- Nekem ez nem megy! *fogtam a fejem.*
- Hogy mi? Miért?
- Állandóan csak beszólok neki! Nem tudok vele kedves lenni...
- Most nem adhatod fel! Most még nem! Ez csak az eleje!
- De mit kellene tennem?
- Csak képzeld azt, hogy ő egy kedves srác, rendben? Utána minden simán megy! Hidd el a végén megbűnhődnek!
- Igazad van, nem szabad feladnom! *öntötte egy kicsit belém a lelket.*
- Ha meg beszól, számolj el magadban háromig, oksa?
- Ez egy jó ötlet!
- Utána, pedig tudsz vele beszélni!
- Akkor most megkereshetném őt és beszélhetnék vele! Megnézném, hogy beválik-e.
- Rendben!
- Veled mi lesz?
- Most egy kicsit hanyagolom Taemint.
- Miért? *érdeklődtem.*
- Mert míg odavoltál végig nyaliztunk a másiknak és úgy viselkedtünk, mint akik ezer éve járnak. Jonghyun teljesen kiakadt! *kuncogott. Hehe, megérdemelte az a kis köcsög.*
- Komolyan? *kérdeztem kuncogva.*
- Komolyan! Szerintem dühös volt, amiatt, hogy ettem Taemin szavait és nálad ez nem működik. *nevetett még mindig.*
- Az idióta. *nevetettem rajta én is.*
- Na, gyere elkísérlek addig! *karolt belém. Szerencsére pont az aulában voltak. Úgy néztek ki, mint akik pont ránk várnának. Oda mentem, de Seo tovább ment Bom Soo-hoz. Taemin rögtön kérdőre vont.*
- Bom Soo nem buzi! Ő egy kedves srác. *mosolyogtam és néztem ahogy Seo a nyakába ugrik Bom Soo-nak.*
- Ja marha kedves! Csak megakarja fektetni Seot. *húzta a száját Taemin. Vicces, ezt pont ő mondja?!*
- Honnan veszed?
- Mert ez a srác mindig arra megy! *ült le.*
- Értem. Hát ez Seo dolga, én nem szólók bele. *vontam meg a vállam.*
- De nem aggódsz érte?
- De! Csak tudom, hogy nem hülye és nem fog belemenni!
- Értem. Szerintem én utánuk megyek!
- Minek?
- Mert idegesít az a gyerek! *pattant fel és már ott sem volt. Hurrá! Ketten maradtam ezzel a fasszal. Nyugi van Bang!*
- Bocsánat az előző szünetbeli beszólásaimért, de nem értem miért nem adod vissza a képet. *hajtottam le a fejem mint aki bánja ezt az egészet.*
- Semmi baj! Mert nem kértél bocsánatot!
- Miért? *akadtam ki. Fhuu. . nyugi! Még én kérjek bocsánatot?*
- Amiért megütöttél! És te is megaláztál.
- De az fogadás volt!
- Én is fogadásból tettem ezt. *vonta meg a vállait.*
- Mi?
- Na jó nem!
- Kérlek!
- Jó, megkapod felét ha jövőhéten és még ezen a héten olyan blúzba jössz amibe szépen látszik a melled! *nézte a melleimet.*
- Mi?
- Jól hallottad.
- Nem tudom. *sóhajtottam és lehajtottam a fejem.*
- Akkor nincs kép! *állt fel és az államnál fogva felemelte a fejemet.*
- Na jó! *adtam meg magam. Vagyis úgy csináltam. Ez a hét meg a következő borzalmas lesz.*
- Na azért! *vigyorgott elégedetten és átölelt.*
- De add előbb oda a képet! *löktem el kicsit magamtól.*
- Majd holnap olyan blúz lesz rajtad!
- Nem!
- Hm. . nem akarod visszakapni? Hát jó. *ült vissza.*
- De! Ahj. .jó! De akkor már kora reggel odaadod!
- Igen! *bólintott.* - Amúgy nekem az is megteszi ha kigombolod kicsit ezt az inget. *jött elém és az ingemhez nyúlt. Jó ez már sok!*
- Ne nyúlj hozzám! Majd én eldöntöm!
- De ha nem lesz kint eléggé akkor nincs kép!
- Akkor eljöhetnék melltartóba is nem? *hülye! De komplett kurvává akar alakítani!*
- Nem is rossz ötlet! *vigyorgott.*
- Nehogy kitaláld!
- Jóó! *vigyorgott és eltűrte a hajam az arcomból. Kicsit belepirultam, vagyis remélem mert nagyon koncentráltam.* - Mióta festeted?
- 1 éve kb.
- Miért döntöttél a szőke mellett?
- Nem tudom, tetszik ez a szín!
- Nekem is volt ilyen a hajamba mikor én is elsőéves voltam.
- Tényleg? *vigyorogtam mint akit érdekel a dolog.*
- Igen! Megmutassam?
- Oké! *vette elő a telefonját és megmutatta.* - Oh ez igazán jól állt neked! *mosolyogtam. Nem hazudtam. Jól állt neki.*
- Tényleg? Köszönöm!
- Nincs mit! De ez a fehéres is jól áll! *borzoltam bele a hajába bár magasabb ezért nehézkesen ment.*
- Köszönöm! *igazította meg a haját. Jaj istenem. . még a végén elromlik a jó híre mert kócos a haja.*
- Nincs mit!
- Neked is nagyon jól áll a szőke bár nem láttalak még más hajszínnel!
- Eredetileg barna a hajam.
- Igen? Nekem is barna az eredeti hajszínem! *vigyorgott. Hogy bennünk mennyi közös van. . se!*
- Ez nagyszerű! Megmutassam milyen vagyok barna hajjal?
- Igen! *vigyorgott és én pedig elővettem a telefonom majd megmutattam neki.*
- Köszönöm! *pirultam el.*
- Oh ugyan. *mosolygott majd csak előre nézett.*
- Mi az? *fordultam meg és épp akkor kapta le Taemin Seot.* - Mi a.. . ? *tátva maradt a szám.*
- A kis Gomba beindult! *kuncogott Jonghyun.*
- De ez. . miért nem szólsz rá?
- Had csókolja! Ő se szólt rám mikor téged csókoltalak meg! És nem szabad? Nézd meg! Seo nem ellenkezik! *persze, hogy nem te köcsög mert át lesz baszva a fejed úgy.*
- Igaz. *vakartam a fejem.*
- Szóval hagyd őket! *tette a kezét a derekamra. Gondolom most azért nem akadt ki mert láthatja több mint 1 hétig a mellemet. Hagytam had legyen a keze a derekamon.*
- Sziasztok! *jöttek oda Seoék vigyorogva mikor végeztek a csókkal.*
- Sziasztok! *mosolyogtunk mi is.*
- Mizujs? *kérdezte Taemin.*
- Semmi! *mosolygott Jonghyun.*
- Megkapom a kép felét! *újságoltam.*
- Miért cserébe? *kérdezte Seo.*
- Ezen a héten és a jövőhéten olyan blúzba kell jönnie amibe szépen látszik a melle! *vágta rá Dinó.*
- Áh értem. *grimaszolt Seo. Majd a wc-be megbeszélem vele ezt részletesebben.*
- Ravasz! *kuncogott Taemin.* - Legjobb lenne ha melltartóba jönne mi? *lökte meg Dinó vállát kicsit aki a derekamba kapaszkodott.*
- Tudom! *kuncogott Dinó.*
Aztán becsengettek és mentünk órára. Japán óra! Juhu! Figyeltem is nagyon bár Jonghyun szavai nem engedtek. . nekem most akkor egy kurvának kell lennem több mint egy hétig? Az ő kurvájának? Fhuu de visszakapja ezt! Mindegy, figyeltem amennyire tudtam, de az a csók sem tudom mi volt. Ki kell faggatnom Seot, de nagyon alaposan! És hova tűnt Bom Soo? Mi ez az egész úgy őszintén? Összezavar ez az egész! Mikor vége volt az órának mentünk egyenest a wc-be.
- Mi volt? Mi volt ez a csók? *faggattam Seot.*
- Na inkább mi ez, hogy neked kurvának kell lenned? *akadt ki.*
- Nyugi! Olyan felsőt veszek fel amit órán feljebb húzok és szünetbe meg lejjebb húzom! Ennyi.
- Jó, de akkor is! Ez szemét!
- Tudom, de nem tudok mást csinálni nekem kell az a kép! És gondolom mivel már nem nézegetheti a melleimet csak az egyiket ezért élőbe akarja nézni.
- Köcsög! De amúgy sikerült?
- Oh de még mennyire! *vigyorogtam.* - Na de ne terelj! Mi volt és hogyan is volt ez a csók? *érdeklődtem ismét.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése