- Kajaaaa! *dünnyögte.*
- Oh, köszi.
- Csinálsz kávét? *kérdezte ásítva.*
- Aha. *válaszoltam, majd nekiálltam a kávéfőzésnek.* - Tessék!
- Oh, köszönöm! *vette el, majd én is enni és inni kezdtem.*
- Van benne valami érdekes? *kérdeztem furcsán.*
- Ja nincs semmi. *vágta a konyha végébe a sarokba.* - Csak éppen nem akarok senki szeme elé kerülni. *kuncogott és zavartan vakarta a tarkóját.* - Még eléd se.
- Emiatt ne aggódj! Nincs miért. *mosolyogtam és ettem.*
- Jó, de úgy szégyenlem magam, amiatt az idióta miatt. *húzta egy kissé a száját.* - Arról meg ne is beszéljünk, hogy Soo-t tegnap este vissza se hívtam. Biztos halálra aggódik.
- De ez nem a te hibád! Ne emészd magad! Erről az egészről csak Taemin tehet! Felejtsd el, neked ott van Soo!
- Igazad van. Most bejött a képbe Soo és egyből elkezd kedveskedni, ne nézzen már palimadárnak. Lehet, hogy nem én vagyok a legokosabb lány, akit ismert, de hülye én se vagyok.
- Szerintem ő nem is ismert okos lányt az életében. *kuncogtam.*
- Igazad van. *kuncogott. Majd ahogy ettünk, elkészülődtünk és mentünk is a suliba. Ott találkoztunk Binnel.*
- Sziasztok! *köszönt, majd magához húzott és megcsókolt.*
- Ejha. *kuncogott Seo.* - Szia. Nézd a nőcsábászt!
- Az én nőcsábászom. *kuncogtam.* - Ja és szia!
- Mi a helyzet? *érdeklődött Bin.*
- Fáradtak vagyunk. *dünnyögte Seo.*
- Komolyan? Én tele vagyok energiával. *vigyorgott.*
- Miért is? *kérdeztem.*
- Hát szerinted? A tegnap este után olyan voltam, mint valami energiabomba. Le se lehetett lőni. *kuncogott.* - Nagyon örülök neki, hogy együtt vagyunk!
- Nyaahh, de édes. *vigyorgott Seo.* - Bocsi... én most.. öhhmm.. megyek! *kapkodott a lábai utána. Láttam, hogy Taeminhez megy oda.*
- Gyere menjünk! *húzott be a terembe Bin.*
- Oké, de minek?
- Hogy mindenki lássa, hogy veled vagyok!
- Jaj te bolond! *kuncogtam.* - Azt szünetbe is látják!
- Jó, de na! *majd odajött Soo.*
- Sziasztok! *mosolygott.* - Seo?
- Rosszul érezte magát ezért elküldtem az iskola orvoshoz.
- Áh értem. Mi a baja?
- Tegnap este óta hányingere van ezért korán el is aludt.
- Értem. Akkor azért nem hívott vissza. Aggódtam érte.
- Valószínű. *mosolyogtam kedvesen.* - Nem kell! Seo erős lány!
- Tudom. *mosolygott.*
Majd lassan elkezdődött az óra és Seo kicsit késve érkezett, de elnézést kért és leült mellém.
- Szia! *suttogta Soo neki.*
- Szia! *integetett nem láthatóan, majd jegyzetelni kezdett. A füzetem sarkába pedig ennyit írt: "Majd mesélek valamit." Elolvastam és bólogattam. Az óra unalmas volt, de kibírtam és mikor vége volt azonnal húztam Seot a szokásos wc-nkbe.
- Na? Mi az? Mi volt? *kezdtem érdeklődni.* - Taeminhez mentél, igaz?
- Igen, hozzá! Muszáj voltam beszélni vele!
- Na... mond, mond! Nagyon kíváncsi vagyok!
- Hát ugye... odamentem hozzá. Megkértem, hogy ne szóljon erről Soonak. Ő azt mondta, hogy nem fog. Én pedig megígértem neki, hogy nem szólok Jonghyunnak, mert nem akarja, hogy gyengének lássa a viselkedése miatt. Megkérdezte, hogy jutottam-e valamire. És mondtam, hogy Soo mellett maradok. Gondolta, hogy ezt felelem és, hogy csak ábrándozott arról, hogy én valaha is az övé leszek testileg. Na meg, hogy rájött minden hibás lépésre.
- Jézusom... ez a gyerek egy! *akadtam ki.* - Nem is tudom, hogy micsoda...
- Nekem mondod? És nem úgy tűnt, mint aki feladná... kiakaszt komolyan!
- És milyen fejet vágott közben?
- Megbánó.
- Komolyan?
- Aha! Jaj a megbánásról jut eszembe! Megemlítette Jonghyunt!
- Tessék? *hüledeztem.*
- Azt mondta, hogy folyamatosan rólad beszél és állandóan azon van, hogyan lehetne veled és hogyan feküdhetnétek le. Na meg valamit tervez a bulira... valami "megbánást"... de többet én se tudok, mert Taemin se tud semmit! Tényleg nem tud, olyan volt, mint egy agyhalott.
- Hogy mi? Ez egy nyomorék! *hüledeztem.* - Szakadjon már le rólam!
- Hát nem tudom... Nekem ez furcsa. Azért remélem nem akar semmi rosszat.
- Tőle minden kitelik.
- Mindenesetre a bulin, nagyon vigyázz... oké? *ölelt meg.*
- Rendben van. *viszonoztam az ölelését.* - De ugye te rendben van?
- Hát... *engedett el.* - Fogjuk rá.
- Héé, nyugi! Itt van Soo!
- Igen, ez igaz. *vigyorgott.* - Tényleg, mit mondtál neki?
- Nyugi, falaztam neked. *kuncogtam.* - Azt mondtam, hogy rosszul érezted magad, ezért elküldtelek az iskolaorvoshoz.
- Oh, köszönöm! *mosolygott, majd én is.*
- Csak menjünk, mert már tűkön ülnek.
- Igaz. *kuncogott, majd kimentünk. Már ott vártak ránk az aulában. Oda mentem Binhez, Seo pedig Soo-hoz.*
- Szia! *köszöntem.*
- Szia! Meg volt az eszme csere? *kuncogott.*
- Meg! *kuncogtam.*
- Akkor jó. *mosolygott majd még kicsit beszéltünk és elkezdődött az óra. Nagyon uncsi volt, de kb a közepén betoppant az igazgatónő.*
- A mai napon iskolánk egy pályázatot nyert. Ez egy hatalmas összeg. Azonban ezért nekünk is kell valamit letennünk az asztalra. Házassági projektet indítanak az iskola tanulói között. Amit sorsolással döntenek el. Ezen a projekten kötelező részt venni, aki megtagadja azonnali hatállyal repül az iskolából. Egyszerű szabályok vannak. A férj és a feleség mindig együtt van, minden alkalommal és hordják a gyűrűjüket. Egy lakásban kell élniük a projekt erejéig. Ahhoz, hogy mindenki rendszeresen végig csinálja különböző tanárok fognak meglátogatni minden egyest diákot. Arra kérlek mindenkit, hogy csinálja végig tisztességesen és alaposan! Ez az összeg nagyban támogatja szeretett iskolánkat és a ti jövőtöket!
*Seoval egymásra néztünk, hogy mégis mi ez az egész?*
- Most pedig kihirdetném ebből az osztályból, hogy ki kinek a férje és felesége! Annyit elárulnék, hogy a korosztály nem egy és ugyanaz!
Jó sokáig tartott a névsor mire mindenkit végig mondtak. Mikor Soohoz ért, megilletődtem, mert egy másik lánynak mondta a nevét.
- Tessék?! *pattant fel Seo.*
- Nyugi, cica! *húzta le Soo. Majd az igazgatónő folytatta és Bin is mást lányt kapott. Félve egymásra néztek Seoval.*
- És végezetül Bang Eun Hee, Kim Jong Hyun és Park Jun Seo, Lee Taemin.
*Mi, mi, mi, mi, mi??? Ezzel a köcsöggel? Ezt nem! Én. . .áhh. . de nem tehetem meg, hogy kirúgnak. Végig kell csinálnom! De nem akarom!*
- Igazgatónő és a foglalkozássokkal büntetéssekkel mi lesz? *kérdezte Soo.*
- Erre az időszakra, mind el lesz törölve. *válaszolta.* - Nincs edzés, se büntetés! Semmilyen foglalkozás! És amikor a házasok elválnak egy fényképalbumot szeretnénk kérni, amiben igazolják, hogy ténylegesen együtt voltak ez idő alatt. Ide kiakasztom, hogy ennek az osztálynak melyik terembe kell mennie a párjával a gyűrűért és aláírni a szerződést! *Majd kiakasztotta a papírt.* - A mai naptól fogva, vagyis a szerződés aláírása után érvényes a házasság! Szóval már a mai napon együtt kell lenni, még a szünetekben is! Nincs apelláta! Köszönöm a figyelmet!
*köszönte meg, majd kiviharzott a teremből. Az egész osztály némán bámult maga elé. Ez kész sokk!*
Folytatta a tanár az órát, de mikor vége volt azonnal a papírhoz sorakoztak az emberek.
- Én nem akarom tudni. *motyogtam.*
- Én sem! *motyogta Seo.*
- Nyugi! *öleltek át minket a fiúk.*
- Ezek a buzik. . esküszöm, hogy kiherélem! *mondtam.*
- Miért? Van fasza? *kuncogott Bin.*
- Öhm. . . gondolom. *kuncogtam. Nem akarom neki elmondani azt, hogy én már félig voltam Jonghyunnal.*
- Mindegy! Kibírjuk! *mosolygott Bin.*
- Ja. . de én ezt a kis pöcst elkapom és megnyúzom. . *mormogott Soo.*
- Ne! *mondta Seo.* - Felesleges! Így is-úgy is egy kretén marad. *sóhajtott.*
- Na ja. *helyeseltem. És ilyenkor bejött Jonghyun.*
- Sziasztok! *jött oda hozzánk.*
- Ja. *bólogatott Soo és Bin.*
- Mit akarsz? *kérdeztem.*
- Át kell vennünk a gyűrűnket és aláírni, hogy házasok vagyunk!
- Ugye tudod, hogy ez csak egy játék?
- Igen, jól fogunk szórakozni! *mosolygott.*
- Te esetleg! De én biztos nem megyek ebbe bele!
- Ne izélj már! Jössz és kész! *fogta meg a kezem.*
- Eressz már el! *Bin most pont olyan volt mint Jonghyun. Meg sem mozdult.*
- Nem! Sziasztok! *köszönt és elrángatott.*
- Te szemét! *téptem ki a kezem a kezéből.*
- A kis barátod nem nagyon tett bármit is. . *kuncogott.*
- Rohadj meg jó?
- Naa! Ne szomorkodj! Én mindent megteszek! *mosolygott és megakart csókolni, de lepofoztam.* - A házasok csókolóznak ezt jobb ha észbe vésed!
- De még nem vagyunk házasok!
- De pár perc és azok leszünk! *húzott be egy terembe ahol átvettük a gyűrűket és aláírtuk a szerződést.* - Na várj! *húzta az ujjamra a gyűrűt.* - Most te! *tartotta a kezét. Milyen eres. . rohadjon meg! Nekem ez bejön. De az ő keze csúnya.*
- Muszáj?
- Igen!
- Hát jó. *húztam az ujjára a gyűrűt.*
- Juhuu! És így már a buliba is velem kell, hogy gyere!
- Nagyszerű. *sóhajtottam és megcsókolt.*
- Addig csókollak míg nem viszonozod! *megcsókolt és muszáj voltam viszonozni.* - Csodás! *mosolygott.*
- Az.
- Jaj ne legyél már ilyen!
- Milyen legyek?
- Bánt Bin mi?
- Szerinted? *szipogtam. Tényleg nagyon rosszul esett.*
- Csak, hogy tudd ezzel nem hatsz meg! *motyogtam és bújtam hozzá mert most erre volt szűkségem.*
- Tudom! *sóhajtott és simogatta a hátam.*
- Sziasztok! *jöttek oda Taeminék.*
- Sziasztok! *köszönt Jonghyun.*
- Mi a baj Bang? *rántott kis Jonghyun öleléséből és megölelt. Ez sokkal jobban esett.*
- Bin. . *szipogtam.*
- Áh értem! *simogatott.* - Nyugi! Megkérdeztem tőle és azt mondta, hogy nem akart balhét.
- Milyen udvarias! *mondta Jonghyun.*
- Az is! *ordítottam rá.*
- Jóóó. . ne kiabálj!
- A házasok szoktak veszekedni is nem?
- Naa! Nyugi! *simogatott Seo.*
- Jó. *töröltem le a könnyeim.*
- Ne sírj! Megfogadtuk, hogy fiú miatt nem sírunk! *adott egy zsepit.*
- Csináljunk képet! *mosolygott Taemin.* - Attól tuti jobb kedved lesz! *simogatta meg a hátam.*
- Milyet? *néztem fel rá.*
- Hát ti lefényképezitek a mi kezünket, mi meg a tieteket! Na?
- Ettől nem lesz jobb kedvem, de ha kell. Úgy is kell az albumba. *vontam meg a vállam és megcsináltuk a képeket.*
- Ezek jók lettek. *nézték meg őket.*
- Had nézzem. *néztem meg én is.* - Nem rosszak!
- Milyen kis kezed van az enyémhez képest! *mosolygott Jonghyun.*
- Mert te férfi vagy. .
- Jaj! *ölelt át.* - Úgy is megpuhulsz!
- És meddig fog tartani ez? *kérdezte Seo.*
- Mi úgy hallottuk, hogy egy év! Már mint ez a félév meg még a következő fél év is!
- Szünet nélkül?
- Igen!
- Oh. . értem!
Majd becsengettek ezért mentünk órára. . Soo és Bin az osztályból kapott párt ezért ők velük ültek. . azt hittem megint elkap a sírás, de tartottam magam. Az óra unalmas volt és csak a gyűrűmet néztem mint egy hülye. . . nem akarok vele lenni. . nem akarom! Mikor vége lett az órának mentünk szünetre, persze velük. De legalább Seoval lehetek mert Taemin és Jonghyun mindig együtt lóg.
- És akkor most gyereket is lehet csinálni? *kérdezte Jonghyun én meg kiköptem az üdítőmet.*
- Biztos nem! *ráztam a fejem.* - Azt nem! *álltam fel.* - Akkor inkább kirúgatom magam.
- Nyugi csak vicceltem! *kuncogott.*
- Marha vicces vagy! *forgattam a szemem.*
- De ki hol fog lakni? Mivel együtt kell laknunk!
- Hozzám jön Seo és te meg mész Eunhoz! *mondta Taemin.*
- Nekem oké. *mosolygott Jonghyun.* - Lányok?
- Nekem "jó". *mondta Seo.*
- Ja. De Seo szobájába alszol vagy pedig a kanapén! *mondtam.*
- Ü-üm! A házastársak együtt alszanak! *ölelt át.*
- De mi nem!
- De-de!
- És kell egy olyan kép is!
- Milyen?
- Mikor fekszünk egymás mellett!
- Minek?
- Hogy betudjuk bizonyítani, hogy egymás mellett feküdtünk!
- Igen! Olyan kell! *helyeselte Taemin.*
- Utálom ezt az egészet! *ültem vissza a padra.*
- Én is. *motyogta Seo.*
- Hát ez van! *mondták a srácok.*
- Így hozta a sors. *kuncogott Taemin és öklöztek.*
- Ja, a sors! *kuncogott Jonghyun.*
- Ti megterveztétek? *akadtam ki.*
- Miért szerinted véletlen lettél a párom? *hajolt közel.*
- Te szemét! Mocskos, rohadt.. . *ütöttem.*
- Naaa! *fogta le a kezem.*
- Eressz!
- Nem! Puszilj meg! *csücsörített.*
- A rák se!
- Akkor repülsz! *nagyot sóhajtottam és megpusziltam a száját.* Köszönöm. *mosolygott.* - Seo is nagyon fura. . Taemin, intézd!
- Hagyjad Seot jó? Foglalkozz inkább Eunnal! *szólt rá Taemin.*
- Jóóó. . nem tudom mi a bajod. *húzta a száját.*
- Semmi! Csak hagyd!
- Hagyom!
- Azért! *karolta át Seot Taemin. Fura volt, de biztos amiatt ilyen amit Seo mesélt.*
- Na hol tartottunk? *fordult felém.*
- Sehol!
- Ne legyél már ilyen!
- Talán nem kéne így bánnod velem!
- Hogyan?
- Erőszakosan!
- De magadtól semmit sem teszel meg!
- Mert ilyen vagy!
- Jó, akkor nem leszek ilyen.. kíváncsi vagyok. *ült le.*
- Hát ezen már ez nem nagyon változtat. .
- Mert?
- Mert egy köcsög voltál velem az első perctől kezdve! Ez hülye kérdés volt! És csak arra kellek neked!
- Honnan tudod?
- Jaj, csak rád kell nézni. . most is áll! *mutattam.*
- Na ide figyelj! *állt fel.*
- Látod? Egyből keménykedsz! Mert te izmos vagy! Hol érdekel engem? Jó, jól néznek is, de ameddig ilyen bunkó vagy ezek nem érnek semmit! Így nem fogsz tudni csajozni csak úgy szólók. . mert te erős vagy. . utána meg porig alázod a csajt. . .de te izmos vagy meg nagy a faszod ezért szeressen beléd! Talán egy kurva szeretne ezért, de én nem vagyok az csak szerinted! Erről meg ennyit! Szóval hiába keménykedsz, ugyanúgy egy köcsög leszel! És sose tudsz megváltozni! *Taemin és Seo arca lefagyott és Jonghyun is csak állt előttem mint egy szobor.*
Szerencsére becsengettek ezért mentünk órára. Nem vártam, hogy vége legyen és azzal a két majommal legyünk. . De sajnos ez az óra pont gyorsan telt. . Megint mehettünk le azokhoz a. . . már nem is mondok semmit se.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése