- Te ne nevess. *mondta Taemin.*
- Jó, inkább nézem ahogy Bang nyalja a nyalókát. *állt elé. Istenem, de perverz.*
- Na azt nézheted. *hagyta abba.*
- Ne már!
- Hagyj már! *lökte meg.*
- Úgy utállak ilyenkor..
- Én mindig.
- Csak azt mondod.
- Fogd már fel! U-T-Á-L-L-A-K! *szótagolta neki. Szerintem még ebből se fogja megérteni.*
- Én meg I-M-Á-D-L-A-K! De olyan kis buta vagy. *simított végig az arcán.*
- Te meg gyökér.
- Ilyenkor is cuki vagy. *mosolygott és megcsókolta. Szerencsére becsengettek és bementünk a terembe.*
Mikor elkezdődött az óra nem a tanár volt bent hanem az igazgatónő.
- Jó reggelt. *köszönt.*
- Jó reggelt. *köszönt az osztály.*
- A projekt miatt vagyok itt. Nos, eddig jól halad minden. Igaz vannak olyan párok akik a rossz házasokat adják. *nézett Bangre..* - De remélem ez nem sokáig fog tartani. Nos ez 1 évig lesz és ahogy hallottuk már minden pár együtt él. Ez nagyon helyes. Csak azért jöttem, hogy bejelentsem, hogy ma pár tanár, egy-egy párhoz fog elmenni és beszélgetni velük, hogy mit éreznek és mi a véleményük erről és ilyenek. De a pároknak nem mondjuk meg. Szóval mindenki készüljön. *mosolygott.* - És a legjobb pár ennek a projekt végén kap egy kis jutalmat is.
Még végig pofázta az órát arról, hogy milyenek a jó házastársak majd az óra végeztével Banggel bementünk a wc-be.
- Mit szólsz ehhez? *kérdezte.*
- Nem tudok mit mondani.. remélem hozzánk nem jön egy tanár se.
- Hát én megmondom nekik, hogy ez egy kurva szar ötlet volt és nem támogatom ezt. *dőlt neki az egyik mosdókagylónak.*
- Nem tudom mit mondanék. *sóhajtottam.*
- Lányok. *jött be Taemin.* - Jonghyun rosszul van.
- Na és? *kérdezte Bang.*
- Segítenetek kell! *húzott le minket az aulába ahol Jonghyun egy széken ült.*
- Majd jobban lesz. *vonta meg a vállát Bang.*
- Eun. Kérlek. *motyogta Dinó.*
- Mi van?
- Gyere ide!
- Minek? *ment oda hozzá.*
- Ezért! *csókolta meg, az ölébe húzta és össze-vissza kezdte fogdosni.*
- Eressz már. *akart kiszállni az öléből.*
- Nem! *fogta meg a fenekét és magához húzta.* - Figyi haver! Ez az amit te nem mertél vele megcsinálni. *markolt bele a fenekébe és megharapta a nyakát. Akkor vettem én is észre, hogy Bin ott áll.*
- Eressz el! *ütötte a kezét.*
- Nyem. *motyogta és kiszívta a nyakát.*
- Jó haver elég! *állította le Taemin.* - Elment Bin.
- Akkor jó. De nem akarom elengedni.
- Engedd el! *fogta le a kezét, Bang pedig kiszállt az öléből.*
- Ahjj. *sóhajtott.*
- Hülye paraszt. *mondta neki és elment Bin után.*
- Te normális vagy?! *estem neki Jonghyunnak.* - Egy alávaló aljadék vagy semmi több! Hánynom kell tőled egyenesen. A piszkos kis trükkjeid nem vezetnek sehova, fogd fel! Undorító, szemét alak vagy!
- Azért, mert megfogdostam egy kicsit a feleségemet?! *állt fel.*
- Nem, nem azért! Hanem, mert adod itt a beteget és közben csak féltékennyé teszed azt, akit igazából Bang szeret! *léptem közelebb hozzá, hogy egyenesen abba a szánalmas pofájába mondjam.*
- Seo... *húzott el Taemin.*
- Te csak fogd be! *kaptam el a kezem.* - Te is csak egy kis rohadék vagy, mert segítettél neki! Benned komolyan már csak csalódni lehet! Szánalmas vagy!
- Jonghyun bazdmeg, rohadtul ezt akartad?! *támadt neki Taemin.* - Rohadtul elbaszod az én esélyeimet is!
- Azt hiszed, hogy van esélyed Seonál? *forgatta a szemét.* - Nőj már fel végre Mushroom, hogy nem kellesz ennek a csajnak! Nem is fogsz sose! Csak egy gyökérnek tart!
- Mert a te helyzeted jobb igaz?! Mond hányszor tudtál úgy beszélgetni, hogy nem veszekedtél Eunnal?! Hm?!
- Hát ő....
- Jó, mert elmondanám, hogy nekem voltak ilyen pillanataim Seoval! De te már annyira elviselhetetlen vagy, hogy normális kommunikációt se tudsz létesíteni vele!
- Igaz, hogy beszélgettek normálisan is? *fordult felém.*
- Előfordul. *vontam meg a vállam.*
- Ez akkor se bizonyít semmit! *makacskodott tovább.*
- Teljesen elmarod magad tőle. *nevettem gúnyosan.* - Ami csak jó, mert nem érdemelsz meg egy ilyen nőt, mint Eun.
- Voltak már ennél sokkal jobb csajaim. *mondta és felpofoztam.*
- Nem az érdekel, hogy volt jobb csajod Bangnél. Nem azért kaptad a pofont, hanem, mert úgy mondtad mintha tárgy lenne... "ennél".... Mit képzelsz te magadról?!
- Na és akkor mi van? *mozgatta meg egy kicsit az arcát.* - Úgy beszélek vele, ahogy akarok!
- Na, takaródj! *löktem meg.*
- Ne lökdöss! *lökött vissza.*
- Jonghyun, fejezd be! *rángatta el Taemin.* - Bírj már magaddal! Ha csak egy ujjal is hozzáérsz Seohoz esküszöm, hogy szétverem a fejed!
- Arra kíváncsi vagyok. *kuncogott.*
- Azt hiszed nem menne, te törpe? *állt elé.* - Egy csaj megvert, akkor én? Szerinted mennyire verném laposra a fejedet?
- Taemin... *húztam vissza, hogy ne verekedjenek.*
- Nem veszed észre, hogy ez a kis köcsög hárpia csak azt akarja, hogy összevesszünk?! És, hogy egymás ellen legyünk?! *akadt ki Jonghyun.*
- Mi van?! *hüledeztem.* - Hárpia a nagyanyád!
- Na, tessék! Most is azt csinálja! *mutatott rám.*
- Csak azért mondja, mert megsértetted, te gyökér! *forgatta a szemét Taemin.*
- Akkor se érdekel! Ha rajtam múlik ez a hülye kurva nem lesz veled! Eunt meg jól megbaszom! Azt pedig végképp nem engedem meg, hogy te megbaszd ezt a ribancot! *kezdte el rángatni a karom.*
- Állj már le! *húzott el tőle Taemin és megfogta a kezem.* - Gyere Seo!
*indultunk el. Ő pedig, ha jól láttam Bang után eredt.*
- Éhes vagyok! *kapott a hasához.*
- De hiszen otthon reggeliztünk. *hüledeztem.* - Nem volt jó?
- Jaj, nem azért mondtam! *fogta meg az arcom és megpuszilt.* - Csak ideges vagyok és hirtelen éhes lettem. Azt hittem, hogy ott rögtön megfejelem Jonghyunt mikor azokat mondta. Nagyon idegesítő volt. *majd kért magának egy szendvicset.* - Te kérsz valamit?
- Nem, nem kérek semmit. *ráztam a fejem és leültünk egy padra. Ő enni kezdett.* - Miért ilyen hosszú ez a szünet?
- Néhány szünetet az igazgatónő meghosszabbított, hogy a házastársaknak legyen több idejük egymásra, hogy jobban megismerjék a másikat. *mondta evés közben.*
- Oh, értem. Ti honnan tudtok ennyi mindent?
- Befolyásosak vagyunk. *kuncogott.*
- Azt vettem észre. *néztem a gyűrűmet.*
- Nem kérsz egy kicsit? *fordította felém.*
- Nem.
- Naaa.
- Tényleg nem kérek.
- Csak az én kedvemért. *tolta a számhoz és ráharaptam.* - Oh, bocsi... véletlen vajas lettél miattam.
- Na, köszi! Még etetni se tudsz! Hol? *fogdostam az arcom.*
- Itt! *nyalta meg a szám szélét és megpuszilta.*
- Ezt nem csinálod többet! *kerekedtek ki a szemeim.*
- Mert?
- Mert túl szexuális volt.
- Belebizseregtél? *nevetett és evett tovább.*
- Neeeem. *löktem meg.*
- Veszem észre. *nézett végig rajtam.*
- Barom.
- Nyugi, csak viccelek. *kuncogott, majd hamarosan betömte az egész szendvicset. Utána ment ő is órára, majd én is. Halkan suttogni kezdtem Bangnek. A tanár nem is figyelt senkire, csak a telefonját nyomkodta és kiadta, hogy "olvassunk".*
- Na mi volt?
- Semmi. *húzta egy kicsit a száját. Elég szomorúnak tűnt.* - Még csak meg se akart hallgatni, hiába magyarázkodtam, mintha a falnak beszéltem volna. Aztán meg megjelent az, az idióta! Teljesen elrontott mindent! Bin otthagyott a francba és ment a feleségéhez! Mindenről csak is az a buzi tehet! Utálom!
- De nyomi, komolyan. Bin meg tisztában lehetne a dolgokkal, hogy most mi van. Na meg látta jól, hogy nem direkt csináltad. Nem is te tehetsz erről az egészről, hanem Jonghyun!
- Akkor se értem. Istenem, miért ezzel az idiótával hozott össze a sors?! Mármint Jonghyunnal, érted.
- Értem, persze. Engem meg lehordott mindennek.
- Hogy mi?
- Olyanokat mondott rám, hogy: hülye kurva, ribanc és egy köcsög hárpia vagyok, aki csak azt akarja, hogy ők ketten összevesszenek.
- Tessék?! *akadt ki.* - Kiherélem!
- És az is durva volt, hogy Taemin egyből megvédett.
- Megvédett?
- Ja. Erre Jonghyun: "Ha rajtam múlik ez a hülye kurva nem lesz veled! Eunt meg jól megbaszom! Azt pedig végképp nem engedem meg, hogy te megbaszd ezt a ribancot! "
- Hogy nem sül le a pofájáról a bőr?! Ekkora egy undorító, ízléstelen gyökeret nem hordott a hátán a föld!
- Valamit nagyon csinálnod kellene Bang. Ez már tűrhetetlen! *firkáltam egy üres lapot idegességemben és már a lábam is járt.*
- Azon leszek, csak még gondolkodok rajta, hogy mi legyen.
- Jóóó.
- Hé, nyugi van! *fogta le a lábam.* - Felborul minden. *kuncogott.*
- Bocsi, csak idegesít.
- Engem is, nyugi. *majd az óra további részében beszélgettünk még egy kicsit erről. Szünetben megláttam Soot egyedül és odamentem hozzá. Addig Bang valakivel beszélgetett, de nem láttam, hogy ki volt az.*
- Soo! *köszöntem neki vigyorogva.*
- Seo! *köszönt és azzal a lendülettel behúzott a lány wc-be, de azon belül is az egyik zárhatós wc-hez.*
- Istenem, úgy hiányzol. *öleltem meg. Ő pedig olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy azt hittem beleremeg az egész testem.*
- Te is nagyon hiányzol nekem! *mosolygott és még mindig az arcom fogta.* - Tudod hányszor kellett azt a büdös kurvát megcsókolnom? Hozzáérnem? Csak te jártál az eszembe mindig, minden alkalommal! - Soo! Én ezt nem bírom... még csak ez a második nap. *bújtam hozzá közel, ő pedig szorosan ölelt.* - Annyira hiányzol!
- Te is nekem! Próbálok a közeledbe menni, de az a gyökér mindig ott van. Ha meg nem ő van ott, akkor az én drágalátos feleségem zaklat.
- Ugye vele nem jobb lenni, mint velem? *hüppögtem, a sírás határán voltam.*
- Dehogy! Odaadnám a félkarom, ha csak egy napot veled tölthetnék! Egyetlen egy teljes napot. *puszilta meg a homlokom.* - Várj rám Seo! Kérlek, csak várj rám!
- De olyan sok idő... mi van akkor, ha történni fog valami? Bin már...
- Css! *csitítgatott.* - Én nem Bin vagyok, hanem Lee Bom Soo!
- Tudom. *csókoltam meg. Viszonozta és közben a fenekemet fogta. Végig simított a hátamon, majd beletúrt a hajamba.*
- Menjünk, mert lefogunk bukni. *sóhajtott és elindult.*
- Várj! *húztam vissza.*
- Hm?
- Én.. én... *nem tudtam neki mit mondani.*
- Te?
- Nem akarom, hogy elmenj! *böktem ki.* - Hiányozni fogsz... oppa!
- Oppa.... kimondtad. *vigyorgott és megcsókolt.* - Olyan édes vagy. Este mikor már mindenki alszik, írhatnánk egymásnak sms-t egy kis ideig. Na, mit szólsz hozzá?
- Oké. *töröltem meg a szemem és megigazítottam a hajam.*
- De ezt nem tudhatja senki! Érted? Senki! Ha már egy személy tudja, abból is csak baj lehet!
- Bang se tudhatja? *kérdeztem meglepődve.*
- Ő se cica. *csókolt meg újra.* - Senki se!
- Hát... jól van. *sóhajtottam.*
- Nem tudom, hogy most alkalmas-e kimondanom, de úgy érzem, hogy igen... *vakarta a tarkóját.*
- Mit?
- Hé, megzavarod a pillanatot! *nevetett.*
- Bocsi. *kuncogtam.*
- Szeretlek Seo! *húzott közel és szorosan ölelt. Az eddiginél szenvedélyesebb csókkal ötvözte ezt az ígéretét. Szeret. Meglepődtem, mert nem tudtam, hogy így érezz irántam. De elértem azt, amit mindig is mondtam Bangnek, "Elfogom érni, hogy Soo megszeressen!" És tessék... itt állunk az iskola wc-jében csókolózva és egymásnak esve. Talán ez a kis távolság kellett ahhoz, hogy rájöjjek tényleg ő kell nekem.*
- Én is szeretlek Oppa! *vigyorogtam, miután kifulladtunk a csókban. A bejárati ajtóig még kézen fogva mentünk, majd először ő utána pedig én mentem ki. Azt hiszem senki se vette észre. Mikor kiértem láttam, hogy Bang, Jonghyun és Taemin beszélget, így odamentem hozzájuk.*
- Hol voltál? *kérdezte mosolyogva Taemin. Én pedig érthetetlenül néztem.*
- Mondtam már, hogy vissza kellett vinni a tanár könyvét a könyvtárba. *vágta rá gyorsan Bang. Egy megkönnyebbült köszönöm pillantást vetettem rá.*
- Oh, csicskáztatott az a szemét? *ölelt át hátulról.*
- Igen. *feleltem zavartan. De ő nem sejtett semmit.*
- Épp arról beszéltünk, hogy vajon mikor jön látogatóba a felügyelő tanár. *mondta nekem Jonghyun, mintha az előző szünetbe mi se történt volna. Azért néha elgondolkozok, hogy mit csinálhat ő Taeminnel az órákon, hogy így megváltozik a gondolkodásmódjuk egyről a kettőre.*
- Hát gondolom nem este, mert az eléggé illetlen lenne, na mindegy. *ráztam a fejem.*
- Valamikor a délután folyamán, nem? *ölelt szorosabban Taemin. Én pedig egyre kínosabban éreztem a dolgot.*
- Valószínűleg! *rántott maga mellé Bang. Mintha csak a gondolataimban olvasna. Imádom!*
- Hé, ezt most miért kellett? *kuncogott Taemin.*
- Mert most én Seozok. *nyújtotta a nyelvét Bang.*
- Eun! *pöckölte meg a homlokát.*
- Nincs semmi Eun! *nevetett rajta.*
- Tessék! Még Taeminnel is jobban ki jön, mint velem. *beszélt magában Jonghyun, de nem is figyeltünk rá. A nap további részében elég jól elvoltunk úgy négyen. Most még Jonghyun is normálisan viselkedett. Talán Taemin beszélt vele vagy nem tudom, de nem is érdekel. Annyira nem izgat. Majd suli után elváltunk egymástól. Bangnek pedig még elakartam mesélni Soot, persze csak annyit, amennyit megengedett Soo. Mindegy, majd talán később. Hamarosan fel is értünk a lakásba.*
- Éheeeees vagyoookkk! *nyújtózkodott, majd fogta a hasát.* - Minnie éhes!
- Hát akkor egyél!
- Nem csinálsz valami finomat? *bújt oda hozzám én pedig eltoltam.*
- Nem, mert holnap alkotmányjogból dolgozatot írok!
- Állampolgári ismeretek?
- Igen, de nem nehéz. Tele van az emberek szabad jogi akaratával, na meg persze az ellenkezőjével, de az tudja mindenki.
- Akkor az tudod utána is tanulni. *vigyorgott.*
- Jól van... csinálok egy kis rament. De ígérd meg, hogy addig tanulsz és békén hagysz!
- Jó, rendben. *majd egyből a táskájáért nyúlt. Én pedig a konyhába mentem. Ott kezdtem nekilátni a dolgoknak, már majdnem a végénél jártam, mikor meghallottam valamit. *
- Hé, Patrik! Nézd, egy medúza! *azzal a lendülettel kimentem és az a köcsög ott TV-zett.*
- Taemin! Spongyabob?! *hüledeztem és kinyomtam a TV-t.*
- Bocsánaaaat. *mondta, mint egy ártatlan kisgyerek.* - De éhes hassal nem lehet koncentrálni.
- Úgy utállak, komolyan! *mormogtam és végül megcsináltam a kaját. Ki kiabáltam neki.* - Kész!
- Rohanok! *futott át mindenen keresztül, majd azonnal leült az asztalhoz. Tettem le magunknak és enni kezdtünk.* - Ummm... ez nagyon finom! *majd bevágott egy aegyot.*
- Ilyet ne csinálj!
- Mert?
- Mert túl aranyos és nálam nem lehetsz aranyosabb!
- Oké, vettem. *kuncogott. Ettünk még egy kicsit. Majd csengettek, Taemin pedig ajtót nyitott és oda kiáltott nekem.* - Cica, vendégünk van!
- Ha még egyszer azt mondod, hogy cica én esküszöm, hogy... *kezdtem el, de akkor vettem észre, hogy egy felügyelő az a suliból* - .... esküszöm, hogy agyonölelgetlek, mert olyan cuki vagy! Jó napot! *hajoltam meg.*
- Jó napot! *hajolt meg a szemüveges férfi, nem ismerem ezt a tanárt.*
- Fáradjon beljebb! *invitáltam be, majd leültettem.*
- Kér valamit esetleg? *kérdezte tőle Taemin.*
- Nem kérek semmit, köszönöm. *felelte, nem tűnt morcosnak. Pedig azt hittem, hogy az lesz.* - Kérem, foglaljanak helyett önök is, hogy tudjunk beszélgetni.
- Rendben van. *mosolyogtam, majd leültünk. Közben Taeminnel el se eresztettük egymás kezét.*
- Kérem, meséljék el a köztük lévő kapcsolat minden apróbb pillanatát! Közben pedig kérdezgetni fogok. *vett elő egy füzetet és abba kezdett írni.* - Ümmm... oké. *gondolkozott el Taemin.*
- Ne féljenek elmondani az érzéseiket, csak bátran! *biztatott minket a férfi.*
- Mindenről kell mesélnünk? *kérdeztem.*
- Igen, természetesen és ugyanúgy felelniük kell az általam feltett kérdésekre is, ahogy azt már említettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése