- Hagyjál! *toltam el a fejét.* - Még aludni akarok!
- Elfogunk késni a suliból, ha nem kelünk fel. *nyúzott tovább, majd beleültetett az ölébe. De leborultam a mellkasára és ott próbáltam tovább aludni.* - Ez eléggé félre érthető így... *kuncogott.*
- Nem érdekel. *mormogtam.*
- Még itt a végén valaki azt hiszi, hogy megakarsz erőszakolni, csak bealudtál felettem.
- Hülye vagy! *ültem fel immár rá és megütöttem a mellkasát.*
- Nem is. *kuncogott.*
- Taemin. *forgattam a szemeimet.*
- Hm?
- A melleimet bámulod! *ütöttem meg újra.*
- Mentségemre szolgáljon, hogy ők is néztek engem. *kuncogott.*
- Jaj, már korán reggel lefárasztasz. *akartam leszállni róla, de lökött rajtam egyet így ráestem. Kapva az alkalmon pedig magához szorított, oldalra dőlt és úgy ölelt.* - Az előbb még suliba akartál menni.
- Meggondoltam magam. *vigyorgott és megpuszilt.*
- Akkor meg miért nem hagytál aludni tovább, te hülye?
- Mert akkor elkésünk a suliból.
- De, de az előbb mondtad, hogy meggondoltad magad!
- Én ilyet nem mondtam... *vigyorgott.*
- De mondtál!
- Dehogy!
- De igen!
- Nem, nem mondtam.
- Direkt kötözködsz igaz?! *csíptem meg a bimbóját.*
- Áú. *kapott oda.* - Oké, befejeztem.
- Ajánlom is! *ültem fel és elindultam a konyhához.*
- Rázd jobban! *kiáltotta utánam.*
- Kapd be! *kiáltottam vissza, majd csináltam magunknak szendvicset.*
- Ahh, kaja! *rohant ki és már el is vette az ő részét.*
- Beles! *kuncogtam, majd leültem én is enni.* - Ma menni fogsz próbára?
- Aha, szeretnék egy kicsit. *felelte két rágás közepette.* - Persze suli után és akkor haza se kell jönnünk.
- Haza, mi?
- Hm?
- Semmi... csak hiányzik a régi otthonom.
- De hiszen még csak pár napja vagy itt... máris hiányzik?
- Igen, olyan rossz. *húztam egy kicsit a szám.*
- Akkor majd teszünk róla, hogy egy kicsit otthonosabbnak érezd a lakást, oké? *kérdezte vigyorogva.*
- Rendben. *bólogattam mosolyogva.*
- Mi lenne, ha Jonghyun szobáját kifestenénk rózsaszínre, mire visszaköltözik? Tele raknánk csajos cuccokkal.
- Neeee, tutira kiakadna. *kuncogtam.*
- Biztos tetszene neki, hiszen ő is olyan csajos.
- De gonosz vagy!
- Akkor csak figyeld meg a mozdulatait és te is észreveszed! *kuncogott.*
- Bolond! Ne találj ki ilyen hülyeségeket... *kuncogtam rajta. Majd ahogy végeztünk az evéssel elindultam felöltözni, de hátulról belemarkolt a fenekembe.*
- Mondtam, hogy rázd jobban. *csókolt meg.*
- Te rá vagy gerjedve a fenekemre? *pillantottam furcsán.*
- Mondtam már, hogy változok és nem a szexre megyek. *mosolygott.*
- És tudod, hogy tudnál ezen a legjobban segíteni?
- Na, hogy? *kérdezte vigyorogva.*
- Azzal, hogy most szépen kimész és hagysz felöltözni. *csuktam rá az ajtót, majd öltözködni kezdtem. Nem sokkal később készen lettem, majd ő is és elindultunk a suliba. Leültünk az aulába én beszélgetni kezdtünk. Vagyis jobban mondva ült, én nem bírtam így elé álltam és úgy beszélgettünk tovább.*
- Remélem, hogy ma az a buzi nem jön a suliba... vagyis ajánlom neki. *húzta a száját*
- Ne is beszéljünk inkább róla. *ráztam a fejem.*
- Ne haragudj, nem akartam csak úgy felhozni! *ölelt át a derekamnál.*
- Ez is félreérhető helyzet. *kuncogtam.*
- Nem baj. Én most így akarlak ölelni. *ölelt szorosabban.*
- Megfulladok. *kuncogtam.*
- De olyan jó téged ölelni.
- Mert én már csak ilyen vagyok. *kuncogtam, majd hamarosan megérkeztek Jonghyunék is. Odajöttek hozzánk. Taemin így felállt.*
- Sziasztok. *köszöntek.*
- Sziasztok. *köszöntünk.*
- Mizujs? *kérdezte Bang.*
- Semmi. *feleltük.*
- Jobban vagy? *fordult felém.*
- Igen!
- Akkor jó. *ölelt meg és mosolygott rám.*
- Sikerült felvidítanom. *mosolygott Taemin.*
- Hero vagy. *kuncogott Bang.*
- Az, egy retardált hero. *kuncogtam én is.*
- Retardált? *kuncogott Bang.*
- De még is én nyertem a fogadásba! *vigyorgott Taemin.*
- Az egy dolog!
- Igen. És ha már itt tartunk. *húzott magához és megcsókolt, közben persze a fenekemet markolta, mint valami hülye. Tudtam, hogy nem fogja kibírni.*
- Waoh. *kuncogott Jonghyun.*
- Én ehhez pici vagyok. *kuncogott Bang és Jonghyun háta mögé bújt.*
- Az, pici. *kuncogtam.*
- Pici, magasságra. *borzolt a hajába Jonghyun. Pont ő beszél, de azért aranyos volt.*
- Ne szóld le a magasságom vagy nem kapod vissza a szemüvegedet! *nyújtotta ki a nyelvét.*
- Szóval ez a te szemüveged? *vettem le róla. Jól nézett ki.*
- Igen. Az enyém. *mosolygott Jonghyun.*
- Nem rossz. *forgattam.*
- Ja, úgy néz ki mint egy gyík. *kuncogott Taemin.*
- Ugye? Én is azt mondtam neki. *kuncogott Bang és pacsiztak Taeminnel. Komolyan, mint a rossz gyerekek.*
- Igaz neked jobban áll. *puszilta meg Jonghyun.*
- Na ne nyalizz!
- Jóóó.
- Ennyi vagy. *kuncogott Taemin. * - Akkor eljöttök ma a próbámra?
- Persze! *mosolygott Bang.*
- Bocsánat, hogy tegnap mi nem mentünk. Az én hibám. *kértem bocsánatot. Tényleg nagyon sajnáltam.*
- Jaj ugyan! *ölelt meg.* - Megértettük. *mosolygott.*
- Meg amúgy is volt társaságunk. . *húzta a száját Jonghyun.*
- Hm? *néztünk furán.*
- Bin. . *sóhajtott Bang.*
- Ő is indul? *kérdeztem.*
- Igen. *mondta Jonghyun.*
- De Jonghyun lemossa a színpadról! *mondta Bang.* - Igaz? *nézett rá.*
- Megpróbálom! *mosolyodott el.*
- Ajánlom neked, hogy nyerj mert szemét vagy és ezzel tudsz kiengesztelni!
- Miért szemét? *kérdezte Taemin.*
- 1 órával előbb keltett csak, hogy kitudja élni magát. .
- Átállítottam az ébresztőjét. De amíg nem tudta meg addig nem is volt semmi baja. Álmos se volt. *kuncogott.*
- Mert nem tudtam róla, de mikor megtudtam akkor álmos lettem. Ilyen vagyok és kész! Ne nevess ki! És miatta nem tudtam reggelizni! Elégette a rántottát! *mutogatott rá. Vicces volt.*
- Mert rád figyeltem!
- Még ez is az én hibám?
- Nem! *ölelte meg.* - De utána vettem neked kaját!
- Ja, de legközelebb megint te csinálsz reggelit és én addig a szobába leszek! Kíváncsi vagyok, hogy főzöl.
- Rémesen. *kuncogott Taemin.*
- Nem is igaz! *kuncogott Jonghyun.*
- Majd én elemzem. *kuncogott Bang.*
- Értettem. *mosolygott Taemin.*
Majd becsengettek és mentünk órára. Ami elég jó volt. Soo nem volt sehol sem. Taemin tényleg nagyon elintézhette, ha még suliba se jött. Mikor az órának vége volt Bang behívott a wc-be és beszélgetni kezdtünk egy kicsit.
- Most nagyon hálás vagyok Taeminnek, hogy jobb kedved lett miatta. *jegyezte meg.*
- Igen, de nem csak miatta van jobb kedvem! Miattad is! Nagyon cuki voltál tegnap ahogy próbáltál felvidítani és köszönöm! *öleltem meg.* - Meg persze Jonghyunnak is köszönöm.
- Ez alap! Nem szeretem ha szomorú vagy.
- Csak azt nem tudom mi legyen. .
- Hogy érted?
- Hát meg kéne ezt beszélnem Sooval. . vagy csak egyszerűen hagyjam a picsába?
- Nem tudom . . én most "megbeszéltem" Binnel, hogy szakítok vele. . nem tudom, van egy olyan érzésem, hogy inkább hagynod kéne ezt az egészet és minden kapcsolatot megszakítani Sooval. . figyu, erősebb mint te és mi van ha igaz te csak beszélni akarsz, de ő elkezd erőszakoskodni? A bordádnak sem lenne jó és amúgy is. Nem engedlek a közelébe! *rázta a fejét.*
- Jóó. Igazad van. . nem tudom mire képes. *sóhajtottam.*
- Nyugi! Mi itt vagyunk! *mosolygott.*
- Tudom! És tudod annyira jól esik, hogy foglalkoztok velem. Mikor tegnap Taemin felakart vidítani akkor ugye azért is lettem boldogabb mert jól esett, hogy foglalkozik velem és eltudtam felejteni mindent. És képzeld énekelt! Nagyon csodás hangja van ami nyugtató.
- Na akkor meg felejts is el mindent! *mosolygott.* - Na kíváncsi vagyok ma mit alkot a próbán.
- Biztos jó lesz és neked is fog tetszeni! *mosolyogtam.*
- Dinónak is szép hangja van és gitározik. Basszeron is tud játszani.
- Tudom, mondta Taemin. Ő meg zongorázik.
- Na ez jó. Bandát nyithatnának. *kuncogott.*
- Ja. Pancser duo. *kuncogtam.*
- De gonosz vagy! *kuncogott Bang.* - De igazad van!
- Na menjünk! Majd lesz valami!
- Okés! *mosolygott és kimentünk a fiúkhoz.*
- Sziasztok! *köszöntek.*
- Sziasztok! *köszöntünk.*
- Na? Megvitattátok a dolgokat? *kérdezte Taemin.*
- Igen! *bólogattunk.*
- Akkor jó.
Majd beszéltünk még és jól elvoltunk, de becsengettek. És ez egész nap így volt. Szünetekbe elvoltunk és az órák se voltak olyan rosszak. Taeminnel ahogy megbeszéltem nem mentünk haza, hanem maradtunk. Elmentünk ahhoz a teremhez, ahol tudott próbálni.
- Mivel kezded? *kérdeztem tőle.*
- Mondjuk azzal, hogy megcsókollak.
- Ja, mert az nagyszerű próbálás.
- Kipróbáljuk, hogy melyik csókom a jobb, na?
- Egyik se. *kuncogtam.*
- Rosszul csókolok? *lepődött meg.*
- Borzalmasan. *kuncogtam még mindig.*
- Akkor taníts meg jól csókolni. *lépett közelebb.*
- Tanítson meg az, aki akar. *nyújtottam a nyelvem és azonnal meg is csókolt.* - Úgy utálom, amikor ezt csinálod!
- Miért? *kuncogott.*
- Mert majdnem leharapod a nyelvem.
- Te mondtad, hogy borzalmasan csókolok.
- Borzalmasan is! *ütöttem meg. Majd hamarosan megérkeztek Bangék is.*
- Sziasztok! *köszöntek, mikor beléptek.*
- Sziasztok! *mosolyogtunk.*
- Mizujs? *kérdezte Taemin.*
- Semmi. *rázták a fejüket. Majd leültek mellém. Taemin elkészülődött, majd leült a zongorához és énekelni kezdett. Most még szebben énekelt, mint tegnap. Csak ámuldozva figyeltem, meg se tudtam szólalni abban a percben. Mondjuk nem is volt érdemes, mert tényleg nagyon szép volt. Ahogy végzett, megtapsoltuk.*
- Oh köszönöm, tudom, hogy jó vagyok. *hajolt meg Taemin és kuncogott.*
- Nincs ám ekkora szája. *mondta Bangnek Jonghyun.*
- Tényleg! Nekem is alig akart énekelni. Pedig csak ketten voltunk a lakásba. *néztem rá.*
- Haa. . *kuncogott Bang.*
- Szégyenlős vagyok. *mondta Taemin.*
- Nem baj az! *mosolygott Bang.* - De nem kéne, nagyon jó hangod van.
- Köszönöm. *mosolygott.*
- Nincs mit. *mosolygott Bang is.*
Majd elkezdtek a fiúk együtt énekelni meg hülyéskedni. Náluk ez a próba? Olyanok voltak mint a rossz gyerekek. Csak néztük őket és nevettünk rajtuk. Majd mikor a hülyeséget megunták elkezdtek játszani a hangszereken. Olyanon is amin nem tudnak. Rémes volt, de vicces.
- Azt hiszem ezt hanyagoljátok inkább. *kuncogtam.*
- Jobban teszitek, mert ezzel csak elzavarjátok a közönséget. *kuncogott Bang*
- Ennyire szörnyű volt? *kérdezte Taemin.*
- A lehető legrosszabb. *nevettem.* - Ez nem kifejezés!
- Ah, kár. *szomorodott el színpadiasan Jonghyun.* - Pedig Eunhoz írtuk!
- Nem is igaz! Seonak írtuk! *folytatta Taemin.*
- Nem! Eunnak írtuk!
- Nem, igaz... Seonak írtuk!
- Nekem ne írjatok ilyen dalt. *kuncogtam.*
- És nekem se! *vágta rá Bang.*
- Ennyit ér a lelkesedésünk? *lépett közelebb Jonghyun Banghez.*
- Igen. *nyújtotta a nyelvét Bang.*
- Na, csak érjünk haza! *mutogatott az ujjával Jonghyun.*
- Juj, félek! *húzta az agyát Bang.*
- Félhetsz is. *folytatta Taemin.* - De Seonak még jobban kell félnie.
- Miért is? *pillantottam rá furcsán.*
- Hát, mert ilyen vagy. *vágódott le mellém és rácsapott a combomra.*
- Ahh, te gyökér ez fájt! *vettem el a kezét.*
- Orgazmusod van? *nevetett.*
- Te kis hülye szemét! *ütöttem.*
- Ez, az csináld! *kuncogott.*
- Hülye gyerek! *löktem meg a fejét.* - Felbontom a házasságot és Bang lesz a férjem!
- Huh? *pislogott Bang.*
- Gondolj bele, mi pont jó házastársak lennénk! *vigyorogtam.*
- Igazad van! *vigyorgott.* - Kinek kell két olyan férfi... Férfi? Kisfiú, mint Jonghyun és Taemin?
- Hé! *szóltak ránk.*
- Na, mi az? *kuncogtam.*
- Kis izék vagytok az van! *pöckölt meg a fejem Jonghyun. Taemin pedig a Bangét.*
- Nem tudom miről beszéltek. *nevette ki őket Bang.*
- Na, jó... itt van vége! *kapta fel a vállára Banget Jonghyun.* - Játszunk velük egy kicsit!
- Oké. *kapott fel engem is Taemin.*
- Mi lenne, ha megfürdetnénk őket egy kicsit a tornaterem zuhanyzójánál? *nevetett Jonghyun.*
- Normális vagy? *ütöttem Taemin hátát.* - Március van!
- Jonghyun, tegyél le! *kapálódzott Bang.*
- Egy csókért cserébe leteszlek! *csapott rá a fenekére.*
- Kapsz te mindjárt olyan csókot! *ütögette a hátát.*
- Azt hiszem, mi elmegyünk az orvoshoz. *fordult Jonghyun, Taeminhez.*
- Mi-miért?
- Csak megnézetjük, hogy javult-e az állapota.
- Ja, értelek.
- Taemin, fordulj meg! *szóltam rá.* - Te is Jonghyun!
*majd mind a ketten megfordultak.*
- Szia Bang! *próbáltam neki integetni.*
- Szia Seo! *integetett vissza, majd Jonghyunnal elmentek.*
- Tegyél le, mert a fejembe száll a vér!
- Jól van. *ültetett rá a zongorára.*
- Utállak. Tudsz róla?
- Tudom. *puszilta meg a szám.* - Menjünk haza!
- Oké. *szedett le, majd elpakolt maga után. Majd elindultunk egyenesen haza, útközben pedig fogta a kezem.*- Mellesleg csak úgy merővéletlenségből... neked nem kellene menned az orvoshoz?
- Majd megyek valamikor. *legyintettem.*
- Ez nem csak úgy megy Seo! *szólt rám.* - Nem szeretném, hogy kockára tedd az egészségedet! Nézd meg, hogy Eun is milyen ügyes! Elmegy az orvoshoz. Jonghyun pedig elkíséri, mert aggódik miatta.
- De ez csak egy dolog. Eunnak komolyabbak a sérülései, mint nekem!
- Nem érdekel! *vágta rá.* - Holnap akkor is elmegyünk az orvoshoz!
- Jól van. *sóhajtottam és húztam a szám.*
- Ne húzd a szád!
- Igenis anya. *forgattam a szemeim.*
- Seo!
- Mondtam már, hogy szexuálisan nézel ki? *nevettem.*
- Hé, ne akarj elcsábítani!
- Nem volt szándékomban. *nyújtottam a nyelvem.*
- Tutira kapni fogsz, ha hazaértünk!
- Akkor ne menjünk haza! *toppantam meg.*
- Hm?
- Menjünk cukrászdába! Légysziiiii! *kezdtem el húzni.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése