- Bré! *kiáltott fel Seo és elkezdett röhögni. Taemin úgy fogta le.*
- Igen. *kuncogott Jonghyun.* - Te pedig! *mutatott a kurvára, aki megcsókolta.* - Szívd le Bin faszát!
*majd leugrott a színpadról és mindenki tapsolni kezdett. Olyan édes volt. Kicsit táncoltunk még egy kicsit mind a négyen. Majd hirtelen Jonghyun magához rántotta Taemint és sugdolózni kezdtek.*
- Mi van velük? *kérdeztem.*
- Nem tudom. *felelte Seo és egy kicsit megborult.*
- Oh, mi van veled? *kuncogtam és megfogtam.*
- Semmi, Taemin azt mondta, hogy igyak. *nevetett.*
- Istenem. *fogtam a fejem és kuncogtam én is.*
- Na, elég lesz már! *húzta el Taemint.* - Lassan már smároltok!
- Nyugi, az nem fog előfordulni. *kuncogott.* - Na, gyere velem! *húzta el.*
- Hova mennek? *kérdeztem Jonghyunt.*
- Nem tudom, de téged most ez érdekel?
- Öhm. . azt hiszem!
- Inkább táncoljunk!
- Szomjas vagyok!
- Akkor előbb igyunk.
- Oké! *mentünk az asztalhoz és ittunk.*
- Kimegyünk egy kicsit? Melegem van!
- Kimehetünk. *fogta meg a kezem és kimentünk az épület elé.*
- Mennyivel jobb itt a levegő mint ott bent. *vettem nagy levegőt.*
- Igen. *ült le a földre.* - Nem gondolkodtál el, hogy indulj a tehetségkutatón a táncoddal?
- Dehogy! Szarul táncolok!
- Aha! Vettem észre. *kuncogott.*
- Akkor sem!
- Makacs!
- Az vagyok, de akkor sem!
- Jóó. Értettem. *állt fel.*
- Menjünk vissza, fázok!
- Okés! *mosolygott és visszamentünk.* - Na már táncolunk?
- Igen! *bólogattam majd táncolni kezdtünk. Nagyon élveztem és sokáig táncoltunk majd leültünk inni. Majd egyszer csak ide jött Seo.*
- Taemin.... Taemin... *hadarta Seo.*
- Taemin.. Taemin, mi? *rázta Jonghyun.*
- Ne rázd már! *húztam el tőle.* - Nem látod, hogy teljesen kész van? Mi a baj? *fordultam hozzá.*
- Taemin verekedik Sooval. *nyögte ki végre.*
- Hogy mi? *kérdeztük egyszerre.*
- De te ne verekedj! Kérlek, szedd szét őket! *fordult Jonghyunhoz.*
- O-oké. *bólogatott.* - Most hol vannak?
- A folyosón.
- Ti maradjatok itt! *mutatta, majd leültünk. Ő pedig elment.*
- Az a szemét, komolyan... *ivott bele az italomba.* - Ez kié?
- Az enyém, nyugi. *kuncogtam.* - Nincs semmi baj!
- De! Mi a francnak jött? És még most is jól néz ki...
- Mi?
- Befestette a haját...
- Az egy dolog! De ő egy köcsög és ott van neked Taemin! Most is miattad verekedik és gondolj vissza arra, hogy miket mondott neked!
- Igen, teljesen igazad van. *bólogatott.* - Taemin tényleg megtesz mindent értem!
- Ez a jó hozzáállás. *mosolyogtam.*
- És érted? Képes volt ráfogni Taeminre az egészet! Azt mondta, hogy ő vette rá azt a kurvát, hogy ilyeneket mondjon!
- Tessék? *hüledeztem.* - Ez nevetséges!
- Hát az! Mindegy... nem is érdekel. *majd megérkeztek Jonghyunék.*
- Minden rendben? *kérdeztem.*
- Persze. *bólogatott.* - Kidobtuk. Szerencsétlent Taemin már majdnem halálra verte. *kuncogott, majd leült mellém.*
- Fáj valamid? *lépett Seo, Taeminhez.*
- Nincs semmi baj. *ölelte meg.*
- Nagyon sajnálom! *hajtotta le a fejét.*
- Ne sajnáld... az a nyomorék hibája! *puszilta meg ő pedig úgy bújtam hozzá, ahogy csak tudott.*
- Most jön úgy is a finálé! *ivott az italából Jonghyun. Majd gyors a színpadhoz vonult.* - Kérek mindenkit! Hallgassa végig eme gyönyörű előadást! *kuncogott, majd visszaült hozzánk.*
- Mi ez az egész? *kérdeztem.*
- Majd meglátod. *kuncogott Seo. Rá pár pillanatra elindult egy hangfelvétel, amin az a kurva nyögött és a tanár szidta közben rendesen. A fények ráirányultak, így mindenki őt nézte. Szinte földbegyökerezett a lába úgy hallgatta saját magát. Majd ahogy vége lett mindenki szörnyű nagy nevetésben tört ki, ő pedig kirohant a teremből. Még mindig nevettünk rajta, majd újra elindult a zene. Taemin és Jonghyun pedig kirohantak.*
- Bin kurváját hallhatták! *mondta a mikrofonba Jonghyun.* - Köszönöm a segítséget Taemin! *majd azzal a mozdulattal a nyakába kapta.*
- Ezek hülyék. *kuncogott Seo.*
- De most ez mi volt? *nevetettem.*
- Csak Jonghyun beszerette volna bizonyítani, hogy téged szeret! *lökte meg a fejem.*
- Jó újra bunkónak lenni. *kiabálták.*
- Na, igen.. .attól, mert velünk kedvesek, másokkal még mindig bunkók. *kuncogott Seo.*
- Istenem, annyira hülyék! *fogtam a fejem.* - De megérdemelte az a kis kurva.
- Na, jaaaa... Bin büszke lehet magára!
- Az már tuti. *kuncogtam.*
- És ezt mind érted tette! Mármint Jonghyun. Taemin csak segített. Szerencsés vagy!
- Dehogy vagyok szerencsés! *legyintettem.*
- Dehogynem! Az vagy! Kaptál egy srácot, aki téged szeret!
- Mintha te nem kaptál volna. *kuncogtam.*
- Most nem ez a lényeg! *majd rájuk néztünk mert felborultak. Nevettünk rajtuk.* - Szerencsétlenek!
- Ha nem lennének ki kellene őket találni!
- Igen. *bólogatott.* - De most nézd csak Jonghyunra! Tényleg boldog. *mutatott rá.* - Most is olyan kiskutya szemekkel néz maga elé.
- Ha ő boldog akkor én is az vagyok. *pirultam el egy kicsit.*
- Jaj, ez édes. *vigyorgott.*
- Nem is!
- De is!
- De nem!
- Ne vitatkozz! *ölelt meg, én pedig viszonoztam.*
- Jól van. *vigyorogtam.*
- Menj már oda! *lökött meg.* - Majd kiesik a szemed!
- Jó, megyek. *vakartam zavartan a tarkóm, majd odamentem hozzá.* - Jól vagy? *kuncogtam és felsegítettem.*
- Persze! *mosolygott.*
- Akkor jó. Köszönöm. *öleltem át.*
- Nincs mit! Csak bizonyítani akartam és idegesített ez a kurva. *mosolygott.*
- Remélem most boldogok vagytok. *jött oda Bin.*
- Nagyon szeretlek! *mondta Jonghyun mint aki észre se, hogy ott van Bin.*
- Hé ember! *szólt rá.*
- Hagyjál már és inkább foglalkozz a kurváddal! *nézett rá.*
- Ez mekkora páva. *ment el.*
- Na azért. *mosolygott Jonghyun.*
- Páva vagy, hallottad? *kuncogtam.*
- Igen. Egy rohadt páva vagyok. *kuncogott.*
- Az vagy. *kuncogtam még mindig.*
- De te azért bírsz nem?
- Bírlak!
- Juhu! *kapott fel és megcsókolt. Nagyon sokáig csókoltuk egymást, ameddig csak tudtuk.*
- Bolond! *mosolyogtam.*
- Az vagyok mert az ellenséggel szövetkezek. *kuncogott.*
- Ellenség? Az ellenséged vagyok?
- Voltál!
- Mert?
- Mert hülye voltam.
- Én akkor voltam a hülye mikor megcsókoltalak.
- Ah. . dehogy is! *rázta a fejét.*
- Dee!
- Nem! Azt én élveztem.
- Én utána 2x mostam szájat. *kuncogtam.*
- Héé!
- Nem bírtalak akkor na!
- És mikor ráköptél a cipőmre. . anyám. .
- Jaj a kurvák meg rögtön nekem jöttek, hogy hogy lehetek ekkora köcsög meg nem ismerem fel a jót.. *kuncogtam.*
- Mert ők igen. . látszik is. Mindegyik olyan tág mint egy alagút. Egy vonat is beléjük férne.
- Ez az igazság. *kuncogott.* - Rajtad meg majd segítek! *kacsintott és vigyorgott.*
- Én is legyek alagút? *néztem rá furán.*
- Nem! Mikor voltál utoljára fiúval?
- 1 hete. .
- Mi?
- Ja. . a szeretőmmel. *kuncogtam.*
- Hééé! Te kis.
- Én kis!
- Azt hittem Binnel. .
- Te megvagy veszve? Soha! És 1 hete már veled lakom! Na jó még nincs egy hete, de na.
- Értem én.
- Sosem feküdnék le valakivel ilyen hamar.
- Oh akkor még nekem is tepernem kell.
- Hát nem fogok a nyakadba ugrani! *kuncogtam.*
- Tudom! Az úgy már nem is lenne izgi. Meg tudom, hogy nem ájulsz el egy kis csokortól és pár szép szótól és nem fogsz rögtön az ágyamba hemperegni.
- Jól tudod! Szép volt ez az egész és tényleg nagyon meghatott, és tényleg elgondolkodtató volt. És tényleg látszik, hogy hajtasz ahogy Taemin is.
- Örülök, hogy tetszett! Ez volt a cél. És nem azért, hogy megfektesselek!
- Tudom. De letehetnél mert már kényelmetlen.
- Én élvezem, hogy a fenekedet foghatom. *vigyorgott.*
- Elhiszem, de már kényelmetlen!
- Egy pusziért.
- Jó. *csókoltam meg.*
- Tessék! *tett le.*
- Menjünk oda Taeminélhez! *fogtam meg a kezét.*
- Okés! *mosolygott és odamentünk.*
- Zavarunk? *kérdeztem.*
- Dehogy is! *kuncogott Seo.*
- Akkor jó. *mosolyogtam és leültünk.* - Neked ki van szívva a nyakad? *néztem Seo nyakát.*
- Igen! Ez a perverz kiszívta! *mutatott Taeminre.*
- Istenem. *kuncogtam.* - Nagyon szép.
- Tudom, én csináltam. *kuncogott Taemin.*
Majd még kicsit táncoltunk de már nagyon lapos volt a buli ezért elköszöntünk egymástól és hazamentünk. Mikor hazaértünk levetettem magam a kanapéra.
- Ahh. . *bújtam a díszpárnák közé.*
- Na mi van? *kuncogott.*
- Otthon. *motyogtam.*
- Istenem. *ülte le a lábamhoz.*
- Te nem is örülsz neki? *ültem fel.*
- De!
- Na azért! *dőltem vissza és levettem a pólómat. Jonghyun maga elé nézett és vigyorgott.* - Ne vigyorogj! Már idegesített! És a melltartó is idegesít, de azt nem veszem le.
- Kár.
- Haha, gondoltam.
- Elmegyek fürdeni! *állt fel.*
- Oké! *mosolyogtam majd elment.*
Mikor végzett én is elmentem fürdeni. Aztán mikor végeztem bementem a szobába.
- Kész vagyok. Minden értelemben. *dőltem ki az ágyon.*
- Igen? *kuncogott.*
- Aham!
- Akkor majd holnap beszéljük meg?
- Igen! *bólogattam és betakartam magam.*
- Jó éjt! *bújtam hozzá.*
- Jó-jó éjt! *lepődött meg, de nem foglalkoztam vele. Elaludtam.*
Reggel még aludt mikor felkeltem.
- Ki az ágyból! *rántottam le róla a takarót, de még én is félálomba voltam.*
- Héé! *húzta vissza.*
- Ne csináld ezt! *motyogtam és ráfeküdtem.*
- Te ne csináld!
- Miért?
- Mi a bajod?
- Álmos vagyok.
- Akkor aludni kéne és nem felkelteni nem?
- Nem szeretek egyedül fent lenni.
- Akkor aludj vissza!
- Azt sem szeretem!
- Akkor mit szeretsz?
- Embereket kínozni.
- Ahhoz értesz. *kuncogott és átölelt majd betakart. Még egyikünk sem nyitotta ki a szemét és mikor már épp aludtam volna vissza megrázott.* - Ki az ágyból! *kuncogott.*
- Hééé!
- Te is ezt csináltad!
- De hétvége van! *motyogtam.*
- Tudom. *kuncogott és rám feküdt.*
- Hülye! Hát összenyomsz! *kuncogtam.*
- Nem baj az. *kuncogott.*
- Vége. *tettem úgy mint aki meghalt.*
- Neee! Eun! Szájból-szájba! *megcsókolt és felemelkedett rólam.*
- Hülye! *kuncogtam.*
- Tudom. *kelt fel és kiment.*
- Aúú! *kiáltottam fel mikor nekimentem az ajtónak.*
- Mit csinálsz? *kuncogott Jonghyun és felsegített.*
- Útba állt az a szar. *mutogattam.*
- Istenem! Na gyere inkább igyál kávét. *kuncogott és kisegített a konyhába.*
- Még mindig rajtad nevetek. *nyalta meg a száját és vigyorgott.*
- Jól van hagyjál már! Azt se tudom hol vagyok! *ittam.*
- De engem minek keltettél fel?
- Mert ha én nem tudok aludni akkor te sem alszol!
- Akkor számítsak még ilyenre?
- Igen!
- Nagyszerű! *ivott ő is.*
- Kifárasztott ez a tegnap este. Azt se tudom mi történt. *mondtam direkt.*
- Mi? *tette le a bögréjét.* - Semmire? Egy percre se? Egy apró képre se? *akadt ki*
- Nem! *ráztam a fejem.* - Kéne? *néztem fel rá mert felállt.*
- Igen! Itt van ez a csokor. *mutogatta a csokrot amit tegnap tőle kaptam.*
- Nem! Ezt te kaptad tőlem! Tényleg nem emlékszel? Egy percre sem? Nézz a szemembe! Nem? *mutogatott a szemére.*
- De! Emlékszem minden percre, minden másodpercre! De, cuki voltál ahogy kiakadtál. *vigyorogtam.*
- Héé! Te. . te. . ezt nem hiszem el. . *ült vissza.* - Megint átvertél! *fogta a fejét.*
- Nyugiii! Lesz még ilyen több! *kuncogtam és megfogtam a kezét.*
- Gonosz vagy! És ne legyen! Most már én következem!
- Úgy sem tudsz átverni mert nem tudsz hazudni!
- Nem? Na majd meglátjuk!
- Jaj Dinó. *sóhajtottam és megittam az utolsó kortyot.* - Na gyere mert nekünk még van amit meg kell beszélnünk. *húztam a nappaliba.*
- Oké! *ültünk le.*
- Na kezdheted!
- Én elmondtam amit érzek. És ez tényleg így van és így érzek!
- Értem. Nos. . tegnap még buli közben is ezen agyaltam, hogy valójában, hogy érzek irántad. *kezdtem el.* - Átvettem az összes együtt töltött emlékünket még a rosszakat is! És azt kell mondanom, hogy mióta ebbe a suliba jöttem csak körülötted forog az életem! Még akkor is rád gondoltam mikor utáltalak! Mert akkor épp azért, hogy mekkora köcsög vagy. . most meg egy egész más Jonghyun ül itt mellettem. . aki miattam teper. És ez jól esik. . *sóhajtottam.* - És tényleg látom, hogy akarod ezt az egészet!
- Igen, nagyon akarom! Én tényleg szeretlek!
- Tudom! *bólogattam és hozzábújtam.*
- De mire jutottál? *nézett a szemembe.*
- Arra, hogy. . . tetszik ez az új Jonghyun és, hogy meg kéne próbálnunk!
- Tényleg? *vigyorgott.*
- Úristen! *kapott fel és megpörgetett majd visszadőlt a kanapéra.* - Ez az! *vigyorgott és a kezét kinyújtotta.*
- Őrült! *kuncogtam.*
- Csak boldog! Akkor most már tényleg a férjed vagyok?
- Igen! *bólogattam és nem bírtam abbahagyni a mosolygást.*
- Ezt el kell mondanom mindenkinek! *vigyorgott és megcsókolt.*
- Hülye!
- Miért? Ezt mindenkinek tudnia kell!
- Dehogy! Majd rájönnek! *mosolyogtam.*
- Igaz. De akkor is.
- Nyugii! *kuncogtam.*
- Jóó. *mosolygott.* - Akkor most már büszkén hordod majd a Dino-s bugyidat igaz?
- Igen. *kuncogtam.* - De azért nem fogom mutogatni.
- Ne is! Csak én láthatom!
- Már is kisajátítasz?
- Igen! *bólogatott.*
- Borzasztó vagy!
- Hát a barátnőm vagy! Csak az enyém!
- Igen!
- De olyan fura ezt hallani, hogy a barátnőd vagyok. . *néztem a szemeit. Annyira szépek.*
- Majd hozzászoksz! Nekem is furcsa! De még mindig olyan elérhetetlen vagy a számomra!
- Mert?
- Nem tudom. De lehet ez csak a reggeli hatás, hogy még nem fogom fel olyan jól a dolgokat. Szóval ha délután még megpörgetlek akkor ne nézz hülyének csak felfogtam azt, hogy a barátnőm vagy!
- Oké. *kuncogtam kicsit.* - Megyek csinálok reggelit!
- Okés! *mosolygott majd kimentem a konyhába. Csináltam a reggelit mikor megjelent mellettem.* - Kicsim. *mondta és én odanéztem rá.*
- Hm? *mosolyodtam el.*
- Hallgatsz a kicsimre. *vigyorgott és felkapott.*
- Héé! *kuncogtam.* - Még szép, hogy hallgatok. *mosolyogtam.*
- Akkor hívhatlak így?
- Igen!
- Kicsim. *vigyorgott.* - És tényleg kicsi vagy.
- Már megint a magasságom?
- Jó nem piszkállak vele! *puszilt meg.*
- Ne is! *másztam ki az öleléséből.*
- Hé!
- Leég a kaja! *kevertem meg.*
- Oh bocsi.
- Semmi baj! *mosolyogtam.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése