- Jobban teszitek, mert ezzel csak elzavarjátok a közönséget. *kuncogtam.*
- Ennyire szörnyű volt? *kérdezte Taemin.*
- A lehető legrosszabb. *nevetett Seo.* - Ez nem kifejezés!
- Ah, kár. *szomorodott el színpadiasan Jonghyun.* - Pedig Eunhoz írtuk!
- Nem is igaz! Seonak írtuk! *folytatta Taemin.*
- Nem! Eunnak írtuk!
- Nem, igaz... Seonak írtuk!
- Nekem ne írjatok ilyen dalt. *kuncogott Seo.*
- És nekem se! *vágtam rá.*
- Ennyit ér a lelkesedésünk? *lépett közelebb hozzám Jonghyun.*
- Igen. *nyújtottam a nyelvem.*
- Na, csak érjünk haza! *mutogatott az ujjával Jonghyun.*
- Juj, félek! *húztam az agyát.*
- Félhetsz is. *folytatta Taemin.* - De Seonak még jobban kell félnie.
- Miért is? *pillantott rá furcsán Seo.*
- Hát, mert ilyen vagy. *vágódott le mellé és rácsapott a combjára.*
- Ahh, te gyökér ez fájt! *vette el a kezét.*
- Orgazmusod van? *nevetett.*
- Te kis hülye szemét! *ütötte Seo.*
- Ez, az csináld! *kuncogott.*
- Hülye gyerek! *lökte meg a fejét.* - Felbontom a házasságot és Bang lesz a férjem!
- Huh? *pislogtam.*
- Gondolj bele, mi pont jó házastársak lennénk! *vigyorgott Seo.*
- Igazad van! *vigyorogtam.* - Kinek kell két olyan férfi... Férfi? Kisfiú, mint Jonghyun és Taemin?
- Hé! *szóltak ránk.*
- Na, mi az? *kuncogott Seo.*
- Kis izék vagytok az van! *pöckölte meg a fejét Jonghyun. Taemin pedig az enyémet.*
- Nem tudom miről beszéltek. *nevettem ki őket.*
- Na, jó... itt van vége! *kapott fel a vállára Jonghyun.* - Játszunk velük egy kicsit!
- Oké. *kapta fel Taemin, Seot.*
- Mi lenne, ha megfürdetnénk őket egy kicsit a tornaterem zuhanyzójánál? *nevetett Jonghyun.*
- Normális vagy? *ütötte Taemin hátát.* - Március van!
- Jonghyun, tegyél le! *kapálóztam.*
- Egy csókért cserébe leteszlek! *csapott rá a fenekemre.*
- Kapsz te mindjárt olyan csókot! *ütögettem a hátát.*
- Azt hiszem, mi elmegyünk az orvoshoz. *fordult Jonghyun, Taeminhez.*
- Mi-miért?
- Csak megnézetjük, hogy javult-e az állapota.
- Ja, értelek.
- Taemin, fordulj meg! *szólt rá.* - Te is Jonghyun!
*majd mind a ketten megfordultak.*
- Szia Bang! *próbált nekem integetni.*
- Szia Seo! *integettem vissza, majd Jonghyunnal elmentünk.*
- Hova jársz dokihoz?
- Hát a központiba voltunk Seoval! A központi kórházba.
- Értem! Akkor gyerünk!
- Okés! *mikor odaértünk leültünk várakozni.* - Szerinted mit fog mondani?
- Nem tudom.
- De ha megint oltást akar adni a gerincembe akkor elszaladok!
- Naaa! Majd lefoglak!
- Gonosz! *ütöttem meg kicsit.*
- Futok veled! *ölelt meg.*
- Na azért! *majd behívott a doki és bementem.*
- Jó napot! *köszöntem és meghajoltam.*
- Jó napot. *hajolt meg ő is.*
- Azért jöttem, hogy ellenőrizze a gerincemet. Szeretném ha megmondaná, hogy gyógyult-e vagy sem. Vagy, hogy mi van vele.
- Értem! Üljön fel oda.*mutatott a vizsgáló asztalra és én felültem. Elkezdte a gerincemet tapogatni és vizsgálgatni.* - Igen, ez javult.
- Akkor már nem kell masszíroztatnom?
- Még egy hetet igen, de utána nincs szükség rá. *bólogatott.*
- Ez nagyszerű! Köszönöm!
- De még ne nagyon erőltesse meg magát és ne nagyon emelgessen nehéz súlyt.
- Rendben!
- A gyógyszereket szedje még 2 hétig és majd jöjjön vissza. Ha akkor is minden rendben lesz akkor már a gyógyszert sem kell szednie.
- Köszönöm! Vissza fogok jönni. *hajoltam meg és kimentem.*
- Na? *állt fel Jonghyun.*
- Még egy hétig kell masszíroznod és 2 hét múlva megint vissza kell jönnöm.
- Értem. Na akkor gyerünk haza és megmasszírozlak! *ütött egy kicsit a fenekemre és elindultunk.*
Mikor hazaértünk letettem magam a kanapéra és ő mellém ült.
- Na? Akkor megmasszírozhatlak?
- Had szusszanjak egyet jó?
- Oké! *mosolygott és én elfeküdtem. A lábamat az ölébe tettem.*
- Ezeket a csodás lábakat akarod te elrontani a focival? *simogatta a lábam.*
- Nem rontom el.
- De.
- Csak terhelem, ennyi az egész. De bírom, eddig is fociztam.
- Értem. Én nem tudom miért választottam a focit, de nem bántam meg! Vagyis eddig bántam, de most már nem! *kezdte el nyomkodni a vádlim.*
- Miért bántad meg?
- Nem az én sportom.
- Pedig jó vagy benne.
- Persze mert kitanultam.
- Ki akarsz lépni?
- Nem! *rázta a fejét.* - Egy az, hogy most már végig csinálom! Kettő meg, hogy nem hagylak magadra ott! *masszírozta a vádlim.*
- Értem. Ne is! Mi van? Masszírozós kedvedbe vagy? *kuncogtam.*
- Igen! *kuncogott.*
- Hát ez csak jó nekem. *kuncogtam.*
- Mindig kihasználsz!
- Mi? Na te csak ne beszélj jó?
- Nekem nem sikerült!
- Mert béna vagy! Egyszerűen csak ennyi! *kuncogtam.*
- Igen?
- Igen!
- Hát jó, de ne felejtsd el, hogy erősebb vagyok. *mászott fölém.*
- Oh. . majd félek tőled ha lesz kedvem! *kuncogtam.*
- Hát a központiba voltunk Seoval! A központi kórházba.
- Értem! Akkor gyerünk!
- Okés! *mikor odaértünk leültünk várakozni.* - Szerinted mit fog mondani?
- Nem tudom.
- De ha megint oltást akar adni a gerincembe akkor elszaladok!
- Naaa! Majd lefoglak!
- Gonosz! *ütöttem meg kicsit.*
- Futok veled! *ölelt meg.*
- Na azért! *majd behívott a doki és bementem.*
- Jó napot! *köszöntem és meghajoltam.*
- Jó napot. *hajolt meg ő is.*
- Azért jöttem, hogy ellenőrizze a gerincemet. Szeretném ha megmondaná, hogy gyógyult-e vagy sem. Vagy, hogy mi van vele.
- Értem! Üljön fel oda.*mutatott a vizsgáló asztalra és én felültem. Elkezdte a gerincemet tapogatni és vizsgálgatni.* - Igen, ez javult.
- Akkor már nem kell masszíroztatnom?
- Még egy hetet igen, de utána nincs szükség rá. *bólogatott.*
- Ez nagyszerű! Köszönöm!
- De még ne nagyon erőltesse meg magát és ne nagyon emelgessen nehéz súlyt.
- Rendben!
- A gyógyszereket szedje még 2 hétig és majd jöjjön vissza. Ha akkor is minden rendben lesz akkor már a gyógyszert sem kell szednie.
- Köszönöm! Vissza fogok jönni. *hajoltam meg és kimentem.*
- Na? *állt fel Jonghyun.*
- Még egy hétig kell masszíroznod és 2 hét múlva megint vissza kell jönnöm.
- Értem. Na akkor gyerünk haza és megmasszírozlak! *ütött egy kicsit a fenekemre és elindultunk.*
Mikor hazaértünk letettem magam a kanapéra és ő mellém ült.
- Na? Akkor megmasszírozhatlak?
- Had szusszanjak egyet jó?
- Oké! *mosolygott és én elfeküdtem. A lábamat az ölébe tettem.*
- Ezeket a csodás lábakat akarod te elrontani a focival? *simogatta a lábam.*
- Nem rontom el.
- De.
- Csak terhelem, ennyi az egész. De bírom, eddig is fociztam.
- Értem. Én nem tudom miért választottam a focit, de nem bántam meg! Vagyis eddig bántam, de most már nem! *kezdte el nyomkodni a vádlim.*
- Miért bántad meg?
- Nem az én sportom.
- Pedig jó vagy benne.
- Persze mert kitanultam.
- Ki akarsz lépni?
- Nem! *rázta a fejét.* - Egy az, hogy most már végig csinálom! Kettő meg, hogy nem hagylak magadra ott! *masszírozta a vádlim.*
- Értem. Ne is! Mi van? Masszírozós kedvedbe vagy? *kuncogtam.*
- Igen! *kuncogott.*
- Hát ez csak jó nekem. *kuncogtam.*
- Mindig kihasználsz!
- Mi? Na te csak ne beszélj jó?
- Nekem nem sikerült!
- Mert béna vagy! Egyszerűen csak ennyi! *kuncogtam.*
- Igen?
- Igen!
- Hát jó, de ne felejtsd el, hogy erősebb vagyok. *mászott fölém.*
- Oh. . majd félek tőled ha lesz kedvem! *kuncogtam.*
- És mikor lesz kedved?
- Hm. . nem tudom.
- Akkor most legyen!
- Mert?
- Mert most megeszlek!
- Dinó!
- Nem véletlenül hívnak annak. *kuncogott és megharapta a nyakam.*
- Hééé!
- Mondtam. *harapott erősebben.*
- De héé! Ez fáj!
- Ha kapok egy hosszú csókot akkor elengedlek!
- Kapsz, de a nyakam érzékeny. . *még ki se tudtam mondani, de megcsókolt és viszonoztam. És addig csókolt amíg bírtuk szusszal.* - Szóval érzékeny a nyakam és kiráz a hideg. *fejeztem be a mondatot.*
- Értelek! *puszilta meg a nyakam direkt.*
- Ne már! *löktem el a fejét.*
- Jóóó. *mosolygott.* - Máskor is ezzel vesztegetlek! *kuncogott.*
- Menj a faszomba! *löktem le magamról.*
- Neked az is van?
- Aham. . sokrétű vagyok. *kuncogtam.*
- Hát. . nem is tudom, hogy akkor most mi legyen. .
- Azt mondtad megváltozol. . *néztem a szemébe.*
- És meg is! Csak vicceltem. *húzott magához.* - Tudom, ezek után nem tudsz nekem hinni. De higgy! Csak azért vagyok néha ilyen mert élvezem, hogy nem támadlak le és ezzel te sem löksz el és finomak a csókjaid!
- Nyaah. . azért nem löklek el mert megadom az esélyt, hogy változtass!
- Tudom! *bólintott.*
- Akkor jó. *mosolyogtam.* - Na most már megmasszírozhatsz. *vettem le a pólóm majd elfeküdtem és levettem a melltartómat is.*
- Okéss! *ült fölém és elkezdett masszírozni. Nagyon jól csinálta tényleg és élveztem. Majd hallottam, hogy kopog valaki.*
- Igen? *kiabáltam.*
- Én vagyok. *mondta egy hang.*
- Gyere be! *motyogtam és élveztem tovább Jonghyun masszírozását.*
- Hé! Szállj le róla te szemét! *jött be a húgom és meglökte Jonghyunt.*
- Ne! Hagyjad! *szóltam rá.*
- De a múltkor. . mi ez? *nézett rám és látta, hogy nincs rajtam semmi felül.*
- Csak ülj le és mindent megmagyarázok!
- Neked is szia! *mondta Jonghyun.*
- Neked nem köszönök! *mondta a húgom.*
- Na az van, hogy ő most a férjem. .
- Mi? *akadt ki.*
- Nem igazából! A suli nyert pénzt és ezt kérték cserébe. Hogy felkészüljünk a házasságra meg ilyenek. . és én őt kaptam.
- De miért?
- Mert én elintéztem! *mondta Jonghyun.*
- Hogy bánthasd? *ment neki a húgom.*
- Hm. . nem tudom.
- Akkor most legyen!
- Mert?
- Mert most megeszlek!
- Dinó!
- Nem véletlenül hívnak annak. *kuncogott és megharapta a nyakam.*
- Hééé!
- Mondtam. *harapott erősebben.*
- De héé! Ez fáj!
- Ha kapok egy hosszú csókot akkor elengedlek!
- Kapsz, de a nyakam érzékeny. . *még ki se tudtam mondani, de megcsókolt és viszonoztam. És addig csókolt amíg bírtuk szusszal.* - Szóval érzékeny a nyakam és kiráz a hideg. *fejeztem be a mondatot.*
- Értelek! *puszilta meg a nyakam direkt.*
- Ne már! *löktem el a fejét.*
- Jóóó. *mosolygott.* - Máskor is ezzel vesztegetlek! *kuncogott.*
- Menj a faszomba! *löktem le magamról.*
- Neked az is van?
- Aham. . sokrétű vagyok. *kuncogtam.*
- Hát. . nem is tudom, hogy akkor most mi legyen. .
- Azt mondtad megváltozol. . *néztem a szemébe.*
- És meg is! Csak vicceltem. *húzott magához.* - Tudom, ezek után nem tudsz nekem hinni. De higgy! Csak azért vagyok néha ilyen mert élvezem, hogy nem támadlak le és ezzel te sem löksz el és finomak a csókjaid!
- Nyaah. . azért nem löklek el mert megadom az esélyt, hogy változtass!
- Tudom! *bólintott.*
- Akkor jó. *mosolyogtam.* - Na most már megmasszírozhatsz. *vettem le a pólóm majd elfeküdtem és levettem a melltartómat is.*
- Okéss! *ült fölém és elkezdett masszírozni. Nagyon jól csinálta tényleg és élveztem. Majd hallottam, hogy kopog valaki.*
- Igen? *kiabáltam.*
- Én vagyok. *mondta egy hang.*
- Gyere be! *motyogtam és élveztem tovább Jonghyun masszírozását.*
- Hé! Szállj le róla te szemét! *jött be a húgom és meglökte Jonghyunt.*
- Ne! Hagyjad! *szóltam rá.*
- De a múltkor. . mi ez? *nézett rám és látta, hogy nincs rajtam semmi felül.*
- Csak ülj le és mindent megmagyarázok!
- Neked is szia! *mondta Jonghyun.*
- Neked nem köszönök! *mondta a húgom.*
- Na az van, hogy ő most a férjem. .
- Mi? *akadt ki.*
- Nem igazából! A suli nyert pénzt és ezt kérték cserébe. Hogy felkészüljünk a házasságra meg ilyenek. . és én őt kaptam.
- De miért?
- Mert én elintéztem! *mondta Jonghyun.*
- Hogy bánthasd? *ment neki a húgom.*
- Nem! Azért, hogy tisztázzak vele mindent.
- Aham. . persze!
- Tényleg! Nagyon igyekszik!
- Látom! *forgatta a szemeit.*
- Figyi ez hosszú lenne elmagyarázni, de megbeszéltünk mindent! Adtam neki egy esélyt, hogy változtasson és majd meglátjuk mi lesz! Ezt meg azért csinálja mert muszáj. Ez is hosszú történet.
- Ráérek! *ült vissza a fotelbe.*
- Jó! Kezdem az elején! Mikor elmentem orvoshoz az azt mondta, hogy masszőrhöz kell járnom. Ajánlt is egyet. Ő volt Bin akivel össze is jöttem később.. . mindegy. Szóval Bin idejárt és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. .
- Muszáj? *húzta a száját Jonghyun.* - Az a lényeg, hogy az a köcsög most, hogy velem lett párba Eun és nem vele ezért lekezdett vele köcsög lenni és épp ma szakítottak.
- Igen! Lényegében ennyi. . és most adtam ennek a hülyének egy esélyt arra, hogy változtasson. Együtt élünk mert muszáj.
- De nem zaklat? *aggódott a húgom.*
- Nem! *mosolyogtam.*
- Akkor jó. . de akkor sem bízom benne!
- Nem is neked kell bíznod bennem hanem a nővérednek.
- Te ne dumálj!
- Min! *szóltam rá.*
- Nem szeretem! *duzzogott.*
- Jaj Min. . *sóhajtottam.* - Inkább felöltözök. *kaptam magamhoz a pólómat és a mellkasomhoz tettem majd bementem a fürdőbe. Ott felöltöztem és visszamentem.* - Nagy a csend. *ültem le.*
- Én ehhez nem szólók hozzá!
- Min ne legyél már kislány! *sóhajtottam.*
- Nem vagyok az, de akkor is!
- Jó akkor ne beszélj vele! Kérsz valamit?
- Egy teát.
- Okés. *álltam fel és kimentem a konyhába teát csinálni. Utánam jött Jonghyun is.* - Mi az? *kérdeztem.*
- Nem tudom. . folyamatosan gonoszan néz rám! Már idegesít!
- Jaj Jonghyun. .
- Nem tehetek róla. . és a fizetségemet se kaptam meg. *durcizott.*
- Most csak ennyit kapsz. *csókoltam meg.*
- Fúúj. . *állt az ajtóba a húgom.* - Hogy tudod megcsókolni?
- Min! *ugortam el Jonghyuntól.* - Ezentúl a nyomomba fogsz járni?
- Igen!
- Nagyon tudok örülni neki. . felnőtt vagyok és azt teszek amit akarok!
- Tudom, de ez a kis . . . átfog baszni és én nem akarom, hogy fájdalmat okozzon. *ölelt át Min.*
- Én inkább elmegyek sétálni. *mondta Jonghyun és elment.*
- Oké. *mondtam neki.* - Nem fog megbántani!
- Nem hiszek ebben!
- Figyelj! *töltöttem ki neki a teát.* - Tényleg próbálkozik és tényleg látom rajta, hogy akarja. .
- Ja. . a szexet!
- Miiin! *vágtam meg egy kicsit.*
- Aham. . persze!
- Tényleg! Nagyon igyekszik!
- Látom! *forgatta a szemeit.*
- Figyi ez hosszú lenne elmagyarázni, de megbeszéltünk mindent! Adtam neki egy esélyt, hogy változtasson és majd meglátjuk mi lesz! Ezt meg azért csinálja mert muszáj. Ez is hosszú történet.
- Ráérek! *ült vissza a fotelbe.*
- Jó! Kezdem az elején! Mikor elmentem orvoshoz az azt mondta, hogy masszőrhöz kell járnom. Ajánlt is egyet. Ő volt Bin akivel össze is jöttem később.. . mindegy. Szóval Bin idejárt és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. .
- Muszáj? *húzta a száját Jonghyun.* - Az a lényeg, hogy az a köcsög most, hogy velem lett párba Eun és nem vele ezért lekezdett vele köcsög lenni és épp ma szakítottak.
- Igen! Lényegében ennyi. . és most adtam ennek a hülyének egy esélyt arra, hogy változtasson. Együtt élünk mert muszáj.
- De nem zaklat? *aggódott a húgom.*
- Nem! *mosolyogtam.*
- Akkor jó. . de akkor sem bízom benne!
- Nem is neked kell bíznod bennem hanem a nővérednek.
- Te ne dumálj!
- Min! *szóltam rá.*
- Nem szeretem! *duzzogott.*
- Jaj Min. . *sóhajtottam.* - Inkább felöltözök. *kaptam magamhoz a pólómat és a mellkasomhoz tettem majd bementem a fürdőbe. Ott felöltöztem és visszamentem.* - Nagy a csend. *ültem le.*
- Én ehhez nem szólók hozzá!
- Min ne legyél már kislány! *sóhajtottam.*
- Nem vagyok az, de akkor is!
- Jó akkor ne beszélj vele! Kérsz valamit?
- Egy teát.
- Okés. *álltam fel és kimentem a konyhába teát csinálni. Utánam jött Jonghyun is.* - Mi az? *kérdeztem.*
- Nem tudom. . folyamatosan gonoszan néz rám! Már idegesít!
- Jaj Jonghyun. .
- Nem tehetek róla. . és a fizetségemet se kaptam meg. *durcizott.*
- Most csak ennyit kapsz. *csókoltam meg.*
- Fúúj. . *állt az ajtóba a húgom.* - Hogy tudod megcsókolni?
- Min! *ugortam el Jonghyuntól.* - Ezentúl a nyomomba fogsz járni?
- Igen!
- Nagyon tudok örülni neki. . felnőtt vagyok és azt teszek amit akarok!
- Tudom, de ez a kis . . . átfog baszni és én nem akarom, hogy fájdalmat okozzon. *ölelt át Min.*
- Én inkább elmegyek sétálni. *mondta Jonghyun és elment.*
- Oké. *mondtam neki.* - Nem fog megbántani!
- Nem hiszek ebben!
- Figyelj! *töltöttem ki neki a teát.* - Tényleg próbálkozik és tényleg látom rajta, hogy akarja. .
- Ja. . a szexet!
- Miiin! *vágtam meg egy kicsit.*
- Jaj én sem vagyok már kicsi!
- Tudom, de na akkor is!
- Jó, adok én is neki egy esélyt, de csak mert fontos vagy és nem akarom, hogy rosszul érezd magad mikor mind a ketten itt vagyunk. *ölelt át.*
- Köszönöm! *mosolyogtam majd még jó sokat beszélgettünk. Nagyon elvoltunk és közben Jonghyun is visszajött. Min sokkal kedvesebb volt vele. Aztán elment haza.*
- Hm. . mi történt vele? Kedvesebb volt. *jegyezte meg Jonghyun.*
- Beszéltem a fejével.
- Oh értem. *mosolygott.* - Na de. . masszíroztalak!
- Erre vártál igaz? *kuncogtam.*
- Igen! *kuncogott és magához húzott majd megcsókolt és belenyúlt a pólómba, majd mint ahogy a suliba simogatni kezdte a mellem az egyik kezével.*
- Jó elég már! *állítottam le.*
- Oké. *mosolygott.*
- Elmegyek fürdeni. *mondtam majd így is tettem. Elmentem majd ő is utánam és lefeküdtünk aludni.*
- Kapok jó éjt puszit? *kérdezte.*
- Igen! Ha reggel nem ébresztesz előbb!
- Most nem foglak. *kuncogott.*
- Okés! *hajoltam közelebb és ő tartotta az arcát. Megpusziltam és mosolyogtam.*
- Köszönöm! *puszilt ő is meg.*
- Nincs mit!
- Csak azért ilyen puszi mert szerintem épp elég volt erre a napra a szexualitásból.
- Haa.. . na ilyet sem hallottam még a szádból.
- Hehe, más lány nem is hallott. *kuncogott. De valahogy ez jól esett vagy nem is tudom.*
- Tényleg?
- Aham! *mosolygott.*
- Tudom, de na akkor is!
- Jó, adok én is neki egy esélyt, de csak mert fontos vagy és nem akarom, hogy rosszul érezd magad mikor mind a ketten itt vagyunk. *ölelt át.*
- Köszönöm! *mosolyogtam majd még jó sokat beszélgettünk. Nagyon elvoltunk és közben Jonghyun is visszajött. Min sokkal kedvesebb volt vele. Aztán elment haza.*
- Hm. . mi történt vele? Kedvesebb volt. *jegyezte meg Jonghyun.*
- Beszéltem a fejével.
- Oh értem. *mosolygott.* - Na de. . masszíroztalak!
- Erre vártál igaz? *kuncogtam.*
- Igen! *kuncogott és magához húzott majd megcsókolt és belenyúlt a pólómba, majd mint ahogy a suliba simogatni kezdte a mellem az egyik kezével.*
- Jó elég már! *állítottam le.*
- Oké. *mosolygott.*
- Elmegyek fürdeni. *mondtam majd így is tettem. Elmentem majd ő is utánam és lefeküdtünk aludni.*
- Kapok jó éjt puszit? *kérdezte.*
- Most nem foglak. *kuncogott.*
- Okés! *hajoltam közelebb és ő tartotta az arcát. Megpusziltam és mosolyogtam.*
- Köszönöm! *puszilt ő is meg.*
- Nincs mit!
- Csak azért ilyen puszi mert szerintem épp elég volt erre a napra a szexualitásból.
- Haa.. . na ilyet sem hallottam még a szádból.
- Hehe, más lány nem is hallott. *kuncogott. De valahogy ez jól esett vagy nem is tudom.*
- Tényleg?
- Aham! *mosolygott.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése