Bang Eun Hee.-

- És hova is megyünk pontosan? *kérdeztem kíváncsian.*
- Hm, én gondoltam egy étteremre! Nagyon szeretem azt az éttermet!
- Benne vagyok! *mosolyogtam és elmentünk abba az étterembe ahol Jonghyunnal is voltam. Még itt is ez a hülye? Most Binnel vagyok!*
- Rendeljünk! *ültünk le egy asztalhoz és megnéztük az étlapot.*
- Okés. *néztem az étlapot.* - Hm. . nekem meg van!
- Nekem is! *mosolygott és rendeltünk. Ugyanazt rendeltünk.*
- Hééé! Ez az én kedvenc kajám! *szóltam rá.*
- Az enyém is! *nyújtotta ki a nyelvét.*
- Tényleg?
- Igen! *bólogatott.*
- Ez nagyon jó. *mosolyogtam.*
- Igen! *mosolygott.* - Anya mindig csak ezt csinált mert én mindig ezért hisztiztem. *kuncogott.*
- Nekem is ezt kellett csinálni! *kuncogtam.* - Tényleg és mi van anyukádékkal?
- Jól vannak! Mikor voltak itt meséltem rólad! *kacsintott.*
- Hééé! De csak jót ugye?
- Persze! Rólad csak azt lehet! *mosolygott.*
- Oh. . *pirultam el.*
- Édes vagy! *mosolygott.*
- Muszáj mindig zavarba hoznod? *néztem rá értetlenül.*
- Igen!
- Mert?
- Mert akkor cuki vagy! Meg amúgy is, de akkor jobban!
- Értem. *majd kihozták a rendelésünket.*
- Jó étvágyat!
- Neked is! *mosolyogtam majd enni kezdtünk.* - Jaj nee! *kuncogtam.*
- Miért ne? *kuncogott.*
- Mert ez nem ide illik! 

- De ide! *nyalta meg a szívószálat. Valami tejes italt kért amihez szívószálat is adtak és kivette a pohárból és lenyalta a tejes részét.*
- Nem tudsz viselkedni! Ezt feljegyzem! *kuncogtam.*
- Haha! *kuncogott.* - Amúgy ízlik a kaja?
- Igen! Igaz anya jobban csinálja, de ez is jó. *mosolyogtam.*
- Igen, anyáé más. *mosolygott.*
- De az enyémnél még mindig jobb.
- Tudsz főzni?
- Igen! Már régóta! Nem nézted ki belőlem?
- De! Csak nem voltam benne biztos! Tudod a mai emberek inkább étterembe esznek és nem szenvednek a főzéssel.
- A főzéssel nem is kell szenvedni. . csak utána a mosogatás az már nem olyan jó, de azt is megcsinálom!
- Értem. *mosolygott.* - Akkor mindenképpen főznöd kell nekem egyszer!
- Rendben! *mosolyogtam.* - És mit?
- Hm. . lepj meg! *mosolygott.*
- Okés!
- Köszönöm!
- Nincs mit!
- Én nem tudok főzni. . max ilyen zacskós leveseket.*kuncogott.*
- Férfi vagy. . ezt nem is vártam, hogy tudj főzni. De az már haladás! *mosolyogtam.*
- Ja, az a legegyszerűbb! *kuncogott.*
- Jó de akkor is! *kuncogtam.* - Valaki ezt se tudja megcsinálni. Ismerek olyat!
- Hm. . akkor én profi vagyok! *kuncogott.*
- Igen az!
- Ihatnánk valamit nem?
- Leakarsz itatni? Jelzem, hogy Jonghyunnak sem sikerült! Leitatta magát és cipelhettem haza. . *forgattam meg a szemem.*
- De én nem vagyok szerencsétlen! *kuncogott.* - És én nem akarlak leitatni csak egy pohárral, hogy tudjuk koccintani!
- Okés! *mosolyogtam majd rendelt nekünk és mikor kihozták koccintottunk.* 

- Ezt rád és rám! Meg a tegnapira! *mosolygott és koccintottunk majd félre nézett és úgy ivott. Én is ittam majd mikor megittuk elindultunk. Persze fizetett előbb és nem engedte, hogy beszálljak ezért ő fizetett mindent.*
- Olyan izé vagy!
- Mert?
- Mert nem engedtél fizetni!
- De hát az, hogy néz ki? A fiúnak kell fizetni ha meghívja a lányt!
- Jóó, de akkor is!
- És ez egy randi szerű volt! Ott meg főleg a fiúnak kell fizetnie!
- Szeretem, hogy ilyen vagy!
- Milyen?
- Udvarias, de még is olyan laza.
- Hm, értem!
- Hova megyünk?
- Hova szeretnél?
- Hm. . park?
- Oké!
- Csak mert tele vagyok és le kell ülnöm! *kuncogtam.*
- Én is így vagyok! *kuncogott és elmentünk a parkba. Ott leültünk egy padra.* - Öhm. . kérdezni akarok valamit. *vakarta a fejét.*
- Mit? *érdeklődtem.*
- Nem tudom, hogy tudod-e, de lesz ez a buli . . szóval. . eljönnél velem?
- Igen! *mosolyogtam és megöleltem.* - Szívesen elmennék veled!
- Tényleg? Ez nagyszerű! *mosolygott.* - Akkor együtt megyünk!
- Igen! *mosolyogtam.* - Jaj tudod mit hallottam? Most így a suliról jutott eszembe. . *kuncogtam előre.*
- Hm?
- Hát Soo és Seo randiztak és bementek a suliba. Vagyis beszöktek és a karbantartó ott baszta az igazgatónőt. *kuncogtam.*
- Komolyan? *kuncogott ő is.*
- Igen! És a legjobb, hogy ezt kiabálta neki. "Gyorsabban már te elhízott disznó!" *törtem ki nevetésbe, de neki se kellett sok és nevetni kezdett.*
- Hát ez jó. . *kuncogott.* - De fúúj. . . nem tudták volna máshol elintézni?
- Hát látod. . a suli a legjobb hely erre. *kuncogtam.*
- Ja. . majd ha diák csinálná akkor rögtön balhé lenne!
- Na ja.
- Mindegy is! *mosolygott.* - De a bulin nem lesz ilyen mert nem lesznek tanárok.
- Na szép is lenne. . *kuncogtam.*
- Neee! Nem akarom elképzelni! *kuncogott.*
- Nyugi én se!
- Nem fázol? Kezd hideg lenni.
- De egy kicsit! *rezzentem össze. Tényleg fáztam.*
- Gyere! *terítette rám a pulcsiját és közelebb húzott. A fejem a mellkasán volt.*
- Köszi! *mosolyogtam.*
- Nincs mit! *simogatta a karom pulcsin keresztül.*
- Vicces mert már most úgy viselkedünk mint akik járnak! *mosolyodtam el picit.*
- Ha zavar akkor nem kell!
- Nem! Nem azért mondtam!
- Akkor jó! *mosolygott.* - Én csak szeretnék rád vigyázni és nem szeretném ha megfáznál!
- Köszönöm! *mosolyogtam és megpusziltam.*
- Nincs mit! *mosolygott.*
- Tudod mit szeretnék egyszer?
- Hm?
- Elmenni Japánba és megnézni ahogy virágzik az a rengeteg cseresznyefa! És gyönyörködni bennük! Aztán meg egy hotel szobából nézni a város fényeit!
- Majd egyszer elviszlek jó? *puszilt meg.*
- Jó! *mosolyogtam.*
- Hm. . tudom, hogy azt mondtuk, hogy még nem ismerjük eléggé egymást. . de. . lennél. .
- Igen! *csókoltam meg mielőtt bármit is mondott volna.*
- És ha azt kérdezem, hogy lennél-e a hm. . takarítónőm? *kuncogott.*
- Nyaah! De tudom mit akartál!
- Akkor jó. *mosolygott és megpuszilt.* - Akkor igen?
- Igen! *mosolyogtam.*
- Juhu! *vigyorgott.*
- Hehe! *mosolyogtam.*
Még kicsit itt maradtunk és beszélgettünk majd hazakísért.
- Köszönöm ezt az estét! *mosolyogtam.*
- Én is! *mosolygott.* - Legyél jó és aludj jól! *csókolt meg és én viszonoztam.*
- Te is aludj jól! *mosolyogtam.*
- Majd rád gondolok! *mosolygott.*
- Okés! Én meg rád! *mosolyogtam.* - Szia!
- Szia! *mosolygott majd elment én meg fel.*
- Sziaaaaa! *lépett ki hozzám vigyorogva Seo és megölelt.* - Na, mizujs? Mesélj! *rángatott a kanapéhoz.*
- Szia! *mosolyogtam.* - Okés. Nagyon jó volt! Először étterembe mentünk és ott elbeszélgettünk és képzeld! Megkért, hogy főzzek neki! Ott elég sokáig voltunk és kiderült, hogy ugyanaz a kedvencünk. Már mint kajába! *vigyorogtam.*
- Na ez jó! Látod? Mondtam, hogy lesz közös bennetek! *mosolygott.*
- Igen, te megmondtad! *mosolyogtam.* - Aztán meg elmentünk a parkba és ott fáztam és odaadta a pulcsiját meg a fejemet a mellkasára hajtotta és aztán megkérdezte, hogy lennék-e. . még ki se mondta, de én rávágtam, hogy igen és megcsókoltuk egymást. *pirultam kicsit.*
- Oh, ez nagyszerű! *mosolygott.* - Hamar megismertétek egymást. *kuncogott.*
- Jól van na! *kuncogtam.* - És te mit csináltál itthon?
- Hm. . ez már nem olyan vidám. Elmesélem. .
- Mi történt? *ijedtem meg.*
- Itt volt Taemin. .
- Az a szemét! Mit csinált?
- Shh! Összezavart. . szóval megbeszéltem vele mikor te fürödtél, hogy 8 után legyen itt. . mert találkozni akart. És akkor már inkább itt mint nála. . na mindegy és el is jött. Aztán olyanokról kezdett dumálni, hogy ő vonzódik hozzám meg, hogy nem tud elfelejteni meg, hogy mindig engem lát és addig nem tud majd elfelejteni míg meg nem tudja milyen a közelségem. .
- Mi? *pislogtam nagyokat.*
- Meg ilyeneket beszélt nekem! Aztán meg megfogta a két kezem és az egyiket a szívére tette a másikat meg oda. . és mondta, hogy ezzel a szívével nem tud szeretni. *bökött a szívemre.* - De a lenti szívével mindent meg tudna tenni értem. .
- Ez bunkó!
- Meg, hogy nagyon akarja ezt a szexet velem. És nem csak azért mert nem kaphat meg, hanem mert mint mondtam vonzódik hozzám. .
- Ja. .
- Várj! Rólad is volt szó!
- Mi?
- Az, hogy látja, hogy oda vagy Jonghyunért és már nem sok kell neki és megfektet. . . már mint Jonghyun téged. .
- Mi? Ez egy vak! Egyáltalán nem tetszik az a paraszt! Attól még, hogy jó a teste nem fogok szerelmes lenni belé!
- Én is ezt mondtam neki! Hogy nem minden a külső. . na mindegy és utána hazaküldtem. . nem sokkal utána Soo hívott. . nem tudom miért de nem vettem fel. *hajtotta le a fejét.* - De Taemin is hívott és neki felvettem. . és sírt a telefonba. .
- Mi? Sírt? Taemin? Ez komoly?
- Szerinted miért hazudnék ilyet?
- Jó nem azért, de ez hihetetlen! De miért sírt?
- Mert mikor elküldtem mondtam neki, hogy játssza vissza a velünk történteket. . hogy mit művelt velem és ezért visszahívott, hogy ő nem akarja vissza játszani mert azok fájdalmasak. .
- Hm. . .
- És sírt. . . és nagyon igaznak tűnt amit mondott. . .
- Úgy gondolod?
- Igen! És szerintem nem süllyedne le eddig, hogy sírjon csak azért, hogy lefeküdjek vele. .
- Akkor lehet a fenti szívével is tud szeretni!
- Jó vicc. . ő egy szívtelen! És ahj. . nem is értem miért hagytam, hogy ezt mind elmondja nekem. *fogta a fejét.*
- Nyugi! *öleltem át.* - Feküdj le aludni! Engem is összezavart volna! Aludj rá egyet és holnap megint elbeszélgetünk erről jó? Én is fáradt vagyok, szóval én is lefekszem, de először megfürdök.
- Okés. *sóhajtott.* - De megsajnáltam. . .
- Nyugi! Ne törődj ezzel csak aludj!
- Jóó. *sóhajtott és megölelt.* - Köszi!
- Mit?
- Hogy itt vagy! Ha te nem lennél én már megbolondultam volna. .
- Jaj ugyan! Ez alap! Nekem is itt vagy te! Én is itt vagyok neked! *mosolyogtam.*
- De akkor is köszi!
- Nincs mit! Mrs. Makacsság! *kuncogtam.*
- Haha. *kinyújtotta a nyelvét.*
- Na jó éjt! *mosolyogtam.*
- Neked is! *ment be a szobájába én pedig elmentem fürdeni.*
Mikor végeztem elfeküdtem aludni és nem is kellett sok már bekómáltam. Ám egyszer csak hallottam amint az ajtóm nyílik és valaki megráz engem.
- Hm? *ültem fel félálomba.*
- Itt aludhatok veled? *Seo volt az a párnájával és a takarójával.*
- Persze! *tettem arrébb a párnám és adtam neki helyet.*
- Nem tudtam elaludni! *motyogta.*
- Nyugi! *mosolyogtam.*
- Okés! *mosolygott és betakarózott majd én is és megvártam míg elalszik. Hozta magával a Soo-tól kapott plüssét is és azt szorítva aludt el. Cuki volt, de mikor ő elaludt én is elaludtam.*