellém feküdt.
- Szét... szét...
- Mi szét? *kérdezte* - Szétszakadt az óvszer?
- Nem... én.... én szakadtam szét. *öleltem meg.* - Imádlak.
- Nagyon szeretlek! *csókolt meg.* - Komolyan... szerelmes vagyok beléd.
- Én is beléd... *csókoltam fulladásig és felültem rajta.* - Ilyet csinálhatnánk máskor is.
- De akkor nem az ágyban. *kuncogott.*
- Valami extrémebb helyen. *simogattam a mellkasát.*
- Benne vagyok. *vigyorgott.* - A békülős szex a legjobb.
- Mindig az a legjobb. *csókoltam meg.*
- Veszekedjünk. *nevetett.*
- Hülye! *ütöttem meg. Majd felálltam és felvettem egy bugyit, egy rövidnadrágot, a melltartómat és tőle elcsórtam egy felsőt.*
- Elmegyek fürdeni. *sétált ki meztelenül. Majd magára zárta az ajtót. Kimentem a nappaliba, de alig bírtam menni. Kínomban leültem a kanapéra és TV-zni kezdtem. Lassan megérkezett Bang is.*
- Szia! *köszöntem.*
- Szia! *köszönt vissza.*
- Na mi a helyzet? Azon gondolkoztam, hogy holnap meglátogatnánk Jonghyunt, ha nem lenne nagy gond. *mosolyogtam rá.*
- Olyan rossz volt otthagyni. *szomorodott el kicsit.* - Úgy hiányzik. Annyira szeretem őt és nincs annál rosszabb, hogy nem mondhatom magam mellett. Hagytam, hogy egy kicsit kiélje a vágyait, de Seo... én már nem bírom türtőztetni magam! *sóhajtott.* - És egyáltalán nem gond, ha meglátogatjátok. *mosolygott.*
- De most ez normális... ilyen napokon a nők teljesen fel vannak izgulva minden kis apróbb momentumra, nem kell emiatt aggódnod.
- De akkor is! Néha már ott tartok, hogy ott azonnal helyben... Jonghyun pedig beteg! Még csak az kéne, hogy beletörik a szexbe vagy nem tudom...
- Tudom, hogy ez most nehéz, de erősnek kell lenned! Tedd meg miatta vagy nem tudom... ha, nagyon szeretnétek akkor rajta még segíthetsz... azt hiszem.
- Még én magam se tudom, hogy mi lesz... *sóhajtott.* - Na, de mindegy is... még elgondolkozok ezen.
- És azt is szeretném még mondani, hogy...
- Hogy?
- Sajnálom. *hajtottam le a fejem.* - Nem mondtam igazat, tényleg hánytam... a stressz és az idegesség miatt. Megint zaklatnak és egyre durvább smseket küldenek!
- Még mindig? *kezdett kicsit aggódni.*
- Igen, de nem kell aggódnod.. majd megoldom valahogyan. *mosolyogtam rá.*
- Biztos? *kissé bizalmatlanul tekintett rám.*
- Persze! *bólogattam.* - Tényleg nagyon sajnálom!
- Semmi baj! *ölelt meg.* - De legközelebb szólj, ha baj van!
- Rendben. *viszonoztam ölelését.* - Neked fogok elsőnek!
- Legalább. *nevetett.* - Vagy Taeminnek.
- Persze. *kuncogtam.* - Na, de visszatérve... mit csináltál te Jonghyunnal? *löktem meg. Kíváncsi voltam.*
- Jaj, semmit! *takarta az arcát, mert zavarba jött.*
- Na, mond már! *bökdöstem.* - Mooooond!
- De naaa... mit mondjak? *vigyorgott.*
- Mindent! *vigyorogtam. De abban a pillanatban Taemin jött ki egy szál törölközőbe.* - Menj be!
- Tetszik a látvány? *vigyorgott és megcsókolt.* - Apuci mutat neked este valamit! *kuncogott és egyenesen a szemembe nézett.*
- Hülyeeeee! *kuncogtam én is és megütöttem.* - Húzzál befelé öltözni! Senki se kíváncsi rád! Bang meg főleg nem!
- Pff... nincs ízlésetek. *lépkedett a szoba felé, majd végig néztem rajta.*
- Héééé! *ütött meg Bang.* - Megszekszuáltad a szemeddel! *nevetett*
- Dehogyis! *vágtam rá.*
- Aha, persze. *kuncogott.*
- Na, inkább mesélj! *tértem rá a lényegre.*
- Neeeem hallak! *fogta be a fülét.*
- Te zavarba jöttél! *kuncogtam.*
- Nem! *vágta rá.* - Csak... mégis csak kórházban volt...
- Te fülig szerelmes vagy Bang! *támadtam rá és csikizni kezdtem, majd sikeresen leestünk a kanapéról és nevetni kezdtünk.*
- Nem igaz! Füli biztos nem. *kuncogott.*
- Akkor a fejed tetejéig! *álltam fel nagy nehezen. Annyira fájt mindenem, hogy törne le a farkad Lee Taemin. Alig bírok állni.*
- Baj van? *nevetett Bang.*
- Igen, baj... az, hogy nem rád estem. *kuncogtam.* - Fel kellett volna fognod az esést.
- Perszeeeee... mi vagyok én párna? *nevetett.*
- Na, gyere! *húztam fel. Közben Taemin is kijött.*
- Na, mi van? *karolt át hátulról és közben minket figyelt.*
- Seo megakart erőszakolni. *nevetett Bang.*
- Pont én?! *nevettem.* - Te voltál!
- Nem is! *védte magát.*
- Seo, mindenkit megakar erőszakolni. *kuncogott Taemin.*
- Pacsi! *pacsizott vele Bang.*
- Hééé! Kis izék vagytok! *durcáskodtam.* - Megyek inkább fürdeni.
- Nem mész sehova. *kuncogott Taemin és megharapott.*
- Csinálok valami kaját. *javasolta az ötletet Bang.*
- Segítek! *szóltam közbe.*
- Menj csak fürdeni. *mosolygott.*
- Oké. *mosolyogtam vissza rá.*
- Majd én segítek! *vállalkozott Taemin.*
- Van biztosításotok a konyhára? *kuncogott Bang.*
- Héééé! *most pedig Taemin durcizott.*
- Na, előre megyek. *mondta és már ment is a konyhába.*
- Megyek én is! *szólt utána Taemin, de előtte még alám nyúlt.*
- Hülyeee! *rántottam vissza.*
- Szeretlek! *csókolt meg.*
- Én nem...
- Miért?
- Mert én imádlak! *pusziltam meg. Majd elmentem fürdeni, ő pedig Banghez.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése