- Sziasztok! *köszöntek vissza.*
- Na mizujs? *kérdezte Bang.*
- Semmmmi. . *néztem kicsit félre. Nem gondoltam volna, hogy azonnal mesélnem kell.*
- Naa! Akkor már tuti van valami! *vigyorodott el.*
- Taemin. *pirultam el, olyan zavaró volt. De csak azért, mert ott volt Jonghyun.*
- Lefeküdtünk egymással. *nyögte ki Taemin. Nem is ő lenne, ha nem mondaná ilyen nyíltan.*
- Na neee! *vigyorgott még jobban.*
- Komolyan? *kérdezte Jonghyun.*
- Igen! *bólogattunk.*
- Ez jó nem? *nézett Jonghyunra aztán meg ránk.*
- Igen mert közelebb kerültünk egymáshoz. *motyogtam.*
- Igen! *mosolygott és átölelt.* - Hallod Jonghyun belekell húznunk. *kuncogott.*
- Miért mi ez? Verseny? *kuncogott.*
- Nem, de elmaradottnak érzem magam. *grimaszolt.*
- Édes. *kuncogott.*
- Mindig ezt mondod!
- Mert az vagy! *húzta magához.* - De most nem lehet. *puszilt a nyakába.*
- Hát ez az. *húzta a száját.*
- Ráértek vele! *mondtam.* - Nekünk ez nagyon kellett.
- Ez úgy hangozz mint egy kiéhezett mosómedve. *kuncogott.*
- Hééé! *kuncogtam én is.*
- De mi ez a sál? *mutatott.*
- Öhm. . azt hagyjuk. *vakartam a fejem. Nagyon nem kéne megmutatni a nyakamat.*
- Naa! *ugrott oda hozzám és megnézte a nyakamat. Nem is Bang lenne.* - Aztaaa. . *ámult el.* - Taemin, éhes voltál vagy mi van? *kuncogott.* - Ezek aztán szépek!
- Baang! Hülyének néznek! *kuncogtam.*
- Bocsi. *lépett el tőlem.* - De ez marha sok. Van vagy 10 darab. .
- 8! *javította ki Taemin. És még büszke is rá.*
- Bocs akkor 8. *kuncogott.*
- Nem mindegy! Meg még 4 a mellén.
- Megetted Seot basszus. *nevetett fel.*
- De nekem is lettek szépek.
- Nem vagyok rájuk kíváncsi!
- Nem is mutattam volna meg! *kuncogott.*
- Majd faggatlak, hogy milyen szar volt Taemin. *kacsintott felém Bang.*
- Persze! Mindent elmondok. *kacsintottam vissza.*
- Hééé! *hüledezett Taemin.*
- Nem baj haver! Mi meg megbeszéljük Seot! *mondta Jonghyun.*
- Na nem! *mondtam.*
- Jonghyun! *szólt rá Bang.*
- Most mi van? Nekünk nem lehet?
- Nem!
- Nem fogok veled lefeküdni ha engem is kibeszéltek!
- De rólad csak jót lehet mondani! *puszilta meg a nyakát.*
- Nyálas. *imitálta a köhögést Taemin és közben motyogott. Most tényleg mindennél jobban imádom.* - Seo jobb!
- Jóóó! Ezt most fejezzétek be! Nem beszél ki senkit senki se jó? *állította le őket Bang-* - Seo és Taemin szépen megtartja magának az élményeket! Majd mi is megtartjuk! *nézett Jonghyunra.*
- Jó. *bólogattak.*
- Na és most gyere Seo!
- Oké! *mosolyogtam. Viszont egyszerűen nem bírom ki, hogy ne nézzem Taemint. Teljesen elcsavarja a fejemet.*
Mind a ketten elköszöntünk Jonghyuntól és Taemintől majd mentünk az osztályterembe mert lassan csengettek.
- Nekem mesélsz! *ültünk le.*
- Te gonosz. *kuncogtam.*
- Miért szerinted ők nem fognak beszélni?
- Nem tudom.
- Szerintem tuti! Úgy, hogy majd megyünk a törzshelyünkre! *mosolygott.*
- Rendben! *mosolyogtam és elkezdődött az óra.*
Irtó unalmas volt és különben is, csak az-az idióta járt a fejemben. Oda se tudok figyelni az órára, voltaképp annyira nem is érdekelt, mert unalmas volt. Ahogy vége lett, mentünk is a wc-be és már Bang faggatott is.
- Na! Mesélj! *mosolygott.*
- Hát jó. *mosolyogtam és belekezdtem. Hirtelen azt se tudtam, hogy hogyan.* - Nagyon jó volt és nagyon élveztem. Gyengéd volt velem és tényleg figyelt rám. Csak az elején döcögött az egész mert ugye meg volt beszélve és nem tudom olyan fura volt. De ezt megbeszéltem vele és aztán magától is folytattuk szóval mindegy. Folyamatosan kommunikáltunk szóval szerintem neki is kínos volt egy kicsit még ez.
- Ez természetes. *bólogatott. Jólesett elmesélni Bangnek.*
- De amúgy jó volt és élveztem! *mosolyogtam.* - De reggel nem volt olyan jó mert úgy ijedtem fel. Azt álmodtam, hogy nincs mellettem és mikor kimentem pakolta a cuccomat és elmondta, hogy lefizették a tanárokat csakhogy letudjanak fektetni minket meg ilyenek és haza akart küldeni de aztán felijedtem és bejött. Nem pakolt és megvigasztalt.
- Te jézus. *kerekedtek ki a szemei.* - Még jó, hogy csak álom. De ilyet még rémálomként se álmodj! Ilyen nem lesz! Taemin szeret téged látszik rajta! *ölelt át.*
- Tudom! És én sem értem csak féltem és szerintem kihatott az álmomra.
- Lehet és meg is értem, de ezt felejtsd el! *mosolygott rám.* - Az a lényeg, hogy most már közelebb jutottatok egymáshoz és, hogy jó is volt.
- Igen! *mosolyodtam el.*
- De te nem mondtál semmit. *csinált úgy mintha becipzározta volna a száját.*
- Köszi! *mosolyogtam.*
- Ugyan. *mosolygott ő is.* - Na menjünk mert még a végén szagot fognak. *kuncogott.*
- Rendben! *kuncogtam és kimentünk.*
Megkerestük őket és leültünk melléjük.
- Sziasztok! *mosolyogtunk.*
- Sziasztok! *mosolyogtak.*
- Na mizu? *kérdezte Taemin.*
- Semmi, tiszta unalmas volt az óra. *mondtam.*
- Mert én nem voltam ott igaz? *hajolt hozzám közelebb.*
- Igen! *bólogattam és megcsókoltuk egymást. Igazat mondtam neki.*
- Tudtam én. *vigyorgott elégedetten Taemin.*
- Én hiányoztam neked? *kérdeztem és a fejemet oldalra döntöttem.*
- Nekem minden percben hiányzol, kivéve most... mert itt vagy!
- Nyaah, olyan édes vagy! *öleltem meg.*
- Nem, te sokkal édesebb vagy! *puszilta meg a homlokom.*
- Nem igaz!
- De igaz!
- Taemin!
- Seo!
- Szeretlek!
- Én is szeretlek. *vigyorgott.*
- Oh, délután nem megyünk el a Cat Coffee-ba?
- Szeretnéd?
- Igen, nagyon szeretném! *ugráltam neki.*
- Akkor elviszlek... viszont, akkor ígérj meg valamit. *vigyorgott.*
- Mit?
- Azt, hogy te vagy az édesebb!
- Nem, ezt nem ígérem meg... te vagy az édesebb!
- Nem, mert te!
- Taemin!
- Seo!
- Szeretlek!
- Én is szeretlek. *csókolt meg.* - De akkor is te vagy a...
- Na srácok! *állított le minket Jonghyun.*
- Héé! *mondta Taemin.*
- Elég lesz!
- De ha te csinálod!
- De nem csinálom!
- Nehogy megint veszekedjetek! *motyogott Bang és a telefonját nyomkodta.*
- Mit csinálsz? *hajoltam oda hozzá.*
- Csak beállítottam a hátterem. *mosolygott és megmutatta.*
- Oh. . egy Dinó poci! *kuncogtam.*
- Azt állítottad be? *kérdezte Jonghyun.*
- Igen! *mosolygott.*
- Édes. *mosolygott és felült az asztalra közvetlen mögé.*
- Te meg tedd ki a kezét. . khm. *kezdte Taemin. Hülye perverz.*
- Nee! Nincsenek szép kezeim! *tette a hülyét Bang.*
- De azok vannak! *fogta meg a kezeit Jonghyun.*
- És ügyesek mi? *kuncogott Taemin.*
- De azok ám. *kuncogott Jonghyun. Idióták.*
- Maga a megváltás. *folytatta Taemin. Bolond!*
- Aaz. *bólogatott Jonghyun.*
- Most nincs semmi. *motyogott Bang.*
- Tudooom. *mondta Jonghyun.*
- Na mi van? *kuncogott Taemin.*
- Női probléma. *mondta.*
- Oh akkor ne nagyon menj Bang közelébe! *mondtam.*
- Mert?
- Mert én tudom milyen olyankor. Kicsi de olyan erő van benne . . nem szeretném ha bajod esne. *öleltem át Taemint, tényleg féltettem tőle.*
- Féltesz egy lánytól? *nézett furán Taemin.*
- Igen mert tudom, hogy nem ütnél neki vissza viszont Bang erős. Még ha nem is látszik.
- Tényleg erős. *helyeselte Jonghyun.*
- Az, mondjátok, hogy profi boxoló vagyok. *kuncogott Bang.* - Tudod van mikor annak látszom, ha felbaszol idegileg. De ez Seora is igaz, szerinted miért vagyunk barátnők? Szóval vele is vigyázni kell!
- Hova csöppentünk? *néztek egymásra a srácok.*
- Hehe. *kuncogtunk.*
És még szépen elvoltunk egy darabig míg nem csengettek. Majd mentünk órára. Az óra unalmas volt már megint, de mikor vége lett Bang azonnal rohant is ki. Taemin és Jonghyun az udvaron voltak. Odarohant Jonghyunhoz és a nyakába esett. Én pedig odamentem Taeminhez.
- Nem akarsz a nyakamba ugrani? *kérdezte nevetve.*
- Eltaláltad! *böktem a mellkasát és felszisszentett.*
- A foltom! *simogatta.*
- Ne hazudgálj! *ütöttem meg.*
- Jó, csak vicceltem. *kuncogott és megölelt.*
- Ajánlom is. *húztam le a fejét és megharaptam az alsó ajkát.* - Olyan magas vagy!
- Te vagy túl kicsi... chibi. *vigyorgott és megcsókolt, majd odamentünk Jonghyunhoz.*
- Elaludt a drágám? *simogattam Bang arcát.*
- Hééé! *szóltak rám mind a ketten.*
- Mit féltékenykedtek már? *néztem rájuk.*
- Én vagyok a drágád! *húzott magához Taemin.*
- És Eun az én drágám! *nyújtotta a nyelvét Jonghyun.*
- Neeeemmm! *akartam neki esni, de Taemin lefogott.* - Bang, az én drágám!
- Persze, ő biztos nem mondaná rád, hogy a drágája vagy! *nyújtotta tovább a nyelvét.*
- Fúúúú... Taemin, eressz el! *rángattam a karjaim.*
- Seo! *szólt rám nevetve Taemin.*
- Utállak, Jonghyun! *durciztam és odabújtam Taeminhez.*
- Nem is utálsz. *nevetett.*
- De igen... és téged is Minnie! *de ahogy kimondtam, úgy bújtam hozzá még közelebb.*
- Hé, Jonghyun! *szólt rá Taemin.*
- De, Eun az én drágám! *durcizott ő is.*
- Most engedd meg, hogy Seo drágája legyen! *nézett rá csúnyán.*
- De...
- Nincs de!
- Jó, most a te drágád... *húzta egy kicsit a száját.*
- Köszönöm, Taemin! *csókoltam meg.*
- Hééé! *szólt közbe Jonghyun.*
- Bleeeee! *nyújtottam a nyelvem neki. Majd csengettek.*
- Beviszem magammal órára, nincs szívem felkelteni. *nézett végig Jonghyun, Bangen.*
- De, neeeee! *akartam elhúzni, de Taemin lefogott.*
- Most Jonghyun drágája! *nézett rám.*
- Hagyjál! *húztam el a karom és bementem a terembe. Nem is értem, hogy mire volt jó ez a hisztim, de jól esett. Óra végeztével, pedig már mindannyian ott voltak.*
- Na mi volt? *kérdezte Bang.*
- Elaludtál és nem volt szívem felkelteni ezért bevittelek az én órámra és elkértelek a tiedről.
- Ilyet lehet?
- Nekem igen! *kacsintott.*
- Nyah hát persze. *húzta kicsit a száját.*
- Na mindegy! Jó volt aludni? *kérdezte.*
- Igen! *motyogta.*
- Nem hogy beteg leszel? *kérdeztem.*
- Nem! Mindig ilyen vagyok ilyenkor tudod.
- Tuti?
- Igen! Pár nap és elmúlik ez az "álomkór". *mosolygott.* - Most semennyi alvás sem tenne nekem jót. Sosem tudnám kialudni magam.
- Értem én. *mosolyogtam.*
Majd nagyon jól megvoltunk egész nap csak beszélgettünk. Viszont miután vége lett a napnak elváltak útjaink és mentünk haza.
- Seo... *szólított meg útközben Taemin.*
- Hm?
- Szerinted Jonghyunnak nem rossz?
- Mármint mi?
- Hát, hogy... na, mindegy...
- Taemin, te elmondtad neki?!
- Igen, de muszáj volt... ő a legjobb barátom,megosztok vele mindent! - Nem baj. *sóhajtottam.* - Én is elmondtam Bangnek. *kuncogtam.*
- Tudtam! *puszilta meg a fejem.* - Szóval... szerinted...?
- Nem kívánja-e a szexet?
- Aha.
- Jaj, Taemin... csak pár napot kell várnia, azt meg kifogja bírni.
- De hát mikor meséltem neki, ette minden szavamat!
- Ne, aggódj már. *löktem kicsit meg.* - Nem lesz semmi baj!
- Biztos?
- Egészen biztos! *mosolyogtam, majd hamarosan megérkeztünk. Lehuppantam az ágyra.*
- Szép emlékek. *vigyorgott és végig simított a combomon.*
- Vall be, hogy zavarban voltál!
- Nem is voltam! *hadarta és megharapta a nyakam.*
- De igen... most is zavarban vagy!
- Túlságosan ismersz. *csókolt meg, majd elterült.*
- Szeretnélek még jobban megismerni Taemin! *mosolyogtam.*
- Hm? *mosolygott vissza és megvakarta kicsit a fejét.* - Csak annyi, hogy sokáig együtt szeretnék még veled lenni. *mosolyogtam.*
- Én is. *ült fel és megpuszilt.* - És ez így is lesz!
- Komolyan?
- Igen, feltéve, ha lefürödhetek, mert nem voltunk...
- Persze. *nevettem fel, majd kihúzott.* - Na, mi az?
- Gyere velem fürdeni! *vigyorgott.*
- Biztos nem!
- Naaaa!
- Neeeem!
- Deee!
- Hagyjál! *vettem el a palack ásványvizet és lelocsoltam.* - Megvagy fürödve! *kuncogtam.*- Fúúú... teee! Ezért nagyon kapni fogsz! *kapta ki a kezemből és kergetni kezdett.*
- Taemin, hagyjál! *nevettem, de ráborított az ágyra. Elkezdte csavarni a kupakot.* - Taemin, ne csináld!
- Mondj egy nyomós okot! *hagyta abba.*
- Terhes vagyok! *nevettem el magam.*
- Hülye! *nevetett ő is.*
- Naaaa... szeretlek! *vettem ki a kezéből, rácsavartam a kupakot és eldobtam. Magamra húztam és megcsókoltam. Annyira mászott rám, hogy leestünk az ágyról.*
- Én jobban szeretlek! *mondta és potyogtak rám a vízcseppek a hajáról.*
- Akkor fogsz jobban szeretni, ha este megmasszírozol, mert ez most nagyon fájt. *nyüszögtem.*
- Ne haragudj! *segített fel és végig simított a hátamon. Ahogy ez megtörtént megcsörrent a telefonom... egy ismeretlen szám hívott...*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése