- Tele vagyok. *fogtam a hasam és elfeküdtem az ölébe.*
- Én is!
- Mellettem elhízol! *kuncogtam.*
- Oh dehogy is! Majd edzek! *borult rá a hasamra.*
- Hé hééé! Így is fáj! *toltam el a fejét.*
- Pociii. *puszilta meg a hasam.*
- Nagy poci. *simogattam a hasam.*
- Dehogy! Pont jó.
- Ne nyalizz!
- A barátod vagyok!
- Igen, CSAK barát. *kuncogtam.*
- Hééé!
- Csak egy barát. . egy a sok közül. *játszottam a kezemmel.*
- Igen? Tényleg? Csak egy barát?
- Csak egy barát. . egy a sok közül. . . lehetne! De nem! *nyújtottam ki a nyelvem.*
- Ahj te! *mászott felém.*
- Olyan hiszékeny vagy. *ráztam a fejem.*
- Mert jól tudsz hazudni!
- Juj de jó nekem. *vigyorogtam.*
- Nekem kevésbé.
- Mire célzol?
- Hát ha megcsalsz. .
- Ezt fordítva is lehet mondani. .mert úgy érzem itt nem én vagyok az akit minden lány megbámul és olvadozik utána!
- De nekem ők senkik!
- Nekem meg a fiúk senkik na! Ha ezt megint magadra veszed én eskü, hogy leütlek!
- Nem veszem magamra! De ennek örülök! *csókolt meg.*
- Én is! És az a bejelentésed az este vége fele nagyon jól esett. *mosolyogtam.*
- Igen? Ennek nagyon örülök! *mosolygott ő is.* - Menjünk vissza a szobába nem?
- De! Lustizunk ma? *csillant fel a szemem.*
- Igen! *kapott fel és bevitt a szobába.*
- Hülye! *kuncogtam majd letett az ágyra.*
- Miért? *mászott fel az ágyra és elővette a laptopját.*
- Most ezért?
- Csak egy dolgot megnézek!
- Jaj jó csak nyugodtan. *játszottam a kezemmel.*
- Tuti?
- Igen! Kocka. . *húztam a szám.*- Nem is. *nézett rám.*
- Persze! Bezzeg ha azt mondanám, hogy feküdjünk le egymással akkor rögtön eldobnád azt a szart.
- Az igazi kocka még arra sem mozdul ha leveszed a bugyidat! Sőt még arra se ha ujjazod magad előtte. Én meg mondtam, hogy változok.
- Tudom. . *húztam a szám.* - De mit nézel? *másztam fel hozzá és ráhajtottam a fejem a vállára.*
- Csak ezt azt.
- Értem. *dőltem el az ágyon ismét.* - Igazam van? *törtem meg a csendet egy hosszas szünet után.*
- Miben? *nézett fel és letette a laptopot.*
- Abba, hogy már a tied vagyok és ezért nem is találsz olyan érdekesnek. . Hülye voltam. .
- Neeem! Ez nem igaz! Jaaaj, megígérem, hogy többet soha nem gépezek amikor te a közelembe vagy! *ölelt át.*
- De nem! Addig leszek érdekes míg le nem fekszel velem! Azután meg olyan lesz mint először igaz?
- Nem! Nincs igazad! Egyáltalán nincs! Mondtam, hogy változtam/változok!
- Jóóó. . hülye vagyok! *fogtam a fejem.*
- Nem vagy hülye! *puszilt meg.* - Nem lehet, hogy megjön azért vagy ilyen hisztis?
- Nem tudom. De idegesít. .1 órája se járunk, de te már nem is velem foglalkozol.
- Veled foglalkozok!
- Aham!
- Na gyere! *kapott fel és megpörgetett.*
- Ezzel nem érsz el semmit. . max a nyakadba hányok. *kuncogtam.*
- Csak figyelj! *dobott fel és elkapott.*
- Te őrült!
- Tudom! *nyitotta ki az ajtót és lementünk a panel elé.*
- Mit keresünk mi itt pizsiben?
- Majd meglátod. *rengeteg ember volt az utcán.* - Ő a barátnőm! *ment oda emberekhez és rám mutogatott.* - Ugye milyen édes? *vigyorgott.* - De ne hajtsatok rá mert a beletek ki lesz tépve. *vigyorgott még mindig és ezt egy párszor eljátszotta majd vissza jött hozzám.*
- Ez mire volt jó? *kuncogtam.*
- Nem tudom. Mondtam reggel, hogy nem fogtam még fel teljesen! *kuncogott.*
- Értem.
- Nem kéne ám ennyit hangoskodni! Meg aztán ki ez a fiú itt? *jött velünk szembe a fenti szomszédunk. Egy idős néni.*
- Ő a barátnőm! *vigyorgott Jonghyun.*
- Te mióta laksz itt? *kérdezte a néni.*
- Ez hosszú történet, de nem régóta!
- Mit nekem hosszú? Gyereket akartok mi? De ha hangosak lesztek kidobatom ezt a ficsúrt! *nézett rám.*
- Hé! Egyenlőre mi döntjük el, hogy mit csinálunk és ha meg nem tetszik akkor meg húzza ki a hallókáját! *mutattam.* - De nem lesz még gyerek!
- Ilyet! *fújta fel magát majd elment.*
- Héj nyanya! *kiáltott Jonghyun és felkapott majd felszaladt a lépcsőn.*
- Te hülye! *kuncogtam és bevitt a lakásba.*
- Tudom! *kuncogott és letett.*
- Mit csináljunk ma? *dőltem el a kanapén.*
- Játszhatnánk! *mutatta fel a joystickot.*
- Hm. . ha van egy jó kis szexelős játékod! *motyogtam.*
- Hiányod van?
- Emberből vagyok. *kuncogtam.*
- Segítsek rajtad?
- Nem! Felejts!
- Jóóó. De amúgy nincs.
- Mi nagy lenne már. . *kuncogtam.* - Most megbaszlak te buzi kurva és futnod kéne egy pedo elől vagy mit tudom én mi elől. *nevettem.*
- Neked tényleg hiányod van. *kuncogott.*
- És képzelj egy kislányt aki még csak most kezdi a sulit. És ahogy visítozik miközben fut. *kuncogtam.* - És ha eléri? Akkor még jobban fog visítani. *nevettem.* - Szegény kislány. Szétszakad!
- Akkor most játszunk vagy sem?
- Van ilyen játékod?
- Euuun!
- Jó befejeztem! Majd estére keresek valami jó pasit. *ültem fel.*
- Héé!
- Csak vicceltem! *löktem meg a fejét.*
- Na azért! Na játszunk. *adott egy irányítót a kezembe és elindított egy autóversenyzős játékot. Épp ami a kezébe került.*
- Ebbe megverlek! *ültem le én is a földre.*
- Aham! *bólogattam és játszani kezdtünk.*
Végig nevette az egészet. Nagyon édes volt és a végén én nyertem.
- Én megmondtam!
- Te megmondtad!
- Én megmondtam! És így lett?
- Így!
- Köszönöm a tapsot máskor is jó lesz. *kuncogtam.*
- Mióta lett a kisasszony ekkora ego manó? *csikizett meg.*
- Mióta összejöttem egy nagy csöcsű sráccal aki ugyanolyan egoista! *kuncogtam.*
- Cicikirálynő! *nevetett.* - És nem vagyok egoista!
- Csak egy picit!
- Az mindenkinek kell!
- Igaz!
- Na látod? Mindig igazam van!
- Kilométer hiányod van? *kuncogott.*
- Aham. *bólogattam.*
- Olyan édes vagy. *nézett fel rám.*
- Te is! *ültem le mellé.*
- De te cukibb!
- Ha te mondod. *bújtam hozzá.*
- Az én barátnőm! *puszilgatott.*
- Igen! *mosolyogtam.* - Biztos készek vagyunk erre? *néztem fel rá.*
- Hogy érted?
- Hát tudod. . először ellenségek aztán barátok és most meg szerelmesek vagyunk. . fura egy kicsit nem?
- Fura, de legalább kiismertük egymást nem? Szóval szerintem ez lesz a legjobb kapcsolat a világon!
- Na ne túlozz!
- Nem túlzok! *harapta meg az orrom.*
- Te rossz Dinóóó! *kapálóztam.*
- Fincsi vagy! *kuncogott.*
- Köszi. . *kuncogtam.*
- Nincs mit. *mosolygott.* - Mi lenne ha sétálnánk egy kicsit?!
- Jó ötlet. *vigyorogtam.*
- Akkor öltözz! *csapott rá a fenekemre.*
- Hééé!
- Te vagy szexhiányos! Én nem lehetek az?
- Nem!
- Mert?
- Mert te férfi vagy. *álltam fel.*
- Az nem jelent semmit!
- De, azt, hogy mindig az vagy! *kuncogtam és beszaladtam a szobába.*
- Ez nem igaz! *jött utánam.*
- Ha veszekszünk nem megyek sehova! *ültem le az ágyra.*
- Jóó, neked van igazad! *puszilt meg majd felöltöztünk. Kimentem a fürdőbe megcsinálni a hajam és a sminkem.* - Mehetünk? *ült az ágyon mikor visszamentem.*
- Igen! *mosolyogtam és megfogtam a kezét.*
- Nagyszerű. *mosolygott és elindultunk.*
- Merre is sétálunk? *lóbáltam az összekulcsolt kezünket mint egy kislány.*
- Amerre szeretnél. *mosolygott.*
- Akkor előre! *kuncogtam.* - Majd kikötünk valahol.
- Okés! *kuncogott és sétáltunk.*
- Ohh. . *néztem egy kisbabát aki szaladgált a járdán.* - Olyan édes. *mosolyogtam és leguggoltam hozzá.* - Szia! *mosolyogtam rá.*
- Tia! *integetett de majdnem lecsapta az orrom.*
- Hány éves vagy?
- Ana. . hány éved vadok? *felnézett az anyukájára.*
- 2. *mutatta az anyukája.*
- Kedő. *mutatta a kislány is.*
- Szép szám!
- Kötönöm. Szokany mondák, hod tép vadok. *kicsit kuncogtam.*
- Igen, az vagy! *mosolyogtam rá.*
- Te isz ad vad!
- Oh köszönöm! *vigyorogtam.*
- Látod? Még a kisgyerekek is meglátják. *jegyezte meg Jonghyun.*
- Tudom, hogy szép vagyok ezt sosem tagadtam. *kuncogtam.*
- Ego manó. *kuncogott.*
- Ti tejejmetek vadtok?
- Igen! Vagyis ez bonyolult, de igen! *tűrtem el a haját a szeméből.*
- Ana isz mindig et tinája. *legyezgette a haját.*
- Hogy ne romoljon el a szemed! *mosolyogtam.*
- Az jossz?
- Igen, mert akkor szemüveg kell és nem fogsz jól látni! Az nem jó. *ráztam a fejem.*
- Éjtem. Akkoj íd jesz mindig a hajam. *tűrte hátra az egészet.*
- Remek! Így tuti nem kell majd szemüveg.
- Kötönöm! *ölelt át. Olyan édes volt.*
- Nincs mit. Na de gondolom siettek szóval nem is zavarok tovább csak olyan édes voltál, hogy muszáj voltalak megállítani és beszélgetni veled! *mosolyogtam.*
- Jendben!
- Szép napot. *álltam fel és meghajoltam az anyukája előtt.*
- Nektek is. *hajolt meg kicsit ő is majd elindultunk.*
- Jó anya leszel! *karolta át a derekam Jonghyun.*
- Te meg borzasztó apa. *kuncogtam és én is átkaroltam.*
- Igen?
- Aham! Nem is mondtál semmit szegény kislánynak!
- De!
- Nem! Azt nekem mondtad!
- Mert szép vagy!
- De a kislány is az volt. Olyan kis pufi arca volt.
- Elhiszem!
- Mi van?
- Semmi!
- Ha hosszútávra tervezted akkor úgy is lesz gyerekünk!
- Persze, hogy hosszútávra, csak tudod nem tudom milyen apa leszek. .
- Nyugi! Ezt még ne mostra tervezd! *pusziltam meg.* - Majd akkor lesz mikor mind a ketten szeretnénk, jó? *vigyorogtam.*
- Jó. *csókolt meg.*
- Fura, hogy még egy napja se járunk, de már a gyerek téma előkerült. *kuncogtam és tovább mentünk.*
- Igen, de sebaj! Cuki vagy ahogy lázba jössz a gyerekektől.
- Na ez félreérthető volt. *nevettem.*
- Pedofil vagy kicsim? *nevetett ő is.*
- Igen! Bukom az ovis kislányokra. *kuncogtam.*
- Juj. Akkor mit keresünk még itt? És együtt?
- Ezt én sem tudom.
- Tudod mit?
- Hm?
- Egymást keressük! Egymás lelkét! *ölelt át szorosan.*
- És egymás szívét!
- És egymás tekintetét. *néztünk végig egymás szemébe.*
- És egymást. . minden módon. *csókoltuk meg egymást.*
- Igen! *kapott fel.*
- Miért csinálod? *néztem a szemébe.*
- Mit?
- Tudod, hogy. . ahj mindegy! Ne hozz szexuális helyzetbe ha kérhetném. *pusziltam meg a nyakát.*
- Jó. *puszilt vissza.*
- Menjünk tovább. *fogtam meg a kezét.*
- Oh. .
- Oda megyek hozzá jó? Sietek! *puszilt meg és oda ment.*
- HÜLYE! *kiabáltam neki oda majd idejöttek hozzám.*
- Szia! Jonghyun vagyok. *hajolt meg a srác. *
- Szi-szia! Eun vagyok. *hajoltam meg.*
- Ne nézz így! Csak a nevünk egyezik! Amúgy én menőbb vagyok. *kuncogott Jonghyun.*
- Igen, ő menőbb. *bólogatott.* - De csak azért mert azt mondta, hogy ezt mondjam. *suttogott és kuncogott.*
- Valahogy sejtettem. *kuncogtam.*
- Zsarnok! *kuncogott.*
- Az. *mosolyogtam.*
- Mióta vagytok együtt?
- Reggel óta. *kuncogtam kicsit.*
- Az egész jó. . eddig Jonghyun csaja fél napot sem bírtak vele. *nevetett.*
- Na de az a te csajaid voltak. *szólt közben Dinó.* - De most egy másik Jonghyunt látsz magad előtt. *húzott magához.*
- Igen? *kérdezte.*
- Igen! Miatta megváltozok!
- Igeeen? Ez nagy szó nála szóval ha képes rá akkor ne engedd el! 1, mert akkor tuti, hogy szeret. 2, nem akarom, hogy az én vállamon sírjon! *kuncogott.*
- Nem fogom elengedni! *öleltem át.* - Csöcsös. *kuncogtam.*
- Ez jó becenév. *kuncogott Jonghyun.*
- Állítása szerint az én mellem nagyobb mint az övé. *mondta Dinó.*
- Hát .. *nyúlt a mellemhez Jonghyun.*
- Hééé! *húzott el Dinó.* - Ezek az én cicijeim!
- Nem! Ezek még mindig az enyémek.
- De a barátod vagyok!
- És?
- És jár ennyi nekem!
- Nem jár! Rossz kisfiú voltál!
- Naaa. . csak pár puszira. .
- De nem gondoltad itt?
- Neeem! Majd otthon!
- Majd meggondolom!
- Látod? És akkor még én vagyok a zsarnok! Ő meg egy erős kapitány aki szeret vezetni!
- Hm. . neem. . nem gondoltam rosszra. *kuncogtam.*
- Ott is szeretsz vezetni? *motyogott a nyakamba.*
- Naná! *karoltam át a nyakát.*
- Hm. . *vigyorgott.*
- Hé de ne előttem beszéljétek meg a nemi életeteket meg, hogy ki milyen pózba szeret! *kuncogott Jonghyun.*
- Neem-nem, bocsi. *pattantam el Dinótól.*
- Semmi! *mosolygott.* - Amúgy Jonghyun már mesélt rólad!
- Igen? Mit? Mikor?
- Igen! Hát, hogy bejössz neki meg, hogy folyton szekáljátok egymást és ez olyan jó meg mindent aztán mostanság is szokott csak nem találkozunk sűrűn mert én máshol lakom. Most költöztünk. .
- Oh.
- Barátnőmmel! *mosolygott.*
- Na az jó. Tök jó, ha ilyen komoly kapcsolatod van. *vigyorogtam.* - Mi nem is jutunk el odáig. *nevettem.*
- Deee! *fogta meg a kezem Dinó.*
- Majd meglátjuk!
- Ha az előbb a gyereket tervezted! *kuncogott Dinó.*
- Igen? *kerekedett ki Jonghyun szeme.*
- Szeretnék gyereket, de megbeszéltem vele, hogy akkor lesz ha ő is és én is akarom!
- Értem, ez a legjobb. Mi is megbeszéltük barátnőmmel, hogy majd egy-két év múlva, de nem fogunk akkor sem pánikba esni ha becsúszik egy mert készek vagyunk rá.
- Értem. Csak mi még nem. . nem érezzük magunkat készen.
- Értem én, meg még persze ez nem egy napos, hogy egy napja járunk "Akarsz gyereket? Mert én igen és igent kell mondanod mert én azt mondtam!".
- Persze! Ez majd kialakul. *mosolyogtam és bólogattam. Bírom Dinóba, hogy enged beszélgetni és nem féltékenykedik.*
- Igen. *bólogatott.* - Na de megyek mert hamarosan megyünk haza. Jók legyetek és sok boldogságot! Ha kibírod az estét akkor küldj egy sms-t Dinó telefonjáról. *kuncogott.* - Sziasztok!
- Rendben, mindenképpen! *kuncogtam.* - Szia! *ment el.* - Jó fej a haverod. *mosolyogtam.*
nehogy kinézd magadnak!
- Barátnője van és nekem meg van egy fantasztikus pasim!
- Na ezt szeretem hallani! *vigyorgott és elindultunk.*
- De bírtam, hogy nem szóltál közbe hülye féltékeny megjegyzéseket!
- Mire legyek féltékeny? Tudom, hogy nem lopná el a csajomat Jonghyun!
- Olyan furcsa, hogy ugyanaz a nevetek.
- Ilyenkor én Dinó vagyok és ő Jonghyun.
- Igen észre vettem. *mosolyogtam.*
- Amúgy meg visszatérve tudom, hogy szereti a barátnőjét és, hogy te is szeretsz engem!
- Honnan tudod, hogy szeretlek?
- Nem tudom, érzem és remélem!
- Még szép! Bár még fura bevallani mert tényleg fura, de szeretlek! *karoltam át a derekát és bújtam hozzá.*
- Elhiszem! Nekem sem volt egyszerű . . vagyis egyszerű volt mert tudtam, hogy szeretlek. . csak az, hogy hogyan mondjam. . meg, hogy tuti ez az-e. Meg ilyenek és nagyon zavart voltam.
- Nem látszott rajtad!
- Pedig még itthon is. Még a közeledbe is ezen járt az agyam.
- Igen?
- Igen! A közeledbe még jobban zavart voltam.
- Mert?
- Mert akkor úgy éreztem, hogy tuti, biztos, de mikor kicsit elgondolkoztam akkor meginogtam.
- Ezért nem kell gondolkozni. *kuncogtam.* - De édes vagy! *csókoltam meg.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése