- Fogalmam sincs. *rázta a fejét Jonghyun.*
- Csak legyünk velük kedvesek és mutassunk megbánást.
- Igazad van! *vigyorgott Jonghyun.* - Ez tutira befog válni!
- Ugye? Addig meg képzeld azt, hogy nyög alattad! *nevetett Taemin.*
- Neeem, mert akkor még itt a végén tényleg feláll. *felfog neked állni ha beverek neked egyet!*
- Ők mások, mint a többi lány. Talán az tetszik Seoban, hogy nem lehet megkapni. *vonta meg a vállát.*
- Eun meg valamiért különleges... de ettől még egy kurva. Egy rohadt kurva!
- Seoval együtt! *helyeselt neki Taemin.*
- Mikor kezdjük el a kedveskedést?
- Szerintem én ma már elkezdem az edzésen. Neked ezek után bonyolultabb lesz. Kellett neked agyon szívatnod!
- Megpróbálom én is ma. Nem biztos, hogy elfogok vele bármit is érni, de egy próbát megér. Szerintem egy hét és meglesz döngetve.
- Ott körül lesz nekem is.
- Bezzeg más csajok már két perc alatt azt felelnék, hogy: "Oké, dugjunk!" *kuncogott Jonghyun. Milyen undorító.*
- De ők nem fognak! Sajnos...
- Hidd el fognak ők is még ilyet mondani! Idővel...
- Mindegy, most menjünk órára. Csengettek. *lépett az ajtó felé Taemin, majd Jonghyun követte és mentek órára. Mi pedig pár másodperc múlva előbújtunk.*
- Ezt nem hiszem el! *hüledezett Seo.*
- Én se! *kerekedtek el a szemeim.* - Tutira nem fog bejönni a kis mocskos tervük!
- Menjünk bele! *csapta össze a két kezét.*
- Hogy mi van? Seo megvagy húzatva? *akadtam ki rajta.*
- Neeem. Persze csak megjátsszuk magunkat! *hadonászott.* - Csináld úgy, mintha bedőlnél neki és vedd el a fényképet! Így tudjuk csak megszerezni!
- De ez bonyolult!
- Nem, nem az! Menni fog! Hidd el... csak csináljuk meg! Hogy ne fogjanak gyanút én is megjátszom magam! Mivel utáljuk őket, nem fognak minket tudni elcsábítani!
- Igazad van! *belementem. Vigyorogtunk.*
- Arról meg nem is beszélve, hogy megtudjuk őket szívatni.
- Tényleg! Alig várom!
- Mi nem mondunk olyanokat, mint azok a szerencsétlenek, hogy hogyan nyögnének alattunk... Mi olyat fogunk mondani, amit egy életre megjegyeznek.
- Mit? Mit fogunk mondani? *kíváncsiskodtam.*
- A nevünket.
- A nevünket?
- Pontosan! Egy életre megjegyzik és a nevünket és azt, hogy velünk ne szórakozzanak!
- Jaj, akkor gonoszok leszünk? *jöttem teljesen lázba.*
- Még szép! *helyeselt, majd egymásba karoltunk. Nem mentünk be órákra, hanem egyenesen haza felé mentünk. Ezt a napot most ellógtuk. Beérve a nappaliba indultunk.*
- Na és most mit csináljunk? *nézetem körbe.*
- Szerintem videó játékozzunk. *vigyorgott.*
- Te játékfüggő! *nevetettem, majd nekiálltunk játszani. Nagyon beleéltük magunkat, mert szinte repült az idő és nem is figyeltünk oda, amikor feleszmélt.*
- Te jó ég! *pattant fel.*
- Mi a baj? *pillantottam rá érthetetlenül.*
- Elfogunk késni az edzésről!
- Tényleg! *álltam fel én is, majd gyors összekapkodtuk magunkat és rohantunk a sulihoz. Épp időben odaértünk. Már mentem volna edzésre, de megállított Seo.*
- Várj!
- Igen? *fordultam meg.*
- Vigyázz magadra! *mosolygott..*
- Rendben, de te is! *mosolyogtam vissza rá, majd elváltunk egymástól.*
Mikor odaértem átöltöztem és kimentem a pályára. Mindenki Jonghyun köré gyűlt és ő elmondta, hogy ma mi lesz. Végül is ugyanaz. Mindenki elindult futni én a sor végén kullogtam.
- Szia! *jött mellém.*
- Szia!
- Futunk együtt?
- Minek? *kezdtem el kocogni.*
- Szeretnék bocsánatot kérni! Tudod elég hülye voltam! De vissza akartam adni!
- Ja nagyon örülök neki. *nekem ehhez nincs erőm. . megalázott!*
- Kérlek!
- Mit vársz? Hogy majd a csak így megbocsájtok? Hát tévedsz! Megaláztál!
- Tudom, nagyon sajnálom! *úgy tett mintha sajnálná. . de jó színész lenne.*
- Ha odaadod a képet akkor megbocsájtok! *álltam meg.*
- A képet? *állt meg valamivel előttem.*
- Igen!
- Az egyik csücskét! *fordult felém. Muszáj lesz bele mennem.*
- Jó! *sóhajtottam.*
- Akkor majd az öltözőbe megkapod!
- Okés! *bólintottam és futottunk tovább. Mikor végeztünk kicsit gyakoroltuk a passzolást.*
- Eun! *kiabált Dinó és nekem passzolt. Levettem térddel és visszapasszoltam neki.*
Elpasszolgattunk egymás közt.
- Ez nem ér! *akadt ki egy lány.*
- Mi? *állt meg Dinó.*
- Nekünk senki sem passzol!
- Tessék! *rúgta oda a labdát, de az eltalálta szerencsétlen csak hasát. Nem sajnáltam még is úgy tettem.*
- Látod mit tettél? *mentem oda a csajhoz és felsegítettem.*
- B-bocsánat! *vakarta a fejét.*
- Ja. . gyere ülj le a padra! *vezettem a csajt a padra.* - Inkább játszunk!
- Okés! Én és Soo leszünk a csapatkapitányok! *Soo. . oda sem jött hozzám. . és amit megtudtam róla. Mindegy.* - Én választok! *mondta gyorsan Dinó.* - Eun! *mutatott rám és oda sétáltam mögé.*
Mikor megvoltak a csapatok elkezdtünk játszani.
- Eun megy! *passzolt Dinó, én levettem és belőttem.* - Ez szép volt! *vigyorgott és megölelt. Te szemét! Legszívesebben a nyakába köptem volna de visszaöleltem mint akinek jól esett ez.*
- Köszönöm! *mosolyogtam.*
- Nincs mit! Na tovább! *ment vissza a helyére és én is. Akkor játszunk rendesen! Csak álljon elém!*
És egy ember volt köztünk, azt kicseleztem és úgy csináltam mintha megbotlanék és ráestem. Te szemét faszfej! Most kapsz!
- Bocs-bocsánat! *álltam fel zavarodottan, de magamba csak nevettem rajta mert vigyorgott mint egy tejbe tök.*
- Semmi baj! Jól vagy?
- Igen! Puhára estem! Hát ha már a kockáidat puhának lehet nevezni. *vakartam a fejem.*
- Öhm ja.
- De te jól vagy?
- Igen!
- Akkor jó!
- Játszunk már! *kiabált Soo.*
- Oké! *kiabált Jonghyun.* - De itt én vagyok az edző! Azt teszed amit én mondok! *meg a nagy. . hiszed csak drága!*
- Nem beszélhetsz senkivel sem így! *jegyeztem meg halkan, de úgy, hogy hallja.*
- Én vagyok az edző! *förmedt rám. Mi van? Eddig tartott a nagy kedvesség?*
- Tudom, bocs! *tettem fel a kezem és elmentem onnan.*
- Jaj nem úgy értettem! Játszunk! *mondta. Belekavarodsz a hazugságba mi?*
Még játszottunk és folyton nekem passzolt én meg mindig neki. Had örüljön a feje. Mikor vége volt átöltöztem és bekopogtam az
- Ki vagy?
- Eun!
- Gyere csak! *bementem és megláttam, hogy nincs rajta póló. Ez tuti direkt csinálta.*
- Jöttem a képért amit megbeszéltünk! *a levegő tele volt az ő
- Az az a sarkáért. *javított ki.*
- Ja. *vontam meg a vállam.* - De láthatnám?
- Messziről! *vágta le a sarkát és megmutatta.*
- Minek tartod magadnál?
- Hogy még véletlen se kerüljön rossz kezekbe.
- Értem. .
- És, hogy ne tudd ellopni!
- De ez benne lesz a suliújságba?
- Úgy terveztem.
- Ne már! *hisztiztem neki.* - Akkor megtarthatod! Kiverheted rá vagy bánom is én mit csinálsz vele!
- Amúgy is megtartottam volna.
- Jonghyun!
- Még meggondolom! Nem kaptam semmit érte.
- De! Sok passzot!
- Az semmi! Egy csapatjátékba ez alap nem?
- De igaz. . *vakartam a fejem mire ő levette a nadrágját.* - Mi? Mit csinálsz? *fordultam háttal neki.*
- Átöltözöm!
- De egy nő áll előtted! Ekkora egy bunkó vagy?
- Miért? A nők a boxeres pasikra buknak nem?
- De akkor is! *fogtam meg a képnek a levágott sarkát és kimentem.*
- Várj már meg! *jött utánam még mindig póló nélkül. Nem mondom, jó teste van, de ezzel nem hat meg! Vagyis majd eljátszom, hogy igen, de valójában hidegen hagynak a kockái.*
- Minek?
- Hazakísérhetlek?
- Öhm. . minek?
- Már kezd sötét lenni!
- Nem félek!
- Nem érdekelsz! *vett fel egy pólót gyorsan és kijött hozzám.* - Megyünk! *fogta meg a karom.*
- Ne fogdoss jó? *vettem le a kezét a kezemről.*
- Jóóó.
Elindultunk haza és végig síri csendbe sétáltunk. Én gondolkoztam, hogy hogyan is lehetne még jobban csapdába csalni ő meg gondolom azon agyalt hogyan vihetne ágyba. Mikor a panel elé értünk megálltam.
- Itt lennénk! *mondtam.*
- Értem.
- Köszönöm, hogy hazakísértél!
- Nincs mit! *ölelt meg és én viszonoztam az ölelését.*
- Jó éjt és szép álmokat! *nézett a szemembe. Azt hiszi ezzel le vesz a lábamról? De úgy kellett tennem. Mélyen a szemébe néztem és le se vettem róla a tekintetem.*
- Neked is! *motyogtam mire csak vigyorgott. Ez az! Bevette, hogy tetszik a szeme! Szépek, de nem jön be.*
- Szia! *köszönt el.*
- Szia! *köszöntem én is és felmentem. Seo már ott volt.*
- Na? *támadt le azonnal.*
- Előbb te mesélj! *ültem le mellé a kanapéra.*
- Bevette, de nagyon a horgot a kis szuka! *nevetett. Szuka? Hát oké.*
- Na? Mesélj már! *izgatott lettem.*
- Hát az volt, hogy még az edzés előtt "véletlen" belém botlott így együtt mentünk edzésre! *kuncogott.* - És az edzésen ő volt a párom. . képzeled mennyire élveztem. *húzta a száját.* - No mindegy és a dobást gyakoroltuk. Hallod. . annyira hozzám simult, hogy szinte éreztem a farkát a fenekemnél! Mert ezt csak így tudja megmutatni. . *forgatta a szemeit.* - Aham. . na mindegy. De akkora barom! Egyenesen sétál bele a csapdába! És az a kihalt állat?
- Az a kihalt állat egy köcsög!
- Mi van? Ő nem próbálkozott?
- De! Túlságosan is!
- Mi? Mi volt? *ijedt meg.*
- Nyugi, semmi olyan! *mosolyogtam.* - Na úgy kezdődött, hogy vele futottam és megkaptam a kép sarkát. *adtam át neki.* - Mindegy, meglesz a többi része is! És utána gyakoroltuk a passzolgatást, de csak nekem passzolt és egy csaj rinyált. Ő meg gyomorszájon rúgta. Akkor rászóltam.
- Juj én is megdobtam azt a kis béna szemüvegest! Olyan jól esett. *kuncogott.* - Na de mesélj tovább!
- Elhiszem. Na és akkor úgy tett mintha megbánta volna na mindegy. Elkezdtünk játszani és végig nekem passzolt. Aztán kicsi életet vittem a játékba mert direkt ráestem.
- Mi van? Milyen feje volt? *kuncogott.*
- Tetettem a bénát és ráestem! *kuncogtam.* - Na azt látni kellett volna!
- Ahj. . látni akarom!
- Na mindegy és örült mint majom a farkának. Aztán vége lett az edzésnek és bekopogtam az öltözőjébe mert megbeszéltem vele, hogy ott megkapom a képet. Bementem és nem volt rajta póló!
- De szemét! Direkt csinálta!
- Az a baj, hogy kurva jó teste van! *vakartam a fejem.* - Na mindegy. És ott elkezdett előttem vetkőzni! Levette a nadrágját, de én elfordultam. Nem is zavartatta magát.
- Bazd! *ámult el Seo.*
- Na és hazaakart kísérni mindenáron! Én meg engedtem. Had sétáljon kicsit! *kuncogtam.*
- Igazad van! *kuncogott Seo is.* - Ez tök jó, hogy ilyen böszmék és bedőlnek!
- De közben ők is böszmének tartanak minket!
- Az már ne érdekeljen! *legyintett.* - Ők nagyobb böszmék!
- Igaz! *mosolyogtam.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése