- Csodálatos.
- Jaj, most miért mondod ezt? *puszilta meg az arcom.*
- Hagyjál már! *toltam el.* - Nekem barátom van!
- Most nincs barátod! Most férjed van, aki én vagyok. *szorította meg a kezem.*
- Attól, mert te elintézted azt, hogy mi együtt legyünk még az korántsem biztos, hogy én is akartam! Bárcsak Sooval lettem volna és akkor nem kellene küszködnöm veled!
- Felejtsd már el végre az a barmot! *kapta le a kapucniját.* - Elegem van abból, hogy folyton csak róla tudsz dumálni! Soo így, Soo úgy... A faszom ki van Sooval és veled is!
- Senki se mondta, hogy engem válassz partnernek! Idióta!
- Akkor is elfogom érni, hogy elfelejtsd azt a köcsögöt és csak velem törődj! *fenyegetett meg, majd kilépett dühösen a próbafülkéből. Átváltottam a ruháimra, majd visszatettem azt, amit kinéztem magamnak. Teljesen elment tőle a kedvem, így elindultam haza. Taemin futott utánam.* - Most meg hová rohansz?
- Haza! *vágtam rá mérgesen.*
- Biztos?
- Igen, szóval ne kövess!
- Oké.. de rossz irányba mész...
- Akkor merre kell? Nem mintha szükségem lenne a válaszodra...
- Jobbra. *mutatta, én pedig elindultam jobbra. Ballagott mellettem. Majd nem sokára hazaértünk. Felérve a lakásba egyből a szobába mentem és kihoztam a tanulnivalóimat.* - Most tanulni fogsz?
- Nem úgy tűnik? *kérdeztem és lapozgattam a könyvet.*
- De az olyan unalmas.
- Hagyjál már! Baszd el az életedet egyedül. Én nem kérek belőle. *de csak szenvedtem a könyv felett, nem értettem belőle semmit. Így dühömbe csak bevágtam a sarokba.*
- Te hamarabb elcseszed az életed, mint én. *kuncogott, majd sörözni kezdett.*
- Hallgass, te alkoholista.
- Mit nem tudsz?
- Semmit! Az egészet nem értem! Hülye filozófia... *forgattam a szemem.*
- Az rohadt nehéz.
- Nekem mondod? Inkább csak hagy!
- De segítek neked. *ült le mellém.*
- Nem kell a segítséged. *toltam el.*
- Na, persze... mint kint az utcán?
- Az csak egy kis felelőtlenség volt... és amúgy is tudtam volna, hogy merre kell menni!
- Akkor én is tudom, hogy hova kell tennem a kezem. *nyúlt a fenekemhez.*
- Hé! *vettem el a kezét és rácsaptam a fejére a füzetemmel.*
- Hogy lehetsz ilyen?! Majd amikor látogatnak minket, akkor is ütögetni fogsz? Kicsapnak mind a kettőnket!
- Nem, akkor majd adom a jó kislányt. *nyújtottam a nyelvem.*
- És én annak minden pillanatát kifogom élvezni. *csókolt meg és leborított a földre. Nem tudtam szabadulni, mert teljesen a földhöz szorított. Ezért inkább csak megcsíptem a farkát. Rögtön fel is ugrott és odakapott.* - Áú... ez fáj, te hülye.
- Megérdemelted! Bevertem az oldalam. *fogta meg.*
- Nagyon fáj? *kezdett aggódni és felhúzta.*
- Nem a legkellemesebb.
- Megpusziljam? *tartotta oda a száját.*
- Hozzá ne érj a mocskos száddal!
- Nyugii! *fogta meg a derekam és megpuszilta az oldalamat.* - Most már ugye jobb? *kérdezte csillogó szemekkel.*
- Persze, hogy jobb. *mosolyogtam. Bár ez nem volt igaz. Még mindig fájt, de nem akartam, hogy még itt a végén halálra aggódja magát. Így is leég idegesítő.* - Inkább menj el fürdeni. Utánad megyek én is.
- Ümm.. oké. *felelte zavartan, majd elment fürdeni. Ahogy megtanultam összecsaptam magunknak egy kis vacsit. Miután készen lett terítettem magunknak és enni kezdtünk.* - Nagyon finom!
- Köszi. *feleltem.* - Bár nem erősségem a főzés.
- Nekem se, nyugi. *kuncogott.* - De legalább valami főtt kaja, Jonghyunnal nem nagyon tudtunk magunkra főzni. Bénák vagyunk.
- Gondoltam. Amúgy nem akarsz felöltözni?
- Most miért? Boxerben szoktam aludni. Te, hogy szoktál?
- Egy pólóba és bugyiba.
- Nagyszerű!
- De, ha hozzám mersz érni, esküszöm, hogy kibelezlek!
- Ha alszol úgy se fogod észrevenni. *nyújtotta a nyelvét.*
- Dehogynem! *hazudtam. Igazából semmit se fogok észrevenni, mert nagyon mélyen alszok. Sajnos.*
- Azt majd meglátjuk.
- Mindegy. *ettem még egy kicsit, majd elmentem fürdeni. Szerencsére nem jött be és nem is volt semmi baj se. Ahogy megfürödtem kiléptem és egyből a telefonomhoz rohantam. Valamiért azt szerettem volna, ha Soo üzenete fogad. De nem. Azóta se keresett. Mi van vele? Ennyire elfoglalná a felesége? Mondjuk én mondta neki, hogy ne törődjön velem a húga miatt... viszont már bánom. Legszívesebben megszegném az összes szabályt, de nem lehet. Mikor beléptem a szobában Taemin ott feküdt az ágyon és csak bambult ki a fejéből.*
- Áh, már kész is vagy? *kérdezte.*- Igen, féltem, hogy bejössz.
- Nem, most még nem fogok. Ez még csak a házasságunk eleje. Hé, nincs rajtad melltartó?
- Nincs. *húztam a szám.* - De nem azért, hogy neked kedvezzek, hanem, mert egyszerűen kényelmetlen lenne benne aludni. Ennyi az egész.
- Gyere, ide! *húzott oda magához és csak engem nézett. Én a plafont bámultam.* - Aggaszt valami?
- Igen...
- Mi lenne, ha megoldanánk egy szexszel?
- Te mindent így oldanál meg?!
- Na, akkor ez most gyors menet lesz! Hidd el!
- Taemin, nem vagy normális!
- Mert, ha mellettem vagy elveszed az eszem.
- Jó, duma. *kuncogtam gúnyosan. Ő pedig a nyakamat kezdte puszilgatni. Felhúzta a pólóm és a hasamat simogatta. Lejjebb akart nyúlni, de felhúztam a kezét.* - Hagyd abba!
- Csak egy kicsit... egy kicsit csábulj már el tőlem! Egy pillanatra hagy érezzem azt, hogy az enyém vagy!
- Nem elég, hogy itt fekszek melletted?
- Nem... *simogatta immár a combom.*
- Minnie, hagyd abba! *ültem fel.*
- Hogy szólítottál? *ült fel ő is és vigyorgott.*
- Jaj sehogy! Hagyjál! *toltam a képébe a párnát, hogy ne lássam. Majd a fejemre húztam a takarót.*
- Seo! *kuncogott és lehúzta rólam.*
- Hagyjál!
- Utoljára az anyukám hívott így. *vigyorgott.*
- Nagyszerű! Örülök neki.
- Gyere már! *húzott az ölébe.*
- Eressz! *kapálództam.*
- Szólíts újra így!
- Neeem, csak kicsúszott a számon. *toltam el az arcát, mert tök közel hajolt.*
- Kérlek!
- Nem!
- Utána békén hagylak!
- Komolyan?
- Komolyan! *vigyorgott.*
- Minnie. *majd azzal a lendülettel el is engedett és tátott szájjal bambult tovább.* - Neked meg mi bajod?
- Se-semmi. *bámult még mindig ugyanazzal a tekintettel. Idegesítő.*
- Ne bámulj már!
- Jó. *de csak folytatta.*
- Befejeznéd végre?
- Aha.
- Taemin!
- Jó, bocsi.
- Jó éjszakát! *feküdtem le, majd ő is.*
- Jó éjt. Átölelhetlek?
- Nem!
- Egy kicsit se?
- Nem!
- Egy nagyon picit?
- Nem!
- Foghatom a kezed?
- Akkor békén hagysz?
- Igen. *kuncogott.*
- Jól van. *fordultam felé, majd fogta a kezem. Nagy nehezen elaludtam. Rossz volt, mert idegen volt számomra a környezet. Reggel nagy nehezen felébredtem. Gyors összekészülődtem és bepakoltam. Utána csináltam magunknak reggelit. Már csak megszokásból két főre, mert mindig Banggel szoktam enni. Ő is már úgy jött ki, hogy elkészült.*
- Jó reggelt! *integetett.*
- Neked is! Egyél.
- Oké. *karolt át és megpuszilt.*
- Megverlek... *mormogtam.* - Egyél már!
- Igenis asszonyom. *huppant le és evett, majd én is. Utána pedig együtt mentünk suliba. Mikor odaértünk magunk előtt csak a csókolózó Banget és Jonghyunt láttuk.*
- Hm . . látom jó estétek volt. *kuncogott Taemin.*
- Marhára. *húzta a száját Bang.*
- Isteni vele aludni! *vigyorgott Jonghyun.* - És a feneke is szép. Főleg ha nem védi semmi.
- Mi? *kerekedett ki a szemem. Ez meg miről beszél?*
- Ez a hülye bejött mikor törölköztem és meglátta a fenekem. . ennyi az egész. .
- Nekem nem csak ennyi!
- Jó, mondom majd megsajnállak ha lesz időm. .
- Azt hittem már valami történt.. *ijedtem meg. Tőle bármi kitelik.*
- Nem! Sosem! *ölelt át Bang*
- Folyton ellenáll és eltol. . de úgy is megtörik.
- Hát ha majd megváltozol talán! *fogta meg a vállát Taemin.*
- Amúgy is. . egyszer még lát fürdeni és megtörik.
- Miről maradtunk le? *kérdezte Taemin.*
- Ez a nagyon barom ugye bejött és önkényesen levetkőzött és elkezdett fürdeni a szemem láttán. .
- De te meg úgy néztél mintha elélveztél volna! *vágta hozzá Jonghyun.*
- Hülye vagy te! Sosem néznék rád úgy! Fúj! Hagyjál engem a picsába!
- Jaj már megint. *csókolta meg.*
- Mit megint?
- Megint játszod magad!
- Nem játszom magam!
- Hé! Srácok! *állította le őket Taemin. Most az egyszer valami jót is csinált.* - Meg ne öljétek egymást!
- Pedig legszívesebben! *motyogta Bang.*
- Olyan édes. *puszilta meg Jonghyun.*
- Veletek mi volt? *tolta el magától Dinót.*
- Azt inkább hagyjuk. *sóhajtottam.*
- Mi ez a nagy sóhajtozás? *kuncogott Jonghyun.* - Túl kicsi volt Taemin farka?
- Ember. *hüledezett Taemin.*
- Hülye szexmániások vagytok. *forgattam a szemem.*
- Neeeem, én Minnie vagyok! *vigyorgott és megpuszilt.*
- Mondtam már, hogy csak véletlen volt!
- Nem baj, nekem akkor is tetszett! *vigyorgott és meglöktem a fejét.*
- Bang, megyünk órára? *fordultam felé.*
- Igen. *lépett mellém.*
- Hova rohantok ennyire? *kérdezte Jonghyun.* - Még van rengeteg időnk!
- Menjetek már ti is! *húztam magammal Banget, majd otthagytuk őket.*
- Mi ez a Minnie? *kérdezte útközben.*
- Jaj, csak felidegesített Taemin és véletlen úgy szólítottam. Ennyi az egész.
- Hát eléggé tetszik neki.
- Csak tudnám, hogy miért. *sóhajtottam, majd a teremhez mentünk és ott várakoztunk. Soo és Bin pedig a feleségeikkel beszélgettek.*
- Mennyivel könnyebb lenne, ha mi lennénk ott. *szomorodott el Bang.*
- Az már biztos. De az a két gyökér tett róla, hogy még véletlenül se forduljon ilyesmi elő.
- Egyáltalán mi jó nekik abban, hogy ennyire kínoznak minket?
- Ah, csak lyukra játszik mind a kettő...
- Úgy utálom őket.
- Én is. Legszívesebben megfojtanám mind a kettőt egy kanál vízbe. *kuncogtam.*
- Egy kanál vízbe? *kuncogott Bang is.*
- Igen, nagyon jól járnának!
- Tutira. *nevetett.* - A tegnapi nap is kész agyrém volt. Nem tudom, hogy viseljek el egy teljes évet.
- Én biztos kifogok vele szúrni minden alkalommal. *és ahogy kimondtam, hirtelen nem ott termet mindkettő?*
- Hoztunk nektek nyalókát. *vigyorgott Jonghyun. Majd egyet odanyújtott nekem.* - Te ezt a nyalókát kapod! *mutatott a farkára Bangnek.*
- Hülye tuskó! *tépte ki a kezéből a nyalókát. Gondolom akkor már megeszi.*
- Kösz! *köszöntem meg.*
- Kösz.... *köszönte meg Bang is.*
- Nagyon lelkesek. *kuncogott Taemin.*
- Azért remélem Bang nem ilyen zsémbes öregasszony a szex közben.
- Te kis... hallgass, mert leverek egyet!
- Húúú... de félek. *nevetett Jonghyun.*
- Olyan szemét vagy. *fintorogtam rá.* - Csak azért, mert lány tud nagyot ütni. Ott voltam én.. emlékszel?
- Ember, te nekem jöttél egy boxerrel!
- És? Az senkit se érdekel? Taemint baseballütővel verem szét a lakásban, ha felidegesít.
- Mi? *nyelt nagyot.* - Ezt majd még otthon megbeszéljük és jól elzárom a baseballütőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése