- Ohh.. mondtam, hogy fogd meg magadnak! *löktem meg. Annyira tudtam, hogy lesz még itt valami.*
- Nem tudom. . helyes srác meg kedves, de nem tudom, hogy akarna-e valamit.
- Biztosan.
- Nem tudom. .
- Jaj hülye vagy!
- Tudom! *kuncogott.* - De majd meglátjuk! Amúgy 21 éves, de szalasztott amiatt, hogy masszőr és mondjuk ezt nem értettem, de mindegy!
- Lehet a munka fontosabb volt neki.
- Ja mert ez valami családi vállalkozás.
- Értem.
- Na mindegy! Amúgy Bae Soo és te miért nem voltatok suliba? *nézett Bom Soora..*
- Én Seoval voltam Bae Soo meg elkapott valami vírust.
- Uh, akkor jobbulást neki!
- Átadom!
- Köszi!
- Nincs mit!
- És mit csináltatok?
- Állatkertbe voltunk és mindent megnéztünk. *mosolyogtam.*
- Jaj de jól megy valakinek. *kuncogott.*
- Tudod aki megteheti. *kuncogott Bom Soo.*
- Na ja. *kuncogott.* - A faszom. *kapott a szájához.*
- Ne nagyon mosolyogj! *mondtam. Aggódok érte és tudom, hogy milyen rossz. De szerencsére az enyém már gyógyul és szinte már alig látszik.*
- Na az nem fog menni. *kuncogott.*
- Tudom, mert te folyton vigyorogsz! *löktem meg a fejét. Nem is ő lenne, ha nem mosolyogna..*
- Tehetek róla? Éhes vagyok! *kuncogott és felállt.* - Kértek?
- Nem, mi most ettünk nem rég.
- Oh értem. *mosolygott, majd elment enni.*
- Szerintem én megyek. *vakarta zavartan a tarkóját Bom Soo.*
- Zavar, hogy hazajött Bang?
- Nem, dehogy! Csak nem sokára edzés és azon tudod részt kell vennem! *mosolygott zavartan.*
- Ja, igen.. tényleg. El is felejtettem! Vigyázz magadra azért és kérlek, kerüld Taemint!
- Megteszek minden tőlem telhetőt. *vigyorgott, majd én is mosolyogtam. Kikísértem, majd lehuppant mellém sejtelmes mosollyal Bang-Bang.*
- Na mi van? *kérdeztem zavaromba..*
- Semmi. . mi is volt ez? *evett tovább.*
- Öhm. . még én sem tudom.
- Hm? De hát. . elvitt és kaja meg minden. . mi?
- Nem tudom. . megkérdeztem tőle, hogy miért vitt el, de olyan zavarba jött, hogy többet nem is vetettem fel neki.
- Oh. . bejössz neki! *mosolygott.*
- Jaj Bang!
- Mondom! *evett.* - Akkor miért vitt volna el? *motyogta és lenyelte a falatot.* - És miért jött volna zavarba?
- Meg megpusziltam és elpirult!
- Kész! Tetszel neki! És neked is ő! Össze kéne jönnöd vele! Jó ezt pont én mondom, de akkor is! Naa!
- Nem tudom. . ezt még meg kell beszélnem vele. . meg ez még nem biztos!
- Jaj Seo. . ez olyan biztos minthogy itt ülök és eszem. *mosolygott.*
- Jóóó. Majd beszélek vele! De miért is én?
- Mert a mai fiúk fosósak!
- Jó étvágyat! *kuncogtam.*
- Oh sebaj! *kuncogott ő is..*
- Nem tudom. . várok még. . hát ha rákérdez.
- Rendben! *mosolygott és befejezte az evést.* - Elmegyek letusolni.
- Okés! *mosolyogtam, majd elment. Elmostam a tányért, majd TV-zni kezdtem. Hamarosan Bang is végzett és leült mellém.*
- Basszus! *pattant fel.*
- Mi az?
- Az edzés! *kapkodott és miután felöltözött elrohant. Remélem nem lesz semmi baja. Egy kicsit elszunnyadtam, mert elfáradtam a mai naptól. Nem sokkal később pedig felébredtem, nem aludhattam túl sokat, de annyit biztos, hogy Bang végezzen az edzéssel. Már csak annyit vettem észre, hogy pont ő esik be az ajtón.*
- Mi a baj? *mentem oda hozzá. Nagyon sírt..* - Hahó! Jézus! *rángattam fel a kanapéra..* - BANG! Kérlek! Megijesztesz! *ráztam meg.*
- Gyógyszer! *motyogta, alig bírt beszélni.*
- Hozom! *szaladtam érte, majd bevette.* - Mi történt?
- Az a köcsög fellökött és akkorát roppant a gerincem, hogy azt hittem eltört. .
- Mi? Minek mentél? Kiherélem!
- De nem álltam ki.. visszaadtam neki és teljes erőmből fellöktem, ahogy csaj bírtam!
- Hülye vagy! Miért tetted? Miért nem tudsz a seggeden maradni? Eun . . egyszer megjárod!
- Jól van! Nyugi! Már jobb.
- Pihenned kell és holnap nem mész suliba! Én fogok menni és megtérdelem azt a köcsögöt!
- Nem! Azt nem engedem! *ilyenkor csengettek.*
- Várj majd én kinyitom! *szaladtam az ajtóhoz és az a masszőr volt, Bin.*
- Miért jöttél? *kérdezte tőle.*
- Szerinted ilyen esés után majd nem masszírozlak meg?
- Jaj. .
- Na feküdj! *nyitotta ki az asztalt, Bang-Bang pedig levette a felsőjét.*
- Eun. . mi ez a folt? *kérdeztem rögtön. Ezt nem hiszem el, mi ez már megint?*
- Ez? Nem tudom, majd elmúlik! *legyintett, ráfeküdt az asztalra és felülről teljesen levetkőzött.*
- Bin szólj már rá! Ha szólíthatlak így!
- Persze! *mosolygott.*
- Én Seo vagyok!
- Örülök! Eun. . ezt meg kell mutatnod egy dokinak! *kezdte el masszírozni.*
- Még szép, hogy megmutatja egy dokinak! Érted Bang? *szóltam rá egy kicsit erőteljesebben, de nagyon aggódok miatta.*
- De nincs semmi bajom! *nyüszögte.*
- Nincs a francokat! Akkor is elmész ahhoz az orvoshoz! *rohantam a szobámba és becsaptam magam mögött. Nem Bang-Bang-re voltam mérges, hanem Jonghyun-ra. Mit képzel magáról az, az elmebeteg? Kihúztam a fiókomat és megpillantottam a jól elrejtett boxeremet. Még ugyanúgy passzoltak az ujjaimra. Kicsit ütöttem vele a levegőbe és elgondolkoztam. Gyors zsebre vágtam és rendbe tettem magam. Kilépve éppen indulni akartam, mikor Bang megállított. Bin még mindig masszírozta.*
- Hova mész? *nyöszörögte.*
- Egy kicsit kitisztítom a fejem. Levegőzni megyek. *mosolyogtam. Nem sejtett semmit, szerintem azt hiszi, hogy haragszok rá. Így nem is kérdezett semmit, elindultam. Egyenesen Taeminékhez. Egy kis séta után, pedig megérkeztem. Voltaképp fogalmam sincs, hogy mit csinálok, de úgy éreztem, hogy tennem kell valamit... Az ajtó előtt felvettem a boxert, majd pont az nyitott ajtót akire számítottam. Jonghyun volt az. Hirtelen megütöttem és meglepetésében a földre esett. Teljesen ráültem a testére, hogy ne tudjon szabadulni. Szó szerint vertem a fejét a boxerrel, csak kapálódzott majd rámarkolt az oldalamra így egy kicsit meginogtam. Megfordított, beakart egyet verni, de elfordítottam a fejem... így csak a földet kapta. Megérkezett Taemin is.*
- Te meg mi a francot csinálsz?! *rángatta le rólam, de akkor vette észre, hogy csupa vér a feje. Így elengedte én pedig gyors felpattantam.*
- Hülye kurva! *lépett elém, de felemeltem a boxert figyelmeztetés képen, így hátrált egy lépést.* - Te teljesen idegbeteg vagy! Keress egy kibaszott orvost!
- Nekem kell orvos?! Nem inkább neked, aki nőket ver?! *kiabáltam.*
- Seo, nyugi! *ijedt meg Taemin.*
- Kussolj! *szóltam rá.*
- És ezért félhalálra kellett verni?! *üvöltött. Taemin pedig vizes ruháért ment. Jonghyun pedig törölte le a vért.*
- Miattad szenved Bang bazdmeg! A gerince tropára ment!
- Mi van?
- Ma is csak lökdösted, mint egy darab szemetet! Sírva esett be az ajtón olyan fájdalmai voltak! Az egészről csak te tehetsz! Annyi szerencséd van, hogy nem fordultunk rendőrséghez testi fenyegetés miatt!
- Akkor operáltassa magát férfivá, hogy ne legyen olyan kívánatos!
- Mi lenne, ha inkább a te farkadat verném be, hogy ne legyél olyan kanos!? *közeledtem felé, de Taemin elém állt.* - Ha nem takarodsz el innen, te leszel a következő!
- Csak fejezd be! *fogta le a kezem.* - Megígérem, hogy Jonghyun soha többet nem megy Eun közelébe!
- Na, persze... *indultam volna el, de visszafogott.*
- A szavamat adom! *nézett a szemembe.* - Tudom, hogy a gerinc problémák maradandó sérülések is lehetnek és nagyon súlyosak... azt meg nem akarom, hogy Eun nyomorék legyen! Ezt nem érdemli meg... még, ha egy ribanc is, de nem!
- Most meg mi a faszt véded?! *akadt ki Jonghyun.*
- Befognád a kurva pofádat?! *üvöltött rá Taemin.* - A kibaszott irhádat próbálnám védeni ettől a rohadt boxertől!
- Eun akkor is sokat szenvedett és megérdemli ez a rohadék, hogy sorozatba beverjek neki. *indultam volna újra neki, de csak lefogott.*
- Megígérem! *nézett újra a szemembe. Hihetőnek tűnt.* - Még annyit se engedek meg neki, hogy ránézzen!
- Az edzések?!
- Kerülni fogja.
- Jól van. *sóhajtottam.*
- Köszönöm! *köszönte meg én pedig elrántottam a karom.*
- Ha átversz esküszöm, hogy megtéplek!
- Nem foglak. *vigyorgott és közelebb hajolt, hogy megcsókoljon. De felemeltem a boxert.* - Ehh... akkor ezt most inkább ne.
*elléptem mellőle.*
- Egy utolsó esélyed van Kim Jong Hyun... *pillantottam rá, majd hazamentem. Egyenesen a fürdőszobához, Bang-nek nem is köszöntem. Gyors lemostam a vért a kezemről, majd letusoltam.*
- Merre voltál? *kérdezte zavartan. Feküdt a kanapén.*
- Csak sétáltam mindenfelé... úgy nem nagyon mentem sehová. De látom már Bin elment.
- Igen, nem rég.
- Hát jó. *vontam meg a vállam. Majd óvatosan felemeltem és bevittem a szobájához.* - Most pedig aludj! Holnap nem mész suliba!
*takartam be.*
- Menni akarok! *ellenkezett.*
- Nem.. legalább miattam ne menj! *sóhajtottam fel.* - Legalább azt az egy napot pihend!
- Jó, oké.
- Na, ez a beszéd! *mosolyogtam, majd megpusziltam. Visszamentem a szobámba és gondosan elraktam a boxert. Elgondolkoztam ezen az egészen, majd végül is úgy döntöttem, hogy helyesen cselekedtem. Talán túl messzire mentem, de megérdemelte. Ha meg hihetek Taeminnek, többet nem megy a közelébe. Elaludtam, majd mikor reggel felkeltem írtam Bang-nek egy üzenetet, hogy nyugodtan használja a krémemet, majd leraktam az üzenet mellé. Ő még mindig aludt, így nem akartam zavarni. Kilépve az ajtón Soo-val találkoztam. Megijedtem, így a mellkasomhoz kaptam.
- Sziaaaa! *lépett lassan az arcomba, annyira köszönt majd mosolygott.*
- Jó-jó reggelt! *köszöntem zavaromban.*
- Pe-persze. *bólintottam.*
- Amúgy sincs más választásod. *nevetett, majd elindultunk együtt. Még óra előtt megérkeztünk, így az aulában várakoztunk.*
- Eun jobban van?
- Nem nagyon. *szomorodtam el.*
- Oh, nyugi. Ne aggódj! *ölelt meg.* - Minden rendben lesz!
- Biztos? *kérdeztem.*
- Persze! Eun nagyon erős lány és kitartó!
- Csak tőlem tanulta. *nevettem.*
- Na, látod? Ez a beszéd! *nevetett.*
- Az edzésen mi volt?
- Taemin nem jött el...
- Hogy micsoda?
- Ja, az igazgatónő ki is akadt, hogy ez a második edzés, amit már ellógott.
- Nyomorék. *kuncogtam.*
- Az. *mosolygott.*
- Hé, mi ez itt? *mutatott a ruhámra.*
- Hol? *néztem oda. Pedig nem is reggeliztem.*
- Itt. *pöckölte meg az orromat.*
- Áú... ez fájt! *kaptam oda.*
- Adjak rá egy puszit?
- Igen. *durciztam, mint egy rossz ovis. Majd adott egy puszit.*
- Jobb már?
- Aha. *vigyorogtam. Ekkor Jonghyunék mentek el mellettünk. Taemin úgy nézett, akinek mindjárt kiesik a szeme. Jonghyun szemöldöke felszakadt és volt egy kisebb mokkája is, de ő rám se nézett csak ment tovább.*
- Hé, Taemin! *szólt oda neki Soo.*
- Mit akarsz? *fordult meg, Jonghyun pedig tovább ment.*
- Pénteken eljössz végre az edzésre?
- Jaaa. *felelte unottan. Azt hittem, hogy Soo neki fog esni, amiért úgy viselkedett velem.* - Eun?
- Otthon van... mondtam, hogy...
- Igen, igen. *bólogatott.* - Jobbulást neki!
- Átadom. *húztam a szám.*
- Ti jártok? *kérdezte érthetetlenül.*
- Na és, ha járunk akkor mi van? *vágta rá gyorsan Soo.*
- Mi lenne? Nem mintha féltékeny lennék vagy valami...
- Ja, persze... nem. *vigyorgott.*
- De tudtommal, te még az én barátnőm vagy! *fordult felém.*
- Neeeem!
- De! *húzott magához, de Soo visszarántott.*
- Akkor most már az enyém! *biccentett neki, majd képes volt előtte megcsókolni. Mi van?*
- Mi a... Te mégis mit képzelsz magadról? *förmedt fel Taemin.*
- Az én csókom jobb volt, igaz? *vigyorgott rám Soo.*
- I-igen. *bólogattam.*
- Te rohadék. *vágott be neki egyet Taemin, majd Soo visszaütött és verekedni kezdtek. Persze szóltak az igazgatónőnek így mind a hármunkat behívták. Ott elmondta, hogy nem tűri ezt a viselkedést és iskolai munkára "ítél" minket egy héten keresztül a suliban délutánonként. Bár nem értem, hogy nekem miért kell mennem. Duzzogva léptünk ki az igazgatóiból, majd megálltunk egymás mellett.*
- Remélem most boldog vagy! *húzta a száját Soo.* - Seo még nem is pakolhatna a bordái miatt! Sőt még suliba se nagyon jöhetne!
- De legalább nem lesztek kettesben. *nyújtotta a nyelvét majd elment.*
- Most komolyan azt hiszi, hogy járunk? *nevettem.*
- Miért? Nem járunk? *vigyorgott.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése