- Nem! *nyüszögtem.*
- Akkor mást kell bevetnem! *állt fel és már csak azt vettem észre, hogy lerántja rólam a takarót és lehúz az ágyról.*
- Hééé!
- Öltözz!
- Kegyetlen vagy! *löktem meg.*
- Tudom. *kuncogott.*
- Ahj. . *csoszogtam oda a szekrényhez és választottam ruhát.* - De akkor menj ki! *szóltam rá.*
- De ne aludj vissza!
- Nem fogok! *löktem ki a szobából és felöltöztem.* - Kész vagyok! *csoszogtam ki.*
- Rendben! Gyere menjünk! Ahogy észrevettem Taeminék már elmentek!
- Oké! *vettem a cipőmet.*
- Hé! *lépett mellém.* - Ne legyél szomorú! *emelte fel a fejem és megcsókolt.*
- Jóó. *húztam fel a cipőmet.* - Csak álmos vagyok!
- Én is!
- Nem látszik rajtad!
- Mert feltöltesz!
- Jó-jó! Menjünk! *vettem a táskám.*
- Oké! *indultunk el. Mikor odaértünk és bementünk a suliba mindent elborított a lufik hada.*
- Ez meg mi? *néztem körbe.*
- Nem tudom! *vonta meg a vállát Jonghyun.*
- Mindegy!
- Jó napot! Jöjjenek! *jött oda egy srác hozzánk és kivezetett az udvarra ahol már mindenki ott volt.*
Aztán megjelent az igazgató is és elkezdett mondani egy beszéd szerűséget.
- Jó reggelt minden kedves tanulónknak! Ma egy rendkívüli napot tartunk. . felmérjük a párok fizikai és szellemi tudását, hogy mennyire tartanak össze és mennyire nem. *mosolygott. Nagyszerű, de hol van Seo és Taemin? Néztem a sorokat de nem láttam őket.* - Szóval tartsatok össze és a legjobb pár egy díjat is kap! Avagy a legrosszabb is! Jó szórakozást mindenkinek! *ment el.*
- Hol van Seo és Taemin? *kérdeztem Jonghyunt.*
- Nem tudom! *nézett körbe.*
- De hisz már elmentek otthonról nem?
- Nem tudom! Igen!
- Jóó, nem kell bekapni!
- Nem kaplak be! Gyere! Ahogy látom lesz foci is! Ha mi ketten egy csapatba leszünk akkor megverünk mindenkit!
- Inkább üljünk le egy kicsit és nézzük, hátha felbukkan Taemin és Seo!
- Jó! *sóhajtott és leültünk a padra. Csak nézelődtem és a telefonomat fogtam hátha hív Seo, de semmi. Nem tudom mennyit ültünk a padon, de nekem nem tűnt soknak.* - Menjünk már! *állt fel.*
- De Seo és Taemin!
- Hívd fel Seot. . tuti jól vannak valahol és menjünk már!
- Nem értelek. . *ráztam a fejem és tárcsáztam Seo számát, de nem vette fel.* - Nem veszi fel. . próbáld meg Taemint kérlek!
- Jóó. . *tárcsázni kezdett és alig kicsörgött kinyomta.* - Nem veszi fel. .
- Nem is csörgetted végig!
- Akkor tessék! Csörgesd! *nyomta a telefonját a kezembe.*
- Most mi a bajod? Ennyire nem érdekel az ami a barátaiddal van?
- Tudom, hogy jól vannak. . lehet épp. . .
- Ne mondj ilyet! Seo nem hülye!
- Jól van már! Seo tökéletes tudom. . *gúnyolódott.*
- Most mi a fasz bajod van?
- Semmi! Csak itt ez a szép nap és nem is kell tanulni erre te csak Seora és Taeminre tudsz gondolni.
- Mert Seo a testvérem Taemin meg jó barátom! És aggódok értük!
- De ennyire?
- Mit ennyire? Igen! Mert a barátaim! De úgy látom téged csak az érdekel, hogy nem kell tanulni! Akkor menj és érezd jól magad! Tessék! Indulj! *mutattam neki, de inkább elmentem én onnan.*
- Eun! *kiabálta, de mint aki meg se hallotta mentem tovább és leültem egy másik padra majd vártam még és gondolkoztam. Ekkora egy bunkót. . nem értem mi ütött belé . .talán túl sokat engedtem neki. . de az tuti, hogy most egy ideig nem alszok vele. . sőt . . ha megtehetném nem is laknék vele.* - Eun! *ült le mellém.*
- Hagyjál már! *fordultam el tőle.*
- Nem hagylak!
- De! Ha neked ennyit jelent a barátaid akkor hagyjál! És tudod mit? Nem is a barátaid. . hanem én! Ennyit érek neked? Ennyit érnek az érzéseim?
- Nem!
- Pedig de! Nem is érdekel! Menj focizni vagy bánom is én, de engem hagyj ki ebből! *álltam fel.*
- Hát jó. . de nem tudom mit vagy úgy oda. . én csak bízom a barátomba, hogy nem viszi veszélyes helyre a barátnőjét és vigyáz rá! *állt fel ő is.*
- Én nem tudok benne ennyire bízni és sosem lehet tudni! Taemin se hero. . *vontam meg a vállam.*
- Ja. . ez azt jelenti, hogy Seoba se bízol? *ilyenkor lepofoztam.*
- Húzz innen! De most! *ordítottam rá.*
- Most mi van?
- Semmi! Húzz innen! Tudod mit? Inkább én megyek! *hagytam ott és bementem a suliba azon belül a wc-be ahol mindig szoktunk lenni.*
Magamra zártam az ajtaját és leültem a földre. Folyton Jonghyun kérdése járt a fejembe. . hogy lehet ekkora köcsög? Mi az, hogy nem bízok Seoba? Jobban bízok Seoba mint benne! Sőt Seoba bízok a világon a legjobban! Még a szüleimnek se bízok ennyire mint benne! Ahogy ezen gondolkoztam sírva fakadtam és csak néztem a telefonom, de Seonak híre se volt. Már egy egész tavat kikönnyeztem mikor végre abbatudtam hagyni. .
- Bang-Bang! *szólt egy ismerős hang.*
- Ki az? *szipogtam.*
- Bae Soo vagyok! Engedj be! *ezen meglepődtem.*
- Minek?
- Kérlek! *mondta. Nagyon kedves volt és beengedtem.* - Köszönöm! *zárta vissza az ajtót.*
- Minek jöttél ide? *takartam az arcom mer tiszta könny volt.*
- Mert láttam, hogy Jonghyun hogyan viselkedik.
- Hogyan?
- Csapkod mindent és úgy megrúgott a fociba, hogy még mindig sajog. És mivel itt van a törzshelyetek így gondoltam, hogy itt vagy! Mi a baj? Mond el nekem! *ölelt át.*
- Csak az, hogy .. *szipogtam.* - Jonghyunt nem érdekli, hogy mi van Taeminnel és Seoval. . őt csak az érdekli, hogy nem kell tanulni. *hüppögtem a mellkasába.* - De engem érdekel! Nagyon is és aggaszt, hogy nem tudom elérni őket! Persze bízok benne, hogy nincs semmi bajuk, de akkor is!
- Megértelek! De miért kavar téged fel ez az egész? Tudtad, hogy Jonghyun egy bunkó!
- Mert. .
- Hm?
- Mert összejöttem vele. . tudod! A buli után. .
- Áh. . szépeket mondott neked! És el is hittem. .
- Én is, de nem tudom. . most valahogy megint a régi Jonghyun lett vagy nem tudom.
- Ezen csak te tudsz segíteni!
- Tudom, de nem akarok segíteni! Megérdemli, hogy kicsit szenvedjen!
- Igazad van! Na gyere menjünk!
- Nem akarok. *ellenkeztem.*
- De gyere! Jó lesz! *tolt ki.*
- De tényleg nem akarok! *nyüszögtem.*
- Nem! Mi nem is vagyunk együtt. . hol van a feleséged?
- Most épp tollasozik!
- Neked is ott kéne lenned!
- Megnézel?
- Talán!
- Naa! Ha szépen kérem?
- Jóó! *bólogattam és megigazítottam magam majd lementünk és leültem majd néztem ahogy játszanak.*
Cukik voltak és egy kicsit jobb kedvem lett tőlük.
- Kisasszony maga miért nem játszik semmit? *jött oda egy tanár.*
- Mert a párom épp most focizik!
- És? Összevesztek?
- Nem szeretnék erről beszélni!
- Értem! *hagyott ott. Fasza . . tuti mi kapjuk a legrosszabb pár címet. . mindenki együtt játszott a párjával csak mi nem.*
- Na mi van? *jött oda Bin és a nője egy idő után.*
- Mit mi van?
- Elhagyott a kis lovagod? *kuncogott gúnyosan.*
- Hagyjál! Inkább törődj a saját dolgoddal!
- Azzal törődöm! *mosolygott és megcsókolt a kurváját.*
- Gyerekes. . *ráztam a fejem.*
- Az. . amit te csinálsz! Nyilvánvaló, hogy nem szereted!
- De igen is szeretem! *förmedtem rá.* - Jobban mint téged! De minden pár vitatkozik egyszer vagy kétszer!
- Egy jó pár nem vitatkozik. És ti azt állítjátok, hogy tökéletesek vagytok!
- Azok nem normálisak akik nem veszekednek!
- Akkor mi azok vagyunk? *nézett a kurvájára.*
- Ezek szerint. *kuncogott.*
- Nem! Most egy dolgunk van és az az, hogy téged kikészítsünk!
- Csak a testemen keresztül! *jelent meg Jonghyun a semmiből.*
- Juj, jön a lovag! *kuncogott Bin.* - Most egy békülős szex és minden mehet tovább nem?
- Húzz innen amíg tudsz beszélni!
- Juj de félek! Még látsz engem! *mutatott rám és elmentek. Egy hang nélkül álltunk egymás mellett. Rá se néztem.*
- Még mindig haragszol? *kérdezte.*
- Igen! *motyogtam és elment. Ezzel mit old meg?*
A nap többi részébe csak sétáltam egyedül és néztem ki a fejemből. Mikor az eredményhirdetésre esett a sor mindenki a pályára ment és vártuk az igazgatót.
- Jó napot! *jelent meg.* - Nagyon szép napunk volt nem? Szerintem igen és meg is vannak az eredmények! De ne szaladjunk előre! Remélem mindenki nagyon jól érezte magát és reméljük, hogy ezzel a nappal kicsit közelebb hoztuk a párokat egymáshoz! De sajnálatosan volt olyan aki ennek ellenkezőjét cselekedte és nem lett jobba a kapcsolatuk, hanem rosszabb. . Nem is húzom tovább az időt! Mint említettem megvannak az eredmények amiket most
A legjobb három az a két Soo volt és az első helyezett Bin lett. . hogy örült a szájának. . kis buzi. Aztán mikor a legrosszabbhoz ért. .kimondta a nevünket. . gondoltam, hogy mi leszünk azok! Kisétáltunk és átvettük a "díjat" ami egy kis üveg tábla volt amire az volt írva, hogy a legrosszabb pár. . Alig bírtam a könnyeimmel. . mi tényleg járunk és az lett a legjobb pár akik nem is járnak. . ez szégyen, de Jonghyun egy köcsög volt ma. Mindenki rajtunk nevetett és nem is vártam tovább, amint visszaléphettünk a sorba én már futva mentem haza. Út közben elkapott a sírás és hüppögve mentem tovább mikor pedig hazaértem ledobtam a táskámat és a "díjat" is a földre és a kanapéra bukva sírtam tovább. És megint én érzem rosszul magam mikor Jonghyunnak kellene. Nem felejtem el amit mondott és amit kérdezett. . ehhez tartom magam és nem ahhoz, hogy megvédett Bintől. . és most miatta röhög az egész iskola rajtunk. Főleg Bin . . nem fogok suliba menni az tuti. Majd egyszer hallottam ahogy az ajtó nyílik és ezért letöröltem a könnyeimet. Taemin és Seo volt az.
- Ti? Hol voltatok? Miért nem hívtatok? *ugrottam a nyakukba.*
- Naa! Mi a baj? Nem haltunk meg. *kuncogott Seo.*
- Tudom. *mosolyogtam.*
- Te sírtál?
- Nem! *töröltem a szemem.* - Biztos csak belement valami!
- Na persze!
- Tényleg! *ilyenkor betoppant Jonghyun.*
- Sziasztok! *köszönt nekik és sejtelmesen nézett rám.*
- Szia! *köszöntek neki vissza.*
- Mondtam, hogy nincs bajuk. *tette le a táskáját.*
- Jó te mindent megmondtál. . olyan jó, hogy te mindent ilyen kurva jól tudsz és te mindent percízen megoldasz. . *akadtam ki.*
- Nem csak bízom a barátomba!
- Megint ezzel jössz? Tudd meg, hogy Seoba jobban megbízok mint bárkiben!
- Hurrá!
- Mi a bajod? *ordítottam vele.*
- Neked mi a bajod? Meg van vagy mi az isten, hogy ilyen hisztis vagy?
- Nincs meg! Csak egyszerűen nem értelek! Miattad fog röhögni az egész iskola rajtunk!
- Ez is az én hibám?
- Miért kié szerinted? *szipogtam.* - Te nem foglalkozol a barátaiddal!
- Bocsánat ha nekem te többet jelentesz mint a barátok!
- Jaj ne gyere ezzel mert úgy sem veszem be!
- Megint nem hiszel nekem!
- Ezek után hogyan?
- Igazad van. . miért is kéne. . csak épp a belemet is kiteszem neked meg hajtok meg ilyen meglepetés, olyan meglepetés! Faszom tudja és mit kapok? Ezt, hogy veszekszel velem!
- Ha nehezedre esik akkor kívül tágasabb!
- Nem esik nehezemre! Csak lennél egy ennyivel. *mutatta a kisujja hegyét.* - Egy ennyivel kedvesebb hozzám!
- Én nem vagyok kedves? Tegnap a mellemet fogdostad és ki is szívtad pedig csak arról volt szó, hogy megfogod! De azt is engedtem vagy nem? Akkor ezt te minek neveznéd? Minden reggel az az első nekem, hogy megcsókollak. . mi kell még? Nem fogok
- Oh igen azt is térden állva kellett ki könyörögnöm tőled!
- Mert nem vagyok kurva és ha szeretnéd tudni azért nem akartam mert lehet kísértésbe estem volna. . de ezek után tuti nem fogok!
- Nekem nem arra kellesz!
- Ja. . akkor, hogy legyek kedvesebb? Hogy? Nem fogok mindent lenyelni neked! Nem fogok mindent elnézni!
- Na jó én ezt nem hallgatom tovább. *szólt közbe Seo.* - Mi ez az egész? *állt közénk.*
- Majd a barátnőd elmeséli! Úgy is az ő sztorija a jó. . *ment be a szobába Jonghyun.*
- Eun. . *fordult felém.*
- Az volt, hogy aggódtam értetek és Jonghyun meg játszani akart mert ilyen hülye nap volt a suliba, hogy összekovácsolják jobban a párokat és én nem voltam hajlandó vele menni és ezért elkezdtünk veszekedni. . és azt vágta a a fejemhez, hogy nem bízok benned. *hüppögtem már megint.* - De tudod, hogy ez nem így van csak aggódtam! Taeminbe is bízok, hogy vigyáz rád! Mindegy és aztán bementem a wc-be ő meg játszott és Soo jött be hozzám. . Bae Soo.
- Ja, hogy az a köcsög is ott volt? *tört ki a szobából Jonghyun.* - Megvigasztalt mi?
- Igen mert ő képes ilyenre is képzeld!
- Nagyszerű! Remélem jól esett és felállt a farka rád!
- Miért vagy ilyen? Tudod jól, hogy hogyan érzek!
- Hallgatlak! *ült le.*
- Nem tudod? Akkor, hogy vagyok a barátnőd?
- Na! *ölelt át Seo.* - Mesélj tovább!
- Igen! Mesélj csak. *mondta Jonghyun.*
- Haver fogd be! *szólt rá Taemin.*
- Mi van? Te is ellenem vagy?
- Na az volt, hogy akkor néztem ahogy Soo és a felesége tollasoznak meg játszanak aztán megjelent Bin és elkezdett oltogatni, hogy elhagyott a lovagom meg minden.
- És tőle is ki védett meg? Na ki? Persze, hogy én! *jegyezte meg Jonghyun.*
- Megoldottam volna. .
- Persze!
- Na és utána de utána elmentél egy kurva szó nélkül! *förmedtem rá.*
- Mert haragudtál!
- És? Akkor ez a megoldás?
- Hát. .
- Ja.. na és aztán jött az eredményhirdetés. . mert díjaztak is, hogy ki a legjobb meg ki a legrosszabb! A 3 legjobb az a két Soo lett és Bin lett az első. . mi pedig. . *nyomtam a kezébe a "díjat".*
- És ez is az én hibám igaz? *kérdezte Jonghyun.*
- Igen! Ha te nem vagy hülye akkor most mi lennénk a legjobbak!
- És mi van ha tényleg szarok vagyunk?
- Mióta adsz más véleményére?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése