- Azt akarod, hogy ételmérgezést kapjunk? *kuncogott Seo.*
- Vagy éppen, hogy kigyulladjon a konyha? *nevettem.*
- Hééé, azért olyan rosszul nem főzünk! *védte meg magukat Jonghyun.*
- Na, persze. *kuncogott Seo.*
- Szerintem kitörne a 3. világháború. *folytattam.*
- Jaaaa. *adtunk egymásnak nevetve pacsit.*
- Na, majd meglátjuk. *pattant fel Taemin és Jonghyun is majd a konyhához mentek.*
- Rendelek pizzát. *suttogta kuncogva.*
- Okés. *kuncogtam. Majd rendelt is. Kicsit beszélgettünk, majd mikor idő volt odamentünk hozzájuk a konyhába.*
- Urai vagyunk a helyzetnek! *törölgette a kiborult leves maradékát Jonghyun.*
- Azt látjuk. *kuncogtunk.*
- Csak egy apró dolog történt. *mutatta az ujjával Taemin.*
- Na, mi a baj? *kérdezte Seo.*
- Tönkrement az összes kaja.
*Seoval nevetésben törtünk ki. Majd megérkezett a pizza és átvette Seo.*
- Gyere Bang, megjött a kajánk! *kiáltott nekem.*
- Megyek! *kiáltottam vissza és a nappaliba léptem. Leültünk és enni kezdtünk.*
- Mi nem kapunk? *térdelt le elénk Jonghyun és lehuppant mellé Taemin is.*
- Nektek ott a ti kajátok. *biccentett a konyhához Seo.*
- Éhes vagyok! *kapott a hasához Taemin.*
- Te mindig éhes vagy! *kuncogott.*
- De hát vacsorát akartunk nektek csinálni. *folytatta Jonghyun.*
- Nem kellenek a kiskutya szemek! *toltam el az arcát.* - Felrobbantottátok a konyhát!
- Éhes vagyok! *verte bele a fejét Taemin Jonghyun vállába.*
- Nem ettünk ma semmit! *zokogott színpadiasan Jonghyun. Komolyan, elmehetnének színészeknek.*
- Megsajnáltad őket? *kérdezte Seo vigyorogva.*
- Egy kicsit se. *vigyorogtam.*
- Szerintem, ha masszíroznátok minket, közben kapnátok kaját. *célzott nekik Seo, majd mind a ketten felugrottak és elkezdtek minket masszírozni.*
- Kicsit jobbra. *szóltam.*
- Oké, oké. *masszírozott Jonghyun, majd tartotta a száját.*
- Tessék! *etettem közben.*
- Neked így jó? *kérdezte Taemin.*
- Pont jó! *felelte Seo, majd adott neki enni. Így ők masszíroztak minket, kétszer olyan jól jártunk, mint ők. Ahogy végeztünk, egy kicsit hülyültünk még, majd elment Seo fürdeni.*
- Beszéljük ki. *kuncogtam.* - Csak vicceltem! Sosem tennék ilyet! *mosolyogtam.*
- Ti mióta vagytok amúgy barátok? *kérdezte Taemin.*
- Kiskorunk óta!
- Mint mi! *mosolygott Jonghyun.*
- Igen! De egy kérdés izgat. .
- És mi az? *hajolt közelebb Jonghyun.*
- Neked minden mocskos titkodat tudom! *löktem el.* - Seo. . *néztem Taeminre.*
- Hm? Mi van vele?
- A közeledbe mennyire perverz?
- Nagyon! Tényleg nagyon perverz lány! De ez is tetszik benne! *mosolygott. Olyan édes ahogy róla beszél.*
- Igen?
- Igen! *mosolygott majd Seo kijött a fürdőből.*
- Mehetsz! *lökte meg Taemin fejét.*
- Megyek! *pattant fel és elment.*
- Mi van? *kérdezte zavartan. Mi csak vigyorogtunk. Kis perverz.*
- Ja, semmi... *legyintettünk.*
- Nagyon egyszerre beszéltek szóval van valami. *pillantott szúrósan.*
- Ezt csak azt jelzi, hogy mennyire tökéletesek vagyunk együtt. *vigyorgott Jonghyun.*
- Aha, én meg most jöttem le a falvédőről. *kuncogott Seo.* - Mindegy... én bemegyek a szobámba. Jó éjszakát!
Mikor végeztem ittam még egy kortyot majd bementem a szobába. Jonghyun ott feküdt és nézett rám.
- Mi az? *huppantam le mellé.*
- Semmi!
- Pocak! *ütöttem meg a hasát ami kilátszott.*
- Héé! *kuncogott.* - A betont locsolni kell és nem ütni!
- Oh. . *vettem el a kezem a hasáról.* - Egoista!
- Ezt muszáj volt!
- Minek meztelenkedsz?
- Azért mert kint van a hasam?
- Igen!
- Akkor majd ilyen rugdalózóba alszom mint a kisbabák.
- Nyuh az olyan édes. . egy kisbabának!
- Haha, inkább feküdj el! *fogta meg a derekam és magára fektetett.*
- És ma rajtad alszom?
- Igen!
- Csak szólok, hogy csontos vagyok. *könyököltem bele a hasába.*
- Áhh. . *fogta a hasát.*
- Minek az izom ha nem véd? Csöcsös! *húztam fel a pólóját.*
- Most én is? *akarta felhúzni a pólóm.*
- Ne! *állítottam le.*
- Nem ér!
- Ezt ki kell érdemelni! *feküdtem mellé.*
- Mivel?
- Idővel és kitartással! *pusziltam meg.*
- És az én mellizmom az ingyen van?
- Én kiérdemeltem azzal, hogy szeretlek és megtudtam neked bocsájtani!
- Igaz! *húzott magához.*
- Eunnie. . puszi. *ordította el magát és csücsörített.*
- Minek kiabálsz? *fogtam a fülem.*
- Hogy mindenki hallja!
- Jó szerintem mindenki hallotta! *kuncogtam.*
- De puszi! *csücsörített még mindig.*
- Tessék! *csókoltam meg.*
- Hm. . finci! *vigyorgott.*
- Ne legyél gyerek! *kuncogtam.*
- Hm. . deee! És éhes vagyok!
- Ott a konyha!
- De én még igazán pici vagyok és még fogam sincsen!
- Akkor iszol vizet és abból táplálkozol!
- Vagy tejet!
- Az is van itthon!
- Igen. . fincsi tejci. *puszilta meg a nyakamat.*
- Nem anya tej! Az nincs!
- Miért nincs?
- Mert nem szültem gyereket!
- De! Én a fiad vagyok!
- Akkor minek puszilgatod a nyakam? Nem vagyok pedo és nem is rontom meg a saját fiamat. . *kuncogtam.*
- Akkor nem vagyok a fiad! A gyerekeid apja vagyok aki a kemény munkáért érdemel valamit!
- Egy pohár vizet! *kuncogtam.*
- Neeem! Kérlek! Eun!
- Mi van?
- Csak had fogjam meg őket!
- Jonghyun!
- Kérlek! A barátod vagyok! Ennyi jár nem?
- Utállak! *sóhajtottam.*
- Akkor igen?
- De csak egy feltétellel!
- Mi az?
- Utána nem akarsz többet!
- Nem fogok erőszakoskodni!
- Helyes!
- Na akkor mehet?
- Igen! *feküdtem el.*
- Ez olyan mintha szűz lennék. *nevetett és lassan megfogta a melleimet.*
- Szűz kislány! *kuncogtam.*
- Tudom! *mosolyogtam majd felhúzta a pólómat. Végig nézett rajtuk csillogó szemekkel és úgy simogatta a melleimet. Mint aki még nem is fogott női mellett. Hagytam neki majd mikor feleszméltem már puszilgatta őket.* - Hé!
- Kérlek! *puszilgatta.*
- Nincs kérlek! Jonghyun!
- Csak egy picit!
- Mint egy kiéhezett állat! *löktem meg a fejét.*
- Tudom! Bocsi. *kezdte el szívni a mellem.*
- Héé! Héé! *próbáltam lelökni de akkor ráharapott a mellemre ami nagyon fájt. Mikor végzett felnézett rám.* - Normális vagy? *estem neki.*
- Bocsi! *ölelt át.*
- Arról volt szó, hogy megfogod! És nem kiszívod! *löktem el.*
- Tudom. . bocsi csak elragadott valami!
- Ja. . a régi éned!
- Nem! Esküszöm, hogy nem!
- Kérlek! Én tényleg szeretlek és nem azért mert jók a cicijeid! *ölelt megint át.* - Köszönöm, hogy megengedted!
- Soha többet nem lesz ilyen!
- Megértem! Majd ha úgy érzed akkor megengeded!
- Minek kell még mindig ilyennek lenned? *akadtam ki.*
- Milyennek?
- Ilyen cukinak! *ütöttem meg.*
- Nem vagyok cuki mert egy köcsög vagyok!
- Hagyjál a mártírral!
- Jóó.
- Megbocsájtok! De csak mert jól esett! *motyogtam.*
- Tetszett? *emelte fel a fejem.*
- Mond meg te! *csókoltam meg.*
- Akkor igen! *mosolygott és viszonozta.* - Már tudom mit kell alkalmazni ha oda érünk! *vigyorgott a csók után.*
- Miért is vártam mást tőled? *kuncogtam.* - Nekem is vannak fegyvereim! Elvileg egyszer már felállt a kis farkad rám!
- Nem kicsi jó?
- Hát persze! *kuncogtam.*
- Miért? Kicsi?
- Tudod nekem nem a farkad a lényeg! De nem kicsi!
- Nekem se a melled a lényeg! *ölelt szorosabban.*
- Hanem ami a lábam közt van. *kuncogtam.*
- Nem! Az sem! Eddig az volt a tervem, hogy ott jussak be. . de már más! Most itt akarok bejutni. *bökött a szívemre.*
- Aranyos vagy! *pusziltam meg.*
- Te is! *mosolygott.*
- Köszi. *mosolyogtam.*
- Ugyan! Ez az igazság!
- Tudod min gondolkozom?
- Na min?
- Hogy milyen jól állna neked a maszk. . *kuncogtam.*
- Ez bók? *nevetett.*
- Igen! Tudod az a szépítős izé!
- Ja, tudom! Van?
- Van!
- Akkor most meglátod! *kapta magát és kiment a fürdőbe.*
- Várj! *mentem utána.*
- Hol van?
- Had tegyem fel én!
- Jó! *mosolygott és én megkerestem.*
- De ne mocorogj!
- Jó-jó! *mosolygott.*
- És ne mosolyogj!
- Jó! *lett komolyabb az arckifejezése.*
- Tökéletes! *tettem rá a maszkot.*
- Kész? *motyogta.*
- Igen! *mosolyogtam.*
- Had nézzem! *fordult a tükör felé.* - Te jó ég!
- De ne nagyon beszélj! *löktem meg a fejét.*
- Jó. *bólogatott és visszamentünk a szobába.*
- Nem hiszem azt. *motyogott és leült mellém.*
- Fénykép! *vettem elő a mobilom és lefényképeztem.* - Cuki! *mosolyogtam. Maga felé fordította a telefonomat és csak nézett.* - Nem törlöm ki! *szorítottam magamhoz a telefonom.*
- Nem is kell. *motyogott.*
Majd megvártuk amíg megteszi a hatását a maszk és lemostuk róla.
- Végre megint beszélhetek. *kuncogott.*
- Jaj. . felteszek még egyet neked! *kuncogtam.*
- Héé!
- Nincs héé! Tudod mi volt a legrosszabb ebbe a maszkba?
- Na?
- Hogy nem csókolhattalak meg! *pirultam kicsit el.*
- Oh, ez esetben. . *csókolt meg és magához szorított. Addig csókoltuk egymást amíg csak volt levegőnk.*
- Pótlás?
- Igen! *mosolygott.*
- De ne bízd el magad! *pöcköltem meg az orrát.*
- Jó. De hé!
- Nincs hé! Mindig ezt mondod!
- Mert héé! *kuncogott.*
- Te héé! *nevettem.*
- Mrs. Héé! *nevetett.*
- Te?
- Nem! Te!
- Előbb a gyerekeid anyja vagyok aztán már a feleséged is?
- Miért? Nem mondhatom el az álmaimat?
- Álmaid?
- Igen!
- Tényleg?
- Tényleg!
- Édes. *mosolyogtam.* - De gyerekeket még nem akarok!
- Én se! Majd ha készen leszünk! És kihasználtuk, hogy együtt lehetünk! *fogta meg a fenekemet.*
- Ez azt jelenti, hogy egy szexmániás pár leszünk? *néztem a szemébe.*
- Ha akarod! És te is azt mondtad, hogy ilyen házasságra vágysz! *nézett ő is a szemembe és közel hajolt.*
- Nem szexmániásat. . szenvedélyeset!
- Az majdnem ugyanaz!
- Nem egészen!
- Jó, de olyanok leszünk amilyennek akarod, hogy legyünk!
- Akkor egy olyan pár aki házasság előtt nem létesít nemi életet!
- Mikor is házasodunk? *kuncogott.*
- Hülye! *kuncogtam.*
- Komolyan gondolod? Megteszem érted!
- Nem! Csak vicceltem! De köszönöm! *pusziltam meg a száját.*
- Ugyan! *mosolygott.*
- Gyere! Menjünk aludni mert reggel annyi energiánk sem lesz mint egy sünnek! *fogtam meg a kezét.*
- Egy sünnek? *kuncogott.*
- Ne köss belém csak gyere! *húztam a szoba fele.*
- Jó-jó! *mentünk be a szobába.*
- Jó éjt! *csókoltam meg.*
- Már jó. *mosolygott.*
- Miért eddig nem volt az?
- De! Tökéletes volt! *feküdtünk be az ágyba és magához húzott.*
- Akkor jó! Had forduljak meg. *fordítottam neki hátat, de engedtem, hogy öleljen és megfogtam a kezét is.*
- Jó éjt! *puszilt a nyakamba majd lassan elaludtunk.*
- Szia kicsim! *integetett az arcom előtt. Annyi energiája volt.*
- Jó reggelt! *törölgettem a szemem.* - Mitől van neked ennyi energiád?
- Tőled! *puszilt meg majd átölelt.*
- De jó neked! Adhatnék magamnak is energiát. *kuncogtam.*
- Édes. *kuncogott.*
- De mit csinálsz itt kint?
- Kávét! Gondoltam megleplek titeket!
- A tegnapi után nagyon nem kéne neked ide bejönnöd. *kuncogtam.*
- De kávét tudok csinálni!
- Azt tudsz! Akkor hozd be nekem! Kérlek!
- Rendben!
- Köszönöm! *pusziltam meg a száját és vissza csoszogtam a szobába. Nem sokkal később Jonghyun megjelent a bögrémmel.* - Nyahaa! *nyújtóztam érte.*
- Nyugi. *kuncogott és odaadta a kezembe.*
- Köszi.
- Nincs mit. *ült le az ágyra és inni kezdtünk.*
- A többiek már felkeltek?
- Igen! Nem rég. . most ők is kávéznak! *mosolygott.*
- Akkor jó. *szürcsöltem.*
Mikor megittuk erőre kaptam és kivittem a bögrémet.
- Jó reggelt! *köszöntem Taeminéknek.*
- Neked is! *köszöntek egyszerre.*
- Szép nap. . nincs értelme suliba menni. *jegyeztem meg.*
- Ne kezd! *mondta Jonghyun.*
- Nyaaah. . a tegnapiért igazán lehetne egy szünet. .
- Mi volt tegnap? *kuncogott Taemin.*
- Semmi! Ne gondolj rosszra! *legyintettem.*
- Megyünk suliba és kész! *puszilt meg Jonghyun.*
- Utállak!
- Ezt tegnap is megkaptam. *kuncogott.*
- Tudom! De én bestartolok! *motyogtam és bementem a szobába.*
- Eunnie! *jött utánam egy idő után Jonghyun.*
- Mi az? *motyogtam a párnába.*
- Kéne öltözni! *feküdt mellém és a hátam simogatta mert hason feküdtem.*
- Majd mindjárt!
- Elkésünk! *puszilta meg a fejem.* - Gyere kérlek!
- Szeretsz kínozni mi?
- Téged imádlak kínozni! *kuncogott.*
- Gondoltam. *kuncogtam.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése