- Semmi. *húztam egy kicsit a szám.* - Még csak meg se akart hallgatni, hiába magyarázkodtam, mintha a falnak beszéltem volna. Aztán meg megjelent az, az idióta! Teljesen elrontott mindent! Bin otthagyott a francba és ment a feleségéhez! Mindenről csak is az a buzi tehet! Utálom!
- De nyomi, komolyan. Bin meg tisztában lehetne a dolgokkal, hogy most mi van. Na meg látta jól, hogy nem direkt csináltad. Nem is te tehetsz erről az egészről, hanem Jonghyun!
- Akkor se értem. Istenem, miért ezzel az idiótával hozott össze a sors?! Mármint Jonghyunnal, érted.
- Értem, persze. Engem meg lehordott mindennek.
- Hogy mi?
- Olyanokat mondott rám, hogy: hülye kurva, ribanc és egy köcsög hárpia vagyok, aki csak azt akarja, hogy ők ketten összevesszenek.
- Tessék?! *akadtam ki.* - Kiherélem!
- És az is durva volt, hogy Taemin egyből megvédett.
- Megvédett?
- Ja. Erre Jonghyun: "Ha rajtam múlik ez a hülye kurva nem lesz veled! Eunt meg jól megbaszom! Azt pedig végképp nem engedem meg, hogy te megbaszd ezt a ribancot! "
- Hogy nem sül le a pofájáról a bőr?! Ekkora egy undorító, ízléstelen gyökeret nem hordott a hátán a föld!
- Valamit nagyon csinálnod kellene Bang. Ez már tűrhetetlen! *firkált egy üres lapot idegességébr és már a lába is járt.*
- Azon leszek, csak még gondolkodok rajta, hogy mi legyen.
- Jóóó.
- Hé, nyugi van! *fogtam le a lábát.* - Felborul minden. *kuncogtam.*
- Bocsi, csak idegesít.
- Engem is, nyugi. *majd az óra további részében beszélgettünk még egy kicsit erről. Szünetben megláttam Soot egyedül és odamentem hozzá.*
- Szia! *köszöntem.*
- Szia! *vigyorgott.* - Mizujs?
- Semmi. Utálom ezt az egészet. *húztam a szám.*
- Nekem sem tetszik. Olyan csajt kaptam, hogy huh. A hajam tépem tőle.
- Uh szegény. Nekem sem jobb. Jonghyun.
- Hallottam. Meg látom minden szünetbe. Sajnállak. *ölelt át.*
- Köszi.
- Ha nagyon nem bírod akkor néha beszélhetnénk nem?
- De! *örültem az ötletnek.*
- Akkor majd még beszélünk. Most mennem kell. *puszilt meg.*
- Rendben. *mosolyogtam.*
- Szia! Sok szerencsét! *ment el.*
- Szia! Neked is! *ültem le egy padra és megjelent Taemin és Jonghyun.*
- Szia. *ültek le.*
- Sziasztok!
- Seo? *kérdezte Taemin.*
- Öhm..elvitte a tanár könyveit a könyvtárba. *fogalmam sem volt, hogy hol van.*
- Oh értem.
- De szerintem nem sokára jön.
- Oké.
- Milyen volt az óra? *kérdezte Jonghyun.*
- Jó. Beszélgettünk csak. A tanár telefonozott. *vontam meg a vállam.*
- Nálatok is? Nálunk is. Jó tanárok mit ne mondjak.
- Olyan vagy mintha szeretnél tanulni. *kuncogtam.*
- Psszt! Én egy jó gyerek vagyok. *kuncogott.*
- Gyerek? Látszik rajtad.
- Na jó nem, férfi vagyok.
- Ja, az. Férfi. *kuncogott Taemin.*
- Rossz gyerek! *kuncogtam.*
- Úgy-úgy! *kuncogott Taemin.*
- Hagyjatok! *mondta Dinó.*
- Mondom én. *kuncogtam.*
- Durci manci. Adjak puszit? *hajolt hozzá közel Taemin.*
- Menj már innen! *lökte el és kuncogott.* - Nekem Euntól kell puszi.
- Hm.. akkor durcizz csak! *kuncogtam.*
- Jó. De szerintetek mikor jönnek a tanárok?
- Nem tudom.
- Nem gondolod, hogy meg kéne változni arra az időre?
- Hm..lehet.
- Hol voltál? *kérdezte mosolyogva Taemin, Seora.*
- Mondtam már, hogy vissza kellett vinni a tanár könyvét a könyvtárba. *vágtam rá gyorsan. Egy megkönnyebbült köszönöm pillantást vetetett rám.*
- Oh, csicskáztatott az a szemét? *ölelte át hátulról.*
- Igen. *felelte zavartan.*
- Épp arról beszéltünk, hogy vajon mikor jön látogatóba a felügyelő tanár. *mondta neki Jonghyun.*
- Hát gondolom nem este, mert az eléggé illetlen lenne, na mindegy. *rázta a fejét Seo.*
- Valamikor a délután folyamán, nem? *ölelte szorosabban Taemin. Seo pedig egyre kínosabban érezte a dolgot.*
- Valószínűleg! *rántottam maga mellé.*
- Hé, ezt most miért kellett? *kuncogott Taemin.*
- Mert most én Seozok. *nyújtottam a nyelvem.*
- Eun! *pöckölte meg a homlokom.*
- Nincs semmi Eun! *nevettem rajta.*
- Tessék! Még Taeminnel is jobban ki jön, mint velem. *beszélt magában Jonghyun, de nem is figyeltünk rá. A nap további részében elég jól elvoltunk úgy négyen. Most még Jonghyun is normálisan viselkedett. Talán Taemin beszélt vele vagy nem tudom, de nem is érdekel. Annyira nem izgat. Majd suli után elváltunk egymástól. Mikor hazaértünk Jonghyun lehuppant a kanapéra.*
- Beszéljük ezt meg! *mondta.*
- Mit?
- Ezt az egészet. *húzott maga mellé.*
- Hogyan?
- Emberi szavakkal. Mint két felnőtt. Nem szeretném ha így viselkednénk egymással.
- Te kezted! Ha akkor normális vagy velem akkor lehet most nem kéne szenvednünk hanem már rég együtt lennénk. Nem vagy rossz pasi csak épp nem tudod kifejezni az érzelmeidet ezért támadsz!
- Igen! Ez az! Ezt nem tudtam elmondani még! Nem szeretném ha azzal a fasszal járnál! Most is ott hagyott.
- Tudom.. nekem sosem volt a pasikkal szerencsém. *vontam meg a vállam.*
- Nekem se a csajokkal. Mindenki csal kihasznált. Talán rajtad akarom ezt visszavezetni.
- Hát nagyon aranyos vagy. *kuncogtam.*
- Bocsi. Leállok! De akkor te is legyél velem kedvesebb jó?
- Majd meglátom, hogy mennyire igyekszel.
- Jó! Taeminnel beszéltem erről és ő is változtatni akar ezért ilyen kedves. Neki se volt sosem igazi csaja. Csak kihasználták.
- Ezt megértem, de sosem lesz "igazi" csajotok ha nem tudjátok elfelejteni a volt barátnőitek.
- Tudom. *hajtotta le a fejét.* - Tudod mi a furcsa?
- Hm?
- Hogy okos vagy! Talán ezért is tetszel.
- Jaj Jonghyun. *löktem meg.* - Ezzel nem vágódsz be!
- Tudom, de ha jön a tanár szeretném ha olyanok lennénk mint akik szeretik egymást.
- Jó. De ne éld bele magad!
- Oké! *és ilyenkor csengettek. Jonghyun kinyitotta és a japán tanárom állt ott.*
- Jó napot. *köszöntem mikor Jonghyun bevezette.*
- Maguknak is. *ült le.* - Nos, az lesz, hogy én kérdezek maguk válaszolnak!
- Rendben. *bólogattam.*
- Nos az első kérdés, hogy milyen a kapcsolatuk?
- Öhm.. jó csak mint minden házastárs van köztünk pár vita. *mondta Jonghyun.* - De ezt épp az előbb beszéltük meg.
- Értem. Maguk azok akik az iskolában is veszekednek.
- Igen, mert ott feszültek vagyunk, hogy jól tudjunk teljesíteni. De itthon már felengedünk, igaz? *puszilt meg.*
- Igen. *mosolyogtam.*
- Értem. És mi okozza maguk közt a problémát?
- Az, hogy én eléggé csúnyán bántam Eunnal mikor a suliba került. *mondta Jonghyun.*
- Megaláztál! *fordultam felé.*
- Igen, de nem vagyok rá büszke, ezért is akartam őt páromnak, hogy ezt megtudjuk beszélni és jobb legyen a kapcsolatunk. *ez most ilyen jól hazudik vagy tényleg igazat mond?*
- Értem, ez elég szép gesztus. *jegyezte meg a tanár úr.* - Eun, maga benne lenne ebbe a békülésbe? *fordult felém.*
- Igen! Hisz nekem sem jó ez a sok vita és így nem tudok nyugodtan tanulni, ezért minden értelembe benne lennék. Csak ez lassan megy.
- Én megértem. Volt önök közt már szexuális kapcsolat? *egymásra néztünk.*
- Nem. *rázta a fejét.*
- Értem. Szerintük milyen a jó házasság?
- Szenvedélyes. *mondtuk egyszerre és elmosolyodtam majd ő is.*
- És szerelemmel teli. Ez mindenféleképpen kell! *mondtam.*
- És a bizalom sem maradhat el. *tette hozzá.*
- Igen. *helyeseltem.*
- Szóval szenvedélyes. *gondolkozott el a tanár.*
- Igen! Egy olyan házasság ami nem a gyerek miatt van, hanem azért, hogy a pár megerősítse a szerelmét! És, hogy minden percét élvezzék. *mondta.*
- Hogy sok szenvedélyes éjszakájuk legyen! És ha gyerekre kerül a sor akkor is és utána is ugyanúgy szeressék egymást! *folytattam.*
- És szerintem egy házasságba a szex igen is fontos!
- Fontos, de még is a szerelem az első. Mert a szex az egy fajtája a szeretet kimutatásnak!
- Igen! *bólogatott.*
- Értem, akkor ebbe mindenképpen egyet értenek. *bólogatott a tanár.*
- Igen. *mosolyogtunk.*
- Rendben. Még egy kérdés.
- Csak tessék.
- Fogadnának estére? Meg kell néznem, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz az ágyba.
- Mi? *kerekedtek ki a szemeim. Ez most meg akarja nézni ahogy dugunk?*
- Már mint, hogy az elalvás, hogy megy. Az együtt alvás.
- Oh értem. *nyugodtam meg.*
- Természetesen tudjuk fogadni. *mondta Jonghyun.*
- Köszönöm. *mosolygott.*
- De ha meg akar minket figyelni akkor csak a földön tudunk magának helyet adni. *tettem hozzá.*
- Nekem tökéletes!
- Akkor jó. Kér valamit? Ezt elfelejtettem kérdezni. *vakartam zavartan a tarkóm.*
- Egy kávét, hogy fent tudjak maradni.
- Rendben! *mentem ki a konyhába és csináltam neki kávét.* - Tessék. *adtam neki oda.*
- Köszönöm. *vette el.*
- Nincs mit. Te kérsz valamit? *néztem Jonghyunra.*
- Ha főznél valamit. *fogta a hasát.*
- Oké. Van itthon csirke hús. Ha valamit összeütök belőle?
- Tökéletes. *mosolygott.*
- Oké. *mentem vissza a konyhába és miközben főztem azt vettem észre, hogy a tanár és Jonghyun videó játékon játszanak. Te jó ég. De elgondolkoztam azon amit Jonghyun mondott. Ha tényleg helyre akarja rakni a dolgokat akkor tesz is érte. Ha nem akkor meg egy rohadt hazug. De azért az vicces, hogy ugyanaz a véleményünk.* - Kész! *kiabáltam majd mindenkinek terítettem és ettünk.*
- Ez isteni. *dicsért meg a tanár.*
- Köszönöm.
- Igen, nagyon finom. *mosolygott Jonghyun és megpuszilt.*
- Köszi.
Mikor végeztünk a tanár úr elment fürdeni én pedig elmosogattam.
- Hallod, én ezt komolyan gondoltam. *jegyezte meg Jonghyun.*
- Akkor tegyél érte. És meglátjuk.
- És akkor lehet szenvedélyes a házasságunk? *kuncogott.*
- Lehet! *kuncogtam.*
- Tényleg?
- Ja, majd egyszer.
- Majd az igazi. *puszilt meg.*
- Te megvagy veszve? Majd én hozzád megyek mi?
- Én minden szenvedélyt megtudok neked adni. *ölelt át.*
- No-no! Nem minden a szenvedély!
- Majd megszeretsz ha megmutatom milyen vagyok igazából. *vigyorgott.*
- Hm.. na kíváncsi vagyok. *haboztam össze az orrát és mosogattam tovább.*
- Annyival jobb így. *mosolygott.*
- Muszáj. Tényleg nem bírtam már a veszekedést.
- Én is.
- Készen vagyok. *jött ki Jonghyun cuccaiba a tanár úr.*
- Jól áll magán az én cuccom. *mosolygott Jonghyun, hogy bevágódjon. Rémesen állt neki.*
- Köszönöm.
- Akkor én megyek fürdeni. *mondta Dinó és elment.*
- Én meg megágyazok magának. *mondtam és megtöröltem a kezem majd bementem a szobába.*
- Nem fürdenek együtt? *kérdezte a tanár.*
- Ott még nem tartunk. *mondtam és megágyaztam neki.*
- Értem. Köszönöm. *mondta.*
- Nincs mit.
- Mehetsz fürdeni. *mondta Jonghyun.* - Nem zavarja a tanár urat ha boxerbe alszok?
- Nem. Csak kényelmesen.
- Akkor jó. *addig elmentem fürdeni. Na és mi van ha én meztelenül alszok kényelmesen? Akkor mi van? Perverz egy tanár. Ingyen pornót akar nézni, de azt nem fog látni! Mikor végeztem a
- Szia! *mosolygott Jonghyun.*
- Nem mentem sehova. *kuncogtam és befeküdtem mellé az ágyba. Vagyis inkább ültem.*
- Tudom.
- Tegyenek úgy mintha itt se lennék. *mondta a tanár.*
- Rendben. *mondtam zavartan.*
- Minek ez a nadrág? *kérdezte Jonghyun.* - Nincs meleged?
- Kicsit, de jó helyen van az.
- Naa! *kezdte rólam lehúzni.*
- Na jó. *engedtem neki. Tényleg melegem volt.*
- Na azért. *húzta le rólam és megpuszilt.*
- Ha így neked jobb. *kuncogtam.*
- Sokkal. *mosolygott és elfeküdt majd hozzám bújt és a combomat simogatta.*
- Reggel előbb kell kelnünk mert nem csináltuk meg a leckét. *mondtam.*
- Oh tényleg.
- Holnap laza nap lesz ezért ne fáradjanak. *jegyezte meg a tanár.*
- Oh, rendben. Akkor nem kelünk előbb. *mondta Jonghyun és az egy combomat simogatta. Sejtelmesen rá néztem.*
- Jobb ha alszunk. *mondtam és lejjebb csúsztam az ágyon.*
- Oké. *mosolygott Jonghyun és hátat fordítottam neki mire átölelt hátulról és megfogta a kezem.*
Aztán adott egy puszit és végül is így aludtunk el. Így sokkal engedékenyebb voltam. Tényleg jobb ha kedves velem és visszafogja magát. Reggel én keltem elsőnek és kimentem reggelit csinálni és azért közben tanultam is. Szépen lassan a tanár úr is felkelt és Jonghyun is. Megreggeliztünk és a tanár úr elment haza.
- Ez most komolyan azt akarta látni, hogy megbaszlak-e vagy sem? *kuncogott Jonghyun.*
- Ezek szerint. Nagyon csalódottan ment el. *kuncogtam.*
- De fúj.. képzeld el ahogy most itt kiverte volna arra, hogy mi dugunk. *nevetett.*
- Hülye! Fúj! *löktem meg.*
- És takaríthattad volna el!
- Ha nem hagyod abba megverlek!
- Jóó! *kuncogott és felöltöztünk.*
- Az jobb lenne ha egy öreg néni maszturbálna itt? *kuncogtam.*
- Neee! Beteg! *kuncogott.* - A fonnyadt nunáját nézni. Fúj!
- Miért te azt néznéd és nem is engem?
- Persze, hogy téged néznélek, de érted.. elképzelni is rossz.
- Hát nem a leggusztusosabb. *kuncogtam.*
- De a te eseted más. Téged egész más szemmel néznélek ha nekem maszturbálnál. *kuncogott.*
- Menj a..*vágtam hozzá egy párnát.*
- Héé. *kuncogott.*
- Te akartad. *kuncogtam.*
- Menjünk!
- Oké. *indultunk el.*
- Azért vicces volt a tanár. *kuncogott még mindig.*
- Ja, nagyon. Ezentúl nem tudok rá tanárként tekinteni. *kuncogtam.*
- Na még a végén lesz valami köztetek.
- Hülye vagy? Undorodom tőle!
- Az még nem jelent semmit.
- Menj a.. *ütöttem meg és csak kuncogott.* - Kíváncsi vagyok Seoéknál mi volt.
- Hm, ja arra én is.
- De mindenkinél ott aludt egy-egy tanár?
- Most egész nap ez lesz a téma? *kuncogott.* - Amúgy nem tudom. Nem hiszem, hogy velünk különcködtek volna.
- Veled? Veled csak különcködni lehet. *nevettem és elfutottam előle.*
- Te kis. *futott utánam, de neki mentem valaminek vagy valakinek.*
- Sajnálom. *néztem fel és Bin felesége feküdt alattam.*
- Nézz már magad elé. *vinnyogott.*
- Mondom sajnálom.
- Nézd meg mit csináltál! Kilyukadt a harisnyám. *megforgattam a szemeim és felsegítettem.*
- Tényleg lehetnél egy kicsit óvatosabb. *jegyezte meg Bin.*
- Itt senki se ismeri azt, hogy sajnálom? *akadtam ki.*
- Nyugi. *fogott le Jonghyun.* - Menjünk. *mentünk el onnan.*
- Ilyen kurvát bazdmeg.. *sóhajtottam.*
- Kiszakadt a harisnyám. *utánozta.*
- Hülye! *kuncogtam.*
- De jól vagy?
- Ühüm. *mosolyogtam és leporoltam magam.*
- Akkor jó.
- Jó reggelt. *jöttek oda Taeminék hozzánk.*
- Nektek is. *mosolyogtunk.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése