2013. augusztus 11., vasárnap

Park Jun Seo.~

- Waoh! Ez. . ez nagyszerű! *ölelt át.* - Gratulálok!
- Köszönöm! *mosolyogtam.*
- Nincs mit!
- Már csak neked kéne összejönnöd Binnel!
- Jaj ne kezd! Inkább pihenj le!
- Jaaaaj. Miért vagy ilyen?
- Mert még csak 2 napja ismerem!
- Jól van! De először lefürdök!
- Okés! Csak nyugodtan! *mosolygott, majd elmentem fürdeni. Ahogy végeztem, lepihentem és elaludtam. Másnap reggel kapkodva ébredtem fel, mert elaludtam. Gyors ettem pár falatot és elindultam a suliba. Útközben pedig hirtelen megállított valaki.* 
- Seo! *fordított meg.* 
- Taemin? Mit akarsz?
- Csak beszélni akarok veled!
- Nincs miről beszélnünk. *fordultam el.*
- Jaj, gyere már! *fordított meg és akkor vettem észre, hogy rózsa van a kezébe.* 
- Hagyjál! *vettem el a karom.* 
- Ne kéresd magad, kérlek! *vigyorgott.*
- Minek az a rózsa? *pillantottam furcsán.*
- Ja ezt az anyukámnak vettem. 
- Akkor add oda neki és hagy engem suliba menni.
- Csak vicceltem. *nevetett.* - Neked hoztam! 
- Te teljesen hülye vagy? Múltkor még megakartál erőszakolni, most meg azt hiszed, hogy egy rózsával el van intézve? Csak szólok, hogy Sooval járok és ne is próbálj ebbe keresztbe tenni! 
- Tudom, hogy vele vagy csak...
- Még mindig leakarsz velem feküdni, mi? 
- Igeeeeeen. *bólogatott.*
- Hogy te mekkora egy bunkó vagy! 
- De most egész másképp! Azt szeretném, ha te is szeretnéd, így próbálok kedves lenni! 
- Taemin, én már egy lejárt lemez vagyok... mennyivel lesz az neked jobb, ha lefekszek veled? 
- Nagyon is jobb lesz! Megmented a büszkeségem és az önbecsülésemet! 
- De ez már szánalmas! 
- Nem egyáltalán... így is odadobtam már mindenemet, akkor miért nem tudsz rajtam segíteni?
- Ott van egy csomó csaj a suliban, aki odáig van érted... válogass! 
- De ők nem néznek ki jól! 
- Nőj már fel végre! Neked csak az tetszik bennem, hogy nem kaphatsz meg... ennyi! Mert a hülye férfi ösztöneid erősebbek! 
*ekkor hirtelen teljesen megdermedt. Így kapva az alkalmon tovább sétáltam, lassan futva. Mit képzel magáról ez a hülye? Próbál itt összezavarni a rózsájával... de szó mi szó, gyönyörű rózsa volt. Arról meg nem is beszélve, hogy milyen csinosan volt kiöltözve, azt meg inkább nem is mondom, hogy helyes. Nagyon helyes! De mi a francról beszélek?! Ez egy köcsög bunkó és... én, én.. utálom! Akkor meg főleg utálom, ha mosolyog. Ezt el is felejtettem, az elején mindig azért utáltam, mert folyton mosolyog. Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha hagyom, hogy kezdeményezzen. Lehet azóta már megdugott volna, ma meg sírnék Bang vállán, hogy mekkora egy szemét. Viszont most minden erőmmel azon leszek, hogy igazán megszeressem Soo-t! Ez a barom pedig nem fog keresztbe tenni... Beérve a suliba lekéstem az óra elejét. Körbenéztem, de Soo nem volt sehol. Így lehuppantam Bin mellé. Mosolyogva köszönt, majd én is neki. Ahogy vége lett az órának, kiálltunk a folyosóra.* 
- Mi a helyzet? kérdeztem tőle.* 
- Semmi, nem akarok ma suliban lenni. *vigyorgott. Kész vigyorbomba ez a gyerek.* - Veled? 
- Fáradt vagyok és a bordám majd kiesik a helyéről, mert a saroknál már futottam, de így is elkéstem. 
- Akkor leég lassan futottál. *kuncogott.*
- Mert alig bírok futni. *mosolyogtam, majd valaki hátulról befogta a szemem.*
- Ki vagyok?
- Soo! *fordultam meg azonnal. Ő pedig rögtön megcsókolt.* - Hol voltál eddig? Aggódtam!
- Ne haragudj! *vakarta a tarkóját.* - Elaludtam. *majd Bin-re pillantott.* 
- Ja, igen! Ő itt Bin, Bang egyik kedves ismerőse és tudod az új osztálytársunk! Bin, ő pedig Soo! 
- Oh, tényleg! Eun sokat mesélt rólad. *nevetett Soo, én pedig megütöttem, hogy mit árulkodik.* 
- Komolyan? *csillant fel a szeme.* 
- Állandóan... mindig rólad beszél! Szinte oda van már ért...
- Soo! *vágtam hasba.* 
- Sajnálom, meg lett tiltva, hogy beszéljek. *kuncogott Soo.* 
- Pedig ez engem érdekel. *vigyorgott.*
- Ha nagyon érdekel, Eunt kérdezd. *kacsintottam rá.* 
- Hé... ha ilyeneket csinálsz, féltékeny leszek! *vágta be a durcit Soo.* 
- Jól van már! Bin amúgy se az én pasim lesz. *kuncogtam.*
- Tessék? *pillantott érthetetlenül Bin.*
- És még én vagyok a pletykás? *nevetett Soo.* 
- Mert én vagyok az?! *nevettem. Majd a suli rész elég jól telt, míg együtt voltunk így hárman. Szerencsére Soo-t nem zavarta Bin közelsége, így nem volt semmi gond. Taemint se láttam, mintha a föld nyelte volna el, de nem is érdekelt. Csak még jobbá tette a napomat ezzel! Sőt Jonghyunt se láttam sehol, így idegeskednem se kellett. Suli után hazamentem a cuccomért, ami kell az edzésre. Bang aludt így nem zavartam. Szerintem észre se vette, hogy hazajöttem. Gyors felkapkodtam a cuccaim, majd igyekeztem vissza. Átöltöztem és egyenesen Soohoz léptem.* 
- Nem lesz így bajod? *kezdett aggódni.* - Inkább ülj le! Nem akarom, hogy valami bajod essen. 
- Nem lesz semmi baj. *mosolyogtam.* - Ha rosszul érzem magam, akkor majd kiállok. 
- Ezzel akkor se kellene szórakozni. Inkább menj addig haza! 
- Soo!
- Seo! 
- Kérlek, ne aggódj! Te leszel a párom és tudom, hogy melletted biztonságban vagyok.
- Az már biztos! *ölelt meg óvatosan.* 
- Ezzel az öleléssel se fogsz agyonroppantani. *kuncogtam.*
- Jó, csak féltelek. *kuncogott ő is.*
- Mi lenne, ha nem itt nyalnátok egymást? *lépett mellénk száját húzva Taemin.* - Tudtommal ez egy edzés és nem randi. 
- Olyan nagy baj, ha megölelek valakit? *kérdezte flegmán Soo.*
- Akkor ölelgesd őt! *mutatott egy lányra Taemin.*
- Ölelgesse őt a halál. 
- Egy kis távolságot, légyszíves! *tolt el tőle.* - Te pedig gyere velem! Az én párom vagy! 
- Soo, az én párom! *mondtam kissé erőteljesen.* 
- Majd azt én eldöntöm. *húzta ismét a száját.*
- Te csak ne dönts el semmit, oké?! *hüledezett Soo.* - Nyomorék. Azt hiszed, hogy te vagy itt a valaki vagy mi? Fogd fel végre, hogy rohadtul nem számítasz senkinek semmit! Mert csak egy elkényeztetett kölyök vagy, aki folyamatosan csak Jonghyun árnyéka! Egyedül nem érsz semmit, mert csak egy rakás szerencsétlenség vagy, akit a farka irányít. Egy utolsó tömeghulladék vagy! Kibaszottul unom már, hogy mindig te akarsz a középpontban lenni Seo körül... ő engem választott és nem téged! Csak is az enyém... szóval azt ajánlom, hogy húzd meg magad vagy nem állok jót magamért... megértetted?! 
- Jól van... *mondta, majd otthagyott mindkettőnket.*
- Sajnálom, hogy így kiakadtam. *sóhajtott Soo.*
- Se-semmi baj. Jogosan akadtál ki és igazad volt. 
*Majd az edzés és az utána lévő takarítás is elment. Rohadt unalmas volt és már minden bajom volt. Szerencsére Taemin egy szót se szólt hozzánk. Soo hazakísért, majd mondta, hogy értem jön és akkor mehetünk is randizni. Mikor beléptem, Bang közelített felém.*
- Szia! *köszönt*
- Szia!
- Milyen volt a suli?
- Egész jó! De ez a munka kikészít. .
- Elhiszem. *sóhajtott.*
- Van valami baj?
- Semmi csak az, hogy nem mondtál nekem igazat. .
- Hm? *megtudta volna?*
- Tudod, hogy mi történt Jonghyunnal! Nagyon jól tudod mert te csináltad!
- Mi? Ezt honnan veszed?
- Ő mondta el. .
- Járt itt?
- Igen!
- Azért nem volt ma suliba. . *az a rohadt szemét. Már megint csak bekavar.*
- Nem lényeg!
- Figyi! Én. . nem tudom, hogyan mondjam el. .
- Egyszerűen. .
- Jó, elkapott az ideg, hogy tönkre tesz ez a hülye és én megvertem! Na. . de kértem, hogy hagyjon békén!
- Tudom. . kérte a videót. .
- Ugye nem adtad neki. . 
- Nem! Ehelyett a sztriptzeset adtam.
- És ha rá jön?
- Akkor te a seggeden maradsz! Én elintézem!
- De Bang. .
- Nincs Bang!
- Jóó, de nem nézem végig ahogy tönkre tesz!
- Nem fog tönkre tenni! De nem értem. . miért akarja a videót ha már nem érdeklem!
- Ezt én sem értem. . *vakartam a fejem.*
- Kiismerhetetlen!
- Jaj ne!
- Mi az?
- Az előző pasidnál is ezt mondtad!
- Fúúúj! Nem képzeled, hogy ezzel összejövök? Ez egy rohadt kihalt állat. *kuncogott.*
- Jó én csak szóltam! *kuncogtam.*
- Nyugi! Ettől nem kell félned! *mosolygott.* - Nem vagy éhes?
- De!
- Akkor csinálok neked valamit!
- Köszönöm! *ültem le a kanapéra. Még ezek után is gondoskodik rólam, nagyon édes tőle.*
- De utána mesélsz még! Ha történt még valami!
- Rendben! *ment ki a konyhába és készített nekem kimchit.*
- Na itt van. *adta oda. Nagyon jól nézett ki.*
- Köszi!
- És mi volt a munka? *ült le mellém.*
- Hát a fiúk az az Soo söpört. . Taemin meg rendbe rakta az összes táblát a suliban. Lemosta meg ilyenek, nekem meg a padokat kellett törölnöm.
- Értem. .
- De nagyon szar volt.
- Elhiszem. Na és mi volt még? Mi van Sooval? *mosolygott.* 
- Jaj, ne is mond! *kuncogtam.* - Képzeld!
- Na, mi volt? *vigyorgott.* 
- Soo elkezdte fűzni Bin fejét veled kapcsolatban. *kuncogtam.*
- Hogy micsoda? *hüledezett. Én pedig direkt ettem, hogy ne szóljak semmit.* - Mond már! *rázogatott* 
- Jól van már. *esett ki a kaja, majdnem a számból.* - Reggel beszélgettem egy kicsit Binnel, majd csatlakozott Soo. Bemutattam neki, ez a hülye meg: "Eun sokat mesélt rólad!" Erre Binnek tökre felcsillant a szeme, annyira látszódik, hogy tetszel neki! Utána bezzeg Soo folytatta, hogy csigázza egy kicsit. *kuncogtam.*  Éppen mondani akarta, hogy mennyit áradozol és, hogy oda vagy érte, de még épp időben megütöttem és abbahagyta.
- Ez egy hülye! *pirult el.* - Szétverem a pasidat! 
- De, naaa... csak javított az esélyeiden. *nevettem.* 
- Így, hogy nézzek ezek után a szemébe? 
- Könnyen. *vontam meg a vállam.* - Tetszel neki, szóval nincs miért aggódnod! 
- Jaj, de na... Bin, tényleg nagyon helyes!
- Igen, az! Most meg már még helyesebb lesz a számodra, mert tudod, hogy van nála esélyed! *löktem meg egy kicsit a vállát.* - Csak bátran! Menni fog!
- Remélem. *vigyorgott.*
- Biztosan! *vigyorogtam.* - De történt más is. 
- Micsoda? *érdeklődött.*
- Reggel Taemin egy szál rózsával állított meg. Szerinted? Azt akarja, hogy úgy szexeljek vele, hogy kedves és, hogy én is akarjam. *mondtam kiakadva.*
- Hogy mi? *hüledezett.*
- Komolyan! Normális az ilyen?! Persze kiosztottam, meg otthagytam a fenébe! Arról meg nem is beszélve, hogy Soo is nekiállt! 
- Tessék? Miről maradtam én még le? *kíváncsiskodott. Tök aranyos volt.* 
- Ugye, Sooval együtt akartunk lenni edzésen, de Taemin nem engedte. Soo meg nekiállt, hogy elkényeztetett kölyök és, hogy folyamatosan Jonghyun árnyékát követi. Nagyon durván kiosztotta. Meg, hogy egy tömeghulladék és, hogy őt csak a farka irányítja. Nagyon meglepődtem. Nem is tudott mit rá mondani és még került is minket.
- Durva. *pillantott zavartan Bang.* - Tényleg megmondhatta neki nagyon a magáét, ha nem is keresett azóta! 
- Jaja, eléggé odavágott neki, de igaza van! Mit képzel magáról? Csak akadjon le rólam és hagyjon minket békén. Most amúgy is az a célom, hogy megszeressem Soo-t. *pirultam kissé bele.*
- De édes vagy. *vigyorgott Bang.*
- Tényleg! *pattantam fel.* - Ma randim van! 
- Na, akkor készítsünk el! *kuncogott, majd készülődni kezdtünk. Tényleg segített mindenben, így nem éreztem magam kellemetlenül. Mikor végeztünk, megálltam előtte.*
- Nem nézek ki hülyén? *forogtam egyet.*
- Dehogyis! Nagyon szép vagy! *mosolygott. Ekkor csengettek. Bang pedig ajtót nyitott.* 
- Helló! *halottam Soo hangját.* - Vagyis szia Bin!
- Hé, teeee! *ütötte meg Bang.* - Gyere be! 
- Oké. *lépett be, majd csodálkozva pillantott engem.* - Gyö-gyönyörű vagy! 
- Nem is! *kuncogtam.*
- Seo, fogd fel, hogy az vagy! *nevetett Bang.* - A pasid mondja és én is mondom, szóval így van! 
- De, csak azért, mert te segítettél. *öleltem meg.*
- Nem csak rajtam múlt. *mosolygott.* 
- Akkor, majd jövök valamikor. Nem kell megvárnod! *mosolyogtam.*
- Oké, sziasztok! *mosolygott vissza.*
- Szia! *köszöntünk el, majd elmentünk. Soo belém karolt és elsőnek egy kávézóba mentünk. Ott rendeltünk.* 
- Lefényképezlek! *vette elő a telefonját.*
- Miért?
- Első randi! *kuncogott.*
- Akkor én is. *vettem elő a sajátom, majd csináltunk egymásról képet.*  - Olyan cuki vagy. 
- Mutasd! *vette el.* - Ez borzalmas! Töröld ki! 
- Neeeem! *kaptam ki a kezéből.* - Ez, az első képem rólad! 
- Seo! 
- Neeeem! 
- Utállak. *csókolt meg.*
- Mi van benne? *fordultam a tasakhoz.*
- Nem mutiból készült! *húzta el.*
- Naaaa! 
- Majd megtudod! 
- Soo! 
- Seo!
- Ne utánozz!
- Ne utánozz! 
- Soo! 
- Jól van naaa... megmutatom majd. *kuncogott.*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése