- Nem. *vágtam rá.* - Ha már odaköltözöl hozzám, a cuccaidat el kellene hozni, nem gondolod?
- De, igen. *vakarta zavartan a tarkóját.*
- Kérsz csokit? *kérdezte Seotól, Taemin.*
- Aha.
- Tessék! *nyújtotta a szájához Seo pedig harapott.*
- Ümm.. köszönöm! *rágta meg.* - Finom!
- Te miért nem tudsz ilyen lenni? *akadt ki Jonghyun.*
- Nem ismered még Seot, te bal...
- Ki ne mond!
- Balfasz!
- Azt mondtam, hogy ne mond ki.
- Kussolj már! *szólt rá Seo.* - Tudtommal egy házasságban egyenjogúság van. Ha azt van kedve mondani, akkor azt mondja. Fogd fel végre, hogy nem kellesz neki és soha nem is fogsz neki kelleni! Ezért nem is fog veled kedves lenni! Vágod már? Vagy írjam is le?
- Jól van, vettem. *húzta a száját.* - Majd este, amikor nincs ott senki csak úgy visítani fogsz alattam!
- Te kis... *álltam neki.*
- Jaa, igazad van. Visítani fog alattad, mert elhányja magát a szégyentől, ha meglátja, hogyan vonzódsz hozzá szexuálisan.
- Nagyon vicces! Csak, hogy te is Taemin ágyába kerülsz... csak, hogy tudj róla!
- Na és akkor mi van? Fogom magam és azt mondom, hogy: "Feküdjünk le egymással Taemin, mert kívánlak!" Neked attól jobb lesz? Hm?!
- Meghajlok előtted, ha te ilyet mondasz! *nevetett.* - De ez úgy se fog megtörténni, mert még arra se vagy hajlandó, hogy megcsókold! Eun legalább megteszi!
- Engem ne keverj bele a baromságaidba! *löktem meg.*
- De fogadok, hogy Taeminnek nagyobb farka van, mint neked.
- Mi?! *akadt ki.* - Ezt meg honnan veszed?
- Azt hiszed, hogy egy ilyen törpének, mint te nagyobb farka van, mint Taeminnek? *húzta az agyát Seo.* - Csak rá kell nézni... menten belebizsergek, ahogy csak a közelségében vagyok.
- Hazudsz!
- Fogadunk?
- Fogadjunk! *állt elé.*
- Mibe?
- Abba, hogy ez alatt az egy év alatt én hamarabb dugom meg Eunt! Mint Taemin téged!
- Na és ezzel mit bizonyítasz, hogy nagyobb a farkad? *kuncogott gúnyosan.*
- Is... na meg azt, hogy én szexualitás terén jobb pasi vagyok, mint Taemin!
- Jó, hogy azt nem mondod már, hogy feküdjek le vele azért, hogy te elveszítsd a fogadást!
- Naaa, ugye már nincs is annyi vér a pucádban?
- Állom a fogadást!
- Seo! *szóltam rá.*
- Jonghyun, minek áltatod magad? *kérdezte flegmán Taemin.* - Csak fejezd ezt be végre! Ha Eun leakar veled feküdni, akkor úgy is le fog! Minek erőlteted a dolgokat? Csak várj türelmesen vagy tudom is én...
- Neked meg mégis mi bajod van? *lépett közelebb Taeminhez.* - Két napja teljesen furcsa vagy! Miért véded ennyire őket? Hm?!
- Csak belefáradtam ebbe az egészbe. Jó nekem is lesz olyan pillanatom mikor meglátom Seot, hogy most azonnal ágyba vinném és leteperném... De rájöttem, hogy semmit se érek el... Mármint, ha kedves vagyok, ha nem... nem fog velem lefeküdni, mert nem akar!
- Azért kell erőltetni!
- Te meg vagy húzatva?! *kérdeztem kiakadva.* - Ha egy csaj nem akar veled lefeküdni, akkor megerőszakolod?!
- Csak, hogy tud... nekem eddig egy lány se mondott nemet rajtad kívül!
- Azok a csajok biztos pasik voltak. *kuncogott Seo.*
- Vagy esetleg nem volt szemük. *folytattam.*
- Na, most azonnal állj le! *rángatott el magával.*
- Mert mi lesz ha nem?
- Olyat teszek amit én is megbánok!
- Jaj de félek! *forgattam meg a szemem.*
- Félj is!
- Hagyjál már!
A suli végezetével Seoval hazamentünk. Leültünk egy kicsit a kanapéra és beszélgettünk, hogy mi legyen ezek után.
- Jonghyun egy igazi zsarnok. *akadtam ki.* - Azt hiszi, hogy én majd úgy fogok neki pattogni, ahogyan ő szeretné. De arról letehet! Még itt a végén mikor nem figyel oda, megmérgezem. *kuncogtam.*
- Ne foglalkozz vele. Egy idióta, de tényleg ha valami olyat tesz vagy csinál, ami neked nem tetszik akkor valamit cselekedned kell! Felőlem akár meg is mérgezheted. *kuncogott.* - De azt inkább ne.
- Egy év... egy évet elvesz a rohadt életemből!
- Egy teljes év. *sóhajtott.* - Ennél rosszabb már nem is lehetne, de komolyan!
- Dehogynem! Majd az mikor mellettünk kell aludnunk... na és, ha valamelyik gyökér kitalálja, hogy fürödjünk együtt?! Na, azt már tuti nem! Meg esz az iskola első gyilkos felesége akkor.
- Hülye. *kuncogott.* - Majd magadra zárod a fürdőszoba ajtót.
- Még itt a végén betöri.
- Na, akkor biztos kifogja fizetni, mert nem azért küzdöttünk ezért a lakásért, hogy ő közben majd tönkretegye. Arról meg nem is beszélve, hogy ha találkozunk a szüleinkkel úgy is kíváncsiak lesznek rájuk. Én meg mutassak be egy olyan embert, mint Taemin? *hüledezett.* - Mint egy rossz személyiség zavaros, de tényleg! Egyszer kedves aztán meg olyan bunkó, hogy lerohad a szemöldököm a helyéről.
- Bolond! *nevettem.* - El se tudom képzelni, hogy mit szólnának. Bár, ha Jonghyun adná a "kedves" énét, az anyunak nagyon tetszene! Képes lenne a kegyeiben járni, hidd el!
- Tudom. *sóhajtott.* - Nem tudom, hogy mi lesz, de ki kell bírnunk ezt az egészet! Nagyon kell ez a suli és csak úgy nem válogathatjuk. Egy az, hogy nehéz bejutni az egyetemekre a másik meg az, hogy mit látnának egyből? "Atyaisten! Ezek már jártak két egyetemen is! Nem kellenek!" Úgy is ez lenen egyből.
- Igen, sajnos.
- Ah, tudod mi jutott az eszembe? *csapta össze a két kezét.*
- Na mi? *érdeklődtem.*
- Az, hogy ugye Bin masszíroz téged minden alkalommal.. szerinted Jonghyun ezt csak úgy hagyni fogja?
- Nem tudom... de kénytelen lesz. Hacsak nem akarja, hogy a nyakában nyávogjak minden egyes alkalommal, hogy fáj a gerincem. Na, meg, hogy szidjam közben, hogy mekkora egy köcsög.
- Azért szerintem valamikor nézz vissza az orvoshoz. Én is elmegyek majd. Szeretném már megtudni, hogy mi van. Na meg, hogy hatott-e a gyógyszer Nem szeretnék repedt bordákkal élni az életem végéig.
- Mondjuk lehet könnyebben hatna, ha nem ugrálnál folyamatosan. Szerinted, az mennyire segített neki, mikor szétverted Jonghyun fejét? Nem hiszem, hogy az is olyan hű de jót tett volna neki!
- Igaz, az a szemét még bele is markolt.
- Hogy mi?!
- De csak azért, mert védte magát... szóval mindegy.
- Nem, nem mindegy! S ezt nem is mondtad nekem Seo! Ő meg képes volt magát beállítani az ártatlannak! Tuti, hogy szétverem ezért a fejét!
- Ne foglalkozz ezzel! Csak rosszabb lesz. Azt szeretném, ha minden rendben lenne. Így se lesz egy leányálom ez az egy év. Hogy fogjuk kibírni Soo és Bin nélkül? Jó, mert neked könnyű... ott lesz Bin mindig, míg fel nem épülsz és látod és beszélhetsz vele. Ha meg nincs otthon Jonghyun az csak még jobb.
- Ez még korántsem olyan biztos. Lehet úgy szervezi majd az idejét, hogy mindig itt legyen, mikor itt lesz velem Bin. Főleg, hogy már edzés sincs.
- Na, mindegy. *pattant fel.* - Összepakolok, mert nem sokára jön értem Taemin.
- Oké. *sóhajtottam majd én is bementem a szobámba és a nagyon személyes dolgaimat elpakoltam, hogy még véletlenül se találja meg Jonghyun. Majd lassan megjöttek.*
- Nem feküdhet az ágyamban! *akadékoskodott Seo.*
- Eun mellett akartam aludni amúgy is. *forgatta a szemét.*
- Mellettem biztos nem alszol! *mondtam.*
- Akkor hol?
- Majd a kanapén vagy az utcán!
- Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük. *flegmázott Jonghyun.*
- Mehetnénk? *fordultam oda Taeminhez.*
- Persze! *fogta a cuccait.*
- Még beszélünk. *ölelt meg. Olyan rossz lesz nélküle, hiszen mindig együtt voltunk.* - Vigyázz magadra, oké?
- Oké, de te is! Nagyon!
- Rendben van. *engedett el.* - Sziasztok!
*vette el a többi cuccait.*
- Helló! *intett nekünk Taemin.*
- Sziasztok! *köszöntünk. Majd ők elmentünk.*
- Na hova pakolhatok? *kérdezte.*
- Mondom, hogy a kanapéra!
- Akkor a szobádba. *ment be a szobámba.*
- Hé!
- Ezentúl itt lakok! Ezért ez az én lakásom is!
- Nyelnél karót!
- Szóval hova pakolhatok?
- Ide! *mutattam a szekrényre és elkezdte bepakolni a ruháit. Én addig kimentem és csináltam magamnak kaját mert éhes voltam.*
- Kész vagyok! Oh kaja. *ült le.*
- Nem neked csináltam.
- Pedig egy feleségnek az a dolga.
- Hát nem csak az!
- Igazad van! Más is. *vigyorgott.*
- Gyerekes vagy. *toltam elé a kajámat.*
- Te nem eszel?
- Nem! Elment az étvágyam! *mentem a nappaliba és leültem tv-zni mikor csengettek.* - Kinyitom. *mondtam majd kinyitottam. Bin volt az meg a felesége.*
- Szia! *mosolygott.*
- Szia! *mosolyogtam.*
- Ez minek van itt? *kérdezte Jonghyun.*
- Jött masszírozni.
- Azt én is megtudnám csinálni.
- Nem hiszem. *addig kipakolt Bin.*
- Na gyere! *mondta majd én szokás szerint levetkőztem felülről.*
- Héé-hé! *akadt ki Jonghyun.* - Az én feleségem!
- Kussolj már bazdmeg! Miattad van ez! *mondta Bin.*
- Ez nem helyes. *mondta Bin felesége.*
- Kérlek te is maradj csendbe! *mondta Bin majd masszírozni kezdett.*
- Ezt én is megtudnám csinálni. *ült le a kanapéra Jonghyun és nézett.*
- Akkor eltörne a gerince. . *jegyezte meg Bin.* - De ne idegesítsd mert ehhez nyugodtnak kell lennie.
- Jóó. *pár másodpercig tudott csendbe maradni.* - Elől is megmasszírozod? Mert azt szívesen átveszem!
- Nem!
- Most húzzál innen jó? *akadtam ki és felakartam állni, de eszembe jutott, hogy azzal csak neki teszek jót.*
- Hagyjad! *mondta Bin majd tovább masszírozott.*
Szerencsére többet nem szólalt meg Jonghyun se. Mikor vége lett nem tudtam felöltözni.
- Jonghyun húzz innen! *szóltam rá.*
- Nem! A férjed vagyok! Még rengetegszer fogom látni a melledet!
- Arról álmodhatsz!
- Nyugi! *állt elém Bin és odaadta a pólómat.*
- Köszi! *vettem fel félve a pólómat.*
- Te meg mit véded? *állt neki a kis csaj.*
- Mert a barátnőm. .
- Nem! Én vagyok a feleséged!
- Igen, ő meg a szeretőm és?
- Hülye! *ütöttem meg.* - Ne legyen ebből balhé! Bin a barátom! És ennyi! Már mint nem olyan értelemben! Olyan értelemben majd ha ennek vége van akkor lesz! *pusziltam meg.*
- Akkor se! Mert akkor már rég az én barátnőm leszel! *mondta Jonghyun.*
- Biztos is. .
- Na mi megyünk. *mondta a csaj és elrángatta Bint.*
- Sziasztok! *mondtam.*
- Sziasztok! *köszöntek.*
- Biztos siet a csajszi mert fel van izgulva. . *kuncogott Jonghyun.*
- Pofád lapos!
- Tudod milyen édes vagy mikor ilyen kis morci és undok vagy velem?
- Nem érdekel!
- Engem meg igen! *húzott magához.* - Mert ez izgató! *szorított magához.*
- Akkor ezentúl kedves leszek hozzád!
- Úgy sem fog menni! *csókolt meg és én próbáltam kikerülni a szorításából, de nem ment.*
- Eressz már el!
- Jó. *elengedett én pedig bementem a szobámba és rendesen felöltöztem majd elmentem.* - Még is hova mész?
- Sétálni! *vontam meg a vállam és ott hagytam.*
Már sötét volt és kellemes hideg volt. Nem is kellett nekem más. Csak sétáltam és kapcsoltam egy kis zenét magamnak. Minden csendes volt, de egyszer csak fura érzésem volt. . mintha valaki követne. . de ha hátra néztem nem láttam senkit. Elkezdtem futni és egyszer csak elestem.
- Miért futsz előlem? *kérdezte egy ismerős hang.*
- Jonghyun?
- Nem. . szerinted? *segített fel.*
- Mi a faszomnak kell követned mint egy rohadt ember rabló? Akkor talán nem futnék el előled.
- Bocsi, nem hagyhattam ki. *kuncogott.*
- Marha vicces vagy.
- Jaj jól van már! *ölelt át.*
- Ne ölelgess!
- Mert?
- Mert. . mert ne! Rohadtul utállak! *löktem el.*
- Én is! De ezt végig kell csinálnunk! *fogta meg a kezem.*
- Ha utálsz akkor miért intézted el, hogy egy pár legyünk?
- Mert nem tudtam volna nézni ahogy mással vagy!
- Hm? Még magad se tudod mit dumálsz!
- Hát ez az. . az agyamra mész! Össze zavarsz és folyton ezt csinálod! Akár látlak akár nem! Érted? Utállak, de szeretem ha a közelembe vagy és utálom ha valaki más ölel és csókol. .
- Jaj. . majd megsajnállak egyszer.
- És még ez is tetszik mikor ilyen vagy!
- Jaj de jó. De jobb lesz ha utálsz!
- Nem tudlak utálni!
- Akkor sajnállak! *hagytam ott.*
- Eun! *szaladt utánam.*
- Nem érdekelsz!
- De tudom, hogy igen!
- Hát akkor vak vagy!
- Nem vagyok vak! De menj csak! Úgy is meggondolod még magad! *mondta majd én hazamentem és megcsináltam a leckémet majd elmentem fürdeni.*
Már épp szálltam ki mikor kinyílt az ajtó.
- Te meg vagy veszve? *kaptam magamhoz a törölközőt.*
- Jöttem fürdeni. *kezdett el vetkőzni Jonghyun.*
- Csukd be mert belerepülnek a legyek. *csókolt meg.*
- De ezt nem teheted! És most az lesz, hogy akármikor bejössz és azt mondod, hogy te fürdesz és beszállsz mellém vagy mi?
- Hm. . valami ilyesmi. *mosolygott.*
- De ezt nem teheted!
- Rám hasonlítasz! Nekem is mindig nyitva van a szám.
- Nem akarok rád hasonlítani! És akkor sem teheted!
- Ne hisztizz már! *vette le a boxerét és beszállt a vízbe.*
- Te egyáltalán nem vagy szégyellős?
- Nem! De jó a feneked!
- Hogy a . .. *fordultam meg és a hátamnál is összefogtam a törölközőt.*
- Már mindegy. . már láttam.
- És nem is fogod többet!
- Ja persze. *feküdt el a vízbe és kicsit bevizezte a haját. Miért is nézem én?* - Tetszik? *kuncogott.*
- Mi? Nem!
- Aham. . Gyere szállj be!
- A faszom se!
- Hát jó. Megmosod a hátam?
- Mossa meg neked a halál az! *mentem ki.*
- Hát jó.
- Ez egy hülye! *törölköztem meg és felöltöztem. Nem sokkal később ő is bejött. . egy szál boxerbe.*
- Hm . . te így szoktál aludni?
- Nem! De nem fogok neked bugyiba aludni! *volt rajtam egy rövid nadrág is.*
- Na majd később. *mosolygott és lefeküdt.*
- Ja . . majd álmodba!
- Az tuti, hogy a formás fenekeddel fogok álmodni! És ha ismeretlen anyagot találsz a fürdőkádon akkor ne ijedj meg!
- Fúj te. . .fúúj. . kiverted?
- Jaj csak vicceltem! *kuncogott.*
- Marha vicces vagy még mindig. . de ha rávered valamire, azt te tisztítod ki és mosod le!
- Akkor majd rád verem és lemosom a tested!
- Takaródj! *fogtam meg a párnámat és a takarómat.*
- Hova mész?
- Ki a nappaliba!
- Együtt kell aludnunk!
- Én veled tuti, hogy nem!
- De! *rántott maga mellé.* - Szépen itt alszol. *rendezte el a párnám és betakart.*
- A nyakadba hányok!
- Az sem érdekel! *húzott magához.*
- Nem! Veled alszok, de nem ilyen közel! *húzódtam ki az ágy szélére, szinte már leestem és hátat fordítottam neki.*
- Naaa! Le fogsz esni! *húzott közelebb.*
- Nem érdekel! Csak ne érj hozzám!
- Jóó. . nem értem. .
- Mit? Mi a halál faszát nem értesz?
- Hogy miért vagy ilyen hisztis. .
- Mert nem szeretek a közeledbe lenni! Ennyi! *tettem a párnát a fejemre, hogy ne is halljam a hülyeségeit.*
Mikor felnéztem ő már aludt. Az egyik keze a derekamon volt. Levettem a kezét de akkor elkezdett mocorogni. Ezért visszatettem és megpróbáltam elaludni. Nagy nehezen sikerült is. Reggel előbb keltem. Meg sem hallotta az ébresztőmet. És az övé nem is szólt. Aztán megszólalt. Én nyomtam ki és akkor láttam, hogy én vagyok a háttere. . vagyis az a kép mikor lerántja rólam a pólót.
- Rohadt szemét! *motyogtam és kimentem reggelit csinálni. Nagy nehezen kitolta a képét.*
- Jó reggelt! *köszönt és törölgette a szemeit. Nem mondom, hogy nem volt cuki.*
- Neked is! *tettem elé a reggelit.*
- Köszi!
- Nincs mit. *ültem le én is.*
- Ki nyomta ki az ébresztőmet?
- Egy manó. .
- Te?
- Szerinted?
- Akkor láttad a hátteremet is mi? *vigyorgott.*
- Igen, láttam!
- Életem legjobb háttere.
- Örülj neki, hogy nem töröltem le.
- Nem tetted volna!
- Dehogy nem!
- Nem mert az te vagy és ezzel is bizonyítom, hogy hűséges vagyok hozzád és nem más melle van kint háttérképnek!
- Leszarom. *kezdtem el enni majd ő is. Én előbb végeztem ezért bementem a szobámba készülődni.*
Mikor mindennel készen voltam épp Jonghyun is végzett.
- Mehetünk? *kérdezte.*
- Miattam. *vontam meg a vállam és elindultunk.*
- Jó volt veled aludni. *karolta át a derekam.*
- Ja. . én nem élveztem. *vettem le a kezét magamról.*
- Olyan morci vagy! És ez úgy tetszik. *csókolt meg pont a suli előtt.*
- Hm . . látom jó estétek volt. *kuncogott Taemin.*
- Marhára. *húztam a szám.*
- Isteni vele aludni! *vigyorgott Jonghyun.* - És a feneke is szép. Főleg ha nem védi semmi.
- Mi? *kerekedett ki Seo szeme.*
- Ez a hülye bejött mikor törölköztem és meglátta a fenekem. . ennyi az egész. .
- Nekem nem csak ennyi!
- Jó, mondom majd megsajnállak ha lesz időm. .
- Azt hittem már valami történt.. *ijedt meg Seo.*
- Nem! Sosem! *öleltem át.*
- Folyton ellenáll és eltol. . de úgy is megtörik.
- Hát ha majd megváltozol talán! *fogta meg a vállát Taemin.*
- Amúgy is. . egyszer még lát fürdeni és megtörik.
- Miről maradtunk le? *kérdezte Taemin.*
- Ez a nagyon barom ugye bejött és önkényesen levetkőzött és elkezdett fürdeni a szemem láttán. .
- De te meg úgy néztél mintha elélveztél volna! *vágta hozzám.*
- Hülye vagy te! Sosem néznék rád úgy! Fúj! Hagyjál engem a picsába!
- Jaj már megint. *csókolt meg.*
- Mint megint?
- Megint játszod magad!
- Nem játszom magam!
- Hé! Srácok! *állított le minket Taemin.* - Meg ne öljétek egymást!
- Pedig legszívesebben! *motyogtam.*
- Olyan édes. *puszilt meg.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése